Skip to main content

Full text of "A magyar világi nagybirtok története"

See other formats 


Digitized  by  the  Internet  Archive 

in  2010  with  funding  from 

University  of  Toronto 


http://www.archive.org/details/magyarvilginagOOgo 


TÁRSADALOMTUDOMÁNYI  KÖNYVTÁR 

UJ  SOROZAT 


ÁGOSTON  PÉTER 

.     A  MAGYAR  VILÁGI 
NAGYBIRTOK  TÖRTÉNETE 


TÁRSADALOMTUDOMÁNYI 
KÖNYVTÁR 

UJ  SOROZAT 

A  HUSZADIK  SZÁZAI)  SZEEKESZTÉSÉBEN 


ÁGOSTON  PÉTER 

A  MAGYAR  VILÁGI 
NAGYBIRTOK  TÖRTÉNETE 


1913. 

GRILL  KÁROLY  KÖNYVKIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST,  IV.,  VERES  PÁLNÉ-UTCA  3. 


ÁGOSTON  PÉTER 


A  MAGYAR 

VILÁGI  NAGYBIRTOK 
TÖRTÉNETE 


1913. 

GRILL  KÁROLY  KÖNYVKIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST,  IV.,  VERES  PÁLNÉ-UTCA  3. 


h 


--.  "O 


'/i--  .  \^ 


Ugyané  szerzőtől: 


A   szövetkezetek.    1900.    (Buzárovits   G.    kiadása. 

Esztergom.) 3  K  —  f. 

A  tulajdonjog  alaptanai.  1903.  (Politzer  Zs.  és  fia 

kiadása.  Budapest.) 8  „    —  ,, 

A    zálogjog    története.    (Politzer-féle    könyvkiadó 

vállalat.  1904.) 2  „   —  „ 

A  zálogjog  általános  tanai  kapcsolatban  a  zálog- 
jog történetével.  (U.  o.) 5  „    —  „ 

A  rangsor,  mint  jog.  (A  magyar  jogászegylet  ki- 
adása. 1905.) —  „    50  ,, 

A  sztrájk  jogalapja.  (A  magyar  jogászegylet  ki- 
adása. 1907.) —  „    50  „ 

A  sztrájk  büntetése.  (Sebő  I.  kiadása.  1908.)     .     .     1  „    —  „ 

A  szekularizáczió.  (Természet  és  társadalom  czi- 
mü  vállalat  2-ik  füzete.  Deutsch  Zs.  és  társa, 
Budapest.  1909.) 1  „   —  „ 

A  munka  rabsága.  (Deutscíi  Zs  és  társa.  Buda- 
pest. 1909.) 1  „    —  „ 

A  modern  városok  feladatai.  (A  társ.  tud.  társa- 

ság  nagyváradi  fiókjának  kiadványa.  1912.)  —  ,,    30  „ 

A  jogismerés  kötelessége.  (A  magyar  jogászegylet 

kiadása.  Budapest.  1913.) 1  „    20  „ 


Tartalommutató. 


Bevezetés 1 

A  nagybirtok  fejlődésének  korszakai 5 

I.  KORSZAK. 

A  királyi  és  tulajdonosi  hatalom  összeolvadtságának  kora. 

A  nagybirtok  első  szerepe  az  államéletben 9 

1 .  A  szükséges  nagybirtok  hatalmának  jelenségei  .  .  11 

2.  A  nagybirtok  hatalmának  előtérbe  lépése 17 

A  nagybirtok  méretei 23 

A  nagybirtok  igazgatása 26 

A  nagybirtok  szerzésmódja 30 

1.  Az  adomány 31 

2.  Az  örökösödési  szerződés 34 

3.  A  foglalás 34 

4.  A  hamis  okirat 36 

5.  A  tisztségek 37 

Az  adományok  és  a  királyi  jövedelmek 37 

A  XI — XlII-ik  század  nagybirtokainak  hatása   40 

II.  KORSZAK. 

A  nagybirtok  és  a  király  hatalmának  közeledése  egymáshoz. 

A  nagybirtok  küzdelmei  a  föhatalomért 43 

1 .  A  királylj^al  kötött  első  liga 43 

2.  A  hűbériség  nyilt  törekvései 46 

3.  A  nagybirtok  és  a  király  közös  uralma ...  53 

4.  A  nagy  birtok  mint  a  királyi  hatalom  nyilt  korlát  ja       62 

A  nagybirtok  jogai 67 

Az  adományok  és  a  birtokok  nagysága 71 

Az  ingatlan  mértéke  és  ára 76 

A  nagybirtokosok  eredete  és  a  várak 79 


VI 


III.  KORSZAK. 
A  góliátbirtokok  kora. 

A  ligák  virágzása  és  a  király  hatalmának  csökkenése 82 

1 .  A  góliát  és  kisbirtokok  szövetsége 82 

2.  Hunyadi  a  nagybirtokosi  ligákban 88 

3.  A  király  kísérletei  a  Hunyadiak  megtörésére  ....  96 

4.  Az  első  nagybirtokos  király  küzdelmei  a  koronáért  98 

5.  Mátyás  uralmának  megszilárdulása 101 

6.  Küzdelem  a  korona  örökletessé  tételéért 106 

7.  A  nagybirtok  ujabb  királysága 112 

A  fwendiség  csirái 117 

Birtokméretek  és  birtokeloszlás 122 

A  góliáibirtokok  korának  erkölcsei    137 

E  korszak  gazdasági  viszonyai 141 

A  birtokszerzés  módja  a  góliátbirtokok  korában    145 

1 .  Az  adomány 1 46 

2.  Az  örökösödési  szerződés 148 

3.  Az  adásvétel 149 

4.  A  zálog 149 

5.  A  birói  tisztség 151 

6.  A  hamis  okiratok 152 

7.  A  foglalás 153 

A  királyi  jövedelmek 154 

IV.  KORSZAK. 

A   nagybirtok   hűbéres   fejedelemsége    Erdélyben,   a   királyi 
hatalom  túlsúlya  Magyarországon. 

Az  államiság  kialakulása    157 

1.  Általános  viszonyok 157 

2.  Az  érdél jd  fejedelemség  megalakulása 162 

3.  Az  első  kisérlet  a  nagybirtokosok  erejének  meg- 
törésére    171 

4.  Erdély  mint  a  nagybirtok  hatalmának  védője  .  .  177 

5.  A  legnagyobb  vagyon  mint  a  fejedelmi  hatalom 
megszerzésének  alapja 188 

6.  Az  utolsó  liga 196 

7.  Az  utolsó  fejedelmek 207 


VII 


A  nagybirtokosok  alattvalói  jogának  kialakulása 217 

Főúri  élet 221 

A  birtokszerzés 226 

Az  ingatlanok  értéke 238 

Termelési  viszonyok 240 

V.  KORSZAK. 
A  nagybirtok  alattvalói  kora. 

A  tnodern  állam  kialakulása 246 

A  neoacquistica  comissio 250 

A  birtokszerzés  módja 256 

A  kincstár  birtokainak  kezelése  és  értéke 263 

A  nagy  szerzők 268 

Eszterházi  Pál  birtokszerzései 268 

A  felkelés  előtti  adományok 273 

A  felkelés   utáni   adományok    277 

Károlyi  Sándor  szerzeményei 280 

A  gazdasági  viszonyok 286 

Áttekintés 299 


Előszó. 

A  mikor  valaki  egy  munkát  kézbe  vesz,  bizonyosan  az 
az  első  gondolata,  vájjon  miért  irta  szerző  ezt  a  munkát  és 
mi  a  munka  vezető  gondolata.  Az  iró  viszont  azért  irja  meg 
munkáját,  mert  vezető  gondolatának  érvényesülését  szüksé- 
gesnek tartja. 

Minden  munka  vezető  gondolata  magából  a  munkából 
természetszerűleg  kitűnik.  Mindenki,  a  ki  a  munkát  elolvassa, 
megismeri  azt  az  alapgondolatot,  mely  a  szerzőt  vezette.  Mi- 
után azonban  sokszor  csak  azért  olvasunk  el  egy  munkát, 
mert  alapgondolatát  ismerjük,  ezért  ennek  vag7  ezeknek  a 
munka  elején  való  megismertetése  a  szerzőre  nézve  köteles- 
ségként áll  elő 

A  magyar  történelemirás.  dacára  sok  és  bőséges  kötetei- 
nek, csak  nevelő  célokat  szolgál.  A  tudományos  cél,  vagyis  az 
igazság  felderítése  egészen  háttérbe  szorul  e  különben  csak 
másodrangú  cél  mögött.  A  történelem  pedig  csak  ugy  szolgál- 
hat nevelő  célt,  ha  individuális  és  ha  a  szereplő  egyéneket  e 
nevelési  célnak  megfelelő  világításban  állit  ja  az  olvasó  elé. 
Ez  okból  tehát  az  ilyen  célú  történelem  irás  nem  lehet  igaz. 

Ez  az  oka  annak,  hogy  alig  van  monográfiáinkon  kivül 
olyan  történelmi  munkánk,  mely  az  eseményeket  az  igazság- 
nak megfelelően  irná  meg.  Csakhogy  a  monográfiák  a  könyv- 
tárak rejtekeiben  húzódnak  meg  és  csak  ritkán  jutnak  törté- 
nelemmel nem  foglalkozó  kezébe.  A  történészek  pedig,  mint  az 
augurok,  óvakodnak  a  nagyközönséget  felvilágositani  arról, 
hogy  vannak  olyan  könyvek,  melyekben  az  igazság  és  olyanok, 
melyekben  a  szép  mesék  vannak. 


IX 


A  nagyközönség  kezébe  csak  olyan  történelmi  müvek  ke- 
rülnek, melyekben  a  miilt,  mint  kívánatos  paradicsom;  az  el- 
hunytak, mint  hősök;  az  események,  mint  helyes  cselekedetek 
vannak  beállítva.  Olyan  munka,  melyben  a  múltra  nézve  is  az 
igazság,  tehát  a  miilt  fogyatékosságai,  az  emberek  hibái  is 
meg  volnának  irva,  alig  van.  Ezért  a  történelemre  való  sok 
hivatkozás  dacára,  alig  van  nép,  mely  olyan  kevéssé  ismerné 
múltját,  mint  épen  a  magyar. 

A  történelem  tudománynak  az  a  feladata,  hogy  a  tár- 
sadalom törvényeit  általa  megismerjük.  Tudni  akarunk  első- 
sorban. A  tudás  pedig  az  igazság  megismerése.  Az  a  körül- 
mény, hogy  a  történelmi  igazságok  olykor  nem  támaszthatják 
bennünk  azt  a  vágyat,  hogy  a  mi  volt.  azt  visszakívánjuk, 
vagy  hogy  az  elhunytak  tetteit  kénytelenek  vagyunk  sokszor 
helyteleneknek  ítélni,  nem  lehet  akadálya  annak,  hogy  az  ese- 
ményeket az  igazságnak  megfelelően  írjuk  meg. 

Miután  a  magyar  történelem  legtöbb  hazugsága,  de  min- 
denesetre a  helytelen  beállítás,  a  magyar  nagybirtokosok  sze- 
replésével függ  össze,  tehát  a  nagybirtok  története  az  a  törté- 
nelmi anyag,  melynél  az  ország  politikai  történetének  alap- 
vető helytelenségeire  leginkább  rá  lehet  mutatni  és  ezért  ez  az 
a  történelmi  anyag,  mely  a  nagy  olvasóközönséget  a  legjob- 
ban érdekelheti.  A  magyar  történelemnek  a  gazdasági  ténye- 
zők kapcsán  való  tárgyalása  bizonyosan  követökre  fog  ta- 
lálni és  az  ingatlan  vagyon  más  irányú  szerepének  és  az 
ingó  vagyon  történetének  is  akad  majd  írója.  E  mellett  a 
magyar  történelem  tudományos  tárgyalására  is  az  anyagnak 
ilyen  felosztása  a  legalkalmasabb,  mert  igy  alkalma  nyílik 
az  olvasónak  az  események  rugóit  megismerni. 

A  magyar  történelemre  hatást  gyakorolt  tényezők  egyen- 
kint való  tárgyalására  már  többen  vállalkoztak.  Munkáik  ér- 
deméből nem  von  le  senmiit  az  a  megjegyzésem,  hogy  e  szer- 
zők nem  vonták  meg  a  magyar  politikai  történelem  és  e  té- 
nyezők közti  párhuzamot.  Erre  a  párhuzamra  a  legalkalma- 
sabb a  nagybirtok  története,  mert  századokon  keresztül  csak  a 
nagybirtokosok  szerepeltek  politikai  életünkben.  E  szereplés- 
nél nem  az  egyes  nagybirtokosok  érdeklik  a  történészt,  hanem 
azok  a  tényezők,  melyek  lehetővé  telték  azt,  hogy  épen  a  nagy- 
birtokosok kezében  összepontosult  az  országos  hatalom. 


X 

Magyarország  régi  története  az  ingatlan  vagyon  törté- 
nete. A  nagybirtok  története  azonban  csak  egy  része  ennek, 
melybe  az  egyház,  a  nemesség  és  jobbágyok,  valamint  a  váro- 
sok is  tartoznának.  Ezeknek  tárgyalását  egészen  mellőztem 
azért,  hogy  az  anyagot  ne  halmozzam.  Ugyancsak  mellőztem 
az  ingó  szerepének  tárgyalását,  mely  az  ingatlan  mellett  las- 
san szerephez  jutott.  A  ki  majd  a  magyar  ingó  vagyon  törté- 
netét megirja,  az  kell,  hogy  a  polgárság  és  zsidók  szereplését 
írja  meg.  Ha  erre  valaki  vállalkozni  fog.  akkor  meg  lesznek 
írva  Magyarország  történetének  hajtó  erői,  s  ekkor  megfog- 
juk érteni  az  eseményeket. 

A  gazdasági  tényezők  azonban  nem  állanak  elszige- 
telve. A  tnagyar  ingatlan  fejlődését  a  nyugat  ingatlanainak 
fejlődése  befolyásolja.  A  magyar  tulajdoni  viszonyok  alaku- 
lása a  nyugati  hasonló  viszonyok  behatása  alatt  történik.  R 
ha  ennek  dacára  a  legrövidebb  utalásokkal  kellett  megelé- 
gednem, mikoi'  ezeket  tárgyalom,  ennek  oka  az  a  szűk  keret, 
melybe  az  anyagot  illesztenem  kellett. 

Az  olvasó  a  nagybirtok  történetével  kapcsolatban 
meg  fogja  az  ország  politika^'  történetének  legtöbb  rugóját 
ismerni.  Sok  eseményt  fog  ez  által  megérteni,  melyet  eddig 
meg  nem  értett.  Sok  helyzetet  áttekinteni,  mely  eddig  rá 
nézve  átláthatatlannak  tűnt.  —  Ha  pedig  ezt  a  tényt  a  jelen 
munka  elolvasása  után  az  olvasók  is  meg  fogják  állapitani. 
akkor  e  munka  megérdemelte  a  napvilágot. 

Nagyvárad,   1913  június  hó  29-én, 

A  szerző. 


Bevezetés. 

Ghronosz  megette  saját  gyermekeit.  Az  idö  elpusztít, 
elévit,  feleslegessé  tesz,  megesz  mindent.  A  mi  ma  szükséges, 
az  holnapután  felesleges.  A  miért  ma  minden  erőnkkel  küz- 
dünk, dolgozunk,  annak  elpusztításáért  fáradunk  holnap- 
után. Az  első  napon  teremtünk  valamit,  a  másodikon  híisz- 
n áljuk  s  élvezzük,  a  harmadikon  uj  célok  felé  törve  megsem- 
misítésén dolgozunk.  Ez  az  ember!  mondják  a  könnyen  Íté- 
lők s  szeszélyre  gondolnak.  Pedig  ez  a  fejlődés.  —  Minden 
intézménynek  három  korszaka  van:  a)  keletkezésének;  b) 
hasznosságának;  c)  feleslegességének  korszaka.  E  három 
korszak  a  jogrendben  következőleg  tükröződik  vissza:  a)  az 
előjogok  szerzésének;  h)  az  előjogok  élvezésének;  c)  az  előjo- 
gokkal való  visszaélésnek  kora. 

Ghronosz  gyorsan  végzett  gyermekeivel,  az  idő  csak 
lassan  apritja  szét  a  régi  intézményeket.  Azok  az  intézmé- 
nyek ugyanis,  melyeknek  nagy  volt  a  jelentősége  és  hatalma 
a  múltban,  oly  mélyen  alapozzák  meg  létüket,  hogy  életük 
később  egymagában  is  visszaélés  és  a  hatalom  révén,  egyedül 
a  múlthoz  való  simulás  folytán,  még  ujabb  s  ujabb  visszaélé- 
seket követnek  el.  Ezért  pusztit  végig  a  győzelem  óráiban  a  le- 
igázott nép  a  múlt  intézményeinek  birtokosai  között.  Igazság- 
talanul! kiált  a  szemfényvesztés.  Szükségképen!  mondja  a  tör- 
ténelem. A  mint  a  visszaélő  intézmény  birtokosa  nem  felelős 
egyénileg  az  intézmény  létéből  előálló  igazságtalanságokért, 
ugy  a  forradalom  harcosa  sem  az  intézmények  elpusztítása- 
kor okozott  egyéni  fájdalmakért.  Ne  állítsa  meg  a  hatalom  az 
időt  s  akkor  nyugodtan  s  részletekben  fogja  megenni  a  multat. 

A  magyar  birtokarisztokrácia  történetében  hiába  keres- 
sük Ghronoszt.  A  mint  Zeusz  a  mitológiában,  ugy  Magyar- 
ország történetében  a  nagybirtok  legyőzte  az  időti  s  elfoglalta 

Áífo&ton:  Nairybirtolí.  •'■ 


Magyarország  minden  hatalmának  összességét.  Minden  intéz- 
mény s  minden  hatalom,  mely  a  nagybirtokkal  egyidejűleg 
keletkezett,  megváltozott,  söt  letűnt,  csak  a  nagybirtokarisz- 
tokrácia áll  rendületlenül  s  dacol  az  idővel  szövetkezett  sok 
modern  ellenség  támadásával. 

Az  idö  és  az  ingatlan  vagyon  egymás  elleni  küzdelmé- 
ben eddig  az  ingatlan  a  győztes.  Mert  az  ingatlan  értéke  foly- 
ton nő  az  időben  s  igy  a  benne  rejlő  hatalom  s  erő  nem  hogy 
fogyna,  hanem  öregbedik.  Az  anyaföld  urai  mindennek  urai 
Magyarországon.  Csak  látszat,  hogy  ők  olyan  alattvalók, 
olyan  polgárok,  mint  a  többi.  Mert  lényegében  ők  az  állam 
urai. 

A  mig  a  király,  mint  az  első  Árpádok  alatt,  a  törvény 
egyedüli  forrása,  addig  a  törvények  ereje  csak  annyi,  a  meny- 
nyi a  király  ereje.  A  meddig  a  király  karja  ér,  addig  tör- 
vény az  ő  akarata  s  önkénye  is.  A  királyi  akaratnak  alapja  és 
gátja  a  földbirtok,  ezért  kell  az  engedetlenektől  elvenni  a  föl- 
det. A  hatalom  mértéke  a  földbirtok,  ezért  kell  a  királynak 
sok  föld.  A  leghatalmasabb  földbirtokos  az  ur  a  többiek  felett. 
Ezért  szerez  földet  mindenki,  a  ki  hatalomra  vágyik. 

A  mig  a  megélhetéshez  nagy  darab  földek  kellettek,  a 
közügyekben  csak  az  országnyi  területek  urai  szerepelnek.  A 
milyen  mértékben  nő  a  föld  hozadéka,  olyan  mértékben  sza- 
porodik azoknak  a  száma,  a  kik  a  közügyekbe  bele  akarnak 
szólni.  A  munkamegosztás  meghozza  aztán  az  ingó  vagyon- 
nal birok  előtérbelépését. 

A  királyság  alapítását  az  a  körülmény  teszi  lehetővé, 
hogy  Géza  és  István  az  ország  el  nem  foglalt  területeire  rátevén 
kezüket,  azokat  a  külföldi  lovagoknak  adják.  Az  első  magyar 
királyok  talán  nem  gondoltak  az  adományozáskor  a  hűbéri- 
ségre, de  bizonyos,  hogy  századokon  keresztül  élt  nálunk  is  e 
szellem  s  a  királyok  az  adományokat  nemcsak  adták,  hanem 
el  is  vették.  Az  ok,  a  miért  adták  s  a  miért  elvették,  a  saját 
hatalmuk  gyarapítása  volt.  Ennek  módját  századokig  az 
egyes  nagybirtokosokkal  való  szövetkezésben  találták,  ezért  a 
kisebb  birtokosok  elnyomásához  ők  is  hozzájárultad.  Hosszú 
századoknak  kellett  elmulniok,  a  melyek  alatt  a  szövetkezés- 
ben rejlő  erőt  a  kisbirtokok  urai  nem  egyszer  kézzelfogható- 


lag  bizonyították,  a  mig  a  királyok  nemcsak  az  egyes  nagy- 
birtokosokkal, hanem  kicsinyek  szervezeteivel  való  szövetsé- 
get is  szükségesnek  látták. 

A  milyen  mértékben  a  kisbirtokosok  szorosabb  összeköt- 
tetésbe jutnak  a  királlyal,  olyan  mértékben  lesz  a  királyi  ma- 
gánhatalom állami  és  közhatalommá.  Ennek  számos  fázisa 
van,  a  melyekben  épugy  véres  küzdelmek,  lázadások  és  össze- 
esküvések látszanak  csak  a  felszínen,  mint  a  hogy  a  királyi 
hatalom  létesítésénél  is  csak  ezek  látszanak.  Pedig  e  küzdel- 
meg  hátterében  nálunk  mindig  csak  a  föld  áll.  A  nagy  kirá- 
lyok sok  földü  királyok,  a  nagy  hirü  és  nagy  szerepű  csalá- 
dok sok  földü  családok.  A  föld  a  maga  folyton  emelkedő  érté- 
kével és  hozadékával  a  magyar  történelem  háttere;  ezért  a 
földért  folytatott  szakadatlan  küzdelmek  a  magyar  történe- 
lem eseményei.  Földország  vagyunk,  történelmünk  földbirtok 
történelem. 

A  királyi  hatalom  keletkezésekor  csak  saját  földbirto- 
kán szuverén  a  király.  A  nagybirtokosok  csak  annyiban  is- 
merik el  a  királyi  hatalmat,  amennyire  kénytelenek,  de  az  el- 
ismerés előbb  csak  saját  személyükben  történik,  de  nem  föld- 
birtokukon is.  A  földön  a  birtokos  az  ur.  A  magyar  állami 
hatalom  kialakulása  a  földbirtokosok  abszolút  uralmának 
korlátozása  és  az  állami  hatalom  alá  hajtása  által  megy  végbe. 
A  földbirtokon  előbb  egyetlen  ur  a  birtokos,  az  ö  elismerése 
révén  a  király  is  s  csak  lassan  szorul  háttérbe  a  király  mel- 
lett a  földesúr,  de  még  ma  sem  egyenlő  ur  az  állam  a  maga 
területén  s  a  földesúr  a  maga  földjén. 

A  király  földje  révén  ura  az  országnak,  mert  katonáit 
földje  tartja.  Mihelyt  tehát  a  király  és  családja  ezt  az  igazsá- 
got felfedezi,  a  királyi  vagyon  megőrzése  lesz  egyik  legfőbb 
gondjává.  Ez  az  Árpádházi  királyok  uralmának  vége  felé 
történik.  A  királyi  vagyon  és  hatalomnak  ez  a  szoros  kap- 
csolata eredményezi  az  állami  jövedelmek  magánvagyonszerü 
kezelését  is  s  ez  magyarázza  meg  az  ország  ügyeinek  azt  az 
intézését,  a  mely  valamely  uradalom  intézésétől  nem  kü- 
lönbözik. A  király  a  maga  családja  s  rokonain  kivül  mással 
nem  érintkezik,  tisztjei  az  országnak  is  tisztjei,  tanácsosai  az 

1* 


ország  tanácsosai.  Ha  elég  erős,  akkor  önkénye  törvény,  ha 
gyenge,  akkor  joga  rongy,  melybe  beletépni  minden  nagybir- 
tokosnak módja  van.  De  ha  erős  a  király,  akkor  a  nagybir- 
tokosok minden  joga  eltűnik,  mint  a  hogy  a  sötétség  eltűnik  a 
nap  felkeltével. 

A  királyság  első  századainak  eseményeit  és  közviszo- 
nyait a  teljes  bizonytalanság  jellemzi.  A  föld  népének  sorsa 
még  nincs  megállapítva.  Itt  rabszolga,  amott  jobbágy,  másutt 
meg  szabad,  A  birtokos  itt  tulajdonos,  amott  királyi  tisztvi- 
selő. Ma  nagy  birtok  ura,  holnap  földönfutó  s  idegen  náció  ül 
helyébe,  a  ki  a  néppel  is  idegenből  hozott  elvek  vagy  egyéni 
szeszélye  szerint  bánik.  A  király  sem  biztos  a  maga  trónusán 
s  nem  biztos,  hogy  a  ma  az  ő  kezén  levő  ingatlant  nem  ra- 
gadja el  egy  királyi  herceg,  elégedetlen  főúr  vagy  főpap.  Az 
állandóságnak  és  előrelátásnak  sehol  legkisebb  nyomát  se 
látni.  A  királyok  s  udvarok  sem  ismerik  még  fel  az  állandó- 
ság előnyeit,  a  maguk  holnapjára  sem  gondolnak,  annálke- 
vésbbé  a  másokéra. 

Érdekes  jelenség,  hogy  e  korban,  a  mikor  Magyaror- 
szág óriási  területeinek  tulajdonjogáért  a  király,  néhány  fő- 
pap és  néhány  lovag  állandó  harcban  áll,  a  nagy  tömeg  ön- 
állóan, egyáltalán  nem  vesz  részt  e  küzdelemben.  Élnek,  dol- 
goznak s  harcolnak  majd  ennek,  majd  amannak  az  urnák 
szállitván  a  föld  gyümölcseit,  ezért  vagy  azért  ontván  vérüket 
és  sohase  gondolnak  arra,  hogy  egyszer  ne  szállítsák  izzad- 
ságuk gyümölcsét,  egyszer  ne  ontsák  érte  vérüket.  A  megél- 
hetés biztositásának  az  a  legkisebb  mértéke  sem  nyilvánul 
meg  a  dolgozó  néposztályokban,  a  mely  még  az  állatban  is 
meg  van,  a  mikor  fészket  rak,  a  mikor  télire  gyűjt,  a  mikor  a 
földbe  odút  váj.  A  lovagok  leigázták  a  népet,  elfoglalták  a  föl- 
det, a  nép  pedig  megművelte  és  megvédte  részükre.  A  nép  he- 
lyett urai  gondolkoznak.  Panaszra  sem  nyilik  ajka,  mikor 
kegyetlen  urak  mulatságból  kínozzák  s  mégis  e  hallgató  tö- 
meg Magyarország,  ennek  a  munkája  pedig  Magyarország 
fenmaradásának  feltétele. 


A  nagyhirtok  fejlődésének  korszakai. 

A  nagybirtok  gazdasági,  hatalmi  s  ezért  jogi  tényező  is. 
E  szerint  az  ország  gazdasági  fejlődésére,  politikai  viszo- 
nyaira és  törvényi  rendelkezéseinek  raegállapitására  gyako- 
rol befolyást.  Mig  egyrészt  az  ország  történetének  tényezője^ 
addig  másrészt  az  ország  általános  története  rá  is  befolyás- 
sal van.  Erre  a  körülményre  való  tekintettel  nem  hagyható 
figyelmen  kivül,  hogy  a  nagybirtok  történetét  az  ország  poli- 
tikai története  befolyásolja.  A  király  századokon  keresztül 
semmi  más,  mint  a  leghatalmasabb  nagybirtokos.  A  király 
s  az  ország  háztartása  majdnem  az  újkorig  egységes  egész. 
Hogyha  tehát  csak  az  állam  háztartása  szempontjából  néz- 
zük a  magyar  nagybirtok  történetét,  akkor  három  korszakra 
oszthatni  azt,  és  pedig:  a)  az  állam  és  a  király  magánhatalma 
egységének  (a  király  és  az  állam  vagyona  összeolvadtságá- 
nak)  kora;  h)  a  király  és  állam  hatalma  s  gazdálkodása  el- 
választásának kora;  c)  a  modern  állam  kora. 

A  nagybirtok  fejlődését  azonban  ilyen  módon  nem  le- 
liet  jól  megjilágitani.  Ezért  függetleníteni  fogjuk  a  nagybir- 
tok fejlődését  az  államháztartás  fejlődésétől  s  a  gazdasági 
tényezők  hatásába  állítjuk  be.  Másrészt  összeköttetésbe  hoz- 
zuk az  ország  politikai  történetével.  E  tekintetben  tudni  kell 
azt,  hogy  a  királyok  áz  ország  nagy  részének  el  adományozása 
által  saját  hatalmukat  voltak  kénytelenek  csökkenteni.  Min- 
den király  adományok  által  iparkodott  hiveket  szerezni,  de 
az  adományok  által  egyúttal  saját  hatalmát  gyengítette,  ezért 
a  királyok  kénytelenek  az  adományokat  újra  s  újra  vissza- 
vonni. A  visszavett  földeket  azonban  nem  tudván  kihasználni, 
megint  csak  eladományozták.  A  király  főhatalomra  törekszik 
s  erre  nincs  más  módja,  mint  a  birtokok  folytonos  visszavé- 
tele s  újra  való  eladományozása.  A  nagybirtokosok  ellenáll- 
tak e  törekvéseknek,  ebből  harc  fejlődött,  mely  folyton  ismét- 
lődvén, elfoglalja  az  ország  történelmének  külső  aseményeit. 
I.  Ha  a  nagybirtokot  a  politikai  történelem  szempontjá- 
ból nézzük,  akkor  azt  látjuk,  hogy  a  magyar  történelem  kor- 
szakai s  a  nagybirtok  fejlődésének  korszakai  nagyjában  ösz- 
szeesnek.  Mégis  u  mikor  pusztán  az  ország  politikai  törté- 


6 


netét  tárgyaljuk,  akkor  oz  a  körülmény  azért  nem  tűnik  egé- 
szen világosan  szembe,  mivel  a  nagybirtok  alakulása  sok 
esetben  bizonyos  eseményeknek  oka  s  igy  időben  az  esemé- 
nyeket meg  kell  előznie.  De  meg  a  politikai  történelem  kor- 
szakai bizonyos  külső  eseményekhez  fűződve  jelennek  meg,  a 
melyek  nem  mindig  mutatják  az  események  okaival  való  ösz- 
szefüggést.  Bizonyos  az,  hogy  a  nagybirtok  intézménye  nél- 
kül Magyarország  nem  maradhatott  volna  fenn;  de  bizonyos 
az  is,  hogy  a  nagybirtok  ugyanakkor  a  folytonos  lázadások, 
ellenkirályok  fellépésének  és  az  ez  általi  zavarnak  is  oka.  A  ki- 
rályság intézményének  megerősödése  a  nagybirtok  megerősö- 
désével párhuzamos.  A  királyság  mint  intézmény  s  a  nagy- 
birtok állandósulásának  kezdetei  összeesnek.  A  nagybirtok  s 
a  benne  rejlő  hatalom,  származáshxí  válásának  kezdete  s  a 
királyi  örökösödési  jog  nagyobb  ereje  szintén  összeesik  s  ez  a 
nagybirtok  szerepének  Magyarország  történetében  első  kor- 
szaka. E  korszak  a  XTIT-dik  század  második  felével  ér  véget. 

E  korszakban  a  királyi  hatalom  egészen  a  nagybirtok 
uri  hatalmának  jellegét  viseli  magán,  melybe  a  feleség,  mint 
királynő  nemcsak  asszonyiságát  hozza,  hanem  a  szülőföld- 
jéről jött  lovagokkal  együtt  a  királyi  férj  támogatója  is.  A 
váltakozó  királyok  uj  s  ujabb  feleségei  ujabb  s  ujabb  lovagi 
csapatokkal  jönnek  az  országba,  a  hol  adományokat  nyernek 
s  igy  az  előbb  jöttek  féltékenysége  velük  szemben  fel-felujul. 
E  lovagi  kíséretről  azonban  a  királyi  feleségek  családja  nem 
mondhat  le.  mivel  ezek  a  kísérők  egyúttal  védői  is  a  király- 
nőknek férjeikkel  szemben. 

A  király  hatalma  még  nélkülözi  a  közjogi  jelleget  s  az 
országos  szerződéseket  nem.csak  neki,  hanem  mindig  néhány 
nagybirtokosnak  is  alá  kell  irnia.  hogy  nagyobb  lényen  a  hi- 
telük. Igy  tehát  a  királyi  tiszt  nem  jelenti  azt  a  magas  állást, 
mint  az  újkorban,  sőt  nem  jelenti  az  ország  kép  viselésének 
jogát  sem.  E  korszak  nélkülözi  az  állandó  intézményeket.  A 
királyi  méltóság  sem  lett  m.ég  örökletessé,  annál  kevésbé  a 
nagybirtok  és  a  királyi  tisztségek. 

TI.  A  második  korszakban  a  birtokarisztokrácia,  mint  a 
k'rállyal  teljesen  egyenlő  rangú  fél  lép  a  király  mellé.  A 'ki- 
rály már  nem  alattvalóknak  tekinti  őket,  hanem  szövetsége- 


st'knek,  a  kiknek  érdeke,  hogy  a  királypárti  nagybirtokosok 
hatalma  megóvassék.  A  nagybirtok  története  s  Magyarország 
története  szempontjából  ez  azért  nagyon  lényeges  fordulat, 
mert  e  szövetséggel  a  nagybirtokosokat  a  király  tettei  is  ki- 
emelik az  alattvalói  viszonyból.  E  korszak  jellemző  sajátos- 
sága külső  jelenségekben  is  megnyilvánul.  Az  első  korszak 
trónkövetelői  ugyanis  királyi  hercegek,  a  második  korszak- 
ban már  a  nagybirtokosok  is  a  trónra  vágynak.  Saját  birto- 
kaikon mindannyian  királyi  módon  rendezkednek  be.  E  kor- 
szakban a  nagybirtokosok  a  király  ellen  is  szövetkeznek. 

Ez  a  III.  Endrével  kezdődő  korszak  a  Hunyadi  János 
kormányzóságra  jutásával  ér  véget.  E  korszak  legjellemzőbb 
jelensége  az  úgynevezett  ligák,  vagyis  a  király  és  több  nagy- 
birtokosnak, vagy  a  nagybirtokosoknak  egymásközt  kötött 
véd-  és  dacszövetségei. 

III.  A  XV-ik  század  közepén  már  csak  nagybirtokosi 
hatalom  van.  A  birtokok  olyan  méreteket  öltenek,  hogy  a 
nagybirtok  kifejezés  már  nem  is  takarja  a  fogalmat.  Egy-egy 
nagybirtokos  országrészek  felett  rendelkezik.  A  nagybirtoko- 
sok hatalma  olyan,  hogy  külföldi  fejedelmek  szövetkeznek 
velük.  Törekvésük  most  már  kizárólag  a  trón.  E  góliátbirto- 
kok első  nagy  szereplője  Hunyadi  János,  ö  e  korszak  első  ré- 
szének leghatalmasabb  szereplője.  E  korszak  második  felében 
a  góliátbirtok  már  a  trónra  jut. 

A  góliáthirtokok  királyi  hatalomra  jutásának  kora  rö- 
vid és  zavaros.  Mátyás  Irónrajutásával  fejlődésének  tetőpont- 
ját éri  el.  Utána  ugyan  két  idegen  király  következik,  a  nagy- 
birtok hatalma  azonban  megtörve  nincs,  ezért  s  azért,  mert  a 
nagybirtok  Zapolyával  megint  trónra  jut.  a  Zápolya  korát  is 
ide  kellett  még  vonni. 

IV.  Az  ezt  követő  korban  a  nagybirtokosokból  lett  ki- 
rályok már  nem  saját  hatalmuk,  hanem  a  török  császár  jó- 
voltából lesznek  királyokká.  Az  or.=!zág  szétszakadása  folytán 
keletkezeit  erdélyi  fejedelemség  hűbéres  állam.  E  korban 
az  országos  hatalom  kinőtt  a  magánjogi  hatalom  keretein. 
Nagy  országok  és  valóságos  állami  szervezetek  keletkeztek, 
melyekben  még  tekintélyes,  de  nem  egyedüli  hatalom  a  nagy- 
birtok. Ez  a  kor  az  erdélyi  fejedelemség  kora.  Magyarorszá- 


8 


gon  már  alattvalók  a  nagybirtokosok,  de  még  kinőhetnek  az 
alattvalói  sorból  s  fejedelmekké  lehetnek  Erdélyben.  E  kor- 
szak végén  egy  hatalmas  fellobbanásban  még  egyszer  kitör 
a  nagybirtok  ereje  a  jobbágyság  támogatásával,  azután  lesü- 
lyed  az  alattvalói  sorba.  II.  Rákóci  Ferencet  nagy  vagyona 
elkésve  ragadta  a  trónkövetelök  közé.  A  szervezett  állami  ha- 
talommal szemben  a  nagybirtok  önálló  országos  hatalomra 
szert  már  nem  tehetett. 

V.  Az  ezt  követő  korban  már  alattvalókká  lesznek  a 
nagybirtokosok.  Sohasem  helyezkednek  többé  szembe  a  ki- 
rállyal, hanem  mindig  s  mindenben  alávetik  magukat. 

A  nagybirtok  története  már  most  a  következő  korsza- 
kokra osztható: 

I.  A  politikailag  és  gazdasá- 
gilag szükséges  nagybirtok; 
a  királyi  és  tulajdonosi  ha- 
talom összeolvadtságának 
kora. 
II.  A  nagybirtok  és  a  király 
hatalmának  közeledése;  a 
származás  jelentőségének 
emelkedése.  —  A  ligák  ke- 
letkezésének kora. 


A)  Az  állami  és  kirá- 
lyi   hatalom,    vagyon 
és    gazdálkodás    egy- 
sége. 


B)  A  királyi  és  állami 
vagyon  elválása. 


C)  A  mai  állam. 


III.  A  góliátblrtokok  és  a  ligák 
virágkora: 
a)  Hunyadi  János, 
h)  a  királyokká  lett     nagy- 
birtokosok. 
\  ÍV.  A  nagybirtok  hűbéres    feje- 
delemsége  Erdélyben;   a  ki- 
rályi hatalom   túlsúlya  Ma- 
gyarországon. 

A  nagybirtok  utolsó  próbál- 
kozása. 


í    V.  A  nagybirtok  alattvalói  kora. 
i         Neoacquistica. 
l        A  mai  nagybirtok. 


I.  KORSZAK. 

A  királyi  és  tulajdonosi  hatalom  összeolvad t- 
ságának  kora. 

A  nagybirtok  első  szerepe  az  államéletben. 

A  gazdálkodás  kezdetleges  formái  között  az  állam  az 
alattvalóktól  nem  szedhet  pénzadót,  mert  ezeknek  nincs 
pénze.  Minden  állami  szükségletet  természetbeni  szolgálta- 
tással elégítenek  ki.  A  király  e  korban  az  ország  gazdája- 
ként, tulajdonosaként  tűnik  fel.  Az  ország  politikai  viszo- 
nyai a  király  uradalmainak  s  tisztjeinek  családi  viszonyai- 
val összefolynak.  Az  ország  egy  nagy  uradalom,  melynek 
ura  a  király.  A  király  ugy  bánik  az  országrészekkel,  mim 
a  tulajdonos.  Miután  azonban  sok  országrész  olyan  messze 
esik,  hogy  a  király  karja  nem  ér  odáig,  a  királyi  tisztek  en- 
gedetlenkednek. Ez  engedetlenség  nyomán  uj  rend  válik  szük- 
ségessé, mely  az  állam  uj  szervezetét  késziti  elö. 

Ez  a  folyamat  megy  végbe  a  XlII-ik  századig.  A  fel- 
színen a  magyar  királyok,  trónkövetelök,  királyi  tisztek  küz- 
delme folyik.  Látszólag  egyéni  ambíciók,  erények  s  bűnök, 
pedig  valójában  a  gazdasági  viszonyok  hajtotta  bábok  mo- 
zognak a  történelem  színpadán.  A  célokat  a  viszonyok  szü- 
lik s  nem  az  emberek  tűzik  maguk  elé. 

A  XlII-ik  század  végéig  terjedő  kor  a  szükséges  nagy- 
birtok kora.  Történelmünk  ez  első  századai  a  nagybirtok 
nélkül  el  nem  képzelhetők.  Az  országot  csak  ugy  lehetett  kor- 
mányozni s  gazdaságilag  kihasználni,  hogy  kerületekre  osz- 
tották s  ezeket  egyesek  kormányzása  s  rendelkezése  alá  he- 
lyezték. E  kormányzók  jogi  helyzetét  nehéz  meghatározni. 
mert  a  függőbbek  is  függetlenebbek  a  mai  tisztviselőknél,  vi- 
szont nem  is  tulajdonosai  a  rájuk  bizott  területeknek.  Azo- 


10 


kat,  a  kiknek  helyzete  függőbb  a  királytól,  azonban  mégis 
tisztviselőknek  lehet  nevezni.  E  tisztviselők  fejei  a  gazda- 
ságnak, a  közigazgatásnak,  s  a  katonaságnak.  Lakó  és  hi- 
vatali helyük  a  vár,  mely  hatalmuk  külső  kifejezőjévé  lesz, 

A  királyi  tisztviselők  helyzetének  megítélését  főleg  az  a 
körülmény  zavarja,  hogy  már  e  korban  gyakran  önálló 
nagybirtokosokká  lesznek.  Viszont  a  nagy  birtokosokat  is 
önkényesen  mozditja  el  a  király,  ha  ehhez  elegendő  ereje 
van.  A  király  ezt  az  erőt  várainak  katonaságából  meriti,  a 
katonaságot  pedig  uradalmainak  hozadékából  tartja.  A  kirá- 
lyoknak ugyanis  elejétől  az  volt  legfőbb  gondjuk,  hogy  a  ki- 
rályi uradalmak  hozadéka  az  udvarba  szállittassék.  A  vezé- 
rek korában  és  a  királyság  első  századában  ugyanis  a.  feje- 
delem vándorolt  egyik  uradalomról  a  másikra  és  a  termést 
igy  fogyasztotta  el.  A  Xll-ik  században  ez  teljesen  meg- 
szűnik és  az  uradalmak  feleslegét  ez  időtől  kezdve  beszállít- 
ják az  udvarba.  A  termelés  emelkedése  emeli  a  föld  jelentő- 
ségét s  evvel  sietteti  a  tulajdonjog  kialakulását.  Mihelyt  a 
tulajdon  jelentőségét  felismerik,  attól  kezdve  történelmünk 
minden  eseménye  közvetlenül  vagy  közvetve  a  tulajdon  kö- 
rül forog. 

Bármily  nehéz  a  XlII-ik  század  végéig  terjedő  kor  tör- 
ténetében elválasztó  vonalat  találni,  ha  csak  a  politikai  ese- 
ményeket nézzük,  ezek  okaiban  ezt  az  elválasztó  vonalat  még- 
is meglehet  találni.  Az  ingatlanra  vonatkozó  jog  tulajdon- 
joggá kezd  alakulni,  melyhez  épen  ezért  az  örökösödési  jo- 
got is  megszerezni  iparkodnak  a  földbirtokosok.  E  korban  az 
ingatlan  már  nem  csak  a  rajta  lakók  megsarcolása  révén  ér- 
tékes, hanem  a  megmunkálás  révén.  E  korban  válik  szo- 
kássá, hogy  a  földet  már  nemcsak  az  adófizetésre  kötelezet- 
tek, hanem  saját  rabszolgák  által  is  müvelik.  E  kor  a  major- 
sági földek  keletkezésének  kora. 

A  XlII-ik  század  végéig  terjedő  kor  két  részre  oszt- 
ható: a)  Xll-ik  század  végéig  terjedő  primitív  nagybirtok 
kora;  h)  a  XlII-ik  századdal  kezdődő  tulajdonképi  nagy- 
birtok kora.  A  politikai  történelem  eseményeiben  ez  any- 
nyiban  nyer  kifejezést,  hogy  mig  a  XlI-ik  század  végéig  az 
elégedetlenek  mindig  uj  királyt  kerestek,  hogy  sérelmeik  or- 


11 


vosoltassanak,  addig  a  második  korszakban  az  elismert  ki- 
rállyal szemben  is  érvényesitenek  követeléseket.  E  második 
korszak  tehát  némi  alkotmányosságot,  állami  rendet  mutat. 
A  XlII-ik  századdal,  tehát  egy  oly  kezdetleges  állapot  veszi 
kezdetét,  melyben  a  jog  és  önkény  még  nagyon  gyakran 
harcba  száll  egymással,  a  melyben  azonban  mégis  él  már  a 
jog  és  jogtalanság  tudata. 

1,  A  szükséges  nagybirtok  hatalmának  jelenségei. 

Az  Európába  vándorolt  magyarság  közt  valamelyes 
közhatalom  már  a  vándorlás  alatt  is  kialakult.  Ennek  szere- 
pére nézve  azonban  a  vezér  és  a  király  elnevezés  nagyon 
megtévesztő.  A  király  hatalma  nem  szervezett,  hanem  egyéni 
és  családi,  melynek  alapja  a  katonaság.  A  katonai  erő  pedig 
a  gazdagságtól  függ.  A  bevándorló  magyarok  a  gazdagságot 
még  ezen  a  területen  is  ugy  szerezték,  mint  a  hogyan  ván- 
dorlásaik alatt  megszokták.  Hódításuk  ugyanis  abból  állott, 
hogy  a  gyengébb  népektől,  minden  ősszel  elszedték  a  termés 
egy  részét,  sokszor  az  egészet.  Az  ur  tulajdonjoga  és  az  ál- 
lami főhatalom  egyaránt  ebben  az  adóztatásban  nyilvánul 
meg. 

A  király  azért  király,  mert  a  legtöbb  földmivelőtől 
tudja  elszedni  a  termést.  Ehhez  legtöbb  emberre  van  szük- 
sége s  e  legtöbb  ember  révén  ő  a  leg'hatalmasabb.  Miután  min- 
den föld  adóját  a  király  beszedni  nem  tudja,  e  jogot  má- 
soknak engedi  át.  Ezek  az  átengedések  az  első  adományok, 
a  melyek  még  a  Xl-ik  f?zázad  végén  is  szokásosak  voltak. 
Tlyen  adományokban  különösen  az  egyháziak  részesültek. 
Több  apátság  adománylevele  főleg  a  népet  s  nem  a  földet 
emeli  ki. 

A  királyi  tisztviselők,  ha  lehet  maguknak  szedik  az 
adót,  s  ha  lehet  másoktól  is,  mint  a  kiktől  szabad.  Csupán 
kifejezés  mód  tehát  földtulajdonról  beszélni  a  Xl-ik  század- 
ban. A  mikor  e  korban  mégis  földtulajdonról  beszélünk, 
az  adóztatási  jogot  értjük  alatta. 

A  közhatalom  abban  nyilvánul,  hngy  n  király  a  nála 
gyengébbektől  fegyvereseket  követel.  Teszi  ezt  azon  a  cimen. 
hogy  ö  engedi  meg  a  földmivesek  megsarcolását.  A  földes- 


12 


urak  adnak  is  fegyverest,  ha  erős  a  király;  de  nem  adnak, 
ha  nem  az. 

A  föld  feletti  jog  s  az  állami  hatalom  egyaránt  inga- 
dozó. A  mi  ma  meg  van,  az  holnap  elveszhet.  Miután  semmi 
sem  biztos,  mindenki,  a  királytól  kezdve  az  utolsó  szabadig, 
csak  saját  erejében  bizik.  Csak  egy  állandó  van:  a  gyengébb 
kifosztása.  Ezt  teszi  az  ur  s  az  urak  ura,  a  király.  E  törekvés 
első  képviselője  Géza  fejedelem  s  utána  minden  király.  Az 
eszközök  e  kornak  megfelelően  primitívek  és  erőszakosak. 
István  királyról  e  tekintetben  keveset  tudunk,  de  utódait 
már  nem  kimélik  a  krónikások. 

Az  altaichi  évkönyvek  szerint  Péter,  bár  megesküdött 
István  királynak,  hogy  özvegyét  meg  fogja  védeni,  már  Ist- 
ván halála  után  egy  évvel  megfosztotta  minden  javaitól. 
„Először  elvette  tőle  birtokait,  azután  erőszakkal  elragadta 
kincseit  ..."  A  királyt  az  ilyen  eljárásra  a  viszonyok  kény- 
szeritették,  mert  a  nagy  földek,  mint  a  hatalom  alapjai,  előbb- 
utóbb  pártoskodásba  vitték  bele  ezek  birtokosait,  másrészt  a 
király  csak  birtokadományozásokkal  birt  magának  hűséget 
biztosítani.  így  a  folytonos  elvétel  és  újra  adományozás  el- 
kerülhetetlen. Mindennek  oka  pedig  a  pénznek  szinte  a  nin- 
csig  kevés  volta  s  igy  a  királyi  hatalomnak  a  természetben 
beszolgáltatott  adóban  való  ereje.  A  mi  a  király  és  az  ország 
javainak  elválasztását  is  lehetetlenné  tette.  Ezeken  a  birto- 
kokon a  birtokos  nem  irányitója  a  termelésnek.  Ugy  ő,  mint 
a  királyi  tisztviselők,  csak  adószedők.  Adót  és  katonát  köve- 
tel a  király  és  a  nagybirtokos.  A  mig  ezt  megkapják,  meg- 
hagyják alattvalóikat  a  földön  és  csak  a  velük  hasonlókkal 
való  háborúskodás  foglalkoztatja  őket. 

Meddő  vita  az,  hogy  volt-e  nálunk  hűbériség  vagy  nem, 
mert  ha  a  királynak  a  saját  vagy  az  országosnak  nevezhető 
hatalom  biztositására  nem  volt  más  módja,  minthogy  a  meg- 
adományozottaktól  katonát  követelt;  s  azoktól,  akik  nem  ad- 
ták a  katonát,  a  földet  is  elvette,  illetve  nekik  az  adóztatást 
is  lehetetlenné  tette:  akkor  olyan  tényeket  látunk,  amelyek  a 
hűbéri  szervezetű  államokban  történtekkel  azonosak.  E  té- 
nyek törvényessége  felett  ma  tárgytalan  vitatkozni.  Másrész- 
ről minden  hatalom  változásnál  a  Xl-ik  század  óta  a  föld  és 


13 


megint  csak  a  föld  áll  előtérben.  Ezért  a,  krónikák  sohasem 
mulasztják  el  a  földre  való  utalást.  Amikor  pl.  Anonymus 
Aba  Sámuelről  ir,  megirja  azt  is,  hogy  elődei  nagy  földet 
kaptak  a  Mátra  erdejében.  Majd,  mikor  Aba  bukását  adja 
elő,  ennek  okaként  azt  mondja,  hogy  nemteleneknek  földet 
adott.  A  föld  az  a  cél,  a  melyért  a  küzdelmek  folynak.  Erre 
törekesznek  ugy  a  világiak,  mint  az  egyháziak,  sőt  különö- 
sen az  utóbbiak.  Ezt  a  körülményt  azonban  elhomályosítani 
törekesznek  s  minden  támadást,  mely  hatalmuk  ellen  irá- 
nyult, a  kereszténység  elleni  támadásnak  minősítenek.  Ezt  a 
földéhséget  már  a  kortársak  is  felfedezték  s  az  alsó  nép- 
osztály ki  is  gúnyolta.  A  képes  krónika  szerint  ugyanis,  mi- 
kor Salamon  és  Béla  harcaiban  Salamon  hü  embere  Vid  el- 
esik, hullájának  szemüregét  a  harcosok  földdel  szórják  tele 
s  igy  csúfolják:  „Szemed,  szived  soha  sem  elégedett  meg 
birtokkal  .  .  .  most,  hadd  teljék  meg  földdel". 

Abban  a  nagy  zűrzavarban,  mely  a  Xl-ik  században 
van,  egyedül  az  események  rugója  állapitható  meg  teljes  biz- 
tonsággal s  ez  a  föld  utáni  vágy.  A  föld  minden:  erő,  ha- 
talom s  jog.  Azt  a  tételt,  hogy  az  erő  a  jog  forrása,  a  magyar 
történelem  e  korszaka  fényesen  igazolja.  Az  első  jogok  köz- 
jogi természetűek.  A  király  segítőtársait  megkérdezi  ugy  a 
belső-,  mint  a  külügyekben,  ebből  származik  az  úgynevezett 
tanácsjog.  Abból  a  körülményből,  hogy  a  király  háborút 
csak  a  nagybirtokosokkal  egyetértve  folytathat,  származik 
az  a  szokás,  hogy  a  külföldi  fejdelmek  a  főpapok  és  főurak 
jótállását  is  megkívánják  a  külföldi  szerződéseknél.  A  mibŐl 
a  külügyekre  vonatkozó  jog  keletkezett. 

Az  Európába  beilleszkedő  magyarság,  a  külföldtől  kény- 
telen mintáit  venni.  Ennek  legegyszerűbb  módja,  hogy  a 
külföldi  viszonyok  bevezetésére  külföldieket  hivnak  az  or- 
szágba. A  behivottak  tesznek  szert  legnagyobb  hatalomra. 
Ök  lesznek  a  nagybirtokosok.  Innen  van,  hogy  az  első  szá- 
zadok trónviszályaiban  idegenek  játszák  a  legnagyobb  szere- 
pet. Főuraink  németek,  csehek  s  lengyelek.  A  XII.  század  elején 
szorosabb  kapcsolat  jó  létre  a  kereszténység  fejével,  a  minek 
következményekép  csakhamar  az  olaszok  is  hatalomhoz  s 
földhöz  jutnak  Magyarországon.  Kálmán  elveszi  a  szicíliai 


14 


gróf  leányát.  Az  evvel  jött  olaszok  magasabb  műveltsége  és 
fejlettebb  jogérzéke  tükröződik  vissza  azokban  a  törvények- 
ben és  intézkedésekben,  melyekért  Kálmánt  olyan  nagy  és 
felvilágosult  uralkodónak  tartjuk. 

A  jognak  egyik  legnagyobb  ereje  e  korban  régiségél:)en 
van.  A  mikor  Kálmán  törvényeiben  ennek  az  elvnek  helyet 
ad,  akkor  a  fejlödöttebb  jognak  ad  helyet  a  magyar  törvény- 
tárban. Ezek  az  elvek  előnyére  is  váltak  a  bevándorolt  idege- 
neknek, mert  általuk  ki  lehetett  birtokából  forgatni  egynéhány 
kellemetlen  birtokost.  Miután  a  jogrend  csirái  sem  voltak 
meg  István  király  előtt,  ezért  Kálmán  törvényei  kimondják, 
hogy  a  király  minden  adományt  vissza  kap,  a  mit  nem  Ist- 
ván király  adományozott  akár  az  illető  családjának,  akár  az 
egyháznak.  Kálmán  ezt  az  elvet  bátran  kimondhatta,  mert  a 
pápákkal  jó  viszonyt  tartott.  Ez  az  elv  eredményezte,  hogy 
ettől  kezdve  az  egyháziak  Szt.  Istvántól  származtatták  ado- 
mányaikat s  az  ö  nevére  hamisították  adományleveleiket. 
Kálmán  törvényeiből  az  is  kitűnik,  a  mit  különben  már  sok- 
szor hallottunk,  hogy  t.  i.  az  egymásután  következő  királyok 
nem  respektálták  egymás  adományait. 

Meglepő,  hogy  Kálmán,  a  kinek  magas  műveltségét 
mindig  dicsérőleg  emlegetjük,  uralkodása  második  felében  a 
kelettel  keresett  összeköttetést  s  első  felsége  halála  után  a 
kievi  fejedelem  leányát  vette,  el.  Mi  lehetett  az  oka  annak, 
hogy  Kálmán  kelet  felé  fordult?  Csak  viszonyainknak  a  kele- 
tiekhez hasonlóbb  volta.  Annak  a  megérzése,  sőt  talán  meg- 
értése, hogy  a  nyugati  sokkal  fejlettebb  viszonyok  átültetése 
nem  lehetséges.  Törvényei  nem  érték  el  a  várt  hatást.  A  rab- 
szolgaság és  a  rabszolgák  külföldre  való  eladása  nem  volt 
egyszerre  megszüntethető;  a  pénzadó  egyszerre  megvalósít- 
ható. 

Kálmán  törekvései  tehát  nem  járhattak  kellő  eredmény- 
nyel. A  nyugati  intézmények  már  nagyon  áthatottak  arra, 
hogy  kelet  már  többé  ne  lehessünk,  de  nem  eléggé  arra,  hogy 
nyugat  legyünk.  A  királyi  hatalom  támasza  már  a  pénz 
s  a  királyok  már  zsoldosok  utján  is  biztosítják  katonai 
hatalmukat.  A  királyok  saját  hatalmuk  érdekében  kénytele- 
nek is  arra  törekedni,  hogy  minél  több  olyan  katonájuk  le- 


15 


gyen,  a  ki  független  a  nagybirtokosoktól.  A  királlyal  harcba 
szálló  urak  ugyanis  nem  megbizható  szövetségesek.  Nekik 
külön  céljaik  vannak,  melyeknek  elérésére  törekednek.  A 
harcba  őket  a  zsákmány  és  a  birtok  reménye  viszi.  Mihelyt 
ennek  reménye  elmúlik,  abbahagyják  a  harcot  és  hazamen- 
nek. Ha  azonban  a  király  elég  erős  arra,  hogy  az  engedelmes- 
séget kikényszeritse,  akkor  maradnak.  A  Xll-ik  század  csak 
kezdete  ennek  a  fejlődésnek,  a  mely  a  nagybirtokosok  pénz- 
beli gyarapodását  is  magával  hozván,  már  abban  is  megtermi 
korai  gyümölcseit,  hogy  II.  István  alatt  már  nemcsak  királyi 
családból  származó  trónkövetelők  vannak,  hanem  Bors  ispán 
és  Iván  személyében  nagybirtokosok  is. 

Az,  a  mit  ma  alattvalói  hűségnek  nevezünk,  még  is- 
meretlen. A  király  ellenségeitől  az  urak,  akkor  is  fogad- 
nak el  ajándékot,  a  mikor  ezekkel  harcban  áll.  Annál  in- 
kább fogadnak  el  tehát  ajándékot  trónkövetelőktől.  Mert 
volt  mindig  trónkövetelő.  Mindig  van  király-párt  és 
királyellenes-párt.  AHg  hal  meg  az  egyik,  már  ott  a  másik. 
Ügy  mint  a  trónt,  ugy  látszanak  örökölni  a  trónköve- 
telést. Királyi  herceg,  nagyravágyó  főúr  és  királyi  faty- 
tyu  mindig  van.  A  kinek  erélye  és  vagyona  van,  az  na- 
gyon könnyen  szervezhet  pártot.  Minden  királynak  van 
ellenkirálya,  minden  trónjelöltnek  ellenjelöltje.  Kálmán- 
nak épugy,  mint  utódának.  Alig  hal  meg  Borics,  már 
István  herceg  a  trónkövetelő.  Tévedés  volna  e  trónköve- 
teléseket ugy  megitélni,  hogy  ezek  forrása  egyedül  az  illetők 
egyéni  ambíciója.  Nem,  ez  egyenesen  csak  is  a  kezdetleges 
viszonyok  következménye.  Épen  ezért  nem  is  segített  ezen, 
sem  az  ifjabb  király  intézménye,  sem  pedig  a  kormánytársi 
intézmény,  mellyel  kísérletet  tettek.  A  Xll-ik  század  közepén, 
egyszerre  három  király  is  volt.  IV.  István,  II.  László  és  III. 
István.  Az  első  kettő  a  világiak  jelöltje,  az  utóbbi  papbarát. 
Miután  uralmának  megerősítésére  mindegyiknek  adományo- 
kat kellett  osztogatni,  III.  István  a  világiakéból,  a  másik 
kettő  az  egyháziakéból  adományozott.  Az  egyháziak  azonban 
nem  hagyták  annyiban  a  dolgot  és  biztosították  a  maguk  ja- 
vadalmait, bár  a  király  ekkor  is  fentartotta  magának  azt  a 
jogot,  hogy  az  ország  védelme  érdekében  az  egyháziak  javait 
is  felhasználhassa. 


16 


A  pénz  e  korban  már  nagyobb  szerepet  játszik  s  már 
nagyobb  mennyiségben  is  van  az  országban,  mint  a  XI.  szá- 
zadban. Ez  a  körülmény  magyarázza  meg  azt,  hogy  Mánuel 
aranyai  nem  foszthatták  meg  III.  Istvánt  a  tróntól.  Ugy  lát- 
szik III.  Istvánnak  magának  is  volt  pénze,  mert  5000  márka 
ezüstöt  Ígért  Frigyesnek,  ha  az  ellenkirályt  nem  támogatja. 
A  görög  császár  befolyását  azonban,  miután  mégis  ö  rendel- 
kezett több  pénzzel,  soká.  nem  sikerült  ellensúlyozni.  Csak 
forma,  hogy  ezt  a  fentartott  hercegi  rész  cimén  tette. 

A  pénz  hatalma  nálunk  legelőször  Ilí-ik  Béla  korában 
mutatja  hatalmát.  Két  pénzzel  rendelkező  trónkövetelő  van 
egyszerre.  Béla,  a  görög  császár  és  öccse  Géza,  az  osztrák  her- 
ceg pártfogoltja.  A  nagyobb  pénzes  zsákot  Béla  hozza,  király- 
lyá  tehát  ö  lesz.  Pénzének  nagyon  nagy  hire  lehetett,  mert  a 
krónikák  szerint,  pl.  Spalatót  ugy  nyerte  meg  pártjára,  hogy 
még  a  csecsemőket  is  megajándékozta.  E  nagy  gazdagság  fő- 
leg az  egyháziak  jóindulatát  biztosította  neki.  Viszont  az  egy- 
ház volt  az,  melyről  sohasem  feledkezett  meg.  É\á  166.000 
márka  jövedelméből  az  egyháznak  25.900  márkát  juttatott. 
E  nagy  gazdagságnak  következménye,  hogy  III.  Bélának 
nem  sok  kellett  trónkövetelőkkel  bajlódnia. 

A  Xll-ik  század  végén  a  pénz  átmenetileg  elnyomta  az 
összes  többi  erőket.  Alig  halt  meg  azonban  III.  Béla,  épen  a 
pénz  idézett  fel  ujabb  zavarokat.  Béla  két  fia  közt  ugyanis 
ugy  osztotta  meg  hagyatékát,  hogy  Imre,  az  idősebb  kapta  az 
országot,  mig  az  ifjabb,  Endre  kapta  a  pénzt.  A  zavart  épen 
ez  okozta.  A  pénz  követelte  a  maga  jogát.  IIL  Béla  halálával 
a  pénz  ereje  ugyanis  nem  szűnhetett  meg.  Az  az  erő,  mely 
Bélát  öccsével  szemben  a  trónon  megtartotta,  most  sem  fo- 
gyott el  belőle.  Béla  elfelejtette  végrendeletének  készítésekor, 
hogy  az  ország  feletti  uralomhoz  a  gazdagság  elengedhetetlen 
feltétel,  s  hogy  saját  hatalmát  épen  nagy  gazdagságának  kö- 
szönhette. A  mikor  tehát  kincseit  Endrének  hagyta,  ezt  az  alá 
az  ellenállhatatlan  kényszer  alá  helyezte,  hogy  az  országot  is 
megszerezze.  A  pénz  értékét  különösen  a  papság  ismerte  s  igy 
a  papság  állott  legnagyobbrészt  Endre  mellé.  Imrének  nem 
volt  pénze  s  ezért  a  váci  püspöktől  és  más  egyháziaktól  vette 
el  azt,  á  mit  lehetett.  Miután  azonban  Endre  nagyon  rosszul 


17 


gazdálkodott   a  pénzével,  csakhamar   számos  egyházi     van 
Imre  pártján. 

E  korszak  trónviszályait  érdekesen  jellemzi  az  elözö 
korbeliekkel  szemben  az  a  körülmény,  hogy  már  nemcsak 
szerzésre  gondolnak  az  ellenkirályok  hivei,  hanem  a  meg- 
szerzett megtartására  is.  Kevés  már  az  ilyen  alkalalommal 
feltörekvő  elem.  Ennek  magyarázatát  a  tulajdonjog  fejlődése 
adja.  Az  ingatlanokra  vonatkozó  tulajdon  egyénivé  válása, 
legalább  a  nagybirtok  tekintetében  befejeződött.  Evvel  a  bir- 
tok szerzésének  módjai  között  a  békés  szerzési  módok  is  helyet 
foglalhatnak.  Az  önsegély,  az  árulás,  a  pártütés,  az  erőszak 
már  nem  egyedüli  szerzésmódok.  Az  előző  században  még  a  bí- 
ráskodás is  az  erőszakoskodás  jellegét  viseli  magán,  mert  a 
birói  Ítéletnek  csak  annyi  ereje  van,  a  mennyit  a  biró  fegy- 
veres ereje  neki  adni  képes. 

A  jogbizonytalanság  csökkenése  azonban  még  nem  je- 
lenti azt,  hogy  jogbiztonság  van.  Hogyan  legyen  a  magánjog- 
viszonyokban rend,  'ha  a  trónöröklés  kérdésében  sincs.  Mégis 
az  előző  korokkal  szemben  a  XIII.  század  lényeges  haladás, 
mert  a  király  önkényességének  lehetősége  csökkent.  Endre  és 
utódai  elődeikhez  képest  már  uralkodók  s  nem  önkény  urak. 

2.  A  nagybirtok  hatalmának  elöiérbelépése. 

Minden  állami  gazdálkodás  kezdetleges  korában  az 
állam  és  a  király  vagyona  összeolvad.  Az  állami  szükségle- 
tekről való  gondoskodást  az  alattvalók  a  király  magánügyé- 
nek tekintik.  A  királlyal  szembeni  lázadást  nem  ennek,  ha- 
nem csak  az  egyenlők  közötti  viszálynak  tekintik.  Az  adomány 
csak  azt  jelenti,  hogy  a  király  nem  fogja  a  megadományo- 
zottat  az  illető  területen  zavarni,  de  másokkal  s  az  ellenki- 
rállyal szemben  neki  magának  kell  védekezőié.  Az  államnak 
nincsenek  tisztviselői,  csak  királya.  A  királynak  nincsenek 
alattvalói,  csak  párthívei.  A  királyi  tisztek  tartják  a  királyi 
sereget  a  királyi  várbirtokok  jövedelméből.  A  királyi  tisztvi- 
selők azonban  épen  e  katonaság  révén  hatalomhoz  jutván, 
elszakadásra  törekszenek.  Evvel  az  állam  szervezetében  benne 
van  a  felbomlás  csirája.  Mégis  a  pénz  hiánya  folytán  az  álla- 
mot másképen  szervezni  nem  lehetett.  A  király  legbiztosabb 

Aííoslou:   Nafrybirtok.  2 


18 


hivői,  a  régi  hivek  hűtlensége  ellen,  a  még  adományt  várók- 
ból kerülnek  ki.  Ezek  között  elsősorban  szerepelnek  a  király- 
növel bejönni  szokott  külföldi  lovagok. 

A  királlyal  szembeni  ellenállást  a  XI.  és  Xll-ik  szá- 
zadban a  királyi  család  tagjai  szervezték.  A  XlII-ik  század- 
ban azonban  már  a  várak  urai  és  az  ispánok  m.aguk  is  szö- 
vetkeznek. Evvel  e  mozgalmak  jellege  megváltozik,  a  meny- 
nyiben a  királlyal  szemben  m.ost  mái*  csak  alattvalók  álla- 
nak. Ez  a  kérdés  összefügg  a  termelés  fejlődésével,  mely 
szükségessé  tette  a  termelés  irányitásáí.  Ez  viszont  magával 
hozta,  hogy  a  birtokosok  szorosabbra  fűzik  a  birtokuk  és  a 
közöttük  levő  kapcsolatot.  A  nagybirtokos  nemcsak  kor- 
mányzója, hanem  ura  a  birtoknak.  Ezt  az  alakulást  a  kül- 
földdel való  kereskedelmi  összeköttetés  siettette,  a  mit  vi- 
szont a  külföldi  lovagok  készítettek  elő.  A  királyok  mind- 
ezért előnyben  részesítették  a  külföldieket,  a  mi  a  belföldiek 
féltékenységét  idézte  fel.  Ezekből  szárm.aztak  a  múlt  nem- 
zeti küzdelmei. 

A  vagyon  és  az  idegenek  voltak  a  XlII-ik  században  a 
viszályok  legfőbb  okai.  Ezért  kellett  Gertrudnak  meghalnia 
s  az  idegeneknek  elűzetnie.  Az  adományok  jelentősége  per- 
sze nem  szűnt  meg.  A  mig  azonban  eddig  csak  a  lovagok 
miatt  voltak  összeütközések,  addig  most  már  a  zsidók  miatt, 
illetve  a  pénz  miatt  is. 

A  fejlődés  ez  uj  menete,  a  melyre  való  átmenet  II. 
Endre  korába  esik,  a  trónon  ültőre  nézve  legyőzhetetlen  ne- 
hézséget jelent  s  a  kérdés  megoldására  törekvőt  is  ugy  tűn- 
teti fel,  mintha  ingadoznék.  Endre  korában  a  földre  vonat- 
kozó jog  tulajdonná,  a  földet  mivelő  jobbággyá  lesz.  A  pénz 
előtérbe  lép,  de  nem  lesz  a  gazdagság  legfőbb  alapjává.  A 
föld  marad  ezentúl  is  a  legfőbb  vagyon.  Ezért  az  egyháziak 
ezentúl  is  főleg  földet  kérnek  a  királytól.  Hogy  Endre  ezt  a 
kívánságot  teljesíthesse,  a  pápa  felmenti  azon  esküje  alól, 
mely  szerint  adományait  vissza  nem  vonhatja.  Az  egyház 
e  korban,  épen  ellentétben  az  előző  korokban  való  szokással, 
mindig  lakott  terűleteket  kért  s  kapott.  Nem  kellett  már  be- 
telepítéssel bíbelődnie.  Ezt  most  már  főleg  a  király  végezte. 

Az  egyház  folyton   ujabb  s  ujabb  adományokat  követel,  a 


19 


király,  hogy  e  követeléseket  kielégítse,  elveszi  a  földeket  a  gyen- 
géktől. A  kisbirtokosok  fellázadnak,  ellenállának,  orvoslást 
keresnek.  És  ebben  a  viszályban  az  egyház  a  békeközvetitö. 
Az  elégedetlenséget  az  aranybullával  csendesítik  le.  Ebben  a 
király  megígéri,  hogy  nem  teszi  tönkre  ,,a- szabad  embereket 
valami  főember  kedvéért"  s  hogy  „nem  száll  meg  a  szaba- 
dok tanyáin",  hogy  olyan  birtoktól,  melyet  valaki  „méltó 
szolgalatjával  szerzett,  soha  meg  ne  fosztassák",  hogy  „a  ki- 
rály disznai  nemes  ember  erdején  vagy  rétjén  ne  legelje- 
nek", hogy  „kamaraispánok,  só-kamarások  és  vámosok  iz- 
maeliták és  zsidók  ne  lehessenek",  „birtokot  az  országon  kí- 
vül való  embernek  ne  adjanak",  megígéri  továbbá  a  király, 
hogy  sem.  főispánságot,  sem  más  méltóságot  örök  jószágul 
nem  ad.  Ugyanekkor  persze  a  nagybirtokosok  is  biztosíta- 
nak maguknak  a  királlyal  szemben  némely  jogokat;  igy, 
hogy  az  ország  határain  kívül  csak  a  király  pénzén  tartoz- 
zanak hadakozni,  hogy  a  nemesek  és  egyházak  jószágán 
adót  nem  szedhet  stb. 

Az  aranybullát  a  nemesség  együttes  fellépésének  kö- 
szönhette. Az  első  együttes  fellépés  volt  ez,  melynek  külső 
síkere  rendkívül  nagy,  jóllehet  belső  síkere  m^ajdnem  telje- 
sen elvész.  Hiába  tiltja  meg  az  aranybulla,  hogy  a  hatalma- 
sok a  szegényeket  ne  fosztogassák  s  hiába  parancsolja  meg, 
hogy  azt,  amit  elvettek,  adják  vissza.  Ez  nem  történik  meg. 
Az  aranybulla  nagy  jelentősége  csak  látszat.  A  ki  ismeri  az 
aranybulla  sorsát,  az  tudja,  hogy  teljesen  feledésbe  ment.^) 
A  pápától  kezdve  minden  hatalmas  összefogott  arra,  hogy  a 
középnemesség  e  síkerét  illuzóriussá  tegye.  Különösen  attól 
féltek,  hogy  a  nemesség  minden  évben  összejöjjön  s  a  király 
ekkor  intézze  el  ügyeiket.  Még  Honórius  pápa  sem  röstel  e 
tárgyban  levelet  írni  a  királynak  s  arra  a  veszedelemre  figyel- 
m-eztetni,  mely  ily  nagy  tömegek  összejövetelében  rejlik.  Az 
aranybulla  nyílt  elvetésére  azonban  egyelőre  nem  lehetett 
gondolni  sem,  mert  Béla  herceg  a  jogtalanul  adományozott 
birtokok  elvételét  épen  a  kisebb  nemességre  támaszkodva 
végezte.  Miutár  azonban  a  szabadok  nem  voltak  még  hala- 

')  V.  ö.  Szerző:  Az  aranybulla.  (A  Jog  1908.  évf.  22.  és  23.  szSm.) 

2* 


20 


lüin,  Endre  király  sokszor  kénytelen  a  Béla  által  elvett  földe- 
ket újra  visszaadni,  másokat  kedvenceinek  adni.  Béla  her- 
ceg ennek  következtében  csak  annál  szigorúbban  járt  el  tisz- 
tében s  ezután  már  az  egyház  jogtalanul  szerzett  birtokait 
sem  kímélte.  Endre  ezt  maga  sem  ellenezte,  a  miért  az  egy- 
ház öt  átok  alá  helyezte.  Béla,  hogy  atyját  az  átok  alul  fel- 
szabadítsa, rábírta  a  királyt,  hogy  az  állami  pénzbevételek 
kezelését  a  zsidóktól  elvévén,  az  egyháznak  adja.  Miután  az 
egyházick  mindenkor  szívesen  fogadták  a  'pénzbeli  jövedel- 
met, Béla  e  szolgálataiért  atyjával  szemben  az  ö  pártjára 
álltak.  Viszont  azonban  a  világiak  elégedetlenek  voltak  apá- 
val és  fiúval  egyaránt. 

Endrének  uralkodása  végén  személyes  híve  már  alig 
van.  Ö  azoaban  nem  törődik  e  hangulattal,  vagy  talán  épen 
ezért,  még  egyszer  megnősül  és  újra  sok  földéhes  lovagnak 
az  országba  való  csődülésre  ad  alkalmat.  IV.  Béla  trónra 
lépvén,  az  ellenséges  urakkal  radikálisan  végez,  részben 
megöleü  őket,  részben  elűzi,  részben  megvakittatja,  de  bir- 
tokaiktól mindet  megfosztja.  Híveket  főleg  az  egyháziak  közt 
keres  s  nem  törődik  vele,  hogy  birtokainak  újra  való  bené- 
pesítése miatt  az  eddig  hü  világiak  is  megneheztelnek  rá,  A 
király  ugyanis,  hogy  birtokait  minél  nagyobb  számú 
jobbággyal  benépesítse,  kedvezményeket  adott  nekik.  A  nagy 
birtokosok  e  tekintetben  a  királlyal  a  versenyt  fel  nem  vehet- 
ték s  így  a  jobbágyok  csakhamar  nagy  számban  elhagyták 
ezek  birtokait.  Mikor  Béla  azt  látja,  hogy  birtokaínak  bené- 
pesítése ellenszenvet  vált  ki,  sőt  a  lakosság  kis  számára  való 
tekintettel  nem  jár  kellő  eredménnyel,  idegen  népek  betele- 
pítését kísérli  meg.  A  nyugatról  való  betelepítés  nem  jár 
a  kívánt  ereménnyel,  örömmel  fogadja  tehát  a  keletről  jövő 
kunokat.  E  barbár  lakosság  betelepítése  azonban  szintén 
nem  felelt  meg  a  célnak.  Földet  mívelní  nem  tudtak,  a  fegy- 
ver forgatásában  kellően  járatosak  nem  voltak. 

IV.  Béla  és  az  egyháziak  seregei  a  muhi  pusztán  el- 
pusztultak. Kitűnt,  hogy  a  királynak  magának  kell  elegendő 
haderőt  tartania  az  ország  védelmére.  A  király  tehát  a  vár- 
kerületek megerősítéséről  gondoskodott.  Uj  várkerületekel 
szervezeti,  iij   várakat  épített,   a  városoknak  pedig  katona- 


21 


állítási  kötelezettség  ellenében  kiváltságokat  adott.  A  váro- 
sokkal az  ingó  vagyon  jelentőségét  ismeri  el  a  király.  A  ka- 
tonai kötelezettséggel  nyilik  meg  a  városokra  nézve  a  köz- 
jogokban való  részesedés  lehetősége. 

A  tatároktól  szenvedett  vereség  ugyanis  a  királyt  a 
világiak  felé  vonzza.  Ujabb  adományaival  inkább  ezeket  tün- 
teti ki,  de  adomány  leveleiben  az  eddiginél  kifejezettebben 
hangsúlyozza  a  katonaállitási  kötelezettséget.  Azonban  ezt  a 
kötelezettséget  ennek  dacára  sem  teljesitik,  ugy  hogy  a  kuno- 
kat nemcsak  visszafogadni  kénytelen,  hanem  fia  István  még 
kun  nőt  is  vesz  ieleségül.  A  királyi  hatalom  öregbítésére 
irányuló  törekvések  egyáltalán  nem  vezettek  a  célzott  ered- 
ményre. István  „ifjabb"  király  lesz,  Béla,  az  ifjabb  királyi 
herceg  'pedig  Horvátországot  külön  területként  kapja. 

A  magyar  király  nagyon  szegény  és  ezért  mindig 
kénytelen  minden  olyan  törvényt  áthágni,  a  mely  pénz-  szer- 
zésének akadálya.  Béla  is  kénytelen  a  zsidók  és  izmaeliták 
segítségét  igénybe  venni  s  nekik  az  országos  adók  kezelését 
átengedni.  Nem  nyereségvágy  viszi  erre,  hanem  a  szükség. 
A  magyar  királynak  laz  akkori  fogalmak  szerint  is  nagyon 
kicsi  lehetett  a  gazdagsága,  mert  ez  időből  megmaradt  egy 
gúnyolódás  emléke,  mely  szerint:  .,ha  a  magyar  királynak 
van  egy  szekér  foghagymája,  tovább  él  belőle,  mint  a  cseh 
király  ezer  kocából." 

Az  ország  e  korbeli  állapota  már  az  ,elütérbe  lépő  nagy- 
birtokosok uralomra  jutásának  eljövetelét  mutatja.  Az  ifjabb 
király  mellé  csoportosuló  nagybirtokosok  maguk  a  párt,  az 
ifjabb  király  inkább  csak  cégér.  A  hatalmaskodó  főurak 
megbüntetéséről  már  szó  se  lehet.  A  ki  ellen  a  király  fel  akar 
lépni,  az  az  ifjabb  királyhoz  pártol  és  evvel  sérthetetlenséget 
biztosit  magának.  A  király  szövetséget  keres  a  középnemes- 
ségnél<  melynek  szabadságát  megerősíti,  de  evvel  nem  tudja 
őket  a  nagybirtokosok  és  kunoknál  erősebbekké  tenni.  Béla 
még  nyilt  harcra  is  elszánja  magát,  de  az  Istvánnal  szövet- 
kezett Csákok,  Guthkeledek,  Kökény  esdi  Rénoldok,  Miskol- 
cok  stb.  ellen  eredményt  elérni  nem  tud.  A  koronától  nem 
fosztják  ugyan  meg,  azonban  hatalmát  a  nyugati  részekre 
koilátozzák. 


22 


Az  oiszá?  gazdasági  viszonyaira  vet  élénk  világot  az  a 
szerződés,  a  melyet  a  két  király  ekkor  köt  egymással.  A  mig 
egyrészt  mindkettő  arra  kötelezi  magát,  hogy  nem  csábítja 
és  nem  is  fogadja  magához  a  másik  báróit  és  nemeseit,  ad- 
dig a  pórnépnek  egyik  területéről  a  másikéra  való  költözését 
nem  ellenzik,  Bizonyos  azonban,  hogy  ez  az  engedély  csak  a 
szabri  földmivelökre  vonatkozott  és  nem  a  rabszolgákra.  A.z 
a  körülmény,  hogy  a  két  király  szerződésében  egyáltalán 
szó  van  a  földmivolőkröl,  azt  mutatja,  hogy  e  korban  a  mun- 
kás m.ár  némi  szabadságot  élvez.  E  szerződésben  a  gazda- 
sági szabadság  nyilvánul  meg  ugyanakkor,  a  mikor  a  poli- 
tikai téren  e  szerződés  a  kötöttséget  mondja  ki  elv  gyanánt. 

Hiábavaló  törekvés  volt  azonban  a  pártok  állandósí- 
tása. Olyan  korban,  a  mikor  a  birtokszerzés  legfőbb  módja 
a  pártállás  cserélése,  mert  a  királyok  az  újonnan  átpártol- 
takat  mindig  megadományozták,  természetes,  hogy  mindenki 
annyiszor  cserélte  'pártállását,  a  hányszor  csak  tehette;  E 
tekintetben  a  XlII-ik  század  egyenes  folytatása  az  előzőknek. 
Mindig  van  király  és  trónkövetelő.  Most  is  alig  hal  meg  Béla, 
már  van  a  trón  birtokosán  kivül  trónkövetelő  is,  László 
személyében.  Illetve  nem  is  maga  László  lép  fel,  a  ki  még  kis- 
korú, hanem  anyja  és  a  vele  szövetkezett  főurak,  nevezete- 
sen: Joakim  horvát  bán  és  Németujvári  Henrik.  Istvánt, 
a  királyt,  csakhamar  elteszik  láb  alul.  Az  uralkodást,  a  kis- 
korú László  nevében  azok  gyakorolják,  a  kik  őt  fogságban 
tartják.  László  személyéért  folyik  látszólag  a  harc,  tényleg 
pedig  az  uralomért.  A  király  hol  az  egyik  párt,  hol  a  másik 
hatalmában  van.  Joakim  s  Németujvári  után  Finta  nádor, 
majd  Egyed  tárnokmester,  Gergely  comes,  majd  újra  Joakim 
s  az  anynkirálynö  tartják  maguknál. 

László,  elérvén  nagykorúságát,  szivesebben  látta  a 
maga  környezetében  a  világi  urakat,  mint  az  egyházi-akat. 
Az  egyháziakkal  szembeni  ellenszenv  azonban  nem  a  po- 
gánysághoz való  vonzódásból  származott,  hanem  annak  be- 
látásából, hogy  a  királyi  hatalom  legbiztosabb  szövetségesei 
a  világiak.  Ez  az  ö  esetében  annál  is  inkább  áll,  mert  Anjou- 
házbeli  feleségének  fivére  a  pápa  segítségével  eilenkirálya 
volt.  Az  Anjou-pártnak  sikerült  a  világiakat  megnyerni,  ugy 


23 


hogy  L.ásrdó  utóbb  még  nádorát  is  az  alacsony  rendűek  közül 
választja.  Sőt  a  bécsi  krónika  szerint  Mizse  nádor  szaracén 
volt,  a  ki  csak  később  keresztelkedett  meg. 

Érdekes  jelenség,  hogy  Lászlóról  mindig  ugy  .emlékez- 
nek meg,  mint  a  leghaszontalanabb  emberről  s  nem  győzik 
feleségév(,l  szembeni  hűtlenségét  ostorozni.  Felesége  és  ellen- 
király sógora  ellen  pedig,  ugyanezek  a  források  soha  semmi 
kifogást  sem  emelnek.  Az  utóbb  uralomra  jutott  Anjouk 
minden  esetre  a  maguk  érdekében  befolyásolták  a  króniká- 
kat. Ugy  látszik  László  legfőbb  hibája  az  volt,  a  mit  a  Rein- 
chronik  ir,  hogy  „nagyon  haragudott  királysága  nagy  uraira 
és  püspökeire."  Ilyen  érzelmeket  nem  lehetett  büntetlenül 
táplálni  és  ezért  sikerült  Endrének  már  az  ö  életében  Hor- 
vátországot megszerezni.  Lászlóval  lezárul  a  nagybirtok  tör- 
ténetének első  korszaka.  Ebben  a  korszakban  a  törzsi  szer- 
vezetben élő  magyaroknak  a  külföldről  bevándorolt  nagy- 
birtokosokkal való  küzdelmei  a  királyi  trón  körüli  küzdel- 
mekkel  összeolvadnak. 

E  korszak  legérdekesebb  jelenségeként  az  ellenállási 
jogot  szokták  kiemelni,  pedig  ez  semmi  más,  mint  az  állam- 
élet tényeinek  törvénybe  foglalása,  a  nagybirtokosok  erejé- 
nek nyilvánulása.  Ez  a  leg-primitivebb  alkotmányosság, 
melyben  erőszak  állitható  erőszak  ellenében.  A  király  önké- 
nyét a  nagybirtokosok  ereje  korlátozza. 

A  nagybirtok  méretei. 

A  .nagybirtokban  rejlő  hatalomról  legjobb  képet  az  ál- 
tal nyerünk,  ha  e  kor  nagybirtokainak  méreteit  megismer- 
jük. Habár  ezek  az  adatok  nem  kielégítők,  mégis  elegendők 
arra,  hogy  a  nagybirtoknak  az  állami  életre  gyakorolt  be- 
folyásának mértékéről  és  okáról  fogalmat  nyerjünk. 

Az  egyes  családok  birtokairól  vajmi  keveset  tudunk. 
Illetve  ugyanarra  az  időre  vonatkozó  adatunk  vajmi  kevés 
van,  miért  is  statisztikaszerü  képet  adni  a  birtokmegoszlás- 
ról nem  lehet.  Az  adományokra  vonatkozó  adatokkal 
együtt  azonban  sikerülni  fog  képet  szerezni  egy-egy  csa- 
lád birtokviszonyairól,  jóllehet  az  e  korbeli  adatok 
egyik  esetben  sem  biztosak.  Az  adománylevelek  csak  hozzá- 
vetőleg állapítják  meg  az  adományok  nagyságát.  Határként 


24 


egy  hegyet,  egy  folyót,  egy  mocsarat  jelölnek  meg,  a  mi  ki- 
zárja, hogy  ma  még  módunkban  legyen  holdakra  megálla- 
pítani egy-egy  birtok  méreteit. 

A  Xl-ik  és  Xll-ik  század  birtokméreteit,  tehát  részle- 
tesen nem  is  lehet  leirni,  mert  a  méretek  pontosságáról  e  kor- 
ban nem  is  lehet  beszélni.  A  birtokokra  nézve  pedig  meg  kell 
jegyezni,  hogy  a  tulajdonosok  nagyon  rövid  időn  belül  válta- 
koznak. Alig  van  tulajdonos,  a  ki  át  tudná  gyermekeire  örö- 
kíteni birtokát,  sőt  igen  gyakran  egy-két  év  után  már  más 
hatalmába  kerül  a  birtok.  Igen  sok  birtoknak  méreteire  nézve 
azonban  semmi  adatunk  nincs.  így  pl.  a  tihanyi  apátságnak 
birtokairól  csak  annyit  tudunk,  hogy  1629  jobbágya  volt,  de 
azt  nem,  hogy  mekkora  volt  a  birtok  kiterjedése.  Viszont 
tudjuk,  hogy  a  német  lovagrendnek  Erdélyben  adott  birtok 
280 — 300  ezer  kat.  holdra  volt  tehető.  Más  birtokokról  megint 
van  ugyan  a  területre  nézve  is  adatunk,  azonban  csak  telje- 
sen hozzávetőleges.  A  mondák  homályába  vész  pl.  az  Ajtony- 
nemzetség  birtokainak  mérete,  melyet  Szt.-István  a  pogány 
Ajtonyoktól  elvett  és  a  Csanád-nemzetségnek  adott.  E  birto- 
kok Csanádtól  Török-Kanizsáig  s  Tádéig,  a  Marostól  a  Ti- 
száig terjednek  s  ezer  négyszög  kilométernél  nagyobb  kiterje- 
désüek.  A  Csanád  nemzetségnek  a  XlII-ik  században  ezen- 
kívül Erdélyben  s  a  Dunántúl  is  vannak  birtokai.  Vas-,  Mo- 
sony-  és  Györmegyében. 

A  nagybirtok  szempontjából  nem  annyira  a  nemzetsé- 
gek, mint  inkább  az  egyesek  birtokai  érdekelnek.  Az  ezekre 
vonatkozó  adatok  csak  a  XlII-ik  századtól  kezdve  lesznek  át- 
tekinthetők, így  tudjuk,  hogy  Csobánka  birtokában  tartja: 
Gyöngyös,  Visonta  és  Bene  várakat  és  uradalmakat,  melyek- 
hez fia  még  annyi  területet  szerez,  hogy  30 — 35  km.  hosszú 
és  15  km.  széles  területet  nevezhet  a  magáénak.  Kompolthy 
IV.  Béla  korában,  Heves-  és  Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye 
területén  egy  140.000  kat.  holdnyi  terület  ura.  Lipóci  Deme- 
ter a  XlII-ik  században,  Kálmán  orosz  királytól,  kinek  ne- 
velője volt,  az  Olsva  és  Topoly  közötti  135.900  holdnyi  erdő- 
séget megveszi.  Szár  Detre  1243-ban  fivérével  a  tatárok  ellen 
tanúsított  hősiességéért,  azt  a  területet  kapja,  mely  Szepes- 
Remetétöl  Lekenyéig,  innen  a  Sajó  és  Gölnic  forrásáig  s  in- 


25 


nen  a  Gölnic  mellett  Szt.-Remetéig  terjed  s  210.000  holdnál 
nagyobb  területet  foglal  el.  Ugyanekkor  még  Gömör-  s  Bod- 
rogmegyében, valamint  Tótországban  is  kapnak  adományt. 
Az  egykorú  okmányok  szerint,  pedig  még  foglalnak  is.  Az 
Erne-családnak  Biharban  3,  Hevesben  4,  Nógrádban,  Sza- 
bolcsban s  Sztamárban  1 — 1  uradalma  van.  Az  övé  ezenkívül 
a  diósgyőri  uradalom,  melynek  területén  feküdt  Miskolc  s 
Ónod  város,  nemkülönben  Borsod  nagyrésze  30-nál  több  fa- 
luval. Ez  utóbbi  uradalom  egymagában  nagyobb  120.000 
holdnál.  Birtokaik  nagyságáról  fogalmat  adhat  különben  az 
a  körülmény,  hogy  egy  hü  emberüknek  nyolc  falut  ajándé- 
koznak. IV.  Béla  idején  Miklós  a  Szatmár  területen  fekvő 
100.000  holdas  kővári  és  a  Sopron  területén  fekvő  majádi 
uradalom  tulajdonosa.  Ez  utóbbi  területét  nem  ismerjük. 
Fogalmat  alkothatunk  azonban  nagyságáról  abból  a  körül- 
ményből, hogy  Majád  urának  az  1259-iki  stájerek  elleni 
harcban  70  szolgája  esett  el.  A  Gyula-Zsombor  nemzetség  Es- 
külley  ágának  Erdélyben  voltak  igen  tekintélyes  birtokai,  a 
melyek  közül  kiemelendő  a  Doboka  és  Szolnok  területén  az 
Almás  folyó  mentén  húzódó  60.000  holdra  tehető  terület.  A 
Hahót  nemzetség  Arnold  ágának  Zalamegyében,  Pölöske  vá- 
rán s  50.000  holdnyi  tartományán  kivül  nagybirtokai  van- 
nak Alsó-Lendvától  délre  és  Somogy,  Pozsega,  Vas  és  Sop- 
ronban, melyeken  három  vár,  s  35  falu  van.  Ugyané  nemzet- 
ség Bukád  ágának  is  óriási  birtokai  vannak,  melyek  kiterje- 
dését azonban  megállapítani  nem  tudjuk,  Henuk  nevű  zsidóé 
Komárom  21  faluval. 

A  Stájerból  jött  Héder  nemzetség  egyik  tagjának,  Kö- 
szegy  Henriknek,  1270-ban  hét  vára  volt.  Mint  aféle  folyton 
lázongó  családnak,  birtokai  folyton  változtak.  Egyszer  Esz- 
tergomig minden  terület  az  övék,  máskor  pedig  adománybir- 
tokaikat is  alig  tudják  megtartani.  Tulajdonképi  jelentőségre 
a  XIV.  században  emelkedett,  a  mikor  birtokai  az  ugyancsak 
Hédernembeli  Héderváriakéval  együtt  138  falu. 

A  Szentgyörgyi  családnak  adományai  II.  Endrétől 
származnak.  Az  országban  mindenfelé  voltak  uradalmai,  szá- 
muk 28-ra  tehető.  Endre  nekik  adja  a  kékesi  és  fcntösi  erdő- 
ket, mely  azt  a  területet  foglalja  magában,  melyen  ma  Felső 
('s  Nagybánya  városok  és  32  falu  áll. 


26 


A  Lackfiaknak  11  megyében  van  birtoka.  Ellenben  az 
első  idegen  bevándorlóknak  birtokai  már  szétszóródtak.  így 
már  több  családra  szakadt  a  Hunt — Pázmány,  a  Ják,  a  Ká- 
nya, Kachicli\  a  Koplen"  (magyarosilva  Kaplony)  stb.  Ezek 
mind  igen  tekintélyes  területek  urai  voltak  a  királyság  ala- 
pitásakor.  A  Baár  Kalán  nemzetségnek  az  Alföldön,  a  Baksa 
nemzetségnek  a  Bodrogközön,  Hevesben  és  Szabolcsban,  a 
Becse  Gergely  nemzetségnek  Erdélyben  és  a  Tiszántúl,  a  Ba- 
log Semjén  nemzetségnek  Bihar-,  Szatmár-,  Bereg-  s  Fehér- 
megyében vannak  birtokai.  De  ugy  az  utóbb  emli tettek,  mint 
d  többi  itt  fel  nem  emliíett  nemzetségek  birtokai  már  sok 
család  kezében  szóródtak  szét  és  ezért  a  nagybirtok  szempont- 
jából nincs  jelentőségük. 

Abból  a  körühnénybül,  hogy  egyes  uradalmak  területét 
megtudjuk  állapítani,  ellenben  másokét  nem,  nem  lehet  azt  a 
következtetést  vonni,  hogy  az  ismert  uradalmak  a  nagyobbak, 
az  ismeretlenek  pedig  a  kisebbek.  Óriási  uradalmak  vannak, 
melyek  kiterjedését  hozzávetőleg  sem  ismerjük.  De  az  ismer- 
teknél is  néhány  ezer.  sőt  tizezer  hold  tévedés,  nagyon  köny- 
nyen  előfordulhat.  A  XlII-ik  század  végén  a  legnagyobb  bir- 
tokosok a  Németujváriak,  Amadé  nádor  s  László  erdélyi 
vajda,  a  kikhez  nemsokára  csatlakozik  Csák  Máté.  Jellemző, 
hogy  ezek  birtokainak  részletes  leírásával  sem  rendelkezünk. 
Csupán  Csák  Máté  birtokait  ismerjük,  ezek  leirása  azonban 
m.ár  a  következő  korszakba  tartozik. 

A  nagybirtok  igazgatása. 

A  honfoglalás  százados  folyamat,  m^elynek  kezdetekor  a 
magyarok  az  ingatlan  értékét  még  nem  ismerték,  tehát  ennek 
állandó  birtokba  vételére  nem  is  gondoltak.  Nem  a  földet  fog- 
lalták le,  hanem  annak  terményeit  követelték  a  földmivelők- 
től.  Ez  a  berendezkedés  megmarad  akkor  is,  mikor  már  ál- 
landóan letelepednek  és  saját  rabszolgáik  által  is  műveltet- 
nek földet.  Azonban  a  föld  nagyobb  része  később  is,  a  job- 
bágyokká lett  adófizetők  birtokában  marad.  A     jobbágyok 

*)   A  Szécliéoyiek  őse. 

-)   A  Sztáray,,  Nagymihályi,  Pongrác,  Bánffy,  Ödönfy  családok  őse. 


szolgáltatása  a  királyság  első  századában  époly  bizonytalan, 
mint  a  leigázott  adófizetőké.  Sokszor  még  az  adószedő  sze- 
mélye sem  határozott  és  többen  is  követelik  ugyanazon  föld 
adóját. 

A  saját  rabszolgái  által  mivelt  terület  kicsi,  de  az  egy- 
egy  ur  által  elfoglalt  legelő  annál  nagyobb,  mert  hatalmas 
csordáik  és  nyájaik  részére  nagy  legelőkre  van  szükségük.  E 
nagy  legelő  területek  határai  bizonytalanok,  miért  is  igen 
gyakoriak  az  összeütközések.  Ilyenképen  a  birtokviszonyok 
rendezése  rögtön  szükségessé  vált,  mihelyt  a  külföldiek  be- 
vándorlása révén  az  egyéni  tulajdon  létrejött.  A  földre  vo- 
natkozó jog  ez  első  formája  nem  tulajdon,  de  csirája  annak. 

A  keletkezésnek  ez  a  módja  magyarázza  meg,  hogy  ná- 
lunk az  Árpádok  alatt  keletkezett  nagybirtok  épugy,  mint  a 
királyi  birtok  is,  legtöbbször  összefüggő  testekben  van.  Tud- 
juk, hogy  a  királyi  birtokok  kezelésére  nézve  István  király  a 
Nagy  Károly-féle  rendszert  fogadta  el,  jóllehet  azokat  az 
utasításokat,  melyeket  birtokai  kezelésére  nézve  kiadott,  nem 
ismerjük  is.  Miután  e  tekintetben  más  mintája  nem  volt,  azt 
kell  feltennünk,  hogy  a  várszerkezettel  együtt  a  kezelés  rend- 
szerét is  elfogadta.  Annyival  is  inkább  indokolt  ez  a  feltevés, 
mert  a  várszerkezetek  alakítását  nálunk  is  gazdasági  körül- 
mények eredményezték,  illetve  indokolták.  Minden  vármegye 
egy-egy  uradalom,  melyhez  különböző  jogállásnak  tartoztak, 
különböző  kötelezettséggel. 

A  külföldről  bevándorolt  nagybirtokosok,  természete- 
sen már  külföldi  voltuknál  fogva  is  a  Nagy  Károly-féle 
rendszert  fogadták  el.  Ugyanezt  a  rendszert  alkalmazta  min- 
denütt birtokainak  igazgatásánál  a  Szent  Benedek  rend, 
melynek  tagjait  méltán  nevezték  e  korban  a  földmivelés  mes- 
tereinek. Ezeket  sietve  hivták  segítségül  a  külföldiek  példá- 
jára a  király  és  a  magyar  nagybirtokosok  is,  s  az  országban 
szerte  több  rendházat  alapítottak  számukra.  E  rend  tagjai  a 
barbár  népnek  nemcsak  a  földmivelésben,  hanem  az  iparban 
és  kereskedelemben  is  tanítói  voltak. 

Az  urnák  és  adózónak  egymáshoz  való  viszonya  már  a 
jobbágyság  kialakulása  előtt  is  olyan,  mint  a  milyen  a  job- 
bágyság korában   volt.   Az  István-féle  birtokszervezi^t  kora- 


28 

ban  azonban  az  iparosok  szolgáltatásai  még  akként  voltak 
megállapitva,  mint  a  földmivelöké.  Az  iparosok  tartozásainak 
megállapítása  azonban  csakhamar  lényegesen  megváltozik. 
Az  ö  foglalkozásuk,  ugyanis  nem  tűri  az  ellenőrzésnek  azt  a 
rendszerét,  a  melyet  a  földmivelés.  Az  ipar  munkája  egyé- 
nibb, több  ügyességet  feltételez  s  ezért  az  iparos  nem  pótol- 
ható oly  könnyen,  mint  a  földmives.  Mihelyt  az  ipari  cikkek 
szükséglete  elterjedt,  az  iparosokra  nem  lehetett  olyan  szigorú 
szabályokat  alkalmazni,  mint  a  földmivesekre.  Az  iparosok 
ezt  a  kiváltságosabb  helyzetet  már  a  Szt.  Benedek-rend  ko- 
lostoraiban megszerezték  s  igy  e  tekintetben  is  kész  helyzetet 
találtak  a  magyar  királyok  és  nagybirtokosok. 

Magyarországon  a  nagybirtokok  szervezésének  a 
mintája  a  nyugatról  behozott  várszerkezet.  A  nagybirtokosok 
ugyanis  nemcsak  egyszerűen  magánemberek,  hanem  az  or- 
szág védelmének  is  tényezői.  Nem  lephet  meg  tehát,  hogy  a 
nagybirtokosok  udvarában  is  ugyanazokat  a  tisztségeket  ta- 
láljuk, mint  a  király  udvarában.  Van  nádor,  udvarbíró,  kan- 
cellár stb.  Az  alsórendű  személyzet  is  ugyanolyan  osztályok- 
ra van  felosztva,  mint  a  királyi  udvarban.  A  nagybirtokosok 
udvarainak  kiszolgálása  is  igen  nagy  számú  személyzetet 
vett  igénybe.  A  kultúra  hiánya  ugyanis  a  munkaképességre 
is  kihat.  A  primitív  népek  lusták  és  gyengék.  A  földmivelés 
eszközei  is  tökéletlenek  s  igy  nagy  számú  rabszolga  mellett, 
sem  lehet  nagy  terűleteket  mivelés  alá  venni.  A  földes  ur  a 
magáénak  tekintett  földek  legnagyobb  részét  kénytelen  szol- 
gáltatások ellenében  a  földmivelők  közvetlen  rendelkezése 
alatt  hagyni.  Innen  van,  hogy  a  saját  mivelése  alatt  álló  föld 
nagyon  kicsiny  kiterjedésű.  E  majorságiaknak  nevezett  föl- 
dek később  is  mellékes  szerepet  játszanak.  A  földesúr  udvara 
és  közvetlen  alkalmazottjai  ilyenképen  vagy  igazgatási  teen- 
dőket végeznek,  vagy  pedig  a  birtokos  és  családja  személyes 
szolgálatára  rendelvék. 

A  Xl-ik  században  még  vannak  szabad  földmivelők. 
Az  előbbiekkel  szemben  ezeknek  az  az  előnyük  volt,  hogy  el- 
költözhettek a  mivelt  területről.  Ezeknek  tartozásait  tehát 
nem  lehetett  önkényesen  megállapítani  s  megváltoztatni.  A 
szabad  földmívesek  tartozásai  tehát  a  föld  kiterjedésével  és 


29 


minőségével  mindig  arányban  álltak.  Ez  az  alakulás  késÖbb 
a  jobbágysággal  összeolvadt.  A  földesurak  e  században  föjö- 
vedelmüket  még  nem  a  földmivelés  révén  nyervén,  a  földmi- 
velök  jogviszonyaival  sem  sokat  törődtek.  Az  állattenyésztés 
szolgáltatta  föjövedelmüket.  A  legelők  óriási  területeket  fog- 
lalnak el  s  ugy  ezekben,  mint  a  tölgyerdökben  tartható  álla- 
tok teszik  a  gazdagságot. 

A  földmivesek  és  pedig  ugy  a  szabadok,  mint  a  rab- 
szolgák községekben  laknak.  Az  ilyen  községek  területét  olyan 
darabokra  osztják,  a  melyeket  egy-egy  család  meg  tud  mi- 
velni.  Minden  család  tartozik  a  föld  ellenében  a  megállapított 
szolgáltatással.  Ezeket  a  községeket  villának,  az  olyanokat, 
melyekben  a  majorsági  földet  mivelők  laknak,  praediumnak 
nevezték. 

A  községek  szervezése  egy  minta  szerint  történik.  A 
község  élén  a  biró,  villicus  áll,  a  ki  az  apró  közigazgatási 
ügyek  ellátásáról  gondoskodik.  Ténykedéseiért  a  birtokosnak 
felel.  A  községbeliek  rendesen  közösen  gazdálkodnak.  A  föl- 
det közöttük  idöszakonkint  kiosztják.  A  földmivelés  módja  te- 
kintetében a  birónak  rendelkezési  joga  van.  A  falvak  leg- 
gyakrabban vizek  mentén  találhatók  és  a  dombos  vidékeken. 

A  földmivelés  már  a  Xl-ik  században  annyira  fejlő- 
dött, hogy  az  oklevéltári  adatok  bizonysága  szerint,  már  az 
összes  gabonanemüeket,  sőt  szőllőt  is  miveltek.  Csupán  ker- 
tekről tudunk  nagyon  keveset,  mert  ilyeneket  csak  az  egyhá- 
ziak birtokain  találni.  A  kaszálót  is  csak  a  következő  száza- 
dokban választják  el  a  legelőtől.  Az  állatok  közül  legtöbbre  a 
lovat  becsülték.  Tekintélyes  volt  a  szarvasmarha  kereskede- 
lem s  nem  kicsi  jelentőségű  volt  a  juhtenyésztés,  sertés,  kecske 
és  egyéb  állatok,  sőt  a  méhtenyésztés  sem.  A  vadászat  és  ha- 
lászat nagyobb  mértékben  járult  a  megélhetés  biztosításához 
mint  ma. 

A  müvelés  nem  ölt  olyan  arányokat,  de  a  szükségletek 
sem  olyan  nagyok,  mint  a  maiak,  mert  sem  a  lakosság  igé- 
nye, sem  száma  nem  hasonlítható  a  maihoz.  Az  ország  lakos- 
sága a  Xl-ik  és  következő  században  a  mainak  20 — 25  száza- 
lékánál többre  nem  tehető. 

A  birtok  eredeti  egészséges  megoszlása  csakhamar  eltü- 


30 


nik  s  a  nagybirtokok  is  egymástól  távol  esö  darabokban  fe- 
küdve megnehezítik  a  művelést.  Az  ilyen  birtokokat  ügyes 
kalandorok  szedig  össze,  a  kiknek  semmi  sem  tulkicsi.  Ezeket 
a  birtokokat  csak  a  tulajdonos  személye  tartván  össze,  ennek 
halálával  megint  szét  is  hullanak. 

Az  ország  nyugati  része  a  legműveltebb,  az  Alföld  ke- 
vésbé, de  legmüveletlenebb  Erdély,  melyet  a  XlII-ik  század- 
ban is  majdnem  áttörhetetlen  őserdők  boritanak.  Az  Erdély- 
lyel  szomszédos  területek  szintén  őserdőkkel  vannak  boritva. 
így  Bereg-  s  Ugocsamegyék,  melyek  a  király  vadászterületei  fo- 
restae  regiae.  Ez  emiitett  területeken  m.ég  csak  a  völgyek  és  lan- 
kás területek  állanak  müvelés  alatt.  Ezekből  csak  a  tatárjárás 
után  kezdenek  adományozni.  Ugyané  korban  nyernek  tuda- 
tos szervezetet  a  nagybirtokok.  E  kort  megelőzőleg  ugyanis  a 
termésnek  raktárban  való  elhelyezése  s  megvédésére  nem  volt 
megfelelő  épület.  Most  kezdenek  várakat  épiteni.  Várak  alatt 
azonban  nem  szabad  olyan  nagyszabású  épületekre  gondol- 
ni, a  milyeneket  a  középkorban  építettek  s  a  melyeknek  romi- 
jait ma  is  csodálkozva  nézzük.  E  kor  várai  egy-egy  domb 
megerősítéséből  állottak,  a  hova  a  lakásukat  és  ingó  vagyo- 
nukat helyezték  el  a  birtokosok,  s  a  melyet  palánkkal  vagy 
legfeljebb  fallal  vettek  körül. 

E  várak  alján  telepedtek  meg  a  majorsági  földek  mi- 
velői,  valamint  az  iparosok  ás  a  birtokosok  személyes  szolgá- 
latát teljesitő  személyzet  családjai.  Az  ilyen  községek  ritkán 
nagyobbak  2 — 300  lakosnál.  Ezt  a  számot  is  rendesen  csak 
akkor  érik  el,  ha  s  a  mikor  e  népességhez  a  jobbágy  nép  is 
csatlakozik  s  vele  egy  községben  egyesül,  a  mi  csak  a  követ- 
kező korszakban  lesz  általánossá. 

A  nagybirtok  szerzésmódja. 

A  királyság  első  századaiban  még  nincs  jogrend.  Mert 
a  mi  jog  van  is,  az  sem  érvényesül.  A  hatalmasabbnak  van 
mindig  igaza.  A  megszerzett  jogok  még  az  akkori  törvények 
szerint  is  rendesen  megtámadhatók,  annál  inkább  azok,  az 
igazság  szempontjából.  A  törvény  előtti  megtámadások  azon- 
ban hiábavalók,  minthogy  a  leghatalmasabbak  tették  tul  ma- 
gukat a  jog  szabályain,  ezekkel  szemben  pedig  a  törvénynek 


31 


nem  volt  ereje.  A  nagybirtok  szerzésének  tanulmányozása  a 
legkétségtelenebb  bizonyítékát  szolgáltatja  annak,  hogy  a  tu- 
lajdon lopás,  illetve,  hogy  a  nagybirtok  forrása  az  erőszak. 

A  mikor  felsoroljuk  a  szerzésm.ódokat,  fel  sem  tűnik, 
hogy  ezek  alapja  milyen  távol  van  attól,  a  mit  az  elnevezés 
takar.  Ki  sejtené,  hogy  az  adomány  megett  is  erőszak  lap- 
pang? Ki  gondolná,  hogy  az  örökösödési  szerződés  mögött  is 
eröszakot  kell  keresni?  Az  egyetlen  forma,  mely  mögött  erö- 
szakot nem  találhatni,  az  adásvevési  szerződés,  csakhogy  a 
királyság  első  három  századában  e  szerzés  m.ódnak  még 
nincs  jelentősége. 

Uradalmakat  e  korban  a  következőképen  lehet  szerez- 
ni: 1.  adomány;  2.  örökösödési  szerződés;  3.  foglalás;  4.  ha- 
mis okirat  alapján  indított  per;  5.  birói  tisztség  révén. 

1.  a)  A  honfoglaló  magyarok  egyik  legfőbb  törvényének 
a  vérszerződést  tartják.  E  szerint  mind  az,  a  mit  közösen  sze- 
reznek, közös.  Ennek  dacára  a  király  adományozási  jogát, 
mely  evvel  homlokegyenest  ellentétben  van,  a  király  termé- 
szetes jogaként  szokás  tekinteni.  Pedig  kétségtelen,  hogy  e  két 
jog  egymással  ellentétes.  A  király  a  maga  jogának  csak  ere- 
jével szerezhetett  érvényt.  Azok  a  küzdelmek,  melyeket  a  ki- 
rályi hatalom  megerősítése  érdekében  vivtak  a  nemzet  jogai- 
nak kevesbedését  vonták  maguk  után.  A  király  a  külföldiek 
segítségével  az  ország  egész  területének  urává  és  tulajdono- 
sává lesz. 

A  XlII-ik  században  már  uj  területek  alig  állanak  ren- 
delkezésre s  ezért  a  király  minden  adományozáskor  kénytelen 
valakit  előbb  birtokától  megfosztani.  Ezért  e  század  végén 
annyi  birtok  elkobzás  fordul  elő,  a  hány  adomány,  E  század 
hetedik  évtizedétől  kezdve  Róbert  Károly  trónjának  megerő- 
södéséig, huszonkét  nemzetség  jószágait  kobozzák  el.  Vi- 
szont huszonegy  nemzetség  részesül  adományban.  Az  elkob- 
zások igen  gyakran  a  birtokra  váiók  feljelentésére  történtek. 
A  hamis  vádaknak  igy  nem  kis  szerep  jutott.  Ezért  gyakori 
az  olyan  adománylevél,  melyben  az  ártatlanságát  igazolt 
visszakapja  birtokát.  Ilyen  adománylevél  az,  mellyel  1288- 
ban  Jakab  visszanyeri  hat  faluját.  És  IV.  Lászlónak  az  az 
adománylevele,  mellyel  az  erdélyi  püspöknek,  mikor  kibékül 


32 


vele,  visszaadja  biríokait.^A  birtokától  megfosztott  ezért  ren- 
desen nem  is  fogadta  a  királyi  intézkedést  megnyugvással, 
hanem  ellenállt.  Miután  trónviszályok  esetén  az  egyik  trón- 
követelő a  másik  híveit  mindig  megfosztotta  birtokaiktól,  ál- 
landó a  birtokváltozás. 

Béke  idején  sem  biztos  azonban  a  megadományozott, 
mert  a  királyi  udvar  egyes  pártjai  folytonos  küzdelemben 
állanak  egymásai  s  az  erösebb  párt  a  már  elígért  adományok- 
ra vonatkozó  adománylevelek  kiadását  is  megakadályozza. 
Az  is  előfordul,  hogy  a  király  ugyanazt  a  birtokot  többeknek 
adományozza,  mert  mint  a  krónika  II.  Endréről  mondja 
„  ...  az  ember  nem  emlékezhetik  mindenre,  a  mi  a  király- 
ságban történik". 

Az  adományozás  joga  a  XlII-ik  században  még  nincs 
körülírva.  A  király  önkénye  az  egyetlen  szabálya.  Ezért  azok 
jutnak  legkönnyebben  adományhoz,  a  kik  a  király  közelében 
élnek.  Azt  tanítják  erre  nézve,  hogy  adományt  csak  az  nyer- 
hetett, a  ki  justum  servithmi  által  arra  érdemet  szerzett.  E 
tanítás  történelmünk  egyetlen  egy  korára  sem  talál.  Az  ado- 
mányozás ötletszerű  volt  mindig.  így  azt  olvassuk  pl.,  hogy 
II.  Endre,  annak  a  hírnöknek,  a  ki  hírül  hozta,  hogy  fia  szü- 
letett, azt  a  falut  adta,  melyen  a  hír  találta.  Viszont  IV.  Béla 
annak  a  hírnöknek,  a  ki  unokája  születését  hírül  hozta,  több 
falut  adományozott;  ugyanő  a  királynő  egy  keresztfiának  s 
unokája,  László  dajkájának  néhány  falut  ad;  utóbbinak  a 
Hernád  mellett.  Ugyanígy  III.  Béla  1185-ben  megadomá- 
nyozta fia  dajkájának  rokonságát.  Érdem  jutalmának  lát- 
szik, azonban  költemény,  hogy  egy  jobbágynak  azért  ad  egy 
falut,  mert  ez  a  király  szekerének  kiesett  szöge  helyére 
az  ujját  dugta.  Ilyen  hagyomány  ugyanis  Szt.-Lászlótól 
kezdve  több  királyról  is  szól  s  így  egyiknek  sem  lehet  hitele. 
A  mikor  ellenkirályok  állanak  egymással  szemben,  akkor 
mindig  egymás  területén  adományoznak  híveiknek,  hogy  az 
ellenkírálynak  kellemetlenségeket  okozzanak.  Ezt  teszik  az 
első  századokban  épugy,  mint  a  tatárjárás  után,  a  mely  kor 
már  sok  erre  vonatkozó  oklevelet  származtatott  át  az  utó- 
korra. Egyike  a  legrégibb  ilyen  adományoknak  IV.  Bélának 
1265-ből  származó  adománylevele,  mely  szerint  Lónyafia 
László  Erdélyben  14  falut  kap. 


33 


Van  számos  adomány  levél,  mely  megemlíti,  hogy  az 
adom.ány  érdemek  jutalmazására  történik.  Az  érdemeket 
azonban  ilyen  esetekben  sem  sorolja  fel  az  adománylevél. 
Legfeljebb  annyit  mond,  hogy  a  király  körül  szerzett  az  illető 
érdemeket.  Nem  ritkán  az  ellenpárt  részéről  szenvedett  sé- 
relmek szerepelnek  érdemekként.  Sokszor  az  illető  rokoná- 
nak érdemeire  történik  utalás.  így  nyernek  adományul  a 
Banca  nemzetségbeli  István  esztergomi  érsek  (1242 — 1252) 
rokonai  Barsmegyében  két  uradalmat  s  várat.  Nemkülönben 
a  Beic  nemzetségböli  Farkas  győri  püspök  unokaöccse.  Az- 
után Mihály  (1287 — 1304)  esztergomi  érsek  rokonai  és  má- 
sok. Ép  igy  alig  tekinthető  érdem  jutalmának  az,  mikor  a  ki- 
rálynőt a^dományozza  micg  a  király,  mint  a  hogy  pl.  1259-ben 
tette  Visegrádnak  s  Pilismegyének  adományozásával.  Ez  a 
mai  Pestmegye  dunántúli  része  néhány  Esztergom-  s  Fehér- 
m.egyei  községgel.  Mások  azért  kapnak  adományt,  mert  mint 
az  adománylevelek  mondják  állhatosan  kérnek,  supUcans 
instanter. 

Ritkaság  számba  mennek  az  olyan  adománylevelek, 
melyekben  csakugyan  van  justum  servitium,  mint  pl.  11. 
Endrének  egy  adománylevele,  melyben,  valakinek  azért  jut- 
tat adományt,  mert  medvevadászaton  az  életét  mentette  meg. 
Miután  azonban  csak  néhány  ekealja  földet  ad,  kétséges, 
hogy  csakugyan  igaz-e  az  emiitett  érdem.  Azoknak  az  ado- 
mányleveleknek azonban,  melyek  azért  állíttatnak  ki,  mert  a 
király  katonái  valakinek  kárt  okoztak,  mindig  hitelt  lehet 
adni.  Szintúgy  azoknak  is,  a  melyeket  még  csak  szerzendő 
érdemek  jutalmazása  céljából  állítottak  ki. 

Az  adomány  levél  kiállítása  nem  jelentette  még  a  bir- 
tokbalépést, mert  igen  tekintélyes  dijakéit  kellett  az  1291.  évi 
törvény  szerint  fizetni  az  adománylevelek  kiállításáért,  és  pe- 
dig: aranypecsétes  kiváltság  levélért  10  márkát  (1  márka  =* 
365  gramm  ezüst);  egy  függő  viaszospecsétü  levélért  egy 
márka  a  kancellárnak,  egT  feito  a  jegyzőnek. 

b)  A  nagybirtokosoknak  nemcsak  a  király,  hanem  ma- 
gánosok is  adományoztak.  így,  ha  valamely  hatalmas  ur  em- 
berét valaki  megsérti,  akkor  ennek  kibékítésére  adományt 
juttat  neki.  Az  erről  szóló  adománylevelekben  az  az  érdekes, 

A  íT  0  s  t  0  n.    X.nsybirtok.  •{ 


34 


hogy  ugy  vannak  megfogalmazva,  mintha  a  megadományo- 
zott tenne  szívességet  avval,  hogy  elfogadja  az  adományt. 
Sokszor  azért  kapnak  a  hatalmas  urak  adományt,  mert  va- 
lamit kijártak.  Ennek  érdekes  példája  az  1246-ban  történt 
adományozás,  melynél  fogva  Pál  comes  István  királyi  ud- 
varbirónak  (országbíró)  egy  vár  építésére  alkalmas  terüle- 
tet ad.  Előfordult  az  is,  hogy  nagybirtokosok  azért  adomá- 
nyoztak meg  másokat,  hogy  ezek  őket  támogassák.  Ezek  az 
esetek  azonban  ritkábbak. 

2.  Az  örökösödési  szerződés  utján  való  szerzésnek  az  a 
módja,  hogy  két  fél  az  iránt  egyezik  meg,  hogy  a  ki  előbb  hal 
meg,  annak  vagyonát  az  életben  maradó  örökli.  Az  ilyen  szer- 
ződések mögött  az  eröszakot  csak  az  látja  meg,  a  ki  e  kor  viszo- 
nyait nagyon  jól  ismeri.  Az  e  korbeli  törvények  azt  tanítják, 
hogy  a  vagyon  le  van  kötve  a  nemzetség  javára,  tehát  hiába 
való  az  örökösödési  szerződés.  Ahhoz,  hogy  mégis  érvényes 
legyen,  szükség  van  a  király  jóváhagyására.  Ezt  a  jóváha- 
gyást csak  nagy  befolyású  egyének  nyerhették  meg.  Épen  ez 
az,  a  mi  igazolja,  hogy  e  szerződések  is  visszaélések  folytán 
jöttek  létre.  Igazolja  ezt  egyrészt  az  a  körülmény,  hogy  min- 
dig a  gyengébb  fél  halt  meg  előbb,  s  hogy  a  királyi  jóváha- 
gyást mindig  meg  tudták  szerezni. 

Ilyen  szerződések  kötésére  s  minden  előny  adására 
kénytelenek  voltak  mindazok,  a  kiknek  az  udvarban  akár- 
milyen ügyük  volt.  A  király  volt  névszerint  a  legfőbb  biró  és 
a  legnagyobb  hatalom.  A  király  viszont  azokra  hallgatott,  a 
kikkel  naponkint  érintkezett.  Ezek  pedig  az  udvari  emberek 
voltak,  a  kik  ugy  leselkedtek  a  bajba  került  vidékiekre,  mint 
a  róka  a  zsákmányra.  És  e  mellett  az  ilyen  szerződésekről 
felvett  okiratok  tele  vannak  a  gyengébb  fél  hálálkodásával. 

3.  A  foglalás  már  határozottan  és  le  nem  tagadható- 
lag  erőszak.  De  nem  nagyobb  mértékben  az,  mint  a  többi 
szerzésmódok.  A  mint  visszaéltek  a  befolyásukkal,  ugyanúgy 
visszaéltek  erejükkel  is.  A  tárgyalandó  összes  szerzésmódok 
egyformák  lényegükben,  csak  alakjuk  különböző. 

A  gyengék  vagyonának  elvételére  a  folyton  megújuló 
trónviszályok  igen  jó  alkalmul  szolgáltak.  Ilyenkor  az  ellen- 
királyok kénytelenek  voltak  sok  mindent  elnézni,  a  mit  kü- 


35 


lönben  nem  néztek  volna  el.  A  hatalmasok  ezt  a  helyzetet  ki 
is  használták.  A  folytonos  foglalásba  már  ugy  belejöttek, 
hogy  a  XlII-ik  század  végén  annyira  tűrhetetlen  lett  a  hely- 
zet, hogy  a  Béla  és  István  közötti  viszályokban  István  ná- 
dora, Finta,  már  a  saját  pártjához  tartozókat  sem  kimélte, 
miért  is  István  még  a  küzdelmek  alatt  megakarta  öt  fenyi- 
teni.  Finta  azonban  olyan  erős  haddal  rendelkezett,  hogy 
István  nem  birt  vele.  Finta  szereplése  igen  jelentős  mozzanat 
Magyarország  történetében,  mert  ö  az  első  nagybirtokos,  a  ki 
egymagában  áll  a  királyi  hatalommal  szemben.  Csák  Máté- 
nak, a  Hunyadiaknak,  a  Zápolyáknak  és  Rákóczyaknak  stb. 
egyenes  történelmi  őse,  Finta. 

A  foglalásnak  rendesen  csak  ürügye  volt  az  ellenpárt- 
hoz tartozás,  s  a  nagybirtokosok  minden  alkalmat  felhasz- 
náltak arra,  hogy  a  gyengébbek  birtokait  elfoglalják.  Még  az 
olyan  nagy  veszedelem,  mint  a  tatárok  1285.  évi  betörése  sem 
zavarja  meg  őket  az  erőszakoskodásokban.  Ez  esetek  közül 
említésre  méltó  Szécsy  Miklós  támadása  Berény  (Gömörm.) 
vára  ellen,  a  mely  alkalommal  a  vár  urát  is  megölték.  Az  el- 
hunyt fia  a  bíróságnál  keresett  orvoslást.  Ez  210  márka  kár- 
térítés fizetésére  kötelezte  Szécsy t,  de  a  vár  átadására  nem. 

Ha  hoztak  is  igazságos  Ítéletet,  azt  nem  tudták  végre- 
hajtani, így  pl.,  ha  az  erőszakoskodót  arra  kötelezték,  hogy 
egy  faluját  adja  át  kártérítésként  a  kárt  szenvedettnek.  Az 
Ítélet  végrehajtásának  megakadályozására  ezer  módja  volt  a 
hatalmasnak,  az  ellenállástól  a  király  adományáig.  A  fog- 
lalásra különben  is  a  királyok  adnak  példát,  mint  azt  11.  Or- 
bán pápa  egy  ránk  maradt  okmánya  igazolja,  melyben  Ist- 
ván ifjabb  királyt  arra  inti,  hogy  nővérét  ne  háborgassa  bir- 
tokaiban. Ezt  igazolja  Béla  és  István  közt  1266-ban  létrejött 
béke,  melyben  kölcsönösen  megígérik  egymásnak,  hogy  a 
másik  hívének  birtokait  nem  bántják. 

A  nagybirtokosok  ez  erőszakoskodása  ellen  a  kisebb 
birtokú  nemesség  már  a  XlII-ík  század  végén  kereste  a  vé- 
delem módjait  és  az  egyesülésben  meg  is  találta  azt.  A  sárosi  ne- 
messég és  a  Somosy  család  közt  szövetség,  liga  jött  létre,  mely 
szerint  a  szövetség  tagjai  arra  kötelezik  magukat,  hogy  egy- 
mást mindenkivel  szemben  megvédik,  kivéve  az  Amadék  el- 

3 


36 

len.  Ez  a  kikötés  nagyon  jellemzi  az  akkori  viszonyokat,  hogy 
a  leghatalmasabbaktól  annyira  féltek,  hogy  még  védekezni 
sem  mertek  velük  szemben.  Az  Amadéké  volt  ugyanis  ekkor 
az  országnak  majdnem  egész  északkeleti  ré^ze. 

A  foglalással  rokon  az  az  eset,  mikor  az  erőszakoskodó 
nem  a  birtokot  veszi  el,  hanem,  a  birtok  jogos  tulajdonát  iga- 
zoló okmányokat.  Ennek  az  a  célja,  hogy  a  jogos  tulajdonos- 
nak, ha  tőle  elveszik  a  birtokot,  ne  legyen  módja  jogát  bizo- 
nyítani. Ez  tehát  az  utána  következő  foglalásnak  mintegy 
előkészületi  cselekménye. 

Mindezekben  az  eseményekben  az  a  legszomorúbb,  hogy 
leginkább  az  országos  főméltóságok  követték  el  az  erőszakos- 
ságokat. Az  1260.  és  1330.  közötti  időből  az  okmánytárakban 
49  olyan  erőszakoskodás  van  feljegyezve,  melyet  főméltósá- 
got  betöltők  követtek  el.  Az  első  pillanatra  ez  nem.  is  látszik 
soknak,  de  ne  felejtsük  el,  hogy  bizonyosan  volt  elég  olyan 
e^et,  melyet  az  okmánytárak  nem  örökítettek  át  napjainkra; 
s  ne  felejtsük  el  azt  se,  hogy  e  49  erőszakoskodást  főméltósá- 
got  viselők,  tehát  olyanok  követték  el,  a  kiknek  leginkább 
lett  volna  kötelessége  ezt  megakadályozni. 

A  foglalásokat  rendesen  megtartották  a  foglalók,  ha 
hatalomban  maradtak,  azonban  ha  ebből  kiestek,  akkor  a 
foglalt  és  saját  birtokukat  is  elvesztették.  A  mennyiben  netán 
kegyelmet  kaptak,  a  kegyelemben  maradtak  birtokait 
vissza  kellett  adniok.  így  Geregye  Pál  országbíró  fiai,  mikor 
V.  Istvántól  elkobzott  400.000-nyi  holdra  tehető  birtokaikat 
visszakapják.  Karácsonyi  János  szerint  Geregye  Miklós 
„  .  .  .  mint  aféle  bukott  nagyság  kénytelen  volt  újra  vissza- 
adni a  Telegdieknek  a  tőlük  foglalt  földeket". 

4.  A  hamis  okirat  utján  való  szerzést  nem  is  érti  az, 
a  ki  e  kornak  e  tekintetben  való  erkölcseit  nem  ismeri.  Az 
irástudomány  monopolszerü  volta  könnyen  csábította  azt  a 
kevés  Írástudót  hamisításokra.  Ezt  szomorúan  igazolja  az  a 
körühnény,  hogy  a  királyság  első  három  századából  ránk 
maradt  egyházalapítás,  adományozás  megerősítésre  vonat- 
kozó 86  okiratból,  17  még  az  egyháziak  felfogása  szerint  is 
hamis,  hogy  a  ránk  maradt  más  okiratok  közül  II.  Endre 
nevére   12,  IV.   Béla  nevére  37,   V.   István  nevére   7,     IV. 


37 


Lászlóéra  17,  IIL  Endréére  7  van  hamisítva,  hogy  az  Ár- 
pádkorból  152  hamis,  169  hamiskeltü  okirat  maradt  fenn, 

5.  Az  országos  tisztségek  hatáskörét  e  korban  még  nem 
állapították  meg  részletesen.  Birói  jogkört  mindegyik  töltött 
be,  mert  mindegyik  vágyott  e  Jövedelmethajtó  hatáskörre.  A 
bírónak  ugyanis  volt  bőven  megengedett  és  meg  nem  enge- 
dett jövedelme.  Az  előbbi  jövedelmet  az  egymást  követő  tör- 
vények szabták  meg.  Miután  azonban  minduntalan  megvál- 
toztatták a  törvényt,  e  jövedelmek  nem  lehettek  még  állan- 
dók. A  főbirák  megengedett  jövedelme  az  alperesek  ellen  az 
eljárás  folyama  alatt  kivetett  bírságok  és  a  fej-  és  jószág- 
vesztésre ítéltek  vagyonából  került,  mely  vagyon  eleinte  egé- 
szen, utóbb  egyharmadában  illete  az  itélőbírót.  Miután  bírsá- 
gokat a  meg  nem  jelenőkre  róttak  leginkább  s  jószágvesztésre 
az  ellenpárt  tagjait  ítélték:  tehát  ez  a  jövedelem  is  az  erősza- 
kosság jellegét  viselte  magán,  mert  az  ellenpárt  tagjai  ellen 
hoztak  legtöbb  fej-  és  jószágvesztést  kimondó  ítéletet  és  bir- 
ságotszabó  végzést. 

Az  adományok  és  a  királyi  jövedelem. 

I.  A  király  és  az  állam  vagyona  e  korban  egy.  Ezért  a* 
királyt  terheli  az  összes  állami  szükségletek  ellátásának  kö- 
telezettsége. Ezt  a  kötelességet  nem  kell  törvényben  kimon- 
dani, mert  ennek  teljesítése  ugy  is  érdeke.  Ezt  a  kötelességet 
azonban  csakúgy  tudta  teljesíteni,  ha  erre  elegendő  vagyona 
volt.  Ezért  a  gyakran  megismétlődő  törekvések  az  eladomá- 
nyozott birtokok  visszaszerzésére.  Ma  már  egyáltalában  meg 
nem  állapitható,  hogy  mekkora  területet  foglaltak  el  a  ki- 
rályi birtokok.  Azt  tudjuk,  hogy  a  várbirtokok  a  királyé  vol- 
tak, de  nem  tudjuk  azt,  hogy  mekkorák  voltak.  Abból,  hogy  pl. 
a  pozsonyi  várhoz  82,  a  Zempléni  várhoz  24  birtok  tartozott, 
nem  lehet  semmi  következtetést  vonni.  Különben  is,  a  mint 
tudjuk,  a  birtokok  száma  és  kiterjedése  folyton  változott.  Az 
előrelátás  hiánya,  vagy  a  kényszer  folytán  eladományozták  s 
ezért  más  királyoknak  megint  vissza  kellett  szerezni. 

A  királyi  s  igy  állami  jövedelmek  biztosítása  s  az  ado- 
mányok visszavétele  iránti  törekvés,  először  Kálmán  király- 
nál lép  fel,  csakhogy  nem  vezetett  a  kivánt  eredményre.  A 


38 


Xll-ik  század  elejétől  kezdve  állandósul  tehát  a  nagybirto- 
kosok és  a  királyok  közötti  küzdelem.  Ennek  egyes  kiemel- 
kedő mozzanatáról  a  nagybirtok  szerepének  tárgyalásánál 
már  megemlékeztünk. 

A  mint  a  történelem  mutatja,  a  király  mindig  gyen- 
gébbé lesz  már  az  Árpádok  alatt  s  végül  egészen  a  nagybirto- 
kosok uralma  alá  kerül.  A  királyi  birtok  állaga  nem  állandó, 
hanem  a  szerint  változik,  a  mint  erős  vagy  gyenge  a  király  ha- 
talma. Az  Árpádok  birtokainak  megállapítására  törekedni 
tehát  akkor  is  hiába  való  vállalkozás  volna,  ha  az  ez  irá- 
nyú legrégibb  adatokat  nem  Kézai,  IV.  László  udvari  papja 
szolgáltatná.  Bármily  kivánatos  volna  ismerni  az  Árpádházi 
királyok  birtokainak  helyét  és  kiterjedését,  erről  mégis  le 
kell  mondanunk,  mert  a  rendelkezésre  álló  adatok  erre  nem 
elegendők. 

A  királyi  birtokoknak  ez  az  állami  természete  csak  a 
XIII.  században  lesz  a  király  és  a  királyi  család  előtt  is  vi- 
lágossá. Megáll apitható  ez  abból  a  körülményből,  hogy  ekkor 
szakítanak  ki  először  a  királynő  számára  külön  birtokot  és 
abból,  hogy  a  királyi  adomány  és  kinevezés  között  ekkor 
tesznek  némi  különbséget.  A  mennyiben  a  király  kinevezési 
okiratai  kimondják  azt,  hogy  a  főispánságok  el  nem  adhatók, 
mint^az  okmányok  mondják  „  .  .  .  alienandi  non  habét  po- 
testatem  .  .  ."  és  csak  rokonokra  hagyhatók,  mig  a  szerze- 
ményi vagyonról  végrendeletileg  különben  szabadon  rendel- 
kezhettek. 

Annak  megértéséhez,  hogy  mikép  jutott  a  király  arra 
a  gondolatra,  hogy  az  adományokat  visszavegye,  tudni  kell 
azt,  hogy  a  királyság  első  századában  nem  volt  különbség  az 
adomány  és  a  kinevezés  közt.  A  megadományozott  épugy 
tartozik  szolgáltatással,  mint  a  várkerület  élére  állított  vár- 
ispán. A  Xll-ik  század  végétől  kezdve  a  szolgáltatások  között 
sincs  már  lényeges  különbség,  mert  a  királyok  a  várispánok- 
tól is  csak  katonát  követelnek.  A  mi  adót  beszolgáltatnak, 
annak  csak  beszedői,  de  nem  fizetői.  A  királyi  okiratok  e  kor- 
ban a  kinevezéseket  és  adományokat  ugyanazon  névvel  je- 
lölik. 

A  küzdelem  birtokosok  és  királvok  között  e  korban  te- 


39 


hát  a  körül  forgott,  hogy  legyen  különbség  adomány  és  ki- 
nevezés közt.  A  király  szomorúan  érezte  saját  jövedelmén, 
hogy  milyen  nagy  különbség  van.  A  Xll-ik  század  viszonyai 
legalább  a  király  előtt  világossá  tették,  hog7  az  adomány  és 
kinevezés  között  lényeges  különbség  van. 

XIII.  században  a  tulaj  donbaadás  ennek  dacára  nagyon 
gyakorivá  lett  és  ez  által  a  királyi  jövedelmek  igen  megcsap- 
pantak. Ennek  a  kérdésnek  a  megoldása  a  XlV-ik  század 
nagy  problémájává  lett.  Megoldást  azonban  nemcsak,  hogy 
nem  hozott,  hanem  még  a  királyi  hatalmat  is  teljesen  alá 
ásta  és  a  nagybirtokosok  királyi  hatalomra  emelkedésének 
egyik  tényezőjévé  lett.  Tenni  ellene  azért  nem  lehetett,  mert  a 
király  katonai  hatalma  érdekében  mindig  kénytelen  volt  leg- 
jobb belátása  ellenére  is  a  visszaszerzett  birtokokat  újra  el- 
adományozni, hogy  legalább  katonát  kapjon. 

11.  A  király  jövedelmiét  azok  a  birtokok  szolgáltatták 
elsősorban,  melyeket  ö  maga  műveltetett;  azután  azok,  me- 
lyek a  várispánok  rendelkezése  alatt  álltak,  s  a  melyek  után 
ezek  bizonyos  adót  tartoztak  beszolgáltatni.  A  király  a  maga 
birtokainak  csak  kis  részét  tartotta  azonban  saját  kezelésé- 
ben, a  nagyobbik  részt  £z  ispánok  kezelése  alá  helyezte,  a 
kiktől  évi  adót  kapott,  s  a  kik  katonát  tartoztak  állítani. 
Épen  ezért  nem  annyira  a  király  birtokairól  beszélhetünk, 
mint  inkább  csak  jövedelmeiről.  Az  ezekre  vonatkozó  adatok 
is  nagyon  fogyatékosak,  de  ha  nem  volnának  is,  akkor  kér- 
déses maradna,  hogy  a  megállapitott  szolgáltatások  tényleg 
befolytak-e. 

A  királynak  szolgáltatandó  adót  már  Kálmán  törvé- 
nyeiből is  részletesen  ismerjük,  számszerű  összeállításunk 
azonban  csak  a  Xll-ik  század  második  feléből  van,  neveze- 
tesen 1158-ból,  Freisengeni  Ottó  püspöktől.  Szerinte  72  is- 
pánja volt  a  királynak,  a  kik  évenkint  25000  márkát  tartoz- 
tak beszolgáltatni.  Tartoztak  a  királyt  évenkint  egyszermeg- 
vendégelni  s  ekkor  100 — 200  m.  ajándékkal  neki  kedveskedni. 
Ez  ajándékok  évi  összege  10.000  márkára  tehető.  A  pénzverés 
évi  GO.OOO  márkát  hoz;  a  só  lO.OOO-t;  a  vám-,  hid-,  rév-  s 
vásárpénz  30.000  márkát;  az  erdélyi  vendégek  15.000  márkát 
fizetniük.  Ehhez  járulnak  az  ajándékok,  melyeket  a  király  és 


40 

a  királyi  csíilád  is  bőségesen  kap.  Freisingeni  Ottó  szerint  a 
föld  népe  ellátja  a  királyt  egészen  élelemmel,  vagyis  a  ki- 
rályi birtokok  fedezik  az  udvar  szükségleteit.  A  király  összes 
évi  jövedelme  166.000  márka.  Egy  márkát  120  koronára  be- 
csülve, ez  kitesz  évi  20  millió  K-t.  Nem  bocsátkozunk  becs- 
lésekbe, csak  megjegyezzük,  hogy  1848-ban  az  állam  összes 
bevételei  8,700.000  K-t  tettek.  Hiábavaló  is  volna  itt  minden 
becslés,  mert  a  mai  viszonyokkal  ugy  sem  lehet  összehasonlí- 
tani, s  arányba  hozni  a  királyság  első  századainak  viszonyait. 

A  XI — XlII-ik  század  nagybirtokainak  hatása. 

A  nagybirtok  gazdasági,  jogi  és  hatalmi  tényező. 

I.  1.  Minden  tényező  hatása  leginkább  ott  látszik,  a  hol 
e  tényező  legjobban  kifejlődött.  A  nagybirtok  legelőbb  Du- 
nántúl alakult  ki.  E  terület  gazdasági  élete  a  legfejlettebb. 
Az  e  területen  levő  gazdaságok  nem  elzárt  egységek,  hanem 
a  körülöttük  levő  gazdaságokkal  összefüggésben  élő  gazda- 
sági szervek.  A  gazdasági  munkamegosztás  tudatára  itt  éb- 
rednek legelőször  s  az  ittlévő  nagybirtokok  lépnek  ennek  kö- 
vetkeztében először  kereskedelmi  összeköttetésbe  a  szomszéd 
területekkel.  Ennek  következtében  itt  érvényesül  a  mezőgaz- 
daságban először  a  munkamegosztás.  Itt  válik  el  a  földmi- 
velés  az  ipartól  s  a  kereskedelemitől.  Az  első  lakóházakat  itt 
épitik.  A  mikor  az  alföldön  még  sátrakban  laknak,  akkor  a 
Dunántúl  már  európai  módon  élnek.  Az  alföld  különben  sem 
megfelelő  letelepedési  hely,  mert  a  nagy  árvizek  nagyon 
gyakran  elborítják.  A  krónikák  e  korból  sok  nagy  áradás 
emlékét  őrizték  meg,  és  pedig:  1012.,  1026.,  1193.,  1267.,  1272., 
1275.,  1280.,  1316-ból. 

A  Dunántúl  fejlődésének  az  ország  többi  részének  el- 
maradottsága, természetesen  nagy  akadálya.  A  mit  tetéz  az 
a  körülmény,  hogy  a  törvényhozásnak  az  elmaradott  részek- 
hez kell  igazodnia  s  igy  a  fejlődést  a  törvények  is  akadályoz- 
zák. László  törvényei  szerint  pl.  a  vásáron  történt  eladásnál 
is  a  biró  és  tanuk  jelenléte  szükséges;  az  ország  határain 
kivül  csak  a  király  engedelmével  lehet  lovat  eladni.  Ezeken 
és  a  hasonló  korlátozásokon  már  Kálmán  is  enyhit,  de  a  ke- 
reskedelmet egészen  szabaddá  nem  teszi.  Pedig   ekkor  már 


41 


lényegesen  bővül  ennek  köre  és  az  állatokon  kivül  a  bor  és  az 
ezüst  le.sz  főtárgyává.  A  gabona  még  nem  szerepel  a  keres- 
kedelem tárgyai  között,  mert  a  velünk  szomszédos  országok 
szükségletüket  maguk  is  ki  tudták  elégileni.  A  kereskedők 
zsidók,  izmaeliták,  mohamedán  bolgárok.  Ezeket  később  a 
szászok  és  a  külföldiek  váltják  fel,  mert  amazokat  mint  nem 
keresztényeket  a  papság  üldözni  kezdi. 

2,  A  külföldről  jött  lovagok,  a  kik  itt  birtokokat  kap- 
tak, ezeket  ugy  rendezték  be,  mint  a  hogy  a  külföldön  a 
nagybirtokokat  berendezni  szokávS  volt.  A  nagybirtok  itt  is 
szoros  egységgé  lett.  A  közigazgatási,  bíráskodási  és  gazda- 
sági szükségleteket  egyaránt  ez  elégiti  ki.  Sőt  még  külön  kap- 
csolatokat is  teremt  a  vám,  rév,  piac,  vásár,  korcsma  stb. 
által. 

II.  Minden  jog,  de  főleg  a  közjog  erő  kérdése.  Ezért 
minden  közjogot  joggá  léte  elölt  már  "vakorolnak.  Ezt  te- 
szik a  nagybirtokosok  is,  az  ő  jogaikkal  azon  a  réven,  mert 
ők  az  ország  urai.  E  jog  annál  könnyebben  kialakulhatott, 
mert  a  király  mellett  csak  legfeljebb  10 — 12  ur  van,  a  ki 
számba  jöhet,  a  hatalom  szempontjából.  Ugy  a  nagybirtoko- 
sok, mint  a  király  joga  is  erőszakból  lesz.  A  király  leigázza  a 
törzseket,  a  nagybirtokosok  erejükkel  jogot  szereznek  ma- 
guknak a  király  ellen.  A  királyi  udvarban  tartózkodók  ta- 
nácsot adnak  a  királynak  s  e  szokás  révén  utóbb  megszerzik 
azt  a  jogot,  hogy  a  király  semmit  sem  tehet  beleegyezésük 
nélkül.  A  királyi  tisztviselők  felmondják  az  engedelmességet 
s  ezen  a  réven  nagy  területek  tulajdonosaivá  lesznek.  Elkez- 
dik a  kereskedőket  megsarcolni  és  ulóbl)  vámszedési  jog  lesz 
az  erőszakból. 

III.  A  birtokos  jobbágyának  épugy  ura,  mint  a  hogy  a 
király  ura  a  birtokosoknak.  A  birtokosok  azért  tartanak  ka- 
tonát, hogy  a  jobbágyokat,  a  király  azéj't,  hogy  az  urakat 
féken  tartsa.  Ugyané  célból  épülnek  nagyobb  részt  a  várak 
is.  Moit  a  vár  a  halalom  megszerzésének  és  megtartásának 
eszköze.  A  király  s  az  egyháziak  sietve  épitik  fel  s  a  világiak 
gyorsan  utánozzák.  A  királyok  eleinte  rossz  szemmel  nézik  a 
várakat,  de  utóbb  kénytelenek  belenyugodni. 

Természetes,  hogy  a  várak  révén  a  nagybirtokosok  ha- 


42 


talma  erősödött.  A  várba  állandó  katonaság  kellett  s  igy  a 
várak  a  katonai  szervezetre  is  átalakitólag  hatottak.  De  fő- 
leg azért  van  szüksége  a  nagybirtokosnak  katonára,  hogy 
jobbágyait  féken  tartsa. 

A  nagybirtok  a  királyi  hatalom  mintájára  lévén  szer- 
vezve, a  rend  fogalmát  viszi  a  köztudatba  s  igy  a  királyság- 
nak is  bár  öntudatlanul  és  akaratlanul,  de  szolgálatot  teljf- 
sit.  Mint  nagyigényű  fogyasztó  a  termelésre  hat,  mint  a  mo- 
dernség képviselője  a  régi  alakulatok  megsemimisitését  moz- 
dítja elő. 


il.  KORSZÁK. 

A  nagybirtok  és  a  király  hatalmának  közeledése 

egymáshoz. 

A  nagybirtok  küzdelmei  a  főhatalomért. 

1.  A  királlyal  kötött  első  líqa. 

A  mikor  a  nomád  magyarság  első  törzsfőnöke  király- 
lyá  lesz,  akkor  azok  a  külföldiek,  a  lük  ebben  segítették, 
vele  szemben  alárendelt  helyzetben  voltak.  Abból  a  körül- 
ményből kifolyólag  azonban,  hogy  a  királynak  e  segítségre 
állandóan  szüksége  volt,  következett,  hogy  e  külföldiek  ha- 
talma is  folyton  nőtt.  A  trónviszályok  alatt  a  nagybirtoko- 
sok a  királyok  szövetségeseivé  válnak.  Igaz,  hogy  e  szövet- 
ség még  külsőleg  nincs  kifejezve,  de  ennek  megtörténte  már 
csak  idő  kérdése  lehet. 

A  XlII-ik  század  első  felében  a  nagybirtokosok  ha- 
talma folyton  emelkedett.  A  század  vége  az  emelkedés  tető- 
pontjával esik  össze.  Fokozza  a  nagybirtokosi  hatalmat  az 
a  körühnény,  hogy  az  utolsó  előtti  Árpádnak  még  külföldi 
trónkövetelővel  is  kell  küzdenie. 

IV.  László  küzdelmei,  a  nemzetségekre  támaszkodó 
király  kísérletei,  a  régi  szervezet  fenntartására.  László  a 
konzervatív,  a  nagybirtokosok  a  haladók.  Ezek  már  László 
életében  szövetségben  állanak  Endrével,  a  ki  külföldi  neve- 
lésénél fogva  a  haladókkal  szövetkezett.  Nem  tudhatni,  hogy 
Endrének  mennyi  része  lehetett  László  megöletésében,  de 
meglepő,  hogy  ennek  megöletése  után  két  héttel  már  meg- 
koronázzák. 

Magyarországon,  a  külföldtől  eltérőleg,  a  nagybirto- 
kosok e  korban  nem  tettélí.  még  szert  önálló  közjogi  hata- 
lomra,  a   melyl)öl   folyólag.    mint   az   uralkodókkal    egyenlő 


44 


jogú  tényezők  jelentek  volna  meg.  A  minek  külső  kifejezése, 
hogy  államfők  velük  nyilt  szövetségre  lépjenek.  III.  Endre, 
a  ki  a  magyar  viszonyokat  kétségkivül  teljesen  nem  ismer- 
hette, azt  hitte,  hogy  a  magyar  nagybirtok  is  olyan  formai 
tényező,  mint  a  külföldi  nagybirtok,  s  ezért  a  nagybirtoko- 
sokkal forma  szerint  is  olyan  szövetséget  létesitett,  mint  a 
minőt  a  külföldi  s  önállóvá  lett  nagybirtokosokkal  szokás 
volt  kötni.  Az  ilyen  szövetségeket  ligáknak  nevezzük.  Tör- 
ténetünk ez  utáni  hosszú  századainak  ezek  a  ligák  adják 
meg  a  jelleget.Innen  kezdve  a  főúri  ligák  az  ország  kormá- 
nyáért százados  küzdelmet  folytatnak  és  ezek  a  küzdelmek 
teszik  politikai  történetünk  eseményeit. 

Az  Endrével  megindult  nyilt  szövetkezés  nem  hozott 
külső  változásokat  és  az  e  korbeli  úgynevezett  hatalmas 
királyok,  mint  pl.  Nagy  Lajos,  nem  hozott  uj  rendszert.  A 
király  csak  első  az  urak  között,  de  nem  ura  a  nagybirtoko- 
soknak. Az  alattvaló  fogalma  teljesen  ismeretlen  m.arad.  Az 
uralmat  ezentúl  csak  látszólag  gyakorolja  a  király.  A  nagy- 
birtokos családok  közül  15 — 20,  mondja  Karácsonyi  János, 
intézi  az  ország  sorsát.  A  nép  pedig  hallgat,  szenved,  holott 
ö  a  katona,  ő  a  termelő. 

Ez  utolsó  Árpáddal  kezdődő  korszak  a  királyság  gyen- 
gülését mutatja,  a  gyengeség  azonban  nem  az  ,utolsó  Árpád 
bűne,  mert  akkor  utódai  megváltoztathatták  volna  ezt  az 
állapotot.  III.  Endre  útját  már  születése  előíí  kijelölték 
elődei.  A  nagybirtokosokkal  kötött  ligáját  is  ez  elődök  mu- 
tatták meg  neki.  Hogy  saját  érdekében  helyesen  járt  el,  azt 
a  következmények  igazolták.  Minden  királynak  sok  baja  volt 
az  ellenkirályokkal,  sokakat  elűztek.  Endre  megtudta  .védeni 
trónját,  mert  a  legerősebb  tényezővel  fogózott,  a  nagybirto- 
kosokkal. Ezek  pedig  azért  támogatták,  mert  a  gyenge 
királynak  annyi  adományt  kell  adnia,  a  mennyit  tőle  köve- 
teltek. III.  Endre  trónját  tehát  a  nagybirtokosok  érdeke  te- 
remtette meg. 

A  nagybirtokosok  nagy  hatalma  e  korban  nyilvánul 
meg  először  önálló  háborúkban.  A  Németujváriak  ugyanis 
az  osztrák  herceggel,  Albrechttel, 'formális  háborút  viseltek. 
Endre  a  Németujváriak  kívánságára  kénytelen  volt  e  hábo- 


45 


ruban  részt  venni.  Igaz,  liogy  ennek  dacára  sem  tudták 
Albrechtet  megverni.  Mégis  ez  a  háború  a  nagybirtokosok 
olyan  erejét  mutatja,  a  kik  mellett,  de  nem  felett  lehet  már 
csak  királyi  hatalomról  beszélni.  Endre  Albrechttel  békét 
köt.  Ez  a  béke  azonban  kötelezi  arra,  hogy  a  Németujvá- 
riak  várait  lerombolja.  Ezért  a  Németujváriak  megtámad- 
ják a  királyt  és  foglyul  ejtik.  Szerencséjére  kincseit  nem 
tudják  elvenni,  ugy  hogy  ezek  segítségével  kiszabadul.  Az 
ilyen  összeütközések  azonban  csak  rövid  időre  rontják  meg 
a  jó  viszonyt.  Ugy  hogy  egyszer  Csák  és  Kopasz  nádorral 
szövetségben  küzd  Endre  a  Németujváriak  ellen,  majd  ezek- 
kel amazok  ellen.  Endre  ilyen  körülm.ények  közt  nem  érez- 
hette magát  biztonságban,  miért  is  anyai  ágon  való  rokonait 
az  olaszokat  hivja  be.  Az  idegenek  behivása  ellen  azonban 
állást  foglalnak  és  kényszeritik  egy  olyan  decretum  kiadá- 
sára, melyben  megígéri,  hogy  külföldieknek  adományt 
nem  ad. 

Dacára  annak,  hogy  e  kor  a  legkevesebb  állandóságot 
mutatja,  mégis  ebben  a  korban  szilárdul  meg  a  magántu- 
lajdon, ebben  lesznek  állandók  a  királyi  kinevezések.  Mutatja 
ezt  az  a  körülmény,  hogy  III.  Endre  megerősíti  IV.  Béla 
és  V.  István  adományait.  Intézkedik  a  királyi  tisztségek 
bérbeadása  ellen.  Ettől  kezdve  válik  gyakorivá  az  elfoglalt 
birtokokért  való  kártérités.  Endre  ezt  különös  kötelességé- 
nek ismerte,  bár  mint  maga  mondja,  büntetést  nem  mindig 
szabhat.  Ezt  egy  királyi  decretum  igy  fejezi  ki:  ,,Ha  a  ae- 
mesek  vagy  mások  kárt  okoztak  és  mi  királyi  kegyelemből 
kíméljük  személyüket,  vagy  pedig  kímélni  tartozunk:  mind- 
azonáltal mindenkép  igazságot  szolgáltatunk  a  panaszo- 
soknak." 

Az  arisztokrácia  már  látja,  hogy  az  állandóság  neki 
legfőbb  érdeke.  De  az  állandóságot  épen  ezért  csak  a  maga 
birtokai  tekintetében  kivánja  biztosítani.  Ezt  a  célt  szol- 
gálja a  végrendelkezési  jog  megszerzése  arra  az  esetre,  ha 
valakinek  nincsenek  lemenői.  A  gyengékkel  szemben  azon- 
ban épen  ellenkező  álláspontra  helyezkedtek  és  azok  birto- 
kait folyton  foglalgalták.  Ezért  a  kisebb  birtokosok  össze- 
fognak és   120S-ban,  a   b.irók  kizárásával,  gyűlést  tartannk 


46 


s  kimondják,  hogy  az  elrablott  birtokokat  vissza  kell  adni, 
A  ki  ellenáll  azt  az  egyház  sújtsa  átokkal,  a  király  pedig 
fossza  rneg  nemességétől.  Hogy  a  nagybirtokosoknak  ne 
legyen  módja  ellenállni  vagy  iijra  foglalni,  kimondják,  hogy 
a  várakat  le  kell  rombolni. 

Endre  e  mozgalmat  örömmel  üdvözölte,  s  hogy  eredmé- 
nyét biztosítsa,  a  kunokkal  lép  szövetségre.  Törekvéseit  azon- 
ban nem  koszorúzta  siker.  A  kisbirtokosok  gyengéknek  bizo- 
nyultak, még  a  kunokkal  együtt  is,  a  jiagybirtokosok  letö- 
résére. A  pápa,  mint  e  korban  mindig,  a  hatalmasokhoz  állott. 
Ennek  ellenében  aztán  olasz  papoknak  követelt,  söt  adott 
javadalmakat. 

Endre  uralkodása  annyiban  is  nevezetes  változást  hoz, 
a  mennyiben  az  ö  korában  általánossá  válik,  hogy  a  nagy- 
birtokosok népei  felett  Ítélkezési  jogot  gyakorolnak.  Ezt  ed- 
dig csak  az  országos  méltóságot  viselők  gyakorolták.  E  jog 
szintén  a  külföldi  viszonyok  utánzása  folytán  lett  nálunk  is 
általános.  E  kortól  kezdve  már  nemcsak  góliát  birtokok  urai 
kapják  e  jogot,  hanem  kisebb  birtokosok  is.  A  bíráskodás- 
nak e  szabályozása  kapcsolatos  a  várnép,  várjobbágyok  és 
szolgák  rendi  állása  tekintetében  végbement  változással, 
m.elynek  során  a  három  rend  összeolvadt,  a  várjobbágyok 
némelyike  pedig  a  nemesség  közé  emelkedett, 

2.  A  hűbériség  mjilt  törelxvései. 

A  nagybirtokosok  e  korban,  hatalmuk  tartalmát  tekintve, 
csak  annyiban  kisebb  hatalmuak  a  királynál,  a  mennyiben 
birtokuk  kisebb.  Miután  azonban  igen  soknak  birtoka  nem 
kisebb,  mint  a  királyé,  tehát  hatalma  sem  az.  Az  ilyen  nagy- 
birtokosok nem  is  sokat  törődnek  aztán  a  királlyal.  Neki 
kell  az  ő  szövetségüket  keresni,  ha  biztonságban  akar  lenni. 
Annak  oka,  hogy  a  király  az  ország  gazdálkodását  jobb 
belátása  ellenére  nem  fektette  más  alapokra,  termelésünk 
akkori  rendszerében  rejlik,  mely  a  pénz  gazdaságnak  még 
csak  a  kezdetén  volt.  A  király  a  nagy  ingatlanokat  csak 
ugy  tudta  értékesíteni,  ha  olyanoknak  engedte  át,  akik  őt 
e  birtokok  fejében  haddal  segítették.  A  végeken  lévő  urak 
azonban  ezt  a  kötelezettséget  csak  nagyon  ritkán  teljesí- 
tették. Kényszeríteni  csak  a  többiek  segítségével  lehetett, 
ezért  szorult  a  király  állandóan  az  urakra. 


47 


Sok  nagyLir tokos  a  földesúri  hatalma  alá  vetett  egy- 
egy  város  révén  még  több  pénzzel  is  rendelkezett,  mint  a 
király.  Különösen  a  nyugati  határhoz  közel  esö  birtokok 
urai  voltak  e  tekintetben  előnyös  helyzetben.  Nem  csoda,  ha 
az  ilyenekkel  való  szövetség  a  királyra  nézve  előnyös  volt. 
Természetes  tehát,  hogy  a  király  az  egész  koron  keresztül 
kereste  a  nagybirtokosokkal  való  szövetséget. 

A  mikor  III.  Endre  az  Ákos  nembeli  István,  Dömötör 
(Kathyz),  Amadé  (Aba),  a  Szécs  nembeli  Pál  mester  és 
Rátoldi  Domokos  tárnokmesterrel  1298-ban  szövetséget  kö- 
tött, bizonyosan  nem  tudta,  hogy  ö  a  gazdasági  tényezők- 
nek eszköze.  A  nagybirtokosok  bizonyosan  nem  gondolták, 
hogy  e  szövetség  nem  az  ő  kiválóságuk  jutalma,  hanem  a 
gazdasági  viszonyok  szüleménye. 

A  mint  a  királynak,  ugy  a  nagybirtokosoknak  is  csak 
saját  területükön  van  hatalma.  Ez  az  oka  annak,  hogy 
Endre  e  liga  daczára  sem  tudta  megakadályozni  azt,  hogy 
ellenkirálya  ne  csináljon  a  délvidéken  egy  ellenligát.  Tud- 
juk, hogy  már  Kun  László  idejében  az  Anjouk  követelték  a 
koronát.  Most  újra  ezeknek  egy  sarja  lépett  fel  a  trón  iránti 
igénnyel.  Erőt  fellépésének  a  pápa  támogatása  adott,  a  ki- 
nek segítségével  Dalmáciát  is  sikerült  megszereznie.  Hely- 
zete olyan  kedvező,  hogy  Endre  halálakor  a  trónkövetelő 
már  Zágrábban  volt,  A  főurak  azonban  nem  óhajtották  a 
trónon  látni  s  ezért  Csák  Trencsényi  Máté,  a  Németujváriak, 
Gimesi  János  kalocsai  érsek  és  több  püspök  szövetségre  lép- 
tek ellene.  A  főpapok  azért  féltek  tőle,  m.ert  az  idegen  kirá- 
lyok idegen  főpapokat  is  szoktak  kinevezni. 

A  főúri  liga  Vencel  cseh  királynak  ajánlotta  fel  a 
koronát,  s  ez  azt  fia  részére  el  is  fogadta.  Vencel  ereje  pén- 
zében volt.  Ezt  a  körülményt  a  pénzéhes  urak  ki  is  hasz- 
nálták és  semmiben  sem  támogatták  Vencelt,  ha  s  mig  meg 
nem  fizette.  így  Németujvári  Iván  átpártolt  Róbert  Károly- 
hoz, hogy  Vencel  megint  visszavásárolja.  így  van  Eszter- 
gom, hol  az  egyik,  hol  a  másik  pártján,  mert  Németujvári 
már  Endre  halálakor  elfoglalja  azt  az  érsektől. 

Róbert  Károly  nem  akarván  a  versenyben  alul  ma- 
radni, igér  s  ad  földeket  az  ellenpártiakéból.  Miután  azon- 


48 


ban  ez  adományok  egyelőre  értéktelenek,  híveinek     számát 
tetemesen  nem  szaporítja.   A  pápa   azonban  segítségre  siet 
s  a  püspök  urak  ennek  nyomása  alatt  hozzá  is  állnak.     A 
ipüspökök  megnyerésében  segítségére  jö  az  esztergomi  érsek 
'halála  is,  mely  nagyobb  javadalomhoz  való  jutás  reményét 
nyitja  meg  s  igy  a  pápa  kegyeltjének  kilátásai  emelkedtek. 
Segítségére  jött  Róbert  Károlynak     Vencel  maga  is   avval, 
hogy   a  nagybirtokosok     által   elfoglalt     királyi   birtokokat 
visszakövetelte.     Vencel  ugyanis     nem  tekintette  az  urakat 
magával     egyenlőknek     s  feljogosítottaknak     arra,  hogy  el 
vegyék  azt,  a  mi  nekik  tetszik.  Miután  Róbert  Károlynak 
sikerült  Rudolf  osztrák  herceggel  szövetséget  kötni,  s  Rudolf 
nyugtalanította  a  cseh  tartományokat,  Vencel  itt  hagyta  az 
országot.  Ekkor  már  Károly  pártján  voltak:  Újlaki  Ugrin, 
Aba  Amadé,  Rátóti  Lóránt,  Borsa  Kopasz  bán,  Lökös  mester, 
a  Gyovad  nemzetségbőli  Tivadar  bán,  Csák  fia  István,  Apor, 
Kompolti    Péter,  Rátóti  Kakas,  Borsa     Tamás  fia  János,  a 
kunok  vezére  és  Csák     Máté.  Ezek  a  nagybirtokosok     most 
Rudolf     herceggel  szövetséget     kötöttek  a  cseh  király  ellen, 
hogy  országét   megtámadják.  Róbert  Károly   pedig  Rudol- 
fon keresztül  szövetségre  lép  ez  urakkal.  Ez  a      közvetítés 
azért  volt  ^szükséges,  hogy  kifejezést  nyerjen  az   urak  alá- 
rendeltsége vele  szemben.  A  nagybirtokosok  részéről  a  szer- 
ződésben  tett   kikötések  mutatják,    hogy   mindegyiknek   na- 
gyobb serege  volt,  melynek  foglalkoztatásáról  akartak  e  rabló 
hadjárattal  gondoskodni.  A  Vencel  elleni  szövetségnek  ugyan- 
is az  volt  a  célja,  hogy  minél  többet  zsákmányolhassanak. 
Ezért  mindegyik  igen  tekintélyes  haddal  vonult  e  háborúba; 
Csák  Máté  pl.     8000  fegyverest    áfiit;  Borsa  fia  az     összes 
kunokat;  Amadé  szintén  néhány  ezer  fegyverest  stb. 

Magyar  nagybirtokosok  és  külföldi  fejedelmek  közötti 
szövetségek  e  korban  nagyon  gyakran  fordulnak  elő.  Aba 
Amadé  pl.  szövetségben  áll  ugyanakkor  Lokieíek  Ulászló 
lengyel  fejedelemmel  is.  Ugy  hogy  a  magyar  urak  e  réven 
a  cseh  királyt  két  oldalról  is  támadják.  A  Vencel  elleni  had- 
járat eredményes,  a  mennyiben  Vencel  a  magyar  koronáról 
kénytelen  lemondani.  E  lemondás  azonban  nem  hozza  meg 
Róbert  Károlynak  a  koronát,  mert  a  hadjárat  alatt  egyál- 


49 


tálában  nem  tudja  a  magyar  urakat  megnyerni.  Ennek  oka, 
hogy  Róbert  Károly  már  nagyon  hamar  akarta  a  királyi 
jogokat  gyakorolni.  De  nem  kis  részben  az  is,  hogy  a  Német- 
ujváriak  a  kezükben  tartott  Esztergomot,  mások  ismét  más 
birtokokat  nem  akartak  kiadni.  A  főurak  Ottó  bajor  herceg- 
nek ajánlották  fel  a  trónt  s  ez  azt  el  is  fogadta. 

Ottó  királysága  László  erdélyi  vajdát  is  érdekelte,  mert 
felesége  Ottó  rokona  volt.  De  érdekelte  az  Ákosok  nemzetsé- 
gét, mint  Ottó  sógorait  is.  Lászlónak  különben  is  nagy  ter- 
vei voltak  Ottóval,  elakarta  vele  vétetni  a  leányát.  Róbert 
Károly  ennek  a  tervnek  rá  nézve  végzetes  következményeit 
azonnal  átlátta  és  mindent  elkövetett,  hogy  megakadályozza. 
A  legalkalmasabb  eszköz  erre  a  vajda  átok  »alá  helyezése 
volt.  Erre  nem  is  volt  azonban  szükség,  mert  Ottó  maga  is 
ellenkezett,  de  meg  ugy  látszik  László  nem  is  bizott  Ottó 
trónra  jutásában,  úgyannyira,  hogy  utóbb  ö  maga  fogadta 
el  Ottói  és  szállította  ki  az  országból.  Ez  elhatározását  bizo- 
nyosan hathatósan  befolyásolta  az  a  körülmény,  hogy  idő- 
közben kilátása  .nyilt  arra,  hogy  leányát  a  szerb  király  fia 
fogja  elvenni  s  ezt  a  biztos  kis  koronát  többre  becsülti?  a 
bizonytalan  magyar  koronárál. 

Ottó  kiűzetése  után  az  esztergomi  érsek  a  főuraknak 
Vencel  elleni  szövetségét  felújította,  m.ert  László  és  a  vele 
tartó  főurak  Róbert  Károlyt  most  sem  akarták  királynak 
elismerni.  E  ligának  sikerült  Esztergomot,  Budát  és  Szepes- 
várt  elfoglalfni.  Közben  Róbert  Károly  is  tesz  engedménye- 
ket a  főuraknak.  Nemcsak  adományok-  által  édesgeti  magá- 
hoz, hanem  az  ország  ügyeinek  intézéséhez  való  joguk  elis- 
merése által  is.  így  nevezetesen  a  külföldre  küldött  követek 
megbízó  leveleit  velük  is  aláíratja.  A  még  ellenálló  főurakat 
egyenkint  kezdte  m.ost  csalogatni,  a  mire  annál  nagyobb 
szüksége  volt,  m.ert  a  koronát  László  vajda  tartotta  birto- 
kában s  igy  R.  Károly  nem  koronáztathatta  meg  magát. 
László  végre  békét  köt  a  királlyal,  miután  ez  hökczü  Szere- 
tetéi rá  kiterjesztette.  R.  Károly  s  a  vajda  ugy  kötötte  e  szer- 
ződést, akár  két  fejedelem.  Ugyanígy  kibékül  a  király  Csák 
Mátéval  s  vele  is  szerződik,  de  ez  a  szerződés  már  nem  kél 
fejedelem,  hanem  király  és  hűbéres  szorződeso.  R.  Károly 

A  K-  0  s  t  o  r;    N'?s-ybirtok. 


50 


mindent  elkövetett,  hogy  Csák  Máté  érzékenységét  ne  sértse, 
de  a  lényeget,  hogy  t.  i.  Csák  alattvaló,  nem  lehetett  eltün- 
tetni. Hiába  mondta  ki  a  szerződés:  „Ö  lesz  oz  országban 
az  első,  a  zászlótartó,  az  első  harcos,  az  igazgató".  Az  pedig, 
hogy  a  .tárnokmesteri  méltóságot  elfogadta,  egyenesen  alatt- 
valói sorba  szorítja  le.  Ez  a  körülmény  és  az,  hogy  neki  az 
elfoglalt  területekből,  bár  csak  az  egyháznak  is  valamit  a 
felsőbbség  elismerése  céljából  vissza  kellett  adnia,  magában 
hordta  a  viszály  csiráit.  Nem  változtathatott  ezen  a  tényen 
az  a  körülmény,  hogy  Csák  Máté,  mint  egy  szuverén  meg- 
ígéri, hogy  a  mások  által  elfoglalt  birtokokat  visszaveszi.  Az 
a  Csák  Máté,  a  kinek  fejedelmi  hatalma  és  hadereje  van,  a 
ki  udvart  tart  és  uralkodik,  ki  az  osztrák  herceggel  családi 
szerződést  köt  (1315),  nem  tudhatott  alattvaló  lenni. 

Csák  Máté  annyira  a  maga  erejének  köszönhette  va- 
gyonát és  hatalmát,  hogy  sohasem  jöhetett  arra  a  gondo-- 
latra,  hogy  más  is  védhetné  őt  és  vagyonát.  Csák  1290-től 
kezdve  szerez  birtokokat,  ügy  látszik  az  elsőket  vásárolja. 
Ez  a  mód  azonban  nagyon  lassú  volt  az  ,Ő  temperamentu- 
mának s  ezért  csakhamar  a  foglalás  gyorsabb  módszeréhez 
fordul.  A  -pannonhalmi  apátságnak  hét  birtokát  elfoglalja. 
Ezután  a  Jíolozsi  szt.  benedekrendi  apátság  jószágaira  teszi 
a  kezét.  Gazdagodása  1296-tól  kezdve  .lesz  azonban  csak  roha- 
mossá. Ez  évben  nádorrá  választják,  s  méltóságát  arra  hasz- 
nálja fel,  hogy  birtokelkobzásra  Ítélje  mindazokat,  akiknek 
birtokát  megakarja  szerezni.  így  szerezte  meg  a  Divéki  nem- 
zetség birtokait  a  király  tiltakozása  ellenére.  Ilyen  mióclon 
annyira  szaporítja  birtokait,  hogy  1311-ben  27  vár  s  a  hoz- 
zátartozó uradalmak,  14  vámhely  s  az  ország  egész  észak- 
nyugati része  az  övé.  Hatalma  várai  révén  kiterjedt  Gömör 
nyugati,  Heves  északi,  Nógrád  északi  és  nyugati,  Pozsony 
délkeleti  részeire  és  a  következő  megyékre  egészen:  Hont. 
Bars,  Komárom,  Nyitra,  Trencsén,  Turóc  és  Zólyom. 

Csák  Máté  el  sem  .  foglalta  a  legelőkelőbbnek  tartott 
tárnokmesteri  hivatalt.  A  szerződés  felbomlott,  mielőtt  életbe 
lépett  volna.  Németujvári  Miklós  lett  a  tárnokmester.  Csák 
Máté  pedig,  a  ki  jogot  nyert  erre,  hogy  a  jogtalanul  elfog- 
lalt birtokokat  másoktól  elvegye,  a  szerződésnek  ezt  a  részét 


51 


megtartva,  söt  kiterjesztve,  megtámadta  a  felvidéki  birtoko- 
soknak királyliü  részét  és  birtokaikat  elfoglalta.  Hatalmas 
serege  Visegrádot  is  elfoglalta,  söt  már  Budát  is  fenyegette. 
Róbert  Károly  megijed  és  békéért  könyörög.  A  pápa  követe' 
megígéri,  hogy  mindent  megtarthat,  a  mit  „elvetemült  me- 
részséggel elfoglalt". 

Az  egykorú  források  és  a  történelemirók  elfogult  része 
gonosznak,  elvetemültnek  nevezi  Csák  Mátét,  pedig  ö  csak 
az  alattvalói  keretekből  kinőtt  nagybirtokos  volt,  akit  gazdag- 
sága kényszeritett  arra,  hogy  az  alattvalói  sorsot  levesse. 
Elődje  ezen  a  téren  a  már  emiitett  Finta  volt.  Utódjai  a 
Hunyadiak,  Zápolyák,  Rákóczyak.  Csák  Máté  nem  lett  az 
ország  ura,  de  az  ország  ura  nem  lett  az  ö  ura  sem.  Csákot  a 
király  nem  tudta  legyőzni,  mert  Csák  a  népre  és  a  kis 
nemességre  támaszkodott,  a  kiknek  adott  kedvezmények 
fegyvertársaivá  tették  s  nem  engedték  leveretni  semmiféle 
hatalom  által.  A  köznemesség  és  a  nép  szövetségének  erejét 
először  Csák  ismerte  fel  és  használta  ki.  Az  utána  követ- 
kező nagybirtokos  királyok  is  a  nép  segitségével  értek  célt. 
Csák  nyugodtan  maradt  annak  az  országrésznek  birtoká- 
ban, melyet  az  előtt  is  birtokolt,  de  szövetséges  társait  meg- 
védeni nem  tudta.  Elbukott  Amadé,  a  keleti  rész  ura,  a  Kas- 
sával szövetkezett  szepesiek  és  a  király  fegyvereinek  csa- 
pása alatt.  Letörtek  a  Kopaszok,  le  az  időközben  meghalt 
László  vajda  fiai.  A  király  egy-két  ütközetben  megverte 
ugyan  Csákot  is,  evvel  azonban  hatalmát  époly  kevéssé  tör- 
hette meg,  mint  a  hogy  országok  nem  pusztulnak  el  egy- 
két vesztett  csata  nyomán.  Csákot  politikája  és  vagyona 
együtt  védte  az  elpusztittatástól.  A  Németujváriak  is  soká 
ellenálltak  a  kir/ilynak,  az  ő  hatalmuk  s  erejük  támogatója 
azonban  az  osztrák  herceg,  a  kivel  ők  szövetségben  álltak. 
Csak  ennek  1336-ban  történt  leveretése  után  sikerült  a 
Németiíjváriakat  is  hódolásra  birni. 

Az  urak  folytonos  elpártolását  az  okozta,  hogy  R. 
Károly  saját  hatalma  érdekében  kénytelen  a  királyi  birto- 
kokat visszavenni  azoktól,  a  kik  azokat  elfoglalták.  Mihelyt 
ezt  teszi,  a  főurak  azonnal  elpártolnak  tőle.  Ez  mindkét  fél 
részéről  érlliefő.   A   nagybirtokosok   nem      isnu^rik   el    ponki 

4* 


52 


jogát,  a  király  nem  tűrheti  senki  erőszakoskodását.  Folyton 
iij  és  uj  erőszakoskodásokat  kellett  megtorolnia,  uj  lázadó- 
kat levernie.  Még  halálakor  sem  volt  az  ország  feltétlen  ura, 
csak  legerősebb  nagybirtokosa.  Ezért  kellett  még  fiának  a 
trónért  Erdélybe  hadat  vezetnie  és  a  hatalmaskodók  ellen  ka- 
tonáit küldeni. 

R.  Károly  egész  életén  át  azzal  a  hiábavaló  rémény- 
nyel  kecsegtette  magát,  hogy  királyi  hatalmát  abszolúttá 
teheti  s  fiára  a  nagybirtokosoktól  fiiggetlen  hatalmat  hagy- 
hat. Hogy  e  terve  nem  sikerült,  annak  oka  a  naturál  gaz- 
daság, mely  arra  kényszeritette,  hogy  a  nagybirtokosok 
katonaállitási  kötelezettségére  épitse  ő  is  a  honvédelmet.  Már 
pedig,  amig  a  nagybirtokosok  adták  a  királv  katonáinak 
tekintélyes  részét,  addig  a  király  nem  lehetett  tőlük  füg- 
getlen. Ez  volt  az  oka  annak,  hogy  törvénytelensége- 
ket nemcsak  elnézett,  hanem  sokszor  még  ő  maga  védte 
meg  azokat.  Ennek  érdekes  példája  a  Szentgyörgyi  gró- 
fok esete,  a  kik  Nagyszombat  polgárai  ellen  hatalmas- 
kodást kö^  ettek  el.  A  Jjiróság  pro  coufracUone  Uhertahim 
fej  és  jószágvesztésre  itélte  őket,  de  ugyanabban  az  Íté- 
letben, m.elvben  ezt  kimondja,  kéri  a  polgárokat,  hogy  en- 
gedjék el  a  büntetést.  A  polgárok  persze  megtették,  mert  ha 
nem  tették  volna  is.  akkor  sem  lehetett  volna  az  Ítéletet  vég- 
rehajtani. 

A  nagybirtokosok  sakkban  tartásának  egyetlen  módja, 
több  ország  koronáját  megszerezni,  hogy  az  egyik  ország 
uraival  lehessen  a  másikéit  egyensúlyban  tartani.  Ez  némi- 
leg sikerült  Nagy  Lajosnak.  De  az  ő  hatalma  sem  abban 
az  értelemben  királyi,  a  hogy  ezt  ma  értjük.  A  főurak  épen 
a  leglényegesebb  ügyekbe  avatkoztak,  a  milyen  pl.  a  háború. 
Nemicsak  Lajosnak  volt  szüksége  a  háborúkra,  hanem  a 
nagybirtokosoknak  is.  Épen  ezért  nem  is  pngedték.  hogy 
Lajos  ez  ügyeket  önállóan  intézze.  Mikor  pl.  Velence  meg- 
akarja szerezni  Dalmáciát,  ezért  a  királynak  100.000,  Zárá- 
ért 80.000  aranyat  ajánl  fel,  a  főuraknak  pedig  külön  30.000 
aranyat. 

Nagy  Lajos  sok  külföldi  háborúja  alkalm.as  arra,  hogy 
erejét  többre     tartsuk,  mint  a  mennyi  volt.     E  háborúiban 


53 


főleg  az  a  cél  vezette,  hogy  a  főurak  birvágyát  kielégítse. 
Okét  illette  ugyanis  a  zsákmány  tekintélyes  része.  A  megszer- 
zett tartományokban  ők  kaptak  hivatalt.  Ezért  nem  okozott 
viszont"  nagy  ellenszenvet  az,  hogy  a  nádori  méltóságra  Lajos 
a  lengyel  Oppelni  herceget  nevezte  ki. 

Nagy  Lajos  országa  sem  volt  egységesebb,  mint  az  e 
korbeli  államok  általában.  Ha  lett  volna,  akkor  halálával 
nem  állott  volna  be  a  zavar,  mely  Lengyelországot  nem- 
csak elszakította  Magyarországtól,  hanem  utódának  trónját 
is  bizonytalanná  tette.  Alig  halt  meg  Nagy  Lajos,  Horvát- 
országban és  Lengyelországban  kitört  a  lázadás.  A  nagybir- 
tokosok itt  is,  ott  is  egymásra  törtek  s  pusztították  egymás 
birtokait.  A  rendcsinálás  örve  alatt  a  leghatalmasabb  oligar- 
chák szövetségre  lépnek  egymással.  Keletkezésekor  e  szövet- 
ség szerényen  azt  hirdeti,  hogy  Hedvig,  Nagy  Lajos  leánya 
érdekében  jő  létre.  A  szövetség  vezetői  László  opelni  és  kujá- 
viai  herceg,  valamint  Garay  Miklós  nádor. 

Az  a  körülmény,  hogy  Nagy  Lajos  alatt  nem  volt  bel- 
zavar, sokakat  megzavar  a  tények  megítélésében,  pedig  egyet- 
len oka  az,  hogy  ekkor  a  nagybirtokosokat  a  külföldön  fog- 
lalkoztatták. Külföldi  háborúk  nélkül  akármely  férfi  ural- 
kodó alatt  is  bekövetkeztek  volna  azok  a  zavarok,  melyeket 
a  katonáiknak  foglalkozást  kereső  urak  most  okoztak.  Téve- 
dés ezt  ugy  beállítani,  mintha  ez  a  nöuralommal  függene 
ősze.  A  szerzés  vágya  volt  e  viszonyok  előidézője  a  meg- 
előző században,  a  XlV-ikben  és  a  következőkben  egyaránt. 
A  birtokszerzésre  legtöbb  alkalom  akkor  van,  a  mikor  trón- 
viszályok vannak.  Ezért  ingerelték  az  özvegy  királynét  leánya 
ellen,  ezt  pedig  anyja  ellen.  A  mikor  ez  nem  nyújt  elegendő 
alkalmat  a  birtokszerzésre,  akkor  a  nápolyi  király  fiát  is 
megszerzik  trónkövetelőnek, 

3.  A  imgyhirtok  és  a  Idrály  közös  uralma. 
Ez  a  korszak  átmenet  .a  nagybirtok  királyságához  és 
ezért  ennek  második  felvonása  már  sokban  jiiagán  viseli  a 
következő  korszak  jellegét.  A  birtokok  megnőnek,  a  ligák 
megszaporodnak,  a  nagybirtokosok  pedig  kezdenek  a  királyi 
hatalom  megszerzésének  gondolatával  foglalkozni.  A  pártos- 
kodáshoz  már  nem  kell  trónkövetelő.  A  nagybirtokosok  egy- 


54 


magukban  is  fellépnek  a  király  hatahnának  korlátozása  cél- 
jából. Csak  még  e  korszak  legelején  vannak  olyan  viszonyok, 
mint  az  elözö  korban.  Egyszerre  három  trónkövetelő  is  van: 
Mária,  Zsigmond  és  Kis-Károly,  a  kiknek  egymás  elleni 
küzdelmében  általános  zavar  keletkezik.  Mindenki  gyanús. 
Az  egyik  nagy  ur  ellen  joggal,  a  másik  ellen  a  nélkül  hang- 
zanak vádak.  A  lengyei  határon  levő  várak  kapitányai  nem 
törődve  a  trónkövetelőkkel,  eladják  a  várakat  a  litvai  feje- 
delemnek. A  királynőket  elhagyja  Horváth  Pál  zágrábi  püs- 
pök, az  egri  és  más  főpapok,  főurak,  hogy  jutalomért  megint 
visszapártoljanak.  Minden  trónkövetelő  körül  egy  liga  ke- 
letkezik, mely  elfogadott  királyának  cégére  alatt  a  saját 
érdekeit  érvényesiti.  A  fent  emiitetten  kivül  a  királynők 
körül  a  következők  alkottak  ligát:  a  visszapártolt  Horváth 
Pál  zágrábi  püspök.  Csáktornyai  István,  Szécsy  Miklós,  Hor- 
váti János,  Zámbó  Miklós,  Simontornyai  Laczkfi  István.  A 
ligában  résztvettek  vagy  néhány  héttel  előbb  vagy  nehány- 
nyal  később  pártoltak  el  vagy  vissza.  Szécsy  visszatért,  mert 
nádorrá  lett.  Zámbó,  mert  visszakapta  a  tárnokmestersé- 
get. Horváti  pedig  nem  kapván  meg  azt,  a  mit  várt.  megint 
elpártolt  és  ő  ment  el  Kanizsay  Miklóssal  Olaszországba, 
hogy  Károlynak  a  koronát  felajánlja.  Miután  mindenki  csak 
saját  előnyét  nézte,  csakhamar  Zsigmond  körül  is  alakult 
egy  párt.  Ez  utóbbi  erejéről  fogalmat  adhat  az  a  körülmény, 
hogy  Mária  kénytelen  akarata  ellenére  feleségül  menni 
hozzá. 

A  királyi  javak  olyankor,  a  mikor  több  trónkövetelő 
versengett  a  koronáért,  mindig  közpréda  voltak.  Most  is 
azzá  lettek.  Mihelyt  azonban  valamely  trónkövetelő  helyzete 
megerősödött,  legelső  törekvése  a  királyi  javak  visszaszer- 
zése. Valam.ennyi  trónkövetelő  közül  legelőször  Kis  Károly 
érezte  magát  elég  erősnek  arra,  hogy  a  nagybirtokosoktól  a 
királyi  javakat  vissza  mierje  követelni.  Ez  okozta  vesztét.  A 
királynők  hivei  megölték.  Evvel  ők  látszottak  a  helyzet  urai- 
nak. Dicsőségük  azonban  csak  rövid  ideig  tartott.  Zsigmond 
sereggel  közeledett,  hogy  királyi  férji  jogait  érvényesítse  s  a 
magyar  trónra  üljön.  A  királynők  megijedtek,  Győrig  eléje 
siettek  s  miután  az  özvegy  hitbérére,  birtokaira  nézve  meg- 


55 


egyeztek,  átadták  neki  Trencsént  és  néhány  nyugati  várat 
és  uradalmat.  Mária  megígérte,  hogy  ezután  vele  fog  lakni 
és  adósságainak  kifizetésében  segíteni  fogja.  Evvel  az  ország 
feletti  uralom  más  trónkövetelő  hiányában  a  királyi  hitve- 
seké lett. 

A  valóságos  hatalom  megszerzése  azonban  még  nagyon 
sok  időt  vett  igénybe.  Károly  hivei  ennek  megöletése  után 
sem  szakadtak  szét,  hanem  a  lecsendesitésükre  érkezett 
királynőket  elfogva  önállóan,  a  koronától  függetlenül  ren- 
dezkedtek be.  Zsigmond  a  győri  megállapodás  után  vissza- 
ment a  külföldre  s  igy  nem  volt,  a  ki  a  királynők  fogsága 
alatt  az  ország  kormányát  átvegye.  A  nádor  és  az  ország- 
bíró erre  országgyűlést  hivtak  össze,  a  mely  a  kormány 
mikép  való  vitele  tekintetében  intézkedett.  Ennek  az  ország- 
gyűlésnek még  pontos  idejét  sem  ismerjük,  valószínűleg 
1387-ben  folyt  le.  Ez  az  országgyűlés  nem  egyszerűen  a 
kényszerűség  szülte  rendkívüli  intézkedés  történelmi  neve- 
zetességű eseménye,  hanem  etapja  a  nagybirtok  fejlődésének. 
Szécsy  nádor  és  Bebek  országbíró  azért  jutottak  a  kormány 
átvételének  gondolatára,  mert  a  nagybirtok  hatalma  erre  már 
megérett.  A  nagybirtokosok  magukat  biztositandók  a  kisebb 
nemességgel  szövetkeztek,  hogy  a  külföldről  visszavárt  Zsig- 
mond a  hatalmat  ezek  segítségével  ki  ne  csavarhassa  a  ke- 
zükből. 

Zsigmond  visszatérte  után  a  ligában  egyesűit  kor- 
mányzó tanácsot  találta  uralmon.  Megtörésére  nem  gondol- 
hatott, tehát  szövetségre  lépett  vele.  A  trónkövetelő  a  hatal- 
mat gyakorló  nagybirtokosokkal  egyenrangú  félként  szövet- 
kezik. Nagy  eredmény,  a  mikor  az  ország  védője  és  ura, 
majd  az  „ország  főkapitánya"  cimet  nyeri,  hogy  evvel  még- 
is kifejezésre  jusson  az  ö  különleges  helyzete.  Zsigmond  e 
elmekhez  nem  jutott  ingyen,  adnia  és  ígérnie  kellett  birto- 
kot, hivatalt  és  javadahnat.  A  nagybirtokosok  minden  nagy- 
birtokot a  magukénak  tekintettek.  Ennek  a  jelentősége  most 
annál  nagyobb,  mert  a  XlV-ik  században  a  származás  je- 
lentősége már  olyan  nagy,  hogy  a  tisztségekre  örökösödés 
elmén  formálnak  jogcímet.  Ezért  a  királynőket  fogva  tartó 
urakkal    alkudozó    kormánytanács    nem    büntetéssel    fénye- 


56 


geü  a  lázadókai,  hanem  ,,az  őket  m9gilleíö  tiszíségeket"  igéií 
nekik. 

A  lázadók  nc-ir;CFak,  hogy  nem  engedik  szabadon  a 
királynőket,  hanem  Horváti  még  meg  is  fojtja  az  özvegy 
királynőt  a  börtönben.  Zsigmond  ennek  dacára  sem  arra 
gondol,  hogy  mikép  szabaditsa  ki  Máriát  a  börtönből,  ha- 
nem arra.  hogy  mikép  koronáztassa  meg  magát  minél  előbb. 
Ujabb  és  ujabb  szövetségeket  köt  a  nagybirtokosokkal,  hogy 
e  célját  minél  előbb  elérje.  Ezért  nevezi  ki  Losonci  Lászlót 
Dalmát-Horvát-Szlavon  országok  főkapitányává.  Ezért 
Ígéri  Kanizsay  Jánosnak  az  esztergomi  érsekséget.  Ezért  lép 
iijra  ligába  a  főurakkal.  Ez  ujabb  Jjga  valóságos  véd-  és 
dacszövetség,  melyből  csak  közös  megegyezéssel  lehet  vala- 
kit kizárni.  A  liga  tagjai  minden  módon  kényszeríthetik 
Zsigmondot  a  szerződés  betartására  anélkül,  hogy  hűtlenség 
bűnébe  esnének.  Sőt  Zsigmond  azt  is  megígéri,  hogy  a  hűt- 
lenekké válókat  visszafogadja.  A  nagybirtokosoknak  az  ado- 
mányokra való  jogait  az  által  biztosítja,  hogy  megígéri, 
mikép  idegeneknek  adományt  adni  nem  fog  s  azzal,  hogy  a 
legeröszakosabbakat  nevezi  ki  az  országos  tisztségekre. 

Ennyi  lekötés  után  Zsigmond  fejére  teheti  a  koronát. 
A  koronázás  azonban  még  meg  sem  történt,  mikor  Kis 
Károly  fia  már  megint  m.egjelent,  mint  trónkövetelő.  E  fel- 
lépés a  délvidéki  elégedetleneknek  uj  erőt  adott,  ugyany- 
nyira,  hogy  egész  Pécsig  elfoglalták  a  délvidéket.  Zsigmond 
érdekeit  azonban  Garay  Miklós  macsói  bán  serege  megvédi 
és  Horvátit  Boszniába  szorítja  vissza.  A  visszavertek  javait 
a  Zsigmondhü  liga  tagjai  kapják.  Garayn  kivül  különösen 
Lackfi  Sándor,  aki  Komáromot  és  a  Kanizsayak,  akik  Dobra 
várát  (Vas  m.)  s  uradalmát  kapták.  Horváti  Garay  fogsá- 
gába esik.  de  Zsigmond  nem  kivégzését  rendeli  el,  hanem  a 
hűségre  való  visszatéréséről  tárgyal  vele.  Ez  alatt  Erange- 
pán  Jánosnak  sikerült  Mária  királynőt  Palisznai  kezéből 
kiszabadítani,  a  többieknek  pedig  elhatározó  győzelmet  aratni 
a  délvidékieken  és  evvel  Zsigmond  és  Mária  trónját  bizto- 
sítani. Viszont  azonban  Horvátinak  sikerül  a  fogságból  el- 
menekülni. 

A  nagybirtokosok  és  Zsigmond  nem  sokáig  éltek  békés- 


57 


ségben.  Alig  nyugodtak  meg  a  kedélyek,  Zsigmond  már  kül- 
földieket Ili  be  az  országba  és  ezeket  adományokkal  halmozza 
el.  A  nagybirtokosok  ezt  nem  nézik  tétlenül,  összefognak  és 
elhatározzák,  hogy  Máriát  ültetik  a  trónra.  Máriát  beavat- 
ják e  ter\be,  ez  azonban  elárulja  Zsigmondnak.  A  terv  nem 
sikerül,  de  a  királynak  nincs  annyi  ereje,  hogy  megbüntesse 
aa  ellene  áskálódókat.  Zsigmond  gyengesége  igen  nagy  hasz- 
nára volt  Nápolyi  Lászlónak,  a  ki  a  déli  részeket  egészen 
hatalmába  kerítette,  Horvátit  megtette  helytartójává,  söt  az 
esztergomi  érseket  s  a  nádort  is  megtudta  nyerni  ügyének. 
Miután  Zsigmond  a  délvidék  nyugtalanságának  veszedelmét 
átérti,  az  immár  öt  éve  tartó  zavar  megszüntetése  céljából, 
1393  április  12-re  országgyűlést  hi  egybe.  Az  érseket,  a 
Garayakat  adományokkal  visszahóditja  és  igy  sikerül  végre 
rendet  teremtenie.  Ebben  a  törekvésében  a  törökök  fellépése 
is  segitségére  van,  a  kik  ellenfeleit  és  hiveit  egyaránt  nyug- 
talanították. 

A  törökök  tám^adásainak  jellege  e  korban  rabló  had- 
járatszerü.  A  bekövetkezhető  támadásokat  nem  előzik  meg 
formai  hadüzenetek,  ezért  a  határon  lakóknak  mindig  készen 
kellett  állaniok.  Miután  a  törökök  támadásainak  célja  a  rab- 
lás, ezért  az  ily  támadásokkal  szembeni  védelmet  a  határ- 
birtokosok magánügyének  tekintették.  Az  országot  e  táma- 
dások csak  annyiban  érdekelték,  amennyiben  a  rabló  csa- 
patok az  ország  belsejébe  is  betörhettek.  Zsigmond  alatt 
tehát  akként  szervezték  a  honvédelmet,  hogy  az  ^édjo  meg 
az  országot  a  támadások  ellen,  aki  a  határon  lakik,  illetve, 
akinek  itt  van  birtoka. 

A  törökök  fellépését  Nápolyi  László  hasznára  iparko- 
dott felhasználni,  de  az  ezekkel  való  szövetség  sem  vitte 
ügyét  előbbre.  Pedig  sokan  a  főurak  közül  is  annyira  biztak 
már  ennek  sikerében,  hogy  Lászlóhoz  pártoltak.  De  Zsig- 
mond győzött  s  a  lázadók  birtokait  a  hűségben  maradtak 
kapták.  Bebek  Detre  és  Ferenc,  Kanizsay  Miklós  és  István, 
Garay  János,  Maróti  János,  Ciliéi  Hermán  s  mások,  megint 
tekintélyes  uradalmakkal  gyarapították  vagyonukat.  A  ki- 
rályt azonban  a  hozzá  hü  urak  sem  ugy  tekintették,  mint 
a   hogy  az  uralkodót  tekinteni  ma  megszoktuk.     A  király 


58 


arra  való,  hogy  a  birtokokat  adja  és  azokban  megvédjen. 
Zsigmond  pl.  salvus  conductus-t  adott  a  Lackílaknak,  hogy 
elpártolásuk  következményeit  velük  megtárgyalja.  A  birtok- 
éhes urak  azonban  a  találkozásra,  jövőket  megtámadták  és 
kettőt  közülök  megöltek.  Ezek  birtokait  a  Kanizsayak  kap- 
ták. E  korban  lesz  szokássá,  hogy  a  kikben  nem  bizott  a 
király,  vagy  a  kiknek  érdemét  nem  tartotta  nagyon  sokra, 
azoknak  csak  beirta  a  birtokokat,  vagyis  azzal  a  kikötéssel 
adta,  hogy  a  megállapított  összeg  ellenében  visszavehesse  a 
birtokot. 

Zsigmond  a  folytonos  összeesküvéseket  szerette  volna 
lehetetlenné  tenni.  Ezért  az  első  balsikerü  kísérlet  dacára 
megint  külföldi  lovagok  behozatalával  tett  kísérletet.  Betele- 
pítette a  Gilleieket,  Scolari  Fülöpöt  (Ozorai  Pippo),  Eber- 
hard  püspököt,  Alben  Hermant,  Petermant  és  számos  len- 
gyelt. Evvel  és  erőszakos  híveinek  kitüntetésével,  mint  pl. 
Cseh  Péternek  fölovászmesterré,  majd  macsói  bánná  való 
kinevezésével  megint  maga  ellen  ingerelte  a  nagybirtokoso- 
kat. Ezért  kénytelen  volt  velük  szemben  a  városok  és  a  nép 
szövetségét  keresni.  A  jobbágyokat  összeiratta  s  sorsuk  javí- 
tásával akarta  a  nagybirtokosok  hatalmát  gyengíteni.  Ezek 
a  kísérletek  azonban  szintén  nem  sikerültek  és  a  főurak 
1401  április  28-án  elfogták  és  Visegrád  várába  zárták.  Az 
összeesküvők  az  idegeneknek  eltávolítását  követelték. 

Az  összeesküvők  országos  tanácsot  szerveznek,  ugy 
amint  egyszer  már  Zsigmond  koronázása  előtt.  Ez  a  tanács 
Kanizsay  K.  János  esztergomi  érsek,  Bebek  Detre  nádor, 
Szécsenyi  Frank  országbíró  vezetése  alatt  működik.  Zsig- 
mond szerencséjére  az  urak  minden  'igényét  az  összeeskü- 
vők sem  tudták  kielégíteni,  miért  is  csakhamar  egyenetlen- 
ség támadt  közöttük,  melynek  következményeképen  a  Zsig- 
mondhü  urak  egy  ellenligát  szerveztek.  E  liga  tagjai  a  Cil- 
leiek,  Garay  Miklós,  Eberhard  zágrábi  püspök  és  Stibor  er- 
délyi vajda  fegyvert  fogtak  és  kényszeriteíték  az  összeeskü- 
vőket, hogy  Zsigmondot  kiadják  Garaynak.  Zsigmond  hivei 
kötelezték  magukat,  hogy  kiadják  a  jogtalanul  kapott  ado- 
mányokat, mire  Zsigmond  visszanyerte  szabadságát.  Alig- 
hogy  kiszabadult   híveit   nagy    adományokkal    halmozta   el, 


59 


hálája  jeléül  pedig  Ciliéi  leányát,  Garai  menyasszonyának 
nővérét  eljegyezte.  A  megbizhaíatlan  Bebeket  a  nádorságtól 
elmozdítja  és  helyébe  Garay  Miklóst  nevezi  ki. 

Zsigmond  nem  tartotta  meg  egy  igéretét  sem,  sőt  az 
országos  jövedelmeket,  mint  a  pozsonyi  és  soproni  vám  jö- 
vedelmét külföldieknek  elzálogosította.  Pozsony  várát  az 
osztrák  hercegnek  adta  zálogba  és  a  budai  pénzverő  jöve- 
delmét is  lekötötte.  Ezenkívül  örökösödési  szerződésre  lépett 
a  Habsburgokkal  s  az  országot  nekik  lekötötte  arra  az 
esetre,  ha  neki  fiutódai  nem  volnának.  Mindezek  a  szerző- 
dések sértették  a  főurak  érdekeit,  mert  az  országos  jövedel- 
mek kezelését  a  maguk  jogának  tekintették.  A  kírályválasz- 
tásí  jogról  'pedig  nem  voltak  hajlandók  lemondani,  mert  ez 
jövedelmüket  igen  tekintélyesen  emelte.  Miután  a  főpapokat 
egynehány  kinevezéssel  szintén  magára  haragította  1403-ban 
megint  felkelnek  az  urak. 

Ez  a  felkelés  egészen  más  jellegű,  mint  az  .előbbiek. 
Ennek  a  felkelésnek  az  a  határozott  célja,  hogy  a  nagybir- 
tokosok a  maguk  hatalmát  elismertessék  a  királlyal.  Egy 
magyar  Monroe-elv  ösztökélte  őket:  Magyarország  a  nagy- 
hirtoliosoké.  Ezért  ölelkeznek  össze  az  eddig  ellenséges  ligák 
tagjai  egymással;  Kanizsay  János,  az  esztergomi  érsek  a 
Bebekekkel,  Szepesi  János  kalocsai  érsek  Csáki  György  szé- 
kely ispánnal,  Szántódi  Lukács  nagyváradi  püspök  Csáki 
Miklós  és  Marcali  Miklós  erdélyi  vajdákkal,  Ludányi  Tamás 
egri  és  Upori  István  erdélyi  püspök  Debrői  István  volt  kincs- 
tárossal, az  alsó-lendvai  Bánffyakkal,  a  Drugethekkel,  Ro- 
honciakkal  stb. 

A  nagybirtokosok  ez  elégedetlenségét  az  egyháziak  a 
maguk  hasznára  akarták  kihasználni.  Zsigmond  ugyanis  a 
pápával  ellenséges  lábon  állott,  a  miért  az  egyház  főpapjai 
vele  szemben  mindig  bizalmatlanok  voltak.  Ök  tehát  a  vilá- 
giak elégedetlenségét  arra  akarták  'most  felhasználni,  hogy 
Zsigmondot  a  tróntól  megfosszák.  Rávették  tehát  a  nagy- 
birtokosokat, hogy  a  koronát  Nápolyi  Lászlónak  felajánlják. 
A  világiakat  avval  az  ürüggyel  birták  rá  erre  a  lépésre, 
hogy  szükség  van  egységes  vezetésre.  A  világiak  azonban 
hamar  észrevették,  hogy  az  egyháziaknak  más  céljai  is  van- 


60 


nak  "László  trónraemelésével,  s  ezórt  ozt  a  szövetscgot  meg- 
szakították, mert  ök  most  m.ár  nem  voltak  hajlandók  engedni 
abból  az  elvből,  hogy  Macjyarorszáq  a  nacjijhirtokosoké. 

A  nagybirtokosok  törekvéseinek  hathatós  támogatói  a 
nemesek,  a  kik  e  korban  jutnak  először  önálló  szerephez. 
Zsigmond  azonban  nagyon  hálátlan  volt  velük  szemben,  mi- 
helyt nincs  már  szüksége  rájuk,  feláldozza  a  nagybirtoko- 
soknak őket.  Viszont  az  ö  tapasztalatai  sem  voltak  előnyösek 
a  nemesség  nagybirtoku  részével.  Ezért  minden  törekvése 
arra  irányul,  hogy  függetlenítse  magát  tőlük.  Még  az  össze- 
esküvés idejét  is  arra  használja  fel,  hogy  külföldön  szerezve 
uj  fejedelemséget,  annál  biztosabb  legyen  a  magyar  korona. 
Csehország  kormányzója,  majd  római  császár  lesz. 

Az  1403-iki  főúri  liga  fellépése  a  Zsigmondhoz  való 
visszatéréssel  végződött.  Az  elégedetlen  urak,  a  kik  nem  szí- 
vesen látták  az  egyház  túlságos  erejét,  maguk  védték  meg 
Zsigmond  trónját  Nápolyi  László  ellenében.  Ezek  az  esemé- 
nyek azt  mutatják,  hogy  Zsigmond  trónja  megerősödött. 
Még  inkább  megerősödött  azonban  akkor,  a  mikor  a  csá- 
szári korona  megszerzése  után  a  főurak  hiúságát  birodalmi 
cimekkel  legyezgethette.  Úrrá  a  főurak  felett  azonban  soha- 
sem tudott  lenni.  Nem  volt  pl.  annyi  ereje,  hogy  feleségét, 
aki  nyilían  megcsalta,  elkergesse,  mert  Ciliéi  nélkül  az  or- 
szág koronája  sem  volt  biztos. 

Miután  hatalmát  kormányzása  második  felében  egé- 
szen a  nagybirtokosokra  alapította,  1404  után  nem  is  volt 
többé  baja  velük.  Az  ország  azonban  ez  időtől  nem  élvezett 
többé  teljes  nyugalmat  a  töröktől.  Evvel  fejlődésében  meg  is 
akad  és  századokon  keresztül  határainak  és  létének  védel- 
mével van  elfoglalva.  A  törökök  támadása  a  hadbahivott 
paraszt-osztály  sorsának  javítását  hozza  maga  után,  s  a 
legalsó  osztály  emelkedése  em.eli  a  polgárságot  is.  Azonban 
a  polgárság  emelkedésének  meg  vannak  az  önálló  okai  is  a 
pénz  jeletöségének  előtérbe  lépésével.  A  nagybirtokosok  igé- 
nyeinek emelkedése  ugyanis  jótékonyan  befolyásolta  a  ke- 
reskedelmet. A  'termelés  nemcsak  a  saját  szükségletek  kielé- 
gítésére szolgált,  hanem,  pénzszerzésre  is.  A  nagybirtokok 
mellett  a  városok  jelentősége  emelkedik,  még  pedig  annyira, 


61 


hogy  az  országgyűlésen  való  megjelenés  jogát  is  kiküzdik 
maguknak.  Az  ingó  vagyon  ez  elötérbelépése  nem  járhatott 
zökkenések  nélkül.  Ilyen  zökkenés  az  a  pórlázadás,  mely 
Erdélyben  azért  ütött  ki,  mert  Lépes  György  püspök  az  egy- 
házi adót  pénzben  követelte, 

Zsigmond  uralkodásának  második  részében  az  ország 
a  külfölddel  való  összeköttetés  előnyeit  nagyon  megismerte 
és  nagyon  meg  is  szerette.  Ez  a  polgárok  gazdagságának  és 
hatalmának  emelkedését  eredményezte.  Ezt  misem  bizonyltja 
jobban,  mint  hogy  a  Zsigmond  halála  után  trónt  követelő 
Albert  elleni  fellépésben  a  budai  polgároknak  már  jelentős 
szerep  jut. 

Zsigmond  minden  alkalmat  és  módot  felhasznált  arra, 
hogy  a  nagybirtokosok  kegyét  es  jóakaratát  magának  bizto- 
sitsa,  E  kor  lovagi  szervezetei  iránti  előszeretet  is  arra 
használta,  hogy  a  nagybirtokosokkal  való  ligáját  takarják. 
Az  alatta  alakult  sárkány-rend  sem  volt  egyéb,  mint  a  ki- 
rály és  a  nagybirtokosok  közötti  liga.  E  lovagi  rend  ugyanis 
a  nagybirtokosok  összességét  képviselte.  Megalakulása  avval 
a  céllal  történt,  hogy  az  ország  ügyeit  irányitsa,  s  ez  alap- 
szabályaiban is  kifejezést  nyer.  Ezért  voltak  főlovagjai  az 
ország  legnagyobb  birtokosai.  Név  szerint  a  következők: 
István,  a  szerb  despota,  Hermann  'Cilly  és  Zagorje  comese, 
ennek  fia  Frigyes,  Garay  Miklós,  Stibor  erdélyi  vajda,  Ma- 
róthy  János  macsói  bán,  Ozoray  Pipó  szörényi  bán,  Szécsy 
Miklós  tárnokmester,  Gorbaviai  Károly  fökincstartó,  Simon 
főajtónálló,  Gorbaviai  János  főasztalnok,  Alsáni  János  fö- 
pinccmester,  Lévai  Gseh  Péter,  Gsáky  Miklós,  Bessenyö  Pál, 
Peghy  Pál  volt  horvát-szlavón  bán,  Nádasdy  Pál,  a  széke- 
lyek ispánja,  Perényi  Péter  mármarosi  főispán,  Perényi 
Imre  kancellár  és  Garay  János, 

A  sárkány-rend  megalakulásával  a  király  és  a  nagy- 
birtokosok közt  egy  állandó  liga  keletkezett,  melynek  helsö 
és  külső  tagjai  voltak.  Az  előbbiek  a  főlovagok,  az  utóbbiak 
a  lovagok.  Az  alacsonyabb  rangból  csak  az  előbbiek  csoport- 
jában bekövetkezett  üresedés  esetén  lehetett  előlépni.  Minden 
más  európai  országban  állandóan  lehetséges  volt  az  ilyen 
szervezet,  csak  nálunk  nem,  mert  annyi  állandóság  sem  volt 


62 


a  birtok  és  hatalmi  viszonyokban,  hogy  ilyen  labilis  alapon 
biztosittassék  egy  szervezet  részére  az  ország  vezetése. 

4.  A  nagybirtok,  mint  a  királyi  hatalom  nyílt  korlátja. 

A  töröknek  folytonos  közeledése  s  a  trónon  ülőknek  a 
nyugatra  irányított  tekintete  azt  eredményezte,  hogy  a  déli 
részek  urai,  a  kik  a  maguk  birtokainak  védelmére  mind 
nagyobb  sereget  voltak  kénytelenek  tartani,  a  többi  harc- 
ban nem  álló  birtokossal  szemben  nagyobb  függetlenségre 
tettek  szert.  Ezt  a  nagyobb  függetlenséget  katonaságuk  biz- 
tosította, s  ennek  révén  merészebb  kézzel  nyúlnak  bele  az 
ország  ügyeibe  is. 

A  határtól  íá,vol  állók  ugyanis  kivonták  magukat  a 
katonaállitás  kötelessége  alól.  Elfelejtve,  hogy  evvel  a  ki- 
rály és  a  határon  levők  ereje  az  övékét  messze  tul  fogja 
szárnyalni.  Az  ország  bensejében  lakók  e  gyengesége  annál 
végzetesebb  lett  rájuk  nézve,  mert  a  határbirtokosoknak  vi- 
szont üzlet  lett  a  katonáskodás  s  igy  az  ország  minden 
ügyét  megszokták  a  haszon  szempontjából  nézni.  Albert 
halála  után  az  ország  bensejében  lakó  nagybirtokosoknak 
érdeke  a  határon  lakókétól  eltérőleg  az  volt,  hogy  az  ország 
összeköttetése  a  nyugattal  megmaradjon.  Ellenben  a  török- 
végek felé  eső  birtokok  urainak  az  volt  az  érdeke,  hogy  vala- 
mely hatalmas  külföldi  országgal  kerüljön  egy  korona  alá 
Magyarország,  hogy  igy  könnyebben  tudjon  a  törökkel 
szemben  megállani.  Ezek  az  okok  magyarázzák  meg  azt, 
hogy  az  urak  egy  része  Nagy  Lajos  unokáját  kínálta  meg  a 
trónnal,  jóllehet  tudta,  hogy  az  özvegy  királynő  áldott  álla- 
potban van  s  igy  nem  lehetett  tudni,  vájjon  nem  lesz-e  Al- 
bertnek fiutóda. 

A  nagybirtokosok  azonban  csak  olyan  királyt  fogad- 
tak szívesen,  a  ki  az  ö  jogaikat  tiszteletben  tartotta.  Ulászló- 
tól az  erre  vonatkozó  nyilatkozatot  még  megválasztása  előtt 
kivették.  Megigérte,  hogy  elismeri  a  nagybirtokosok  jogait, 
a  mit' akkor  ugy  fejeztek  ki,  hogy  az  „ország  jogait,  szabad- 
ságát és  szokásait  tiszteletben  tartja".  A  szabadság  e  kor 
szóhasználata  szerint  kiváltságot  jelent.  Megigérte,  hogy  az 
egyház  és  a  világiak  javait  megvédi.  Az  érvényes  adományo- 
kat, különösen  az  Erzsébet  özvegy  királynőéit  fentartja.  Ez 


63 


a  kikötés  arra  való  volt,  hogy  Erzsébet  liivei  is  'átpártolhas- 
sanak. Az  országot  Lengyelország  haderejével  megvédi.  A 
hűtlen  uraknak  csak  a  magyar  urak  hozzájárulásával  ad 
kegyelmet.  Ez  a  kikötés  arra  való,  hogy  az  elkobzott  java- 
kat, melyeken  már  megosztoztak  az  urak,  ne  kelljen  vissza- 
adni. Ugyanez  okból  kötötték  ki  azt,  hogy  Zsigmond  özve- 
gyét nem  szabad  az  országba  visszaengedni.  Nemkülönben 
azt,  hogy  a  fö-  és  jószágvesztésre  itélt  özv.  Garay  Jánosné- 
nak  nem  fog  megkegyelmezni. 

A  nagybirtokosok  ugy  járnak  el,  mint  egy  bűnszövet- 
kezet. Elküldik  meghatalmazottjaikat  Ulászlóhoz  azzal  az 
utasítással,  hogy  alkudozzanak  vele,  ha  megtudnak  egyezni, 
akkor  válasszák  meg  mindjárt  királynak.  Hat  főurat  külde- 
nek ki  erre  a  célra  Lengyelországba.  Dominis  János  zenggi 
püspököt,  Thallóci  Máté  horvát-szlavón-dalmát  bánt,  Báthory 
István  országbírót,  Perényi  János  tárnokmestert,  Palóci 
László  föajtónállót  s  Marcali  Imre  föasztalnokot. 

Abban  a  megbízólevélben,  melyet  a  küldöttek  részére 
kiállítottak,  a  nagybirtokosok  magukat  az  ország  főpapjai, 
fejedelmei,  grófjai,  bárói,  vitézei  és  nemes  előkelőinek  ne- 
vezik, a  kik  ITlászlóval  és  Lengyelország  rendéivel  békét  és 
egyességet  akarnak  kötni.  E  nagy  cimek  dacára  is  bizalmat- 
lanok voltak  azonban  a  követséggel  szemben  és  számosan 
csatlakoztak  hozzájuk,  hogy  valamit  el  ne  alkudjanak.  E 
líizalmatlanok:  Rozgonyi  Rajnáid,  Bánffy  Pál,  Ország  Mihály, 
Szentmiklósi  Pongrác,  valamint  Kassa,  Lőcse  s  Bártfa  kül- 
döttei. 

A  mig  a  követek  Ulászlóval  tárgyaltak,  az  alatt  Albert 
özvegye  íiut  szült.  A  követek  ismertek  azokat  a  nehézsége- 
ket, melyeket  ez  a  körülmény  fel  fog  vetni,  ezért  az  Ulászló- 
val kötött  megállapodásban  a  legitimitás  látszatának  meg- 
óvása céljából  azt  a  kijelentést  is  befoglalták,  hogy  Erzsébet 
királyné  hozzájárult  Ulászló  megválasztásához. 

A  nagybirtokosok  e  fellépése  azt  mutatja,  hogy  az  or- 
szág tulajdonképen:  a  nagybirtokosok.  A  király  csak  első 
birtokos,  de  semmivel  sem  hatalma'^abb,  mint  akármelyik 
nagybirtokos.  A  trón  felajánlására  őket  jogosiíottaknak  kel- 
lett tekinteni,  mert  az  lett  mindig  királv,  a  kit  ők  akartak. 


64 


Ulászló  ez  alapon  szintén  joggal  tekinthette  magát  király- 
nak. Az  ö  trónja  sem  volt  azonban  evvel  biztositva,  mint  a 
hogy  a  magyar  királyok  trónját  mindig  csak  saját  hatal- 
muk biztosította.  Albert  fia  Zsigmondnak  unokája  voltésigy, 
mint  tudjuk,  hatalmas  nagybirtokos-családok  rokona.  Ezek  a 
rokonok  most  megmozdultak  Albert  fiának,  Lászlónak  érde- 
kében. Gillei  Frigyes  és  fia  Ulrik,  Garay  László  .szövetséget 
kötnek  Szécsy  Dénes  esztergomi  érsek,  a  győri  és  a  vesz- 
prémi püspökkel  és  Újlaki  Miklóssal.  Alig  érkezett  vissza  a 
küldöttség  Lengyelországból,  a  László  érdekében  "keletkezett 
liga  azonnal  megkezdte  működését.  Thallócit  és  Marcalit  el- 
fogta, birtokaikat  pusztítani  kezdte,  és  a  mit  lehetett  elfog- 
lalt belőlük.  'Az  ország  már-már  Lászlónak  hódolt.  Ekkor 
egyszerre  megjelent  nagy  sereg  élén  Ulászló  és  az  ország 
hangulata  azonnal  megfordult.  Hédervári  Lőrinc  nádor,  bu- 
dai kapitány  megnyitotta  a  vár  kapuit.  Szécsy  Dénes,  a  ki 
május  15-én  megkoronázta  V.  Lászlót,  július  17-én  megko- 
ronázta ITlászlót  is.  Rozgonyi  István  egri  jDÜspök  és  Roz- 
gonyi  György  '  szintén  tisztelegtek  Ulászló  előtt,  bár  ezért 
nemsokára  egy  közös  levélben  bocsánatot  kértek  Erzsébettől. 
Ez  a  körülmény  azonban  nem  akadályozta  meg  őket  abban, 
hogy  Ulászlótól  György  el  ne  fogadja  az  országbírói  kine- 
vezést, István  pedig  a  kancellárit.  Még  Garay  László  is  min- 
dent megígér  Ulászlónak.  Igaz,  hogy  mihelyt  kiszabadul, 
Ulászló  ellen  fordul,  a  ki  ezért  másnak  adományozza  egyik 
birtokát,  Simontornya  uradalmát.  Gsakhog-y  ez  adományt 
hiába  adja  Ulászló,  Garaytól  nem  tudja  elvenni. 

László  anyja  ez  alatt  mindent  elkövet,  hogy  'fiának  ér- 
dekeit megvédje.  Családi  összeköttetésein  kívül  szövetségre 
lép  Giskra  cseh  rablólovaggal  is  s  igy  nemsokára  eléri  azt, 
hogy  az  ország  nyugati  része  az  ö  birtokában  van.  Ulászló 
látva,  hogy  az  ország  birtokát  békésen  megszerezni  nem 
tudja,  fegyverrel  lát  neki  a  hódítás  munkájának.  Ebben  a 
munkában  segítségére  vannak  Hunyadi  János  és  a  László- 
tól elpártolt  Újlaki  Miklós  is.  E  segítségért  együtt  kapják  az 
erdélyi  vajdaságot.  A  harc  alatt  többször  megkísérelték  a 
királyok  a  m.egegyczést,  a  nagybirtokosok  azonban  mindig 
megakadályozták. 


65 


Ez  alatt  a  törökök  állandóan  nyugtalanították  az  or- 
szágot. Hunyadi  erdélyi  vajda  nem  szűnt  meg  váraiban  ka- 
tonákat tartani  és  ezekkel  a  török  betörések  ellen  az  orszá- 
got védeni,  azonban  az  ilyen  védekezés  kezdett  elégtelen 
lenni.  Ezt  Magyarországon  még  nem  akarták  észrevenni,  A 
pápa  azonban  már  aggodalmas  szemmel  nézte,  mert  azt 
hitte,  hogy  a  kereszténység  veszedelemben  forog. 

Szerencséjére  az  akkori  Magyarországnak,  a  török 
támadások  sem  az  állami  haderő  támadásai,  hanem 
csak  egyes  kalandra  vágyó  vezérek  rablóhadjáratai.  A  két 
ország  katonai  szervezete  egyformán  barbár.  Egyik  félnek 
sem  volt  elég  előrelátása  arra,  hogy  csak  némileg  is  szer- 
vezze a  maga  hadviselését.  Hunyadi  is  megelégedett  azzal, 
hogy  a  törökhöz  pártolt  délvidéki  fejedelmeket  megbüntesse 
a  török  elvonulása  után,  nem  gondolva  arra,  hogy  azok 
csak  azért  esküdtek  a  töröknek  hűséget,  mert  erre  fegyver- 
rel kényszeritették  őket.  Ebből  aztán  személyes  érdek  nélkül 
is  személyeskedő  hajszák  keletkeztek,  melyek  sem  az  egye- 
seknek, sem  az  országnak  nem  használtak. 

Ez  alatt  az  ország  belső  ügyeit  sem  sikerült  rendbe 
hozi.  Az  ország  két  részre  volt  szakadva,  az  egyik  rész 
Ulászló,  a  másik  rész  a  Ciliéi  vezetése  alatti  liga  uralma 
alatt  állott.  Ulászlónak  ez  az  állapot  nem  tetszett  s  mielőbb 
szerette  volna  megszüntetni.  OrszáirQryülést  hivott  tehát  egy- 
be 1444-ben,  melyre  meghívta  az  összes  urakat.  A  László- 
pártiak salvus  conductus-t  kaptak.  Ulászló  hívei  azonban 
nem  törődtek  a  királyi  biztosító  levelekkel  és  sokakat  fel- 
akasztottak, másokat  pedig  a  Dunába  dobtak  az  ellenpárt- 
beliek  közül.  A  királyi  szó  ugy  látszik  még  most  sem  ert 
többet  az  alattvalóknak,  a  mikor  a  saját  érdekükkel  nem 
találkozott,  mint  Zsigmond  klatt. 

Az  országgyűlésre  különösen  a  tisztségek  kérdésének 
elintézése  várt,  amely  roppant  sok  baj  forrása  volt,  mert 
mindkét  királynak  tisztjei  intézkedtek  és  senki  sem  tudta, 
hogy  melyiknek  engedelmeskedjék.  Az  országgyűlés  tehát 
kimondta,  hogy  Ulászló  a  király  és  az  ö  tisztviselői  paran- 
csolnak. Kimondta  továbbá  az  országgyűlés  azt  is,  hogy 
„  ...  az  összes  főpapok,  zászlós  urak  és  nemesek  azokat  a 

A  K  0  s  t  0  n;   Xagybirto';,  ■' 


66 


birtokokat  és  jövedelmeket,  a  miket  jogtalanul  és  illetéktele- 
nül birnak,  vagyis  a  jelen  zavarteljes  időkben  olyanoktól, 
kik  hozzánk  hiven  ragaszkodnak,  elfoglaltak,  ezen  híveink- 
nek visszaadni  kötelesek  legyenek.  És  azoknak,  a  kik  a  mai 
napig  a  mi  hűségünkre  tértek,  birtokaik,  a  miket  mi  netalán 
másnak  adományoztunk,  adassanak  vissza".  Az  igy  káro- 
sultak kártérítésben  részesülnek.  Ugyanúgy  azok  is,  a  kik  a 
legközelebbi  pünkösdig  Ulászló  hűségére  térnek. 

Ennek  az  országgyűlésnek  további  határozatai,  melyek 
a  főurakat  eltiltják  a  pénzveréstől,  mely  szerint  a  jelenlevők 
kötelezik  magukat  arra,  hogy  kamarai  nyereséget,  a  hor- 
vátok nyest  adót,  az  erdélyiek  ötvenedet  fizetnek,  arra  a  kö- 
vetkeztetésre jogosítanak,  hogy  tényleg  birtokban  levő  nagy- 
birtokosok nem  is  voltak  az  országgyűlésen.  Különösen  gya- 
nús az  a  határozat,  mely  azt  mondja  ki,  hogy  a  király  bár- 
mely tisztviselőt  letehet.  Megerősíti  a  fenti  feltevést  az  a  sok 
törvény,  melyet  "a  köznemesség  védelmére  hoztak.  Ulászló 
tehát,  miután  a  nagybirtokosokkal  való  szövetsége  nem  biz- 
tosította neki  a  magyar  koronát,  most  a  köznemességgel 
való  szövetség  utján  próbálta  e  célját  'elérni.  Az  ilyen  szö- 
vetkezésben semmi  különös  sincs.  A  király  helyzete  annyira 
kialakulatlan,  hogy  minden  kísérlet  valószínű,  mely  hatal- 
mának megerősítésére  vezethet. 

A  király  helyzetének  bizonytalan  voltát  mutatja  az  is, 
hogy  a  háború  és  béke  kérdésében  is  egészen  azt  kell  tennie, 
a  mit  a  legnagyobb  birtokosok  neki  diktálnak.  Mikor  Hu- 
nyadi és  Brankovits  ugy  kívánják,  meg  kell  kötnie  a  szegedi 
békét.  Majd  pedig  akkor,  a  mikor  a  pápa  követei  az  elfogla- 
landó területen  nagy  adományokkal  kecsegtették  a  mag\^ar 
urakat,  akkor  meg  meg  kellett  üzennie  a  háborút,  jóllehet  a 
béke  már  alá  volt  írva.  Mennyi  szerepe  volt  ebben  annak  a 
körülménynek,  hogy  Hunyadinak  a  pápa  a  bolgár  fejede- 
lemséget Ígérte,  azt  ma  már  nem  tudhatni.  A  háborúba  en- 
nek dacára  nagyon  kevesen  küldtek,  illetve  vezettek  csa- 
patot. 

Ulászló  uralkodásának  e  néhány  esztendeje  alatt  a 
nagybirtokosok  kiábrándultak  Ulászlóból.  Az  urak  azt  vár- 
ták, hogy  Ulászló  minden  állami  kiadást  a  lengyel  bevéte- 


67 


lekből  fedez  s  minden  magyar  királyi  birtokot  elosztogat 
adományul.  Hogy  ennek  a  várakozásnak  nem  felelhetett 
meg,  azt  nem  lehet  neki  bűnül  felróni.  E  csalódás  dacára  a 
magyar  urak  később  is  gyakran  ringatták  magukat  ilyen 
hiu  reményekben  és  ezekre  való  tekintettel  kerestek  a  kül- 
földön királyt. 

A  nagybirtok  jogai. 

I.  A  nagybirtokosok  a  királynak  barátai,  tanácsadói. 
Külföldi  fejedelmekkel  kötött  szerződéseknél  kezesei.  Ezek  oly 
tények,  melyeket  már  az  első  korszakban  joggá  tett  némely 
nagybirtokosra  nézve  saját  hatalma.  A  leghatalmasabbakra 
nézve  ez  a  jog  már  az  első  korszakban  sem  vitás,  E  jog  kiala- 
kulását mégsem  lehet  a  vezérek  koráig  visszavinni,  mint  a 
hogy  ezt  Anonymus  teszi.  Viszont  azonban  érthető  a  tények 
eredetének  az  a  félreismerése,  mely  nála  felfedezhető.  Primi- 
tív emberek  ugyanis  a  saját  viszonyaiknak  s  koruknak  meg- 
felelő minden  tényről  azt  tartják,  hogy  az  már  régen  is 
ugyanígy  volt.  Azért  konstruálta  Anonymus  a  vérszerződés 
harmadik  pontját  akként,  hogy  a  fejedelmi  személyeket  és  utó- 
daikat a  vezér  tanácsából  és  a  tisztségekből  kizárni  nem  sza- 
bad. Az  a  körülmény,  hogy  Anonymus  már  az  utódokról  is 
szól,  azt  mutatja,  hogy  az  ő  korában  az  örökösödésnek  már 
nagy  szerepe  volt.  Nagyon  elő  volt  tehát  már  készítve  a  talaj 
egy  olyan  törvény  részére,  mely  mint  az  1351-iki  az  egész 
családnak  biztositja  az  ingatlant.^  E  szerint  minden  föld  a 
nemzetség  birtokában  marad  addig,  a  mig  csak  egy  tagja  is 
életben  van.  Ha  pedig  a  nemzetség  kihal,  akkor  a  birtok  a 
koronáé  lesz. 

Ezzel  a  törvénnyel,  mely  az  u.  n.  ősiségét  létesiti,  a  ha- 
talmas nagybirtokos  családok  jogot  nyertek  arra,  hogy  bir- 
tokaikat mindenkivel  szemben  megvédjék,  a  meglévőt  igy 
megtartsák  és  ujak  szerzésére  gondolhassanak.  Ez  az  ősiségi 
törvény  tette  a  főúri  ligákat  vagyonjogi  szempontból  olyan 
nagy  jelentöségüekké,  mert  a  ligákat  a  XTV-ik  században 
rendesen  összekötötték  az  egymás  utáni  örökösödési  jog  meg- 

')  Szerző:  A  lulajűoiijog  alaptanai   (1903)  A2.   s  köv.  1. 


68 


állapításával.  E  korban  ugyanis  a  nagybirtokosok  a  liga- 
szerzödéseket  a  király,  illetve  a  korona  örökösödési  jogának 
kijátszására  is  felhasználták.  A  birtokok  feletti  jognak  ez  az 
állandósága  hozzájárult  alihoz,  hogy  a  birtokarisztokrácia 
kialakuljon. 

A  történelemben  a  tények  mindig  megelőzik  a     jogot, 
így  van  ez  az  arisztokrácia  kialakulásánál  is.  Mert  mi  az 
arisztokrácia?  Vagyonuk  alapján  jogi  előnyöket  élvezők  ösz- 
szessége.  Mielőtt  azonban  akármilyen  jogokat  is  biztositana 
valamely  törvény  a  nagybirtokosok  részére,  ők  e  jogokat  már 
m^egszerzik.  Ilyen  jog  pl.  a  királyi  udvarban  való  tartózko- 
dás, a  mely  mindig  a  tanácsadás  jogát  is  magában  foglalta. 
Úgyannyira,    hogy   a     királyi   udvarban   tartózkodókat     és 
a  király  tanácsosait  egyaránt  báróknak  nevezték.  A  magyar 
király  udvarában  is  szívesen  voltak  a  nagybirtokosok,  mint 
azt  már  Freisingeni  Ottó  irja.  Valószínű,  hogy  azok  keresték 
fel  gyakrabban  az  udvart,  a  kik  közelebb  laktak  és  a  kiknek 
meg  volt  a  megfelelő  díszruhájuk. 

A  külföldi  udvarokban  már  a  XlV-ik  század  előtt  is 
szokás  volt  a  hűbéres  urakat  bizonyos  alkalmakkor  össze- 
gyűjteni. E  gyülekezetektől  rendesen  valamely  nagy  jelentő- 
ségű ügyben  kértek  tanácsot,  vagy  nagy  baj  esetén  segítséget. 
Ez  összejöveteleket  curia-nak  nevezték.  A  curiában  való  rész- 
vétel joga  nálunk  nem  volt  megállapítva.  A  nagybirtokosok 
olyankor  is  tömegesen  mentek  el  a  királyi  udvarba,  a  m.ikor 
ők  akartak  valamit.  Viszont  nemcsak  arról  nyilatkoztak,  a 
mire  nézve  a     király  őket  megkérdezte.  A     nagybirtokosok 
meghallgatása  mindig  szükséges  volt  valahányszor  a  király 
háborút  akart,  a  mikor  adó,  vám,  országos  tisztség  kérdésé- 
ben akart  intézkedni,  a  mikor  jutalmazni  akart.  A  nagybir- 
tokosok  az  ilyen     alkalommal,  ha  tanácsukat     hathatóssá 
akarták  tenni,  sokszor  fegyveresekkel  jelentek  meg  a     cu- 
riában. 

A  külföldön  curiának  nevezett  ez  összejöveteleket  ná- 
lunk királyi  tanácsnak  nevezték  és  inkább  csak  a  királyi 
nyilatkozatokban  találkozunk  a  curia  elnevezéssel.  A  királyi 
tanácsban  való  részvétel  nemcsak  a  nagybirtokosok  érdeke, 
hanem  a  királyé  is,  mert  a  nagybirtokosok  csak  az  olyan  ki- 


69 


rályi  rendeletek  végrehajtását  engedték  meg,  melyek  nekik  is 
megfeleltek.  A  király  tehát  a  nagy  urak  e  tanácsát  arra  hasz- 
nálta fel,  hogy  az  urakat  saját  pártjára  nyerje.  Innen  van, 
hogy  az  olyan  nagybirtokosokat,  a  kikben  a  király  megbí- 
zott, adományokkal  is  kecsegtette,  csakhogy  a  királyi  tanács- 
ba eljárjanak.  Ezért  kötelezte  pl.  Zsigmond  Brankovitsot,  mi- 
kor az  ország  bárói  közé  felvették,  hogy  a  királyi  tanácsba 
eljárjon.  A  királyhü  tanácsosoknak  jelenléte  arra  való  is  volt, 
hogy  a  többieket  általuk  majorizálja. 

A  királyi  tanácsba  való  tartozás  a  XlV-ik  század  után 
nemcsak  befolyást,  hanem  előkelőséget  is  jelentett.  Ezért  in- 
nen kezdve  szivesebben  vettek  benne  részt  akkor  is,  ha  nem 
viseltek  tisztséget.  A  részvétel  joga  nem  volt  ugyan  még  sza- 
bályozva, de  a  nagybirtokosok  gondoskodtak  j'óla,  hogy  fiaik 
még  az  ö  életükben  szintén  részt  vegyenek  a  tanácsban.  Ez- 
zel aztán  örökletessé  is  tették  a  királyi  tanácsban  való  rész- 
vételt. A  királyi  tanács  e  korban  tulajdonképen  a  törvény- 
hozó hatalom  és  ezért,  a  mikor  a  következő  korban  a  törvé- 
nyeket összegyűjtik,  a  királyi  tanács  határozatait  is  felveszik 
e  gyűjteménybe.  Ugyanekkor  azonban  a  királyi  tanács  e  jo- 
gát a  nagybirtokosok  különféle  ligái  a  maguk  részére  akar- 
ják lefoglalni.  E  törekvések  között  a  legérdekesebb  a  sárkány- 
rendé. A  sárkányrend  formáját  tekintve  nem  liga,  alapsza- 
bályait s  ezek  szellemét  tekintve  azonban  az.  Nem  keveseb- 
bet mondanak  ezek  az  alapszabályok  mint  azt,  hogy  a  király 
köteles  az  országos  ügyeket  a  rendnek  legalább  öt  tagjával 
megtanácskozni,  s  a  törökök  elleni  hadakozás  színhelyét  az  ö 
egyetértésükkel  megállapítani.  E  kikötések  ellenében  hajlan- 
dók a  királyt  támogatni.  A  nagybirtokosok  már  elért  befo- 
lyásán azonban  e  törekvés  megtörött. 

A  királyi  udvai-  állandó  lakói  és  azok  közt,  a  kik  csak 
olykor  és  hívásra  mennek  cl,  az  ügyek  számának  megszapo- 
rodása különbségeket  vált  ki.  Az  elsők  a  beavatottak,  az 
ügyeket  ismerők,  a  kik  épen  ezért  a  meghívottak  előtt  azokat 
kifejtik.  Ehhez  szükséges,  hogy  megelőzőleg  maguk  közt  kü- 
lön tanácskozzanak.  Ez  állandó  szükségből  folyólag  külön 
intézmény  fejlődik,  az  u.  n.  kisebb  királyi  tanács.  A  XV-ík 
században  a  királyi  udvar  állandó  vendégei  már  szinte  szer- 


70 


vezett  egység.  De  ennek  dacára  sem  tudnak  maguknak  külön 
intézményes  jogokat  biztosítani. 

II.  A  vidéki  tisztviselők  szintén  nem  tudták  a  tisztségek 
eredeti  hatalmát  megtartani  és  átörökíteni,  de  ök  e  helyett  ki 
tudták  tágítani  eredeti  hivatali  hatalmukat  és  a  korona  ja- 
vait saját  birtokaikká  tenni.  A  tisztségeket  is  megtartották 
ugyan,  azonban  a  vele  járó  munkát  áthárították.  Ugy  hogy 
a  XV-ik  században  a  királyi  tisztség  és  a  várak  tényleges 
tisztsége  már  nem  előkelő  foglalkozás. 

E  vidéki  tisztviselőket  ebben  ugy  mint  az  előző  korszak- 
ban, conieselí-iiek  hivták.  Ezek  legelőször  Horvátországban 
és  a  tengerpart  vidékén  tették  magukat  függetlenné  az  ural- 
kodótól és  vették  egészen  magántulajdonba  a  comitatus-t, 
vagyis  megyét.  De  e  mellett  a  nyugati  részeken  találkozunk 
olyan  urakkal,  a  kiknek  birtokait  comitatusnak  nevezték, 
őket  pedig  comeseknek.  Ilyenek  a  Szentgyörgyi  és  Bazini  gró- 
fok. Valószínű,  hogy  ezek  a  comitatusok  olyan  királyi  birto- 
kokból keletkeztek,  melyek  nem  lettek  vármegyékké.  De  épen 
nincs  kizárva  az  sem,  hogy  a  külföldről  jött  lovagok  grófi 
cimeket  és  jogot  vettek  fel,  mikor  Magyarországba  bevándo- 
roltak. Ez  ellen  a  feltevés  ellen  nem  lehet  felhozni  azt,  hogy 
e  lovagok  otthon  sem  voltak  grófok.  Ennél  sokkal  nagyobb 
jogtalanságokat  is  követtek  el  a  nélkül,  hogy  lelkiismeretfur- 
dalásaik  lettek  volna.  Lehet  azonban  az  is,  hogy  mind  a  két- 
féle módon  egyaránt  keletkeztek  ilyen  grófságok.  Tudjuk 
ugyanis  azt,  hogy  a  királyok  már  a  XIII,  században  adomá- 
nyoztak birtokokat,  ugy  hogy  nem  helyezték  a  királyi  come- 
sek  alá,  vagyis  területi  immunitást  adtak,  így  volt  ez  Német- 
országban is,  hol  az  ilyen  területek  tulajdonosai  voltak  a 
Gráfok,  a  szabad  urak.  Ezek  példájára  aztán  minden  olyan 
területet,  melyen  a  földesúr  maga  gyakorolta  a  jogszolgálta- 
tást jobbágyai  felett,  comitatus-nak  neveztek.  Ezeknek  az 
uraknak  rendesen  volt  vára,  sőt  ennek  köszönhették  az  ilyen 
jogokat,  ezek  után  nevezték  el  magukat.  A  Frangepán  csa- 
lád különböző  ágai  mind  váraik  után  nevezik  magukat, 
modrusi,  cetini,  szluini,  tersaci,  brinyei  és  ozoli  grófoknak. 
Ép  igy  váruk  után  vették  nevüket  a  Brebiriek,  mikor  Zrínyi- 
ekké lettek,  a  Blagayak,  kik  előbb  Vodicsaiak  voltak;  a  híres 


71 


Németujváii  grófokat  előbb  Güssingeknek  hívták;  Athinai 
Lőrincet  Nyéki  gróf  néven  is  szerepeltetik.  Más  számos  csa- 
ládról nem  tudjuk,  hogy  előbb  miképen  hivták  csak  vára 
utáni  nevét.  Lendvai,  cseklyészi,  Nyéki,  Szolnoki  stb.  gróf. 

A  kiknek  ilyen  különállásuk  volt,  azok  ezt  természe- 
tesen átörökítettek  lemenőikre,  s  igy  cimek  szálltak  át  Ma- 
gyarországon már  régen,  mielőtt  azok  jog  szerint  léteztek  vol- 
na. Csakhogy  ekkor  e  cimek  nemcsak  cimet  jelentettek,  ha- 
nem főleg  hatalmat.  Nem  egyedül  száll  át  a  cim,  hanem  av- 
val a  birtokkal,  amely  a  cimben  van.  Ilyen  a  következő  kor- 
ban a  Hunyadiak  besztercei,  a  Zápolyák  szepesi  grófsága  is. 
Bár  már  ekkor  is  előfordul,  hogy  valamely  gróf  leányát  is 
grófi  cimmel  tisztelik  meg. 

Az  adományok  s  a  birtokok  nagysága. 

I.  A  birtokszerzés  módja  e  második  korban  semmiben 
sem  különbözik  az  első  korszak  birtokszerzésétöl.  Ezért  en- 
nek a  kornak  tárgyalásánál  erről  nem  is  fogunk  szólni. 
Miután  azonban  az  előző  kor  birtokainak  nagyságáról  meg- 
felelő adatok  hiányában  kellő  képet  szerezni  nem  lehetett, 
ezért  a  második  korszak  adományainak  méreteit  külön  is- 
mertetjük. 

A  mikor  e  kor  adományainak  méreteit  megismertetjük, 
nem  hagyhatjuk  emlités  nélkül,  hogy  a  nagy  adományok 
sokszor  lakatlan  területek  benépesítése  céljából  történnek, 
hogy  értékük  a  mainak  csak  igen  csekélybe  hányadára  te- 
hető. A  benépesítés  pedig  a  királynak  ép  akkora  érdeke  volt, 
mint  a  megadományozottnak.  A  mikor  tehát  sokszor  képzel- 
hetetlenül  nagy  területeket  adományoznak  egyeseknek  a  ki- 
rályok, evvel  saját  érdeküket  is  szolgálják. 

Az  adományok  nagyságának  áttekintése  céljából  az 
előző  korszakból  is  szükséges  néhány  példát  felemli- 
teni.  A  Xll-ik  század  végén  Prügy  nevű  ur.  Sáros- 
megye mai  makovicai  járása  felének  megfelelő  s  mai 
határával  is  összeeső  adományt  kap.  IT.  Endre,  mint 
már  emiitettük  a  Szentgyörgyi  családnak  adja  a  kékesi 
és  fentösi  erdőket,  melyek  területén  ma  Felsőbánya  és 
Nagybánya,  valamint  32  falu  áll.  E  terület  legalább  100.000 
kat.  hold.  Athinni  Lőrinc  1263-ban  TV-ik  "Déláfól  Locsnián:]- 


72 


megyét  és  tartományát  kapja.  E  birtok  a  mai  Sopronmegyé- 
nek Alsó-Ausztriával  határos  részén  feküdt  s  a  határjárás 
adataiból  megállapithatólag  260  négyszög  kilométerre  tehető 
területet  foglalt  el.  Pedig  e  birtok  fekvéséből  következtethe- 
tőleg  nem  lehetett  lakatlan.  A  Sóvári  nevet  felvett  családnak 
György  nevű  alapitója  12S5-ben  a  sóbányákban  bővelkedő, 
40.000  holdra  tehető  sóvári  uradalmat  kapja.  E  sóbányák 
jövedelmezőségéről  fogalmat  adhat,  hogy  az  egri  egyház  a 
bányák  jövedelmének  tizede  fejében  10  márkát  kapott  évi 
bérül.  IV.  Béla  Geregye  Pál  országbirónak  Biliarban  egymás- 
után több  adományt  ad,  ugy  hogy  birtokai  Barátkától  Kis- 
jenőig,  a  Sebeskőrös  egész  jobb  partját  elfoglalták,  sőt  Nagy- 
várad felett  a  Kőrös  bal  partjára  is  átnyúlnak  a  mai  Hajó 
községig.  E  biharmegyei  birtokon  kivül,  de  ezekkel  összefüggő 
darabban  a  mai  Kolozsmegyében,  Bánffiliunyadtól  északra 
és  Szilágymegyében  a  Réz  hegység  egy  részét  kapja.  E  terü- 
let együttvéve  220 — 250  négyszög  kilométert  tesz.  IV.  Béla  a 
János  lovagrendnek  évi  ezer  márkát  ad,  felmenti  a  nádor- 
nak fizetendő  sertéstized  alól  és  odaadja  nekik  a  soproni  vá- 
mok %-át,  valamint  23  különböző  birtokot,  1247-ben  pedig 
m.ég  a  Szörényi  bánságot  az  Olt  folyóig  terjedő  határral. 

Az  Anjou  Róbert  Károly  neihezen  tudván  itt  a  lábát 
megvetni,  nagy  adományokkal  igyekezett  hiveket  szerezni.  A 
szláv  eredetű,  Széchenyi  család  Tamás  nevű  ősének,  ki  először 
használt  vezeték  nevet  s  a  ki  országbíró  volt,  R.  Károly  1000 
márka  fizetésén  kivül  a  következő  birtokokat  adta:  Nógrád- 
ban 4  várat  s  24  falut.  Hevesben  Gyöngyöst  3  faluval,  So- 
mogyban 6  falut,  Veszprémben  2  falut,  ugyanő  1319-ben 
megkapja  Ipátfia  András  birtokait  és  mikor  vajdává  neve- 
zik ki  még  22  falut.  1324-ben  a  Szeben  melletti  Salgó  várat 
5  faluval,  1340-ben  pedig  még  3  falut  kap. 

Az  uj  arisztokrácia  egy  másik  tagja  Drugeth  Vilmos, 
az  1335-ben  fiutód  nélkül  elhalt  Nádasdy  Domokos  jószágait 
kapja.  E  birtokok  az  Osva,  Tarcal  s  Hernád  összefolyásánál 
az  ezektől  Nádasd,  Lengyelfalu,  Ósva,  Széplakig  elterülő  te- 
rületet foglalják  magukban,  melyen  akkor  10  falu  volt.  Cse- 
lenfi  János  1330-ban  egy  falut,  1332-ben  Zách  Felicián  jó- 
szágaiból 9  falut,  majd  1335-ben  fivérével  15  falut  kap  még 


73 


ugyanezekből  a  birtokokból.  Ugy  a  Drugeth,  mint  a  Cselenfi 
részére  tett  adomány  az  akkori  viszonyokhoz  képest  nem  tul 
nagy,  az  első  40.000,  a  másik  30.000  holdnál  többre  nem  te- 
hető. Miután  azonban  az  ország  legnépesebb  részén  feküdt, 
tehát  nagyobb  értéket  képviselt,  mint  sok  ezeknél  többszörö- 
sen nagyobb  terület. 

Az  érdem  e  korban  sem  játszik  szerepet,  mint  a  hogy 
az  előzőben  sem  játszott.  Nagy  Lajos  pl.  egy  nemesnek,  a  ki 
Szt.-István  koporsóját  kinyitotta,  egy  uradalmat  adományoz. 
Történeti  adománál  többre  nem  tarthatjuk  azt  a  hagyo- 
mányt, hogy  R.  Károly  valakinek,  a  kinek  torna  közben  há- 
rom fogát  kiütötte,  három  falut  ad.  Miután  a  legnagyobb 
adományokat  a  külföldről  bevándorlók  kapták,  nem  is  lehet 
szó  arról,  hogy  az  adomány  az  érdem  jutalmazására  szolgált. 
Ciliéi  Hermann  1399-ben  vándorolt  be  Magyarországba.  Ez 
alkalommal  megkapja  a  mai  Varasdmegyének  azt  a  részét, 
melyet  akkor  Zagoricának  neveznek.  Ez  a  terület  400.000 
holdra  tehető.  Ugyanilyen  érdem  nélkül  kap  a  Nagymihályi 
család  Krassóban  52  falut. 

A  gyorsan  meggazdagodó  családok  legszerencsésebbje 
azonban  kétségkívül  a  Garay  család,  mely  rövid  egy  századra 
tehető  szereplése  alatt  46  uradalmat  kapott  adományul.  Ez 
a  körülmény  s  az,  hogy  egyesek  olyan  nagy  adományokat 
kaptak  onnan  magyarázható,  hogy  a  királyok  nem  is  tudták, 
hogy  mit  adnak. 

II.  A  birtokok  méreteiről  fogalmat  adhat  az  a  körül- 
mény is,  hogy  teljesen  ismeretlen  családok  óriási  birtokok 
felett  rendelkeztek.  Nana  nevű  urnák  34  faluja  és  falurésze 
van;  a  Baár  Kalán  nemzetségnek  29;  a  Becse  Gergelynek 
30-on  felül;  a  Csanádoknak  a  XlII-ik  században  54,  a  kö- 
vetkező században  104;  a  Rátótiak  nádori  ágának  84;  a 
Győr  nemzetség  egyik  ágának  45,  a  másiknak  37;  aKachich 
cseh  származású  nemzetségnek  130;  a  Koplen,  később  Kap- 
lony  nemzetségnek,  melyből  a  Sztáray,  Nagymihályi,  Pon- 
grác, Bánffy,  Ödönfi  családok  származtatják  jnagukat,  74 
faluja  volt. 

A  birtokelosztásra  nézve  az  volna  preciz  kép,  ha  statisz- 
tikaszerüen  ismernök  egy-egy  korban  az  ország  birtokelosz- 


74 


tását.  E  helyett  csak  tapogatódzunk  a  nem  erre  a  célra  ké- 
szült adatok  tömkelegében.  Még  olyan  nagy  szerepet  játszott 
férfiak  birtokait  sem  ismerjük,  mint  pl.  Csák  Máté,  csak  azt 
tudjuk  róla,  hogy  az  ország  északnyugati  része  az  övé  volt.^) 
Kortársai  közül  a  Németujváriak  a  Dunántúl,  László  vajda 
Erdély,  az  Amadék  az  északkeleti  részek  urai,  de  határozott 
adatok  ezek  birtokainak  megállapítására  nézve  nincsenek. 
Lehet  azért,  m.ert  joguk  bizonytalan  és  folyton  változó  volt. 

Az  emelkedés  sohasem  volt  könnyebb,  mint  ebben  a 
korban.  IL  Endre  korában  Gertruddal  bejön  Tirolból  egy 
Rutker  nevű  ur  és  unokái  már  hatalmas  nagybirtok  urai  Sá- 
rosban. Az  ö  tulajdonuk  a  tárcái  uradalom,  mely  a  követ- 
kező terület:  Alsó-  Felsö-Szalók,  Hamberg,  Viszoka,  Ber- 
zevice,  Stelbaoh,  Balázsvágás,  Polom,  Daróc,  Bajorvágás, 
Pusztamezö,  Tárca,  Olysó,  Krivány,  Décsö,  Héthárs  és  Feke- 
tekut.  E  család  egy  sarja  Rikolf  a  Csák  Máté  elleni  küzde- 
lemben kitüntette  magát,  a  miért  nemcsak  adományt  kapott, 
hanem  R.  Károly  elnézte  neki  azt  is,  hogy  a  KerchiektÖl  6 
falut  elfoglalt,  söt  még  adományul  is  adta  neki  az  elfoglalt 
földeket.  1337-ben  a  lengyel  határig  húzódó  u.  n.  masinaföi 
erdőket  kapta  adományul,  s  utána  megint  elfoglalt  erőszak- 
kal két  birtokot.  A  károsultak  hiába  indítanak  pert,  s  ezért 
később  belemennek  egy  cserébe.  Ugyané  család  később  Ben- 
ning birtokot  kapja.  Birtokszerzéseinek  ezzel  azonban  nincs 
vége  és  I.  Ulászlótól  14  liptói,  2  árvái  falut,  majd  a  liptó-uj- 
vári  várat  8  faluval  kapja.  E  család,  mely  utóbb  a  Tarkői 
nevet  vette  fel,  azért  foglalt  a  hozzá  közeleső  birtokokból, 
mert  az  idegen  közbeeső  birtoktestek  a  saját  vagyonuk  keze- 
lését nagyon  megnehezítették.  Vételre  gondolni  se  lehetett, 
tehát  csak  a  foglalás  utján  való  szerzés  maradt  hátra. 

E  korban  a  többi  család  is  hasonlóképen  járt  el,  ha  bir- 
tokot akart  szerezni  és  adományt  rá  kapni  nem  tudott.  így 
tettek  Szász  vajda  fiai,  a  kik  Nyalábvár  urai  voltak.  Ez  az 
ugocsamegyei  család  Zsigmondot  ismételten  kisegítette  pénzza- 
varából. Ezért  kapják  Kővárt,  Husztoí,  Szigetet,  Técsőt,  Hosz- 
szumezőt  és  Visket.  Ehhez  csatolják  ők  maguk     Tekeházát, 

^)    L.   az  50.    lapot. 


75 


Gyulát,  Csongovárt,  Terebest,  Gércét,  Kupányt,  Veresmartot 
és  Akli  egy  részét.  Ezek  utódai  később  összevesznek  e  birtok 
felett  és  mivel  a  jogaikat  igazoló  okmányokat  nem  tudják  fel- 
mutatni, Zsigmond  az  eljáró  birónak,  Perényinek  adomá- 
nyozza.-Ez  az  uradalom  Ugocsamegye  egy  harmadrészét  tet- 
te ki.  1471-ben  a  Báthoryak  őse  8000  márkáért  zálogba  vette. 

E  kor  szerzői  közt  igen  előkelő  helyet  foglal  el  Stibor 
vajda,  a  lengyel  Ostoya  család  tagja.  Először  1388-ben  ta- 
lálkozunk a  nevével,  mikor  Zsigmondtól  Modor,  Diós  és  más 
pozsonyi  meg  nyitrai  jószágokat,  valamint  Beskó  és  Ugróc 
várat  s  uradalmát  kapja.  Régebben  kellett  már  itt  lennie, 
mert  ekkor  már  pozsonyi  gróf  volt.  A  fenti  esztendőtől  kezdve 
legalább  minden  másodikban  valami  nagy  adományban  ré- 
szesül. 1390-ben  Vigvárt  (Nyitram.)  s  Torbag  (Fehérm.) 
helységet,  1392-ben  Savar  falut  (Pozsonym.)  és  Csejthe  ura- 
dalmát; 1393-ban  Szucsán  (Trencsén  m.)  várát,  1394-ben 
Jókő  és  Detrekő  várakat  (Pozsony  m.),  Éleskő  s  Berencs  vá- 
rakat (Nyitram.)  nyeri  adományul.  Ezen  kivül  trencséni 
gróffá,  majd  erdélyi  vajdává  nevezi  ki  a  király.  E  hivatalai 
révén  olyan  sok  adományban  részesül,  hogy  összes  várainak 
száma  15,  városaié  5,  falvaié  223.  Sőt  ezeken  kivül  még  Mor- 
vaországban is  kap  néhány  birtokot  Zsigmondtól. 

Ezek  csak  mozaikok  a  XIV.  század  gyors  és  folytonos 
birtokváltozásairól,  de  elegendők  arra,  hogy  az  akkori  viszo- 
nyok jellegét  megismerjük.  Látni  való,  hogy  csak  a  leghatal- 
masabbak  birtokai  voltak  biztosak.  Mai  fogalmaink  szerint 
e  korban  csak  nagybirtok  van.  A  mennyire  t.  i.  meglehet  ál- 
lapítani az  összes  nemzetségek  birtokában  a  XIV.  század  ele- 
jén 3700 — 4000  község  van.  Ezek  az  egyes  nemzetségek  közt 
igy  oszolnak  meg;  1449  község  6  nemzetségé;  926  község 
megint  6  nemzetségé.  E  szerint  az  ismert  községek  felénél 
többje  12  nemzetségé;  a  többi  község  93  nemzetség  közt  kö- 
vetkezőleg oszlik  meg:  15  nemzetségnek  van  50 — 100  községe; 
24-nek  20 — 50;  54-nek  pedig  kevesebb. 

A  királyok  saját  családjukkal  szemben  nem  voltak 
olyan  bőkezűek,  mint  az  urakkal  szemben.  A  mennyire  pl. 
megállapíthatni,  a  királynő  ellátására  rendelt  birtokok  nem 
voltak  olyan  nagy  kiterjedésüek,  mint  az  egyeseknek  adoma- 


76 


ny ózott  területek.  A  XIII.  században  ugyanis  a  királynőé  volt 
külön  Pilismegye,  Ez  a  mai  Pestmegye  azon  része,  Eszter- 
gom és  Fehér  néhány  községével,  mely  Budához  a  legközelebb 
esik.  E  korban  31  község  állott  rajta.  De  még  ennek  sem 
egész  terjedelmében  tulajdonosa  a  királynő,  hanem  csak  50 
márka  jövedelem  erejéig.  Később  pedig  még  a  területet  is 
korlátozta  a  király,  a  mennyiben  eladományozott  belőle  má- 
soknak. Ezen  kivül  a  királynőé  a  Gsepelsziget.  Ennek  terü- 
lete ma  kisebb,  mint  régen  volt,  mert  a  Duna  megváltoztatta 
a  folyását.  Ma  44.679  hold.  Ezen  kivül  van  a  királynőnek  a 
Hernád  mentén  egy  35  km.  hosszúságban  húzódó  birtoka 
Vizsoly  központtal.  Ugy  látszik  azonban,  hogy  sem  ez  a  bir- 
tok, sem  a  Somogymegyóben  Alsó-  és  Felső-Segösd  központ- 
tal részére  rendelt,  sem  Pozsega  és  Bácsmegyék,  sem  a  Sze- 
pesség,  sem  Beszterce  birtoka  nem  tulajdoni  lekötöttséget  je- 
lentett, hanem  csak  azt,  hogy  e  területek  adója  a  királynő  jö- 
vedelmét képezték. 

A  királyi  család  többi  tagjának  állandóan  biztosított 
birtoka  nem  volt.  A  király  azonban  sokszor  adott  külön  egy- 
egy  királyi  hercegnek  adományt.  Evvel  helyzete  a  birtok 
nyújtotta  erő  arányában  erősödött. 

Az  ingatlan  mértéke  és  ára. 

I.  Az  ingatlan  mérésének  előfeltétele  az  ingatlan  feletti 
magántulajdon.  A  kettő  azonban  nem  egyszerre  terjed,  ha- 
nem előbb  lesz  általánossá  a  magántulajdon,  sőt  előbb  lesz 
szokássá  az  ingatlan  élők  közötti  elidegenítése  s  csak  azután 
válik  szokássá  az  ingatlan  mérése.  Jnnen  van,  hogy  nálunk 
ingatlan  mértékről  először  a  Xl-ik  század  második  felében 
olvasunk.  A  föld  első  ismert  mértéke  nálunk  az  , .ekealja" 
(aratrum).  Vele  egy  időben  olvasunk  ugyan  a  hold  (jugerum) 
alkalmazásáról  is,  azonban  az  előbbi  az  általánosabb.  Az 
ekealj  nagysága  tekintetében  eltérők  a  vélemények.  W^encel 
akkora  területnek  tartja,  melyet  négy  igásökörrel  egy  nap 
alatt  fel  lehet  szántani.  Timon  szerint  akkora  terület,  a  me- 
lyet a  hármas  forgásu  művelési  rendszer  mellett  négy  igás 
ökörrel  meg  lehet  mivelni.  Wencel  véleményét  fogadja  el 
Acsádi  is,  de  megjegyzi,  hogy  az  aratrum  az  ország    külön- 


77 


bözö  részeiben  különböző.  Erdélyi  László  szerint  egy  ekealj 
hol  48,  hol  100,  söt  120,  meg  150  királyi  hold  is  volt.  Egy 
királyi  hold  pedig  864  négyszög  királyi  öl.  A  királyi  öl  295 
cm.,  egy  királyi  hold  tehát  6300  négyszögméter  s  igy  jóval 
nagyobb  a  katasztrális  holdnál,  mely  5754  négyszög  méter. 

A  mértékek  nagyságából  az  ingatlan  jelentőségére  is 
lehet  következtetést  vonni.  Ezért  valószinü,  hogy  a  nagyobb 
m.érték  előbb,  a  kisebb  később  volt  használatos.  Ez  a  kisebb 
mérték  is  igen  tekintélyes,  mert  a  kataszteri  holdnak  60-szo- 
rosát  teszi  akkor  is,  ha  egy  ekealjat  csak  48  királyi  holdra 
teszünk.  Miután  semmi  adatunk  sincs  arra,  hogy  mikor 
hány  királyi  holdra  kell  egy  ekealjat  venni,  tehát  a  birtokok 
kiterjedésének  megállapítására  csak  akkor  van  megbizható 
adatunk,  ha  határait  ismerjük.  A  rendelkezésre  álló  adatok 
e  tekintetben  azonban  szintén  nagyon  hiányosak. 

A  mennyiben  a  valamely  birtokhoz  tartozó  összes  fal- 
vakat ismerjük,  elég  megbizható  módon  lehet  a  birtok  ki- 
terjedését megállapítani.  Ennél  csak  az  a  körülmény  okoz 
nehézséget,  hogy  a  régi  községek  igen  sokszor  már  eltűntek, 
másoknak  neve  változott  meg  s  igy  ez  a  mód  a  többivel 
együtt  s  azok  ellenőrzésére  használható.  Az  ellenőrzésnek 
ez  a  lehetősége  növeli  a  biztonság  tudatát. 

A  rendelkezésre  álló  adatoknak  ez  a  különbözősége  a 
tévedések  olyan  tág  lehetőségét  hagyja  nyitva,  hogy  nem 
csodálkozhatunk  azon,  ha  egyes  nagybirtokok  területének 
megállapításánál  lOOVo-nál  is  nagyobb  eltéréseket  találunk. 

Az  ingatlan  mérték  egy  másik  neme  a  mansio.  Értjük 
alatta  azt  a  területet,  melyet  egy  jobbágy  család  meg  tud  mű- 
velni. Ez  a  mérték  is  épolyan  határozatlan,  mint  az  aratrum. 
Vannak  mansiok,  melyek  kiterjedése  18  és  vannak,  melyek- 
nek kiterjedése  180,  sőt  200  királyi  hold.  Ebből  folyólag  még 
hozzávetőleg  sem  lehet  a  mansiok  számából  a  község  kiter- 
jedését megállapítani.  Ez  a  körülmény  azért  is  lényeges,  mert 
látni  való,  hogy  a  szolgaszemélyek  számából  sem  lehet  a  föld- 
birtok kiterjedésére  következtetést  vonni. 

II,  Az  érték  kifejezésére  a  pénz  szolgál.  A  pénz  egy- 
sége e  korban  a  márka,  ez  pedig  367  gramm  ezüst,  A  márkát 
felosztották  240  dénárra,  12  dénár  egy  rövid  solidus,  30  pe- 


78 


dig  egy  hosszú  solidus.  Nálunk  sokszor  nem  240,  hanem  480 
dénárt  is  vertek  egy  márkából.  Egy  márka  ezüstöt  négy  arany 
forinttal  tekintettek  egyenlőnek.  Egy  márka  ma  120  korona 
82  fillérrel  egyenértékű.  Viszont  a  pénz  vásárlóereje  e  korban 
15 — 20-szor  akkora,  mint  ma. 

Az  ingatlanok  árának  megállapítása  ennek  dacára  is 
nagyon  bajos,  mert  nem  ismerjük  azoknak  az  ingatlanoknak 
a  minőségét,  melyekről  áradataink  vannak.  így  egyszer  azt 
olvassuk,  hogy  valaki  egy  várat  néhány  márkáért  vesz,  más- 
kor meg  azt,  hogy  ül.  Szent  Miklós  vára  (Horvátországban) 
1280  körül  130  márkáért  kelt  el.  Sopron  megyében  1237-ben 
Kázmér  községben  tiz  ekealj  föld  130  márka  volt  s  ugyan- 
akkor nyolc  ekealj  föld  ugyanott  40  márka.  Viszont  1240-ben 
négy  ekealj  20  márkáért  kelt  el.  Zsurk  (Szabolcs)  falu, 
melynek  területéi  a  határjárás  szerint  45,000  holdra  lehet 
tenni,  300  márkáért  kelt  el  1212-ben.  Bodrogmegyében  128S- 
ban  négy  község  ára  600  márka.  Újlak  (Valkó  m.)  egyharmada 
11  márka.  A  turóci  prépost  1269-ben  nyolc  szolgáért  14  már- 
kát igér.  Egy  Borsod  nevű  községet  1333-ban  14  kanca  lóért 
cserélnek  el.  Dobóci  Domokos  az  1268-iki  háborúban  két 
szerbet  ejtett  foglyul  s  800  márka  váltságdijat  kapott  értük, 
300  márkát  készpénzben  s  egy  500  márka  értékű  keresztet. 
TV.  Béla  ezért  a  keresztért  nyolc  ekealj  földet,  egy  somogy- 
megyei  és  négy  fejérmegyei  falut  és  immunitást  adott.  Olva- 
sunk azután  olyan  vásárokról  is,  melyekből  azt  kell  követ- 
keztetni, hogy  az  adásvétel  csak  forma  pl.  László  1281-beD 
egy  lóért  200  márkát  adott. 

Az  árakról  fogalmat  nyerhetünk  még  a  Kovachich 
Márton  által  összeállított  Formuláé  solennes-ben  foglalt  ösz- 
szeállitásból  is.  E  szerint  a  XlV-ik  század  első  felében  egy 
lakott  telek  ériéke  egy  márka;  egy  vár  száz  márka;  egy  i^len- 
nyáron  forgó,  alul  csapó  malom  tiz  márka.  Ugyanekkor  más 
adatok  szerint  Esztergomban  egy  ház  ára  200  márka.  Egy 
hektoliter  búza  pedig  nem  egészen  két  dénárba  kerül.  Viszont 
a  pápai  követ  napidija  1317-ben  egy  fél  márka  volt. 

Mindezek  az  adatok  az  árakról  azonban  azért  nem  ad- 
hatnak tiszta  képet,  mert  a  pénz  nem  megbízható.  Mindun- 


79 


talán  megváltozik  a  belső  értéke,  mert  az  érc  tartalmát  vál- 
toztatják a  királyok.  De  még  ha  ez  nem  történnék  is,  akkor 
sem  lehetne  e  kor  árait  egyszerűen  szembe  helyezni  a  maiak- 
kal, mert  más  a  gabna  minősége,  mások  a  házak,  a  várak, 
az  állatok,  mások  az  igények  és  az  értékbecslésre  befolyással 
levő  tényezők. 

A  nagybirtokosok  eredete  és  a  várak. 

I.  A  királyok  mindig  jobban  használhatták  azokat  a 
lovagokat,  a  kik  a  külföldről  jöttek,  mint  azokat,  a  kik  itt 
születtek.  Ezért  az  adományok  osztogatásánál  az  első  király- 
tól kezdve  előny  volt,  ha  valaki  idegen.  Ennek  a  nagyobb 
értelmen  kivül  az  is  oka,  hogy  a  külföldről  jövő  lovagok  uj 
és  gyakorlott  harcosokat  is  hoztak  magukkal,  a  kikre  igen 
nagy  szüksége  volt  a  királynak.  Innen  van  az,  hogy  a  XV., 
sőt  a  XVI-ik  század  elejéig  nádorságot  viselt  nagybirtokosok 
utódai  közül  ma  pl.  senkit  se  ismerünk.^  Alig  van  olyan 
nagybirtokos  családunk,  a  mely  magát  a  XlV-ik  században 
szer'epelt  családig  tudná  visszavezetni.  Ennek  oka  abban  a 
körülményben  keresendő,  hogy  jóllehet  az  Árpádok  alatt  is 
folyton  vándoroltak  be  idegenek,  mégis  az  Anjouk  alatt  nagy- 
birtokos családjaink  teljesen  kicserélődtek.  A  régiek  vagy 
elmenekültek  Lengyelországba,  vagy  pedig  megölettek,  vagy 
az  ismeretlenség  homályába  merültek.  Az  Anjouk  alatt  lép- 
nek fel  az  első  családi  neveket  használó  nagybirtokosok.  Ezek 
Drugeth,  Széchenyi,  Szécsi,  Lipóci,  Báthory,  Bebek,  Sztáray, 
Garay,  Rozgonyi,  Kanizsay,  Lendvai,  Lackfi,  Cudar,  Ge- 
csei  stb. 

A  legtöbb  család  a  XVITI-ik  századig  megőrizte  az  em- 
lékét annak,  hogy  idegenből  szakadt  ide.  A  XlX-ik  század 
nemzeti  iránya  azonban  az""  arisztokráciára  is  átragadt  és 
az  óta  mindegyik  az  ősfoglalókkal  keres  családi  kapcsolatot. 
Hiába  való  törekvés!  A  XlV-ik  században  ismert  173  nem- 
zetség eredetét  vizsgálva  azt  látjuk,  hogy  127  nemzetség  ere- 
dete teljesen  ismeretlen.  A  most  élő  birtokos  családok  között 
van  hat  nagybirtokos  és  három  kisbirtokos,  mely  családfáját 

')  De  az  ez  ut.ln,  esrí^szen  lS48-iií  nádorsüírot  viseltekkel  is  csak 
liét   most   élő  nagybirtokos  csalAd   vau   rpkonsilgban. 


80 


az  Árpádok  koráig  tudja  visszavinni,  de  azt,  hogy  magyar 
eredetű,  ez  sem  tudja  bizonyitani.  Az  ismert  ősökkel  biró 
családok  közül  37-nek  idegen  eredete  kétségtelenül  megálla- 
pítható. Az  Árpádok  korába  való  visszamenés  különben  is 
problematikus  s  igy  bárha  ez  bizonyítva  volna  is,  akkor  sem 
azt  bizonyítaná,  a  mit  az  illetők  vele  bizonyitani  akarnak. 

Az  újonnan  bevándoroltak  legszívesebben  eredeti  hazá- 
jukhoz közel  a  nyugati  részeken  szerettek  adományokat 
nyerni.  Csak  a  mikor  már  bele  élték  magukat  a  viszonyokba, 
akkor  néztek  az  ország  belső  részén  adomány  után.  Való- 
ságos nyugatról  kelet  felé  való  vándorlás  ez,  melyet  a  leg- 
több család  végig  csinált.  A  fentebb  felsoroltakon  kivül  ezt  a 
vándorlást  megtették  a  következők:  a  Rákócyak,  a  Széché- 
nyiek, kiknek  Kachich  nevű  őse,  épugy  mint  a  Báthoryaké 
Dunántúl  kapta  az  első  adom.ányt.  Itt  szerepelnek  először  a 
Cilleiek,  a  Garayak,  a  Németujváriak.  Csak  nagyon  kevés  csa- 
lád jő  keletről  vagy  délről,  mint  a  Brankovits  és  Hunyadi 
meg  Szilágyi. 

II.  A  külföldről  bevándorolt  lovagok  siettek  itt  is  vára- 
kat építeni,  mint  a  hogy  azt  a  külföldön  megtanulták.  Ugy 
mint  a  külföldön,  itt  is  megvoltak  erre  az  okok.  Birto- 
kaik feleslegét  itt  is  meg  kellett  védeni,  a  belháboruk  alatt 
és  a  külellenség  támadásai  ellen  itt  is  szükség  volt  egy  biz- 
tonságot nyújtó  erősitett  helyre.  De  főleg  szükségük  volt  a 
várakra  azért,  mert  ezek  voltak  a  jobbágyok  feletti  uralko- 
dás legfőbb  biztosítékai. 

A  trónviszályok  alatti  foglalás,  a  kisebb  birtokosok  ki- 
fosztogatása  csak  azért  volt  lehetséges,  mert  a  rablás  után 
volt  hol  biztonságba  helyezkedni.  Az  ilyen  törvénytelenségek 
miatti  büntetéstől  is  csak  az  tudott  menekülni,  a  ki  várának 
biztos  révében  kacagva  nézhette  a  királyi  Ítélet  végrehajtói- 
nak fenyegető  gesztusait.  Az  egymás  elleni  háborúk  is  csak 
ugy  voltak  eredményesek,  ha  a  nyilt  csaták  fáradalmait  a 
nagybirtokos  várában  kipihenhette.  A  fegyveres  erő  elhelye- 
zése is  csak  várban  volt  biztos,  mert  itt  ellenőrizhető  volt  a 
katona  magatartása. 

A  XlV-ik  századtól  kezdve  az  eddig  általános  favárak 
kezdenek  eltűnni  és  helyüket  a  kővárak  foglalják  el.  De     e 


81 


korban  is  a  faanyagnak  a  várak  epitéoénél  igen  nagy  szerepe 
marad.  Különben  is  egységes  szokás  vagy  sablon  az  épités 
tekintetében  nincs.  A  várak  nagysága  is  igen  különböző.  Van 
olyan  vár,  melyet  50  márkáért  adnak  el  és  olyan,  melyért 
1000  márkát  is  adnak. 

A  várak  nagyobbodásának  és  tűzálló  anyagból  való  épí- 
tésének az  a  következménye,  hogy  az  urak  ereje  csak  annál 
inkább  megAÖvekszik,  ugy  hogy  a  megyék  egészen  a  nagy- 
birtokosok befolyása  alá  kerülnek.  Egy-egy  nagybirtokos  ál- 
lásfoglalása dönti  el  egész  országrészek  pártállását.  A  vilá- 
giak az  egyháziak  egy  részét  is  megtudják  nyerni  avval,  hogy 
legalább  temetkezési  helyül  monostort  épitenek  és  szerzete- 
seket telepítenek  bele.  Plébániákat  alapítanak,  melyeknek  ök 
a  kegyurai  s  igy  az  alsó  papság  ellenük  nem  foglalhat  állást. 


A  £••  o  s  t  0  n;   XaRvbiilol- 


III.  KORSZAK. 
A  góliát  birtokok  kora. 

A  ligák  virágzása  és  a  király  hatalmának    csökkenése. 

1.  A  góliát  és  a  kisbirtokok  szövetsége. 

Ulászló  megválasztásakor  az  ország  felett  már  csak 
néhány  nagybirtokos  rendelkezett.  Összesen  alig  tiz  ur  dön- 
tötte el  azt,  hogy  ki  üljön  Magyarország  királyi  székén. 
Ulászló  halála  után  azonban  már  arról  is  döntöttek,  hogy 
legyen-e  király  vagy  sem.  Az  összes  politikai  hatalom  az  ü 
kezükben  van  és  csak  azért  nem  határozzák  el  köztársaság 
létesítését,  mert  nincsenek  tisztában  avval,  hogy  ezt  miképen 
lehetne  az  ö  javukra  szervezni. 

Mikor  Ulászló  a  várnai  csatában  meghalt,  az  ország 
területe  egy  néhány  góliát  és  nagyobbszámu  kisbirtokos  ke- 
zében volt.  A  góliát  birtokosok  ingatlainak  kiterjedése  több 
százezer  söt  millió  kataszteri  holdra  tehető.  Ezek  mellett  igen 
kicsi  számú  nagybirtokos  névvel  illethető  birtokos  van.  Ezek 
ingatlanainak  kiterjedése  több  tizezer  hold.  Kisbirtokos  ebben 
a  korban  az,  a  kinek  a  birtoka  legfeljebb  ezer  holdakra  terjed. 
A  hatalom  a  góliát  és  a  kisbirtokosok  kezében  volt.  Az  elsőké- 
ben, mert  a  vagyon  hatalmat  ad;  a  másodikéban  azért,  mert 
a  nagy  szám  a  politikában  mindig  hatalom  volt. 

Az  oligarchák  hatalmának  titka  az,  hogy  a  kisbirto- 
kososztály szövetségét  nem  vetették  meg.  A  nagybirtokoso- 
kat e  szövetségbe  a  viszonyok  kergették  ugyan  bele,  de  az- 
ért az  a  körülmény,  hogy  nem  állottak  ellent,  azt  mutatja, 
mikép  politikájukat  a  viszonyokhoz  tudták  alkalmazni. 
Csák  Máté  legyözhetetlenségének  ez  a  titka  s  Hunyadi  hatal- 
mának ez  a  magyarázó  kulcsa.  Hunyadit  is  a  viszonyok 
kényszeritették  az  alsó  oszídlyokkal  való  szövetségbe.  Óriási, 


83 


gyéren  lakott  birtokainak  müvelésére  jobbágyokat  csak  ugy 
tudott  szerezni,  hogy  kedvezményekkel  csalogatta  őket  bir- 
tokaira. A  határon  levő  birtokait  csak  azzal  tudta  megvé- 
deni, hogy  a  jobbágyokat  tömegesen  felfegyverezte. 

A  többi  nagybirtokos  felett  azzal  szerzett  hatalmat, 
hogy  a  legtöbb  katonát  ő  tartotta.  Birtokainak  nagy 
része  'a  határon  volt  s  az  ország  határán  neki  volt  a  legtöbb 
birtoka.  Ennek  nem  lehetett  más  következménye,  mint  hogy 
a  király  eleste  után  az  övénél  nem  volt  nagyobb  hatalom 
az  országban.  Hatalmának  alapja  a  "többi  nagybirtokosoké- 
tól eltérőleg  nem  várainak  ereje,  hanem  nyilt  csatára  alkal- 
mas serege.  Hunyadi  János  ereje  támadásainak  lehetősége. 
Az  országos  hatalomnak  rövid  idő  múlva  az  ö  kezébe  kel- 
lett kerülnie.  Csak  átmenet  lehetett  az  az  állapot,  hogy 
Ulászló  halála  után  a  nagybirtokosok  az  ország  főkapitányi 
tisztségét  együttesen  szerezték  meg. 

Alig  történt  meg  a  főkapitányok  megválasztása,  már 
kitört  az  egyenetlenség  is.  Az  erők  ekkor  vagy  még  egyfor- 
mán oszoltak  meg,  vagy  pedig  még  nem  voltak  tisztában  az 
ellenfelek  avval,  hogy  melyikük  erősebb.  A  László-pártból 
főkapitányok  lettek:  Bebek  Imre,  Giskra  János  és  Szent- 
miklósi Pongrác;  az  Ulászló-pártból  pedig  Újlaki  Miklós, 
Rozgonyi  György,  Ország  Mihály  és  Hunyadi  János.  A  fő- 
kapitányok azt  tartották,  hogy  hatalmuk  arra  való,  hogy 
vele  visszaéljenek.  A  mit  eddig  nem  mertek  megtenni,  azt 
most  minden  aggodalom  nélkül  megtették.  A  törvény  csak  a 
közönséges  alattvalókat  kötelezte,  de  őket  nem. 

A  zavart  lényegesen  fokozta  a  rögtön  fellépő  számos 
trónkövetelő.  Volt  pártja  Lászlónak,  Ulászló  öccsének;  Jó 
Fülöp  burgundi  királynak;  Brankovicsnak  és  Ciliéinek.  E 
sok  trónkövetelő  azonban  nem  tudta  elérni  azt,  hogy  a  trón 
betöltéáének  kérdését  csak  tárgyalják  is.  E  helyett  az  előző 
királyok  adományait  érvénytelenítették,  az  Albert  király 
halála  óta  keletkezett  vámokat  pedig  megsemmisítették.  A 
főkapitányok  m\ol]ett  a  legnagyobb  birtokosok,  mint  orszá- 
gos tanács  vitték  a  kormányt.  Ez  a  tanács  az  egész  országra 
kiterjedőing  intézkedett,  raig  a  főkapitányok  az  országot 
egymás  közt  felosztották. 

6* 


84 


A  kétféle  hatalom  nem  íudhatolt  rendet  teremteni.  Nem 
tudta  megakadályozni,  hogy  az  ellenséges  főurak  egymást 
el  ne  fogják.  Nem  volt  ereje  ahhoz,  hogy  kényszerítse  a  fő- 
urakat, hogy  náluk  fogva  levő  hirtokos  társaikat  váltságdíj 
nélkül  kiadják.  Az  országgyűlés  elhatározta,  hogy  a  jogtala- 
nul elfoglalt  várak  és  birtokok  visszaadassanak,  hogy  bizo- 
nyos várak  leromboltassanak. 

Ezek  a  határozatok  azt  mutatják,  hogy  az  országgyű- 
lésen a  nemesség  Hunyadival  együtt  elég  erős  a  nagybirto- 
kosok leszavazására,  de  nem  elég  erős  még  arra,  hogy  hatá- 
rozatainak érvényt  is  'tudjon  szerezni.  Az  országgyűlés  fel- 
újítja azt  a  Zsigmond-féle  törvényt,  mely  a  nagybirtokoso- 
kat arra  kötelezi,  hogy  katonát  állítsanak.  A  törvények  és 
az  országgyűlés  erőtlensége  azonban  olyan  nagy,  hogy  a 
nagybirtokosok  nem  is  tartják  érdemesnek,  hogy  az  ország- 
gyűlésen megjelenjenek. 

Ilyen  körülmények  között  nem  csoda,  hogy  a  trón- 
követelőknek sikerűit  az  országot  arra  kényszeríteni,  hogy  a 
trón  betöltésének  kérdésével  foglalkozzék.  Az  ország  erejé- 
ről nem  lehet  szó,  csak  pártok  erejéről.  A  legerősebb  viszont 
az  a  párt,  a  mely  a  legtöbb  katonára  támaszkodik.  E  párt 
a  László  pártja,  mely  nemcsak  László,  hanem  Frigyes  csá- 
szár seregére  is  támaszkodhatik.  Hunyadi  és  Újlaki  azon- 
ban mindent  elkövettek,  hogy  László  ne  ülhessen  a  'trónra. 
Ugy  látszik  inkább  a  burgundi  királyt  szerették  volna  a  ma- 
gyar trónon  látni.  Már  szerződést  is  kötöttek  vele  a  török  el- 
leni védekezésre.  E  szerződés  az  egész  magyar  haderőt  8 — 10 
ezer  emberre  teszi.  Bajos  volna  megmondani,  hogy  azért 
teszi-e  olyan  Ivevésre,  mert  csak  a  határon  elterülő  birtokok 
urait  tekintette  katonaálliíásra  köteleseknek,  vagy  pedig  az- 
ért, mert  a  katonaállitási  terhet  át  akarta  hárítani  a  ki- 
rályra. 

E  kor  politikai  harcmodorára  nézve  jellemző  Hunyadi 
és  Újlaki  viselkedése  attól  az  időtől  kezdve,  mikor  az  ország- 
gyűlés elhatározza,  hogy  Lászlót  az  országba  hivja.  Újlaki 
ugyanis,  hogy  a  királlyal  való  megegyezés  ügyeibe  közvet- 
len befolyást  gyakorolhasson,  beválaszítatta  magát  abba  a 
küldöttségbe,  melyet  az  országgyűlés  azért  küldött  ki,  hogy 


85 


Frigyessel  alkudozzék  s  Lászlót  a  trónra  raeghivja.  Az  or- 
szággyűlés határozatát  azonban  nem  annyira  foganatosí- 
tani, mint  inkább  meghiusitani  törekedett.  Ez  okból  nem 
ment  el  Wienbe.  Miután  a  küldöttség  nélküle  nem  végezhetett, 
Frigyes  mindent  elkövetett,  hogy  megjelenésre  birja.  Saját 
kancellárját  küldte  a  magyar  nagybirtokoshoz,  hogy  meghív- 
ja. Újlaki  engedett,  de  megjelenésének  külsÖ  fényével  töreke- 
dett kifejezni,  hogy  nem  alattvaló,  hanem  szuverén.  Kísérete 
olyan  volt,  mint  e  korban  a  fejedelmeké  lenni  szokott,  szá- 
mos ur,  500  lovas  és  24  négyfogatú  kocsival  vonult  J^e 
Wienbe.  A  város  kapujában  a  császár  és  öccse  fogadták.  A 
kortársak  legnagyobb  meglepetésére  nem  szállott  le  lováról 
a  császár  üdvözlésére. 

A  wieni  tárgyalások  nem  vezettek  eredményre,  de  a 
többi  trónkövetelő  még  sem  tudott  pártot  szerezni.  Csupán 
a  Cilleiek  tartották  össze  a  maguk  pártját,  de  ök  is  olyan 
óvatosan,  hogy  sikertelenség  esetén  baj  nélkül  visszavonul- 
hassanak. Horvátországban  egy  néhány  várat  elfoglaltak 
ugyan  ellenfeleiktől,  de  ezeket  a  foglalásokat  az  egyszerű 
erőszak  jegyében  tették.  Ez  erőszakoskodásokat  Hunyadi 
ennek  dacára  abban  a  tudatban  torolta  meg,  hogy  evvel  sa- 
ját hatalmát  emeli. 

Célját  Hunyadi  e  fellépése  el  is  érte.  A  köznemesség 
az  1446-iki_országgy ülésen  az  ország  kormányzójává  vá-. 
lásztja.  E  választás  Hunyadinak  a  nagybirtokosokhoz  való 
viszonyát  is  eldöntötte.  Egyelőre  velük  ellentétes  párton  volt. 
A  kis  nemesség  ugyanis,  mely  ez  időben  rendszerint  már  a 
nagybirtokosoktól  elkülönítve  tanácskozott  az  országgyűlé- 
sen, megkövetelte  a  kormányzótól,  hogy  a  nagybirtokosok 
erőszakoskodásait  megtorolja.  A  törvények  erre  nem  voltak 
alkalmasak,  mert  a  törvényeket  senki  sem  tartotta  meg.  A 
köznemesség  is  csakhamar  rájött  erre  s  ezért  nem  elégedett 
meg  többé  határozatok  hozatalával,  hanem  a  határozatai- 
nak végrehajtásáról  is  gondoskodott.  Újra  elhatározta  a  jog- 
talanul elfoglalt  birtokok  visszaadását  és  azoknak  a  várak- 
nak a  lerombolását,  melyek  az  ország  védelme  szempontjá- 
ból nem  szükségesek.  Ez  országgyűlési  végzemények  végre- 
hajtása  céljából  kiinoiulta,  hogy  a)  'a   zászlós  urak  az   or- 


86 


szággyülés  tartamára  leteszik  tisztségeiket;  h)  a  főpapok  és 
főurak  kötelesek  az  engedeílenkedök  ellea  fegyverrel  is  fel- 
lépni; c)  az  országgyűlésen  jelenlevő  bitorlóknak  nem  sza- 
bad addig  eltávozniok,  mig  az  országgyűlés  határozatainak 
eleget  nem  tettek. 

A  nagybirtokosok  szempontjából  ennél  is  nevezetesebb 
az  a  határozat,  mely  kimondja,  hogy  az  ország  érdeke  elleni 
liga-szerződések  érvénytelenek.  Tudjuk,  hogy  a  középbirto- 
kosok törekvései  a  nagybirtok  hatalmának  letörésére  nem 
sikerültek.  Hunyadi  kormányzói  hatalma  nem  volt  teljes, 
mert  a  nagybirtokosok  tanácsa  állott  mellette  ellenőrként. 
E  tanács  mindjárt  kész  liga  volt.  A  kormányzó  hatalma  fő- 
leg az  adományozás  tekintetében  volt  korlátozva,  pedig  evvel 
lehetett  a  legtöbb  hivet  szerezni.  A  kormányzó  ugyanis  csak 
legfeljebb  32  jobbágytelek  nagyságú  birtokot  adományozha- 
tott. A  jogtalanul  elfoglalt  birtokok  visszavétele  és  a  véde- 
lemre nem  szolgáló  várak  lerombolásának  foganatosítása 
sem  sikerült,  bár  ez  utóbbi  határozat  különösen  a  Hunya- 
diak pártja  érdekében  született. 

Rövid  ideig  ugy  látszott,  mintha  az  ország  kormánya 
a  középbirtokosok  kezébe  csúszott  volna  át.  A  nagybirtoko- 
soknak azonban  volt  gondjuk  rá,  hogy  ez  a  látszat  se  sokáig 
tartsa  kétségben  kortársaikat.  E  tekintetben  az  ország  vé- 
delmének szüksége  is  az  ő  hatalmuk  fenntartását  szolgálta. 
Az  ország  védelme  ugyanis  nagyszámú  sereget  igényelt.  Ezt 
Hunyadi  állandóan  saját  birtokainak  jövedelmeiből  nem 
tarthatta.  Miután  nagyon  jól  tudta,  hogy  a  nagybirtokosok 
katonaállitási  kötelezettsége  illuzórius,  mert  szükség  esetén  ki 
nem  kényszeríthető,  ezért  az  adóbevételek  emelése  által  töre- 
kedett a  védelem  kérdését  megoldani.  Az  adó  pedig  nagyon 
népszerűtlen  volt  a  kisnemesség  körében,  mert  jobbágyainak 
terhei  az  ő  jövedelmének  fokozását  akadályozták.  Hunyadi 
nem  is  elégedhetett  m.eg  avval,  hogy  csak  a  jobbágyokra 
vessen  ki  adót,  hanem  kénytelen  volt  a  jobbágy  nélküli  ne- 
m.eseket  is  megadóztatni  erre  a  célra.  Az  igy  szerzett  sere- 
gen Hunyadi  betört  1446  végén  Ausztriába,  hol  a  császár 
és  Gilleí  birtokait  pusztította,  a  kiknek  barátságát  Hunyadi 
hatalmának  növekedése  összekovácsolta.   Az  ausztriai  betö- 


87 


rés  jól  sikerült  és  a  sereg  dus  zsákmánnyal  megrakodva 
tért  haza.  Ugyanebben  az  időben  támadta  meg  a  török 
Brankovicsot,  a  ki  Ciliéinek  apósa  volt,  a  mi  annak  a  felte- 
vésnek adott  alapot,  hogy  a  törököt  Hunyadi  biztatta  a  tá- 
madásra. 

Hunyadi  hatalmának  ez  az  emelkedése  felkeltette  a 
nagybirtokosok  féltékenységét  és  újra  előtérbe  lépett  a  ki- 
rályi trón  betöltésének  kérdése.  Hunyadi  tisztában  volt  av- 
val, hogy  a  trón  betöltése  az  ö  hatalmának  végét  jelenti. 
Összehívta  tehát  az  országgyűlést  és  evvel  kimondatta,  hogy 
az  országnak  van  királya,  tehát  minden  olyan  törekvés, 
mélynek  az  a  célja,  hogy  az  ország  királyt  válasszon,  hűt- 
lenség. A  parvenü  Hunyadi  saját  hatalmának  megerősítése 
céljából  ái  legitimitás  álláspontjára  helyezkedett.  A  saját  ha- 
talma lebegett  azonban  csak  szeme  előtt,  'mert  ugyanevvel 
az  országgyűléssel  azt  is  kimondatja,  hogy  lázadás  esetén  a 
kormányzónak  joga  van  közfelkelést  hirdetni.  Ha  a  válasz- 
tott király  netalán  meghalna,  akkor  a  főpapok  éá  zászlós 
uraknak  nem  szabad  a  királyválasztásba  avatkozni,  hanem 
minden  megyéből  bizonyos  számú  nemest  kell  meghívni, 
a  kikkel  egyetértve  kell  a  királyválasztást  megejteni.  Miután 
a  kormányzónak  most  szüksége  volt  a  nemességre,  ez  sietett 
ezt  a  helyzetet  a  saját  előnyére  kihasználni.  A  nemességet 
legjobban  a  katonáskodás  kötelezettsége  nyomta,  ezért  az 
országgyűléssel  kimondatták,  hogy  a  nemesség  csak  utolsó 
sorban  tartozik  felkelni.  Hunyadi  viszont  kormányzói  hatal- 
mát kibővitotte.  Adományokat  korlátlanul  adhatott,  az  or- 
szág jövedelmeit  egészen  s  egyedül  rá  bizták  s  az  ország- 
gyűlés kimondotta  azt  is,  hogy  a  főpapok  kinevezésének  a 
joga  is  a  kormányzót  illeti. 

A  kormányzó  hatalmát  azonban  nem  a  törvények,  ha- 
nem katonai  ereje  adta,  a  melynek  segítségével  minden  ha- 
talmi pozíciót  meg  tudott  szerezni,  ö  az  ország  főkapitánya, 
azaz  fővezére;  ö  Erdély  vajdája.  Mikor  Hédervári  Lőrinc 
nádor  meghal,  akkor  Hunyadi  kiviszi  az  országgyűlésen, 
hogy  Buda  várának  kapitányságát,  melyet  eddig  mindig  a 
nádor  viselt,  ne  az  uj  nádorra,  Garay  Lászlóra  bizzák,  ha- 
nem ő  rá,  a  kormányzóra. 


88 


A  régi  főkapitányok  azonban  ennek  dacára  sem  mond- 
tak le  hatalmukról.  Giskra  az  északnyugati,  Ciliéi  a  délnyu- 
gati, Frigyes  a  nyugati  részek  birtokában  ezután  is  meg- 
marad. Hunyadi  nem  képes  az  egész  ország  felett  hatalmat 
szerezni.  Hiába  a  pápa  erkölcsi  támogatása,  mely  abban 
nyilvánul,  hogy  Hunyadit  herceggé  nevezi  ki.  Valószínűleg  a 
pápa  biztatására  indult  az  ország  belső  viszonyainak  rende- 
zetlensége dacára  most  megint  a  török  ellen.  Azonban  min- 
den erőlködés  dacára  csak  24.000-nyi  sereget  tudott  össze- 
hozni, pedig  hivei  is  kiállították  a  köteles  hadakat. 

A  török  Hunyadi  seregét  a  Rigómezőn  1448  október 
18 — 19-én  megsemmisítette.  Hunyadi  megmenekült,  de 
Brankovics  fogságába  esett.  Ciliéi  apósa  a  vején  ejtett  sérel- 
mekért és  magyarországi  birtokainak  elfoglalásáért  most 
elégtételt  vett.  Kikötötte,  hogy  Hunyadi  szabadonbocsáttatá- 
sáért  100.000  aranyat  fizet,  visszaadja  Brankovicsnak  a 
magyarországi  várait  és  birtokait,  sőt  ligába  lép  vele  és  ve- 
jével, a  kinek  leányát  eljegyzi  fiával,  Lászlóval.  A  rigómezei 
vereség  az  ország  külső  helyzetére  nézve  nem  járt  semmi- 
féle következményekkel,  mert  a  bosnyák  és  szerb  király  egy- 
aránt hűbérese  maradt  a  magyar  koronának,  de  annál  na- 
gyobbakkal  az  ország  belső  viszonyaira  nézve.  Hunyadi 
ugyanis  ezután  már  nem  a  nemességgel  keresett  összekötte- 
tést, hanem  a  főurakkal.  Belátta,  hog7  hatalmának  állandó- 
ságát csak  a  nagybirtokosokkal  való  szövetség  biztosithatja. 

2.  Hunijadi  a  uagijhhioliosi  liqálchan. 

Magyarország  politikai  térképe  a  rigómezei  vereség 
után  még  mindig  azt  a  szomorú  képet  mutatta,  mint  néhány 
évvel  előbb.  Erdély  és  az  Alföldnek  keleti  része  Hunyadié 
meg  Újlakié;  az  északi  rész  a  bányavárosokkal  Giskráé;  a 
nyugati  rész  Frigyesé;  Horvátország  és  a  délnyugati  rész 
Cilleié.  Mindegyik  ur  maga  kormányozta  a  maga  részét  s 
igy  a  Hunyadi  kormányzói  hatósága  alá  csak  az  ezek  után 
fenmaradó  rész  tartozott.  Ennek  dacára  Hunyadi  a  többiek 
uralmát  nem  tekintette  törvénytelennek.  De  hiába  is  tekin- 
tette volna,  ugy  sem  tudott  semmit  se  tenni  ellene.  Miután 
több  évi  tapasztalat  meggyőzte  arról,  hogy  a  főurak  erejét 
megtörni  nem  tudja,  tehát  végre  is  ligába  lépett  velük.  Előbb 


80 


Giskrával,  kinek  még  nővérét  is  feleségül  ígérte,  majd  Ga- 
rayval  és  a  többiekkel. 

A  Garayval  kötött  ligaszerzödés  szerint  egymást  igaz 
jóakaró 'testvérekké  és  barátokká  fogadják.  Kötelezik  magu- 
kat, hogy  egymást  becsületükben  és  állásukban  megolta.1- 
mazzák.  A  bármelyikük  ellen  elkövetett  sértést  mindegyikük 
ellen  elkövetettnek  fogják  tekinteni.  A  korona  és  az  ország 
ügyeiben,  főleg  László  kiszabadítása  ügyében  egyetértőleg 
fognak  eljárni.  Ha  pedig  László  az  országba  behozatott,  ö 
ellene  és  mások  ellen  is  támogatni  és  segíteni  fogják  egy- 
m.ást.  Egyik  sem  fogja  magát  a  másik  hátrányára  felma- 
gasztalni és  nem  fog  a  másik  kárára  gazdagodni.  Ligájuk 
az  örökösökre  is  kiterjed  és  megtartására  esküvel  kötelezik 
magukat.  Hogy  az  összeköttetés  annál  szorosabb  legyen. 
Hunyadi  Lászlót  eljegyezték  Garai  Annával,  Mátyást  pedig 
Ciliéi  leányával.  Hunyadi  eddig  Ulászló  öccsének  királysá- 
~~gát  pártolta,  ettől  az  időtől  azonban  ő  is,  mint  ligatársai, 
László-párti  lett.  Hiszen  ha  a  két  házasság  létre  jő,  akkor 
Hunyadi  V.  Lászlóval  sógorságba  kerül. 

Hunyadinak  ez  uj  szövetségei  felkeltették  Giskrá- 
nak  féltékenységét  s  a  vele  kötött  liga  felbomlására  vezet- 
tek. Sot  megszakította  ezután  Hunyadi  a  nemességgel  való 
összeköttetését  is.  Az  országgyűlési  határozatokat  többé  ő 
maga  sem  tartotta  meg.  Alig  egy  évvel  azután  a  törvény 
után,  mely  kimondja,  hogy  külföldit  egyházi  méltóságra  ki- 
nevezni nem  szabad.  Hunyadi  Lasocki  Miklós  krakói  dé- 
kánt kalocsai  érsekké  nevezte  ki.  Miután  e  kinevezés  Hu-^ 
nyadinak  lengyel-szimpátiáit  mutatta,  a  főurak  megakadá- 
lyozták a  kinevezettet  abban,  hogy  a  javadalmat  elfoglalja. 

Ez  apró  tétovázásoktól  eltekintve.  Hunyadi  most  már 
László  érdekében  dolgozott.  Mutatja  ezt  az  a  körülmény, 
hogy  belement  abba  a  ligába,  a  melyet  az  osztrák  Eizinger 
kezdeményezett  Frigyes  ellen  s  melybe  Podjebrad  is  belé- 
pett. A  három  ország  e  három  leghatalmasabb  ura  és  legna- 
gyobb birtokosa  egyformán  alacsony  sorsból  emelkedett  az 
ország  legelső  méltóságára. 

A  szövetség  foi-rnális  megkötése  céljából  Hunyadi,  az 
esztergomi  érsek,  a  váradi  s  a  pécsi  püspök,  a  szt.-mártoni 


90 


apát,  a  nádor,  Újlaki  erdélyi  vajda,  Cillc4  Uirik  és  Frigyes, 
Palóci  országbiró,  Perényi  tárnok,  Korogyi  macsói  bán, 
Rozgonyi  Rajnáid  székelyispán,  Tornai  Szilveszter  föajtón- 
álló,  12  főispán  s  több  város  követe  Wienbe  ment,  a  bol  a 
ligát  az  osztrák  rendekkel  megkötötték.  Ez  alkalommal  egyez- 
tek meg  a  rendek  az  iránt  is,  hogy  Giskrá.tól,  mivel  a  Hu- 
nyadiakkal kötött  ligát  megsértette,  el  kell  venni  Kassát, 
Lőcsét,  Bártfát  és  Ciliéi  védnöksége  alá  kell  helyezni.  E  ha- 
tározat első  része  Hunyadi,  a  második  Ciliéi  befolyá- 
sának tulajdonitható.  Csakhogy  Hunyadi  még  mindig  bizal- 
matlan volt  Ciliéivel  szemben  s  ezért  inkább  kibékült  Giskrá- 
val,  csakhogy  Ciliéi  ne  kapja  az  északi  városokat. 

A  főuraknak  Frigyes  elleni  küzdelme  látszólag  a  ki- 
rály személyéért,  tényleg  azonban  a  hatalomért  folyt.  Mu- 
tatja ezt  az  a  körülmény,  hogy  akkor,  a  mikor  a  kiskorú 
királyt  Frigyes  1452-ben  végre  kiadja  s  mindegyik  pártnak 
szint  kellene  vallania,  akkor  az  egymástól  való  félelemben 
a  vitát  átterelik  arra  a  kérdésre,  hogy  a  12  éves  király  ké- 
pes-e az  ország  ügyeit  vezetni  vagy  sem?  Az  a  körülmény, 
hogy  akként  döntöttek,  mikép  a  király  erre  képes,  azt  mu- 
tatja, hogy  a  hatalomért  való  küzdelmet  elodázták. 

Az  országos  ügyeket  a  király  nevében  intézték.  Ezt 
mutatja  az  ugyanez  évből  való  országgyűlési  meghivó,  mely 
azt  mondja:  ,,A  király  urnák  a  tanácsban  adott  saját  meg- 
bízásából". Tudnivaló,  hogy  a  12  éves  gyermek  nem  intéz- 
hette maga  az  ország  ügyeit.  Helyette  a  Cilleiek  tették  ezt. 
De  Hunyadi  sem  tört  még  le  s  Ciliéi  nem  szegte  meg  a  liga- 
szerződést. A  Y/ienbe  hivott  országgyűlésen  a  király,  az  ez 
alkalommal  kiadott  okirat  szerint,  az  összes  főpapok  és  fő- 
urak folyamodására,  kinevezi  Hunyadit  az  ország  királyi 
főkapitányává  és  a  királyi  jövedelmek  kezelőjévé.  Hunyadi- 
nak a  Cilleiekkel  volt  egy  régebbi  megállapodása,  mely  sze- 
i'int  a  Cilleiek  abban  mindig  támogatni  fogják  Hunyadit, 
hogy  az  ország  jövedelmeinek  kezelése  az  övé  lesz.  Hunyadi 
ezért  Ciliéinek  10.000  aranyat  tartozott  adni  évenkint. 

Az  a  körülmény,  hogy  ugyanakkor  Podjebrad  c^eh 
kormányzót  is  kinevezte  a  király  Csehország  főkapitányává, 
arra  a  feltevésre  jogosit,  hogy  a  három  ur  ligája  ezt  a  tiszt- 


91 


séget  biztositotta  a  kót  kormányzó  részére.  Hunyadi  kapitá- 
nyi kinevezése  után  sem  tette  le  kormányzói  tisztét  s  cimét. 
Az  országos  hivatalokba  saját  hiveit  neveztette  ki,  igy  külö- 
nösen a  megüresedett  kancellári  méltóságot  Vitéz  Jánossal 
tölttette  be.  Volt  gondja  rá,  hogy  a  híveinek  tett  adományok 
érvénye  meg  ne  semmisittessék.  Erre  annál  inkább  ügyelnie 
kellett,  mert  az  orszá gyűlés  Erzsébet  és  Ulászló  adományait 
megsemmisítette. 

E  kor  országgyűlési  határozatai  a  viszály  magvát  már 
magukban  hordják.  Az  országgyűlés  ugyanis  kimondja 
Ulászló  adományainak  érvénytelenítését  a  nélkül,  hogy 
Ulászló  összes  adományait  érvényteleníteni  akarná  valaki. 
Ha  az  összes  adományok  érvénytelenítését  jelentette  volna 
az  országgyűlés  határozata,  akkor  maga  Hunyadi  is  igen 
tekintélyes  adományokról  lett  vohia  kénytelen  lemondani. 
Hunyadi  bármily  irányú  megröviditéséröl  nemcsak  hogy 
nem  lehet  szó,  hanem  még  igen  tekintélyes  adományokat  is 
kap.  Déva  és  Görgény  várait  uradalmaival  s  a  besztercei 
föispánságot  ekkor  kapja.  Fiát,  a  20  éves  Lászlót  pedig 
Ciliéi  mellé  László  király  nevezi  ki  horvát-dalmát  bánná. 

Minden  körülmény  arra  mutat  tehát,  hogy  a  két  ha- 
talmas ur  néhány  évig  a  legjobb  viszonyban  volt  egymás- 
sal. Hunyadi  kezelte  a  királyi  jövedelmeket,  ezekből  a  ki- 
rálynak évenkint  24.000,  Ciliéinek  évenkint  10.000  aranyat 
adott.  A  királyi  jövedelmek  miként  való  kezelésébe  azonban 
ugy  látszik  Ciliéi  kezdett  beleavatkozni,  mert  1453-ból  fen- 
maradt  Hunyadi  Lászlónak  egy  levele,  melyben  azt  irja 
Cüleinek,  hogy  atyja  bizonyos  jövedelmeket  Ciliéi  kívánsá- 
gához képest  Pozsony  városnak  adott  bérbe. 

Hunyadi  gondosan  ügyelt  arra,  hogy  nálánál  nagyobb 
hatalomra  senki  se  tegyen  szert.  Ö  maga  ugy  Ciliéivel,  mint 
Giskrával  fentartotta  a  jó  viszonyt,  nem  bánta  azonban,  ha 
valamely  körülmény  következtében  valamelyik  versenytár- 
sának hatalma  csorbát  szenvedett.  Nem  tiltakozott,  mikor 
Giskra  az  északi  kapitány  cimét  kapta,  de  nem  is  segitette, 
mikor  Axamit  cseh  vezér  betört  az  északi  részekbe  és  Gis- 
krát  szorongatta.  A  királynak  kellett  Axamit  ellen  sereget 
küldeni. 


02 


A  kortársak  közül  sokan  azt  tartották,  hogy  Axamit 
Ciliéi  biztatására  tört  be  az  országba.  Ezt  az  a  körülmény 
látszott  igazolni,  hogy  ugyanekkor  egy  uj  föuri  liga  kelet- 
kezett, melynek  Ciliéi  vezérlete  alatt  a  következők  voltak  a 
tagjai:  Szécsy  Dénes  esztergomi  érsek,  a  pécsi  iDÜspök,  Garay 
László  nádor,  Újlaki  Miklós  erdélyi  vajda  és  Palóci  László 
országbíró.  A  liga  tagjai  kijelentik,  hogy  a  király  felszóli- 
tására  megújítják  hűségi  nyilatkozatukat.  A  király  és  Ciliéi 
állását,  életét  és  becsületét  az  engedetlenek  ellen  megfogják 
oltalmazni.  Csak  a  királynak  és  Ciliéinek  fognak  engedel- 
meskedni. 

Lehetséges  azonban,  ho —  a  fenti  feltevés  helytelen  és 
Ciliéi  az  Ausztriában  ellene  meginduló  küzdelemre  akarta 
magát  szövetségesekkel  körülvenni  és  biztosítani.  A  fenti  három 
ligába  lépő  ur  közül  egyedül  Eizinger  nem  jutott  fényes 
pozícióba.  Ausztriában  Ciliéi  foglalta  el  azt  a  helyet,  mely 
Eizingert  illette  volna.  Ezért  Eizinger  nem  is  nyugodott  ad- 
dig, mig  Ciliéit  meg  nem  buktatta.  1453  szeptember  28-án 
Eizinger  és  társai  a  wieni  burgba  fegyvereseikkel  betörtek 
és  kényszeritették  a  királyt,  hogy  Ciliéit  az  udvarból  eltávo- 
lítsa. 

E  siker  után  Eizinger  is  előrelátóbb  lett  és  hatalmá- 
nak biztosítására  most  már  nemcsak  ausztriai,  hanem  cseh 
és  magyar  urakkal  is  szövetkezett.  Ligába  lépett  ugyanis 
Podjebrad  Györggyel,  a  két  Sternberg  gróffal,  Plankenstein 
Pongráccal,  Hunyadival  és  Vitéz  Jánossal.  Eizinger  és  tár- 
sai tanultak  Ciliéitől  és  a  saját  érdekeik  megvédésére  irá- 
nyuló szövetségük  céljaként  a  király  megvédését  jelölték  meg. 
Ugyanekkor  Hunyadi  Podjebraddal  egy  külön  ligát  is  köt, 
mely  szerint  Podjebrad  Hunyadit  a  király  és  tanácsosai  előtt, 
valamint  összes  ellenségeivel  szemben  „erős  szeretettel,  szi- 
lárd hűséggel  és  testvéri  érzéssel  fogja  szolgálni"  és  nem 
fogja  engedni,  hogy  „családja,  személye  vagy  vagyona  ellen 
bárminő  merénylet  követtessék  el." 

Az  1453-iki  esztendő  a  külpolitikai  viszonyok  lényeges 
változását  hozta  avval,  hogy  a  török  május  29-én  elfoglalta 
Konstantinápolyt.  Evvel  az  ujabb  győzelemmel  megszűnt  a 
keletrómai  császárság  és  vele  a  török  ellen  küzdök  száma 


93 


megint  kevesebb  lett.  Magyarország  védelmének  kérdése  is 
lényegesen  bajosabbá  vált."  Hunyadi  jól  látta,  hogy  az  ö  se- 
regei magukban  nem  lesznek  elegendők  arra,  hogy  birtokait 
megvédjék.  Az  országgyűlésen  tehát  a  régebbi  törvényekben 
megállapított  katonaállitási  kötelezettségek  visszaállítását 
vitte  keresztül.  E  kötelességek  teljesítését  pedig  bírságokkal 
akarta  biztosítani. 

E  korban  azonban  senkisem  volt  áldozatra  kész. 
Könnyű  dolga  volt  tehát  a  királynak  és  pártjának  e  határo- 
zatok elleni  hangulatcsinálással.  A  királypártnak  ez  jó  alka- 
lom volt  arra,  hogy  Hunyadi  kormányzói  hatalmát  kikezd- 
jék. A  támadást  a  Hunyadira  nézve  a  legérzékenyebb  ponton 
kezdték  s  számadást  követeltek  az  országos  jövedelmekről.  A 
király,  hogy  az  urakat  terveinek  megnyerje,  felhívta  őket, 
hogy  országos  tanácsot  szervezzenek  és  annak  fizetését  álla- 
pítsák meg.  Az  országgyűlés  e  felhívásnak  megfelelt,  de  a 
tanácsosok  fizetését  ugy  állapította  meg,  hogy  az  országos 
jövedelmeket  felemésztette.  A  király  látva,  hogy  igy  nem  ér- 
het célt,  titkos  megbízást  adott  a  nádornak  a  kérdés  elinté- 
zésére. E  szerint  a  nádornak  bizalmasan  kellett  tárgyalnia 
azokkal  az  urakkal,  a  kikkel  jó  viszonyban  van  s  ha  ezek  a 
tárgyalások  eredményre  vezetnek,  akkor  fognák  az  ügyet 
az  országgyűlés  elé  vinni. 

Az  országos  tanács  szervezésével  a  kormányzói  állás 
megszűnt  volna.  Hunyadi  azonban  nem  könnyen  engedett. 
Ausztriai  és  cseh  ligatársaihoz  fordult,  hogy  rá  vegyék  a  ki- 
rályt állásának  fentartására.  A  király  tudja,  hogy  a  tanács 
megszűntetése  is  ellenszenvet  fog  kiváltani,  ezért  a  tanácsot 
is  meghagyja,  de  Hunyadi  hatalmát  sem  csorbítja.  Hunyadi 
ez  alapon  aztán  nemcsak  az  őt  jogosan  illető  hatalmat  akarja 
gyakorolni,  hanem  minden  hatalom  gyakorlására  jogosított- 
nak tekinti  magát.  Országgyűlést  is  hl  egybe,  a  király  azon- 
ban betiltja.  Miután  hatalma  nem  csorbul,  Ciliéi  is  kényte- 
len vele  kibékülni.  E  kibékülés  Hunyadira  nézve  az  Eizin- 
gerrel  való  szakítást  jelentette,  mert  most  Hunyadi  tette 
lehetővé  Ciliéinek  az  udvarba  való  visszatérést.  Hunyadi 
azonban  rosszul  szám.itott,  mert  minden  oldal  bizalmát  el- 
vesztette.  Annyira    félt,   hogy    1455-ben    nem   mert  elmenni 


94 


arra  a  tanácskozásra,  melyet  a  törökök  kiűzése  tárgyában 
a  pápa  és  a  császár  részvételével  Bécáiijhelyen  az  osztrák, 
cseh  és  magyar  urak  tartottak. 

Hunyadi  félelme  jogosult  volt,  mert  Ciliéi  csakhamar 
azután,  hogy  Hunyadi  segitségével  az  udvarba  visszakerült, 
egy  ligát  szervezett  Hunyadi  ellen.  E  liga  tagjai  Hunyadi 
régi,  de  cserbenhagyott  társai:  Podjebrad,  Garay  László  és 
Újlaki  Miklós.  Hunyadi  látta  azt  a  veszedelmet,  melyet  az 
uj  liga  rá  nézve  jelent.  Kereste  tehát  a  módokat,  a  melyek 
által  az  udvarral  való  viszonya  ismét  a  régi  lesz.  Az  ismé- 
telt tanácskozások  nem  vezettek  eredményre,  sőt  a  helyzet 
annyira  elmérgesedett,  hogy  a  király  már  biztosító  levelet 
sem  akart  Hunyadinak  a  tárgyalásokra  adni.  Hunyadi  sem 
ijedt  meg  azonban  és  a  birtokában  levő  várak  megerősítését 
rendelte  el.  Erre  az  udvar  ijedt  meg.  A  király  mcghivta 
Hunyadit,  hogy  Győrben  tárgyaljanak,  a  mint  a  meghivó 
mondja,  a  Ciliéivel  való  kibékülésről. 

Most  már  a  király  és  Ciliéi  féltek  és  ők  nem  jelentek 
meg  Győrben,  hanem  csak  követeket  küldtek.  A  győri  össze- 
jövetel gyűléssé  lett,  melyen  a  megjelentek  Hunyadi  befo- 
lyása alá  kerültek  úgyannyira,  hogy  utóbb  vele  ott  ligába  is 
léptek.  Erről  a  királyt  is  értesítették  avval,  hogy  ők  vala- 
mennyien az  ország  javáért  fognak  dolgozni.  Nem  engedik 
azonban,  hogy  az  idegenek  akár  világi,  akár  egyházi  tiszt- 
ségeket töltsenek  be.  Miután  a  pápa  a  török  elleni  háborút 
nagyon  sürgette,  az  udvar  kénytelen  volt  Hunyadival  kibé- 
külni. A  kibékülés  jeléül  Hunyadi  Mátyás  az  udvarba  megy 
kamarási  szolgálatot  teljesiteni,  a  négy  év  előtt  kötött  el- 
jegyzést pedig  megújítják.  Ciliéi  Erzsébet  Hunyadi  házába 
megy,  hogy  Hunyadiné  nevelje  fel.  Erzsébet  azonban  rövid 
idő  után  meghal. 

E  kor  küzdelmei  szomorú  képet  adnak  arról  a  lelki 
sivárságról,  mely  e  kor  embereit  eltölti.  Mindenki  vagyonért 
küzd.  Ciliéi  és  Hunyadi,  Podjebrad  és  Eizinger,  Újlaki  és 
Garay  mind  egyformák.  A  szövetségeket  addig  tartják  meg, 
a  mig  az  rájuk  nézve  előnyös.  Hunyadi  és  Ciliéi  az  ország 
jövedelmein  osztoznak,  a  királynak  titkos  szövetséget  kell 
összehozni,  hogy  néhány  nála  felejtett  sóbánya  jövedelmén 


95 


kivül  más  jövedelme  is  legyen.  Alattvalóinak  van  pénze  és 
vagyona  bőven.  Mikor  a  királlyal  való  kibékülés  után  Hu- 
nyadi Gapistrano  János  sürgetésére  a  török  elleni  háborúra 
határozza  el  magát,  annyi  pénz  felett  rendelkezik,  hogy  a 
királynak  8000  forintot  adhat  kölcsön.  A  király  ennek  fejé- 
ben Hunyadi  adományait  megerösitette. 

Hunyadi  a  török  ellen  háborúkat  viselt,  tehát  eléggé 
megmutatta,  hogy  öt  csak  az  ország  s  nem  saját  érdeke  ve- 
zette, mondják.  Az  iránt  nem  is  lehet  kétség,  hogy  e  háború- 
kat Hunyadi  csakugyan  viselte,  csupán  azoknak  erkölcsi 
megítélése  tekintetében  térhetnek  el  a  vélemény'pk.  Tudni 
kell,  hogy  a  XV-ik  században  Magyarországon  nincs  köz-, 
csak  magánügy.  Az  ország  védelme  nem  az  állam,  hanem 
egyes,  a  támadás  révén  érdekelt  birtokosok  ügye.  A  török 
kiűzése  az  országnak  érdeke  volt  ugyan,  de  ezt  e  Sorban 
senki  sem  látta  még  be.  Hunyadi  sem  az  ország  szempont- 
jából fenyegető  veszélyeket  látta,  hanem  birtokait  féltette. 
Hatalmának  alapja  az  ország  déli  részein  és  Erdélyben  el- 
terülő birtokai  voltak.  Emelkedésének  lehetősége  a  török  el- 
lenében szerezhető  fejedelemség,  melyet  a  pápa  már  akkor 
Ígért,  mikor  1444-ben  Hunyadi  könnyelműen  feláldozta 
seregét. 

A  török  elleni  háború,  melyre  Gapistrano  hosszú  ideje 
izgatott,  nem  érdekelt  senkit  Magyarországon.  A  mikor  meg- 
indult a  sereg,  csak  Hunyadi  személyes  hivei  jelentek  meg. 
Kanizsay  László,  Rozgonyi  Rajnáid,  Korogyi  János  és  Szi- 
lágyi csatlakoztak  Hunyadihoz.  A  király  sem  gondolt  e  had- 
járattal és  a  császár  ellen  indítandó  háborúra  gyűjtötte 
erőit.  A  török  ellen  induló  sereg  a  pápa  pénzén  gyűjtött 
zsoldosokból  állott,  a  kiket  a  rablás  kilátása,  az  elérhető 
bűnbocsánat  és  a  jobbágyi  helyzetből  való  szabadulás  csá- 
bított. És  ez  a  sereg  győzelmet  aratott  a  törökön  Nádor- 
fehérvárnál 1456-ban.  Hunyadi  pedig  röviddel  utóbb  meg- 
halt. 

A  nagybirtok  történetének  legnevezetesebb  alakja  halt 
meg  benne.  A  társadalom  legalsó  rétegéből  emelkedve  az 
urak  legelőkelőbbjei  közé,  olyan  beláthatatlannak  tekintette 
az  emelkedés   lehetőségét,   hogy   a  legmagasabb   polcig  som 


96 


állott  volna  meg.  Első  és  hatalmas  képviselője  ő  a  nagybir- 
tok országos  hatalomra  emelkedésének.  Hogy  nem  tette  a 
fejére  a  királyi  koronát  csak  azért  történt,  mert  előbb  halt 
meg,  mint  V-ik  László. 

3.  A  királif  kísérletei  a  Hnuyadiak  megtörésére. 

Hunyadi  halálával  elhárítottnak  látszott  az  az  aka- 
dály, mely  a  királyi  hatalomnak  eddig  útjában  állott.  V. 
László  sietve  kereste  a  módokat,  hogy  az  országos  jövedel- 
meket és  a  Hunyadi  kezén  volt  várakat  visszaszerezze.  Tisz- 
tában volt  azzal,  hogy  Hunyadi  Lás/ló  és  Szilágyi  Mihály 
egyaránt  ellen  fog  állani.  Ezért  csellel  akart  célhoz  érni.  A 
török  elleni  háború  ürügye  alatt  sereget  gyűjtött  s^Futakra 
országgyűlést  hirdetett.  Hunyadi  László  ez  országgyűlésen 
csak  ugy  mert  megjelenni,  hogy  V.  Lászlótól  előbb  bátorság- 
levelet kért  és  azt  a,  királyi  Ígéretet,  hogy  nem  fog  tőle  szám- 
adást követelni  azokról  a  jövedelmekről,  melyeket  atyja  ke- 
zelt. Hunyadi  ily  Ígéretek  után  megjelent  Futakon,  a  hol 
megígérte,  hogy  a  kezén  levő  várakat  ki  fogja  adni.  Ugyan- 
ekkor Ciliéivel  ligát  kötött,  a  ki  megígérte,  hogy  fiának  fogja 
tekinteni. 

Hunyadi  mindezek  után  azt  remélte,  hogy  atyja  he- 
lyett ö  lesz  a  kapitány.  Ebben  a  reményében  azonban  csaló- 
dott és  így  csakhamar  Nándorfehérvárra  ment,  a  hol  Szilá- 
gyi nem  nagy  örömmel  fogadta  s  kijelentette,  hogy  ö  a 
maga  részéről  nem  járul  hozzá  a  várak  átadásához.  Ezért 
a  mikor  V.  László  röviddel  a  futaki  gyűlés  után  megjelent 
Nándorfehérvár  alatt,  be, sem  akarta  engedni  a  várba.  Vitéz 
János  püspöknek  kellett  közbelépnie,  hogy  a  királynak  ne 
kelljen  szégyenszemre  elmennie  a  vár  alól. 

A  királynak  fegyveresek  nélküli  beeresztése  a  várba 
nem  járhatott  a  Hunyadiakra  nézve  semmi  veszéllyel.  A 
vár  tele  volt  Hunyadihű  urakkal.  Ugy  látszik  elvégezték, 
hogy  végezni  fognak  Ciliéivel,  a  kit  a  király  rossz  szellemé- 
nek tartottak.  Hunyadiék  hivei  ezt  meg  is  tették  és  Ciliéit 
megölték.  A  király  megijed,  s  hogy  neki  magának  ne  legyen 
bántódása,  kinevezi  Hunyadi  Lászlót  az  ország  főkapitá- 
nyává. 

Ciliéi  megöletésének  körülményei  mindig  homályosak 


97 


fognak  maradni.  Egy  néhány  külső  körülményt  azonban 
tudunk.  A  király  négyezer  fegyveressel  ment  Nándorfehér- 
vár alá,  csakhogy  ezeket  nem  bocsátották  a  várba,  söt  Ciliéi 
megöletése  után  a  király  haza  bocsátotta  őket.  Ezután  in- 
dult Temesváron  keresztül  Budára.  Megesküdött,  hogy  Hu- 
nyadi Lászlót  nem  fogja  megbántani. 

Hunyadiék  tehát  megint  győzelmesen  kerültek  ki  eb- 
ből a  küzdelemből.  Ez  azonban  mindazoknak  csalódását 
okozta,  a  kik  azt  remélték,  hogy  a  dus  Hunyadi-vagyonból 
nekik  is  fog  jutni  valami.  A  csalódottak  ligát  kötöttek.  A  liga 
tagjai:  Garai  nádor,  ki  inkább  magának  akarta  a  hatalmat 
biztosítani,  mint  leendő  vejének;  Újlaki  vajda,  a  ki  félté- 
keny volt  Hunyadi  Lászlóra;  Bánífy  Pál  főajtónálló;  Buzlai 
László  föpincemester;  Szomszédvári  Cermin;  Henning  fő- 
lovászmester; Jodok  véglesi  kapitány;  Holcer  Konrád;  Ruk- 
kendár  Farkas  és  Giskra  János.  Miután  ez  a  liga  a  királyt 
megnyugtatta,  ez  a  két  Hunyadit,  Vitéz  Jánost,  Kanizsay 
Lászlót,  Rozgonyi  Sebestyént  Budára  hivta  és  elfogatta. 

V.  László  ezt  az  eseményt  ugy  fogta  fel,  mint  a  mely 
által  lett  csak  tulaj donképeni  királlyá.  Az  Ausztriába,  Cseh- 
országba és  Sziléziába  küldött  leveleiben  ezt  irja:  „Immár 
többé  nincs  senki,  a  ki  elém  akadályokat  gördíthetne  és  raj- 
tam uralkodhatnék.  Szabadon  uralkodó  király  vagyok." 

Hunyadi  Lászlót  lefejezték.  Mátyást  fogságban  tar- 
tották. A  ki  legjobban  félt  e  tettek  következményeitől,  az  a 
király  maga  volt.  Félelmét  azzal  palástolta,  hogy  a  Hunya- 
diak ellenségeit  buzdította.  Erre  nagy  szükség  is  volt,  mert 
sem  Szilágyi  Mihály,  sem  pedig  Hunyadiné  nem  pihent. 
Június  elején  már  ugy  az  Alföldet,  mint  Erdélynek  király- 
hü  részeit  pusztitták.  A  király  nem  jól  érezte  magát  a  Szi- 
lágyi pusztításairól  érkezett  hírekre  és  ezért  Wienbe,  majd 
Prágába  ment.  Mátyást  mindenüvé  magával  vitte,  Szilá- 
gyiéknak  pedig  folyton  békeajánlatokat  küldött.  E  közben 
váratlanul  meghalt. 

A  Hunyadi-vágyon  együtt  maradt,  tehát  a  Hunyadi- 
család hatalma  sem  múlhatott  el.  A  király  e  nagy  vagyon- 
nal szemben  még  a  főurak  egy  részének  segítségével  is  tehe- 
tetlen volt.  Érezte  ezt  az  erőt  a  király  még  akkor  is,  mikor 

A  íT  0  s  t  0  li-   Nagybirtok.  ^ 


98 


László  már  nem  élt  és  Mátyás  az  ö  fogságában  volt,  ezért 
csúfoltatta  ezt  Wienben  magyar  királynak.  Nem  tudta,  hogy 
mennyire  igaza  van.  Pedig  egykorúak  feljegyzése  szerint 
Capistrano  ugy  beszélt  Hunyadi  fiairól,  mint  Magyarország 
jövendő  királyairól,  sőt  III.  Galixtus  pápa  is  ezt  a  megol- 
dást tartotta  volna  megfelelőnek. 

Mindezeknél  azonban  lényegesebb  volt,  hogy  az  or- 
szág legerősebb  várai,  Erdély  s  az  Alföld  a  Hunyadi-párt 
kezén  voltak.  Evvel  szemben  nem  jöhetett  figyelembe,  hogy 
Garay  a  király  rokona  volt,  hogy  Újlaki  leánya  Podjebrad 
György  cseh  kormányzó  fiának  felsége.  A  Huny  ad  i-vagy  ón- 
ban rejlő  erő  mellett  a  császár  akarata  is  elenyésző  tényező; 
Mátyás  királysága  csak  azt  jelentette,  hogy  a  tényleges  ha- 
talomhoz hozzá  járult  a  formai  jog. 

á.  Az  első  nauyhiriokos  Ixirúly  küzdelmei  a  koronáért. 

Hunyadi  Mátyás  az  ország  királya  lett.  A  mikor  hirül 
hozzák  neki  Prágába  ezt  a  hirt,  egyáltalában  nem  csodál- 
kozik rajta,  mintha  már  régen  várta  volna.  Tudta,  hogy 
családja  mindent  elkövet  e  cél  érdekében.  Tudta  azt  is,  hogy 
nagyon  közel  van  ennek  elérése,  mert  ha  nem,  akkor  Pod- 
jebrad nem  jegyezte  volna  el  leányát  vele,  a  fogollyal. 

Hunyadi  Jánosné  és  Szilágyi  Mihály  ligát  hoztak  létre 
Mátyás  királysága,  érdekében.  Ebbe  első  sorban  Garay  Lász- 
lót nyerték  meg  avval  a  tervvel,  hogy  Mátyás  ef  fogja  venni 
az  ő  leányát.  Miután  azonban  tudták,  hogy  Podjebrad  idő- 
közben eljegyezte  leányát  Mátyásnak,  megigéríék,  hogy  ad- 
dig sem  örökségébe,  sem  a  királyi  hatalomba,  nem  engedik, 
a  mig  ez  eljegyzést  fel  nem  bontja.  A  ligához  Miklós  pécsi 
püspök  és  Bánffy  Pál  főudvarmester  is  csatlakozott. 

A  talaj  elő  volt  tehát  készítve.  Az  egyik  oldalon  a  Ga- 
rayakkal  való  összeköttetés,  a  másik  oldalon  a  Podjebraddal 
való,  mely  utóbbi  Újlaki  és  Giskra  támogatását  jelentette. 
A  királyválasztó  országgyűlésnek  csak  az  volt  a  feladata, 
hogy  a  történt  megállapodásokat  szentesítse.  Hogy  a  ligák- 
nak alkalma  legyen  igényeiket  érvényesíteni,  kimondatták 
az  országgyűléssel,  hogy  Mátyás  öt  évig  gyámság  alatt  lesz. 

A  Szilágyi-ligának  hatalmas  támasza  volt  a  kis  nemes- 
ség. Ez  sietett  is  a  maga  jutalmát  kivenni.  Az  országgyűlés- 


99 


sel  felmenttette  magát  a  katonáskodás  terheitől,  illetve  ki- 
mondotta, hogy  a  nemesség  csak  végszükség  esetén  tartozik 
személyesen  hadba  szállni.  Kimondta  továbbá  azt  is,  hogy 
nemesektől  és  azok  jobbágyaitól  sohasem  szabad  adót  szed- 
ni. Miután  pedig  a  királyok  rokonaikkal  szemben  mindig 
elnézök,  kimondotta  azt  is,  hogy  a  király  kötelessége  roko- 
naival szemben  is  igazságot  szolgáltatni. 

Mátyás  megválasztása  nem  jelentette  még  azt,  hogy  a 
hatalom  is  a  kezében  van.  Még  nem  is  lépett  az  ország  föld- 
jére, már  nehézségek  támadtak  a  két  eljegyzés  miatt.  Szilá- 
gyi azt  követelte,  hogy  Mátyás  a  Podjebrad  leányával  kö- 
tött eljegyzést  bontsa  fel.  Mátyás  ezt  nem  volt  hajlandó 
megtenni,  sőt  szerződésre  lépett  Podjebraddal  és  fiaival, 
melyben  egymásnak  kölcsönös  támogatást  Ígérnek  s  azt, 
hogy  az  eljegyzést  nem  fogják  felbontani.  Arra  az 
esetre  pedig,  ha  netalán  mégis  felbontaná  Mátyás  az 
eljegyzést,  Podjebradnak  100.000  magyar  arany  forintot 
fizet.  Ugyanezt  ígérik  Podjebrad  és  fiai.  Ez  a  szerződés  ha- 
tározott ellentétben  állott  a  Garayval  kötött  szerződéssel.  En- 
nek dacára  Szilágyi  és  Himyadiné,  valamint  nyolc  magyar 
ur,  a  tizenegy  cseh  úrral  szemben  jótállóit  a  szerződés  meg- 
tartásáért. 

Garay  a  vele  kötött  szerződés  e  megsértését  annál  in- 
kább rossz  néven  vette,  mert  Szilágyiék  azt  az  Ígéretüket  sem 
tartották  meg,  hogy  Mátyást  mind  addig  nem  engedik  a 
királyi  hatalomba  és  örökségébe,  mig  a  Garayval  kötött 
szerződést  nem  teljesiti.  Ezért  ugy  ő,  mint  Újlaki  és  Giskra 
is  felkeltek.  Az  utóbbi  keltöt  nagyon  könnyű  volt  leszerelni. 
Mátyásnak  azonban  állandó  barátokra  volt  szüksége,  ezért 
a  nemesség  jóindulatát  kereste.  Az  összehivoít  országgyűlé- 
sen tehát  ujabb  kedvezményeket  biztosított  nekik.  Kimond- 
ták, hogy  a  nemesség  csak  védelmi  háborúba  tartozik  menni 
és  ekkor  is  csak  a  határig.  Há  a  felvonulás  után  14  nap 
alatt  az  ellenség  nem  jelentkezik,  akkor  a  nemesség  haza  vo- 
nulhat. 

Mátyás  ezután  elég  erősnek  érezte  magát  arra,  hogy 
Garayt  letegye  a  nádori  méltóságról.  Helyébe  Guthi  Ország 
Mihályt  nevezte  ki.  Evvel  azonban  megsértette  Újlakit,  a  ki 

7* 


100 


szintén  vágyott  e  móltóságra.  Mátyás  önálló  intézkedései 
bántották  Szilágyit  is  s  igy  nemsokára  egy  ligában  szövet- 
kezik ez  a  három  sértett  ur  a  király  ellen.  A  szerződést  1458 
július  26-án  Simontornyán,  a  Garayak  várában  irják  alá. 
Kötelezik  magukat,  hogy  egymást  összes  erejükkel  minden- 
nemű veszélyek  közepette  támogatni  fogják.  Ha.  valaki  akár 
őket,  akár  híveiket  megtámadná,  bármilyen  magas  méltó- 
ságban legyen  is:  fegyvert  fognak.  Kimondja  a  szerződés 
azt  is,  hogy  a  királynak  az  az  intézkedése,  mellyel  Garayt  a 
nádorságtól  megfosztotta,  nem  érvényes. 

A  liga  megkötése  után  négy  nappal  Mátyás  már  tu- 
dott róla.  Azonnal  elküldte  Vitéz  Jánost  Szilágyihoz,  aki 
rávette  a  sértett  Szilágyit,  hogy  öccsével  találkozzék.  E  ta- 
lálkozás megtörtént  s  Mátyásnak  sikerült  nagybátyját  a 
Hunyadi-vágyon  nagyobb  részének  és  a  besztercei  főispán- 
ságna^  odaígérése  által  a  maga  pártjára  visszahódítani. 
Szilágyi  azonban  többre  vágyott  és  ezért  nemsokára  vissza- 
tért ligatársaihoz.  Mátyás  ezért  elfogatta,  de  a  pápai  követ 
közbenjárására  életben  hagyja,  majd  a  pápa  közbenjárására 
fogságából  is  kiengedve,  a  szerb  királyságot  adja  neki.  Szi- 
lágyi el  is  megy,  hogy  királyságát  elfoglalja,  de  itt  a  török 
nemsokára  elfogatja  s  lefejezi. 

Mátyás  a  Hunyadi-vágyon  révén  óriási  hatalmat  tar- 
tott a  kezében.  Ennek  tulaj  donitható,  hogy  már  1458-ban 
sikeresen  hadakozik  a  török  ellen  s  hogy  minden  Ígérete 
dacára  a  nemességre  rótt  uj  terhek  ellen  nagyobb  mozga- 
lom nem  indul.  A  régi  katonai  terheket  egész  terjedelmük- 
ben visszaállítja  s  ezen  felül  a  huszárság  felállítását  is  ki- 
mondatja az  országgyűléssel.  A  Garay-párt  mozgalmait  ezek 
a  katonai  terhek  mégis  megkönnyítették.  Annyira  haladt 
már  ez  a  mozgalom,  hogy  alkudozásba  léphettek  a  császár- 
ral, a  kinek  megígérték,  hogy  megválasztják  királynak.  Mi- 
kor Mátyás  e  mozgalmakról  értesült,  összehivta  a  hozzá  hü 
urakat  és  biztosította  őket,  hogy  védelmük  érdekében  min- 
dent el  fog  követni  s  felhívta  őket,  hogy  ujitsák  meg  hűségi 
esküjöket.  Mátyás  ekkor  36  főurat  számithatott  hívei  közé. 
Az  erdélyi  püspököt  kivéve,  az  összes  főpapok  a  király  párt- 
ján voltak.   Garayval  együtt  22  nagybirtokos   és   az  erdélyi 


101 


püspök  a  császár  pártján  volt.  Tehát  59  ember  volt  ekkor 
Magyarország  minden  hatalmának  birtokosa. 

A  Garay  vezetése  alatt  álló  párt  a  császárt  megválaszt- 
ván királlyá,  öt  erről  egy  okiratban  értesiti.  Ez  az  okirat 
mindenkor  érdekes  dokumentuma  lesz  a  nagybirtokosok  és 
a  magyar  uralkodó  egymáshoz  való  viszonyának.  A  nagy- 
birtokosok megígérik  a  császárnak,  hogy  mindenben  támo- 
gatni fogják.  Segítségére  lesznek  azok  ellen,  a  kik  az  enge- 
delmességet tőle  megtagadlak.  Az  a  hang,  a  melyen  ez  az 
irat  tartva  van,  nem  az  alattvalók  hangja  az  uralkodóval 
szemben,  hanem  a  hatalmasok  egymás  közötti  hangja. 

A  császár  ez  öntudatos  hang  után  azt  várta,  hogy  hí- 
vei majd  megszerzik  az  országot  és  neki  csak  a  kész  hata- 
lomba kell  majd  beülnie,  az. urak  pedig  azt.  hogy  a  császár 
őket  Mátyás  ellen  m.egfogja  védeni.  Mindkét  fél  csalatkozott. 
Mátyás  így  könnyen  hűségre  téríthette  az  urak  egy  részét, 
majd  mikor  Garay  meghalt,  valamennyit.  Frigyes  egészen 
visszavonult,  mihelyt  Mátyással  örökösödési  szerződést  tu- 
dott kötni  oly  értelemben,  hogy  az  esetre,  ha  Mátyás  fiutód 
nélkül  halna  el.  akkor  a  magyar  trónt  a  császár  valamelyik 
fia  nyeri  el. 

Mátyás  e  szerződésbe  azért  ment  bele,  mert  a  magyar 
korona  Frigyes  birtokában  volt  és  nem  tudta  visszaszerezni. 
Frigyes  a  szerződésen  kivül  80.000  forintot  is  kötött  ki,  mely- 
nek megszerzésére  igen  nagy  nehézségekbe  ütközött,  mert  a 
nemesség  minden  adó  ellen  állást  foglalt.  E  váltságösszeg 
előteremtésére  szolgáló  adót  csak  ugy  szavazta  meg.  hogy 
Mátyás  személyes  hivei  közül  18  világi  és  9  egyházi  föur  ke- 
zességet vállalt  arra,  hogy  Mátyás  nem  fog  többet  ilyen  adót 
kivetni.  A  nemességnek  ez  az  állásfoglalása  meggyöngítette 
Mátyást  a  nagybirtokosokkal  szemben  is.  A  koronázó  ország- 
gyűlésen kierőszakolták  tőle  azt  az  Ígéretet,  hogy  senkit  ..a 
főpapok  és  zászlós  urak  tanácsa  nélkül,  hűtlenség  bűnében  el 
nem  marasztalhat"  és  hogy  senki  jószágát  törvényes  Ítélet 
nélkül  el  nem  foglalja. 

5.  Mátjiás  nralmáímh  ntpc/FizilárcJnlásn. 

A  magvar  királyok  megtanulhatták  elődjeik  példáján, 
hogy  hatalmuk  legerősebb  támasza  egy  második  koronának 


102 


megszerzése.  Mátyás  ugy  látszik  ismerte  jól  elődjeinek  küz- 
delmeit. Még  meg  sem  erősödött  a  magyar  trónon,  már  is 
nyugat  felé  tekint  s  a  német  birodalomban  törekszik  befo- 
lyásra szert  tenni.  A  németeket  ide  édesgeti,  nekik  adomá- 
nyokat ad.  Sőt  a  német  császár  tisztjeinek,  a  nélkül  is  ad 
földet,  hogy  ide  jönnének.  A  császár  főkapitányát  egyidejű- 
leg saját  szolgálatába  is  fogadja.  Ez  az  eljárás  a  magyar 
urak  elégedetlenségét  váltotta  ki.  Mátyás  azonban  résen  volt 
és  erejének  fentartása  érdekében  Belgrád,  Zalánkemén  és 
Orsova  váraiba  német  katonákat  rakott. 

A  németek  ugy  az  elégedetlenek  ellen,  mint  uj  terveinek 
megvalósitása  körül  mindenben  támogatták.  A  királynak 
ugyanis  alig  volt  már  bevétele,  mert  a  mikor  már  nem  volt 
birtok,  a  melyet  a  királyok  adományozhattak  volna,  akkor 
adómentességeket  adtak.  Ez  által  a  király  jövedelmei  majd- 
nem egészen  elfogytak.  Mátyás,  hogy  jövedelemre  tegyen 
szert,  uj  „kincstári  adó"-nak  nevezett  adót  és  korona  vámot 
hozott  be.,  melyek  alul  a  törvény  szerint  mentességet  adni  a 
király  sem  jogosult.  Ez  utóbbi  rendelkezést,  persze  Mátyás 
nem  tartotta  meg. 

Az  uj  adó  uj  terhet  jelentett  s  igy  az  elégedetlenséget 
Mátyással  szemben  fokozta.  Podjebrad  nem  bizott  Mátyás- 
ban s  ezért  már  régebben  oly  irányban  dolgozott,  hogy  a  ma- 
gyar koronát  fia  kapja  meg.  Közben  ugyan  kibékült  Mátyás- 
sal, de  csakhamar  újra  visszatért  régi  terveihez.  Most  is  fel- 
használta az  elégedetlenséget  és  ellenállásra  buzdította  a 
nagybirtokosokat.  Az  elégedetlenekhez  Zápolya  István  és 
Imre,  a  ném,et  Elderbach  is  csatlakozott.  Ezek  Szentgyörgyi 
Jánosnak  megígérték,  hogy  Erdély  királyává  választják, 
mire  Szentgyörgyi  kitűzte  a  lázadás  zászlóját.  Mátyás  azon- 
ban hamar  végzett  a  lázadókkal  s  azután  a  pápa  által  letett 
Podjebrad  ellen  indult,  a  miben  már  az  előbb  még  ellene  volt 
urak  is  támogatták.  Az  e  célra  szükséges  adó  kivetése  sem  üt- 
között nehézségbe.  Mátyás  megint  megigérte,  hogy  ilyen  adót 
többé  nem  fog  kivetni;  8  főpap  és  13  világi  megint  kezességet 
vállalt  s  az  elégedetlenség  hullámai  elültek. 

A  cseh  vállalkozás  három  évig  tartott,  de  eredményre 
nem  vezetett.  Mátyás,  hogy  tovább  folytathassa  a  hadjáratot, 


103 


kénytelen  az  országgyűléshez  fordulni  ujabb  adóért.  Az  or- 
szággyűlés azonban  a  kért  adót  nem  szavazta  meg.  Mátyás, 
hogy  mégis  pénzre  tegyen  szert,  a  török  elleni  háborúra  kérte 
az  adót.  Ezt  az  országgyűlés  megszavazta.  Az  adószedés  te- 
kintetében hozott  határozatok  azonban  megmutatták,  hogy 
Mátyás  uralma  nem  feltétlen,  hogy  az  urak  elégedetlenek, 
mert  a  király  rokonsága  túlságos  sok  kedvezményt  élvez. 
Mátyás  mint  fentebb  említettük,  anyjának  és  kedvenceinek 
birtokait  felmentette  a  koi'ona  adó  alól.  Ennek  a  jelentősége 
abban  állt,  hogy  az  adómentesség  odavonzotta  a  jobbágyo- 
kat, a  mit  még  elősegített  a  király  avval  is,  hogy  vámmentes- 
séget is  adott.  Ezek  a  kedvezmények  lehetővé  tették,  hogy  az 
ilyen  birtokosok  a  jobbágyokkal  enyhébben  bánjanak  és 
mégis  több  szolgáltatást  kapjanak  tölűk.  Miután  elsősorban 
a  király  és  hozzátartozói  kaptak  kedvezményeket,  ezek  emlé- 
kezetéhez fűződik  a  szegény  nép  szeretete.  A  nagybirtokosok 
ugyan  a  saját  jobbágyaik  érdekeit  is  védték,  a  mikor  a  ked- 
vezmények ellen  tiltakoztak,  a  nép  azonban  csak  a  kedvez- 
mények elvesztését  érezte  és  az  urakban  látta  ennek  okát. 
Ezért  tekintette  Mátyás  királyt  a  nép  atyjának  akkor,  a  mi- 
kor a  saját  hatalma  érdekében  intézkedett. 

Az  országgyűlés  kimondotta  tehát,  hogy  a  megszava- 
zott adó  alól  senki  jobbágyai  fel  nem  menthetők.  A  felmerülő 
vitákat  pedig  a  megyei  törvényszékekhez  utalta,  üjra  kimond- 
ta, hogy  a  király  ez  adó  alól  nem  adhat  kedvezményt.  E  ha- 
tározatainak végrehajtását  a  nagybirtokosok  ellenőrzése  alá 
helyezte  avval  hogy  ezektől  újra  jótállást  követelt  e  határo- 
zatok megtartásaért.  Mátyás  azonban  ezt  nem  jó  szemmel 
nézte  és  elégedetlenségét  éreztette  a  különben  is  bizalmatlan 
urakkal. 

Mátyás  jól  tudta,  hogy  a  régi  magyar  királyok  legfőbb 
ereje  a  más  országok  feletti  hatalom  volt,  de  nem  látszott 
tudni,  hogy  ez  azért  volt,  mert  külföldi  foglalásaikon  a  ma- 
gyar uraknak  juttattak  adományokat.  Mátyás,  a  mint  láttuk, 
megfordítva  csinálta,  ő  a  külföldieknek  itt  adott  javadalma- 
kat. A  mikor  ezért  ellene  fordultak  a  nagybirtokosok,  akkor 
avval  tetézte  ezt  az  eljái-ást,  hogy  jobbágyi  sorból  emelt  fe] 
embereket,  a  kiket  adományokban  részesített.  Ezek  az  urakká 


104 


lettek  szívesen  elnézték  aztán  azt,  hogy  Mátyás  a  vele  ellen- 
kező birtokosokat  elűzte,  vagy  őket  bíróság  elé  idéztetvén, 
birtokaiktól  megfosztatta.  Az  országos  tisztségek  viselőit  ál- 
landóan ellenőriztette  és  a  legkisebb  kifogás  esetén  letette.  A  fő- 
papi állásokra  idegeneket  és  gyermekeket  nevezett  ki.  Mindez 
1471-ben  ujabb  összeesküvésre  vezetett.  Miután  Mátyásnak 
nem  volt  fegyveres  ereje,  a  mellyel  az  összeesküvőket  meg- 
törje, ezek  vezetőinek  ambícióját  sietett  kielégíteni  és  evvel  a 
mozgalmat  leszerelni.  Újlaki  Miklós  volt  a  mozgalom  főve- 
zére, őt  bosnyák  királlyá  nevezte  ki  és  megengedte,  hogy  ma- 
gát meg  is  koronáztassa.  Mások  adományokat  kaptak,  mig 
néhánynak  ígérettel  kellett  beérnie.  Csak  Vitéz  esztergomi 
érsek  és  a  pécsi  püspök  tartottak  ki  és  várták,  hogy  az  elége- 
detlenek által  behitt  Kázmér  herceg  Mátyás  helyét  elfoglalja. 
Mátyás  az  elégedetlenkedők  megnyugtatására  országgyűlést 
hívott  össze.  Ez  az  országgyűlés  a  király  túlkapásai  ellen 
hozta  meg  azokat  a  törvényeket,  a  melyeket  ugy  szoktak  fel- 
tüntetni, mintha  ezek  igazolnák  Mátyás  igazságosságát. 

A  hozott  határozatok  végrehajtásának  biztosítása  cél- 
jából kimondja  az  országgyűlés,  hogy  az  a  tíszt\dselő,  a  ki 
ezekkel  ellenkezően  cselekszik,  hatalmaskodás  bűnébe  esik. 
Közben  az  elégedetlenek  biztatására  az  országba  jött  Kázmér 
lengyel  herceg  egészen  Hatvanig  vonult,  azonban  nagyon 
kevesen  csatlakoztak  hozzá.  Vitéz  Jánost  szívesen  tette  volna, 
de  Mátyás  öt,  hogy  ezt  meg  ne  tehesse,  körülvette  Esztergom 
várában.  Erre  és  némi  ígéretekre  ő  is  kibékült.  Az  a  megál- 
lapodás, melyet  kötöttek  olyan,  mintha  két  szuverén  lépne 
egymással  szövetségre.  Vitéz  azonban  ezt  nem  tartotta  meg, 
ugy  hogy  két  hónap  múlva  Mátyás  elfogatta  és  Beckensloer 
,  egri  püspök  ellenőrzése  alá  helyezte. 

Mátyás  hatalmának  fogyatékosságát  mutatja  az  a  kö- 
rülmény, hogy  nincs  elég  ereje  arra,  hogy  a  más  királyt  vá- 
lasztó esztergomi  érseket  elmozdítsa.  Az  érsekkel  tartó  pécsi 
püspök  is  megmarad  méltóságában.  Ezért  nem  csoda,  hogy 
a  mikor  ez  után  Kázmér  követei  a  béke  megkötése  céljából 
Budára  jönnek,  nem  Mátyás,  hanem  az  urak  tárgyalnak  ve- 
lük. Mátyás  hatalma  fogyatékosságát  mi  sem  mutatja  job- 
ban, mint  az  a  körülmény,  hogy  a  cseheket  nem  csak,  hogy 


105 


nem  tudja  az  országból  eltávolitani,  hanem  kénytelen  a  cse- 
hek kapitányaival  ugy  egyezni,  hogy  váraikat  pénzért  ki- 
váltja tőlük.  E  szerint  Késmárk  várából  6412  frt  ellenében. 
Komlós  várából  pedig  4250  írtért  kellett  volna  Pozovai  Ja- 
kabnak kivonulnia.  Talafus  nevű  kapitány  1000  frtért  adja 
át  a  várat.  E  váltságösszegeket  aztán  a  megyéknek  kellett 
összehozni.  Ez  ügyet  olyan  soká  nem  tudták  elintézni,  hogy 
1500-ban  törvénnyel  kellett  ezt  rendezni.  Mátyás,  hogy  ez- 
után békében  maradhasson  Giskra  embereitől,  a  délvidéken 
juttatott  nekik  adományt. 

A  török  elleni  háborúk  e  korban  már  c>sak  a  védelemre 
szorítkoznak  és  ezért  nem  kecsegtetnek  adományok  kilátá- 
sával, miért  is  e  háborúkért  senki  sem  lelkesedik.  Evvel  szem- 
ben a  nyugatra  irányuló  eredményes  háború,  mely  szerzési 
lehetőségeket  nyit,  népszerű.  Mátyásnak  Podjebrad  elleni 
háborúja,  eleinte  semmiféle  elégedetlenséget  nem  váltott  ki, 
csak  mikor  m.ár  nyilvánvalóvá  lett,  hogy  Podjebradot  le- 
győzni nem  sikerül,  akkor  e  háború  ellen  mindenki  állást  fog- 
lalt. Most  Mátyás  Frigyes  ellen  kezdett  háborút.  Az  urak 
eleinte  közönyösen  nézték,  mihelyt  azonban  Mátyás  Ausztria 
területéből  egy  részt  elfoglalt,  s  evvel  uj  birtokok  felett  ren- 
delkezett, a  háború  egyszerre  népszerű  lett.  Wien  elfoglalása 
és  Nagylucsei  Orbánnak  ottani  érsekké  való  kinevezése  épen 
nagyon  lelkesitőleg  hatott. 

A  török  folytonos  támadásai  azonban  kimozdították 
Mátyást  is  közönyéből,  mert  a  folytonos  támadások  következ- 
tében az  ország  déli  részének  birtokosai  közül  többen  elpár- 
toltak. A  zágrábi  püspök,  a  Perényi  testvéi'ek  elégedetlenked- 
tek, a  Frangepánok  pedig  Velencéhez  csatlakoztak.  EzérI 
1479  óta  Mátyás  többször  vezet  sereget  a  török  ellen. 

Mátyás  és  "Róbert  Károly  uralkodása  nagyon  sok  ha- 
sonlóságot mutat.  Mindkét  király  egész  életét  avval  löliöilo 
el,  "hogy  trónját  biztosítsa.  Mindkettőnek  sikerült  is  ez.  Mig 
azonban  P.  Károly  fiát  könnyen  ültethette  maga  után  a 
trónra,  addig  Mátyás  ezt  nem  tudta  elérni.  Az  ok,  a  mely 
miatt  ez  nem  sikerült  az,  hogy  Mátyás  a  kipróbált  módsze- 
loktől  eltért  és  plaíonikus  kijelentésekkel  akart  célt  érni.  Má- 
tyás azt  hitte,  hogy  elég  törvényt  hozni  abból  a  célból  hogy 


106 


halála  után  az  történjék,  a  mit  ö  akar.  Elfelejttitte,  hogy  sa- 
ját hatalma  is  bizonytalan. 

6.  Küzdelem  a  korona  örökletessé  téteJéérf. 

A  Hunyadi  család  Magyarország  legnagyobb  birtokosa 
volt  és  ezért  tudta  megszerezni  Mátyás  részére  a  trónt.  Má- 
tyás uralkodása  vége  felé  e  birtokokat  nemhogy  összetartotta 
volna,  hanem  részint  híveinek  adományozta,  részint  pedig 
elzálogosította.  Az  ösi  Hunyadi  javak  legnagyobbjai,  u.  m. 
Hunyad,  Lippa,  Sólymos,  Nagy-Kemlek,  Thuz  (Szlavónia), 
Zengg,  Zagorje,  Szklabinye  stb.  Mátyás  halálakor  zálogban 
voltak.  A  nem  ösi  birtokokra  pedig  Mátyás  halála  után  rög- 
tön jelentkeztek  azok,  a  kiktől  azokat  Mátyás  erőszakkal  el- 
vette. 

A  Hunyadi  trón  alapja  a  vagyon  volt.  A  mikor  ezt  a 
vagyont  elveszti  Mátyás,  akkor  elveszti  fia  koronáját  is  vele. 
A  fia  érdekében  hozott  törvények  nem  elegendők  arra,  hogy 
általuk  a  koronát  megszerezze.  Ezt  Mátyásnak  nagyon  jól 
kellett  volna  tudnia,  mert  ö  is  tul  tette  magát  mindig  a  tör- 
vényen, a  mikor  erre  meg  volt  az  ereje.  Jóllehet  ö  maga 
mindig  csak  saját  erejében  bizott,  azért  fiát  mégis  megfosz- 
totta a  nagy  vagyonban  rejlő  erőtől.  Elfelejtette,  hogy  az  ál- 
tala megadományozottak  még  az  ö  érdekében  sem  mindig 
dolgoztak,  nemtogy  fiáért  tegyenek  majd  valamit. 

Fiáért  csak  keveset  tett.  Az  északon  megszerzett  tarto- 
mányok feletti  uralom  nem  sok  hatalmat  adhatott,  mert  egy- 
magában az  a  körülmény,  hogy  a  töröktől  távol  esett,  a 
korona  megszerzése  tekintetében  nem  jelentett  hatalmat.  Fő- 
leg azért  nem  jelentett  aránylag  nagy  vagyona  hatalmat, 
mert  ugyanekkora  vagyonnal  Zápolya  István.  Ausztria  és 
Szilézia  helytartója  is  rendelkezett.  A  nagy  vagyonú  urak- 
nak tehát  Corvin  János  nem  sokat  nyújthatott.  Ezeknek  kül- 
földi trónkereső  kellett,  ha  esetleg  ők  maguk  nem  jutottak 
még  elég  közel  a  trónhoz  arra,  hogy  maguk  üljenek  rá. 

Zápolya  még  nem  látta  elérkezettnek  az  időt  arra,  hogy 
a  magyar  trónt  a  maga  javára  követelje.  Ö  is  Ulászló  párt- 
jára állt.  Ulászlótól  mindenki  remélhetett  valamit.  A  király 
özvegye  azt,  hogy  Ulászló  öt  elveszi.  Bakóc  Tamás,  hogy  kancel- 
lárrá kinevezi.  Zapolyának  megigérte,  hogy  a  visszaszerzen- 


107 


dö  13  szepesi  várost  neki  adja.  így  bár  Corvin  Jánosnak  Má- 
tyás életében  az  összes  főurak  hűséget  esküdtek,  ez  esküt  csak 
Vitéz  János,  a  Kanizsayak,  a  Bánff yak  és  a  Frangepánok  tar- 
tották meg.  Újlaki  pedig  bosnyák  királysága  érdekében  támo- 
gatta Corvint.  Az  urak  hűsége  azonban  csak  addig  tartott,  a 
mig  Corvinnak  meg  voltak  az  apjától  öröklött  kincsei.  Eze- 
ket hivei  hamarosan  elvették  vagy  megkapták  tőle  és  a  kin- 
csekkel együtt  az  ö  hűségük  is  elmúlt. 

A  királyi  hatalmat  minden  választás  előtt,  ugy  most 
is,  erősen  megnyirbálták,  annyira  hogy  a  koronán  kivül 
nem  maradt  a  királynak  semmije,  csak  kötelessége.  Közvéle- 
ményünknek egy  általános  tévedése,  hogy  azt  tartja,  mikép 
Ulászló  megválasztása  alkalmával  tett  kikötések,  nevezetesen 
a  főurak  és  főpapok  javára  biztosított  ellenőrzési  jog  II. 
Ulászlót  megelőzőleg  nem  fordult  volna  elő.  Ugy  a  mint  Má- 
tyás trónra  lépte  előtt  több  nagybirtokos  volt  a  közhatalom 
birtokosa  és  Mátyás  csak  átmenetileg  gyakorolta  e  hatalmat 
egymaga,  ugy  most  megint  a  közhatalom  közös  gyakorlásá- 
riak rendszeré  lépett  életbe.  A  király  feje  ugyan  annak  a 
csoportnak,  a  mely  a  főhatalmat  gyakorolja,  de  nem  ura. 

A  tények  előtt  szeretnek  szemet  hunyni  és  a  kijelenté- 
seknek nagyobb  értéket  tulajdonítanak.  Ilyen  kijelentés  az  a 
későbbi  korból  származó,  mely  una  eademque  nobilitas-ról, 
egyenlő  jogú  nemességről  beszél  —  és  ilyen  tény  az,  mely 
azt  mutatja,  hogy  a  nagybirtokosok  voltak  Magyarország 
urai  és  parancsolói,  régen  a  főnemesi  rend  különválása  előtt. 

Ugyanígy  vagyunk  avval  a  babonás  hittel,  mely  sze- 
rint Magyarország  Szent  István  óta  egységes  ország.  Láttuk, 
hogy  mennyire  nem  volt  egységes  az  ország  a  múltban.  Most 
sem  az.  Minden  király  elhunyta  után  azonnal  szétszakadt, 
ha  egyáltalában  egész  volt  a  király  életében.  Az  országrészek 
érdekeik  szerint  foglaltak  állást  a  királyválasztás  kérdésé- 
ben. A  déli  rész  a  török  elleni  háború,  a  nyugatiak  a  csá- 
szár, az  északiak  a  cseh  király  révén  elérhető  előnyök  szem- 
pontjából nézték  a  királyválasztást.  Annyira  mentek  a  gaz- 
dasági szempontok  érvényesitésénél,  hogy  Ulászlót  egyenesen 
eltiltották  attól,  liogy  Mátyás  cizvegyót  elvegye  és  utasították, 
hogy  a  milanói  herceg  leányát  vegye  el. 


108 


A  közvélemény  nagyon  igazságtalan,  a  mikor  a  királyi 
hatalom  sülyedését  11,  Ulászló  és  II.  Lajos  terhére  irja.  Elfe- 
lejti, hogy  Mátyás  alatt  hány  föuri  szövetség,  hány  összees- 
küvés, söt  lázadás  volt.  Elfelejtik,  hogy  az  erdélyi  királyság 
eszméje  is  az  ö  uralkodása  alatt  született.  A  nagybirtokosok 
Mátyásért  jótálltak  s  evvel  az  ö  hatalmát  ellenőrizték.  Csak 
folytatás  az,  a  mi  Ulászló  alatt  történt  s  nem  rendszerválto- 
zás, mikor  most  azt  követelték,  hogy  Ulászló  ne  csak,  hogy 
ne  adjon  idegeneknek  Magyarországon  birtokot,  hanem  hogy 
nekik  Morvaországban  és  Sziléziában  is  adjon.  Ez  is  meg 
volt  eddig  mindig,  ha  a  magyar  királynak  volt  külföldön 
birtoka,  illetve  valamely  ország  koronája  a  magyarral  egy 
kézben  egyesült. 

Ulászló  megválasztása  elöít  kikötötték,  hogy  a  Mátyás 
előtti  állapotok  állíttassanak  vissza.  Az  után  pedig  ez  alapon 
erőszakoskodni  kezdtek  és  a  kisebbek  birtokait  foglalni.  Ez- 
zel kezdődött  a  köznemesség  és  nagybirtokosok  harca,  mely 
e  kor  politikai  történetének  homlokterében  áll.  A  köznemes- 
ség vezérei  e  küzdelemben  oligarchák,  a  kik  nagyon  jól  tud- 
ták, hogy  az  ő  hatalmuk  a  köznemesség  támogatásától  függ. 
Az  ezt  megelőző  században  a  király  kisérelte  meg  az  alsó  ré- 
tegekkel való  szövetkezést.  Tőle  a  Hunyadiak  vették  át  e  gon- 
dolatot. Mátyás  halála  után  megint  a  góliátbirtok  használja 
ki  a  köznemesség  hiszékenységét,  de  most  már  a  király  ellen. 
Ulászló  alatt   már  kétségtelenül  meg  volt  állapitható, 
hogy  Zápolya  a  koronát  akarja  megszerezni.  Ezért  adta  a 
purifikátort.  a  mikor  a  nagybirtokosok  az  országos  tisztsé- 
gekben  visszaéléseket  követtek   el.   Erneszt   Zsigmond  pécsi 
püspök    sikkasztásait   is  csak  azért    ostorozta,    niert    tudta, 
hogy  ez  népszerű  és  hatalma  gyarapításához  hozzájárul.  E 
püspök  volt  ugyanis  az  ország  kincstárosa  és  e  minőségében 
sok  pénz  veszett  el  a  kezén.  Hogy  mekkora  lehetett  ez  az  ösz- 
szeg,  arról  fogalmat  adbat  az  a  körülmény,  hogy  ö  büntetlen- 
ségeért 400.000  forintot  fizetett.  E  váltságdij  nagyságát  vi- 
szont csak  akkor  értékelhetjük,  ha  tudjuk,  hogy  1494-ben  az 
ország  összes  bevételei  177.000  forintot  tettek,  1495-ben  pe- 
dig épen  csak  136.000  forintot, 

Ulászlóra  nézve  nagy  hátrány  volt  az,  hogy  nem  ren- 


109 


delkezett  nagy  vagyonnal.  Ez  annál  nagyobb  baj  volt,  mivel 
Corvinnak  a  Frangepánokkal  való  szövetsége  és  az  ezekkel 
való  családi  összeköttetése  annál  inkább  emelték  tekintélyét, 
mert  birtokainak  védelmében  most  nagy  erélyt  fejtett  ki.  Oly 
mértékben  emelkedett  e  réven  hatalma,  hogy  a  Zapolyáén  és 
a  királyén  kivül  más  hatalom  az  országban  nem  volt.  Corvin 
azonban  fiatalon  meghalt,  mire  özvegye  a  Zapolyákkal  szö- 
vetkezett. 

Közben  az  országgyűlésen  szóharcok  folytak,  melyek 
egyik  sugalmazója  Zápolya  volt,  a  ki  minden  eszközt  felhasz- 
nált arra,  hogy  magának  vagy  családjának  a  trónt  megsze- 
rezze. Eszközeiben  nem  volt  válogatós.  A  jobbágyok  költözését 
hol  elömozditotta,  hol  megakadályozta,  a  szerint  a  mint  ér- 
deke követelte.  A  jobbágyok  sorsa  folyton  változott,  a  szerint 
a  mint  katonákra,  vagy  pedig  munkásokra  volt  szüksége. 
Béke  idején  elnyomták,  háború  idején  pedig  felfegyverezték 
őket.  Mig  béke  idején  lassan  halt  meg  az  urakért,  addig  há- 
borúban megengedték  neki,  hogy  egyszerre  haljon  meg  értük. 
Nem  csoda,  hogy  a  mikor  Dózsa  György  alatt  önálló  seregbe 
verődtek,  végre  sorsuk  javítása  is  eszükbe  jutott.  A  jobbá- 
gyok lázadása  jó  alkalom  volt  Zapolyának,  hogy  saját  ha- 
talmát megnövelje.  A  parasztlázadást  leveri.  Jutalma  nem  is 
maradt  el.  Az  országgyűlés  kimondta,  hogy  a  kezén  levő 
királyi  javakat  mindenki  tartozik  kiadni,  csak  Zápolya  nem, 
kivéve  ha  a  rajtuk  levő  zálogösszeget  azonnal  megkapja.  E 
célra  pedig  külön  adót  szavaztak  meg. 

A  nagybirtokosok  közül  Zapolyán  kivül  még  Bakóc 
Tamás  esztergomi  érsek  játszott  önálló  szerepet;  Werböcy 
mindig  Zápolya  párti.  Ezek  közül  az  érsek  olyan  gazdag,  hogy 
kiséretében  minden  nyilvános  fellépésekor  1000  lovas  van.  A 
legnagyobb  hatalom  e  három  ur  kezében  van,  a  kik  körül 
helyezkednek  el  az  őszes  e  korban  szereplő  urak.  Ilyen  Bá- 
thory, a  nádor;  Bornemisza  János  előbb  Ulászló,  majd  Lajos 
tanácsura;  Beriszló  Péter  horvát  bán,  a  ki  a  déli  részek  vé- 
delméért a  veszprémi  püspökséget  kapta.  A  többi  számszerint 
vagy  harminc  ur  személyszerint  nem  játszik  szerepet.  A  köz- 
nemesség szereplését  sem  szabad  félreismerni.  Ez  semmi  más, 


110 


mint  Zápolya  és  Werböcy  szereplése  a  köznemesség  kulisszái 
mögött. 

Hunyadiék  erdélyi  vagyonának  legnagyobb  rézét  Zá- 
polya kapta  s  vele  azt  a  kötelességet,  hogy  az  országot  a  tö- 
rök ellen  meg\'édje.  Neki  volt  tehát  most  legnagyobb  serege, 
mint  a  hogy  annak  idején  Hunyadiéknak  volt.  Minden  eset- 
ben, a  mikor  az  országgyűlésen  valami  olyat  határoztak,  a 
mi  nem  tetszett  neki,  akkor  nemtetszésének  avval  adott  ki- 
fejezést, hogy  seregét  nem  vezette  az  ellenség  ellen.  így  volt 
ez,  a  mikor  1521-ben  Nándorfehérvár  védelmére  nem  sietett, 
mert  az  országgyűlés  Báthoryt  választotta  meg  nádorrá.  És 
saját  hatalmának  növelésére  gondolt,  a  mikor  1526-ban  nem 
sietett  Mohácshoz  a  török  ellen.  Ez  időben  ugyanis  már  csak 
egy  számbavehetö  hatalom  volt  Magyarországon  s  ez  Za- 
polyáé. 

Az  országos  hatalom  egészen  az  oligarchák  kezében 
volt  és  ök  felelőtlenségük  tudatában  azt  csinálták,  a  mit  akar- 
tak. Az  alatt  a  rövid  idő  alatt,  a  mig  II.  Lajos  Csehországban 
volt,  Báthory  helytartói  minőségben  kormányozta  az  orszá- 
got. A  közpénzeket  elsikkasztotta,  fivérének  pedig  elnézte, 
hogy  hamispénzt  veretett.  Az  erőszakoskodás  és  foglalás  már 
nem  is  botrányt  okozó  cselekmény.  A  nádor  az  ország  ere- 
jével azt  tette,  a  mit  azelőtt  csak  a  saját  erejükkel  mertek 
volt  tenni  az  urak.  Báthoryt  rövid  időre  elmozdították,  de 
csakhamar  visszakerült  a  hatalomba,  mert  az  összes  oligar- 
chák szövetkeztek  az  egy  Zápolya  ellen. 

A  török  ez  alatt  folytonosan  közelebb  jött  és  az  ország 
lakosságát  állandóan  rettegésben  tartotta.  Zápolya  arra  sze- 
rette volna  ezt  a  körülményt  felhasználni,  hogy  az  ország  fő- 
kapitányává legyen,  mint  nagy  példányképei  a  Hunyadiak. 
Csakhogy  Zapolyának  igen  hatalmas  ellenfelei  voltak,  akik- 
kel szemben  ez  előkelő  méltóságot  megszereznie  nem  sikerült. 
Az  ország  védelmét  a  király  Frangepán  Kristófra  és  Tomori 
Pálra  bizta.  Zápolya  e  mellőzések  következtében  mind  jobban 
beleásta  magát  abba  a  véleménybe,  hogy  az  ő  hatalmának  a 
török  győzelem  a  feltétele.  A  királyság  elnyerése  annyira  el- 
foglalta őt,  hogy  az  olyan  terveknek  is  hozzáférhetővé  vált, 
a  melyek,  mint  Szálkai  esztergomi  érseké,  a  király  megöle- 
tése árán  szerezték  volna  meg  neki  a  trónt. 


111 


Zápolya  és  Hunyadiék  között  lényeges  különbség  volt. 
Hunyadiék  egy  liga  fejei  voltak  és  e  liga  emelte  Mátyást  a 
trónra.  Zápolya  magában  állott  a  kis  nemességgel.  Hiveket 
csak  vagyonának  elosztogatásával  szerezhetett  volna,  de  ak- 
kor az  ö  hatalma  elveszett  volna.  Ezért  inkább  arra  töreke- 
dett, hogy  minden  hatalmat  meggyengitsen.  Hunyadiék  a  ve- 
lük szövetségben  levő  nemességből  még  csak  egyesekkel  tö- 
rődtek. Zápolya  már  szervezi  és  táborként  vonultatja  fel 
őket.  A  mig  az  előző  korokban  e  szövetségek  magánjogi  jel- 
legűek, addig  most  egy  primitiv  politikai  párt  jellegét  vi- 
selik. E  párt  erejét  mutatja  az  a  körühnény,  hogy  Báthory 
nádor  is  a  köznemességgel  kénytelen  próbálkozni.  Zápolya 
pártja  ellen  megcsinálja  a  „kalandosok"  társulatát,  mely 
csak  annyiban  különbözik  a  régi  ligáktól,  hogy  nem  csak 
nagybirtokosok  a  tagjai.  A  nemesek  közül  azonban  nem  so- 
kan csatlakoztak  a  kalandosokhoz.  A  mig  a  Zápolya  párton 
ezrével  voltak,  addig  a  kalandosok  közt  csak  kétszázan. 

Ez  alatt  az  országnak  az  a  része,  a  mely  a  török  táma- 
dásainak ki  volt  téve,  folytonos  panaszokkal  járult  a  király 
elé,  hogy  az  ország  védelméről  gondoskodjék.  Ez  azonban 
hiába  való  volt.  mert  a  király  a  főkapitányságot  betölteni  nem 
merte,  nehogy  e  miatt  egyenetlenség  keletkezzék.  De  épen 
ezért  a  veszélyeztetett  országrészek  védelme  érdekében  nem 
is  történt  semmi  sem.  A  megtámadottak  tehát  ugy  védekez- 
tek, a  hogy  tudtak.  Horvátország  urai  Velence  felé  te- 
kintettek és  a  törökökkel  való  szövetségtől  sem  idegenkedtek, 
sőt  több  horvát  várban  osztrák  katonaság  volt,  igy  Zrinyi 
Miklós  gróf  (a  szigetvári  atyja),  Korbaviai  János  gróf  és 
Kobarics  János  váraiban.  E  szerint  már  a  mothácsi  vereség 
előtt  az  osztrák  herceg  védte  az  ország  délnyugati  részeit, 

A  király  mellett  volt  országos  méltóságok  viselői  is 
a  maguk  hatalmának  gyarapítására  gondoltak  s  nem  az  or- 
szág védelmére.  Báthory  époly  kevéssé  vsietett  a  török  ellen, 
mint  Zápolya.  Mindenki  arra  számított,  hogy  a  török  majd 
megsemmisíti  az  ö  ellenfeleit.  A  török  ezt  aztán  meg  is  tette. 

Mohácsnál  a  király  elesett.  Helyének  elfoglalása  cél- 
jából rögtön  elegen  jelentkeztek.  Volt,  a  ki  trónon  ült;  volt, 
a  ki  most  próbálkozott  e  puha  széken  először.  Egyik  annyira 


112 


szivén  lioiíUa  az  ország  éidekcii,  mint  a  másik.  Corvin  só- 
gorsága  most  majdnem  visszaadta  a  kölcsönt  Zapolyának, 
mert  az  osztrák  herceg  mellett  Frangepán  Kristóf  egy  ideig 
nagyon  komoly  trónjelölt  volt.  Miért,  miért  nem,  azonban 
ö  is  JáüDshoz  csatlakozott. 

Mátyás  után,  mint  láttuk,  a  nagybirtokosok  egy  ideig 
formális  jog  nélkül  gyakorolták  az  országos  hatalmat. 
Ulászló  és  Lajos  voltak  a  királyok,  de  a  nagybirtokosok  ural- 
kodtak. Ugyanaz  volt  tehát  az  ország  kormányzásának  for- 
mája, mint  Mátyás  trónra  lépte  előtt.  Ez  nem  is  lehetett 
máskép,  miután  a  nagybirtokosok  vagyonában  rejlő  hatal- 
mat Mátyás  nem  korlátozta  és  mivel  óriás  birtokokat  o  is 
épugy  létesített,  mint  elődjei.  A  vagyon  eloszlásának  az  a 
rendszere,  a  mely  az  ország  területének  egy  tizedét,  sőt  egy 
negyedét  egy  ember  kezében  egyesitette,  kellett,  hogy  a  köz- 
hatalom gyakorlásánál  is  éreztesse  hatását  és  romlásba  vi- 
gye az  országot. 

7.  A  nagybirtok  ujabb  királysága. 

Az  a  harminc-negyven  nagybirtokos  és  egyházfő,  a  kin 
a  királyválasztás  múlt,  már  előre  álláőt  foglalt  pártállása 
szerint  a  király  személyének  kérdésében.  Érdekeik  szerint 
csoportosultak  ugy  a  király  életében,  mint  a  királyválasztás- 
kor. Láttuk,  hogy  már  Lajos  életében  a  pártállást  az  befolyá- 
solta, hogy  valaki  mely  területen  birt  ingatlanokkal.  Ez  az 
oka  annak,  hogy  ha  nem  is  rögtön,  de  a  mint  a  helyzet  tisz- 
tázódott, a  nyugati  részek  birtokosai  Ferdinándhoz,  a  keleti 
részek  birtokosai  pedig  Zapolyához  csatlakoztak. 

Zápolya  királyságának  alapja  óriási  vagyonában  rej- 
lett. Zapolyáé  volt  az  országnak  tized  része.  A  várak  közül 
negyven,  sőt  némelyek  szerint  hetvenkettő  a  kezén  volt.  Ez  az 
utóbbi  vélemény  azonban  túlzás,  mert  az  egész  országban  ko- 
moly vár  számba  vehető  építmény  nem  volt  több  száznál.  Ha 
tehát  a  számot  helyesnek  fogadjuk  el,  akkor  hetvenkettőhöz 
minden  palánkkal  bekerített  helyet  hozzá  kell  számitani.  Zá- 
polya nagy  vagyonán  kivül  nagy  szerepet  játszott  az  is,  hogy 
a  legnagyobb  vagyonú  családok  hozzá  csatlakoztak,  u.  m. 
Werböcy,  a  Báthory  család  (a  nádort  kivéve),  Drágffy,  Rás- 
kay,  Bajoni,  Homonnay,  Perényi. 

Ferdinánd  érdekében  nővére,  11.  Lajos  özvegye  fáradó- 


113 


zott.  A  trónkövetelő  maga  sem  volt  azonban  egészen  tétlen, 
miután  nem  sok  pénze  volt,  inkább  az  Ígéretekben  volt  bő- 
kezű. Többeket  érdekeik  kötötték  hozzá.  Ezek:  Báthory  Ist- 
ván, Thurzó  Elek  és  Batthyányi  Ferenc,  a  kik  Újlaki  Miklós 
birtokainak  felét  még  II.  Lajossal  maguknak  adományoztat- 
ták,  jóllehet  tudták,  hogy  Újlaki  és  Zápolya  közt  örökösödési 
szerződés  van,  melynél  fogva  Zápolya  kell,  hogy  e  birtokokat 
megkapja.  Az  Líjlaki  birtokok  másik  felét  Móré  László  hamis 
okirat  alapján  perelte  el.  Thurzó  Eleket  ezenkívül  még  az  is 
Ferdinándhoz  vonta,  hogy  ez  a  Fuggereknek  adta  az  erdélyi 
sókamarák  jövedelmét.  A  Fugger  és  Thurzó-  család  pedig 
nemcsak  rokon,  hanem  közös  üzletre  szövetkezett  társaság  is 
volt.  Az  előbb  emiitett  három  ur,  tehát  Zapolyától  való  félel- 
mében Ferdinándhoz  állt  Rajtuk  kivül  Szalaházi  és  Broda- 
rics  püspökök.  Tahi  János  vránai  perjelségi  kormányzó, 
Horvát  Gáspár  föasztalnok,  Macedóniai  László  pécsi  pré- 
post. Oláh  Miklós  esztergomi  föesperes.  Varjai  Nagy  Imre  al- 
nádor  és  Révay  Ferenc  királyi  itélőmester  csatlakozott  Fer- 
dinándhoz, részben  a  nekik  tett  Ígéretek,  részben  a  kapott  elő- 
legek fejében.  Ezekhez  később  különféle  biztatások  és  főleg 
évjáradék  fejében  (S)  Zalaházi  Tamás  zágrábi  püspök.  Török 
Bálint,  Bánffy  Boldizsár,  Kasztellánfi  János,  Osztrosith  Mik- 
lós, Gyulai  István,  Komoray  Tamás,  Pekri  Lajos,  Nyáry  Fe- 
renc, Balassa  Menyhért,  Révay  István,  Zay  Ferenc  és  mások 
csatlakoztak.  Ez  utóbbiak  a  kapott  évjáradék  fejében  azon- 
ban bizonyos  számú  katonaság  tartására  voltak  kötelezve.  A 
katonaság  tartása  azonban  jó  üzlet  volt  s  ezért  az  ily  for- 
mában adott  pénz  nagyrésze  az  illető  ur  zsebében  maradt. 

Zápolya  sem  nézte  összetett  kézzel  a  történendőket,  ha- 
nem összehiván  az  országgyűlést  megválaszttatta  és  azonnal 
meg  is  koronáztatta  magát  királynak.  Hiveit  harminc  külön- 
féle kinevezéssel,  számos  adománnyal  erősítette  meg  hűsé- 
gükben. A  hűtlen  szászokat  pedig  birtokelkobzással  megfé- 
lemlítette. A  szebeni  kerületből  kiszakította  Vina  és  Burgber- 
get  s  Kocsárdi  Miklósnak  adta.  Az  egész  fogarasi  kerületet 
Bornemisza  Jánosnnk  adományozta,  a  Tholmas  nevű  szász 
kerületet  Maylád  Istvánnak  2000  forintban.  Ferdinánd  err^ 
avval  felelt,  hogy   ö  is  megválaszttatta  magát  Pozsonyban. 

Ajíoston:    Nag)birtok.  8 


114 


Ezután  pGclig  elkezdett  Zápolya  híveivel  alkudozni,  hogy 
mennyiért  hajlandók  hozzá  átpártolni.  Az  egyesek  által 
adott  feleletek  titokban  maradtak,  de  tudjuk,  hogy  a  szászok 
német  voltára  való  tekintettel  ingyen,  a  székelyek  pedig 
4000  aranyért  voltak  hajlandók  hozzá  állni.  Török  Bálint- 
tal, Perényi  Péterrel  és  a  szerbekkel  csakhamar  megegye- 
zett, ugy,  hogy  mikor  ujabb  országgyűlést  hivott  össze,  majd- 
nem az  összes  világi  urak  megjelentek.  Az  egyháziak  részé- 
ről pedig  még  Várdai  Pál  esztergomi  érsek  is  megjelent,  a 
kit  Zápolya  nevezett  ki. 

Az  ellenkirályok  versengését  mindenki  szerzésre  ipar- 
kodott felhasználni.  A  királyi  ajándékokon  kivül  ki-ki  any- 
nyit  foglalt  a  mások  birtokából,  a  mennyit  tudott.  Az  ellen- 
királyok előre  a  foglalóknak  adományozták  a  fegyverrel  el- 
veendő területeket.  Újra  megszűnt  minden  egység,  mint  any- 
nyiszor  az  előző  időkben.  A  teljes  rendetlenségben  még  ren- 
det jelentettek  a  ligák,  melyek  tagjaikat  és  ezek  birtokait  a 
támadásokkal  szemben  megvédték.  A  ligák  persze  azt  is  ered- 
ményezték, hogy  az  egy  vidéken  lakók  ugyanannak  a  trónkö- 
vetelőnek hiveivé  szegődtek.  Ezek  aztán  csak  vezéreikkel 
együtt  változtatták  pártállásukat,  ami  azonban  elég  gyakran 
történt. 

A  Ferdinánddal  együtt  bejött  idegenek  szintén  ligába 
léptek.  Hozzájuk  csak  Thurzó^  csatlakozott.  Ez  a  liga  aztán 
legázolta  az  összes  többi  nyugati  részen  levő  ligákat.  A  liga 
vezérei  kiváló  katonák,  a  kik  e  kor  erkölcseihez  képest  csak 
vagyonszerzésre  gondoltak.  Katziáner  János,  Rogendorf  Vil- 
mos és  Fels  Lénárd  Magyarország  történetéből  eléggé  isme- 
retesek arra.  hogy  velük  ne  kelljen  részletesen  foglalkozni. 

Ferdinánd  nem  volt  ugyan  sem  nagyon  erős,  sem  na- 
gyon gazdag,  mégis  fivérének  V.  Károly  császárnak  hatal- 
ma az  ő  helyzetét  is  megkönnyítette.  Zápolya  ezért  végül  is, 
a  francia  király  30.000  arany  segitsége  dacára,  a  török  kar- 

')  Ferdinánd  legbuzgóbb  hivei  a  Thurzók  voltak,  a  kiket  ezért 
bu--fisan  meg  is  jutalmazott.  A  legtöbb  adományt  közülök  Ferenc  előbb 
Rvitrai  püsi^ök  kapta,  a  ki  iitöbb  a  protestáns  vallásra  tért.  Ez  már 
1556-ban  Árva  várát,  1558-ban  Lietavát,  1563-ban  Rhino  vagy  Riehno 
várát,  Bicse  kastélyt  és  Bicse  mezővárost  kapja.  Fiai  épolyan  kedvencei 
voltak  a  királynak,  majd  Ferdinánd  után  Rudolfnak,  a  ki  az  apának 
tett  adományokat  a  fiuk  javára-  kiterjeszti. 


115 


jaiba  kénytelen  magát  vetni.  Ferdinánd  is  foglalkozott  e 
tervvel  és  az  erre  vezető  lépéseket  is  megtette,  a  szultán  azon- 
ban Zápolya  támogatását  tartotta  ésszerűbbnek.  Zápolya  Já- 
nos király,  a  Habsburgok  hatalmának  megtörésére  szövet- 
kezett Európa  hallgatag  kívánatára  tette  meg  ezt  a  lépést, 
a  melyért  egy  félszázaddal  előbb  bizonyosan  az  egyház  átkát 
vonta  volna  magára.  A  magyar  urak  sem  idegenkedtek  a  tö- 
rök hübérurtól,  .mert  azt  remélték,  hogy  akkor  megszűnnek 
a  folytonos  támadások.  E  támadásoknak  köszönhette  János 
azt,  hogy  nagybirtokos  híveinek  száma  megint  39-re  emel- 
kedett. 

Az  ország  védelmének  az  a  rendszere,  melynél  fogva 
annak  kellett  az  országot  megvédenie,  a  kinek  a  támadott  ré- 
szen birtoka  volt,  csak  addig  bizonyult  megfelelőnek,  a  mig 
csak  apró  rablótám.adásokkal  szemben  kellett  az  ország  ha- 
tárait védeni.  Mihelyt  a  török  rablócsapatok  támadásait  a 
török  császári  haderő  támadásai  váltották  fel,  már  csődbe 
került  ez  a  magyar  rendszer.  Honvédelmi  rendszerünknek 
ez  a  csődje  hozta  ránk  a  törököt  és  állította  meg  azt  a  fej- 
lődést, a.  mellyel  a  nyugati  kultúrába  kezdtünk  belekapcso- 
lódni. 

A  török  támadásai  az  ingatlanoknak  azt  a  részét,  mely 
a  török  határhoz  közel  esett,  elértéktelenitették,  mert  a  gya- 
kori i)usztitások  a  jövedelmezőséget  csökkentették.  Ezért  az 
urak  már  nemcsak  birtokra,  hanem  pénzre  is  vágytak.  A 
pénznek  egy  nagy  előnye  volt  a  föld  felett:  el  lehetett  dugni 
az  ellenség  elől.  Innen  a  kortársaknak  az  a  véleménye,  hogy 
])énzért  mindenki  kapható  s  hogy  János  király  is  leköszönt 
volna  megfelelő  összeg  pénzért.  Viszont  a  mikor  híre  terjedt, 
hogy  a  Fugger-család  (e  kor  Rothschildjai)  Jánoshoz  álltak, 
mindenki  biztosr?,.  vette,  hogy  Ferdinánd  hivei  is  mind  Já- 
noshoz fognak  állani. 

Ferdinánd  végre  elérte,  hogy  a  szultán  őt  is  rlismeite 
az  ország  azon  részében  királynak,  a  mely  az  ő  bii'tokában 
volt.  Az  ország  evvel  kél  lészre  szakadt.  C.sakhogy  ez  az  urak 
nagy  részének  nem  voh  innyére,  miután  igen  soknak  az  egész 
ország  területén  voltak  birtokai.  Az  ország  területének  e  meg- 
osztásával el  volt  vágva  a  lehetősége  annak,  hogy  valamikor 

8* 


116 


is  visszaszerezhessék  e  birtokokat.  Ezért  a  legnagyobb  birto- 
kosok a  ketté  osztással  nem  voltak  megelégedve  és  állást 
foglaltak  ellene.  A  ketté  osztás  csak  az  uj  adományosokat 
nem  érintette,  mert  ezek  már  ott  adományoztattak  maguknak 
birtokokat,  a  hol  a  trónviszályok  szülte  viszonyokhoz  képest 
elhelyezkedtek.  A  Ferdinánd  pártiak  nyugaton,  a  János  pár- 
tiak keleten.  A  mjennyiben  az  elfoglalandó  területen  kaptak 
is  adományt,  azt,  mint  meg  sem  szerzettet,  nem  fájlalták  olyan 
nagyon,  mint  a  birtokukban  voltat.  Ezért  mindkét  király 
pártján  elégedetlenséget  váltott  ki  az  ország  ketté  szakítása. 
Mindkét  király  hívei  olyan  szerződés  kötését  követelték  tehát, 
a  mely  legalább  a  jövőre  lehetővé  teszi  birtokaik  újra  való 
egyesítését.  Ferdinánd  hivei  ezt  a  legvilágosabban  meg  is  Ír- 
ták, a  mikor  azt  követelték  tőle,  hogy  Jánossal  örökösödési 
szerződést  kössön.  A  nagyváradinak  nevezett  béke  neve  alatt 
jött  létre  az  a  szerződés,  a  melyben  a  két  uralkodó  híveinek 
fenti  kívánságát  teljesíti,  s  a  mely  szerint  ha  valamelyikük 
fiörökös  nélkül  halna  el,  akkor  az  ő  országrészét  a  másik 
kapja. 

A  nagyváradi  béke  azonban  viszont  azoknak  az  urak- 
nak, a  kikben  az  a  titkos  remény  élt,  hogy  még  ők  is  elnyer- 
hetik a  trónt,  nem  tetszett.  Ezek  közül  különösen  Perényi 
Péter  elégedetlenkedett  s  joggal,  mert  az  ő  királyságát  ugy 
látszik  a  szultán  sem  ellenezte  volna. 

Ferdinánd  sem  nyugodott  meg  a  nagyváradi  béke  nyo- 
mában, hanem  részben  arra  törekedett,  hogy  elhódítsa  Já- 
nos híveit,  részben  pedig  arra,  hogy  ennek  hívei  lázongjanak 
s  így  esetleg  a  szerződéstől  függetlenül  szerezhesse  meg  Já- 
nos országát.  E  célból  már  1540-ben  pártjára  nyerette  May- 
ládot,  a  ki  Nádasdy  sógora  volt  és  kinek  evvel  olyan  megál- 
lapodása volt,  miszerint  rendesen  két  párton  lesznek,  hogy 
egymást  mindig  segíthessék.  A  két  sógor  ez  alkalommal  egy 
ligát  hozott  össze,  melynek  tagjai:  Sulyok  György  pécsi  püs- 
pök, Enyingi  Török  Bálint,  Zalay  János  pozsonyi  főispán, 
Bakics  Pál,  Maylád  István,  Sulyok  István  és  Balázs.  A  fe- 
lek azt  ígérik  egymásnak,  illetve  valamennyien  Nádasdy  Ta- 
másnak, hogy  fej-  és  jószágvesztésíg  őt  semmi  ügyében  el 
nem  hagyják    s  magukat  érte   minden   veszélynek   kiteszik. 


117 


helyes  és  hely  teleit  ügyeiben  megvédik.  Milielyt  János  arról 
értesült,  hogy  Erdélyben  nyugtalankodnak,  odasietett,  a  mi 
az  urak  elcsendesedését  vonta  maga  után,  de  mielőtt  a  nyilt 
lázadásba  kitört  Maylád  ellen  valamit  tehetett  volna,  meg- 
halt. 

Zapolyával  záródik  le  a  nagybirtok  történetének  fény- 
kora. De  ö  is,  mint  minden  korszak  utolsó  képviselője  ezektől 
eltérő  helyzetben  van.  A  fénykor  utolsó  képviselőjével  maga  a 
fénykor  is  elmúlik.  A  koronát  még  saját  erejével  szerzi  meg, 
de  nincs  annyi  ereje,  hogy  az  igy  szerzett  koronát  teljes  ép- 
ségben meg  is  tudja  tartani.  A  nagy^birtokos  királyok  vele 
hűbéres  királyokká  válnak.  A  változott  külpolitikai  viszonyok 
közt  a  nagybirtokban  rejlő  erő  már  csak  arra  elegendő,  hogy 
vele  a  hatalmat  meg  lehessen  ragadni,  de  nem  arra,  hogy 
meg  is  lehessen  tartani.  Ezért  az  ez  után  következő  királyok 
csai  hűbéres  királyok. 

A  főiendiség  csirái. 

I.  A  magyar  nagy-  és  góliátbirtok  kulturátlanságát 
élénken  megvilágítja  az  a  körülmény,  hogy  jóllehet  olyan 
nagy  hatalomra  tett  szert,  hogy  az  ország  koronáját  is  meg 
tudta  szerezni:  önálló  és  zárt  renddé  nem  alakult.  Saját  ha- 
talmát joggá  nem  tette.  Formailag  tehát  igaz  volt  még  e  kor- 
ban az  az  állitás,  hogy  a  nemesség  jogai  egyformák,  una 
eademque  nobilitas.  A  holnap  gondolata  nem  izgatta  a  nagy- 
birtokok urait.  Csak  egyéneket  ismernek  és  ezek  hatalmát.  A 
családoknak  az  egymástól  leszármazók  hosszú  láncában 
megnyilvánuló  folytonossága  ismeretlen  előttük. 

A  kisebb  birtokú  nemesség,  mely  a  XlV-ik  századtól 
kezdve  egynehányszor  maga  is  nyúlt  a  hatalom  után,  látta, 
hogy  a  király  és  a  nagybirtokosok  együttesen  uralkodnak 
felette.  Ez  az  uralom  nem  volt  Ínyére  s  ezért  arra  törekedett, 
hogy  a  király  ne  csak  a  nagybirtokosokat,  hanem  a  közne- 
mességet is  meghallgassa.  Tudjuk,  hogy  a  király  decreturaait 
az  intézménnyé  lőtt  királyi  tanácsból  adja  ki.  A  tanács  a 
meg'hivottakból  állott.  Meghívást  pedig  az  kapott,  a  ki  elég 
hatalmas  volt  arra,  hogy  magának  ilyen  meghívást  kiköve- 
teljen. 


UH 


A  király,  niint  már  láttuk  semmiféle  intézkedést  nem 
tehetett  a  nagybirtokosok  akarata  ellenére,  A  tanácsban 
egyesült  nagybirtokosok  nagyobb  hatalmat  képviseltek,  mint 
az  országgyűlés,  melynek  összehívása  tőlük  függött;  ha  pedig 
az  összehívott  országgyűlés  valami  olyat  határozott,  a  mi 
nekik  nem  tetszett,  akkor  megakadályozták  annak  királyi 
szentesítését.  Innen  van,  hogy  a  XV.  században  nem  tettek 
különbséget  a  tanács  és  az  országgyűlés  határozatai  közt. 
Ezért  van  az  is,  hogy  a  király  rendeletei  és  a  királyi  tanács 
határozatai  közt  sem  tettek  különbséget. 

Az  az  intézkedés,  a  mit  királyi  rendeletnek  lehet  nevez- 
ni, a  tanács  határozatai,  valamint  az  országgyűlés  határoza- 
tai nem  különböznek  lényegükben  egymástól.  Mindegyik  ér- 
vénye a  báróknak  nevezett  tanácsosok  hozzájárulásától  függ. 
Ezért  kerülnek  az  olyan  határozatok,  melyek  csak  a  királyi 
tanácson  mentek  keresztül,  mint  az  1404:  L,  az  1405.  évi 
decretum  minus,  az  1411.  évi  IV.  t.-c.  a  magyar  országos 
törvénytárba  (Gorpus  iuris  Hungarici-be).  Ezért  szednek 
sokszor  még  adót  is  ilyen  formában  létrejött  decretum  alap- 
ján. Ez  1439  óta  szinte  szokássá  lett  s  annyira  természetesnek 
találják,  hogy  a  király  néhány  főúrral  adót  vethessen,  hogy 
a  királyi  tanácsban  egyesűit  főurak  és  főpapok  1439-ben 
kikötik,  hogy  a  király  tartozik  más  országaiban  is  a  török 
elleni  háborúra  ugyanekkor  adót  kivetni.  Mátyás  alatt  az 
adószedésnek  pedig  ez  lett  a  rendszere. 

A  XV-ik  században  az  országos  ügyek  már  oly  számo- 
sak, hogy  a  főurak  ezek  intézésébe  nem  is  kivannak  be- 
folyni s  miután  sok  aprólékos  ügy  is  merül  fel,  nem  is  foly- 
hatnak be.  A  nagybirtokosok  már  csak  irányt  adnak,  mig  az 
intézők  a  tisztviselők.  Nehogy  azonban  befolyásukat  elveszít- 
sék, egy  kisebb  tanács  jő  létre,  mely  állandóan  foglalkozik 
az  ügyek  intézésével.  Az  esetröl-esetre  hittak  alkotják  a  tá- 
gabb királyi  tanácsot,  a  királyi  udvarban  állandóan  tartóz- 
kodók a  kisebb  tanácsot.  A  tágabb  az  irányító,  a  kisebb  a 
végrehajtó.  Ezért  ebben  inkább  találni  kisebb  birtokú  neme- 
seket is.  A  tágabb  tanács  a  törvényhozóké,  a  kisebb  a  tisztvi- 
selőké. Ezért  van  az,  hogy  a  mikor  a  nemesség  az  országos 
hatalom  megszerzésére  törekszik,  a  nagybirtokosok  nem  ide- 


119 


genkednek  attól,  hogy  a  kisebb  tanácsban  helyet  nyerjenek. 
Ezt  az  1446:  VII,  t.-c.  ki  is  mondja,  mikor  ugy  intézkedik, 
hogy  a  kormányzó  mellé  választott  kisebb  tanácsba  a  nádor, 
országbíró,  két  főpap,  két  závSzlós  ur  mellé  hat  nemes  is  vá- 
lasztandó. De  még  ez  a  törvény  is  kim.ondja  azt,  hogy  a  kor- 
mányzó más  főurakat  is  meghívhat.  Kétségtelen  tehát,  hogy 
a  kisebb  tanácshoz  való  tartozás  nem  lehetett  a  förendiség- 
nek  alapja. 

A  nagybirtokosok  hatalmának  formai  joggá  válása 
csak  jóval  e  hatalom  nyilt  elismerése  után  következik  be.  Már 
az  1486.  évi  LXIV.  t.-c.  kimondja,  pl.,  hogy  minden  nemes 
tartozik  az  országgyűlésre  menő  megyei  követek  költségeihez 
hozzájárulni,  de  ugyanekkor  kiveszi  azokat,  a  kiket  a  király  az 
országgyűlésre  személyesen  meghí.  Kétségtelen,  hogy  a  nem- 
fizetés ilyen  szabályozása  azt  mutatja,  hogy  a  nagybirtoko- 
soknak az  országgyűlésen  való  megjelenését  már  a  törvény  is 
respektálta.  A  törvény  evvel  megkerülve  a  nyilt  elismerést, 
hallgatólag  elismerte  a  főnemesség  létezését  122  évvel  előbb, 
mint  a  hogy  nyiltan  az  1608.  évi  koronázás  utáni  I.  t.-cikk- 
ben  megtörtént. 

A  nagybirtokok  mint  rend  különállása  határozottab- 
ban az  1495:  XXV.  t.-cikkben  nyert  szabályozást,  mely  arra 
kötelezi  a  királyt,  hogy  az  országgyűlés  összehívása  előtt  tar- 
tozik a  főpapokat  és  főurakat  összehívni,  hogy  az  országos 
főtisztekkel  és  tanácsosokkal  az  országgyűlés  tárgyait  meg- 
tárgyalja. Az  1500:  X.  t.-c.  szerint  a  főpapok  és  báróknak 
joguk  van  a  király  tanácsában  való  helyhez.  Megerősíti  ezt 
a  jogot  az  1518:  XXXIX.  t.-c,  a  mikor  a  kisebb  tanács  tag- 
jaínak névszerinti  felsorolása  után  kimondja,  hogy  a  többi 
tanácsos  joga  épségben  marad. 

A  XV-ik  század  végén  tehát  már  törvények  is  vannak 
a  nagybirtokosoknak  az  országos  ügyekben  való  befolyásáról. 
Mint  minden  jogfejlődésnél,  itt  is  megelőzik  a  tények  a  tör- 
vényeket. A  báróknak,  a  kiket  e  korban  még  consilíariusok- 
nak  is  neveznek,  e  joga  azonban  a  XVI-ik  század  elején  már 
mindenki  által  elismert  és  alkotmányunkba  illesztett,  bár 
még  nem  mai  formáját  felvett  jog. 

A  nagybirtokosok  már  régen  elkülönítve  tárgyalnak  a 


120 


nemesektől,  tehát  az  úgynevezett  két  kamara  rendszere  a 
gyakorlatban  meg  van  ennek  törvényes  rendszere  előtt,  A 
mint  a  történelemben  a  tudatos  intézményeket  mindig  az  ön- 
tudatlanok előzik  meg.  A  két  kamarai  rendszer  tudattalan 
formája  meg  van,  mielőtt  a  nemesek  követküldési  joga  kiala- 
kul. A  nagybirtokos  született  törvényhozó  már  akkor,  mikor 
a  nemesség  is  személyesen  megy  az  országgyűlésre,  csakhogy 
ez  a  joga  csak  akkor  válik  nyilvánvalóvá,  a  mikor  a  főurak 
külön  tanácskozása  törvényes  formában  kimondott  előjoggá 
válik  és  még  inkább  akkor,  a  mikor  a  nemesség  személyes 
megjelenése  helyébe  a  követküldés  lép. 

A  főrendiség  kialakulásának  e  korban  kialakult  stádiu- 
mában még  nem  nyert  megállapítást  az,  hogy  a  nemességnek 
mely  rendjébe  tartozik  valaki.  Főrend  az  volt,  a  kinek  nagy 
vagyona  volt  s  a  ki  ez  alapon  hatalommal  rendelkezett.  Mi- 
helyt valaki  elvesztette  vagyonát,  akkor  megszűnt  a  nagyobb 
királyi  tanács  tagja  lenni.  Ennyiben  egységes  a  nemesség  és 
ennyiben  nincs  örökös   főrendiség  Magyarországon. 

II.  Az  igazságszolgáltatás  olyan  korban,  mikor  a  biró 
nagyon  sok  jogtalanságot  követhetett  el,  sokkal  jelentősebb 
jog,  mint  akkor,  mikor  a  jogállapot  állandósága  a  visszaélé- 
seket lehetetlenné  teszi.  Ugyanígy  vagyunk  a  tanúsítványok 
kiállításának  kérdésével  is.  A  mig  a  káptalanok  és  hiteles  he- 
lyek maguk  is  hamisítják  az  okiratokat,  addig  a  nagybirto- 
kosoknak az  a  törekvése,  hogy  ők  maguk  adhassanak  ki  olyan 
tanúsítványokat  és  okiratokat,  melyeknek  teljes  a  hitele,  ter- 
mészetes. E'L  a  jog  elsősorban  a  grófokat  iliette.  Kifejezést 
nyert  a  vöröspecsét  használásának  kiváltságában,  melyet  a 
bárók  csak  száz  évvel  később  kaptak.  A  grófi  cim  itt  a  comes 
elnevezés  jelentésében  használtatik,  a  hogy  az  előző  korszak- 
ban már  ismeretes  volt. 

Ebben  a  korban,  mikor  a  nyugattal  való  érintkezés  is 
gyakoribb  s  a  külföldről  került  királyok  is  több  külföldi  szo- 
kást hoznak,  mint  az  előzőben,  többen  vannak  a  nagybirto- 
kosok között  is,  a  kik  a  külföldiekéhez  hasonló  jogokat  köve- 
telnek a  királytól.  Ennek  dacára  nem  sok  grófság  keletkezik 
Magyarországon  s  ezentúl  is  Horvátország  marad  a  grófsá- 
gok különleges  területe.  Összesen  csak  öt  grófságról  vannak 


121 


egészen  biztos  adataink:  a  Cilleiek  zagorjai  grófsága,  melyet 
Mátyás  1463-ban  Vitovecz  Jánosra  ruház,  a  bazini,  a  szent- 
györgyi, a  besztercei,  a  Zapolyák  szepesi  és  Corvin  János  hu- 
nyadi grófsága.  A  többi  grófságnál  nem  tudhatni  biztosan, 
hogy  nem  egyszerűen  csak  föispánságot  jelent-e  a  comes  el- 
nevezés. Ha  volna  is  még  ezeken  kivül  grófság,  akkor  is 
legfeljebb  egy-kettö.  Minden  más  comes  elnevezés  feltétlen 
föispánságot  takar. 

A  felsorolt  összes  grófságok  megszűntek.  A  besztercei 
azért,  mert  Szilágyi,  a  ki  azt  Mátyástól  kapta,  nem  tudott  a 
beszterceiekkel  kijönni  s  ezért  Mátyás  Szilágyi  halála  után 
megszüntette  magát  a  grófságot.  Evvel  aztán  a  beszterceiek 
megint  a  vajda  közvetlen  joghatósága  alá  kerültek.  A  többi 
grófság  pedig  azért  szűnt  meg,  mert  uruk  vagy  nagyobb  ha- 
talomra tett  szert,  vagy  teljesen  elvesztette  azt.  Személyükre 
nézve  a  grófok  különös  jogállása  abban  nyilvánult,  hogy  ök 
külön  hűségi  esküt  tettek  a  királynak  s  hogy  ök  személyükre 
nézve  mindig  ki  voltak  véve  a  nádor,  az  országbíró,  a  vajda 
stb.  jogszolgáltatása  alól.  Az  1495:  XV.  t.-cikk  azonban  a 
grófoknak,  illetve  mindenkinek  ilyen  külön  jogát  megszün- 
tette. E  korszak  végéig  több  grófi  cimet  s  jogot  nem  is  ado- 
mányoztak. A  következő  korszak  grófi  cimei  pedig  már 
semmi  összefüggést  sem  mutatnak  ezekkel  az  örökösöknek 
nevezett  grófi  elmekkel. 

III.  Az  urak  addig,  mig  a  comes  (ispán)  tisztségével 
nagy  vagyonnak  legalább  a  kezeléáe  járt,  e  tisztségre  min- 
dig törekedtek,  de  mióta  csak  fizetés  és  meghatározott  jöve- 
delem járt,  azóta  a  comes  méltósága  csak  mint  cim  érde- 
kelte őket,  mely  előkelőséget  adott.  A  comes  méltóságával 
járó  munkát  tehát  áthárították  s  igy  szükségessé  vált  a  fő- 
urak mellé  dolgozó  comest  is  kinevezni.  A  nagybirtokosok 
tehát  e  kor  vége  felé  már  csak  cimül  kapták  a  comes  vagy 
főispán  cimét.  Ezek  aztán  miután  e  cimet  átörökitették 
fiaikra,  örökös  főispánoknak  nevezték  magukat. 

Mátyás  megkísérelte,  hogy  a  főispánság  régi  hatalmát 
feltámassza,  de  ez  nem  sikerült,  pedig  erre  a  legjobb  módot 
választotta,  nevezetesen  azt,  hogy  összekötötte  a  főispánsá- 
gok egy  részét  a  várnagyságokkal.  A  diósgyőri  kapitányságra 
a  borsodi  főispánt  nevezte  ki,  a  trencsénire  a  trencsénit,  a  po- 


122 


zsonyira  a  pozsonyit,  a  munkácsira  a  beregi  főispánt,  a 
szklabinyaira  a  turóci  főispánt,  a  verőceire  a  verőceit,  az 
óvárira  a  mosonyit.  Ez  a  rendelkezés  sem  volt  azonban  al- 
kalmas arra,  hogy  a  főispánság  régi  Iformája  feltámadjon. 
Ezért  aztán  az  erre  irányuló  kísérletek  is  elmaradtak  s  az 
örökös  főispáni  cim  őrizte  meg  csupán  annak  emlékét,  hogy 
milyen  hatalmat  jelentett  a  múltban. 

Birtokméretek  és  birtokeloszlás. 

I.  E  korszak  birtokainak  méreteiről  nincsenek  sokkal 
megbízhatóbb  adataink,  mint  az  előző  korszakból.  De  a  meg- 
bizhatlan  méreteket  legalább  pontosabb  számadatokban 
birjuk  s  ez  által  a  bizonytalanság  csökken.  így  gyakran  is- 
merjük már  a  falvak  számát,  sőt  a  jobbágytelkekét 
iá.  Az  előző  korszak  történetéből  tudjunk,  hogy  a  falvak  száma 
sem  ad  megbízható  képet  a  birtok  nagyságáról,  azért  mert  a 
régi  falvak  közé  sok  helyen  uj  falvak  ékelődtek  és  igy  a  fal- 
vak száma  és  kiterjedése  közti  összefüggés  dacára  sem  lehet 
a  birtokok  területét  megállapítani.  A  jobbágytelkek  is  külön- 
böző nagyságúak  voltak  a  különböző  megyékben,  sőt  a  kü- 
lönböző birtokokon  is,  tehát  még  a  telkek  számának  isme- 
rete alapján  sem  lehet  a.  birtok  kiterjedését  megállapítani. 
Minden  mérték  tehát,  amelyet  adunk,  csak  hozzávetőleges. 
Különben  is  a  birtokokból  annyit  foglaltak,  határaik  any- 
nyit  változtak,  hogy  egy  pillanatban  statisztikaszerü  leírás 
formájában  adni  az  e  korbeli  birtokviszonyokat  sem  lehet.  A 
magyar  nagybirtoknak  nincs  a  múltban  képe,  leírása,  sta- 
tisztikája, csak  története. 

E  korszakokban  ép  oly  kevéssé  tudjuk  a  nagybirtokot  a 
középbirtoktól  a  méret  szempontjából  elhatárolni,  mint  az 
előbbiben.  Mely  birtok  tekintessék  mégis  nagybirtoknak? 
Pontos  adatok  hiányában  ezt  a  kérdést  az  egyéni  tulajdon- 
ban álló  összes  birtokok  egybe  vetése  után  kell  megoldanunk. 
Nem  egy-egy  birtok  mérete  szerint,  hanem  az  egy-egy  birto- 
kos kezén  levő  birtokok  szerint  állapitjuk  meg  azt,  hogy 
valaki  nagybirtokos-e  vagy  sem.  Ez  álláspont  annál  indo- 
koltabb, mivel  e  korban  a  müvelés  és  kezelés  rendszere  egy- 
forma minden  nemesi  ingatlanon.  S  még  igy  sem  adhatunk 


123 


kimeriíö  adatokat,  mert  habár  ismerjük  a  nagybirtokosokat 
személy  szerint,  nem  ismerjük  birtokaikat.  Láttuk  már, 
hogy  az  egyesek  birtokai,  bármily  hatalmas  lett  légyen  is 
valaki,  nem  mutatnak  állandóságot.  A  világi  birtok  folyton 
változik.  Egy  emberélet  elegendő,  hogy  egyszerű  nemesek 
dúsgazdag  főurakká  legyenek.  Az  illető  halála  után  pedig 
legtöbb  esetben  szétesik  a  gazdagság.  Viszonylag  csupán  az 
egyházi  birtok  állandó. 

Egyeá  családok  birtokainak  ismertetésével  rajzoljuk 
meg  e  korszak  képét.  Csupán  mozaikok  lehetnek,  a  mit 
adunk,  de  mégis  olyan  impozáns  méretek  s  számok  tárul- 
nak elénk,  hogy  ezek  e  korszaknak  birtokméreteit  kellően 
feltárni  alkalmasak. 

Az  egyes  nagybirtokosok  kezén  levő  egyes  uradalmak 
is  a  nagybirtok  minden  ismertető  jellegét  magukon  viselik 
s  igy  indokoltnak  látszanék  az  egyes  uradalmakról  külön  is 
szólani,  de  a  nagybirtokosok  birtokállományának  felsorolá- 
sánál ezt  úgysem  mellőzhetjük,  s  ezért  nem^  szükséges  az 
uradalmakról  külön  is  szólani. 

II.  A  XV-ik  század  közepe  táján  senkinek  sincs  olyan 
fejedelemségszerüen  berendezett  birtoka, mint  amilyen  pl. Csák 
Mátéé  volt.  A  közhatalom  birtokosai  a  nagybirtokosok  az 
egész  ország  felett  gyakorolnak  hatalmat,  nemcsak  birto- 
kuk felett.  A  birtokviszonyokat  a  legjobban  a  nyugati  része- 
ken ismerjük.  Ezek  leírásával  kezdjük  tehát. 

Az  alsólendvai  Bánffyaké  volt  Zalamogye  délnyugati 
csücske,  mely  a  határon  Csesztregig,  innen  Lentin  át  Szeme- 
nyéig  (Muraköz)  s  ettől  a  vasmegyei  határig  terült  el.  E 
területen  két  vár,  hét  város,  10  falu  s  19  puszta  volt,  a  me- 
lyek helyén  ma  ismert  63  helység  fekszik,  melyek  határai- 
nak kiterjedése  108.426  kat.  hold.  Ezenkívül  az  övék  Szabar 
város  tiz  faluval   s  1483-tól  még  egy  vár  s  12  falu. 

A  Kanizsay-családnak  több  megyében  vannak  birto- 
kai. Zalában  60  községük,  melyekből  ma  18  ismeretei.  Ezek- 
nek területe  55.759  kat.  hold.  Ugyané  megyében  utóbb  még 
9  községet  kapnak.  A  zalai  uradalom  folytatásaként  So- 
mogyban az  övék  Szt.-Pál  város  és  17  falu.  E  birtokok  után 
1494-ben   276M>   frt   adóval    voltak  hátralékban.   Vasmegyé- 


124 


ben  az  övék  Borostyánkő  22 — 25  községgel.  Lékavár  8 — 9 
faluval,  Sárvár  3  várossal  s  9  faluval.  Sopron  ismert  317 
községéből  80  egészen  vagy  részben  az  övék,  a  16  várból 
5 — 7,  15  városból  7  az  övék.  A  megye  területének  V.-. — V-í 
része  tulajdonuk.  A  Kanizsayak  soproni  birtokait  százezer 
holdnál  többre  kell  tennünk.  Kanizsay  György,  László  és 
Jánosnak  Sopronmegyében  birtokaik  után  1494-ben  635  írt 
adóhátralékuk  volt,  miután  pedig  egy  frt  adó  Sopronban 
280  holdnyi  terület  után  szokott  kivettetni,  az  adóhátralék 
már  177.800  holdnyi  területnek  felel  meg.  Számításunk^, 
helyességét  különben  az  is  igazolja,  hogy  Szarvkő,  Kismar- 
ton, Cseke,  Pordány,  Szarvkőalja  és  Michelsdorf  határai 
együttvéve  19.731  hold.  Más  hat  községé  32.890,  Kapuváré 
pedig  16.641. 

A  Cilleiek  összes  birtokait,  miután  Stájerországba  is 
átnyúlnak,  nem  lehet  pontosan  megállapitani.  Tulajdonuk 
1477-ig  a  Muraköz,  mely  ebben  az  évben  száll  át  az  Ernusz- 
tok  tulajdonába.  Ennek  a  kiterjedése  128.530  hold.  E  bir- 
tokon kivül  az  övék  1397  óta  Vinica  vára  52  faluval  Varasd- 
megyében,  melyhez  két  év  múlva  még  kilenc  várat  s  evvel 
majdnem  az  egész  megyét  kapja  Hermán  gróf.  E  terület 
400.000  holdra  tehető.  Ciliéi  megöletése  után  az  egyik  tisztje 
elfoglalta  e  birtokok  egy  részét  és  felvette  a  zagorjai  gróf 
elmét.  E  grófot  Mátyás  1463-ban  megerősítette  e  birtokok- 
ban, de  később  elűzvén  őt,  a  Gillei-birtokok  e  részét  Corvin 
János  kapta. 

A  Marcaliaknak  Somogyban  négy  váruk,  11  városuk, 
54  helységük  volt  a  megye  összes  16  várából,  25  városából, 
939  helységéből.  Ezekből  Köröshegy,  Marcali,  Somogyvár, 
Segösd,  Zsákány,  Sábád,  Babolcsa,  Kálmáncsehi  és  Pata 
ma  ismert  területe  64.850  hold.  Összes  birtokainak  kiterje- 
dése azonban  ennél  sokkal  nagyobb  volt,  mert  mint  Csánki, 
e  kor  legjobb  ismerője  mondja,  olyan  felhalmozása  az  ura- 
dalmaknak, mint  a  Marcaliak  kezén,  nem  igen  ismétlődik. 

A  bazini  vagy  Szentgyörgyi  grófoknak  egyedül  Mo- 
sonymegyében  levő  uradalma  nagyobb  200.000  holdnál.  Ez 
uradalom  kiterjedését  a  következő  községek  jelzik:  óvár, 
Mosony,  Rajka,  Fertőfő,  Szombathely  (ma  Nezsider  és  Za- 


125 


rány),  Lébény,  Keménye,  Halászi,  Fekete-Erdö,  Levél,  Be- 
zenye,  Jarndorf,  Csuny,  Féltorony,  Szántó  (ma  Tárcsa)  és 
Szent-János.  A  mikor  csak  200.000  holdra  tesszük  ezt  az 
uradalmat,  akkor  bizonyos,  hogy  ez  a  legkisebb  terület, 
a  mellyel  ez  az  uradalom  bírhatott,  mert  egyedül  Óvár  is- 
meretes 25  tartozékának  területe  ma  207.017  hold.  És  ehhez 
a  területhez  szerezték  még  meg  Poc-Ncusidelt  (Lajta-Ujfalut), 
Újfalut  és  Jarndorfot.  Ezenkívül  a  Marótiaktól  is  megsze- 
rezték ezeknek  23  falura  terjedő  bodrogmegyei  uradalmát. 

A  Maróthyaknak  Bácsban  szétszórva  van  16  falujok. 
Az  övék  itt  a  kisdívásári  uradalom  7  faluval.  Bodrog- 
megyében Baracskától  Kapusziváig  21 — 23  falujok  van. 
Baranyában  van  28  helységük.  Szerémmegyében  birtokaik 
egyik  központja  Karom  (ma  Karlovica).  Az  övék  Grgeteg, 
Ireg,  Rívica  9  faluval,  Ruma  6 — 7  faluval,  Járok  körül 
pedig  76  helység.  Csánki  vszerint  a  megye  keleti  részén  az 
egész  megye  területének  felére  tehető  uradalmuk  van.  E  bir- 
tokuk 300.000  holdat  tehetnek.  Valkómegyében  az  övék 
Marótvár  78  faluval,  Bacsavár  ^öbb  7,  aztán  20  faluval. 
Atyavár  24  faluval.  A  Maróthyaké  Atak  város  76  faluval  és 
Hermanvár  61  faluval.  E  család  1476-ban  kihal,  ekkor  Má- 
tyás és  Corvin  János  lép  e  területek  birtokába.  Mátyás 
azonban  eladományozza  a  neki  jutott  birtokokat. 

E  vidéken  vannak  birtokai  az  Ajnárdfiaknak  már  a 
XlV-ík  század  végén.  Fő  uradalmuk  a  Duna  és  Száva  közt 
volt  s  50 — 60  falura  terjedt.  E  családé  a  Boszna  és  Száva 
közti  rész  is.  Ezektől  a  Matucsinaí-család  szerezte  meg  e 
birtokokat,  akiknek  1474-ben  e  vidéken  130  falujok  és  váro- 
suk volt.  A  fent  említett  50 — 60  falu  értéke,  illetve  vételára 
40,000  frt.  Az  a  körülmény,  hogy  e  családokról  olyan  keve- 
set tudunk,  mutatja,  hogy  e  vidék  kulturátlanságánál  fogva 
az  ingatlanok  aránytalanul  kisebb  értéket  képviselnek  itt, 
mint  az  ország  nyugati  vagy  középső  részein  levők.  Ugyan- 
ezt igazolja  a  Korogyi-család  szerepnélküliségo  is.  Ennek 
ugyanis  a  XV-ik  század  második  felében  történt  kihalásáig 
birtokában  volt  Baranyának  a  Száva — Dráva  közti  része, 
mely  Valkó  s  Székese  közt  terült  el.  E  terület  500.000  hold- 


126 


ra  tehető/)  Ezenkívül  az  övék  23  község  Valkómegyében, 
Eszék-Kórogyvár  29  községgel,  Hagymás  és  Drávaszád  vá- 
rosok, egyideig  Ivánka-szt.-György  7  faluval,  söt  Nevna  (ma 
Sevanska)  112  faluval. 

A  lévai  Cseh-család  a  Felvidéken  lép  fel  először,  itteni 
eredeti  birtokaikat  azonban  nem  ismerjük.  A  család  legis- 
mertebb tagja  Péter,  a  ki  Zsigmond  királynak  kedvence. 
Kinevezi  őt  fölovászmesterré,  majd  macsói  bánná.  Ez  a  Pé- 
ter 1422-ben  sógornőjétől  megszerzi  Pozsegában  Tomicát 
11  faluval,  melyek  Nevna  várhoz  tartoztak.  Megszerzi 
továbbá  Orjava  várost  13  faluval,  Cseszneket  4  faluval,  Bo- 
rostyánt 8  faluval,  Hrusovát  5  faluval,  Óvárt  2  faluval  és 
Hitvanócot.  Ekkor  lesz  az  övé:  Valkómegyében  Nevna  hat 
kerülettel  74,  utóbb  93  faluval;  Fejérben  három  birtok;  Tol- 
nában 11  falu;  Bodrogban  9  falu.  Péter  kapja  1427-ben 
Léva  várát,  Csánk,  Kér,  Bencháza,  Vinár,  Bát  és  Keresz- 
turt.  Vasban  az  övé  Németujvár  25  faluval.  Hollós  18  falu- 
val és  az  u.  n.  Őrség  nevű  birtok,  mely  80.000  holdra  tehető. 
Ezekhez  a  birtokokhoz  farul  még  tekintélyes  foglalás  Bars 
és  Hontban,  valamint  több  zálogbirtok. 

A  Garayaknak  birtokai  főleg  Zsigmond  adományaiból 
származtak  és  az  ország  műveltebb  területein  voltak.  Vesz- 
prémben: Csesznek  és  tartománya,  melyből  ma  még  a  követ- 
kező helységek  ismeretesek:  Givolt,  Sikátor,  Nagy-Béde, 
Szombathely,  Harta,  Alsó-Teszér,  Gsetény,  Oszlop,  Szt.- 
Király,  Szt .-László,  melyek  együtt  ma  40.906  hold  kiterjedé- 
süek.  Az  ehhez  a  birtokhoz  tartozó  öt  régi  község  ma  puszta. 
Itt  birták  Pápát,  Somlyót,  Ugodot,  Berzsenyt,  Tornát,  Do- 
bat, Patonát  stb.  Összes  veszprémi  birtokainak  kiterjedése 
100.000  hold.  Tolnában  az  övék  a  simontornyai  uradalom, 
mely  régebben  Ozorai  Pipóé  volt  s  a  melyhez  22  falu  tarto- 
zott. A  ma  ismertek  kiterjedése  55.403  hold.  Ezek:  Simon- 
tornya, Németi,  Körbő,  Pincehely,  Bolhás,  Hölgyész,  Igar. 
Vájta  és  Miszla.  Ezt  az  uradalmat  a  király  1441-ben  el 
akarja  venni  hűtlenség  miatt,  de  nincs  ereje  hozzá.  A 
Garayak  nádori  ágának  ezeken  kivül  még  több  helyen  van- 

')    Ugylátszik   nem   egyedüli   birtokosai   e    területnek, 


127 


nak  tekintélyes  birtokai.  Bácsmegyének  az  a  része  az  övék. 
a  mely  Futaktól  északra  a  Temerin  melletti  Szireg-pusztáig, 
nyugatra  Bács  városáig,  délre  Palánkáig  s  a  Duna  mellett 
Futakig  s  Kisdivá.sárig  terjed.  Három  város,  45  falu  volt 
rajta  s  vagy  150.000  holdra  tehető.  Ugyanitt  a.  báni  ágnak 
is  van  egy  városa  és  két  faluja.  Szeremben  a  Garay-családé 
Gserögvár  és  város,  Pétervárad  12  faluval.  Ez  utóbb  Cor- 
viné lesz.  Valkóban  Gara,  ma  Gorján  vára  őrzi  a  Garaiak 
uralmának  emlékét.  Ez  az  uradalom  Pucsje  és  Osztrosinci 
vidékén  érintkezett  a  baranyamegyei  birtokokkal.  Itt  egy 
összefüggő  területben  az  egész  sikság  vagy  220.000  hold 
az  övék.  A  nádori  ágé  a  szt.-lőrinci  uradalom,  melyet  1481 
után  Ráskai  Balázs  szerez  meg.  Ugy  látszik  már  a  XV-ik 
században  is  az  övék  a  szlakovci  uradalom,  melynek  32 
faluja  a  XVI-ik  században  a  garai  Bánffyaké.  A  Garay- 
családé  Barka  (Brcska)  a  Száván  tul,  Borovár  a  Duna 
mellett  s  Mikola  60  faluval,  Nustar  21  faluval,  Vicsadal, 
Valkó  város.  E  megyének  1182  falujából  350 — 400  az  övék. 
Pozsegában  az  övék  a,  Darnócvári,  Orbovai,  Derskoncvári- 
uradahnak  40  faluval.  A  siklósi  uradalom  50  faluval,  a  nek- 
csei  és  podgoráci  91  faluval.  Rövid  ideig  a  szigetvári  ura- 
dalom is  az  övék.  Vasban  Kőszeg  18  faluval.  Ez  utóbbit  Fri- 
gyes elfoglalta  Mátyás  alatt,  visszafoglalták  ugyan  tőle,  de 
ekkor  Corvin  kapta,  szintigy  ezé  lett  Siklós  is.  Az  övék  Locs- 
mán  régi  vármegye,  a  Pilismegyében  feküdt  Solymár  (utóbb 
Corviné),  Sopronban  Lánzsér  előbb  18,  aztán  22  faluval. 
Ez  utóbbi  Athinai  Zsigmondé  volt,  a  ki  Fraknóy  Vilmossal 
ez  uradalomra  nézve  perben  állt.  Athinai  a  per  alatt  a  ná- 
dorra, Garay  Miklósra  ruházta,  a  kivel  Fraknói  kiegyezett  s 
az  uradalom  Garayé  lett. 

A  Garayak  ez  óriási  vagyona  a  családnak  1481-ben 
történt  kihalása  után  egészen  széthullott.  A  legnagyobb 
részt  Corvin  kapja,  de  a  Zay-család  is  igen  tekintélyes  részt 
kap,  a  Valkómegyében  fekvő  birtokokat.  A  Garay-javakból  a 
Bánffyaknak  jutott  részt  Ferdinánd  1527-ben  elkobozván, 
Török  Bálintnak  adja. 

Az  Ujlaki-család  birtokainak  összeírása  még  fogyaté- 
kosabb, mint  az  eddig  tárgyalt  családoké.     Egyik  legszebb 


128 


uradalma  az  esegvári  Veszprémben,  melyhez  tartozott  Tót- 
vázsony,  Billeg,  Bánd,  Bogdány,  Baldé,  Csékut,  Halimba 
Lerinte,  Barnag,  Csepel,  Herend,  Berzseny,  Kerta,  Dóba, 
Alásony,  S'zöllös,  Küngös,  Pecemarton,  Csér,  Kúti,  Bátorkö, 
Palota  stb.  Ez  az  uradalom  vagy  80.000  holdra  tehető.  Fele 
utóbb  Kinizsyé  volt.  Az  Újlakiak  kapták  a  Csehek  birtokát 
Vasban,  az  u.  n.  Örséget  18  faluval.  Ugyanitt  az  övék  Újvár, 
Tobajd,  Szt.-Mihály,  Ör-szt.-Elek,  Nádasfalva,  Radolfalva, 
Királyfalva,  Keresztúr,  Madocs  stb.,  melyek  területe  80.000 
holdnál  többre  tehető.  Valkóban  ezeké  Újlak  (Uok)  vár  30 
faluval.  Bácsban  hét  falu.  Szeremben  a  Hunyadiak  kiha- 
lása után  Száva-Szt.-Demeter  s  uradalma.  Van  továbbá 
Fejérmegyében  két  helységük.  Tulajdonuk  továbbá  Gesztes 
és  Gerencsér  vára  a  XV-ik  század  második  felében,  miután 
a  Rozgonyiak  elvesztették. 

A  Rozgonyi  család  uradalmai  olyan  nagy  területeket 
foglaltak  el  Gsánki  szerint,  mint  a  korona-uradalmak.  Ta- 
lálunk persze  az  ő  tulajdonukban  számos  oly  uradalmat, 
mely  ugyané  században  más  családé  volt.  Birtokaik  főrésze 
majdnem  összefüggő  testként  feküdtek  a  Dunántúl.  A  Csó- 
kakővári uradalom  a  veszprémi  Velegdtől  s  Tímártól  Moór, 
Kápolna,  Csák-Berény,  Szt.-Tamáspuszta,  Igar,  Zámor, 
Pátka  s  Csaláig  terjedt  (70 — 80  ezer  hold).  Evvel  összefüg- 
göleg  keletfelé  Csákvárig  s  a  velencei  tóig  terjednek  birto- 
kaik. A  régi  Tolnából  (ma  Somogy)  az  övék  10,  majd  23 
falu.  Komáromban  Oroszlánkő,  Igmánd,  Bókod,  stb.  Pest- 
megyében Gomba,  Gyömrő,  Irsvaszeg,  Túra,  Héviz,  Mácsa, 
Gödöllő  stb  100.000  hold.  Hevesben  az  övék  23  helység.  S 
ezenkívül  van  még  Pozsegában,  meg  Valkóban  is  birtokuk. 
A  Héderváriakkal  közös  a  debrekezi  uradalom,  melyet  azon- 
ban előbb  Újlaki,  aztán  Szerecsen  Péter  tőlük  elfoglalt.  A 
Mrieni  cs.  és  kir.  kamarai  közös  levéltárban  az  1701.  évi  ira- 
tok közt  a  Rozgonyi  család  más  birtokainak  összeírása  is 
található.  E  szerint  az  övék  volt  Cicva  vár  és  uradalma  12 
faluval;  Monyoros  vár  s  tartozékai  10  faluval;  Zemplén- 
ben 10  falu;  Cserép  vár  s  tartozékai  (Borsod);  Gyöngyös 
részei;  Varannó  kastély  és  tartozékai,  15  falu;  Rozgony  25 
faluval  (Abauj).  Ezeken  kivül  az  övék  volt  több  birtok,  me- 


129 


lyet  a  Marcaliaktól  örököltek,  nevezetesen:  Valkó,  Pozsega, 
Arad,  Fehér,  Hont  és  Nógrádmegyében. 

A  Dunántúl  vannak  a  Héderváriak  birtokai  is.  Tolná- 
ban az  ozorai  uradalom,  két  várral  legalább  80.000  hold  ki- 
terjedéssel. Ez  az  uradalom  1437-ig  Ozorai  Pipoé,  a  kinek 
özvegye  ruházta  a  nádorra.  Az  ozorai  viradalom  folytatása 
a  tamási,  melyet  örökösödési  szerződéssel  szereztek.  A 
két  uradalom  együtt  200.000  holdra  tehető.  Komáromban 
öt  község,  19  puszta  urai.  Györmegyéből  a  hédervári  ura- 
dalom az  övék,  mely  Asovány,  Ráró,  Szt.-Pál,  Dunaszeg, 
Ladamér,  Hedre,  Zámor,  Újfalu,  Radvány,  Medve,  Kender- 
Medve,  Szabadi,  Öttevény,  Győr,  Kis-Baráti,  Gönyö  s  Táp  és 
számos  ismeretlen  helységből  állott.  A  dombóvári  uradalom 
ennél  valamivel  kisebb,  de  igen  nagy  értékű.  Ezeken  kivül 
Pestmegyében  egy,  Vasban  12,  Pozsegában  7 — 9  faluja  volt. 

A  Töttös  családnak  Bodrogban  33  faluja  van  s  Bara- 
nyában ezek  folytatásaként  még  30  (Bátmonostori  urada- 
lom), A  Coboroké  Bodrogban  a  Jankováctól  Bács  határáig 
terjedő,  Zombor,  Csonoplya,  Rigyica,  Baja,  Pacsir,  Apati- 
non  keresztül  50  km.  hosszúságban  elnyúló  kétszázezer 
hold  terület,  melyen  akkor  32  falu  volt.  A  felsőlindvai  Szé- 
csieknek  Vasmegyében  ma  már  alig  meghatározható  130 
falujok  volt.  Ugyanitt  az  Elderbach  családé  a  monyoróke- 
réki  uradalom  (80.000'  hold),  Vép  egészen  és  Körmend  rész- 
ben; 1462-ben  a  Szécsyeké  volt  dobrai  uradalom  is  az  övék. 
Paumkirchnernek  1475  körül  ugyanitt  32  faluja  van. 

A  graborjai  Beriszlóknak  Bród  központtal  50.000 
holdnyi  uradalmuk  van,  melyhez  a  XV-ik  század  végén  még 
nyolc  falut  szereznek.  A  Velikei  vagy  Békefieknek  Pozsegá- 
ban 67  falujok,  a  szokcsöi  Hercegeknek  Bodrog  és  Baranyá- 
ban 30  falujok,  a  prodavizi  Ördögöknek  négy  váruk  (Pö- 
löske,  Tihany,  Hegyes,  Páka),  egy  mezővárosuk  s  29  falu- 
jok van.  A  gersei  Petőké  Kéménd,  Istvánd,  Csobánc,  Rezi, 
Tádika,  Fancska,  Reznek,  Gerse,  Márvány  várai,  Keszthely 
város  és  63  falu.  Hevesben  a  Kompolthyaknak  vannak  te- 
kintélyes birtokaik,  az  övék  Eger,  Gyöngyös,  a  Mátrát  félkör 
alakban  körülvevő  területtel  s  a  Tiszántúl  Dévaványa;  együtt 
250—300  ezer  hold.  A  Garamvölgyén  a  Dócyaknak;  a  Magas- 

Á  p  o  si  *  o  n:   Nagybirtok. 


130 


Tátra  alján  a  Tarköieknek  van  a  XV-ik  század  végén  ha- 
talmas birtokuk,  melyeket  foglalásokkal  gyarapították. 

III.  Hatalmas  uradalmakat  kapott  Brankovics  György 
Zsigmond  királytól  s  evvel  a  nagybirtokosok  irigységét  kel- 
tette fel.   Az   övé:   Zalánkemén,  Becse,   Világosvár,     Tokaj, 
Munkács,  Tálya,  Begéc  várak,  Szatmár,  Böszörmény,  Deb- 
recen, Tür,  Varsány,  Asszonpataka  és  Felsőbánya  városok. 
Ezek   a   birtokok  okozták   a  Hunyadival   való   egyenetlensé- 
geket, mert  Hunyadi  ezekből   is  adományozott,   mikor  kor- 
mányzó lett.  így  Brankovics   Györgyné   1447-ben   tiltakozik 
Hunyadi  azon  intézkedése  ellen,  mellyel  a  hadházi,  téglási. 
sámsoni,  macsói,  hegyesi  és  szoboszlói  részjószágokat  elado- 
mányozta. Hunyadi  ezenkívül  magának  is  foglalt  a  Bran- 
kovics birtokaiból,  ezért  mikor  Brankovics  öt   1448-ban   el- 
fogja, kiköti,  hogy  összes  birtokait  visszakapja.  E  birtokok 
igen  tekintélyesek  voltak,  mert  pl.  csak  Világoshoz  110  falu 
tartozott.   A  Brankovics   birtokok   legnagyobb    része     utóbb 
Hunyadié  lett. 

Brankovics   1448-ban  hazabocsátván  Hunyadi  Jánost, 
ez  dacára  annak,  hogy  László  fia  túszul  a  despotánál  van, 
haddal  támad  országára,  mire  Brankovics  Lászlót  is  kien- 
gedi s  Hunyadival  1451-hen  aug.  7-én  Szendrön  a  követke- 
ző egyezséget  köti:   1.  Mátyás  és  Ciliéi  Erzsébet  egymással 
házasságot  kötnek,  2.  Ha  a  despota  Erzsébetet  át  nem  adná, 
akkor  Munkács   (Bereg),   Németi,   Szatmár,  Asszonypataka 
(Nagybánya),  Debrecen,  Böszörmény,  melyek  Hunyadi  ke- 
zén    vannak,     valamint  Kölpény,     Száva-szt.-demeter     (ma 
Mitrovic),  Zalánkemén,  Zimon,  Becse,  Becskerek,  Érdsom- 
lyó  (Krassó),   Világos  vár,   melyek   Brankovics   birtokában 
vannak,     Hunyadié     legyenek.  3.  Brankovics     visszakapja 
most   Kölpényt,   Szávasztdemetert,   Zalánkemént,     Zimonyt, 
Becse,   Becskerek,   Érdsomlyót,   Világost.   A  többi  birtokról 
elismeri,  hogy  Hunyadi  tulajdonai  és  nála  hagyja.  4.  Bran- 
kovics köteles  visszanyert  magyar  váraiban  magyar  kato- 
naságot tartani.  5.  Az  igy  visszanyert  várakban  lévő  kapitá- 
nyok e  szerződésre  olykép  tesznek  esküt,  hogy  Brankovics 
szerződésszegése   esetén  Hunyadinak   adják   át   a     várakat. 
6.   Ha  a  házasság  Mátyás   és  Erzsébet   halála   miatt   nem 
volna  is  teljesíthető,  azért  a  szerződés  érvényben  marad. 


131 


E  béke  dacára  Brankovics  nemsokára,  megölette  Szi- 
lágyi Lászlót,  Mihály  öccsét,  a  kit  bátyjával  együtt  el  akart 
fogni,  valószinüleg  azért,  mert  ez  az  egyezség  nem  tetszett 
neki.  Ezért  aztán  Szilágyi  Mihály  öt  fogatja  el.  Szabadsá- 
gáért a  becsei  és  somlyói  uradalmat  ajánlotta  fel.  Szilágyi 
azonban  Mátyás  királysága  érdelkében  váltságdij  nélkül  bo- 
csátotta szabadon,  de  megígértette  vele,  hogy  Mátyás  király- 
ságát elösegiti.  Mátyás  aztán  1458-ban  maga  is  szerződött 
Brankoviccsal  olyképen.  hogy  az  esetben,  ha  hozzá  hűtlen 
lesz,  vagy  Galambócot  átadja  a  töröknek,  vagy  fiai  magth- 
laniil  halnak  el,  Becse  vára.  Becskerek  város  és  Somlyó 
vára.  Szilágyi  Mihályra  száll. 

A  Hunyadiak  birtokainak  kiterjedéséről  az  egyes  bir- 
tokok nagysága  adhat  leginkább  képet.  A  birtokokat,  mint 
már  a  Brankoviccsal  szemben  tanúsított  eljárás  is  mutatta, 
ők  is  ugy  szerezték,  mint  az  ebben  a  korban  szokás  volt.  Hu- 
nyadi atyjától  két  uradalmat  örökölt,  a  dévait  és  hunyadit. 
Az  elsőhöz  előbb  54,  utóbb  96  helység  tartozott,  az  utóbbi- 
hoz 44,  utóbb  55.  A  két  szomszédos  uradalom  300 — 450  ezer 
hold  volt.  Az  övé  Tiszántúl  a  nagylaki  uradalom  is.  Ez  urada- 
lomról Róbert  Károly  alatt  hallunk  először,  mikor  Jánki 
Miklós  adományul  kapja.  Zsigmond  alatt  Csáky  Miklós  er- 
délyi vajda  és  Nagylaki  (Jánki)  János  örökösödési  szerző- 
dést kötnek.  Ekkor  az  uradalomhoz  Csanádban  9  falu,  5 
puszta,  Temesben  43  falu,  10  puszta  tartozott.  Az  uradal- 
iiuit  az  örökösödési  szerződés  dacára  sem  kapta  meg  Csáky, 
hanem  3000  frt  ellenébon,  a  felét.  1444-ben  Nagymihályi 
György  kezén  találjuk,  a  ki  a  katonaállitásra  átvett  500  fo- 
rintot a  saját  céljaira  használta,  a  miért  Hunyadi  jószá- 
gainak olvesztéséro  Ítélte  és  a  nagylaki  uradalmat  magának 
lefoglalta. 

Hunyadinak  ez  nem  első  csanádi  birtoka,  már  1434- 
ben  kapott  János  nevű  fivérével  itt  birtokot,  felesége  pedig 
ide  való  volt.  A  csanádi  főisp;'inságot  l'1-44~ben  nyeri,  1450- 
ben  Hód  és  Vásárhely  ui-adahnát,  aztán  a  kerokegyházi 
uradalmai.  A  li(')dniezövásárhelyihez  1456-ban  38  falu  tar- 
tozott. Hunyadi  halála  után  a  Nagymihályiak  tiltakoztak 
birtokaik   elfoglalása   ellen,   de   hiába,   mert    Mátyás'  lett    a 

9* 


132 


király.  Mátyás  aztán  a  bevándorolt  -zorb  Jaksics  család- 
nak adományozta.  Nagylakot.  E  Jaksicsok  nővére,  Branko- 
vics  György  fiának,  Jován  despotának  a  felesége  volt.  Ké- 
sőbb ugyanezek  a  kerekegyházi  uradalmat  is  megkapják. 
Mohács  után  Perényi  Péter  temesi  főispán  elfog.ia  Jaksi- 
csot,  mert  nem  állit  katonát  és  csak  4000  frt  váltságdíj  el- 
lenében bocsátja  szabadon.  A  török  kiűzetése  után  ezt  az  ura- 
dalmat a  csanád'  püspök  kapja. 

A  Hunyadiak  másik  nagj  birtokterülete  Temesmegye. 
A  Béga  felső  folyásánál  két  város  s  13  falu.  szintigy  Zsidó- 
vár 47  faluval  s  egy  másik  uradalom  15  faluval  volt  az 
övék.  E  terület  350  ezer  hold.  Három  vár.  8  város.  130  köz- 
ség állott  rajta.  Eze^kkel  szomszédosak  voltak  a  Szilágyi 
birtokok.  Torontálban  a  már  emiitett  becsei  (Brankovics 
birtok)  uradalom  ennél  is  nagyobb.  Az  összes  városok,  há- 
rom mezőváros  és  ismeretlen  számú  falu  feküdt  ezen  a  te- 
rületen, mely  félmillió  holdnál  is  több.  Bodrogban  az  övék  a 
szabadkai  uradalom,  melyhez  több  más  is  csatlakozott  s  igy 
egy  összefüggő  100  km.  hosszúságban  húzódó  terület  volt 
birtokukban,  mely  elhúzódott  Halas — Jankovác^ — Szabadka 
— Tavánkut —  Madaras —  Bajmok — Pacsir  — Györgyén  — 
Gsantafehér — Bajcsa — Hegyes-Becse — Mohóiig.  Szeremben 
a  Hunyadi  birtokok  a  Maróthyaké  alatt  húzódnak.  Mindezek 
a  birtokok  utóbb  Gorvinéi.  Ezekhez  járulnak  az  erdélyi  ha- 
talmas birtokok,  melyeket  már  fentebb  emiitettünk. 

TV.  A  király  mindenkori  uradalmainak  megállapitása 
bajos,  mert  még  ezekről  sincs  nyilvántartás.  A  királyé  e  kor- 
ban a.  komáromi  uradalom  22 — 23  helységgel,  a  megyének 
ötödrésze.  A  tatai  uradalom,  mely  ennél  nem  sokkal  kisebb. 
Visegrád,  Szt.-Endre.  aztán  Heves-,  Temes-.  Krassó-,  Vesz- 
])rém-  és  Fejérmegyében  számos  birtok.  A  temesi  és  krassói 
birtokok  a  Hunyadiaké  lettek.  A  királynéé  az  egész  Gse- 
jM'lsziget.  Óbuda,  Szt.-Jakabfa  (ma  Újlak),  Kelenföld  (ma 
Tabán),  Kecskemét,  Zsámbok  stb.  Zsigmond  alatt  a  bánya- 
várasok: Selmec.  Körmöc,  Beszterce,  Libet.  Béla,  Baka,  Újbá- 
nya is.  Vagyis  a  királynak  összes  birtokai  csak  kicsi  há- 
nyadát teszik  egy  góliát  birtokos  birtokainak. 

Az     ország  több   részein     kevés    góliátbirtokos      van. 


133 


Giskra  nem  tulajdont  szerez,  csak  adót  szed.  A  többi  kapi- 
tányok hamar  eltűnnek  megint  a  történelem  szinpadáról. 
A  keleti  részeken  tekintélyes  uradalom  a  szinérváraljai, 
mely  több  négyszögmértföld.  Tulajdonosa  a  Moróc  család. 
Előbb  29,  utóbb  46  falu  tartozik  hozzá.  Kiterjedése  140 — 
150  ezer  hold,  az  Avas  hegységtől  a  Szamosig  s  a  sikságon 
Sárköz  s  Görbédig  húzódó  terület.  A  Drágfiaknak  is  van  itt  a 
Bükk  hegységtől  nyugatra  120.000  holdrai  tehető  birtokuk. 
A  Báthoryaké  az  ecsedi  láp  a  körülötte  levő  síkkal  130 — 140 
ezer  hold,  46  faluval.  Utánuk  Bethlen,  majd  a  Rákócyak 
birják. 

Hunyad  vármegyében  a  Hunyadiakén  kivül  tekinté- 
lyes uradalom  a  marosillyei.  melynek  250 — 300  ezer  hold- 
nyi területét  a  Dienessyek  birták.  Ez  az  uiadalom  a  mai 
marosillyei  járásnak  a  Marostól  északra  elterülő  részének 
jó  háromnegyedrésze.  Ezenkívül  a  Dienessyeké  volt  az  al- 
gyógyi  uradalom  is,  mely  az  (előbbinél  valamivel  kisebb.  Az 
elsőhöz  52 — 60,  a  másodikhoz  7,  majd  15,  majd  meg  19  köz- 
.ség  tartozott.  Ezek  a  birtokok  a  Hunyadiakéval  együtt,  te- 
hát majdnem  az  egész  megye  a  XIV.  században  még  királyi 
birtok  volt.  A  Regyezát  és  Kudzsiri  havasok  ura  a  Kendeffy- 
vagy  Kenderes-család. 

Kolozsmegyében  a  legnagyobb  uradalom  a  sebesvári  vagy 
hunyadvári  (Bánffí-Hunyad),  mely  Zsigmondig  a  király, 
aztán  pedig  a  losonci  Bánffyak  tulajdona.  Kiterjedése  ekkor 
400 — 500  ezei-  hold.  Evvel  összefüggő  testben  a  szomszéd 
vármegyékre  is  terjednek  még  a  Bánffyak  birtokai.  W^ük 
szomszédosak  a  losonci  Bezsőíiek  és  a  Losonci-család  birto- 
kai, melyek  Beszterce-Naszód,  Marostorda  s  KüküUőbe  is 
átnyúlnak.  Ugyanitt  vannak  birtokai  a  Szilágyiak  és 
Hunyadiaknak  Báthoryak,  Kachichok  s  másoknak. 

Tordamegyében,  (a  inai  Torda-Aranyos  és  Maros- 
Torda  területe)  terül  el  a  görgényi  uradalom,  juelyben  egy 
város  és  26  község  fokszik.  A  görgényi  havasokkal  együtt 
t'zt  300 — 400  holdra  lehet  tenni.  Ez  az  uradalom  előbb  a 
Hunyadiaké,  majd  az  Újlakiaké. 

KüküUőben  (  a  mai  Kis-KüküUő)  van  Küküllő  vára 
s  uradalma  tiz  helységgel,  mely  még  Mátyás  alatt  királyi 
birtok.     Ü   1462-ben  Denegelegi  Pongrác  erdélyi     vajdának 


134 


adja  8000  frt.-ért  zálogba.  Nemsokára  mégis  megint  a  ki- 
rály birtokában  találjuk.  A  XVI.  század  elején  a  moldvai 
vajda  kezén  van.  Az  evvel  szomszédos  még  nagyobb  újvári 
uradalom,  a  XV.  század  elején  a  nádasdi  Unguroké,  majd 
1453  után  Losonci  Dezsőé,  majd  a  Bethleneké.  Küküllöben 
a  Gerébeknek  s  fent  emiitett  Kachichoknak  is  vannak  bir- 
tokaik. 

Minden  esetre  jellemző  azonban,  hogy  jelentéktelen  az 
olyan  birtok,  mely  mint  a  Telegdyeké  Biharban  82  falut,  a 
Dóciaké  Temesben,  mely  80  falut  foglal  magában  s  még  in- 
kább a  Hagymásiaknak  itteni  32  falut  magában  foglaló 
vagy  a  Dánfiaknak  45-nél  több  községre,  a  Csakolyaiaknak 
S'zatmárban  32  falura  terjedő  birtokai. 

V.  Corvin  ősei  olyan  tekintélyes  birtokokat  szereztek, 
hogy  az  ő  gazdagságán  nem  csodálkozhatunk.  Negyven  ura- 
dalma volt,  mikor  atyja  meghalt.  Ezek  nevezetesebbjei:  Hu- 
nyad  négy  város,  143  helységgel  s  a  hunyadi  havasokkal; 
Debrecen  21  helységgel;  Munkács,  Vári  s  Beregszász  27 
helységgel;  Bajmóc  s  az  egész  vidék  Trencsénmegye  keleti 
csúcsától  Liptó-Ujvárig,  Zsolna,  a  sztrecseni  vár,  Szklabina 
(Turóc),  Moáóc,  Turóc-Szt.-Márton  hét  faluval  és  a  liptói  her- 
cegség birtoka  Likava  várral;  a  besztercebányai  rézbányák; 
a  zólyomi  birtok;  Nagy-Sárosvár  (Sáros);  Sztropkó  (Zem- 
plén); 30  falu  a  Beszkidek  alján;  Kőszeg;  a  marcali  urada- 
lom; Babocsa;  a  gyulai  uradalom  a  várossal;  Simánd  83 
községgel;  Solymosvár;  Lippa  93  faluval;  Siklós  75  faluval; 
Marót  78-cal;  Nagy-Kemlik  17-tel;  továbbá  a  rakolnaki  ura- 
dalom. Medvevár  Lukaveccel  (Zágráb);  a  zagorjei  grófság 
Krapina  főhellyel;  Vinica  17  faluval;  a  S'závántul: 
Zengg,  Brinye,  Balaj,  Starigrad,  Otto.sac.  Prozor,  Pocsitalj, 
Növi,  Lipóc,  Vojvodina,  Othosec,  Klitovec  stb;  Zsámbék; 
Csáktornya;  Csókakő;  Komárom;  Tata;  Szabadka  s  fentebb 
felsorolt  Hunyadi-birtokok.  Ezekhez  járultak  még  a  zálogos 
javak  u.  m.  Pozsony,  Solymár,  Csév,  Tök,  Perbál,  Titel, 
Izségháza,  Csege,  Pátka,  Dinnyés,  Méd,  Nagyiván  stb.  Vi- 
szont azonban  baj  volt  ránézve,  hogy  örökös  birtokainak 
nagy  része  el  volt  zálogositva  s  igy  birtokba  nem  vehette. 
Másrészről  baj  volt  az  is,  hogy  az  erőszakkal  szerzett  birtokok 


135 


igen  tekintélyes  részét  tették  a  Hunyadi-birtokoknak  s  Má- 
tyás halála  után  az  eredeti  tulajdonosok  visszakövetelték 
azokat. 

VI,  E  korszak  második  felében  a  szerzés  külső  képe  meg- 
változott annyiban,  hogy  a  nagybirtokosok  közé  kerültek 
számosan  olyanok,  a  kiknek  nem  összefüggő  nagy  darab- 
ban volt  birtoka,  hanem  az  ország  különféle  részein  apró 
darabokban.  Ezeknek  a  nagybirtokosoknak  tipikus  példája 
Werbőcy  István  és  Bakóc  Tamás  esztergomi  érsek.  Werbőcy- 
nek  az  ország  minden  részén  voltak  birtokai.  Pozsonytól 
Brassóig  s  Sárostól  Zágrábig  kétszáz  faluban  volt  egy-egy 
részecskéje,  mert  nem  volt  az  a  kicsi  ingatlan,  melyet  el  nem 
fogadott  volna  az  előtte  perlekedő  felektől. 

Bakóc  Tamás  a  másik  nagy  szerző.  Ennek  is  elég  egy 
emberöltő  arra,  hogy  az  ország  hatod  vagy  hetedrésze  az  ő 
tulajdona  legyen.  Birtokszerzéseit  Mátyás   uralkodása   alatt 
kezdte,  a  ki  1484-ben  adta  neki  az  első  nagyobb  adományt 
Zemplénben.      Vagyonának    tekintélyesebb      részét      Ulászló 
alatt  szerzi,  majd  II.  Lajos   alatt   olyan   mértékben   gyara- 
pítja, hogy  az  ország  legnagyobb  birtokosává  lesz.   Szerze- 
ményekre nemcsak  adománvok  által  tett  szert,  hanem  ügyes 
üzletek  által  is.  Ilyenek  a  királynak  adott  kölcsönök  voltak. 
De  nem  idegenkedett  a  magánosokkal   való  üzletektől   sem. 
Főleg  Corvin  Jánost  látta  el  pénzzel,  aki  ezért  birtokainak 
tekintélyes  részét  lekötötte  neki.  így  került  birtokába  Zsám- 
bék,  Derecske,  Margita,  Polgári.  Vajda-Hunyadot  azonban, 
melyet  Corvin  Kinizsynek  adott  s  utóbb  Brandenburgi  Györ- 
gyé lett,  nem  tudta  megszerezni.  De  szerzett  másoktól  is.  Az 
övé  lesz  Monoszlói  Csupor  István  uradalma   Szarvaskő   75 
faluval     (Kőrös  és  Zágráb),   Pamkirchner     monyorókeréki 
uradalma.  Vöröstorony  s  Körmend  vára,  a  Rozgonyi-család 
birtokai,  a  decsei  Roh-család  Dión  s  Plodin  vára  (Körös) 
s  uradalmai,  a  Szécsy-család  s  több  kisebb  család  ingatla- 
nai, melyekkel  örökösödési  szerződést  kötött. 

VII.  A  birtokok  egymáshoz  való  arányairól  e  korban 
már  leginkább  a  viszonylagos  számok  utján  nyerünk  képet. 
Ezt  pedig  az  adóösszeirások  szolgáltatják.  Az  adókulcs  a 
porta.  Ennek  alapja  az  olyan  jobbágytelek,  melynek  müve- 


136 


lője  a  megállapított  felszereléssel  bir.  Az  adókivetésnél  azon- 
ban a  zsellértelkeket  sem  hagyták  figyelmen  kivül,  hanem 
olyan  arányban  rótták  meg  adóval,  a  milyenben  a  zsellérte- 
lek a  jobbágytelekhez  állott.  E  szerint  a  porta  nem  terület  s 
a  birtok  kiterjedésének  mégis  megbizható  képét  adja. 

Adóösszeirásaink  1494  és  1495-böl  vannak.  Ez  összeírá- 
sok 42  megye  adatait  foglalják  magukban.  E  megyékben 
volt  összesen  157.131%  porta,  ebből  1494-ben  49.045-nek, 
1495-ben  39.394%-nek  tulajdonosát  ismerjük.  Egyházi 
12.036,  illetve  11.429,  királyi  2750  és  V2,  illetve  4096  és  Ví, 
királynői  3335  és  V2,  illetve  2625,  világi  30.164,  illetve 
20.382.  Ha  e  két  évről  való  adatok  közül  mindig  a  nagyob- 
bat vesszük,  akkor  a  világi  birtokok  aránya  igy  alakul: 
Zápolya  Jánosnak   van  12308  és  %  portája 

Corvin  Jánosnak  5937 

Geréb  Péternek  5620 

Újlaki  Lőrincnek  3707  és  %        „ 

Pamkirchner   Györgynek  2493  „ 

Kinizsy  Pálnak  2295  és  V2 

A  Kanizsay-családnak  2213  „ 

A  Bánffyaknak  2199  és  V2 

István  moldvai  vajdának  1719 

Ernuszt  Jánosnak  1668  és  V2        „ 

Drágíi  Bertalan  1444  és  y2        „ 

A  Báthory-családnak  882  „ 

A  Bazini  grófi  családnak  848 

Szécsy  Miklósnak  801  „ 

Ezek  a  birtokok  különböző  megyékben  feküdtek. 
Zapolyáé  pl.  25  megyében,  Corviné  8  megyében.  Újlakié 
9  megyében,  Gerébé  két  megyében,  meg  Erdélyben  és 
Szlavóniában.  Pamkirchernek  Vasban  és  Szlavóniában, 
Kinizsynek  6  megyében  feküdtek  a  birtokai. 

Azok  az  összeírások,  melyekből  ez  adatokat  merítjük, 
a  honvédelmi  szervezettel  függnek  össze.  A  fenti  összeírás- 
ban ugyanis  csak  határmegyék  adatai  foglaltatnak,  mert  a 
határmegyék  tisztviselői  abból  a  pénzből  tartották  a  katona- 
ságot, a  melyet  adó  fejében  beszedtek.  Ebből  a  pénzből  azon- 
ban nem  ritkán     tekintélyes  összegek     maradtak  az     illető 


137 


tisztviselők  kezében.  Ezért  az  összeirásokat  nem  is  vezették 
pontosan,  nehogy  meg  lehessen  állapítani  a  beszedett  össze- 
gek nagyságát. 

A  góliátbirtokok  korának  erkölcsei. 

Az  emberek  erkölcstelenségeket  a  legtöbb  esetben  anya- 
gi haszon  elérése  kedveért  követnek  el.  Ha  a  magyar  vagyon- 
szerzés mélységeibe  pillantunk,  akkor  azt  látjuk,  hogy  nálunk 
minden  vagyon  forrása  az  erkölcstelenség.  A  mikor  már  nem 
tudnak  ingatlant  foglalni,  akkor  a  birtokosokat  fogják  el, 
hogy  csak  váltságdíj  ellenében  bocsássák  szabadon.  Ez  a 
rabló  szokás  annyira  elterjedt,  hogy  a  XV-ik  századnak  leg- 
több hatalmasa  vagy  maga  volt  ilyen  fogságban,  vagy  neki 
volt  ilyen  foglya.  Giskrának  legfőbb  jövedelmét  e  váltság  ősz- 
szegek  tették.  Perényi  Jánosért  pl.  1440-ben  24.000  forintot  ka- 
pott. Az  ilyen  cselekmények  miatti  büntetésre  nem  is  lehetett 
gondolni.  Az  az  elv,  melyet  fentebb  ugy  irtunk  körül,  hogy 
Magyarország  a  nagybirtokosoké,  az  erkölcsre  alkalmazva 
igy  szól:  a  nagybirtokosok nak  minden  szabad.  Az  erkölcste- 
lenségnek ez  a  büntetlensége  csak  a  hatalmasok  kiváltsága 
volt.  Előfeltétele  nem  valamely  méltóság,  hanem  csupán  az 
erő.  Ezt  legjobban  mutatja  az  a  körülmény,  hogy  a  bűncse- 
lekmények formája  nem  volt  mindig  nyilt,  hanem  igen  sok- 
szor a  törvényesség  szinébe  öltöztetett  gonoszság. 

Mátyás  királyt  az  igazságosság  glóriájával  vette  körül 
az  utókor  s  mégis,  a  mikor  halála  után  uj  királyt  választa- 
nak, utódjával  szemben  kikötik,  hogy  „az  általa  és  Beatrix 
által  helytelenül  és  jogtalanul  elfoglalt  birtokokat'"  jogos  tu- 
lajdonosaiknak vissza  kell  adni,  valamint  azt,  hogy  a  bírá- 
kat sohasem  szabad  igazságtalan  ítéletek  hozatalára  kény- 
szeríteni. 

E  kor  erkölcseiről  az  előző  fejezetekben  adtunk  már 
némi  képet.  Az  egész  XV-ik  század  olyan  e  tekintetben,  mint 
a  milyen  Mátyás.  Hunyadi  Jánosból  ép  ugy  hiányzik  az,  a 
mit  magasabb  erkölcsnek  nevezünk,  mint  a  hogy  e  század- 
ban mindenkiből  hiányzik.  A  közérdek  fogalma  hiányozván, 
mindent  a  magánérdek  szemüvegén  át  vizsgálnak.  Az  ország 
leglényegesebb  kérdése,  t.  i.  védelme,  a  magánosok  ügye.  Hu- 


138 

nyadi  a  déli  határ  védelme  körül  van  érdekelve,  ezért  min- 
dent elkövet  ennek  érdekében,  de  nem  törődik,  a  mikor  az 
északi  határon  a  csehek  az  országba  törnek.  Tudjuk,  hogy 
Ciliéinek  azért,  hogy  az  ország  jövedelmeinek  kezelését  meg- 
tarthassa, évjáradékot  fizet. 

A  vallás  sem  volt  képes  e  műveletlen  korban  az  em- 
bereket erkölcsösebbé  tenni.  Az  esküszegés  minden  nap  elő- 
fordul. Hunyadi  biztatására  Ulászló  király  megszegi  a  török- 
nek tett  esküjét.  Megszegi  Plunyadiné,  Szilágyi,  V.  László,  a 
nagybirtokosok  s  mindenki,  ha  érdeke  ugy  kivánja.  Az  egy- 
más iránti  és  a  közzel  szembeni  kötelességek  egyformán  is- 
meretlenek. A  biró  az  igazságszolgáltatásnál  épen  ugy  csak  a 
saját  előnyét  nézi,  mint  a  kereskedő  az  ügyletek  kötésénél,  A 
közpénzek  elsikkasztása  olyan  cselekmény,  melyet  pénzzel 
jóvá  lehet  tenni.  Láttuk  ezt,  mikor  az  ország  kincstárosa  el- 
sikkasztotta az  adók  nagy  részét. 

Mátyás  halála  után  az  esztergomi  érsek  nem  resteli 
magát  oda  adni  olyan  komédiához,  hogy  Beatrixet  szinleg 
egybeeskesse  Ulászlóval  s  a  király  nem  restéit  e  játékba  be- 
lemenni. Ugyanez  az  érsek  mindig  tudott  birtokokhoz  jogcí- 
meket szerezni.  Még  hatalma  tetőpontján  is  okirathamisitás- 
sal  vádolják.  Jövedelmének  tekintélyes  részét  a  külföldi  ál- 
lamfőktől kapott  megvesztegetési  összegek  tették  ki.  Nem  res- 
téit pl.  Velencétől  maga  kérni  jutalmat.  Ugyan  ő  Perényi  ná- 
dornak is  juttat  ilyen  ajándékot  s  erről  nyíltan  referál  is  a 
köztársasági  kormánynak. 

Mátyás  halála  után  a  főurak  Corvin  Jánost  egyszerűen 
kifosztják  pénzéből  s  azután  cserben  hagyják.  Mindenki  csak 
előnyökért  teszi  azt,  a  mit  tesz.  A  nagyra  tartott  Werbőcinek 
az  ország  minden  részében  elszórt  birtokai  birói  tisztségének 
olyan  kihasználásából  származnak,  a  melyeket  még  ebben  a 
korban  sem  lehet  kifogástalannak  nevezni.  Mintha  csak  min- 
denki abban  az  aggodalomban  élt  volna,  hogy  holnap  mindent 
elveszthet  megint,  tehát  siessen  a  pillanat  kihasználásával. 
Birtokainak  más  részét  a  Tripartitum  szerzője  pedig  ugy 
szerezte,  hogy  legvéresebb  ellenzéki  beszédjei  idején  a  király- 
tól nem  restéit  folytonosan  adományt  kérni.  Országgyűlési 
szereplése  és  a  kérvények  keltét  összevetve  azt  látjuk,  hogy 
egy-egy  kérvényt  ilyen  beszéddel  tett  nyomatékossá.     Birói 


139 


hivatala  dacára  felek  képviseletét  is  elvállalja.  Előtte  eldön- 
désre  váró  ügyekben  érdekelt  felektől  ajándékokat  fogad  el. 
Birtokainak  elhelyezkedése  már  magában  véve  is  gyanús. 
E  birtokok  elhelyezkedése  mutatja,  hogy  mikép  szerez  az, 
a  kinek  nincs  ereje  a  foglaláshoz. 

A  nemesség  elnyomása  természetessé  teszi  a  jobbágy- 
ságét. Arról,  hogj  a  föld  népével  miképen  bánhattak  az  urak, 
fogalmat  adhat  a  birtokosokkal  való  bánásmód.  Még  Német- 
országban is  a  föld  nyers  hozadékának  64% -át  vették  el  a  föl- 
desurak; elgondolhatjuk,  hogy  Magyarországon  mennyit  vet- 
tek el  tőlük.  A  polgárság  fosztogatása  és  kirablása  már-már 
joggá  lett. 

Az  egész  magyar  történelmen  végig  mindig  azt  köve- 
telik a  magyar  nagybirtokosok,  hogy  idegeneknek  a  király  ne 
adjon  birtokot.  Ezt  az  idegenek  elleni  küzdelmet  sokszor  a 
hazafiság  megnyilatkozásának  tekintik.  Pedig  mint  minden 
cselekedetük,  ez  is,  csak  érdekeik  védelme  volt.  Ugyanez  az 
indok  vezette  a  papokat  is,  a  mikor  az  idegen  papok  itteni 
alkalmazása  ellen  felszólaltak;  ez  vezette  az  országgyűlést, 
a  mikor  kimondta,  hogy  azokat  az  idegen  papokat,  a  kik 
mástól,  mint  a  kinek  kegyúri  joga  van,  adományt  elfogad- 
nak, vizbe  kell  fullasztani  (1495:  XXXI.  t.-c). 

A  kis  nemesség  elnyomatása  maga  után  vonta  elszegé- 
nyedését, a  minek  következtében  a  nagybirtokosok  szolgála- 
tába volt  kénytelen  állani.  A  nemes  szolga  pedig,  az  una 
eademque  nobilitas  dacára,  ha  szolgálatát  engedély  nélkül  el- 
hagyja, elfogható  (1478:  X.,  1492:  XII.,  HK.  I.  r.  9.  c). 

Maguk  a  főúri  ligák,  a  mint  láttuk,  a  résztvevők  büntet- 
lenségének biztosítására  szolgáltak.  Ezért  igen  gyakran  ta- 
lálkozunk olyan  szerződésekkel,  melyek  ezt  egyenesen  ki  is 
mondják;  másrészt  olyanokkal,  melyeket  két  ellenkirály  tá- 
borában levő  ur  köt  egymással  abból  a  célból,  hogy  egymást 
saját  királya  támadása  ellen  megvédje.  Emiitettük  azt  is, 
hogy  egymással  jó  viszonyban  levő  urak  gyakran  kötöttek 
olyan  szerződéseket,  hogy  mindig  egymással  ellentétes  pár- 
ton lesznek,  hogy  igy  érdekeik  védelmére  mindegyik  táborban 
legyen  valakijök. 

Az  erkölcsnek  e  sülyedtsége  mellett  nem  csoda,  hogy  11. 


140 


Lajos  lialála  után  a  királyválasztásra  az  egyetlen  jogcím  a 
]>énz  \()ll.  Foi'dinánd  inár  1527-ben  azt  iija  nővérének,  Lajos 
özvegyének,  hogy  eddig  90.000  aranyat  elosztogatott  és  mégis 
bizonytalan  a  megválasztása.  Mindenki  kapott,  a  ki  hozzáállt 
és  a  ki  hozzá  vi.sszatért.  Ezért  a  pártcsere  folytonos.  Miután 
azonban  Ferdinánd,  n  int  az  a  külföldön  e  korban  általános 
volt,  nemcsak  egyszeri  összeget  adott,  hanem  katonatartás  és 
hivatal  cimén  hiveit  állandó  évjáradékban  részesítette,  ezzel 
hűségben  tartotta  a  különben  megbízhatatlan  magyarokat. 
Hogy  Ferdinánd  célja  az  évi  díjak  megállapításával  a  jutal- 
mazás volt,  azt  mutatja  az  a  körülmény,  hogy  a  katonatar- 
tóknak sokkal  nagyobb  összeget  adott,  mint  a  mekkora  a  ka- 
tonák tartására  elég  lett  volna.  Így  pl.  Pekri  Lajosnak  az 
igazságszolgáltatás  biztonságára  tartott  300  lovas  ellátására 
havi  1200  frtot  adott,  mikor  saját  500  lovasa  1625  frtba  ke- 
rült. Általában  pedig  az  előkelőbbek  az  általuk  állított  ka- 
tonákért nagyobb  járadékot  szoktak  kapni,  mint  a  kevésbé 
előkelők. 

Az  előkelőnek  ez  a  megvásárlása  ez  után  századokon 
keresztül  szokás  maradt  és  a  Habsburgok  minden  családi  ér- 
deküket a  főurak  zsebének  gyarapítása  révén  érték  el.  De  az 
ellenpárt  sem  érdemek  alapján  kereste  az  érvényesülést. 
Werbőcy  sem  Zápolya  érdemeit  emelte  ki  azokban  a  levelek- 
ben, melyeket  megválasztása  érdekében  irt  az  urakhoz,  hanem 
jutalmakat  igért.  Az  urak  ezt  természetesnek  is  találták  s 
igen  gyakran  ők  kértek  állásfoglalásukért  jutalmat.  A  király- 
választás kérdésében  folytatott  levelezések  elvesztek,  csak 
egyetlen  levél  maradt  meg,  Ráskai  Gáspáré.  Ez  a  levél  Wer- 
bőcynek  szól  s  elmondja,  hogy  a  királyné  nagy  Ígéretekkel 
csábítja  pártjára,  de  ő  inkább  Zapolyához  áll  barátaival 
együtt,  de  nincs  pénze,  hogy  embereit  fizesse.  Reméli, 
hogy  szolgálatainak  jutalma  nem  fog  e  1- 
m  a  r  a  d  n  i.  Werbőcynek  pedig  külön  megjegyzi,  hogy  a 
mit  a  jutalom  tekintetében  érdekében  tenni 
fog,  annak  u  g  y  veszi  majd  hasznát,  mintha 
közvetlenül  saját  érdekében  tette  volna. 


141 
E  korszak  gazdasági  viszonyai. 

Nagy  Lajos  uralkodása  már  lényeges  változást  hozott  a 
jobbágyi  szolgáltatásokba.  Ö  léptette  életbe  nálunk  a  kilence- 
det. Ez  uj  adó  folytán  a  jobbágyok  és  rabszolgák  helyzete  kö- 
zeledett egymáshoz  s  igy  az  utóbbiaknak  eltűnését,  illetve  job- 
bágyokká válását  előmozdította.  A  kilencedet  csak  azok  szed- 
hették, a  kiknek  telkes  jobbágyai  voltak.  Ezekkel  a  legkisebb 
birtokosok  nem  birtak.  A  papoknak  és  a  földesúrnak  járó 
szolgáltatás  evvel  azonban  nem  emelkedett,  csak  szabályozást 
nyert.  Mégis  ezt  az  alkalmat  sem  mulasztották  el  a  birtokosok 
arra,  hogy  jobbágyok  terhét  súlyosbítsák.  Ehhez  járult,  hogy 
e  században  a  fekete  halál  a,  népnek  nagy  részét  elpusztí- 
totta. Idegen  lakosságnak  betelepítése  még  az  eddiginél  is  na- 
gyobb mértékben  vált  tehát  szükségessé,  amit  a  nagybirtokosok 
nagyobb  értelmiségüknél  és  hatalmuknál  fogva  könnyebben 
tehettek,  mint  a  kisebb  birtokosok.  A  nagy  jobbágyteher  a  ki- 
sebb birtokosokat  megakadályozta  abban,  hogy  földjeiket  bel- 
terjesen műveljék,  ele  nem  a  nagybirtok  urait  abban,  hogy 
feleslegüket  a  külföldre  eladják. 

A  kereskedelem  a  pénzzel  ismertette  meg  a  magyar  bir- 
fokosokat  s  igy  azt  az  óhajtást  ébresztette,  hogy  pénzbeli  jö- 
vedelmüket minél  inkább  emeljék.  E  téren  a  király  járt  elöl. 
A  korona  uradalmakon  a  pénzbeli  szolgáltatást  hozta  be,  az 
egyházi  javadalmasok  pedig  siettek  a  királyt  utánozni  és  a 
kilencedet  csakhamar  ök  is  pénzben  követelték.  A  szolgálta- 
fásoknak pénzben  vah)  követelése  feltételezte  egyrészt  a  gaz- 
dálkodásnak magasabb  fokát,  másrészt  siettette  az  erre  való 
áttérést,  mert  a  jobbágyok  kénytelenek  voltak  tei-raényeik  egy 
részét  eladni,  hogy  pénzre  tegyenek  szert. 

A  kereskedelem  legfőbb  tárgyai  az  állatok,  a  nyersbőr, 
a  gyapjú  s  a  viasz.  A  XlV-ik  században  kezd  e  cikkek  mellé 
lépni  a  bor.  A  kereskedelemnek  ez  a  térfoglalása  a  kereskedő- 
osztálynak, de  főleg  az  iparososztálynak  emelkedését  moz- 
dította elő. 

Az  emberanyag  értéke  evvel  lényegesen  emelkedett.  A 
jobbágynak  megtartása  elsőrendű  érdek  lett,  melyet  a  földes- 
urak ugy  védtek,  a  hogy  ludtak.  E  védelem  terén  ép  oly  ke- 


142 


vésse  feszélyezte  őket  a  jog,  mint  a  hogy  az  egymással  szem- 
beni eljárásukban  nem  feszélyezte.  A  jobbágyokkal  szem- 
ben az  igazságszolgáltatás  volt  az  elnyomás  egyik  eszköze. 
Szokássá  vált  ugyanis,  hogy  a  jobbágyok  ellen  Ítéleteket  hoz- 
tak a  földesurak  saját  uri  jogukon,  de  az  ítéleteket  nem  haj- 
tották végre,  csak  abban  az  esetben,  ha  a  jobbágy  a  birtokról 
el  akart  költözni.  Az  ilyen  hatalom  csak  a  nagybirtokosokat 
illetvén,  csupán  ezek  birtokaihoz  láncolták  a  jobbágyokat, 
ellenben  a  kisebb  birtokosoknak  erre  nem  volt  módjuk. 

A  nép  terheinek  ez  nem  volt  közvetlen  súlyosbítása,  de  aka- 
dálya volt  annak,  hogy  a  nép  javítani  tudjon  sorsán.  Abban  az 
arányban  a  hogy  a  müvelés  belterjessége  emelkedett,  emelke- 
dett volna  a  nép  jóléte  is,  ha  a  folyton  m.egszavazott  uj  adók 
nem  vitték  volna  el  mindig  a  haladás  minden  gyümölcsét.  Az 
urak  ugyanis  minden  uj  adót  a  jobbágyokra  róttak  ki.  Ez 
magyarázza  meg  azt,  hogy  a  nép  minden  mozgalommal  ro- 
konszenvezett, a  mely  az  urak  hatalmát  gyengítette.  így,  a 
mikor  Albert  halála  után  a  csehek  az  országba  jöttek  s  a  nép 
terhein  csak  egy  kicsit  könnyítettek,  az  mindjárt  melléjük  állt 
s  evvel  az  állásfoglalással  a  csehek  uralmát  elősegítette. 

A  nag^'birtokosok  egy  része,  sőt  majd  mindannyija  a 
természetbeni  szolgáltatások  mellett  és  nem  helyett  léptette 
életbe  a  pénzbelieket.  A  teher  evvel  tehát  nem  átváltozott,  ha- 
nem emelkedett,  sőt  megsokszorozódott.  Jobbágy  nélküli  bir- 
tok nem  volt  érték.  Nem  kellett  tehát  semmiféle  jobbágyszere- 
tet Hunyadi  János  részéről,  a  mikor  néptelen  birtokainak  be- 
népesítése céljából  avval  csábította  más  birtokosok  jobbá- 
gyait, hogy  szolgáltatásaikat  leszállította.  A  Hunyadiak  job- 
bágybarátsága csak  addig  tartott,  a  meddig  birtokaik  müve- 
lése szempontjából  szükségük  volt  rá.  Hunyadi  János  meg- 
újította azt  a  törvényt,  a  mely  a  jobbágyok  szabad  költözését 
mondja  ki  és  Hunyadi  Mátyás  e  törvényt  eltörölte,  hogy 
uralkodása  vége  felé  megint  visszaállitsa  a  szabad  költözés 
jogát.  Ekkor  jött  ugyanis  nagyobb  tömegben  az  országba  a 
török  által  lakóhelyéről  kiűzött  oláh  és  szerb  lakosság  és 
foglalta  el  a  kis  népességű  hegyes  vidékeket  s  ezért  a  földes- 
uraknak nem  kellett  egymás  jobbágyait  csábítgatni. 

A  külföldi  viszonvoknak  kedvezőtlen  alakulása  követ- 


143 


keztében  a  fejlődésnek  indult  ipar  és  kereskedelem  megint 
pangani  kezd.  A  bányászat  is,  mely  már  századok  óta  nagy 
tényezője  gazdasági  életünknek,  olyan  visszafejlődést  mutat, 
hogy  az  első  magyar  sztrájk  ez  időben  zajlik  le.  Werbőcynek 
ez  jó  alkalom  arra,  hogy  törvényt  szavaztasson  meg  az  or- 
szággyűléssel, mely  halállal  bünteti  a  sztrájkot. 

Az  iparágak  közül  egyedül  az  építészet  az,  mely  némi 
foglalkozást  biztosit  a  népnek,  de  a  magyar  csak  az  alsóbb- 
rendű munkához  értvén,  ez  a  kereseti  lehetőség  nem  nagy. 
A  szakszerű  munkát  a  külföldiek  végzik.  Azok  az  iparágak, 
melyeket  a  fényűzés  tett  szükségessé,  csak  kevés  városban  ta- 
lálhatók, még  pedig  a  felföldön  és  Erdélyben.  Az  iparosok  és 
kereskedők  áruikat  a  városok  vásárain  adták  el,  vagy  cse- 
rélték be  a  földművesek  terményei  ellenében.  Azok  a  várovsok 
nyertek  legtöbb  kedvezményt,  melyeknek  vásárai  a  leglátoga- 
tottabbak voltak,  viszont  ez  ott  volt,  a  hol  az  ipar  és  a  keres- 
kedelem legfejlettebb  volt.  A  kereskedelem  most  is.  mint  az 
előző  korszakban,  a  zsidók  és  szászok  kezében  volt.  Zsigmond 
királynak  különös  gondja  volt  rájuk.  Szabadságaikat  ő  ala- 
pította meg.  E  gondoskodásnak  az  az  oka,  hogy  a  királyi  jö- 
vedelmek tekintélyes  részét  a  kereskedelem  szolgáltatja.  Ezért 
játszik  a  sókereskedelem  különösen  jelentős  szerepet,  mert  a 
só  egyedáru  lévén,  jövedelme  elsősorban  a  király  pénztárába 
folyt.  Most  is  megújulnak  az  Árpádházi  királyoknak  a  lovak, 
az  ezüst  és  arany  kivitelének  tilalmára  vonatkozó' törvényei. 
Az  1498:  XXXII.  t.-c.  szerint  még  az  ilyen  üzletre  való  tár- 
sulás is  hűtlenség.  Az  élelmiszerek  és  fegyverek  után  azon- 
ban még  behozatali  vámot  sem  kellett  fizetni. 

Az  ország  népességének  számából  következtetve  viszony- 
lagos jólét  lehetett,  mert  az  ország  lakosságának  számát  4 — 5 
millióra  lehet  tenni,  a  mi  Európa  többi  országaihoz  viszo- 
nyítva nem  kevés. 

A  földet  művelő  jobbágyok  még  igen  sok  helyen  egy- 
mással közösségben,  u.  n.  földközösségben  élnek,  a  mi  a  mű- 
velés belterjességének  rovásái-a  van.  A  szőlőmüvelés  terjedése 
azonban  a  munkának  a  földművelés  terén  való  értékét  elő- 
térbe helyezi  és  ezért  sok  helyen  kerti  müveléssel  is  találkozunk. 
A  művelés  alá  vett  terület  megnövekszik  s  a  közös  művelés 


144 


alatt  álló  területek  helyébe  az  elkiilönitott  rendszer  sze- 
rint müveitek  lépnek.  Az  erdők  némi  rendszeres  üzeme  is  eb- 
ben a  korszakban  kezdődik,  Zsigmond  azon  rendelete  nyo- 
mán, mely  kimondja,  hogy  bizonyos  ólombányák  művelői  a 
zólyomi  erdőből  kapjanak  fát,  de  a  letarolt  erdőt  iijra  be  kell 
ültetni. 

A  földet  művelő  jobbágyok  a  földevSurtól  házhelyet, 
szántót,  rétet,  stb.  kaptak.  A  házhelyen  volt.  a  kert  is.  A  job- 
bágyok községekben  vannak  szervezve,  a  melyek  élén  a  villi- 
cus  áll,  a  kit  a  földesúr  nevez  ki,  de  némely  kiváltságos  köz- 
ségben a  lakosság  maga  választja.  A  hány  földesúrnak  bir- 
toka van  a  községben,  annyi  biró  van  tehát.  A  villicus,  biró  a 
földesúr  érdekeit  védő  közeg,  a  kinek  legfőbb  feladata  a  gaz- 
dasági felügyelet.  Ez  annál  nagyobb  jelentőségű,  mert  a  föl- 
desurat a,  jobbágyok  tartozásának  megállapítása  tekinteté- 
ben semmiféle  korlát  nem  kötötte.  Az  1471:  IV.  t.-c.  szerint  a 
biró  földje  éfi  a.  majorsági  földek  adómentesek.  Az  1495:  XLI. 
t.-c.  szerint  pedig  ,, minthogy  a  falusi  birák  (villici)  a  dézs- 
málókat  megszokták  vendégelni,  ezért  őket  a  dézsmák  fizeté- 
sével és  szolgáltatásával  ne  terheljék  és  a  rovás  nyelek  után 
se  követeljenek  tőlünk  semmit".  A  telepes  községek  élén  álló 
soltészek  és  kenézeknek  ugyanez  a  kötelességük. 

Az  egész  gazdaság  intézésére  a  földesúr  a  nemesi  rend- 
hez tartozó  sáfárokat,  facforokaf  ta]'tott.  Ezek  intézték  a  ma- 
jorsági és  jobbágyok  müvelése  alatt  álló  földek  ügyeit  egy- 
aránt. A  gazdaság  legfőbb  igazgatója  az  udvarbíró.  A  gaz- 
daság központja  a  maierium^  sokszor  allodium,  a  hol  a  mag- 
tárak, raktárak,  az  udvarház  stb..  rendesen  megerősített  he- 
lyen állottak. 

Az  alkalmazottak  habár  a  nemesi  rendhez  tartoztak  is. 
nem  hagyhatták  el  az  uraság  engedélye  nélkül  a  szolgálatot. 
Ha  még  is  megtették,  akkor  vissza  lehetett  őket  hozni. 

A  földmüvelés  intensivvé  válását  mutatja,  hogy  e  kor- 
ban kezdik  a  földet  bérbeadni.  Az  ilyen  földek  a  censusos  föl- 
dek, melyeket  szabad  földművesek  vettek  művelés  alá.  A  mai- 
hoz hasonló  belterjességgel  még  nem  találkozunk,  a  mit  az 
állatállomány  mutat  legjobban,  mely  a  mainak  csak  ötödére, 
sőt  olykor  csak  tizedére  tehető. 


145 


A  bérbeadást,  mely  az  országos  jövedelmek  szokásos 
éitékesitése  volt,  a  király  ismertette  meg  a  nagybirtokosok- 
kal. Ez  a  szokás  annyira  elterjedt,  hogy  Albert  alatt  már  tör- 
vénnyel szabályozzák  és  kimondják,  hogy  királyi  bérletet  is 
csak  belföldi  kaiphat.  Az  ilyen  bérlet  felért  egy-egy  adomány- 
nyal, 

A  birtokKzerzés  módja  a  góliát-birtokok  koiában. 

A  góliát-birtokok  kora  a  nagy  visszaélések  kora.  Ha  a 
nagybirtok  történetét  a  szerzés  szempontjából  néznök  csu- 
pán, akkor  e  kort  a  legnagyobb  visszaélések  korának  kellene 
nevezni.  Az  erőszak  sohasem  játszott  olyan  nagy  szerepel, 
mint  ebben  a  korban.  Az  erőszaknak  a  formája  azonban 
némileg  m.egváltozott  s  inkább  csak  visszaélések  fordulnak 
elő.  Az  adásvétel  már  többször  szerepel,  mint  az  előző  kor- 
ban, ez  azonban  sokszor  épen  ugy  csak  az  erőszak  vagy 
visszaélés  köpenyege,  mint  más  törvényes  formájú  szerzé- 
sek. A  közhivatal,  mint  a  szerzés  alkalma,  sőt  jogcíme  e 
korban  jobban  észrevehető.  Az  igy  szerzett  birtokokat  igen 
könnyen  meg  lehet  ismerni,  mert  a  ki  tisztsége  révén  szer- 
zett birtokokat,  annak  birtokai  el  vannak  szórva  az  ország 
különböző  részein. 

A  nagybirtokosok  egyéni  ambíciója  e  korban  nem  az 
egyes  országrészek  feletti  uralom,  hanem  a  királyi  hatalom 
megszerzése.  Ezek  a  törekvések  sok  bajt  okoztak  a  királyok- 
nak, a  kik  ennek  dacára  sem  tehettek  ellene,  mert  az  ország 
gazdasági  viszonyai  kényszeritették  őket  an-a,  hogy  a  le- 
tűnt nagybirtokosok  helyébe  uj  nagybirtokosakat  ültessenek. 
Ezért  újulnak  meg  az  oligarcha-családok  újra  és  újra. 

A  tulajdon  folytonosan  változik,  ennek  oka  nem  a 
családok  folytonos  magszakadása,  hanem  a  tulajdon  állandó- 
ságának az  akkori  viszonyokkal  meg  nem  egyező  volta. 
Magában  véve  is  kóros  tünet  volna  ez  a  folytonos  birtokvál- 
tozás, ha  nem  a  közviszonyok  betegségéből  folyna  is. 

Az  előző  fejezetben  már  láttuk  e  gyakori  változásnak 
néhány  esetét,  mikor  a  birtokméretekről  szólottunk.  Más 
lévén  azonban  az  összeállitás  célja,  elhomályosulnak  ezek 
az  esetek  is.  Néhány  példa  érdekes  képet   ad  e  változások- 

A  '^  o  s  (  0  ii:   Nagybirtok.  ^^ 


146 


lói.  Cáeri  és  51  faluból  álló  tuitüjuánya  J459-bL'ii  a  Kóio- 
gyiaké,  ekkor  Mátyásé  lesz,  aki  1473-ban  a  Kanizsayaknak 
adja.  1473-ban  már  nádasdi  Ongor  Jánosé,  a  ki  testvérré 
fogadja  Igenné  Szobi  Mihályt.  1507-ben  Szobi  Mihály  uno- 
kája Werböcy  Istvánnak  adja  adományul.  Cikó-Vásárhely 
és  tartománya  27  faluval  1479-ben  a  Cikó-családé,  1480-ban 
a  királyé,  1481-ben  Derencsényi  Imre  és  Tárnok  Pétor  kö- 
zös tulajdona,  1487-ben  Bástai  Ferencé,  1488-ban  Haraszti 
Ferencé,  azután  megint  a  Cikó-  éá  Haraszti-családok  közös 
tulajdona.  Borzlyuk  27  falu  és  6  pusztával  1455-ben  királyi 
birtok.  1456-ban  Hunyadi  Jánosé,  1462-ben  Giskra  kapja, 
í'ttöl  1468-ban  Pán  Mátyás  zálogba  veszi,  1477-ben  az  alsó- 
lendvai  Bánffyaké.  Zsidóvár  1444-töl  egy  félszázad  alatt  hét- 
szer cserél  gazdát.  Békás  16  faluval  1443-tól  1489-ig  nyolc- 
szor cserélt  gazdát.  Az  összes  Hunyadi-birtokok  hasonló- 
képen folyton  változtatják  tulajdonosukat,  a  mint  ezt  volt 
már  alkalmunk  látni. 

Nem  lehet  tehát  csodálkozni  azon,  hogy  az  előbbi  tulaj- 
donosok leszármazói  közül  mindig  volt  valaki,  a  ki  igényt 
tartott  egy  régen  az  ö  családja  kezén  volt  birtokhoz.  Ezek 
az  ilyen  birtokok  megszerzése  iránt  pereket  indítottak,  vagy 
ha  elég  erősek  voltak,  egyszerűen  elvették  attól,  a  kinek  a 
birtokában  voltak.  A  király  az  ilyen  eljárást  igen  sokszor  jo- 
gosnak kellett,  hogy  elismerje  s  evvel  az  alapnélküli  fogla- 
lásokra is  felbátorította  a  hatalmasokat. 

A  birtokszerzés  módjai  most  is:  az  adomány,  az  örö- 
kösödési szerződés,  az  adásvevés,  a  zálog,  a  birói  tisztség,  a 
visszaélés,  a  hamis  okirat,  a  foglalás. 
1.  Az  adomány. 

Az  adomány  volt  a  birtok  szerzésének  legerősebb 
alapja,  melyhez  csak  annyi  erő  kellett,  a  mennyivel  meg 
lehetett  védeni  az  erőszak  ellen.  Minden  m.ás  szerzési  cim 
ellen  ez  volt  a  legerősebb  védelmi  alap.  Az  adományrendszer 
e  korban  kezd  kialakulni  s  alapja  a  törvényekben  bőséges  kö- 
rülirásban  részesül.  A  legfőbb  gondja  az  uraknak,  hogy  az  ado- 
mányokat lehetőleg  maguknak  biztositsák.  Ennek  a  módja  pe- 
dig az,  hogy  eltiltják  a  királyt  attól,  hogy  idegeneknek  ado- 
;;;  ányozzon.     Már   az   Aranybulla     26-ik    cikke     kimondja, 


147 


hogy:  „birtokot  az  országon  kivül  való  embernek  ne  adja- 
nak. Ha  mégis  adtak,  azt  a  haza  fiai  válthassák  magukhoz". 
Formaszerint  az  adományosok  érdemeiről  is  beszélnek,  ezt 
azonban  mindig  az  adományozó  király  döntötte  el.  A  mikor 
III.  Endre  az  előtte  uralkodottak  adományait  megerösiti, 
kiválogatja  IV.  Bélát  és  V.  Istvánt  és  azt  mondja,  hogy 
ezek  a  királyok  mindig  csak  érdemeseknek  adományoztak 
birtokot.  Egyúttal  azt  is  mondja,  hogy  ezek  a  királyok  a  jó 
tanácsot  meghallgatták.  IV.  László  adományait  nem  hagyja 
jóvá.  A  jóvá  nem  hagyás  tulajdonképen  arra  való,  hogy  a 
király  politikai  ellenfeleit  büntethesse. 

Az  Anjoiík  alatt  az  adományi  és  nemzetségi  javak  közötti 
különbség  eltűnik.  A  következő  században  pedig  a  király 
adományozási  joga  teljes  szabályozást  nyer,  a  mennyiben 
az  1492:  IX.  t.-c.  kimondja,  hogy  a  király  a  tanács  meg- 
hallgatá:sa  nélkül  csak  100  jobbágy  teleknél  kisebb  birtokot 
adományozhat.  A  nádort  az  1486:  X.  t.-c.  eltiltja  az  ado- 
mányozástól. Utóbb  az  1609:  LXVI.  t.-c.  e  nádori  jogot  kö- 
rül Írja. 

E  korszak  általános  jellegéhez  hozzá  tartozik  azon- 
ban, hogy  a  nagy  számban  hozott  törvényeket  nem  tartot- 
ták meg.  Ha  netán  megtartották  is.  akkor  is  találtak  módot 
arra,  hogy  a  megtartás  csak  formális  legyen.  Az  adomá- 
nyozások előtt  pl.  meg  szokták  vizsgálni  azt,  hogy  van-e 
valakinek  jogcime  az  eladományozandó  birtokra.  A  birtokra 
várók  ilyen  esetben  a  megvesztegetéstől  a  hamisításig  min- 
dent elkövettek,  hogy  e  forma  ne  legyen  akadálya  az  ő  bir- 
tokszerzésüknek. 

A  királyi  udvarban  levők  nyilván  tartottak  minden 
birtokot  és  siettek  azt,  a  melyre  nézve  a  királyi  adományo- 
zás lehetősége  megnyilt,  maguknak  követelni.  Az  udvari 
emberek  előjogot  formáltak  minden  birtokra,  a  mely  a  ki- 
rályra szállt.  Van  azonban  egy  fajta  birtok,  melyre  az  ud- 
vari embeiek  nem  ])ályáznak,  az  t.  i.,  a  mely  a  török  táma- 
dá.sainak  ki  van  téve.  Ezeket  a  birtokokat  az  udvartól  távol 
élők  kapják,  a  kik  nem  restellik  a  védelemmel  járó  fárad- 
ságot. A  főpapok  határszéli  javadalmait  is  ilyeneknek  ad- 
ták, nem  királyi  erőszakoskodás  folytán,  hanem  mert  ha- 
ló* 


148 


talnias  urak  noni  pályáztak  az  ilyen  javadalmakra.  Ezért 
nem  okozott  visszahatást,  mikor  Tomorit,  a  katonát,  kine- 
vezték érsekké,  mert  e  kinevezés  a  déli  határ  védelmének 
kötelezettségét  jelentette. 

Az  a  nagy  hatalom,  melyet  a  nagybirtokosok  gyako- 
lollak,  lehetővé  tette  nekik,  hogy  a  király  adományait 
lupghiusitsák,  máskor  meg  azt,  hogy  a  birtokelkobzást  meg- 
akadályozzák. Az  erőseknek  nevezett  királyok  e  tekintetben 
olyanok,  mint  a  gyengék.  Zsigmond,  Albert,  Erzsébet,  Hu- 
nyadi, Mátyás  egyaránt  küzdenek  az  adoniányleveleiknek 
szcrzendő  érvényességért.  Máskor  íi  királyok  a  már  elado- 
mányozott birtokokat  újra  eladományozzák. 

Az  adományok  most  is  époly  kevéssé  adatnak  julal- 
iMLi).  mint  az  előző  korszakban.  A  királyok'  most  is  a  kül- 
földről betelepítetteket  a^karják  az  itt  már  meghonosodottak 
ellenében  felhasználni,  mint  az  előző  korszakban.  Tudjuk, 
hogy  e  korszakban  is  folyton  vándoroltak  be  a  külföldi  lo- 
vagok. Az  Anjouk,  Zsigmond,  Albert,  Ulászló,  Hunyadiék 
uralkodása  e  tekintetben  m.i  változást  sem  jelentett. 

Az  ellenség  ellen  állitott  katonaságért  a  királyok  eb- 
ben a  korban  kezdenek  külön  jutalmat  adni.  Ezért  kapja 
Rozgonyi  Sebestyén  és  Zápolya  Imre  Gömör  várát  Zsig- 
mondtól. Ok  ugyanis  a  husziták  elleni  háborúban  segítették 
a  királyt.  Másrészről  a  zsoldos  vezérek  elmaradt  zsoldjuk 
fejében  e  korszaktól  kezdve  kapnak  adományokat,  pl.  Mor- 
genwerder  föpattantyus  Rohonc  várát. 

Megmaradnak  a  justum  servitium  azon  csúnya  esetei, 
melyek  az  előző  korszakban  is  szerepeltek,  t.  i.  a  hűtlenné 
lett  birtokait  az  kapja,  a  ki  a  hűtlenséget  feljelenti.  Miután 
nagyon  sok  cselekmény  hűtlenség,  tehát  a  bíróságok  igaz- 
ságtalan Ítéleteinek  nagy  szerep  jut  az  adományoknál  is. 

2.  Az  örökösödési  szerződés. 

Az  örökösödési  szerződés  e  korban  rendesen  össze  vaii 
kötve  ligaszerzödéssel.  Az  ilyen  szerződések  kötésében  külö- 
nösen Bakóc  Tamás  és  a  Zapolyák  tűnnek  ki.  Bakóc  ugy 
örökösödési,  mint  házassági  szerződésekben  specialista. 
Már  fentebb  emiitett  birtokainak  legTiagyobb  részét  ezekkel 
zerezte.   Ugyan    e   szerzésmódtól    azonban    e    korban    senki 


149 


sem  idegenkedett.  Ozorai  Pipó,  Ostfi  Gergely,  Kisvárdai  Ist- 
ván kalocsai  érsek,  a  Héderváriak  stb.  mind  kötöttek  ilyen 
szerződéseket. 

3.  Az  adásvétel. 

A  nagybirtok  szerzésének  ez  a  legritkább  esete.  A 
mennyiben  előfordul,  eleve  gyanús.  Mert  hogyan  legyünk 
bizalommal  oly  kor  okmányai  iránt,  melyben  az  összes  káp- 
talanok és  konventek  okiratait  országgyűlési  végzéssel  meg- 
semmisítik, mert  törvénytelen  módon  állították  ki  őket.  Még 
igy  is  ritka  eset  azonban,  hogy  nagybirtokot  vegyen  valaki. 
Ha  előfordul,  akkor  valamely  különös  oka  van.  így  pl.  Zsig- 
mond 1407-ben  Nekcse  várát  és  uradalmát  eladja  a  Garay- 
aknak  17.500  forintért,  de  már  a  következő  évben  adomá- 
nyul adja  nekik.  A  Gilleiek  1415-ben  megveszik  100.000 
frt-ért  Csáktornyát  és  tartományát,  miután  tiz  évvel  előbb 
48.000  frt-ért  zálogba  vették.  Ugyanezt  a  birtokot  Ciliéi  Ul- 
rik  150.000  frt-ért  eladja  Mihály  majdburgi  grófnak.  Ez  a 
birtok  visszakerült  a  koronához  s  1464-ben  Mátyás  245.000 
frt-ban  elzálogosítja  Lamberger  Frigyesnek.  Az  esztergomi 
érsek  1465-ben  3000  frt-ért  megveszi  Szandavárat.  Matu- 
csinai  Gábor  kalocsai  érsek  40.200  forintért  megveszi  Atak 
várost  76  faluval  a  Tallóciaktól.  Vesoki  Perottus  az  eszter- 
gomi érsek  jószágkormányzója  6000  frt-ért  Szenyérvárat 
és  10  falut  vesz.  Forster  1481-ben  4000  frt-ért  két  kastélyt 
és  21  somogyi  falu  fele  részét  adja  el.  A  Csornaiak  1482-ben 
9  vasmegyei  falut  eladnak  az  Elderbachoknak  3700  frt-ért. 
Az  ezt  megelőző  időben  ritkán  fordul  elő  eladás  s  ez 
után  megint  egy  századig  nem  találjuk  e  tulajdonátszállási 
módot. 

4.  A  zálog. 

A  zálog  nem  volt  a  tulajdonszerzésnek  egyenes  módja, 
hanem  azért,  mert  az  elzálogosítás  akként  történt,  hogy 
az  elzálogositott  birtokot  a  hitelező  birtokba  vette  s  nem 
fizetés  esetén  megtartotta,  ez  is  tulajdonszerzési  móddá  lett. 
Sokszor  a  tulajdonos  külön  okiratot  is  állított  ki  ilyen 
esetben,  de  e  nélkül  is  átszállott  a  tulajdon.  A  zálogbaadás- 
nak oka  igen  gyakran  bírságtartozás,  melyet  egyik  nagybir- 
tokos a  másiktól  hivatali  állásából  kifolyólag  követelhetett. 
Pl.  Lévai  Cseh  Péter  Kór ogyi  .Jánosnak  10.000  fit  biiság 
fejében  Orjava  várost,  Tomicsvárat  és  4  falut   ad   zálogba. 


150 


Ebben  a  korban  szokássá  válik,  hogy  a  király  vala- 
mely birtokot  nem  ad  tulajdonul,  hanem  akként,  hogy  egy 
meghatározott  összeg  fejében  joga  legyen  neki  azt  magához 
visszaváltani.  Ez  az  úgynevezett  beirás.  Az  ilyen  beirás 
után  rendesen  az  adomány  következett.  Zsigmond  pl. 
1422-ben  a  hűtlen  Bodolyai  Péter  birtokait  Maróthynak  előbb 
zálogba  adja,  majd  1424-ben  adományul.  Ugyanő  1426-ban 
két  fejérmegyei  helységet  Rozgonyi  Istvánnak  előbb  5000, 
jnajd  8000  frt  erejéig  zálogba  ad  s  utóbb  e  helységek  a  Roz- 
gonyiakéi.  Albert  Hunyadinak  előbb  zálogba  adja  Szabad- 
kát. Ez  az  uradalom  is  utóbb  Hunyadié  lesz.  Máskor  az 
egyes  birtokosoknak  ilyen  zálogos  birtokaira  ad  a  király 
adományt.  Rozgonyi  István  14-40-ben  a  Cudarok  összes 
Abaujban  levő  birtokait  zálogba  veszi  s  ezekre  aztán  ado- 
mányt kap.  Ugyanigy  Ország  Mihály,  ki  1455-ben  Losonci 
Alberttel  Gyöngyös  város  felét  és  öt  falut  40.000  frt-ért  zá- 
logba vesz  s  1461-ben  adományt  kap  rájuk.  Ugyanez  az  Or- 
szág Kompolthyval  1465-ben  Tari  György  összes  birtokait 
24.000  frt-ért  zálogba  veszi,  aztán  Tari  hűtlensége  folytán 
adományul  kapja.  II.  Ulászló,  hogy  Beatrix  hozományát, 
200.000  forintot  kifizethesse,  Thurzó  Jánostól  vesz  kölcsönt. 
Tliurzó  az  összeg  ellenében  zálogul  kapja  a  zólyomi  várat 
és  az  alsómagyarországi  bányavárosokat,  Körmöc,  Selmec, 
Beszterce,  Baka,  Béla,  Libet  és  Újbányát. 

Azok  közt,  a  kik  nagyon  sok  zálogbirtokot  szereznek, 
igen  sok  főpap  van,  mert  ezeknek  van  pénzük  és  ha  meg- 
akarják utóbb  szerezni  a  birtokot,  elég  hatalmuk  is  van 
ehhez.  Nevezetes  ilyen  szerző  Bakóc  és  később  Szatmári. 
Bakóc  szerzeményeit  életrajzirója  Fraknói  összeállította, 
de  minden  igyekezete  dacára  sem  sikerült  ezekről  mindig 
kimutatni,  hogy  igaz  utón  történtek  volna.  Szatmári  e  te- 
kintetben méltó  utóda  Bakóénak.  Ö  is  ad  kölcsönöket  bir- 
tokokra, mint  elődje,  a  melyek  aztán  nem  egyszer  ép  ugy 
véglegesen  birtokában  maradnak,  mint  elődjének.  így  szerzi 
meg  Forrót  4000  frt  zálogösszeg  ellenében,  valamint  Szik- 
szót. Majd  Tárcsi  Miklóstól  zálogszerződéssel  kombinált 
örökösödési  szerződéssel  Héthárs  várost,  23  sárosi,  2  sze- 


151 


pesi,  3  abauji  falut,  Újvár  várost  vámjával  és  Tárca  várát 
3  faluval.  A  főpapokon  kívül  zálogos  hitelezőkként  gyakran 
szerepelnek  városi,  főleg  budai  polgárok. 

A  királyok  a  fent  emiitett  beiráson  kívül  igen  gyakran 
tényleg  elzálogositanak  birtokokat.  II.  Lajos  zálogosított  el  kü- 
lönösen sok  birtokot,  ugy  hogy  az  országgyűlés  gondoskodik 
arról,  hogy  e  birtokokat  visszaszerezzék.  Az  1518:  VII,  t.-c. 
kimondja,  hogy  mindenki  adja  vissza  azokat  a  királyi  bir- 
tokokat, melyek  zálogul  nála  vannak,  a  zálogösszeg  kifizeté- 
séről majd  egy  bizottság  fog  gondoskodni.  Csupán  Zápolya 
erdélyi  vajda  tarthatja  meg  addig  a  birtokokat,  a  meddig  a 
zálogösszegeket  meg  nem  kapja.  így  értékesítette  befolyását 
saját  hasznára  a  nagy  vajda. 
5.  A  birói  tisztség. 

A  birói  tisztség,  ugy  mint  azi  előző  korszakokban  is, 
megállapított  jövedelmelckel  járt,  csakhogy  e  korszakban 
nem  a  per  tárgyát,  hanem  az  1492:  XGVIII.  t.-c.-ben  megálla- 
pitott  dijakat  kapják.  Ezeken  kivül  azonban  még  inkább,  mint 
az  előző  korokban,  a  felek  ajándékai  gyarapították  jövedel- 
meiket. Tudjuk  Werbőciről,  hogy  vagyonát  az  ilyen  aján- 
dékokból szerezte.  Az  egri  püspök  XVI.  századbeli  szám- 
adási könyveiben  azt  olvassuk,  hogy  AVerbőci  200  csomó  ta- 
vaszi termést  kapott,  mert  „ajándékot  kért,  s  az  országban 
kiváltképen  a  népre  befolyással  biró  egyéniség,  —  azt  tehát 
tőle  megtagadni  nem  lehetett." 

Az  érdekeknek  hivatali  hatalommal  való  megvédése 
épolyan  gyakori,  mint  más  visszaélés.  Szatmáry  György 
pécsi  püspöknek  bányái  voltak  Besztercebányán,  melyeket 
eladott  a  Fugger-Thurzó  szövetkezetnek.  Húgát  utóbb  el- 
vette Thurzó  Elek  A  vállalatot  Szatmái-y  támogatta,  a  mi- 
ért értékes  ajándékokat  kapott.  Thurzó  valajnely  ok  miatt 
ki  akart  válni  a  vállalatból,  mire  Fugger  emberei  nagyon 
megijedtek,  mert  mint  irják:  „a  pécsi  püspök,  kinél  van 
ez  idő  szerint  minden  hatalom,  ha  látni  fogja,  hogy  az  ö 
sógora,  a  kire  való  tekintetből  vette  pártfogásába  a  vállala- 
tot, abból  kilépett,  vagy  teljesen  felhagy  a  vállalat  támoga- 
tcusával,  vagy  kevésbbé  fogja  érdekeit  kielégíteni,"  Ezért  rá- 
vették Thurzót,  hogy  a  vállalatban  benne  n'ai-adjon.  A  vúl- 


m 


lalat  ezután  szabadon  garázdálkodott  a  városban  s  e  miatt 
]>er  is  keletkezett  Beszterce  város  és  a  Fugger — Thurzó- 
szövetség  között.  A  bíróság  elnöke  S'zatmáry  volt,  a  ki  meg 
sem  idézte  a  feleket,  hanem  elutasította  a  várost  keresetével. 

Corvin  János  az  1498-iki  országgyűléshez  azzal  a  pa- 
nasszal fordul,  hogy  az  esztergomi  érsek,  a  pécsi  és  zágrábi 
püspök  nemcsak  hogy  adományait  elfogadták  éá  aztán  öt 
még  sem  támogatták,  hanem  most  még  megmaradt  öröksé- 
géből is  ki  akarják  forgatni.  Ez  ügyben  a  biróság  sohasem 
ült  össze. 

Hogy  a  hivatalhoz  kötött  jövedelem  az  illető  tisztviselő 
eljárásától  mennyire  függött,  azt  mutatja  az  a  körülmény, 
hogy  a  kancellári  méltóság  Bakóénak  10.000  aranyat  hozott 
évenkint,  elődjeinek  pedig  félannyit  sem.  Különösen  azok 
élhettek  vissza,  a  kik  több  tisztséget  viseltek.  Az  ilyen  vissza- 
élések megakadályozását  célozta  az  1498:  LXX.  t.-c.  azon 
rendelkezése,  mely  szerint  a  nádort,  országbírót,  a  horvát- 
szlavón-dalmát  bánt  kivéve,  senki  sem  viselhet  két  hivatalt. 
E  kiváltságot  az  1500:  XXXI.  t.-c.  kiterjeszti  a  veszprémi 
püspökre.  Ugyané  célt  szolgálja  az  1504:  III.  t.-c,  mely 
szerint  örökös  vármegyei  tisztségek  nem   adományozhatok. 

6.  A  hamis  okiratok. 

E  korszakot  egyik  alakja  igy  jellemzi:  „A  törvények 
és  szerződések  ereje  kimerült,  a  gyűlölet,  árulás  és  a  leg- 
undokabb zsarolás  szabad  tért  találnak  .  .  .  Erőszak,  ön- 
kény és  hatalomvágy  uralkodnak  ..."  A  közpénzeket  el- 
sikkasztják, magánosok  javait  elrabolják,  kicsalják,  hiva- 
tali hatalommal  elveszik.  Az  általános  erkölcstelenség  az 
egyházi  és  világi  főurakban  birta  legkiválóbb  mintaképeit. 
És  a  legszomorúbb  volt  az,  hogy  Zsigmond  kora  óta  sem- 
mi javulás  és  erkölcsi  emelkedés  nem  volt  tapasztalható. 

Törvényt  eleget  hoztak,  de  végre  nem  hajtotta  őket 
senki,  mert  azok  voltak  a  hivatalokban,  a  kiknek  vissza- 
éléseit a  törvénynek  meg  kellett  volna  akadályozni.  Az  egy- 
háziak a  legsimább  visszaéléseket  kedvelték  és  üziék:  az  ok- 
iratok hamisítását  és  az  ezek  alapján  való  perlekedést. 
Hiába  mondja  ki  a  törvény,  hogy  a  hamis  okirat  készítője 
és  használója  jószágvesztéssel  bűnhődjék.  Az  ilyen  törvény 


153 


lilán  legfeljebb  az  történik,  hogy  a  hatalmas  ur  erőszakkal 
kényszeríti  a  gyengét,  hogy  okiratot  aláírjon.  Az  ilyen  ok- 
iratokat a  legnagyobb  vakmerőséggel  használták,  a  bünte- 
tésektől való  minden  félelem  nélkül,  mert  a  bíróságok  meg- 
vesztegethetősége mellett  nem  is  érhette  a  bűnöst  semmi  baj. 
Az  utókorra  csak  egy  néhány  esete  maradt  e  kor  ilyen 
ügyeinek,  azok,  a  melyekben  nálánál  hatalmasabb  ellen 
akart  valaki  hamis  okiratot  használni  és  rajta  vesztett.  Hi- 
res  hamisítók  voltak  az  előbb  már  más  helyen  említetteken 
kivül  a  Szekcsöi  hercegek,  Dáníiak,  Debrenteiek. 

7.  A  foglalás. 

A  leghatalmasabb  urak  e  korban  még  mindig  a  leg- 
egyszerűbben akként  jutnak  valamely  nekik  tetsző  birtok- 
hoz, hogy  azt  elfoglalják  maguknak.  Ez  érthető  is 
olyan  korban,  a  mikor  a  hadi  fogoly  még  rabszolgája  a 
győzőnek  (1439:  XIII.  t.-c).  E  kor  erkölcsi  és  hatalmi  vi- 
szonyai hatástalanná  tettek  minden  törvényt,  mely  a  fogla- 
lás ellen  bármily  rendelkezéseket  tartalmazott.  Hiábavaló 
az  1444-iki  országgyűlésnek  az  a  határozata,  mely  szerint  a 
kinevezendő  összes  tisztviselőknek  a  nádortól  kezdve  az  is- 
pánokig írásban  kell  ígéretet  tenni,  hogy  minden  foglalástól 
tartózkodni  fognak.  A  törvények  hasonlóképen  hatástala- 
nok, pedig  e  tekintetben  nem  lehet  a  törvényhozás  ellen  pa- 
naszkodni. Erre  vonatkoznak  az  1439:  XXI.,  XXX.,  1446: 
II.,  1454:  XV.,  1458:  I.,  1464:  XII.,  1471:  XXVII.,  1474: 
XI.,  1478:  VIII.  s  IX.,  1486:  XXII.,  1492:  XIV.  s  LIX., 
1495:  XI.,  1498:  X.,  1504:  VI.,  1507:  XVL,  1514:  LVII.  s 
]JX.  t.-cikkek.  Ezen  kívül  vannak  azok  a  törvények,  melyek 
a  király  általi  foglalásokat  tiltják,  nevezetesen:  1464: 
XVIII.,  1471:  X.  t.-c,  mely  utóbbi  azt  is  elrendeh,  hogy  Pc 
király  adja  vissza  az  elfoglalt  birtokokat.  Az  1492:  II.  t.-c. 
Mátyás  halála  után  közvetlenül  elrendeli,  hogy  mindazokat 
a  jószágokat,  melyeket  „Mátyás  király  ur  és  a  felséges  ki- 
rályné vagy  bárki  más  igazságtalanul  és  a  törvény  utján 
kivül"  foglalt,  vissza  kell  adni.  Ezt  a  rendelkezést  az  1495: 
I.  t.-c.  megismétli. 

A  törvényhozásnak     ezt  a  gyakori     megnyilatkozását 
szeretik   fikkr-iit    feltiiritotni.    i])!ih1!;i    ez    a    íog   m^nlmál    iga- 

0 


154 


zolná,  holott  épen  ellenkezőleg,  a  sok  törvényre  azért  volt 
szükség,  mert  senkisem  tartolta  magát  hozzájuk  és  a  foly- 
tonos ismétléssel  súlyt  akartak  nekik  adni.  Ez  a  törekvés 
azonban  hiábavaló.  Mert  ha  a  király  vagy  valamely  orszá- 
gos tisztviselő  fellépett  a  foglaló  ellen,  akkor  rögtön  kitűnt, 
hogy  a  foglalónak  valamely  más  országos  tisztviselővel 
ligája  van,  a  ki  megakadályozta,  hogy  a  foglalónak  bármi 
baja  történjék.  A  foglaló  és  pártfogó  ilyen  esetben  rendesen 
megosztozott  az  elfoglalt  birtokon.  Az  ilyen  szerződéseknek 
Zápolya  István  volt  a  mestere. 

A  királyi  jövedelmek. 

Az  állam  gazdálkodásának  első  rendszere  mellett  a  ki- 
rály és  az  állam  jövedelmei  közt  nem  tesznek  különbséget. 
Az  ország  urai  tehát  az  első  korszakban  nem  is  avatkoznak 
a  királyi  javak  ügyébe  olyanképen,  mint  ebben  a  korszakban. 
Most  már  nemcsak  avval  törődnek,  hogy  a  magvaszakadt 
családok  birtokait  ők  kapják,  hanem  avval  is,  hogy  a  király 
ugy  használja  fel  jövedelmét,  hogy  minél  kevesebb  adót  kell- 
jen kivetni.  Ezért  nemcsak  azt  mondják  ki  a  törvények,  hogy 
az  országos  jövedelmeket  csak  belföldiek  vehetik  bérbe,  ha- 
nem azt  is,  hogy  a  beszedett  adók  miképen  ellenőrzendők 
(1454:  11.  t.-c). 

I.  Ulászló  alatt  megállapítja  az  országgyűlés,  hogy  a 
kamarai  nyereség  és  a  Szlavón  nyestadó,  az  erdélyi  ötvened 
a  királyi  udvar  ellátására  és  az  ország  védelmére  valók.  Ha 
tehát  az  előző  királyok  e  jövedelmeket  elidegenitették,  azokat 
vissza  kell  szerezni.  Ugyanekkor  intézkednek  a  bányák,  har- 
mincadok, városok,  jászkunok  és  zsidók  adójáról  s  ennek 
visszaszerzéséről.  Ezeket  a  jövedelmeket  Mátyás  alatt  már 
nem  tekintik  többé  a  király  magánjövedelmeinek.  Az  1514: 
1.  és  II.  t.-cikkek  eltiltják  e  jövedelmek  elidegenítését. 

A  királyi  jövedelmek  e  korban  folyton  változnak.  V. 
László  korában  120.000  arany  frt,  1463-ban  200.000  frt.  Ezek 
az  összegek  nem  elegendők  arra,  hogy  az  ország  szükségletei 
belőlük  fedeztessenek,  ezért  Mátyás  minden  módszert  meg- 
próbál arra,  hogy  a  jövedelmeket  szaporitsa.  Sikerült  neki  az 
0"rs7Rgo.«  jövrílolníplT-rt  PTinyirn  fol''n'r1ni.  ]v'"'0:y  ]Af\l~^\  r'-.-;  jö- 


15Ö 


Védelmeit  940.Ö00  frtra  lehet  tenni.  Vannak,  a  kik  2  millióra 
teszik  e  jövedelmeket,  ez,  azonban  elfogadhatatlan  s  alaptalan 
vélemény.  Az  14-95.  évi  jövedelem  már  csak  136.636%  frt.  En- 
nek oka,  hogy  a  Mátyás-féle  adókat  eltörülték  és  mert  1490- 
tül  1496-ig  3,600.000  frtot  sikkasztottak  el  az  országos  jöve- 
delmekből. A  fökincstartó  a  már  emiitett  Erneszt  Zsigmond 
volt,  a  ki  400.000  frt  birság  árán  megmenekült  a  büntetéstől. 
Miután  e  rajtavesztás  után  sem  szűntek  meg  a  sikkasztások, 
az  1498:  XXIX.  t.-c.  újra  intézkedik  ellenük,  de  ez  is  ered- 
ménytelenül. 

A  pénzgazdálkodás  felé  való  közeledés  magával  hozta, 
hogy  a  természetbeni  jövedelmek  legkezdetlegesebb  módjai 
megszűntek.  Már  az  1439:  XVIII.  t.-c.  kimondja,  hogy  a  ki- 
rály csak  meghivás  alapján  szállhat  valamely  nemes  házá- 
hoz, ha  törvénynapok  vagy  más  hivatalos  ügy  elhívják  az 
udvartól.  A  király  nem  követelhet  kocsit  vagy  lovakat. 

A  bányászat  e  korbeli  emelkedésével  az  ebből  kikerülő 
jövedelmek  is  lényegesen  emelkedtek.  A  bányászat  ugyanis 
kezdettől  fogva  királyi  jog,  mely  alapon  minden  bányaterület 
általa  kisajátítás  utján  megszerezhető.  Ezt  az  elvet  az  1351: 
XIII.,  1405:  (11.)  XIII.,  1486:  XLIX.  t.-c.  olyf ormán  szabá- 
lyozza, hogy  a  király  az  elvett  bányaterületekért  tartozik  más 
ugyanolyan  értékű  birtokot  adni. 

A  XVI-ik  század  elején  a  királyi  jövedelmek  már  na- 
gyon csekélyek,  a  mi  nagy  veszedelmeket  rejtett  magában  az 
országra  s  ezért  az  országgyűlések  ismételten  foglalkoznak 
annak  megállapitásával,  hogy  tulajdonképen  mi  tartozik  a 
királyi  jövedelmek  közé.  E  megállapitásokat  az  1514:  III.  és 
az  1518:  XIV.  bácsi  t.-c.  foglalják  magukban.  E  szerint  a 
királyé:  Buda,  Pest,  Kassa,  Pozsony,  Nagyszombat,  Bártfa, 
Eperjes  és  Sopron  szabad  városok:  Ó-Buda,  Esztergom,  Szé- 
kesfehérvár, Lőcse,  Szakolca,  Szeben  s  Szeged;  a  jászok  s  ku- 
nok; Visegrád,  Csepel  és  Kos  szigettel;  Körmöc-,  Beszterce- 
bánya, Zólyom  és  a  többi  bányavárosok;  Nagybánya  és  Huszt 
vára  az  öt  várossal  és  a  sóbányákkal;  M^agyar-  és  Szlavón- 
ország  összes  harmincadai  és  sókamarái;  Munkács  és  Diós- 
győr várai;  Erdélyben  a  királyi  szászok,  minden  bánya  és 
sókamai'a;   Kolozsvár   váiosa;    ininiíon    luiszad.    szá/ad    meg 


156 


ötvened,  a  mit  az  erdélyi  részekben  szedni  szoktak;  Görgény, 
Törcs  és  Déva  várak. 

Az  1518:  XIV.  t.-c.  azokat  a  jövedelmeket,  melyek  ci- 
villistaszerüek,  külön  sorolja  fel,  azt  mondván,  hogy  a  kirá- 
lyi konyhára  a  következő  jövedelmek  szánvák:  Huszt,  a  már- 
marosi  és  erdélyi  sókamarákkal,  harmincadokkal,  huszadok- 
kal,  ötvenedekkel,  arany-ezüst  aknákkal,  a  királyi  szabad 
városokkal  és  szászokkal;  Munkács,  Tata  és  Komárom  várai, 
az  egész  visegrádi  résszel;  Ó-Budával,  Kos  és  Csepel-szige- 
tekkel; Zsámbék,  Solymár  s  Keszö  mezővárosokkal;  a  kunok 
s  jászok  tartozásai.  Ezekből  a  királyi  felség  tiszttartójának 
a  bor  és  szalonnáról  Munkács  jövedelmeiből,  a  vizákról  és 
halakról  Komárom  és  Tata  jövedelmeiből  kell  gondoskodnia. 
A  budai  és  szerémi  dézsmákat  a  királyi  asztal  számára  kell 
beszedni.  Ha  pedig  ez  a  jövedelem  a  királyi  udvarnak  nem 
elegendő,  akkor  a  tanácsos  és  ülnök  urak  határozatához  ké- 
pest a  királyi  kincstár  kipótolja. 

A  királyi  udvar  ellátására  rendelt  javadalmak  közt  sze- 
repel Csepel-sziget,  a  melyről  tudjuk,  hogy  a  királyné  külön 
jövedelme  volt,  ugyancsak  fel  van  véve  Zsámbok  s  Ó-Buda  is, 
a  mi  azt  mutatja,  hogy  arra  törekedtek,  hogy  a  királyi  család 
magánjavait  a  közjavadalmak  közé  sorozzák.  A  Hunyadiak 
alatt  is  a  király  magán  vagyona  és  a  királyi  javak  össze  vol- 
tak olvasztva,  de  ekkor  a  magánvagyon  előnyére,  most  pedig 
már  az  ország  érdekében.  Az  állami  és  a  király  magánva- 
gyona közti  különbség  tudatára  ugyanis  ebben  a  korban  éb- 
rednek s  igy  az  államgazdaság  szempontjából  evvel  egy  uj 
korszak  keletkezik,  mely  azonban  csak  a  modern  állami  be- 
rendezkedéssel lesz  egészen  s  mindenki   számára  láthatóvá. 


IV.  KORSZAK, 

A  nagybirtok  hűbéres  fejedelemsége  Erdélyben; 
a  királyi  hatalom  túlsúlya  Magyarországon. 

Az  államiság  kialakulása. 

1.  Általános  viszonyok. 
Erdélynek  az  anyaországtól  való  elszakadását  ugy  szok- 
ták feltüntetni,  mintha  ennek  gondolatát  is  egyedül  Zápolya 
királysága  idézte  volna  fel.  E  felfogás  téves  voltát  már  az 
Árpádházi  királyok  korának  esem^ényei  is  mutatják,  mert 
Erdély  már  ebben  a  korban  rendesen  az  anyaországtól  kü- 
lönálló kormány  alatt  állott.  Az  ifjii  királynak  ez  volt  a  te- 
rülete s  a  mikor  ez  az  intézmény  megszűnt,  akkor  a  vajda 
kormányozta  Erdélyt.  Mátyás  alatt  már  az  erdélyi  királyság 
gondolata  is  megszületik.  Zápolya  tehát  legalább  gondolat- 
ban nem  hozott  ujitást,  a  mikor  .a  töröktől  az  erdélyi  király- 
ságot magának  kijárta. 

Az  országnak  ez  a  három  részre  szakadása  nem  jelentette 
a  viszonyok  nagyobb  elvadulását,  nem  jelentett  több  vérengzést, 
vagy  több  rablást,  mint  az  elözö  korban  volt.  A  nagybirtokos 
urak  maradtak,  amik  voltak,  rablók.  A  várak  arra  valók  voltak, 
hogy  a  nagybirtokosok  rabló  kirohanásaik  után  oda  vonul- 
janak. Árva  várából  Kosztka,  Simonlornya  és  Palota  várá- 
ból Csulai  Móré  László,  Veszprémből  Kecsethy  Márton  püs- 
pök, Fogarasból  Maylád  István  indult  egy-egy  fosztogató 
körútra.  E  kor  hősei  is:  Horváth  Markó,  Gersei  Pethő  János, 
Balassi  Menyhért,  Zichy  István,  Dersffy  Farkas,  Balassa  Já- 
nos, Magyar  Bálint,  Zrinyi  Miklós  a  mi  fogalmaink  szerint 
közönséges  rablók.  Zrinyi  Miklós  a  Katziáner  meggyilkolásá- 
nak alapos  gyanúja  alatt  áll.  A  rá  bizott  pénzek  elsikkasztá- 
sának  vádja  alól  pedig  nem  tudja  magát  tisztázni.  A  mi  vál- 


158 


tozás  történt,  az  csak  annyi  volt,  hogy  az  urak  most  kii'ályi 
kapitányok  és  rablásaiknak  eszközei  a  király  részére  tartott 
csapatok  s  nem  a  sajátjaik.  Amióta  a  török  foglalás  folytán  az 
ország  három  részre  szakadt,  a  rablás  és  a  háború  közti  kü- 
lönbség jobban  eltűnt. 

Ferdinánd  vezéreivel  akként  egyezett  meg,  hogy  min- 
den az  ellenségtől  elfoglalt  terület  a  foglalóé.  Ezt  az  elvet  az- 
tán a  Habsburgok  az  egész  török  idö  alatt  fenn  is  tartották. 
A  vezérek  azonban  kiterjesztették  a  foglyokra  is  ezt  az  elvet 
s  ök  épen  ugy  elhajtották  az  embereket  a  török  területről, 
mint  a  hogy  a  török  tette.  A  mikor  pedig  nincs  ellenség,  ak- 
kor a  saját  honfitársaikat  pusztítják,  mert  mint  Gabelmann 
Miklós  császári  történetíró  a  XVII-ik  század  elejéről  irja:  ..a 
főtisztek  azt  hiszik,  hogy  a  háború  azért  folyik,  hogy  megtölt- 
hessék zseböket".  Pedig  szerinte  8000  embert  lehetne  abból 
egész  éven  át  tartani,  a  mit  néhány  főember  jogosulatlanul 
kap. 

Erdély  különválásával  az  ellenkirályok  intézménye  ál- 
landósult s  igy  a  nagybirtokosoknak  az  egyik  királytól  a  má- 
sikhoz való  átpártolása  állandó  jövedelem  forrása  lett.  Mint- 
hogy pedig  a  magyar  viszonyok  a  Habsburgok  révén  a  kül- 
földi államokat  is  érdekelték,  ezért  a  külföldi  államok  aján- 
dékokkal iparkodtak  a  magyar  urakat  a  Habsburgok  iránti 
hűségtől  eltéríteni,  a  mi  által  egy  uj  s  szintén  állandó  jöve- 
delemre tettek  szert.  Mégis,  miután  a  főpapságiiak  volt  legna- 
gyobb befolyása  a  köz\dszonyokra,  ezek  részesültek  a  külföld 
részéről  is  a  legtöbb  ajándékban.  Pedig  javadalmaikból  is 
igen  tekintélyes  jövedelmeik  voltak.  Az  egri  püspöknek  a  ti- 
zedből évi  16.000  frtja,  a  dézsmából  1000  hordó  bora,  a  census- 
ból  1000  aranya  volt.  Az  erdélyi  püspök  jövedelme  18.000  frt, 
a  pécsi  püspöké  a  török  pusztítás  dacára  10.000  frt,  az  eszter- 
gomi érseké  20.000  frt.  Egy  szóval  a  rendkívüli  vagyonszer- 
zés minden  módja  erkölcsi  kifogás  alá  esik.  Amikor  azonban 
Ítéletet  mondunk  e  korról,  nem  szabad  megfeledkeznünk 
arról,  hogy  a  két  király  versengése,  mely  alatt  egymás  hí- 
veitől azok  birtokait  elvették,  álnokságra  kényszeritette  az 
urakat.  Első  Ferdinándtól  1300  adománylevelet  ismerünk, 
melyek  ha  nem  is  teremtettek  uj  helyzetet,  akkor  is  igazol- 
ják a  viszonyok  bizonytalanságát. 


159 


A  legnagyubb  birtokos  megint  uralkodóvá  lett.  Evvel  a 
nagybirtok  hatalma  megint  szemmel  láthatóvá  és  kívánato- 
sabbá. A  nagy  vagyon  jogcímmé  lett  az  egész  korszakon  át 
arra,  hogy  magyar  ur  jelentkezhessek  az  erdélyi  fejedelem- 
ségre. Erdély  és  Magyarország  e  tekintetben  nem  szakadt  el 
egymástól.  A  leghatalmasabb  erdélyi  fejedelmek  magyar 
nagybirtokosokból  kerültek.  A  nagybirtok  azonban  nemcsak 
nagy  területek  tulajdonát  jelentette,  hanem  pénzeröt  is.  E 
nélkül  nem  is  gyakorolhatott  már  nagy  hatalmat,  mert  a  meg- 
növekedett számú  katonaságot  csak  sok  pénzből  lehetett  tar- 
tani. Igaz  ugyan  az,  hogy  erre  soha  egyiknek  sem  volt  ele- 
gendő pénze,  de  erre  nem  is  volt  szükség,  mert  a  már  felfo- 
gadott zsoldosok  maguk  gondoskodtak  a  maguk  ellátásáról  a 
nép  megsarcolása  révén.  E  viszonyok  a  XVII-ik  század  vége 
felé  annyira  elvadultak,  hogy  ellenség  és  barát  közt  már  nem 
is  tettek  különbséget. 

Védekezni  csak  a  legnagyobb  birtokosok  tudtak  s  ezek 
védték  meg  a  nekik  tetsző  nemeseket  is.  E  védelem  alapja  a 
hűbériségnek  az  az  uj  formája,  melyet  ugyanegy  országrész 
hatalmas  urai  és  nemesei  között  létrejött  megállapodások 
létesítettek.  Ezért  aztán  a  nemesség  politikai  magatartását 
mxindig  az  illető  vidék  leghatalmasabb  birtokosának  maga- 
tartása irányította.  Viszont  azonban  e  korszakban  lesz  job- 
ban ellenőrizhető  a  nagybirtok  fekvése  és  a  politikai  maga- 
tartás közti  összefüggés  is.  Már  Zápolya  és  Ferdinánd  korá- 
ban alakulnak  ki  ezek  a  viszonyok  ,s  már  ekkor  ugy  beszél- 
nek pl.  Percnyi  megnyeréséről,  mint  a  melytől  az  egész  Du- 
nántúl állásfoglalása  függ.  Ez  a  helyzet  a  következő  korszak- 
ban annál  kevésbé  változik,  mert  az  ország  területének  45%-a 
tizenhat  család  birtokában  van.  A  birtokos  családok  azonban 
folyton  változnak.  A  ma  nagy  szerepet  játszó  család  holnap 
teljesen  eltűnik  a  történelem  színpadáról.  Ennek  oka,  hogy 
minden  uralkodó  azt  a  hivét  tartotta  legtöbbre,  a  kit  má.sik  a 
legjobban  gyűlölt.  Az  erdélyi  fejedelem  tehát  a  király  leghí- 
vebb alattvalóinak  megnyeréséi-e  törekedett  s  viszont  a  király 
is.  Ha  pedig  célt  nem  értek,  akkor  e  másik  előtt  legkedvesebb 
hívek  elpusztításán  dolgoztak. 

A  bii  tokvi's/.imyolc  lóhát  c.  korban  ép  oly  kevés  ú!lantló- 


160 

ságot  inutaliiak,  mint  az  előző  korban.  A  hatalmas  Bakóc- 
vagyon  széthull  és  az  Erdödyek,  akik  öröklik,  csak  töredékei- 
hez jutnak.  Eltűnik  a  Corvin,  Geréb,  Kinizsy,  Drágffy,  Újlaki, 
Pamkirchner  és  a  többi  hatalmas  vagyon  egy  emheröltö  alatt. 
Az  1494-iki  összeírás  óta  egy  félszázad  sem  telt  el  1539-ig  és 
már  egészen  más  családok  állanak  az  első  sorokban. 
1539-ben  a  porták  következőleg  oszlanak  meg: 

A  Báthory  családnak  van  4299  portája 

A  Pcrényi  ,.,  „  1484 

A  Serédy  .,  ..,  1446 

A  Bánffy  „  '„  1397^2  „ 

A  Pernstein         .,  .,  J273V-  ., 

A  Homonnay       ,,  „  949  „ 

A  Losonczy         ,.  „  932  „ 

A  Nádasdy         ,,  „  888%  „ 

Bebek  Ferencnek  „  759%  „ 

A  Balassa  családnak      „  742  „ 

Özv.  Drágffy  Gáspárnénak  van  725  „ 

Zrinyi  Miklósnak  van  717  „ 

A  Battyányi  családnak  van  710  „ 

Enyingi  Török  Jánosnak  van  610%  „ 

Ország  Kristófnak  van  574  „ 

A  Nyáry  családnak  van  556%  „ 

összesen:  8156  porta. 

Egy  portára  Acsádi  Ignác  20  embert  számit.  E  szeiml 
a  felsorolt  16  család  167 — 170  ezer  ember  felett  rendelkezik, 
a  minek  rendkívüli  nagy  száma  akkor  tűnik  igazán  szembe, 
lia  tekintetbe  vesszük,  hogy  Ferdinánd  területén  az  összes 
nemesi  lakosság  száma  csak  10.000-re  tehető.  A  mig  tehát  a 
király  e  nemesség  és  saját  75.000-re  tehető  jobbágyai  felett 
rendelkezett,  addig  Báthory  80 — 90  ezer  ember  felett. 

Az  1543 — 53.  közti  időből  megint  van  Ferdinánd  uk,'- 
gyéinek  egy  összeírása.  E  37  vármegyében  54.041  jobbágy 
telek  volt,  ebből  2986%  telek  tulajdonosa  ism-cretlen,  a  kirá- 
lyé 3751%  (7%),  az  egyháziaké  6140  (12%). 


161 


000  cSfiládnak  van 

0—5 

telke 

330 

51/2—10 

226 

101/0—25 

119 

251/2—50 

67 

501/2—100 

39 

1001/2—200 

33 

2001/2—500 

9 

500- 

on  felül 

1 

családnak 

1 

5 

3 

6 

15 

37 

78 

195 

907 

Minthogy  azonban  ugyanannak  a  családnak  több  me- 
gyében is  van  birtoka,  nem  1864  birtokos  család  van,  hanem 
csak  1248.  A  megyék  szerint  már  most  így  oszlanak  meg  a 
családok  birtokai: 

19  megyében  van  birtoka 
9 
8 
5 
6 
5 
4 
3 
2 
1 

Történelmünk  szereplői  mindig  a  gazdag  családok  tag- 
jai voltak.  Mert  a  politikai  befolyás  feltétele  a  vagyon.  Az 
ország  legfőbb  méltóságait  tehát  ép  ugy,  mint  a  városok  leg- 
első tisztségeit  a  leggazdagabbak  foglalták  el.  Az  országos 
ügyekben  a  nagybirtok,  a  városi  ügyekben  a  városi  gazdag- 
ság biztosította  a  befolyást.  így  tudjuk,  hogy  a  szász  városok 
fejei  mindenkor  a  leggazdagabb  polgárok,  Szebenben  Roth 
János,  Haller  Péter  a  XVI.  században,  Schuller  János  a 
XVII-ik  században.  Hallernek  gazdagságát  mutatja,  hogy 
1569-ben  Nürnbergben  14.900  frtja  volt  kamatozólag  elhe- 
lyezve. Olyan  előkelő  szerepet  töltött  be,  hogy  Kemény  Ka- 
talinnal kötött  házasságot  s  e  réven  igen  terjedelmes  birto- 
kok ura  is  lett.  Brassóban  Schirmer  János  szintén  vao-voná* 
nak  köszönhette  a  polgárnagyságot  a  XVI.  században,  a  hi- 

A  fi:  o  s  t  o  n :   Nagybirtok.  1 1 


162 


)es  Weisz  Mihály  és  Melzer  András  a  következőben.  így  van 
ez  a  többi  szász  városban  is.  Az  erdélyi  polgárok  gazdagsá- 
gáról fogalmat  adhat,  hogy  a  szászok  1557-ben  11  hónap 
alatt  52.000  frt,  i 567-ben  67.000  frtot,  1585-ben  85.000  frt 
adót  fizettek.^  Egész  Erdély  jövedelme  pedig  1586-ban  137556 
frt  20  dénár.  A  fiscalis  uradalmak  mind  a  várak  fentartá- 
sára  kellettek.'  E  korban  egy  köböl  búza  ára  10  dénár,  egy 
font  hus  egy  dénár,  egy  pint  bor  szintén  egy  dénár. 

A  gazdagság  utáni  hajszában  telik  el  az  élet,  melyben 
a  gyenge  akár  nemes,  akár  nem  az,  elveszti  a  hatalmasok 
támogatása  nélkül  azt,  a  mije  van,  az  erős  pedig  igájába 
hajtja.  A  jobbágy  katonáskodik  és  mégis  a  nagybirtokos  kap 
jutalmat  és  élvez  jogokat  azon  a  cimen,  hogy  katona.  A  ka- 
tonajobbágy azonban  nem  a  nagybirtok  jobbágyaiból  kerül 
ki,  hanem  akis  nemességéből,  mely  nem  tudja  megakadályoz- 
ni, hogy  földjét  elhagyja  a  zsoldosnak  szegődő  jobbágy.  Az 
ország  igy  lassan  nagybirtokosokból  és  vagyontalanokból 
áll.  Ennek  az  a  következménye,  hogy  mikor  tudatára  ébred- 
nek ennek,  akkor  minden  réteg  külön  összefog,  mi  által  ez  az 
állapot  a  városok  szövetségéhez  és  a  paraszt  vármegye  kiala- 
kulásához vezet.  A  jobbágy  mint  legalul  levő,  legnagyobb  nyo- 
másnak volt  kitéve  8  ezért  kereste  a  legkisebb  nyomás  he- 
lyét s  ez  a  török  terület  volt,  mert  ennek  a  területét  sem  a  ki- 
rály, sem  az  erdélyi  urak  nem  tudták  ugy  bántani,  mint  a 
török  amazokét. 

2.  Az  erdélyi  fejedelemség  m eg alaki dásn. 

A  nagybirtok  hatalma  szülte  a  nemzeti  királyságot  Má- 
tyás alatt,  emelte  trónra  Zapolyát  s  vezetett  ennek  halála 
után  a  külön  erdélyi  fejedelemség  megalakulásához.  Min- 
den, a  mit  János  Zsigmond,  a  gyermekfejedelem  érdekében 
látszanak  tenni  hivei,  az  ö  saját  érdekükben  történik  azért, 

^)  Nyitra,  Bars,  Sopron,  Turőc,  Esztergom,  Zólyom,  Trencséii, 
Hont,  Pozsony,  Vas,  Liptő,  Komárom,  Mosón,  Gj'őr  és  Árva  megyék 
1538-ban  7394  és  fél  frtot  fizettek  adóban;  1,539-ben  15983-at;  1541-ben 
1S309  és  fél  frtot. 

-)  A  kincstári  uradalmak  a  következí'vk :  Bethlen,  Világos,  Kő- 
vár, Gyalu,  Szamosujvár,  Görgény,  Udvarhely,  Várhegy,  Fogaras,  Déva. 
Lippa,   l.ugos,  Karánsebes,   Jenő,   Belényes   és  Vécs. 


163 


hogy  még  egy  kis  eJőnyhöz  jussanak  s  a  mikor  már  kimerült 
a  fejedelem,  ök  maguk  jussanak  a  helyébe.  A  fejedelmek  védői 
utóbb  maguk  lesznek  fejedeloiekké,  vagy  legalább  jelöltekké 
és  aspiránsokká.  A  fejedelem.séget  megalapító  Martinuzzitól 
kezdve  végig,  másfélszázadon  keresztül. 

János  király  halála  után  Ferdinánd  hivei:  Frangepan 
Ferenc  kalocsai  érsek,  Perényi  Péter,  Bebek  Ferenc  és  a  Ba- 
lassák  azt  követelték,  hogy  m.ost  már  az  egész  ország  Ferdi- 
nándé legyen,  azonban  Werböci  István,  az  első  világi  kancel- 
lár és  Martinuzzi  György  útját  állták  ennek  és  azt  hozták  lel, 
hogy  akkor  a  török  beleavatkozik  a  magyar  viszonyokba. 
Ferdinánd  azonban  tudta,  hogy  mit  jelentenek  az  ilyen  kifo- 
gások. Érintkezésbe  lépvén  velük  és  megnyervén  őket,  kije- 
lentették neki,  hogy  ök  majd  csak  szinleg  fogják  fenntartani  Já- 
nos Zsigmond  igényeit,  miért  is  nem  fogják  megkoronáztatni 
sem.  Később  e  megállapodást  sem  tartották  meg  és  azt  hoz- 
ták fel,  hogy  Ferdinánd  bizonyos  birtokokat  tartozik  elóbb 
kiadni  s  igy  csak  akkor  lehet  szó  arról,  hogy  János  Zsigmond 
nem  lesz  fejedelem,  ha  a  nagyváradi  szerződést  Ferdinánd 
a  maga  részéről  teljesiti. 

Közben  János  király  temetésének  előkészületei  annyira 
haladtak,  hogy  a  temetési  menet  elindulhatott  Erdélyből.  Az 
akkori  utak  és  szokásokhoz  képest,  ez  nagyon  lassan  ment. 
Július  21-töl,  mikor  meghalt,  szeptember  24-ig  tartott,  mig 
Székesfehérvárra  szállították.  Miután  azt  hitték,  hogy  kin- 
cseit is  a  holttesttel  fogják  szállítani,  a  temetési  menetet  két- 
szer is  meg  akarták  útközben  támadni.  Egyszer  oláh  és  szerb 
Tablók,  másodszor  Balassa  Menyhért  meg  a  fivére  és  Ná- 
dasdy. 

János  temetése  után  a  Rákoson  országgyűlést  tartol- 
tak és  megválasztották  János  Zsigmondot  királlyá.  A  kor- 
mányt a  csecsemő  nevében  anyjára,  Martinuzzira,  Török 
Bálintra  és  Petrovics  Péterre  bizták.  A  szultán  ehhez  hozzá- 
járult, ne  Ferrlinánd  tiltakozott.  Martinuzzinak  és  az  özvegy- 
nek azonl)an  nagyon  jó  ürügyük  volt  ;!z,  hogy  Ferdinánd  símu 
Tzabellának  nem  adta  meg  a  100.000  frtot,  sem  János  Zsig- 
mondnak a  nagyváradi  béke  szerint  járó  birtokokat.  Ferdi- 
nánd (v.(  nem  is  akaría  kiadni,  e  lielyett  Martinuzzinak  igcr- 

11* 


164 


te.  hogy  ha  Jánns  Zsigmondot  elejti,  nemcsak  meghagyja  ál- 
lásában, hanem  évi  15.000  frtot  fizet  neki,  söt  kieszközli  szá- 
mára a  bibornoki  kalapot  is.  Miután  Martinuzzi  evvel  meg 
volt  nyerve,  létrejött  egy  ujabb  egyezség,  mely  szermt  Ferdi- 
nánd évi  32.000  frtot  fizet  Izabellának  és  János  Zsigmondnak, 
arra  az  időre  pedig,  mig  a  Zapolya-féle  vagyont  ki  nem 
adja,  megkapják  Trencsént  és  Nagyszombatot. 

Ferdinánd  nem  ismerte  eléggé  a  magyar  urakat,  a  mi- 
kor ezt  a  szerződést  kötötte.  A  Zapolya-javaknak  Ferdinánd 
országrészében  elterülő  porciói  ugyanis  nagy  részben  Thurzó 
Elek  királyi  helytartó  és  Révay  Ferenc  náderi  helytartó  bir- 
tokában voltak.  Ezek  az  urak  a  Zapolya-javak  kiadásáról 
hallani  sem  akartak.  Ferdinándnak  azt  a  tanácsot  adták 
tehát,  hogy  inkább  támadja  meg  haddal  Budát  és  ezt  elvévén, 
kényszeritse  Izabellát  a  lemondásra.  Ferdinánd  s  hivei  azt 
hitték,  hogy  a  szultán  sem  fog  ez  ellen  semmit  se  tenni,  an- 
nál kevésbbé,  mert  egy  ferm.ánban  csak  nem  régen  Maytád- 
nak  adta  János  király  helyett  Magyarországot.  Ferdinánd 
Fels  nevű  vezérével  megostromoltatta  Budát,  de  Martinuzzi 
arra  kényszeritette  Felset,  hogy  elvonuljon  Buda  alól.  Fer- 
dinánd most  másképen  próbált  szerencsét.  Laszkyt,  János  ki- 
rály volt  hivét  elküldte  a  szultánhoz,  hogy  tőle  az  országot 
pénzért  vegye  meg.  Egy  millió  frtot  ajánlott  érte  a  szultán- 
nak. A  mikor  ezt  az  ajánlatot  nem  fogadták  el,  azt  mondotta, 
hogy  János  Zsigmond  csempészett  gyermek  s  így  nem  illeti 
őt  az  ország.  Ez  a  hir  később  még  igen  sok  kellemetlenséget 
okozott  János  Zsigmondnak. 

Miután  a  magyar  urak  birtokvágya  megakadályozta  azt, 
hogy  Ferdinánd  és  János  Zsigmond  a  köztük  fenforgó  viszályt 
békésen  elintézzék,  nem  maradt  más  hátra,  mint  fegyverrel 
próbálkozni.  Ferdinánd  a  következő  1514-ik  évben  újra  meg- 
támadta Budát,  de  most  már  a  török  is  ott  volt  a  vár  alatt 
és  a  támadást  visszaverte.  Miután  e  támadások  miatt  félni 
kellett,  hogy  a  vár  esetleg  Ferdinánd  kezére  jut,  a  török  a 
várat  mindjárt  meg  is  tartotta.  A  mikor  a  vár  elfoglalása 
alkalmából  a  magyar  kormányzók  a  szultán  előtt  tiszteleg- 
tek, ez  Török  Bálintot  elfogta.  Ez  elfogatás  nagyon  gyanús 
azért,  mert  Martinuzzi  későbben  nagyon  sokszor  emlegette, 


165 


hogy  ugyanakkor  a  szultán  őt  is  fogságba  vetette.  Martinuzzi 
csakugyan  igazat  mondott,  liogy  ö  is  fogságban  volt;  csak- 
hogy az  ö  fogsága  csak  néhány  óráig  tartott.  Valószínű  az  a 
feltevés,  hogy  a  várnak  török  kézre  való  adása  előtt  vita  folyt 
a  felett,  hogy  ez  megtörténjék-e.  Tudjuk,  hogy  Török  Bálint 
Budát  nem  akarta  török  kézre  adni.  A  szultán  kétségkívül 
megtudta  ezt  s  így  az  összefüggéseket  nem  nehéz  megtalálni. 
-  Werböcy  a  török  fenhatósága  alatti  Magyarország  fő- 
bírája lett,  Martinuzzí  a  jelentéktelen  Petrovíccsal  kor- 
mányzó és  gyám.  A  királyné,  a  ki  egy  év  előtt  Ferdinándnak 
akarta  Budát  adni,  kapta  Lippát  és  Sólymost.  Senki  sem  kér- 
dezte azonban  tőle,  hogy  hová  akar  menni  lakni,  hanem  egysze- 
rűen elrendelték,  hogy  Lippára  menjen.  Hogy  mennyire  ön- 
ként mehetett,  azt  mutatja  az  a  körülmény,  hogy  útközben 
elosztogatta  (?)  összes  ékszereit.  A  hitbéreül  lekötött  javak- 
ból pedig  Csicsót  és  KüküUö  várát  Péter  moldvai  vajdának 
adományozta  (?),  Martinuzzí  kapta  Váradot,  Fogarast,  Kas- 
sát és  a  hozzátartozó  uradalmakat,  Petrovics  Temesvárt.  A 
gyermek  János  Zsigmond  Erdélyt  és  a  Tiszántúlt.  A  szultán 
e  részek  adója  fejében  10.000  frtot  kötött  ki.  Martinuzzí  jól 
tudta,  hogy  Izabella  a  vele  való  bánásmód  miatt  neheztel  rá, 
ezért  a  debreceni  országgyűlésen  részére  havi  1000  frt  segélyt 
szavaztatott  meg. 

Martinuzzí  (Fráter)  György  egész  szereplése  alatt 
ügyelt  arra,  hogy  sem  a  király  elleni  hűtlenséget,  sem  a  tö- 
rökkel való  szövetséget  ne  lehessen  rá  bizonyítani.  Tényleg, 
mindegyikkel  jó  viszonyt  tartott.  Mindegyiket  hitegette,  Fer- 
dinándnak még  most  is  üzengette,  hogy  ha  Izabellát  és  Já- 
nos Zsigmondot  kielégíti,  akkor  az  ő  kormánya  alatti  részt 
is  neki  fogja  juttatni.  Újra  megegyeztek  a  váradi  béke  végre- 
hajtására nézve  és  arra,  hogy  a  török  ellen  1542-ben  hábo- 
rút fognak  indítani.  Nagyon  jól  tudta  Martinuzzí,  hogy  e 
háborúból  nem  lehet  semmi,  mert  Ferdinándnak  nincs  se- 
rege. Arra  az  esetre,  ha  mégis  kezére  játszaná  Ferdinándnak 
János  Zsigmond  részét,  kikötötte  magának  Erdély  kormány- 
zóságát. Mindez  azonban  csak  látszat  volt,  mert  a  Ferdinánd- 
dal való  tárgyalásokat  csak  azért  folytatta,  hogy  ez  ne  gördit- 
stMi  akadályokat  az  ö  liibornoksága  elé. 


166 


Izabellát  a  havi  1000  frt  segély  a  barát  részére  han- 
golta és  csakhamar  kibékült  vele  s  jószágainak  kezelését  rá 
bizta.Ez  viszont  átengedte  neki  lakóhelyül  Váradot.  Ez  az  át- 
engedés azonban  rögtön  kényszerűséggé  lett,  mihelyt  Iza- 
bella Martinuzzinak  nem  tetsző  dolgot  müveit.  Ezért  van 
olyan  levél,  melyben  azt  irja  Izabella  apjának,  Zsigmond 
lengyel  királynak,  hogy  szabadítsák  ki  a  barát  kezéből. 
Miután  a  barátnak  alkalmatlan  volt  a  királyné  Váradon,  a 
tordai  országgyűléssel  felkérette,  hogy  menjen  Erdélybe  lak- 
ni. Ez  nemsokára  meg  is  történt.  Martinuzzi  pedig  ugyané 
gyűlés  határozatából  helytartóvá  lesz. 

Ferdinánddal  nem  szűnt  meg  tárgyalni.  A  fejedelmi 
országrész  átadásának  idejét  azonban  akként  állapította 
meg,  hogy  ez  akkor  következzék  csak  be,  ha  ő  neki  tetszik. 
Ferdinándnak  azt  Ígérte  ugyanis,  hogy  rögtön  átadja  a  Já- 
nos Zsigmond  részeit,  mihelyt  Ferdinánd  erösebb  lesz,  m?nt 
a  török.  Annyira  ment  e  hitegetésben,  hogy  a  tiszai  részeket 
már  Ferdinánd  nevében  kormányozta.  Ugyanez  időben  azt  is 
beszélték  a  külföldön,  hogy  János  Zsigmond  részét  a  Irancia 
király  fiának  is  felajánlotta.  Jellemével  őszeiért,  hogy  mikor 
Ferdinánd  a  török  elleni  hadakat  összegyűjtötte,  Martinuzzi 
otthon  maradt  s  azt  üzente  Ferdinándnak,  hogy  a  tűzhelye- 
ket kell  megvédeni.  Állításának  valószinűsitése  céljából  még 
ő  kért  6000  embert  Ferdinándtól.  A  szultán  kegyét  akkor 
megint  többre  tartotta,  mint  Ferdinánd  szövetségét,  mert 
Ferdinánd  készülődéseit  Izabella  követétől  tudta  meg  a 
szultán.  A  mikor  azonban  a  bíbornoki  kalapot  megkapta, 
azonnal  Ferdinánd  felé  fordult,  beengedte  ennek  csapatait 
Erdélybe,  kiadta  a  koronát  Gastaldonak,  Ferdinánd  vezéré- 
nek, de  Erdély  kormányzóságát  magának  követelte.  Ennek 
dacára  sem  lehetett  azonban  nagy  a  bizalom  vele  szemben, 
mert  Gastaldo  attól  félt,  hogy  seregével  együtt  török  közre 
adja,  majd  hogy  meg  akarja  magát  koronáztatni.  Gastaldo 
tehát,  hogy  ne  kelljen  tőle  félnie,  megölette. 

Ferényi  Péterre,  e  kor  másik  nagyravágyó  urára,  maga 
Ferdinánd  gyanakodott  s  hitte,  hogy  a  magyar  koronára  vá- 
gyik. Gyanúját  megerősítette  az  a  körülmény,  hogy  a  mi^ior 
Ferdinánd  Thidát  ostroiüolla,   akkor  Porényi  a  budai  pasíí- 


1  07 

val  érintkezésben  álloli.  Valószínű,  hogy  Ferdinánd  gyaniija 
nem  volt  egészen  alaptalan,  mert  Perényi,  Báthory  András, 
Ráskay  István  és  a  három  Homonnay  1542-hen  ligát  kötöt- 
tek, forma  szerint  Serédy  Gáspár  ellen;  ugy  látszik  azonban, 
hogy  mások  ellen  is  tartoztak  egymást  megvédeni,  mert  e 
ligaszerzödés  után  Perényi  elfoglalta  Frangepán  kalocsai 
érsek  és  egri  püspök  birtokainak  egy  részét  s  ligatársai  nem 
engedték  bántani.  Miután  azonban  később  a  király  gyana- 
kodott rá,  ezek  nem  mertek  fellépni  és  fogságba  vetését  nem 
tudták  megakadályozni,  sőt  öt  évig  nem  tudták  ki  sem  sza- 
badítani. 

A  Ferdinánd  felidézte  török  háború  éveken  át  tartott, 
de  azért  nagybirtokosaink  nem  az  ország  védelmével,  hanem 
a  német  vallásháborúval  foglalkoztak  s  számosan  kint  har- 
coltak a  császár  seregében.  Ott  volt  Nyáry  Ferenc,  Baícics 
Péter,  Pethö  János  s  mások,  a  kik  mind  gazdag  zsákmány- 
nyal tértek  haza.  Ez  alatt  pedig  a  török  állítólag  10.000  em- 
bert hajtott  el  egyedül  Zalamegyéböl.  A  török  ellen  Ferdi- 
nánd most  már  csak  diplomáciájával  viselte  a  háborút,  mely 
c4  is  érte  azt,  hogy  a  szultán  évi  30.000  aranyért  35  megye 
birtokát  Ferdinándnak  meghagyta.  A  nagybirtokosok  min- 
dont elkövettek,  hogy  a  törökkel  olyan  békét  lehessen  kölni, 
melyben  az  elfoglalt  területeken  az  ö  tulajdonukat  elismerné 
a  szultán.  Ez  azonban  nem  sikerült.  A  birtokosok  ugy  kár- 
pótolták magukat,  hogy  a  török  területen  lakó  jobbágyok 
adójának  felét  ezután  is  behajtották. 

A  jobbágyság  terhei  a  királyi  területen  folyton  növe- 
kedtek, mert  a  folyton  emelkedő  hadi  terheket  is  a  jobbágyok- 
nak kellett  fedezni.  Ugy  pénzszolgáltatásaikat,  mint  a  ter- 
mészetbeni szolgáltatásaikat  tehát  megnövelték.  A  várak  a 
folytonos  háborúkban  nagyon  sokat  szenvedtek  és  a  várakat 
mindig  a  jobbágyoknak  kellett  karba  helyezni.  Az  ország  a 
háború  költségeit  egyáltalában  nem  birta.  Évi  900.000  frt 
volt  Ferdinánd  korában  a  hadügyi  szükséglet  és  127.280  frt 
az  összes  török  adó  és  ajándék  évi  szükséglete.  Ezeknek  alig 
60 — 70%-át  szolgáltatta  az  ország  adója  és  más  jövedelme, 
itielyot  GOO — 650  ezer  forintra  lehet  becsülni.  Ferdinánd  a 
liiányl    kiilf(»ldi    ííii-lomáiiyfiiiiak    bevételeiből    f(Hle/.l<\    lázéit 


168 


aztán  külföldi  kapitányokat  is  hozott  az  országba,  a  kik  az- 
ért jöttek,  hogy  honfitársaik  pénze  révén  itt  tisztségeket, 
zsákmányt  és  birtokot  szerezzenek,  a  mi  a  magyarok  félté- 
kenységét váltotta  ki  és  folytonos  viszályokra  adott  alkal- 
mat, felújítván  a  kül-  és  belföldiek  birtok-  és  hivatalképes- 
sége miatti  küzdelmeket.  A  külföldiek  e  küzdelemben  nem 
álltak  azonban  már  magukban,  hanem  az  ö  kapitányságu- 
kat és  hivatalképességüket  azok  a  tartományok  is  követel- 
ték, melyek  a  királynak  pénzt  adtak  a  háborúhoz. 

Ferdinánd  megkapta  a  szultántól  Magyarországot,  de 
birtokba  nem  tudta  venni.  Mert  ugy  mint  két  évtizeddel  előbb 
Árvában  Koszta  Miklóst,  Trencsénben  Podmanicky  Rafaelt 
és  Jánost,  másutt  Bebek  Ferencet,  Báthory  Andrást  és  Kar- 
vassy  Kristófot  külön  kellett  hódolásra  birni,  .ugy  most  Léva 
ura,  Balassa  Menyhért  és  Basó  Mátyás  ellen  Ferdinándnak 
háborúval  kellett  királlyá  való  elismerését  kikényszeríteni. 
Ehhez  elég  tekintélyes  haderő  kellett,  mer  pl.  Báthory  egy- 
maga 1545  március  20-tól  1540  szeptember  IB-íg  41.813 
forintot  költött  hadi  célokra. 

Az  ilyen  urak  természetesen  csak  a  zsákmányért  visel- 
tek háborút  és  nem  is  kímélték  ennél  fogva  senki  vagyonát, 
de  főleg  nem  a  kisebbekét.  Az  országgyűlés,  mely  ez  időben 
már  rendszeresen  két  táblára  oszlott,  az  előző  korszakhoz 
hasonlóan  folyton  uj  és  uj  törvényeket  hozott  a  rablások  el- 
len, azonban  épen  ugy  eredménytelenül,  mint  az  előző  kor- 
szakban, A  jobbágyok  helyzete  azonban  az  előző  koréhoz 
képest  javult,  mert  a  török  folyton  arra  törekedett,  hogy  a 
maga  területére  csábítsa  őket  és  evvel  a  magyar  urakat  is 
arra  kényszeritette,  'hogy  kedvezzenek  nekik.  A  királyok 
nem  sokat  tehettek,  mert  ők  folyton  avval  voltak  elfoglalva, 
hogy  trónjukat  megtartsák.  A  magyar  koronát  ugy  a  kül- 
földi, mint  a  magyar  urak  mindenki  részére  szabadon  meg- 
szerezhetönek  tekintették.  Még  olyanok  is,  mint  Szász  Móric 
herceg,  Ferdinánd  vezére  avval  a  gondolattal  foglalkozott, 
hogy  miképen  szerezheti  meg  a  magyar  trónt.  Nem  csoda 
tehát,  ha  Ferdinánd  nem  bízott  senkiben  és  főleg  azokban 
nem,  a  kiknek  sok  katonájuk  volt,  E  folytonos  gyanakvás 
visszahatott  a  királyi  részeken  lakó  jobbágyok  helyzetére  is, 


169 


mert  a  protestantizmust  a  király,  mint  az  ö  hatalma  ellen 
törő  mozgalmat  üldözte.  A  török  nem  törődött  vele  és  evvel 
is  népszerűbbé  lett  a  jobbágyoknál. 

A  várak  védelme  és  a  katonáskodás  csak  arra  való  lévén, 
hogy  a  főurak  általa  vagyont  szerezzenek,  a  török-támadta 
szomszédos  várak  segítségére  nem  sietnek,  hanem  örömmel 
látják  az  azokban  parancsolok  pusztulását,  mert  azt  remé- 
lik, hogy  azok  tisztségeit  ők  fogják  elnyerni.  Segítség  nélkül 
hagyták  Temesvárt,  Lippát,  Drégelyt,  Bujakot,  Ságot,  Holló- 
kőt, Szécsényt  stb.-t.  A  tényleges  katonák,  sőt  kapitányok 
már  nem  az  urak,  hanem  birtoktalan  nemesek,  vagy  épen 
jobbágyokból  kerültek.  Példa  rá  Szondi,  helyesen  Suhó 
György,  Drégely  kapitánya,  majd  egy  félszázad  múlva  az 
összes  várak  kapitányai,  mikor  a  főnemesi  rendűek  már 
csak  névleges  kapitányok.  Ezek  a  névleges  kapitányok  nem 
arra  törekedtek,  hogy  megvédjék  a  várakat,  hanem  hogy  a 
támadásokat  elhárítsák.  Ezt  már  Ferdinánd  hivei  közül  is 
megkísérelték  egynehányan,  de  a  török  még  nem  mindig 
respektálta.  Füleket  pl.  elfoglalta  a  török,  dacára  annak, 
hogy  Bebek  Györgynek  biztosító  levele  volt  a  szultántól  és 
a  francia  királytól  egyaránt.  E  miatt  Bebek  panaszt  is 
emelt,  de  eredménytelenül.  A  budai  pasa  ugyanis  azt  fe- 
lelte, hogy  azért  foglalták  el  Füleket,  mert  Bebek  elpártolt 
János  Zsigmondtól.  Mire  Bebek  csakugyan  vissza  is  pártolt 
hozzá,  de  a  várat  mégsem  kapta  vissza. 

E  folytonos  el-  és  visszapártolás  miatt  a  királyok 
épugy,  mint  a  fejedelmek,  nagyon  bizalmatlanok  voltak  az 
urakkal  szemben.  Ezért  sokszor  nagyon  kegyetlenül  bántak 
velük.  Ferdinánd  pl.  eltétette  láb  alól  Martinuzzit,  Izabella 
1558-ban  Bebek  Ferencet  (György  fivérét),  a  két  Kendyt. 
ügy  ő,  mint  Miksa,  nagyon  rossz  véleménnyel  voltak  a  ma- 
gyarokról, pedig  Miksával  szemben  nagyon  szolgalelküen 
viselték  magukat.  Királyválasztás  nélkül  1563-ban  megko- 
ronázták. A  koronázáshoz  minden  számbajövő  nagybirtokos 
elment,  hogy  hódolatát  bemutassa.  Ott  voltak  a  Báthoryak, 
Balassák,  Nádasdyak,  Erdődyek,  Zrínyiek,  Perényiek,  Oi- 
szágok,  Bánffyak,  Bebokek,  Thiírzók,  Homonnayak,  Révayak 
s  a   {nX)W\  kisebb  vagyonii,  de  befolyásos  család  s  ott   voltak 


170 


a  főpapok  és  méltóságok,  Miksát  sem  ezek  a  külsőségek, 
sem  az  állandó  háborúban  tanúsított  magatartás  nem 
győzte  meg.  Bizalmatlan  maradt  mindenkivel  szemben,  a  ki 
magyar.  Époly  kevéssé  bizott  Dobó  Istvánban,  az  egri  kapi- 
tányban, mint  Balassában,  a  kit  el  is  fogatott  és  üres  plety- 
kák alapján  börtönbe  vettetett.  És  Miksának  igaza  volt.  A 
magyar  urak  az  ilyen  bánásmód  miatt  nemcsak,  hogy  nem 
lázonglak,  hanem  állandóan  kedvében  jártak  Miksának,  a 
mit  nem  tettek  volna,  ha  nem  féltek  volna  tőle.  Hogy  hűsé- 
güket bebizonyítsák,  az  örökös  tartományban  szereztek  ho- 
nosságot és  birtokot.  Maylád  Morvában,  a  Battyániak  Cseh- 
országban, a  Thurzók,  Forgácsok,  Pethök,  Pálffyak,  Dócyak 
Alsó-Ausztriában,  a  Zrínyiek,  Tahyak,  Székelyek  Stíriában, 
az  Alapyak  ííraynában  szereztek  birtokot  és  mindannyian 
Wi  énben  házakat. 

A  Habsburgok  a  birtokjog  terén  is  olyan  változtatá- 
sokat létesítettek,  melyek  természetszerű  következménye  csak 
a  nagybirtokosoknak  a  királytól  való  nagyobb  függése  lehe- 
tett. A  niig  ugyanis  eddig  az  adomány  mindig  az  illető  csa- 
lád kihaltáig  szólott,  ,addíg  most  akként  kezdtek  adomá- 
nyozni, hogy  csak  az  illető  megadományozott  élte  fogytáig 
vagy  előre  meghatározott  számú  utód  kihaltáig  kapták  az 
adományosok  a  birtokot.  így  pl.  Thurzó  Ferenc  Árva  várát 
esetleg  születendő  egy  legidősebb  fia  élete  fogytáig,  ma'jd 
1563-ban  Bichno  várát  két  egymásután  következő  örököse 
élte  tartamára.  Az  előbbi  adományt  1595-ben  Rudolf  meg- 
hosszabbítja Thurzó  György  legidősebb  fia  élte  tartamára, 
s  ha  fia  nem  születnék,  akkor  legidősebb  leánya  élte  végéig. 
Hasonló  feltételek  mellett  kapta  Pálffy  Miklós  Pozsonyt, 
Koháry  Péter  1629-ben  Szittnya  és  Gsábrág  várát.  Még 
Harrach  Károly  is  1628-ban  ugy  kapta  Óvárt,  hogy  csak 
legidősebb  fia  örökölheti. 

Az  erdélyi  udvari  viszonyok  soká  nem  alakulhattak 
ki,  mert  nem  volt  erdélyi  udvar.  János  király  Budán  szé- 
kelt, János  Zsigmond  gyermekkorát  Lengyelországban  töl- 
tötte. A  mikor  pedig  visszatért,  nemsokára  (1567  óta)  bete- 
geskedni kezdett  és  igy  udvari  élet  nem  fejlődhetett.  A  feje- 
delem kegye  révén  vagyonra  csak  egy-két  ur  tett  szert,  ugy- 


171 


mint  Békés  Gáspár,  Gsáky  Mihály  kancellár,  Nisovszky 
S'zaniszló,  Hagymásy  Kristóf  váradi  kapitány.  Ezeken  kivül 
csak  Báthory  István  játszott  még  szerepet  és  rendelkezett 
nagy  vagyonnal.  Ö  volt  egyúttal  Erdély  legtekintélyesebb 
ura,  bár  Békés  Gáspár  az  erdélyi  tizedek  bérletéből  az  övé- 
nél nagyobb  vagyont  szerzett. 

Az  erdélyi  fejedelemség  a  szultán  jóvoltából  keletkezett 
és  ebből  is  maradt  fenn.  A  szultán  nevezte  ki  a  fejedelme- 
ket. S  erre  elég  alkalma  volt,  mert  a  fejedelmek  legnagyobb 
része  gyermektelenül  hunyt  el.  János  Zsigmondnak  sem  volt 
leszármazója,  mikor  1571-ben  meghalt.  A  szultán  nem  soká 
keresett  alkalmas  embert,  hanem  kinevezte  azt,  a  ki  a  feje- 
delemségért többet  Ígért,  Ez  Báthory  volt,  a  ki  az  eddigi 
10.000  frt  adó  helyett  15.000  frintot  igért.  A  szultán  ezért 
hálás  is  volt  és  mindig  pártfogolta.  Miksa  jóindulatát  avval 
nyerte  meg,  hogy  titokban  hűséget  esküdött  ennek  is.  Mik- 
sát azonban  ez  az  eskü  nem  akadályozta  meg  abban,  hogy 
a  Báthory  ellenfelét,  Békést,  ne  biztassa  és  ne  támogassa 
Báthory  ellen.  A  szultán  mégis  erösebbnek  bizonyult  és  Bé- 
kés fegyveres  felkelését  Báthory  levervén,  kincseit  is  meg- 
szerzi. Ezek  a  kincsek  aztán  a  szultán  pártfogásával  meg- 
szerzik neki  a  lengyel  trónt  is,  a  melyért  az  erdélyit  elhagyja 
és  maga  helyébe  fivérét,  Kristófot,  ülteti  a  fejedelemségbe. 

S.  Az  első  kisérJet  a,  a  (ujyh  irt  okosok  erejének  mecf- 
iörése. 

Báthory  fejedelemsége  az  első  háborús  időszak  végé- 
vel esik  össze.  Ezután  hosszabb  béke  következett,  mely 
15()9-töl  1592-ig  tartott.  E  békés  korszak  azonban  csak 
azt  jelentette,  hogy  a  fejedelmek  nem  viseltek  háborút  egy- 
más ellen  és  igy  nagyobb  csapattestek  helyett  egyes  főurak 
csapatai  háborúskodtak  csak  egymással.  A!  háborús  és  a 
békés  korszak  közt  az  a  különbség,  hogy  az  előbbiben 
10 — 20  ezei',  sőt  50  ezernyi  seregek  állanak  egymással  szem- 
ben, mig  béke  idején  csak  néhány  száz  vagy  legfeljebb  né- 
hány ezer.  így  aztán  béke  idején  gyakrabban  is  háborús- 
kodtak, mint  háborús  időben.  Egyik  fejedelemnek  sem  volt 
ereje  ahhoz,  hogy  ezeket  a  rablás  céljából  folytatott  kalan- 
dozásokat uiegnkassza,  mert  egyik  sem   fizette  rendesen  ka- 


172 


tonáit.  A  támadások  rendes  alkalma  a  vásárok  voltak,  a 
rnikor  az  emberek  nemcsak  áruval,  hanem  pénzzel  is  men- 
tek a  városokba.  E  vásári  támadások  közül  a  legnevezete- 
sebb a  szikszói  vásárnak  a  török  részről  való  megtámadása 
3577-ben;  a  turai  vásárnak  1585-ben  a  szövetséges  császári 
kapitányok  általi  megtámadása.  E  támadásban  részt  vett 
Ecsedi  Báthory  István,  Riessl  tokaji  kapitány,  az  egri  és  a 
kassai  kapitányok.  A  tiszai  részeken  sok  hasonló  kalandban 
részes  az  ekkor  feltűnő  Rákóczi-családnak  első  szereplő 
tagja:  Zsigmond,  a  ki  később  Eger  kapitánya;  valamint  Ho- 
monnay  István  és  Szécsy  Tamás,  A  dunai  részeken  Pálfy 
Miklós,  Komárom  kapitánya,  a  Dunántúl  Zrinyi  György, 
Nádasdy  Ferenc,  Battyáni  Boldizsár  és  mások  támadnak 
ellenségeskedés  cimén  a  békés  polgárokra.  A  békekorszak 
vége  felé  ez  a  rablás  annyira  elharanódzik,  hogy  a  polgár- 
ság szempontjából  nincs  különbség  háború  és  béke  közt. 
Nem  csoda,  hogy  a  király  jövedelmei  az  eddiginél  is  keve- 
sebbre zsugorodnak  össze  és  Magyarország  védelmére  még 
többet  kell  ráfizetni,  mint  eddig.  A  Habsburgok  részén 
1591-ben  399.646  frt  adó  folyt  be,  ellenben  csak  katonai 
szükséglet  ebben  az  évben  1,310.049  frt  volt. 

A  királyok  tehát  ujabb  és  ujabb  adók  kivetésével  ipar- 
kodtak a  hiányokat  pótolni,  a  mi  nem  tetszett  a  birtokosok- 
nak, mert  minél  több  terhet  kellett  a  jobbágyoknak  viselni, 
annál  kevesebb  szolgáltatásra  voltak  képesek  uraikkal  szem- 
ben. Viszont  azonban  a  rablókalandokból  származó  na- 
gyobb kellemetlenségeket  a  fejedelmeknek  kellvén  elhárí- 
tani, ezek  a  rablások  annál  kevésbé  tetszettek  nekik,  mert  a 
nép  adóbirását  nagyon  csökkentették.  Miután  ezek  a  rabló- 
kalandok egyúttal  arra  is  szolgáltak,  hogy  a  király  alatt- 
valóinak az  erdélyi  fejedelemhez  való  pártolását  is  eltakar- 
ják, az  uralkodók  már  csak  azért  sem  látták  szívesen.  Nem 
láthatták  szívesen  azért  sem,  mert  a  királyi  várak  kapitá- 
nyai a  királyi  katonákkal  mentek  az  ilyen  kalandokra  és 
igy  a  királyi  terület  népét  a  királyi  csapatokkal  fosztották 
ki.  A  rablásnak  meg  volt  az  a  hátránya  is,  hogy  az  erköl- 
csök ép  olyan  vadak  maradtak,  mint  az  előző  korszakban 
voKak.  Ez  annál   nagyobb  baj   volt,  mert  a  bürokráciának 


173 


elemeivel  már  ismerős  osztrákok  sehogyan  sem  értették, 
hogy  miképen  lehet  pl.  a  beszedett  közpénzeket  visszatar- 
tani. Az  erkölcsök  e  vadságát  nem  értvén,  mindent  elége- 
detlenségnek s  engedetlenségnek  néztek  és  a  helyett,  hogy  a 
primitivséget  a  kultúra  emelésével  akarták  volna  megszün- 
tetni, büntették  a  kulturátlan  magyarokat,  a  mit  ezek  nem 
értvén,  a  helyzet  nemcsak  nem  javult,  hanem  állandóvá  lett 
a  harc  a  király  és  a  nagybirtokosok  közt.  E  harcokat  most 
nagyon  megkönnyitette  az  a  körülmény,  hogy  az  erdélyi 
fejedelemben  a  magyar  urak  állandó  szövetségest  találtak. 
Mihelyt  a  magyar  urak  tisztség  vagy  vagyon  révén  hata- 
lomra tettek  szert,  engedetlenek  lettek,  ezért  a  Habsburgok 
lehetőleg  idegeneket  alkalmaztak.  Az  idegenek  alkalmazása 
különben  is  kellemesebb  volt  nekik,  mert  többi  tartomá- 
nyaik, melyek  a  magyar  korona  megtartásához  a  pénzt  ad- 
ták, ezt  követelték  tőlük.  Miután  azonban  az  idegeneknek 
itteni  térfoglalása  az  erdélyi  fejedelmeknek  nem  volt  Ínyére, 
mert  az  ő  uralmukat  veszélyeztette,  ezért  ezek  mindig  szí- 
vesen támogatták  a  magyar  uraknak  azt  a  törekvését,  hogy 
külföldiek  Magyarországon  ne  viselhessenek  hivatalt.  így 
ez  a  korszak  s  azután  XVII.  század  is  a  király  és  a  bir- 
tokosok állandó  harcaiban  telik  el.  Ezek  a  viszonyok  azért 
voltak  veszedelmesek,  mert  a  Habsburgok  mindig  gyana- 
kodtak a  magyar  nagybirtokosokra  és  minden  besugásnak 
hozzáférhetők  voltak.  Ez  által  igazságtalanságokat  könnyeb- 
ben követtek  el,  a  mi  megint  csak  elidegenítette  tőlük  a  ma- 
gyar urakat.  Másrészről  azonban  e  korban  a  magyar  terü- 
leten szerzett  nagy  vagyon  révén  jutottak  a  nagybirtokosok 
Erdély  fejedelmi  székére.  Minden  magyar  nagybirtokosban 
erdélyi  fejedelemjelöltet  láttak.  Saját  szempontjukból  nézve 
tehát,  ha  nem  is  volt  igazuk  a  Habsburgoknak,  de  érthető 
volt  az  eljárásuk. 

Az  urakra  nézve  a  vallás  kérdése  mögött  rejlő  érdeke- 
ket sem  szabad  szem  elől  téveszteni.  A  más  felekezetekhez 
tartozók  nem  tartották  istentelen  dolognak  a  katholikus  egy- 
ház javainak  az  elfoglalását.  A  magyar  urakat  pedig  soha- 
sem vezetvén  az  egyoldalúság,  ők  bizony  elfoglalták  az  egy- 
ház birtokait  is,  A  mióta  a  protestantizmus  nálunk  is  tért 


174 


foglalt,  e  foglalásoknak  elfogadható  címet  is  tudtak  adni  és 
az  alsó  néposztályok  előtt  rokonszenvessé  tenni.  Csakhogy 
a  királyok  a  protestantizmust  is  üldözték.  Ez  az  üldözés 
nem  a  magyar,  hanem  az  európai  viszonyokban  birta  indo- 
kát és  ezért  itt  egyáltalában  nem  értették  meg,  a  mi  csak  an- 
nál jobban  megnehezitette  a  helyzetet.  Másrészről  az  erdé- 
lyi fejedelmek  minden  irányú  segítséget  keresvén,  a  protes- 
tantizmus ellen  állást  nem  foglaltak  s  evvel  az  alsó  néposz- 
tályok ekkor  már  nem  súlytalan  rokonszenvét  is  megnyer- 
ték. Ez  által  Erdély  békésebb  viszonyok  között  élt,  mint 
Magyarország  és  gyarapodhatott.  A  Habsburgok  csakha- 
mar belátták,  hogy  hatalmuk  akadálya  a  nagybirtok,  a  tö- 
rök és  Erdély  egyaránt.  Mind  a  hárommal  végezni ök  kell 
tehát,  ha  azt  akarják,  hogy  hatalmuk  legyen  Magyarország 
felett. 

A  háborús  béke  korszaka  után  a  háborús  háború  kor- 
szaka következett.  A  Habsburgok  a  török  és  az  erdélyi  feje- 
delmek ellen  egyszerre  s  nem  kicsi  szerencsével  küzdöttek; 
a  nagybirtokosok  visszaéléseit  pedig  a  legnagyobb  szigor u- 
sággal  üldözték.  Most  már  nemcsak  nem  adományoztak 
magyaroknak,  hanem  a  birtokban  levőktől  is  azt  követel- 
ték, hogy  birtokcimüket  igazolják.  A  ki  nem  tudta  birtok- 
cimét  igazolni,  annak  az  ujabb  adományért  egy  meghatá- 
rozott összeget  kellett  fizetnie.  Az  első  ilyenformán  megsar- 
colt nagybirtokos  Dobó  Ferenc  volt,  a  ki  20.000  tallért  fize- 
tett a  sárospataki  uradalomban  való  meghagyásért.  Azok 
a  nagybirtokosok  maradtak  csak  békében,  akik  a  kellő 
ügyességgel  tudtak  a  király  környezetének  kapzsisága  elől 
kitérni.  Ilyenek  Pálffy,  Nádasdy,  Zrínyi,  Báthory  István, 
Rákócy  Zsigmond,  Homonnay  István,  Bánffy  János  és  a 
csak  nemrég  kupecből  nagybirtokossá  lett  Thökölyi  Sebes- 
tyén. 

Erdélyt  sikerült  a  királynak  a  moldvai  vajda,  Rákócy 
Lajos,  Homonnay  Bálint,  Zólyomi  Miklós  és  Sennyei  Mik- 
lós segítségével  meghódítani  és  azért,  mert  az  egymást  a 
fejedelmi  széken  követő  Báthoryak  nem  tudták  Erdély- 
ország rendéit  soha  egészen  megnyerni,  Erdély  kormányát 
BastE  vette  át,  a  kinek  ^r-mlékét  csak  kegyetlenség  és  erősza- 


175 


koskodás  őrzi.  Senkiben  sem  bizik  és  senki  liatabnát  nem 
tudja  nézni,  ezért  alighogy  Erdélyt  elfoglalja,  már  megöli 
szövetségesét,  a  moldvai  vajdát.  A  lakosság  azonban  csak- 
hamar tudatára  ébred  annak,  hogy  zsarnok  kezéből  még  na- 
gyobb zsarnok  kezébe  került.  A  Báthoryak  hívei  feltámad- 
nak és  visszahelyezik  a  fejedelemségbe  Báthory  Zsigmondot. 
Miután  a  király  a  fejedelmi  seregek  ellen  győzelmes  háborút 
nem  tud  folytatni,  az  udvar  ráveszi  Gsáky  Istvánt,  Báthory 
legjobb  barátját,  hogy  mondassa  le.  A  könnyen  szuggerálha- 
tó fejedelem  le  is  mond.  Csákynak  ezért  Sáros  és  Szádvár 
uradalmát  Ígérték.  Báthory  elhagyta  ugyan  Erdélyt,  de  Szé- 
kely Mózes  személyében  uj  fejedelemjelölt  akadt,  a  kit  csak 
az  oláh  vajda  segítségével  sikerült  legyőzni.  Erre  az  erdé- 
lyiek leghatalmasabb  ja  i  török  területre  menekültek. 

A  mit  az  osztrák  udvaroncok  kicsiben  és  csak  kísér- 
letképen csináltak  Magyarországon,  azt  Basta  nagy  üzem- 
szerűen rendezte  be  Erdélyben.  Senki  birtokának  jogosságát 
el  nem  ismerte.  A  ki  békén  akarta  vagyonát  élvezni,  annak 
gráciát  kellett  váltania,  a  mi  a  vagyon  negyedrészébe  ke- 
rült. Az  erdélyi  városokat  egyenkint  és  összességükben  sar- 
colta. Ez  által  óriási  vagyonra  tett  szert,  tisztjei  pedig  az 
általa  meghagyott  hulladékokat  vették  el. 

A  felületesen  szemlélő  azt  hihetné,  hogy  a  zsarolás 
Basta  gonoszságának  következménye.  Ez  tévedés.  Az  akkori 
bécsi  udvarnak  ez  volt  a  rendszere  és  a  szelleme,  melyet  az 
elért  síkerek  és  szerzett  hatalomszülte  elbizakodottság  táp- 
lált. Ez  volt  a  nagybirtokosok  hatalmának  megtörésére  szánt 
eszköz.  Csakliogy  megint  nem  a  nagybirtokot,  hanem  a 
nagybirtokosokat  támadták.  A  hatalmasok  maguknak  sze- 
rezték meg  a  kifosztottak  vagyonát.  Ez  korrupcióra  veze- 
tett. A  korrupció  Wíenből  indult,  a  hoÍ  az  udvarhoz  tartozó 
komornyikok  is  százezreket  tudtak  e  korban  keresni.  A 
királynak  tanácsosai  egyházmegyenélkülí  püspökök  voltak, 
a  kik  néma  kutyák  módjára  hallgattak  minden  igazságta- 
lanság láttára,  mert  ők  abból  éltek,  a  mit  világi  hivatalaik 
lilán  kaptak.  A  magyarországi  kamara  elnöke,  Szuhay  Ist- 
ván egri  püspök,  a  még  vagyonos  ncigybirtokosokat  kezdte 
ki.  llütl."n>-('>gi   ])(M'ok('{   indildlí   (Mli'niik.    hamis;   Hi^'i^tckfl    c^^.i- 


176 


náltatott,  hogy  birtokaikat  elvehesse.  A  védekezésnek  pedig 
semmiféle  módja  nem  volt,  mert  nem  az  igazság,  hanem  a 
vagyonszerzés  volt  a  cél.  A  ki  elég  pénzt  adott,  azt  békében 
hagyták.  Az  elhalt  nagybirtokosok  hagyatékára  ugy  csapott 
le  az  udvari  kamara  .és  annak  környezete,  mint  a  héjjá  a 
zsákmányra.  Ezzel  az  eljárással  kényszeritették  az  urakat, 
hogy   az  ingókból   több   értékűt   gyűjtsenek.   Elősegítette  ezt 
az  a  körülmény,  hogy  most  a  katonaság  költségeit  a  király- 
tól kapták     s  ök  igen     gyakran     elfelejtették     katonáiknak 
tovább  adni.     Miután,     mint  fentebb     mondottuk,  raboltak, 
sikkasztottak,  pártoskodtak,  tehát  nagyon  könnyű  volt  őket 
perbe  vonni.     Ezért  alig  volt  hatalmas  ur,  a  ki  ellen  nem 
folyt  per,  igy  Homonnay  Bálint  és  György,  Rákócy   Zsig- 
mond,    Illésházy  István,     Nádasdy  Tamás,     Pethö  Ferenc, 
Bánffy  Dénes,  Ispán  István,  Sulyok  István,  Farkas  Tamás 
ellen;   folytak  perek  egész   családok   ellen,   igy  az   Alaghy-, 
Bakos-,  Balassa-,   Csapy-,   Gsetneky-,  Deregnyey-,   Dersffy-, 
Kállay-,  Kun-,  Lorántfy-,  Telegdy-család  ellen.  A  legtöbben 
mégis  nagyobb  váltságösszeg  fizetése  ellenében  szabadultak, 
csak  a  Dobó-,  Illésházy-,  Homonnay-  és  Telekesy-féle  ösz- 
szesen  két  millió  értékű  vagyont  foglalták  le  egészen,  de  eb- 
ből is  az  Illésházy-vagyont  évek  múlva  visszaadták.  A  ka- 
mara különösen  a  hagyatékokra  vetette  ki  hálóját,  ugy  hogy 
mihelyt  valamely  nagybirtokos  meghalt,  azonnal  ott  termet- 
tek a  kamara  emberei  és  rátették  a  kezűket  a  hagyatékra. 
Annyira  biztosra  vették  a  kamara  embereinek   megjelené- 
sét, hogy  sokan  már  végrendeletükben  gondoskodtak  hagya- 
tékuk védelméről.   Ezenkívül   a  töröktől   most  visszafoglalt 
birtokok  kérdése  is  fokozta  a  zavart,  mert  az  udvar  ezeket 
saját  rendelkezése  alatt  állóknak  tekintette,  a  régi  birtoko- 
sok pedig  maguknak  követelték.  Ehhez  járult  a  Rudolf  alatt 
1597-ben  megindult  vallási  üldözés  is,  ugy  hogy   az   egész 
ország  csupa  elégedetlenség  volt. 

A  nagybirtokosoknak  ez  a  megindult  kifosztogatása 
és  üldözése  lassan  rokonszenvessé  tette  őket  és  ügyüket  az 
ország  szabadságának  ügyévé.  A  bécsi  udvar  most  egy- 
szerre kezdte  ki  az  egész  országot:  a  nagyok  vagyonát,  a 
kicsinyek   vallását,   Erdély   különállását.   Ez   a   közös   nagy 


177 


elnyomás  egy  közös  táborba  gyűjtötte  össze  az  egész  népet 
s  az  ellenállást  olyan  magasra  fokozta,  hogy  evvel  szemben 
a  bécsi  udvar  minden  eröfeszitésének  meg  kellett  törnie. 
Nem  jól  számított  főleg  akkor  az  udvar,  mikor  nemcsak  Ma- 
gyarország, hanem  Erdély  ellen  is  egy  időben  kezdte  a  har- 
cot és  egyszerre  akarta  ezt  beolvasztani,  a  nagybirtokosokat 
felfalni  és  a  törököt  megverni.  Ennek  a  helytelen  taktikának 
következménye  nem  lehetett  más,  mint  a  vereség. 

á.  Erdély  mint  a  nagybirtok  hatalmának  védője. 

Erdélyben  ezalatt  szakadatlanul  folyt  a  harc,  majd 
Báthory,  majd  Basta  s  az  oláh  vajda  az  ur.  Az  elnyomás 
azonban  az  elégedetlenek  számát  folyton  szaporítja,  ugy 
hogy  Lengyelországban  tekintélyes  számú  magyar  várja  az 
alkalmat  arra,  hogy  visszajöjjön  és  birtokait  visszafoglal- 
hassa. Az  erdélyi  fejedelemség  nem  szűnt  meg,  csak  a  fejede- 
lem hatalma  volt  egy  időre  felfüggesztve.  Erdélynek  az  egész 
idő  alatt  volt  fejedelme.  Miután  a  harc  folyton  tartott,  azok,  a 
kik  egy-egy  időre  hatalomra  szert  tettek,  minden  pártjukhoz 
nem  tartozót  üldöztek  és  evvel  a  zavart  csak  fokozták.  Minden 
nagybirtokos,  a  kinek  Erdélyben  és  Magyarországon  volt 
birtoka,  kellemetlen  helyzetben  volt,  mert  mindig  félnie  kel- 
lett valamely  területen  levő  birtoka  miatt,  miután  egyszerre 
két  uralkodóhoz  nem  lehetett  hü.  Ebben  a  helyzetben  volt 
Bocskay  István  is,  Báthory  Zsigmond  meghittje.  Bocskay 
Miksa  udvarában  nevelkedett  és  a  Habsburgoklioz  húzott. 
Ezért  még  1599-ben  Erdélyben  levő  birtokaitól  hűtlenség 
miatt  megfosztják.  Félvén  a  viszályok  alatt  birtokain  maradni, 
Prágába  megy.  Aktiv  részt  visszatérte  után  sem  vesz  az  or- 
szágos ügyekben,  de  mégis  visszakapja  elkobzott  birtokait, 
sőt  az  erdélyi  fejedelemséget  is  felajánlják  neki.  Ö  nem  fo- 
gadja el,  azonban  levelezésben  áll  Bethlen  Gáborral,  a  kit  a 
török  földre  bujdosottak  már  régebben  megválasztottak  feje- 
delemmé. Bocskay  azt  hitte,  hogy  ez  a  levelezés  az  udvar  tu- 
domására jutott,  a  mikor  tehát  a  vitás  bihari  tizedek  elinté- 
zése céljából  Beglioso  kassai  kapitány  megidézi,  nem  mer  el- 
menni a  rakamazi  táborba  kitűzött  tárgyalásra,  hanem  só- 
lyomköi  várába  vonul.  Bocskay  evvel  engedetlenséget  köve- 
tett el.  Most  már  cselekednie  kellett,  habár  az  események  so- 

A  e:  0  s  t  0  n:   Nagybirtok.  ^^ 


178 


dorták  is  csak  a  lázadásba.  Tudta  jól,  hogy  hol  keresse  szö- 
vetségeseit. A  hajdúkat,  a  kiket  az  udvar,  mint  folyton  elége- 
detlenkedő elemet  üldözött,  Bocskay  zsoldjába  fogadta  és  az 
udvar  ellen  a  törökhöz  fordult. 

Bocskay  fejedelem  lett  a  nélkül,  hogy  tudta  volna  ho- 
gyan. Fejedelemsége  klasszikus  példája  a  nagy  vagyon  ön- 
magában levő  végcéljának,  mely  az  állami  hatalom  megszer- 
zésére kényszeríti  tulajdonosát.  Ez  a  sors  intézte  fejedelem- 
választás  egyúttal  megmagyarázza  a  Habsburgok  ösztön- 
szerű ellenszenvét  minden  nagybirtokossal  szemben.  Mihelyt 
Bocskay  a  fejedelemséget  elfogadta  egyszerre  az  összes  ma- 
gyar urak  jelentkeztek  az  udvar  elleni  harcra.  Rudolf  csak- 
hamar azon  vette  észre  magát,  hogy  az  egész  ország  a  feje- 
delem táborában  van.  Rákóczy,  Rhédey,  lUésházy  stb.  s 
mindazok,  a  kiknek  valamely  sérelmök  volt,  Bocskayhoz  áll- 
tak. Hatalma  gyarapodásával  hozzá  álltak  mindazok,  a  kik- 
nek birtokai  Erdélyben  és  a  Tiszántúl  feküdtek.  Viszont  bir- 
tokaik fekvése  tartotta  Rudolf  pártján  Thurzó  Györgyöt  s 
Miklóst,  Battyánit  s  másokat.  Birtokainak  fekvése  tette  II- 
lésházyt  a  hadjárat  után  a  béke  hivévé, 

A  mikor  Bocskay  az  udvar  elleni  lázadásnak  akarat- 
lan vezére  lett,  nem  volt  semmiféle  programmja,  a  mellyel 
magának  hiveket  toborzott  volna.  De  épen  ez  jellemzi  a  vi- 
szonyokat. Elég  volt  az  udvarral  szemben  felkelni,  ez  mar 
magában  véve  is  programm.  Az  összes  sérelmek  orvoslása, 
minden  népréteg  bajainak  gyógyítása,  ez  volt  a  cél,  mert 
Bocskay  táborában  minden  társadalmi  osztály  képviselve 
volt.  Azok  érvényesítették  végül  is  a  maguk  igényeit,  a  kik  a 
mozgalmat  vezették.  Ezért  a  vallásszabadság  ügye  a  végső 
fejlemények  idején  már  nagyon  kicsi  szerepet  játszik.  Illés- 
házy  volt  Bocskay  megbízottja  a  Rudolffal  való  tárgyalá- 
sokban. Dlésházy  protestáns  ugyan,  de  neki  sokkal  nagyobb 
érdeke  vagyonának  visszaszerzése,  mint  a  vallásszabadság. 
Ezért  ezt  az  ügyet  nagyon  lanyhán  kezelte.  E  miatt  a  kassai 
gyűlésen  meg  is  támadják  azzal  vádolván,  hogy  Rudolftól 
200.000  frtot  kapott.  Az  udvar  azonban  ennek  dacára  en- 
gedett és  olyan  feltételek  mellett  jött  létre  a  béke,  a  mint  azt 
Bocskay  akarta.  A  nagybirtokosok  érdekében  általános  am- 


179 


nestiát  adott  az  udvar,  a  többi  néposztály  kedveért  vallás- 
szabadságot Ígért.  Egy  szóval  mindenki  ki  volt  elégítve.  Mi- 
után pedig  a  törökkel  is  létrejött  a  béke  Zsitvatorokon,  az 
ország  megint  viszonylagos  békét  élvezhetett. 

Erdélyben  azonban  nem  volt  béke,  mert  Bocskayt  a  bé- 
kekötés után  nemsokára  megmérgezte  Kátay  Mihály,  a  mi- 
nek következtében  hét  hónap  múlva  meghalt.  A  fejedelem- 
ségre többen  pályáztak.  Homonnay  Bálint,  a  hajdúk  válasz- 
tottja; Báthory  Gábor  és  Rákócy  Zsigmond.  Rudolfnak 
Báthory  volt  a  jelöltje.  lUésházynak  sikerült  Mátyás  főher- 
ceget lebeszélni  az  utóbbinak  támogatásáról.  Jóllehet  az  er- 
délyi országgyűlésen  Rákócy  Zsigmondot  választották  meg, 
a  ki  Homonnaynak  apósa  volt,  ez  ennek  dacára  sem  enge- 
dett, s  igy  teljes  maradt  a  zavar.  Ebben  a  zavarban  Bá- 
thory Gábor  szerezte  meg  magának  a  fejedelemséget.  Ezzel 
megint  a  Habsburgokhoz  húzó  fejedelme  volt  Erdélynek.  Bá- 
thory Gáborral  a  legnagyobb  vagyon  jutott  a  fejedelmi  székbe. 

Magyarországon  a  nádori  székbe  a  67  éves  Illésházy 
ül.  Első  dolga  a  hatalom  birtokában  magát  kárpótolni.  Az 
ország  leggazdagabb  emberévé  lesz.  Mátyás  ugyanis  bőven 
jutalmazta  az  Erdéllyel  való  tárgyalásokban  tanúsított  szol- 
gálataiért. Miután  a  legnagyobb  hatalomra  tett  szert,  na- 
gyon könnyű  volt  Istvánffy  Miklós  személynöktöl,  a  ki  hüt- 
lenségi  perében  annak  idején  eljárt,  olyan  nyilatkozatot  ven- 
nie, mely  az  ellene  hozott  Ítéletet  törvénytelennek  jelenti  ki. 
Evvel  az  ö  jószágvesztése  eo  ipso  hatálytalan  és  törvényieten- 
nek  van  nyilvánítva.  Hatalma  annyira  nőtt,  hogy  Forgách 
érsek  tiltakozása  dacára,  megtartotta  az  esztergomi  érsekség- 
hez tartozó  szentgyörgyi  és  bazini  tizedek  bérletét.  Mátyás 
nagyon  jól  tudta,  hogy  Magyarországon  csak  a  hatalmasok- 
nak kell  kedvezni  és  akkor  nyugodtan  követhet  el  a  király 
minden  törvénytelenséget.  A  kamara  most  ugyanis  megint 
elkezdte  a  jószágok  visszaperlését,  mint  a  Bocskay  előtti  idő- 
ben és  senki  sem  szólalt  fel  ellene,  mert  a  leghatalmasabb 
urakat  most  nyugodtan  hagyták.  Ügyelt  azonban  arra,  hogy 
az  alsó-  és  felsöosztályoknak  ne  legyenek  közös  sérelmeik. 
Ezért  Blésházy  halála  után  megint  protestáns  nádort  válasz- 
tatott, Thurzó  György  személyében. 


180 


Az  erdélyi  fejedelemjelölt,  Homonnay  Bálint,  elhagy- 
ván Erdélyt,  Magyarországba  jött  és  itt  elfogadta  az  ország- 
bírói méltóságot.  Homonnaynál  volt  a  Bocskay  koronája,  a 
kitol  Mágocsyhoz  került,  kitől  a  nádor  és  a  fejedelem  egy- 
aránt követelte.  Mágocsy  a  nádornak  adta.  A  király  e  miatt 
megharagudott  és  letette  a  kassai  kapitányságról.  Mágocsy 
e  letétel  ellen  tiltakozott  és  az  országgyűlés  előtt  panaszt 
emelt,  az  uj  kapitányt  Forgáchot  pedig  nem  eresztette  be 
Kassára.  Végre  a:'onban  engedni  kénytelen  és  Forgáchot  be- 
engedni. Ez  a  kapitány  aztán  Erdélyre  vetette  a  szemét  és  meg 
akarta  magát  választatni  fejedelemmé.  A  királynak  alatt- 
valói ugyanis  mindig  ugy  tekintették  a  fejedelemséget,  mint 
amelyhez  nekik  joguk  van. 

Erdély,  jóllehet  megint  önálló  volt,  nem  volt  egységes. 
A  fejedelem  nem  tudott  rendet  tartani  és  minduntalan  egy 
másik  ellenjelölttel  gyűlt  meg  a  baja.  A  kik  nem  vágy- 
tak is  a  fejedelemségre,  azok  is  nagyon  sok  kellemetlenséget 
okoztak  neki  fegyelmezetlenségükkel.  Saját  kancellárja  pénzt 
veretett  Szamosujvárt.  Mások  másképen  mutatták  ország- 
világnak,  hogy  nem  adnak  semmit  a  fejedelem  szavára.  így 
aztán  nem  csoda,  hogy  a  zavar  nem  szűnt  meg. 
Forgách  után  Giczy  András  hajdú  1611-ben  a  tö- 
rök segítségével  próbált  szerencsét.  Giczy  ugyanis  Báthory 
követe  volt  a  szultánnál.  Jól  ismerte  tehát  a  török  udvar  csel- 
szövényeit  és  ezt  akarta  a  maga  javára  kihasználni.  A  szul- 
tánnak 15.000  arany  évi  adót  igért  akkor,  a  mikor  a  fejede- 
lem harmadik  éve  kérte  az  adó  elengedését.  Közben  Nagy 
András  is  kísérletezett,  de  egyikük  sem  érte  el  célját.  Ekkor 
aztán  Bethlen  Gábor  lépett  előtérbe.  Öt  már  Bocskay  előtt 
megválasztották  'volt  a  török  területre  menekültek  fejedelem- 
mé, de  akkor  a  viszonyok  változása  folytán  háttérbe  került. 
Most  azonban  alkalmasnak  találta  az  időt  arra,  hogy  fellépjen. 
Levelet  irt  a  szultánnak  és  kérte  tőle  a  fejedelemséget,  majd 
a  mikor  azt  hitte,  hogy  levele  a  fejedelem  kezébe  került,  ak- 
kor személyesen  elment  a  nagyvezérhez,  hogy  Erdélyt  tőle 
hübérűl  megkapja.  Báthory  félve  attól,  hogy  a  török  nem 
fogja  tovább  segíteni,  Mátyáshoz  fordult.  Mátyás  szívesen 
Ígérte  segítségét,  emberei  azonban,  AlDaffy  Miklós  tokaji  ka-. 


181 


pitány  és  Giczy  András  1613  október  27-én  megölették  a  fe- 
jedelmet. 

Wienben  a  katholikus  Báthory  helyébe  lépni  készülő 
Bethlen  semmiképen  sem  volt  rokonszenves.  Siettek  is  minél 
több  nehézséget  az  útjába  gördíteni.  Bethlen  szerencséjére 
azonban  az  udvar  olyan  gyenge  volt,  liogT  nagyobb  akciót 
nem  tudott  indítani.  A  királyi  Magyarország  pénzügyei  most 
is  kétségbeejtő  állapotban  voltak.  A  bánsági,  a  Kanizsa  elle- 
nében álló  váraknak,  a  felső  magyarországi  és  a  bányaváro- 
sok várainak,  Győr,  Komárom,  a  horvát  s  a  szlavón  váraknak 
költségeit  Ausztria,  Csehország  és  Ferdinánd  főherceg  tar- 
tományainak bevételeiből  fedezték..  A  felsőmagyarországi  ka- 
mara kiadásai  1610-ben  65.379  frttal  haladták  felül  a  be- 
vételeket. A  pozsonyi  kamara  is  mindig  hiánnyal  dolgozott. 
A  katonák  sok  helyen  évek  óta  nem  kaptak  sem  pénzt,  sem 
ruhára  való  posztót.  A  Kanizsa  elleni  főkapitányság  terüle- 
tén 1616-tól  1620-ig  nem  kapott  a  katonaság  zsoldot.  Az  or- 
szággyűlések ennek  dacára  sem  voltak  hajlandók  több  adót 
megszavazni.  A  megszavazott  adók  behajtását  pedig  meghiú- 
sították, letagadván  a  jobbágytelkek  számát.  Csak  az  ingyen 
jobbágy  munkával  nem  fukarkodtak.  Jóllehet  a  katonaságot 
nem  tudták  fizetni  és  az  országot  a  török  ellen  megvédeni, 
azért  még  sem  akartak  a  várakba  idegen  katonaságot  bocsá- 
tani. A  Habsburgok  örökös  tartományai  viszont  e  nélkül 
nem  akartak  több  pénzt  adni. 

Jóllehet  Magyarország  nem  volt  irigylésreméltó  álla- 
potban, azért  az  udvar  mégis  avval  a  gondolattal  foglalko- 
zott, hogy  miképen  tegyen  szert  Erdélyben  befolyásra.  A 
mint  Báthory  halálának  hirét  vették,  azonnal  intézkedtek, 
hogy  Dóczy  András  a  királyi  csapatokkal  megtámadja  Er- 
délyt és  a  mit  lehet  foglaljon  el.  Sikerült  is  több  várat  elfog- 
lalni. Evvel  aztán  annyira  meggyengítették  Bethlent,  hogy 
egyszerre  két  ellenjelöltje  is  akadt.  Balassa  Zsigmond  és  Ho- 
monnay  Drugeth  György  személyében.  Bethlen  szerencséjére 
az  utóbbinak  Forgách  irigye  volt  és  ez  felingerelte  Homon- 
nay  csapatai  ellen  a  nemességet.  Ez  annál  könnyebben  meg- 
történhetett, mert  minden  sereg  rabolt  s  igy  nem  fogadták 
sehol  sem  nagy  örömmel.  Az  udvar  azonban  más  irányban 


182 


is  dolgozott.  Szövetkezett  Korniss  Zsigniond  és  Kendy  Ist- 
vánnal, akik  Bethlen  megöletésétöl  sem  rettentek  vissza. 

A  sok  ellenfél  végre  mégis  hasznára  volt  Bethlennek,  A 
török  időközben  elvesztett  kegyét  is  visszaszerezte  és  most 
már  a  fejedelmi  hatalom  segélyével  nemcsak,  hogy  nem  kel- 
lett aggódnia  saját  hatalmáért,  hanem  még  ö  segitette  az  elé- 
gedetlen magyar  urakat  az  udvar  ellen.  Az  udvar  és  az  urak 
közötti  összeütközés  alkalmai  ugyanis  nem_  szűntek  meg, 
mert  az  udvar  minden  alkalmat  felhasznált  arra,  hogy  gyen- 
gítse a  hatalmasokat.  A  nemességnek  a  protestantizmus  irá- 
nyában való  hajlandóságát  pedig  minden  alkalommal  ipar- 
kodott elterelni,  a  mi  ha  nem  sikerült,  keményebb  eszközök 
alkalmazásától  sem  riadt  vissza. 

Mátyás  uralkodásának  1616  után  lefolyt  időszaka  a 
protestantizmus  elleni  küzdelem  kora.  A  protestantizmus  el- 
törlését ugy  tekintették,  mint  a  katholicizmus  és  a  királyi 
hatalom  visszaállításának  feltételét.  A  reformációra  jött  az 
ellenreformáció.  Thurzó  halála  után  nem  protestáns,  hanem 
katholikus  nádort  választottak  Forgách  Zsigmond  személyé- 
ben, a  kit  még  a  választás  előtt  megvesztegetett  a  wieni  érsek 
1500  tallérral.  Forgách  keveselte  ugyan  az  1500  tallért,  de 
tudta,  hogy  ez  csak  a  foglaló  és  ezért  egészen  a  bécsi  udvar 
szolgálatába  állott.  Semmiben  sem  gátolta  az  udvar  terveit 
és  semmiben  sem  állott  a  protestánsok  védelmére.  Egyelőre 
az  volt  az  udvarra  nézve  a  legnagyobb  jelentőségű  kérdés, 
hogy  sikerül-e  Ferdinánd  főherceget  minden  akadály  nélkül 
megkoronáztatni.  Mátyásnak  ugyanis  nem  volt  leszárma- 
zója s  igy  Ferdinándot  szerette  volna  még  életében  királlyá 
választani.  Ferdinánd  már  úgyis  vitte  a  magyar  ügyeket. 
Ez  a  terv  egymagában  nem  is  ütközött  volna  nagyobb  aka- 
dályokba, de  ugyanekkor  mindjárt  a  Ferdinánd  leszármazói 
részére  is  szerették  volna  a  magyar  koronát  biztosítani. 

Az  uj  nádor  nagyon  jól  működött  és  a  főurak  a  -Habs- 
burgoktól kapott  pénzért,  Ígéretekért,  adományokért  hajlan- 
dók is  voltak  a  királyválasztás  jogáról  lemondani,  de  a  me- 
gyéknek az  országgyűlésen  megjelent  követei  kötve  voltak 
utasításaikhoz  és  igy  az  ország  megtartotta  még  egy  ideig 


183 


királyválasztási  jogának  külsőségeit,  bár  a  királyválasztás 
lényege  már  régen  nem  volt  meg. 

Az  ellenreformáció  nem  csupán  és  nem  főleg  lelkiisme- 
reti kérdés.  Ugyanazok  az  okok,  melyek  annak  idején  a  pro- 
testantizmus karjaiba  hajtották  az  urakat,  most  megint  visz-  \ 
szahajtották  a  katholicizmuséba.  A  templomokon  kivül  •; 
ugyanis,  melyek  a  nagybirtokosoknak  erőszakos  térítései 
folytán  megint  vagyont  értek,  rájuk  nézve  főleg  az  volt  döntő 
hatású,  hogy  az  udvar  csak  a  katholikus  vallású  tisztviselő- 
ket látta  szívesen.  Miután  pedig  a  hivatal  jövedelmet,  hatal- 
mat és  büntetlenséget  jelentett,  ezért,  a  nagybirtokosok  töme- 
gesen tértek  át  megint  a  katholikus  vallásra.  Ki  hivatalt,  ki 
címet  kapott  az  áttérésért.  Ilyenekért  tértek  át  a  Forgáchok, 
Eszterházyak,  Pálffyak,  Zrínyiek,  sőt  az  egyik  legkeményebb 
protestáns  Battyány  Ferenc  is,  ki  ezért  kapta  az  örökös  grófi 
cimet.  Miután  ez  a  változás  is,  mint  minden  változás  sok 
jog  sérelmével,  sok  várakozás  csalódásával  járt,  tehát  elége- 
detlenek ezután  is  maradtak.  Ezek  közt  Rákócy  György,  Szé- 
chy  György  és  Thurzó  Imre  voltak  a  leghatalmasabbak.  Ezek 
tehát  felhívták  Bethlent,  hogy  törjön  az  országba.  Ök  ma- 
guk sem  maradtak  veszteg,  hanem  hatalmas  seregeket  gyűj- 
töttek, melyekkel  aztán  Bethlen  csakhamar  urává  lett  az 
egész  Felsőmagy arországnak  Pozsonyig.  Az  idő  a  támadásra 
nagyon  alkalmas  volt,  mert  ugyanekkor  a  csehek  is  fellá- 
zadtak. Ezt  a  küzdelmet  az  jellemzi,  hogy  a  középnemesség 
is  részt  vesz  benne.  Őket  különös  érzékenyen  érintette  az  a 
bécsi  irányzat,  hogy  semmi  hivatalt  sem  adtak  szívesen  a 
protestánsoknak.  Hozzájuk  csatlakoztak  a  városok  és  nép, 
mely  a  protestantizmus  révén  a  papoknak  fizetendő  adótól 
akart,  bár  még  ez  ideig  nem  birt,  megszabadulni.  A  nép- 
nek nagy  szerepét  ebben  a  harcban  mutatja  az  a  körülmény, 
hogy  Bethlen  seregének  számos  emberét  nemessé  tette.  A 
nagybirtokosokról  sem  feledkezett  meg.  Az  elfoglalt  részek 
egyházi  birtokai  elég  nagy  területet  képeztek  arra,  hogy  a 
legnagyobb  birtokosokat  is  csábítsák.  így  Forgáchot  is  si- 
került megnyernie.  A  turóci  prépostságot  15.000  tallér  ere- 
jéig beírta  neki. 

Az  akkori  viszonyokat  mi  sem  jellemzi  jobban,  mint  a 


184 


Bethlen  által  hirdetett  országgyűlésen  való  megjelenések  kér- 
dése. Az  országgyűlésen  való  megjelenést,  mint  tudjuk,  nem- 
csak jog-,  hanem  az  uralkodóval  szembeni  kötelességként  is 
fogták  fel.  Most,  hogy  Bethlen  elfoglalta  az  egész  felvidéket, 
ö  is  országgyűlést  hirdetett.  A  felvidéki  nemesek  egy  percig 
sem  haboztak  és  eljöttek.  A  Dunántúli  nemesség  azonban  s 
főleg  a  nagybirtokosok  elmaradtak,  A  főpapság  a  csanádi 
püspököt  kivéve,  egészen  elmaradt. 

A  Dunántúl  főleg  Eszterházy  csinált  hangulatot  Beth- 
len ellen.  Eszterházy  Miklós  e  családnak  első  szereplő  tagja, 
ki  urának,  Mágocsy  Ferencnek  halála  után,  ennek  öz- 
vegyét vette  el  és  ez  által  tett  szert  hatalomra  és  gaz- 
dagságra. Azért  gyűlölte  Bethlent,  mert  Mágocsy  Mun- 
kács várának  kapitánya  volt  és  ezt  Bethlen  most  ha- 
talmában tartotta.  Ennek  tulajdonitható,  hogy  Győr, 
Veszprém  és  Mosony  nem  küldött  követet.  Az  egyesűit 
magyar  és  cseh  seregek  nagy  erőt  képviseltek.  A  szövetsége- 
seknek azonban  külön  érdekei  lévén,  Wien  ostroma  nem  csá- 
bította Bethlent  és  igy,  a  mikor  azt  hozták  neki  hirűl,  hogy 
Homonnay  betört  az  országba  s  Bákócy  Györgyöt,  Magyar- 
ország választott  kapitányát,  megverte,  visszasietett  Magyar- 
országba. Magyarországon  csakhamar  arról  értesült,  hogy 
Homonnaynak  serege  nincs.  Ekkor  azonban  már  nem  for- 
dulhatott vissza  szövetségeseihez.  Magyarországnak  északi  ré- 
sze egészen  birtokában  lévén,  hivei  arra  ösztönözték,  hogy  ko- 
ronáztassa meg  magát.  Ettől  a  lépéstől  azohban  félt,  mert  nem 
ismerte  a  szultán  erre  vonatkozó  véleményét.  Mielőtt  tehát  e 
kérdésben  határozott  volna,  ezt  akarta  megismerni.  A  szul- 
tán nem  ellenezte  megkoronáztatás.át,  de  kijelentette,  hogy 
akkor  Erdélyt  elveszi.  Bethlen  ezután  egy  időre  felhagyott  e 
messzemenő  tervekkel,  de  hogy  nem  ejtette  el,  azt  mutatják  a 
csehekkel  szemben  Ausztriára,  Stájerországra,  Karinthiára 
és  Krajnára  nézve  támasztott  igényei.  Ezek  az  igények  csak- 
hamar tárgytalanokká  váltak  Ferdinándnak  a  csehek  felett 
aratott  győzelmeivel  s  a  közte  és  Bethlen  között  létrejött  fegy- 
verszünettel. 

Bethlen  elhagyta  szövetségeseit.  Miért?  Talán  az  igért 
tiz  magyar  megyéért,  a  birodalmi  hercegségért,  a,  százezer 
aranyért,  vagy  más  okért,  ki  merné  a  magyar  történelem  ez 


185 


alakját  is  emberi  gyengeségekkel  megvádolni?  Csak  annyit 
tudunk,  hogy  a  csehek  e  közben  300.000  magyar  forint  se- 
gitséget  Ígértek  neki  s  hogy  erre  Bethlen  uj  szövetséget  kö- 
tött velük.  A  cseh  királytól  annak  fejében,  hogy  nem  kötött 
külön  békét  a  Habsburgokkal,  100.000  frt  külön  tiszteletdijat 
erőszakolt  ki  a  maga  részére. 

Csakhamar  ugy  kezdett  gazdálkodni,  mint  a  hogyan  a 
régi  magyar  királyok  szoktak  volt  gazdálkodni.  Ujabb  or- 
szággyűlést hirdetett  Besztercebányára,  a  hol  az  egyház  min- 
den javait  szekularizálták.  E  javakat  szétosztogatta  hivei 
közt.  Adókat  vetett  ki,  de  hiveit  ezek  fizetése  alól  felmentette. 
Egyiket  valamely  cimen,  a  másikat  cim  nélkül.  A  nádornak  az 
volt  a  fizetése,  hogy  nem  fizetett  adót.  Thurzó  azért  nem  fize- 
tett adót,  mert  szolgálataival  erre  érdemeket  szerzett.  Fele- 
ségét azért  mentette  fel  az  adó  alól,  mert  kedveskedni  akart 
neki  evvel  s  másokat,  mert  meg  akarta  ajándékozni.  A  fel 
nem  mentettek  azonban  szintén  nem.  fizettek  és  erőszakkal 
nem  volt  tanácsos  adót  behajtani,  mert  ez  veszélyeztette  a  hű- 
séget. 

így  aztán  nem  lett  volna  pénze,  ha  cseh  szövetségesei 
nem  adtak  volna.  Ez  annyira  felbátorította,  hogy  mikor 
most  a  besztercebányai  országgyűlésen,  melyen  a  dunántú- 
liak egészen  hiá.nyoztak,  királlyá  választották,  elfogadta  a 
választást.  A  koronázást  azonban  olhalasztota  akkorra,  a 
mikor  hatalmában  egészen  biztos  lesz.  Ezt  nagyon  okosan 
tette,  mert  bár  ő  egészen  Lakompakig,  Eszterházy  váráig  le- 
vonult a  Dunántúlon,  mégis,  a  mikor  a  cseheket  a  fehérhegyi 
csatában  megverték,  akkor  az  ő  erejének  tekintélyes  része  is 
elveszett,  mert  ez  abból  állott,  hogy  a  királyt  két  oldalról  egy- 
szerre támadták.  Nagy  eredményeket  a  magyar  sere^-o-el  kü- 
lönben sem  lehetett  elérni,  mert  a  sereg  egy  része  az  ősz  felé 
kezdett  magától  haza  indulni  és  semmiképen  sem  volt  a  tá- 
borban tartható. 

A  csehek  veresége  után  azonnal  megindultak  a  béke- 
tárgyalások. Ferdinánd  legelőször  is  Bethlent  személyesen 
akarta  megnyerni.  Előbb  200.000  frtot  igért  neki,  aztán 
300.000-t  s  két  sziléziai  hercegséget,  később  az  utóbbiak  he- 
lyett  Szabolcs,   Szatmár  s  Ugocsa  megyét,  ezekhez     hozzá- 


186 


Ígérte  még  Bcreget  is.  Az  alkudozások  folyamán  még  ezek- 
hez ráígérték  Munkácsot  300.000  frt  erejéig  való  beírással  és 
a  birodalmi  hercegi  címet,  melyek  ellenében  le  kellett  mon- 
dania a  királyi  címről.  Bethlen  azt  remélte,  hogy  a  török 
Ferdinánd  ellen  nagyobb  sikereket  fog  a  harctéren  elérni  s 
ezért  húzta  az  alkudozásokat.  Azonban  ez  a  halogatás  csakha- 
mar az  ö  kára  lett,  mert  az  urak  kezdtek  elszakadni  tőle.  Elő- 
ször Eszterházy  Dániel,  majd  Pálffy,  Bosnyák,  Balassa  Péter, 
Cobor  léptek  Ferdinánddal  érintkezésbe  s  szakadtak  el.  Eze- 
ket csakhamar  követték:  Forgách  a  nádor,  Apponyi,  sőt  Pé- 
chy,  Bethlen  saját  kancellárja  is.  Erre  Bethlen  megijedt  s 
újra  elkezdte  az  ellenségeskedést.  Miután  azonban  a  külföl- 
dön a  Habsburgok  helyzete  nagyon  javult,  nemsokára  me- 
gint az  alkudozás  terén  próbál  szerencsét.  Wienben  nem 
voltak  egészen  tisztában  a  helyzettel  és  azt  tartották,  hogy 
Bethlen  személyes  igényei  nagyobbak,  mint  a  melyeket  a 
Ferdinánd  ajánlatai  kielégítenek.  Ezért  az  ujabb  alkudozá- 
sokkor még  külön  100.000  frtot  ígértek  neki  s  évenkint 
50.000  frtot  az  átengedett  várak  feníaríására,  továbbá 
Ecsed  várát  és  hét  megyét.  Ezen  az  alapon  létre  is  jött  a 
níkolsburgí  béke,  melyben  Bethlen  a  maga  részéről  m.egígér- 
te,  hogy  az  elfoglalt  egyházi  birtokokat  ki  fogja  adni.  A 
katholíkusok  Erdélyben  és  a  kapcsolt  részeken  vallásszabad- 
ságot nyernek,  a  közügyekben  pedig  megmarad  a  törvényes 
állapot. 

A  níkolsburgi  béke  sok  anyagi  kérdést  hagyott  elinté- 
zetlenül. Ezért  az  1622-iki  országgyűlés  nagyon  izgatott  han- 
gulatban folyt  le.  Először  is  nádort  választottak.  A  katholi- 
kus  Forgách  halála  folytán  megüresedett  széket  a  protestáns 
Thurzóval  töltötték  be.  Ezúttal  választottak  utoljára  protes- 
táns nádort.  Ezután  következett  a  birtokok  kérdésének  rende- 
zése. A  níkolsburgi  béke  S2  érint  ugyanis  a  birtokokat  azoktól, 
a  kik  pénzt  adtak  értük,  kártérítés  mellett  veszik  el.  Az  or- 
szággyűlés azonban  azt  mondta  ki,  hogy  a  birtokok  vissza- 
adandók,  de  a  kárpótlásról  majd  a  jövő  orszáf^-yülés  fog 
határozni.  Ezt  a  határozatot  a  főpapok  javaslatára  hozták 
és  az  uj  nádor  támogatta.  A  főpapoknak  csak  a  birtokok 
visszavétele  volt  sürgős,  de  nem  a  kárpótlás.  Thurzónak  sem 
volt  ez  az  ügy  sürgős,  mert  neki  még  az  országgyűlés  előtt 


187 


kifizette  Pázmány  Péter  azt  a  15.000  tallért,  a  melynek  ere- 
jéig a  turóci  prépostság  neki  be  volt  irva.  Bethlen  a  nikols- 
burgi  béke  ilyen  magyarázata  ellen  rögtön  felemelte  szavát 
és  saját  níegyéiben  nem.  is  engedte  az  országgyűlés  határo- 
zatait végrehajtani. 

A  nikolsbiirgi  béke  ép  igy  kétségeket  hagyott  a  kato- 
nai kérdések  tekintetében  is.  A  mióta  Habsburgok  uralkod- 
tak Magyarországon,  ez  a  kérdés  mindig  egyenetlenség  szü- 
lője volt.  A  magyarok  szempontjából  ez  kenyérkérdés,  mert 
ha  ök  vannak  a  várakban,  akkor  ök  keresnek,  ha  pedig  a  né- 
metek, akkor  azok.  A  király  szempontjából  e  kérdés  nem 
csak  a  hatalom  kérdése,  hanem  az  örökös  tartományokkal 
való  békét  is  jelentette,  m^ert  ezek  csak  ugy  akartak  pénzt 
adni  Magyarország  védelmére,  ha  az  ö  fiaik  vannak  a  várak- 
ban. Ferdinánd  az  országgyűlésen  akarta  ezt  a  kérdést  elin- 
tézni. A  rendek  nem  akartak  engedni.  Thurzó  most  elérke- 
zettnek látta  az  időt,  hogy  Bethlenhez  való  csatlakozását  ex- 
piálja.  Miután  az  udvarnak  nagyon  kedves  lett  volna  ebben 
az  ügyben  egy  országgyűlési  határozat,  ezt  ki  akarta  kény- 
szeríteni. Az  országgyűlés  termének  ajtait  bezáratta  és  kije- 
lentette, hogy  addig  nem  engedi  el  az  országgyűlés  tagjait,  a 
mig  nem  ugy  határoznak,  mint  a  hogy  ö  akarja.  Az  ország- 
gyűlés azonban  nem  engedett  s  igy  ez  érdemeket  Thurzó  még 
sem  szerezhette  meg. 

Ferdinánd  a  Bethlennel  szemben  tett  Ígéreteit  nem  tar- 
totta meg,  nevezetesen  nem  küldte  el  az  50.000  frt  évi  segélyt. 
Bethlen  ezt  szívesen  elnézte  volna,  ha  Ferdinánd  neki  adja 
egyik  leányát.  Erre  azonban  a  király  nem  volt  hajlandó. 
Bethlen  tehát  megint  fegyvert  fogott.  Ferdinánd  azt  hozta 
fel  vele  szemben,  hogy  ö  sem  tartotta  meg  a  szavát,  mert  ki- 
rálynak címeztette  magát  és  nem  fizette  ki  azt  az  összeget, 
mellyel  özv.  Thurzó  Györgynének  tartozik.  Ez  a  háború  rö- 
vidö  idő  múlva  véget  ér  s  a  bécsi  békében  szabályozzák  a 
köztük  fonforgoti  differenciákat.  Ebben  a  békében  csak  a  ki- 
rály s  a  fejedelemről  van  szó,  a  rendek  egyáltalában  nem  sze- 
repelnek. Bethlen  lemond  a  sziléziai  hercegségről  s  megelég- 
szik évi  30.000  frt  segítséggel.  Viszont  örök  jogon  kapja 
Ecsedet,  Felső-  és  Nagybányát. 

A    királynak    és    fejedelemnek    ez    a    folytonos    nui- 


188 


gánügyeik  miatti  háborúskodása  nagyon  innyére  volt 
a  szultánnak,  a  ki  avval  fejezte  ki  elégedettségét, 
hogy  Bethlennek  ismételten  elengedte  az  évi  adót,  majd 
pedig  állandóan  leszállitotta  évi  10.000  forintra.  Az 
1624-iki  békekötés  sem  hozott  békét,  mert  Bethlen,  a  ki- 
nek nem  kellett  a  töröktől  aggódnia  már  a  következő  évben 
megint  megtámadja  Magyarországot.  Tagja  lett  a  Habsbur- 
gok ellen  alakult  nagy  szövetségnek.  A  két  évig  húzódó  há- 
ború alatt  a  magyar  urak  közül  megint  nagyon  sokan  csat- 
lakoztak hozzá,  mert  a  birtokügyek  rendezetlensége  miatt 
nagyon  sok  elégedetlen  volt.  Bethlenre  nézve  azonban  ez  a 
két  éves  háború  nemi  csak  hogy  nem  járt  ered- 
ménnyel, hanem  a  háború  végével  m.ég  a  30.000  frt  évi  se- 
gélyről is  le  kellett  mondania,  melyet  a  bécsi  béke  megha- 
gyott volt  neki.  Bethlenre  nézve  ez  annál  érzékenyebb  vesz- 
teség, mert  a  pénz  elhatározásainál  igen  nagy  szerepet  ját- 
szott. Összetudta  pl.  lelkiismeretével  egyeztetni  azt,  hogy 
az  európai  szövetségesek  neki  240.000  tallért  adjanak  azért* 
hogy  megakadályozza  a  király  és  a  török  közti  békekötést. 
Erre  az  összegre  aztán  előre  felvett  30.000  tallért  olyan  idő- 
ben, a  mikor  már  tudta,  hogy  a  szőnyi  béke  megköttetett. 

Történelmünk  egyik  igen  nevezetes  korszaka  záródik  le 
Bethlennek  nemsokára  ezután  bekövetkezett  halálával.  Ez  a 
korszak  is,  mig  egyrészt  igazolja  azt  az  állítást,  hogy  Er- 
dély tulajdonképen  nem  szakadt  el  Magyarországtól,  más- 
részt igazolja  azt,  hogy  az  erdélyi  fejedelemség  volt  a  ma- 
gyarországi nagybirtok  hatalmának  megőrzője.  Ezzel  a  kor- 
szakkal ez  a  szerepe  azonban  nem  múlik  el,  csakhogy  ebben 
jobban  kiemelkedik.  A  következő  korszakban  is  épugy,  mint 
az  előző  korszakban  meg  van  ez  a  szerepe,  csakhogy  más, 
jobban  érvényesülő  szerepek  háttérbe  szorítják  ezt  és  ezért 
ezt  általános  jellegként  kiemelni,  a  jellegzetesebbek  mellett 
m.ár  nem  indokolt. 

5.  A  legnagijohh  vagyon,  mint  a  fejedelmi  hatalom 
7neg szerzésének  alapja. 

Bethlen  igen  nagy  vaevon  ura,  a  mikor  a  fejede- 
lemséget elnyeri,  de  az  utána  következő  Rákócy  család  már 
olyan  nagy  vagyon  ura,  hogy  vele  szemben  más  fejedelem- 
jelölt számításba  sem  jöhetett.  Rákócy  György  ugyanis,  mint 


189 


tudjuk,  egyike  az  ország  legnagyobb  vagyonú  urainak,  a  ki 
az  ország  ügyeibe  akkor  is  befolyást  gyakorolt  volna,  ha  erre 
nem  is  lett  volna  különös  rátermettsége.  Rákócyval  szemben  te- 
hát Bethlen  özvegye,  Brandenburgi  Katalin  és  a  melléje  rendelt 
kormányzó,  Bethlen  István,  nem  sokáig  tarthatta  meg  a  ha- 
talmat, A  fejedelem  nem  látta  el  őket  elég  vagyonnal  arra, 
hogy  az  országos  hatalmat  általa  megtarthassák.  Alig  lépett 
a  fejedelemségbe  Brandenburgi  Katalin,  azonnal  jelentkez- 
tek régi  és  uj  aspiránsok.  A  kisebb  jelentőségűek  közül  első- 
sorban Csáky  és  Korniss  s  rajtuk  kívül  jelentkezett  Eszter- 
házy  Pál  is.  A  sok  jelentkező  csak  Rákócy  helyzetét  könnyí- 
tette. A  mikor  aztán  Eszterházy  seregét,  mellyel  ez  a  hatal- 
mat már  megválasztása  után  ki  akarta  a  kezéből  csavarni, 
megverte,  többi  ellenfelei  már  nem  okozhattak  bajt  s  igy  rö- 
vid időn  belül  megerősödött  a  fejedelemségben.  Ezt  különben 
a  magyar  urak  egyrésze  is  elősegítette,  a  kik  Wesselényivel 
élükön  rögtön  az  ő  jelöltségét  támogatták,  „mert  a  fejede- 
lemség legerősebb  várai  az  ő  kezén  voltak." 

Rákócy  okos  dinasztikus  politikát  kezdett.  Nem  adott 
alkalmat  az  uraknak,  hogy  vagyonukat  tulságig  gyarapít- 
sák. Evvel  a  legnagyobb  érctől  fosztotta  meg  az  uralomra 
törekvőket.  Az  elégedetlenkedőkkel  lázadók  módjára  végzett. 
Tudta,  hogy  hatalma  állandóságát  leginkább  a  külföldi  fe- 
jedelmekkel való  szövetség  biztosithatja,  ezért  állandó  össze- 
köttetést tartott  ugy  Velencével,  mint  Franciaországgal,  Az 
utóbbival  való  szövetséget  nagyon  jól  tudta  hasznosítani, 
mert  pénzsegélyt  eszközölt  ki  magának. 

Hatalmának  legfőbb  akadályát  a  Habsburgok  uralmá- 
ban látta  s  ezért  a  magyar  urak  hívása  nélkül  is  megtámadta 
őket.  Okot  e  korban  erre  nem  is  kerestek.  1643-ban  Rákócy 
betört  Magyarországba.  E  támadástól  azt  remélte,  hogy 
ugyanekkor  a  külföld  segítségére  fog  sietni,  de  ebben  a  felte- 
vésben csalódott.  Ezért  1645-ben  szívesen  belement  a  békébe, 
melyet  aztán  Linzben  végleg  meg  is  kötöttek.  Rákócyra  nézve 
ez  a  béke  igen  nagy  előnyökkel  járt.  Tulajdonul  kapta  To- 
kajt, Tarcalt,  Regécet,  Szatmárt  és  Szabolcsot;  a  tokaji  hét 
szőlőt,  Ecsedet,  Nagy-  és  Felsőbányát  örökjogon,  valamint  a 
hét  magyar  megyét.  A  király  pedig  megígérte,  hogy  az  1608. 


190 


koronázás  előtti  I.  t.-c.-t  megtartja  és  a  sérelmeket  orvosolni 
fogja. 

Láttuk  már,  hogy  Bethlen  Gábor  mint  magyar  nagy- 
birtokos a  királynak  alattvalója  volt,  a  ki  e  minőségében 
avatkozott  a  magyar  ügyekbe.  A  Rákócy-család  is,  mint 
szintén  láttuk,  Magyarországon  volt  nagybirtokos  és  innen 
került  az  erdélyi  fejedelmi  székbe.  Rákócy  György  is  megtar- 
totta magyar  birtokait,  sőt  a  linzi  bekében  még  azokon  kivül 
ujakat  kapott,  A  fejedelem  tehát  magyar  birtokai  révén  alatt- 
valója a  magyar  királynak.  Bethlen  azért  maradt  a  király 
alattvalója,  mert  mint  magyar  ur  könnyebben  vélte  a  ma- 
gyar koronát  megszerezhetni.  Ettől  a  gondolattól  egyik  m.a- 
gyar  ur  sem  állott  távol,  tehát  feltehetjük,  hogy  Rákócy  sem. 

I.  Rákócy  György  nem  sokáig  élvezhette  a  hatalmat, 
mert  csakhamar  meghal.  Fia,  kit  még  apja  életében  megvá- 
lasztottak a  fejedelemségre,  miután  nem  látta  módját  a  ma- 
gyar korona  megszerzésének,  a  lengyel  korona  megszerzé- 
sére fordította  minden  igyekezetét.  Ennek  elérése  nem  is 
lett  volna  nehéz.  Atyjától  150  négyszögmértföld  kiterjedésű 
birtokot  és  10  milliónyi  ingót  örökölt.  Az  volt  azonban  a  baj, 
hogy  nemcsak  a  királyi  koronát,  hanem  kincseit  is  nagyon 
szerette.  így  aztán,  mint  minden  határozatlan  ember,  el- 
vesztette a  kincseket  is  és  a  koronát  sem  sikerült  megsze- 
reznie. Pedig  a  lengyel  korona  megszerzésének  gondolata 
nagyon  tetszett  s  „minden  jó  nemes  legény  azt  hitte,  hogy  va- 
lami nagyobb  lengyel  nemesi  rang  vagy  valami  lengyel 
donatioról  szóló  okirat  már  a  tarsolyában  ropog."  Ezért 
fordultak  el  olyan  csalódottan  Rákócy  Györgytől  a  leng^^el 
kudarc  után  s  ezért  nyerte  el  Rhédey  olyan  könnyen  a  feje- 
delem^séget.  Csakhogy  Rákócynak  megmaradt  a  roppant 
kiterjedésű  (2  millió  hold)  ingatlan  vagyona,  mely  a  tiz 
millió  nélkül  is  hatahnat  jelentett. 

Ebben  a  fejedelmi  székért  folyó  küzdelemben  Rákócy- 
nak nagy  hátrányára  volt  az  a  körülmény,  hogy  a  fejede- 
lem és  az  ország  vagyona  nem  volt  egymástól  elválasztva. 
A  fejedelemség  szükségleteit  ugyanis  épugy  a  magánvagyo- 
nából  fedezte  a  fejedelem,  mint  a  hogy  a  saját  szükségleteit 
az  országéból.     Miután  a  kétféle   vagyon  még  nincs  elvá- 


191 


lasztva,  országos  számadás  még  nem  szokásos,  mert  ha 
hiány  volt  az  ország  számadásaiban,  azt  úgyis  a  fejede- 
lemnek kellett  pótolnia.  Ezért  nem  találunk  erélyes  intézke- 
déseket az  erdélyi  törvénycikkekben  az  országos  vagyon  te- 
kintetében. A  fejedelemnek  1615  óta  ugyanis  nem  volt  szabad  az 
országos  javakat  eladományozni,  csak  bizonyos  összeg  ere- 
jéig beirni.  Most  aztán  egyszerre  elkezdtek  az  országos  ja- 
vakkal törődni;  1657-ben  kimondja  az  országgyűlés,  hogy 
az  összes  1588  óta  adományozott  birtokokat  visszaveszik. 
Ezért  összeírják  a  kincstári  birtokokat,  mely  alkalommal 
608  falut,  29  falurészt,  18  tanyát  jelölnek  meg  kincstári  bir- 
tokként az  összeírok. 

Erdélyhez  hasonlóan  Magyarországon  is  még  egészen 
a  király  kötelességének  tekintik  az  ország  szükségleteinek 
ellátását.  De  Magyarországon  mégis  más  a  kezelés  azért,  mert 
bürokraták  végzik.  A  folytonos  előre  nem  látható  és  ki  nem 
számitható  kiadás  azonban  ennek  a  rendszerét  is  megron- 
totta, ugy  hogy  Lipót  alatt  a  kezelők  kezéhez  nagy  vagyo- 
nok tapadtak.  Az  állam  pénzéből  lett  dúsgazdaggá  Portia 
herceg,  Auersberg  János  herceg,  Lobkovitz  János  herceg, 
Sinzendorf  Lajoá  ,gróf.  Lipót  csak  az  utóbbit  állította  bíró- 
ság elé,  a  hol  197.000  frt  elsikkasztását  be  is  ismerte.  Bizo- 
nyos azonban,  hogy  többet  sikkasztott.  Ezen  a  bajon  a  ma- 
gyar urak  nem  segíthettek,  mert  ha  ők  kezelték  a  pénzt,  ak- 
kor, amint  láttuk,  ők  is  hasonlóan  jártak  el. 

Az  erdélyi  állami  gazdálkodás  csak  módjai  tekinteté- 
ben különbözött  a  magyartól.  A  minden  felett  rendelkező 
fejedelem  intézkedett  ebben  is.  Épen  ezért  állhatott  meg  a 
fejedelmi  székben  csak  nagy  vagyonú  ur  és  kellett  elbuknia 
az  laránylag  szegény  embernek.  Rhédey  nem  volt  elég  gaz- 
dag arra,  hogy  a  fejedelem  részéről  elvárt  kötelességeket 
teljesíteni  tudta  volna.  Annál  kevésbbé  arra,  hogy  Rákócy 
Györgyöt  megbuktassa.  A  török  udvar  legfőbb  urait,  mint  e 
korban  minden  udvaréit,  mind  meg  lehetett  vásárolni.  így 
érthető  aztán  az,  hogy  akkor,  mikor  azt  mondja  a  szultán, 
hogy  Rákócy-családbelit  sohasem  fog  a  trónon  tűrni, 
megerősíti  Rákócy  fiának  fejedelemmé  választását.  Gyenge- 


192 


ségének  tudatában  végre  js  Rhédey  volt  kénytelen  Rákócy 
fiát  a  fejedelmi  székbe  visszaültetni. 

A  török  szultán  azonban  ekkor  megint  mást  gondolt  és 
Rákócyt  nem  akarta  a  fejedelmi  széken  megtűrni.  Sereggel 
jött  Erdélybe  s  megverte  Rákócyt  és  Barcsayt  ültette  a  feje- 
delmi székbe.  Az  uj  fejedelem  csakhamar  belátta,  hogy  Rá- 
kócy ellen  nem  tud  megállani  és  ezért  kijelentette,  hogy  ö 
azonnal  átengedi  neki  a  fejedelmi  széket,  mihelyt  a  törököt  ki- 
békíti. A  török  500.000  tallér  hadi  sarcot  vetett  Erdélyre  és 
követelte,  hogy  ennek  megfizetése  céljából  foglalják  le  Rá- 
kócynak  Erdélyben  levő  és  6 — 7000  embert  ellátó  birtokait. 
Barcsay  ezt  nem  merte  megtenni.  Rákócynak  ugyanis  Ma- 
gyarországon még  tekintélyesebb  birtokai  voltak  s  ezek  ré- 
vén független  volt  az  erdélyi  fejedelemtől,  a  ki  épen  ezért 
félt  tőle  és  nem  merte  a  török  biztatására  sem  Rákócy  bir- 
tokait lefoglalni. 

Barcsayval  azonban  épen  ezért  a  török  is  könnyebben 
végzett,  úgyhogy  mikor  1659-ben  százezer  tallért  küldött  a 
sarcra,  a  török  ebből  csak  5000  tallért  számolt  el  ezen  a  ci- 
men,  a  többit  pedig  más  elmeken  számolta  el.  így  aztán 
Barcsaynak  végül  nem  maradt  más  kibúvója,  mint  a  Rá- 
kócy-javak.  Mikor  javainak  lefoglalását  Rákócy  meghal- 
lotta, azonnal  betört  Erdélybe.  Csakhamar  az  egész  ország 
birtokába  került.  A  török  ezt  azonban  nem  tűrte  és  ismétel- 
ten betört  az  országba  és  végig  pusztította.  Végül  Rákócy 
a  fenesi  ütközetben  megsebesül  és  1660-ban  április  18-án 
meghal. 

Rákócy  klasszikus  példája  a  góliátbirtok  önmagában 
rejlő  erejének.  Állítólag  250.000  embert  veszített  miatta  Er- 
dély és  ö  mégis  végig  kitartott  és  a  fejedelemségről  nem 
mondott  le.  Nagy  vagyona  a  lengyel  korona  megszerzésére 
ösztönözte  s  e  miatt  a  már  megszerzett  uralmat  is  elvesz- 
tette. De  ezt  a  hatalmat  nem  engedte  ki  könnyen  a  kezéből. 
Viszont  a  szegény  Barcsay  akkor  sem  tudott  a  hatalomban 
békében  megmaradni,  mikor  nagy  ellenfele  meghalt.  Csak- 
hamar ellenjelöltje  akadt  Kemény  János  személyében,  a  ki 
már  Rákócy  életében  foglalkozott  a  fejedelemség  megszer- 
zésének gondolatával.  Sikerül  is  magát  megválasztatni  és  Bar- 
csayt három  fivérével  együtt  megöletni.  Ezután  a  katholiku- 


193 


sok  védőjének  adva  ki  magát,  Wienben  keres  támogatáát. 
E  miatt  a  török  haragudott  meg  és  Apaffyt  nevezte  ki  feje- 
delemmé, A  wieni  udvar  Kemény  érdekében  sereget  küld. 
Ezt  a  török  megveri,  majd  a  mikor  a  következő  évben  újra 
Erdélyre  támad  a  török  sereg,  a  királyi  had  is  újra  meg- 
jelenik. Ekkor  azonban  Kemény  elesik.  Fia  próbál  ugyan 
szerencsét,  de  az  udvar  kibékül  a  törökkel  és  igy  támoga- 
tásra nem  találván,  félre  áll. 

A  királyi  részeken  ez  alatt  tovább  folyt  a  katholizálás 
és  a  nagybirtokosok  háttérbe  szorítása.  A  század  második 
felében  már  Erdély  sem  képviselte  azt  a  hatalmat,  melyet 
a  múltban.  A  török  rövidlátás  megtette  azt  a  szivességet  a 
királynak,  hogy  hiúságból  tönkretette  Erdélyt,  holott  ez  volt 
a  Habsburgok  hatalmának  ellensúlyozója  Magyarországon. 
Ha  Erdély  ereje  nem  segiti  a  törököt,  akkor  a  Habsburgok 
félelmetes  ellenféllé  lesznek  a  törökre  nézve,  a  kinek  nap- 
jai meg  vannak  számlálva  Magyarországon.  Pedig  a 
Habsburgok  ereje  különben  is  folyton  gyarapodott.  Az  örö- 
kös tartományok  mind  több  s  több  csapatot  voltak  képesek 
adni,  úgyhogy  a  császár  a  török  és  Erdély  ellen  egyszerre 
tudott  már  eredményes  hadjáratot  vezetni.  A  külföldről 
behozott  csapatok  azonban  ugy  viselkedtek,  mintha  ellenség 
földjén  lettek  volna  és  igy  nem  sok  rokonszenvet  tudtak  ki- 
váltani. Szatmármegye  pl.  1660-ban  panaszolja,  hogy  a  né- 
met katonák  ott  egy  év  alatt  31.312  frt  kárt  okoztak.  A  ka- 
tonaság nem  kapta  meg  rendesen  a  zsoldját,  kénytelen  volt 
megélhetése  biztositása  céljából  rabolni,  a  vezérek  ezt  azonban 
elnézték,  mert  a  rablásból  őket  is  illette  rész.  Az  idegen  ka- 
tonák száma  folyton  szaporodott  és  evvel  a  király  hatalma 
növekedett.  Ez  által  aztán  a  katonaság  eltávolításának  kér- 
dése az  alsó  osztályok  kívánságává  is  lett  s  evvel  egy  uj 
nemzeti  színezetű  kérdés  került  előtérbe. 

A  magyar  urak  ezt  az  általános  idegenellenes  hangu- 
latot a  maguk  javára  akarták  kihasználni.  Mindenben  kifo- 
gásolták Montecuccoli  fővezér  eljárását.  Az  osztrák  főve- 
zér viszont  azt  tartotta,  hogy  a  magyar  ui-ak  nom  értenek 
a  soregek  vezetéséhez.  Ennek  következtében  egymástól  elide- 
genedtek s  nem  érhették  el  azt  az  eredményt,  melyet  egyet- 

A  K  (I  s  I  o  11 ;    Xas'vbiitoU.  ''^ 


194 


értéssel  elérhettek  volna.  Különösen  a  Zrinyi-testvérek  vol- 
tak elégedetlenek.  Zrínyiek  ugyanis  nem  sokat  törődtek  az- 
zal, hogy  béke  vagy  háború  van-e  s  folytonosan  támadták 
a  törököt  ugy,  mint  a  hogy  az  másfél  század  óta  folyton 
szokás  volt.  A  császári  vezérek  ezt  nem  jó  szemmel  nézték, 
mert  e  miatt  ök  is  mindig  ki  voltak  téve  a  támadásoknak, 
a  mi  sok  felesleges  erőt  igényelt.  Zrinyi  Miklóst  folytonos 
támadásai  miatt  persze  a  török  aztán  hasonlóképen  nyugta- 
lanította, a  ki  ezért  Muraközi  birtokait  megvédendő,  egy 
várat  épített.  A  török  a  békeszerződés  értelmében  követelte 
a  vár  lerombolását.  A  fővezér  azonban  hiába  hívta  fel  Zrí- 
nyit, ez  a  várat  nem  akarta  lerombolni.  Az  udvar  erre  avval 
fenyegetődzött,  hogy  kiadja  Zrínyit  a  töröknek.  A  török  az 
ügy  elintézésére  nem  sokat  várva  s  ezt  ürügyül  használva, 
1663-ban  nagy  sereggel  jött  az  országba  és  elfoglalta  Ér- 
sekújvárt. E  hadjárat  megindulásakor  az  udvar  Zrinyi 
Miklóst  eltiltotta  minden  hadi  ténytől,  mert  hire  volt,  hogy 
azért  vágyik  hadi  dicsőségre,  mivel  király  akar  lenni.  A 
nemességet  nem  kellett  eltiltani,  az  nem  tett  semmit,  pedig 
az  udvar  szerette  volna,  hogy  a  török  ellen  tegyen  valamit. 
Az  ország  nagyon  elő  volt  megint  készítve  a  lázon- 
gásra. Ezt  a  török  is  észlelhette,  mert  az  érsekújvári  tábor- 
ba rendelte  Apaffyt  és  egy  felhívást  adatott  ki  vele,  melyben 
felszólítja  az  országot,  hogy  szakadjon  el  a  Habsburgoktól 
és  alakítson  külön  fejedelemséget.  A  magyar  urak  azonban 
tisztában  voltak  avval,  hogy  a  saját  hatalmukat  így  vissza 
nem  szerezhetik.  Ezért  nem  is  mozdultak,  sőt  a  mikor  a  wíeni 
udvar  sereg  gyűjtésére  határozta  el  magát,  szívesen  álltak 
a  király  rendelkezésére.  Dacára  ennek  a  jóakaratnak,  a 
magyar  urak  és  az  osztrák  vezérek  között  az  összegyűlt  se- 
regben összeütközések  keletkeztek.  A  császári  vezérek  kép- 
zett katonák,  a  magyar  urak  pedig  hosszura  és  birtokra  vá- 
gyó kapitányok  voltak.  Ezek  nem  érthették  egymást.  Gerilla- 
harcmodorukkal a  magyarok  nagyon  sokat  tudtak  ugyan  a 
töröknek  ártani,  de  a  törököt  az  országból  ilyen  harcmo- 
dorral kiverni  sohasem  lehetett  volna.  Ennek  aztán  az  lett 
a  következménye,  hogy  a  magyar  urak  és  az  osztrák  vezé- 
rek csakhamar  egészen  külön  működtek.  Zrínyi,  Batthyáni 


195 


Pál,  Eszterházy  Pál  és  Draskovich  János  Montecuccolitól 
elváltak  és  egymással  szövetkezve,  saját  felelősségükre  vi- 
seltek a  török  ellen  háborút.  Utóbb  Hohenlohe  osztrák  ur  is 
csatlakozott,  akivel  aztán  a  tél  folyamán  felégették  Bara- 
nyavárt, Pécset  és  a  Szerémséget  Eszéktől  Babocsáig.  Ez- 
után összevesztek  egymással,  mire  haza  mentek.  Tavaszig 
megint  összebékültek  s  ekkor  Kanizsát  vették  ostrom  alá. 
Itt  megint  összevesztek,  mire  Zrinyit  és  Hohenlohét  kivéve, 
a  többi  haza  ment.  Erre  az  utóbbiak  Zrinyiujvárba  vonul- 
tak. Montecuccoli  ekkor  hozzájuk  csatlakozott,  de  itt  Zrinyi 
és  ö  annyira  összevesztek,  hogy  kardot  fogtak  egymásra. 
Zrinyiujvár  elesett. 

Zrinyi  ezt  megelőzőleg  is,  most  még  inkább,  rossz  ve- 
zérnek tartotta  Montecuccolit  és  már  más  alkalommal  is  el 
akart  menni  Wienbe,  hogy  kérje,  miszerint  a  fővezérséget 
bizzák  ö  rá.  Most,  hogy  Zrinyiujvár  elesett,  csak  annál  job- 
ban el  volt  keseredve  és  most  sietett  az  udvarhoz,  hogy  kí- 
vánságait és  terveit  ott  előterjessze.  Az  utca  nagy  tünteté- 
seket rendezett  Zrinyi  mellett,  de  a  király  elé  csak  nem  tu- 
dott jutni.  így  várakozással  múlt  el  az  idő  s  Zrinyi  nem  ve- 
hetett részt  a  hadjáratban.  Közben  azonban  Montecuccoli 
egy  nálánál  tekintélyesebb  sereget  megvervén  Szt.-Gotthard- 
nál,  a  rokonszenv  feléje  fordult. 

A  magyar  urak  Zrínyihez  hasonlóan  azt  hitték,  hogy 
egy  bravourral  el  lehet  dönteni  a  háború  sorsát.  Rákócy 
László  pl.  seregével  rajta  ütött  Nagyváradon  és  azt  remélte, 
hogy  váratlan  támadással  el  fogja  foglalhatni.  Persze  rajta 
vesztett.  Az  események  nem  győzték  meg  a  magyar  urakat 
arról,  hogy  a  császári  vezérek  jobb  taktikusok,  mint  ők.  A 
szt.-gotthardi  csatáig  a  magyar  urak  a  háborúhoz  semmi 
kedvet  sem  mutattak;  most,  mikor  a  béketárgyalások  elkez- 
dődtek, egyszerre  a  háború  folytatása  mellett  foglaltak  ál- 
lást. Ez  azonban  könnyen  érthető,  ha  tudjuk,  hogy  a  vas- 
vári béke  pontjai  az  urakat  igen  érzékenyen  kárositották. 
A  megállapított  határok  következtében  igen  sokan  nem  ju- 
tottak a  remélt  birtokhoz,  sőt  sokan  azt  is  elvesztették,  a  mit 
már  eddig  is  birtak.  Az  esztergomi  érseknek  Érsekújvár 
körül  óriási  birtokai  vesztek  el;  Zrínyinek,  Battyáninak  és 

13* 


196 


Eszterházynak  a  Dunántúl;  a  kisebb  birtokosokat  nem  szá- 
mítva, akikkel  nem  sokat  törődtek. 

Az  udvar  látva  az  elkeseredést,  az  elégedetlenek  kár- 
pótlásáról gondoskodott.  Az  esztergomi  érsek  évi  6000  tal- 
lért, Zrinyi  Péter  a  károlyvárosi,  Eszterházy  Pál  a  bánya- 
vidéki, Wesselényi  nádor  a  kassai  főkapitányságot  kapta 
kárpótlásul.  Nádasdy  elhallgattatására  elég  volt  üresedés 
esetére  a  nádorságot  megigérni. 

A  nagybirtokosok  érdekét  a  vasvári  béke  is  eléggé 
szem  előtt  tartotta,  akkor  a  mikor  kimondotta,  hogy  5000 
embernél  kev'esebb  emberrel  való  beütés  nem  békeszegés. 
Evvel  tulajdonképen  jogot  nyertek  az  urak  arra,  hogy  az 
ellenséges  szomszédjukkal  való  ügyeiket  maguk  intézhes- 
sék el.  Ez  nagyon  kedvükre  való  pontja  volt  a  vasvári  béke- 
szerződésnek. 

A  török  és  a  magyar  urak  ellen  Erdélyben  és  Magyar- 
országon egyszerre  felvett  küzdelem  az  urak  függetlenségét 
egyelőre  emelte,  annyira,  hogy  pl.  Zrinyiék  egyenes  össze- 
köttetésbe léptek  a  francia  királlyal,  a  ki  pénzzel  segítette 
őket  a  török  elleni  háború  alkalmából.  Utóbb  Zrinyiék  elke- 
seredésének növekedésével  ez  a  szövetség  a  császár  ellen 
fordult.  Az  állandó  elégedetlenségnek  ez  természetes  követ- 
kezménye olyan  korban,  a  melyben  még  mindig  nincs  az 
embereknek  világos  képe  az  állampolgári  kötelességekről. 
Az  előző  korok  eseményeivel  hasonlítva  össze  ezeket,  már 
csak  halvány  mása  a  királyi  hatalmat  elért  nagybirtokosok 
hatalmának.  Az  e  korban  látható  viszonyok  az  alattvalókká 
váló  nagybirtokosok  végső  küzdelmei,  mielőtt  belenyu- 
godnának abba,  hogy  a  királyságot  és  fejedelemséget  ez- 
után már  soha  többet  cl  nem  érhetik. 

6.  Az  utolsó  liga. 

Lipót  király  nem  bizott  a  magyar  urakban,  ezek  pe- 
dig nem  biztak  benne.  A  paff  y  nem  bizott  a  törökben,  mm 
alattvalóiban,  nem  a  királyban.  A  fejedelem  félt  attól,  hogy 
Rákócy  elűzi  s  örökébe  lép.  A  magyar  urak  nem  jutván  a 
kivánt  állásokba  és  sohasem  lévén  a  kapott  jutalonnnal 
megelégedve,  mindenkivel  szövetkeztek,  akitől  többet  remél- 
tek. Miután  az  udvar  ezt  ismételten  tapasztalta,  minden 
gyanúsítással  szemben  fogékony  volt. 


197 


De  más  irányban  is  megbízhatatlanoknak  bizonyultak 
a  magyar  urak.  Az  elégedetlenek  folyton  az  ország  szabad- 
ságának sérelmét  emlegették,  a  kielégítettek  pedig  ellenez-. 
lék  a  sérelmek  orvoslását,  söt  ezek  felsorolásának  alkalmát, 
az  országgyűlést  is.  A  vezérek  ugy  mentek  át  az  egyik  ural- 
kodó seregéből  a  másikéba,  mint  ma  az  üzemvezetők  az 
egyik  gyárból  a  másikba.  A  katonák  ugy  cseréltek  gazdát, 
mint  a  hogy  a  munkások  az  egyik  munkáltatótól  a  másik- 
hoz mennek.  A  nagybirtokosok  ugy  tértek  át  az  egyik  ural- 
kodó hűségéről  a  másikéra,  mint  a  hogy  ma  az  egyik  válla- 
lat igazgatóságából  a  másikéba  lépnek  át.  A  kizsákmányo- 
lás legalsó  fokán  a  jobbágyok  voltak.  Minden  uralmon  levő 
és  minden  uralomra  törő  a  népet  nyúzta.  Az  urak,  az  ellen- 
ségek egymásnak  egyaránt  avval  ártottak,  hogy  a  másik 
jobbágyait  öldösték,  ezek  földjeit  pusztították,  házait  gyúj- 
togatták, barmait  elhajtották. 

Minden  pártnak  helyes  volt  az,  a  mit  ö  tett,  de  nem 
volt  helyes  az,  a  mit  a  másik  cselekedett.  Ugyanaz  a  csele- 
kedet más  elbírálás  alá  esik,  ha  saját  pártjabeli  követi  el 
és  ha  az  ellenpárthoz  tartozó  követi  el.  A  mikor  a  török  ka- 
tonák pusztítják  el  a  falvakat,  akkor  azt  mondja  a  króni- 
kás: a  török  rabszíjra  fűzte  a  magyart;  ha  az  osztrák  kato- 
naság tette,  akkor  azt  mondották,  hogy  a  katonaság  kira- 
bolta a  falvakat;  a  mikor  a  magyar  urak  tették,  akkor  a  hir 
elvitte  minden  irányban,  hogy  a  hős  kapitány  elpusztította 
az  ellenség  területeit. 

Zrínyi  természetesnek  találta  azt,  hogy  a  francia  ki- 
rály neki  pénzt  adjon;  természetesnek  azt,  hogy  Velencétől 
pénzt  kérjen.  Sőt  az  udvar  sem  talált  ezen  olyan  kivetni 
valót,  a  mi  ellen  nyíltan  fel  kellett  vagy  lehetett  volna  lépnie, 
csak  épen  nem  tetszett  neki,  mert  félt,  hogy  e  szövetség  még 
olyan  szoros  lehet,  hogy  neki  árthat.  XIV.  Lajos  ugyanis 
Európában  olyan  generális  protektorféle  szerepet  töltött  be. 
Minden  bajjal  bécsi  követéhez  fordultak  a  magyar  urak.  Az 
esztergomi  érsek  hozzá  fordult,  mert  a  vasvári  béke  folytán 
sok  birtokát  elvesztette  s  felajánlotta,  hogy  francia  pártot 
szervez.  A  nádor  és  a  fejedelem  is  hozzá  fordultak.  Lassan- 
kint vett  aztán  ez  a   viszony  komolyabb  fordulatot.   Zrínyi 


198 


Péterné  ugyanis,  a  ki  a  tárgyalásokat  férje  nevében  foly- 
tatta, bevonta  Rákócy  Ferencet  és  arra  biztatta  az  urakat, 
hogy  válasszák  meg  a  francia  királyt  magyar  királlyá.  A  moz- 
galmat egy  időre  megállította  Zrínyi  Miklós  halála,  a  mely 
nyugtalanságot  idézett  elö,  miután  nem  akarták  elhinni, 
hogy  Zrinyi  Miklós  halálát  véletlen  okozta.  Zrinyi  Pétert  ez 
azonban  nem  akadályozta  meg  abban,  hogy  a  XIV.  Lajos- 
tól évdijat  el  ne  fogadjon. 

Az  országos  ügyeknek  már  leirt  kezelési  módja  mel- 
lett a  viszonyoknak  ez  az  alakulása  a  nagybirtokosok  hatal- 
mának lehetőségeit  újra  megnyitotta.  Mint  minden  törté- 
neti eseménynek,  ennek  is  szüksége  volt  azonban  a  kiváltó 
tényezőre.  Erről  az  udvar  gondoskodott.  Lippay  után  a 
pénzsóvár  Szelepcsényi  lett  a  primás.  Semmi  törvénytelen- 
ségtől sem  riadt  vissza,  ha  vagyonának  szaporításáról,  az 
udvarnak  teendő  szolgálatról,  vagy  a  protestánsoknak  okoz- 
ható kárról  volt  szó.  Utódának  jellemzése  legjobb  képet  ad- 
hat róla.  A  mikor  Szelepcsényi  vagyonának  leltárba  vételé- 
ről volt  szó,  igy  nyilatkozott:  „Nem  kellene  megvizsgálni, 
hogy  honnét  származott  ez  a  kincs?  —  nem  más  módon, 
mint  aképen,  hogy  ez  az  ember  sokféle  erőszakossággal  és 
zsarolással  tőlem  s  az  egész  országtól  harácsolta  össze." 
Szelepcsényi  mellett  Kollonics  akkori  nyitrai  püspök  volt  a 
legbefolyásosabb  főpap.  Az  udvarnál  pedig  a  fentebb  elő- 
sorolt államministerek  gazdagodtak. 

A  főurak  nem  tudván  az  udvarnál  semmit  sem  elérni, 
saját  hatalmuk  s  erejük  által  kezdték  a  megoldást  keresni. 
Zrinyi  és  Wesselényi  nádor  ugy,  mint  a  múlt  idők  nagy- 
birtokosai, szövetségre  léptek  egymással.  Megigérték  egy- 
másnak, hogy  az  ország  szomorú  állapotában  mind  halálig 
megsegítik  egymást.  Ebből  a  két  ur  közti  ligaszerződésből 
indult  ki  az  a  mozgalom,  mely  Zrinyit,  Frangepánt  és  Ná- 
dasdy  Ferencet  a  vérpadra  juttatta.  A  mig  azonban  a  múlt 
ligái  öntudatos  s  bátor  fellépések  voltak,  addig  ez  elejétől 
kezdve  a  sötétben  bujkált.  Zrinyi  hol  a  törökkel,  hol  a  fran- 
cia királlyal  kereste  az  érintkezést.  Többeket  beavattak  az 
ügybe  a  nélkül,  hogy  ezek  beléptek  volna,  A  kik  beléptek  is, 
azok  sem  tudták,  hogy  mitévők  legyenek.  így  Nádasdy  Fe- 


199 


renc,  a  kit  be  akartak  vonni,  ausztriai  birtokai  miatt  elő- 
ször nem  akart  részt  venni.  De  másrészről  terveinek  elérése 
céljából  hasznosnak  Ítélte  magára  nézve,  hogy  benne  legyen. 
Komolytalan  embereket  is  vettek  be,  mint  a  részeges  Thö- 
kölyit,  a  ki  Árva  örökös  főispánságára  vágyott. 

De  különbözött  ez  a  liga  a  régiektől  annyiban  is,  hogy 
ennek  tagjai  legnagyobb  részben  nem  az  előkelők  közül,  ha- 
nem a  köznemesség  köréből  került  ki.  A  ligának  nevezete- 
sebb tagjai  voltak:  Székely  András,  Kecer  Menyhért,  Fáy 
László,  Kende  Gábor,  Ispán  Ferenc,  fügedi  Nagy  András, 
Szuhay  Mátyás,  Vitnyédy  István  és  S'zepessy  Pál.  A  liga 
létrejövetelét  bejelentették  a  szultánnak  és  Apaffy  fejedelem- 
nek. A  szultántól  segítséget  is  kértek,  de  nem  kaptak. 

E  kor  erkölcseivel  is  összefért,  hogy  az  emberek  egy- 
mást elárulják,  hogy  hivatalos  titkokat  a  legmagasabb  állás- 
ban levők  idegen  hatalmaknak  eladjanak.  A  wieni  titkos  ta- 
nács határozatait  maga  Lobkovic  herceg  árulta  el  a  francia 
udvarnak.  Nem  csodálkozhatunk  tehát  azon,  hogy  a  liga 
ügyeit  egyik  vezére,  Nádasdy,  a  magyar  Krözus,  kérnleltette, 
mert  azt  hitte,  hogy  az  előtte  ismert  körülményeken  kivül  is 
történnek  még  dolgok.  Nádasdy  ellenlábasa,  gróf  Rottal  Já- 
nos, csakhamar  észre  vette,  hogy  valami  történik.  Ezért 
megfigyeltette  Nádasdyt,  aki  azonban  erről  tudomást  szerzett 
és  ezért,  hogy  bizonyos  legyen  benne,  a  grófnak  Erdélybe 
utazó  titkárát  kiraboltatta. 

A  liga  magát  az  interessátusok-nak  nevezte.  Mint 
aféle  titkos  társaságban  a  legkalandosabb  tervek  merültek 
fel.  Még  Lipót  király  elfogatásának  terve  is  szóba  került.  Az 
egész  ligából  csak  ketten  tudták,  hogy  mit  akarnak.  Zrinyi, 
aki  vejének,  Rákócynak  az  erdélyi  fejedelemséget  akarta 
biztosítani  és  Nádasdy,  a  ki  ez  utón  remélte  a  nádorságot 
megszerezhetni.  Vagyona  olyan  nagy,  hogy  ez  tőle  is  meg- 
követelte a  megfelelő  méltóság  megszerzését.  Magyarország- 
nak ö  a  leggazdagabb  főura.  Csak  ingóságainak  értéke  4 
millió  frt  volt.  Zrinyi  annak  tudatában  dolgozott,  hogy  tör- 
ténelmet csinál.  Nádasdy  apró  cselszövényekkel  vonta  párt- 
jára az  embereket.  Zrinyi  tervei  érdekében  már  nemcsak 
magyar   urakkal,   hanem   gróf  Tattenbach   Erasmus   stájer 


200 


nagybirtokossal  is  ligába  lépett.  Miután  észrevette,  hogy 
Nádasdy  sokakat  megnyert  a  maga  tervének,  hangulatot 
csinált  ellene,  a  mit  ez  észrevevén,  forradalmi  iratokat  irt 
és  terjesztett,  hogy  a  maga  forradalmi  lelkületéről  tanúsá- 
got tegyen,  a  miben  azért  kételkedtek,  mert  túlságosan  gaz- 
dag volt  összeesküvőnek. 

Az  interessátusok  e  szerint  nem  voltak  egységesek,  A 
vezetőknek  céljai  felől  csak  nagyon  keveset  tudtak.  Másrész- 
ről a  vezetők  egymással  szemben  nem  viseltettek  elég  biza- 
lommal s  igy  sokan  kerültek  a  mozgalomba  olyanok,  akik 
megbízhatatlanok  voltak.  Sokan  csalatkoztak  is  a  szövet- 
ségben és  ennek  erejében.  így  aztán  nem  csoda,  ha  akadt 
köztük  áruló.  Iványi  Fekete  László  1668  szeptemberben  Sze- 
lepcsényinek  az  egész  szövetséget  elárulta,  Barkóczy  István  az 
udvarnak  súgta  be  az  egészet  azért,  hogy  a  szabolcsi  főis- 
pánságot megkapja.  Végül  azonban  a  vezérek  is  elkedvetle- 
nedtek és  elbátortalanodtak.  Annyira,  hogy  a  mikor  Zrinyi 
látta,  hogy  Rákócyt  nem  sikerül  a  lengyel  trónra  ültetni, 
akkor  ő  maga  is  feljelentette  az  egészet  az  udvarnak,  A  liga 
levelezését  és  titkári  teendőit  Széchy  Mária,  Wesselényiné 
végezte,  Zrinyi  nevében  a  feljelentést  az  egész  liga  ellen  is 
ő  tette  meg.  Széchy  Mária  iparkodott  a  dolgot  a  legjobban 
elintézni.  ígéretet  vett  gróf  Kottáitól,  hogy  a  királytól  kiesz- 
közli  a  bűnbocsánatot.  Nem  az  ő  hibája,  hogy  az  Ígéretek- 
ben nem  lehetett  megbízni.  Az  udvar  tényleg  ngy  tett,  mintha 
nem  akarna  senkit  bántani.  Zrinyi  ennek  dacára  most  tel- 
jesen elvesztette  a  fejét  és  olyanokat  is  vont  be  a  mozgalom- 
ba, akik  eddig  egyáltalában  nem  vettek  benne  részt.  Frange- 
pán  Ferencet,  a  ki  eddig  nem  szerepelt,  most  bevonta,  Ná- 
dasdyt  pedig  mindenféle  módon  befeketíteni  iparkodott.  E 
mellett  azonban  vejét,  Rákócyt  is  olyan  lépésekre  birta,  me- 
lyeknek semmi  haszna,  csak  kára  lehetett.  így,  hogy  se- 
gélyt kérjen  XIV.  Lajostól.  Nádasdyval  szemben  ugy  lát- 
szik a  gyűlölet  vezette,  mert  mikor  ennek  ügye  a  legrosszab- 
bul állott,  akkor  követelte  az  országgyűlés  összehívását, 
mert  nem  akarta,  hogy  nádorrá  válasszák.  Nádasdynak 
volt  azonban  elég  ereje,  hog7  az  országgyűlés  összehívását 
megakadályozza. 


201 


A  hatalomvágy  okozta  vakság  soha  olyan  csúnyaságo- 
kat nem  termett,  mint  ebben  a  korban.  Az  utolsó  liga  tagjai 
egymással  szemben  olyan  megvetendő  magatartást  tanúsítot- 
tak, hogy  a  ligákhoz  ebben  is  méltán  sorakozik  ez  az  összeeskü- 
vésnek neveztetni  szokott  csökevény.  Nádasdy  egyenesen  Lipót- 
hoz ment,  mikor  meghallotta,  hogy  Zrinyi  ö  róla  mit  vallott.  Itt 
aztán  ugy  befeketítette  társát,  hogy  feltehető,  mikép  Lipót- 
ban ekkor  született  meg  a  megtorlás  gondolata.  Zrinyi  ez 
alatt  sem  maradt  veszteg.  Követeket  küldött  a  szultánhoz 
és  megígérte,  hogy  Magyar-  és  Horvátország  a  szultán  vé- 
delme alá  helyezkedik,  évi  12.000  tallér  adót  fizet,  ha  a  szul- 
tán Rákócyt  teszi  erdélyi  fejedelemmé,  Zrinyit  30.000  em- 
berrel segiti  és  a  németektől  elveendő  várakat  a  magyarok- 
nak adja.  Ugyanakkor,  a  mikor  Rákócynak  kérte  az  erdélyi 
fejedelemséget,  Apaffyval  is  szövetséget  akart  kötni  a  né- 
met járom  lerázására.  Apaffy  azonban  megtudta  a  portán 
lévő  követe  utján  az  előbbi  tervet  s  igy  az  Apaffyval  való 
szövetségből  nem  lett  semmi.  De  megtudták  a  török  udvar- 
ban lévő  követ  által  a  wieni  udvarban  is  ezeket  a  terveket 
s  ezek  miatt  Ítélték  aztán  tulajdonképen  halálra  s  nem  a  liga 
miatt.  Bizonyos  dolgokat  tudtak,  másokat  csak  sejtettek. 

A  töröknek  nagy  szüksége  volt  az  elégedetlenségre  s 
ezért  biztatta  Zrinyit,  hogy  lázadjon  fel  nyiltan,  de  tenni 
semmit  se  tett.  Zrinyi  hiúságát  azonban  kielégítette  az  is, 
hogy  a  boszniai  pasa  Magyai'-,  Horvát-,  Erdély-  s  Moldva- 
ország fejedelmének  címezte.  Erre  elkezdett  sereget  gyűjteni. 
Mialatt  igy  készült,  Boskovits  zágrábi  püspök  utján  ajánla- 
tot tett  az  udvarnak,  hogy  mindent  abbahagy,  ha  a  császár 
megjutalmazza,  magyar  birtokaiért  cserébe  pedig  Morva- 
országban ad  neki  birtokokat.  A  zágrábi  püspök  még 
vissza  sem  érkezett,  már  egy  másik  bizalmasát  küldte  avval 
az  ajánlattal,  hogy  leszereléseért  adjanak  birtokot,  tisztséget 
és  40.000  frtot.  Az  udvar  ez  alatt  csapatokat  vont  össze,  hogy 
rajta  üssön.  Mikor  ezt  Zrinyi  észrevette,  Frangepánnal  együtt 
felpakolt  és  Wienbe  ment.  Itt  elfogták  mindkettőt  és  utóbb 
kivégezték. 

Bajos  volna  Zrinyi  eljárásáról  ma  Ítéletet  mondani. 
Olyan  érthetetlen   az,  a   mit  tett,  olyan   kapkodónak   látszó 


202 


egyrészt,  de  olyan  céltudatos  másrészt,  hogy  nem  lehet  be- 
teg agy  munkájának  tekinteni.  Ezer  terve  közepette  nem  fe- 
ledkezett meg  soha  vejéről  és  az  ennek  szánt  szerepről.  Rá- 
vette, hogy  anyja  ellenére  béküljön  ki  a  protestánsokkal. 
Ezeknek  egyik  nagy  sérelme  volt  ugyanis  e  korban  az,  hogy 
a  nagybirtokosok  nem  akarták  a  protestáns  papok  és  taní- 
tók fizetését  kiadni.  Főleg  Rákócy  anyja  volt  a  felvidéken 
a  leghajthatatlanabb  birtokos.  Zrinyi  átlátta  az  ebből  szár- 
mazható hátrányokat  és  rá  vette  vejét,  hogy  ö  adja  ki  e  fize- 
téseket. Ezzel  Rákócy  népszerűsége  nagyon  emelkedett,  a  mi 
aztán  nagy  hasznára  volt. 

A  mig  a  délvidéken  Zrinyi  kísérleteinek  utolsó  felvo- 
nása játszódott,  addig  az  északi  megyék  már  fel  is  keltek. 
Rákócyt  vezérükké  választották  és  már  5 — 60()0-nyi  sereget 
össze  is  gyűjtöttek.  Mikor  azonban  hire  jött  Zrinyi  elfogatá- 
sának,  akkor  egyszerre  ugy  szét  szaladtak,  mintha  tízszeres 
ellenség  támadt  volna  rájuk.  A  megyék,  melyek  már  öröm- 
mel szemlélték  a  mozgalmat,  hódolatukat  küldték  Wienbe. 
A  seregben  részt  vettek  bujdosókká  lettek,  az  interessátusok 
kegyelmi  kérvényeket  irtak  és  hihetetlen  képzelő  tehetségre, 
de  semmi  igazságszeretetre  nem  valló  vallomásokat  tettek. 

Egyszerre  mindenki  az  udvar  kegyét  kereste.  A  kik  ma- 
gukat úgyis  elég  hűtlenséggel  vádolták,  azokat  megvádolták 
azok  is,  a  kik  az  ő  birtokaikra  vágytak.  A  kik  az  udvar  ke- 
gyét birták  vagy  ki  akarták  érdemelni,  azok  hihetetlen  go- 
noszságokat követhettek  el  büntetlenül.  Ezek  közt  elsősorban 
Rákócy  anyja,  Ráthory  Zsófia.  Az  1670-ik  év  Magyarország 
történetének  legszomorúbb  éve,  mert  ebben  olyan  erkölcsi 
sülyedést  tanúsított,  mintha  nem  lett  volna  már  más  ebben 
az  országban,  mint  gyávaság,  aljasság,  erkölcstelenség. 

Az  udvar  élt  az  alkalommal  és  egymás  után  fogatta  el 
mindazokat,  akik  csak  valaha  is  részt  vettek  a  ligában.  Az 
elfogottak  vagyonát  elkobozta.  Senkit  sem  kíméltek.  Széchy 
Mária  és  Nádasdy  is  olyan  összeesküvők,  mint  a  többi,  min- 
denki egyenlő,  ez  volt  a  jelszó.  A  császári  ministereknek 
azonban  az  összeesküvők  nem  voltak  elegen.  Ezért  Lobkovitz, 
Rottal  és  a  magyar  Szelepcsényi  a  protestánsok  vagyonát  is 
lefoglalták.  Az  ö  birtokvágyuknak  nem  volt  elég  az  interessá- 


203 


tusok  száma  s  szerették  volna,  ha  az  egész  ország  benne  lett 
volna  a  ligában.  így  vették  el  ok  nélkül  Petróczy  István  (Kas- 
sa), Petroics  Mátyás  (lUava),  majd  Thökölyi  István  várait 
és  jószágait.  Rákócy  legjobban  járt,  mert  az  anyja  érdemeire 
való  tekintettel  400.000  frt  váltságösszeg  fizetése  ellenében 
szabadult  a  további  következmények  elöl. 

A  wieni  császári  és  királyi  kamarai,  ma  közös  pénz- 
ügyministeri levéltárban  meg  van  a  Magyarországon  ekkor 
konfiskált  birtokoknak  az  összeállítása.  Ez  az  összeállítás 
egy  elöadmánynak  a  része,  mely  1672  április  4-én  kelt.  Eb- 
ben az  összeállításban  nagyobbára  csak  a  liga  vezéreinek 
birtokai  vannak  kitüntetve.  A  lefoglalt  birtokok  e  szerint  a 
következők: 

A  Dunán  innen. 

A)  Nádasdy  birtokok  1.  Czeithe  uradalma  (Nyitra), 
melyet  Nádasdy  Ferenc  ob  bene  merita  kapott  1602-ben 
88.000  írtért.  A  szerző  rendelkezése  folytán  fele  a  Nádas- 
dyaké,  fele  a  Révayaké  és  Homonnayaké  lett.  Nádasdy  Fe- 
rencz  az  ő  részéből  9  községet  elzálogosított  69.000  frtért,  s 
igy  neki,  illetve  most  a  kincstárnak  még  tiz  községe  maradt. 
Ezek  jövedelme  7979  frt  8  kr.,  ebből  költségre  lemegy  1559 
frt  43  kr.,  a  tiz  község  értéke  tehát  5  százalékkal  tőkésítve 
125.388  frt,  6  százalékkal  106.989  frt  50  kr.,  maga  a  vár 
10.000  frt,  a  kastély  5000  frt,  a  kert  800  frt,  két  major 
és  a  marhák  1408  frt.  A  bizottság  javasolja,  hogy  az  egész 
uradalom   egyesítendő,   mert   akkor   20.000   frtot   hozna.  — 

2.  A  betzkói  uradalom,  melyből  Vo-od  illeti  Nádasdyt, 
de  ennek  legnagyobb  része  el  volt  zálogosítva,  a  mi  a  kincs- 
tár kezében  van,  annak  összes  értékét  5%-kal  tökésitve 
11.430  frtra,  6%-kal  tőkésítve  9225  frt  20  kr.-ra  tették.  Az 
elzálogosított  részek  évi  3376  frt  5OV2  krt  hoznak,  A  bizott- 
ság javasolja,  hogy  az  elzálogosított  részek  is  szereztessenek 
meg  a  hitelezők  másutt  való  kártéritése  mellett  és  akkor  a 
két  uradalom   egyesittessék,  mely  esetben  töbliet  hozna.  — 

3.  Brancha  ezekhez  közel  s  szintén  zálogban  van,  jö- 
vedelemé 2288  frt  22  kr.,  de  költsége  749  frt  ugy,  hogy  5  szá- 
zalékkal tőkésítve  29.172  frt.  6  százalékkal  tőkésítve  24.310 
forint  az  értéke. 


204 


B)  A  Petrócyaktól  a  kassai  uradalmat  (Trencsénm.)  egy 
mezővárossal  s  11  faluval  konfiskálták.  Ennek  jövedelme 
5603  frt,  költség  1054  frt.  Az  uradalom  értékét  91.110— 
75.925  frtra  becsülték.  Hozzátartozik  egy  pisztráng-tó,  va- 
dászati jog,  erdő,  kastély  s  a  szarvasmarhák,  miáltal  az  ér- 
ték felemelkedik  96.810,  illetve  81.625  frtra.  Petrócynak  volt 
ezenkivül  Illésházytól  zálogban  3  faluja  9600  frt  zálogösszeg 
ellenében.  Ennek  az  értékét  a  bizottság  8659  frtra  tette. 

C)  Balassa  Imréé  volt  Beszterce  és  Bénin  fele  része,  a 
másik  fele  Balassa  Bálinté  volt.  1.  Beszterce  fele  az  urbárium 
szerint  6285  frtot  jövedelmezett.  Ebből  annyit  zálogosított 
el,  a  mennyinek  a  jövedelme  5150  frt  44Vo  kr.  Költség  éven- 
kint  793  frt  12  kr.  A  birtokórtéke  99.52.']— 82.936  frt.  Ehhez 
járul  még  Beszterce  várának  értéke  10.000  frt,  a  kastélyé 
4000  frt,  a  régi  kert  1500  frt.  a  konyha-  s  káposztakert  1030 
frt  s  a  marhák  értéke  1671  frt.  Az  összes  érték  117.724^ 
101.137  frt.  —  2.  Bénin  jövedelme  6437  frt  33  kr.,  erre  van 
945  frt  88  kr.  költség,  az  uradalom  értéke  tehát  109.829— 
91.524  frt.  De  tartoznak  még  az  uradalomhoz  most  zálog- 
ban levő  községek. 

D)  Wesselényi  nádoré  volt:  1.  A  lipcsei  uradalom,  melyhez 
két  mezőváros  s  20  falu  tartozott,  tiszta  jövedelme  7785  frt 
451/2  kr.,  becsértéke  155.709—129.757  frt  50  kr.  —  2.  A  zsol- 
nai uradalom,  mely  azonban  csak  részben  (4  falu)  Wesse- 
lényié. Jövedelme  2281  frt  29  kr.,  becsértéke  45.029  frt  29 
kr.,  38.029  frt  44  kr.  Zsolna  várost  külön,  a  hozzátartozó  két 
faluval  34.480—28.733  frtra  becsüUék. 

E)  Thökölyi  vagyon:  1.  Árva,  4  mezőváros  és  72  falu- 
val. Urbáriumai  zavarosak,  ugy  hogy  a  jövedelmet  nem  lehet 
megállapitani.  Az  1668 — 69 — 70.  években  pénzben  30—31 
ezer  frt  volt  a  bevétel,  melyből  a  tisztek  fizetésére  lement 
8560  frt.  Ez  az  uradalom  az  összes  Thurzó-lemenöké,  a  kik 
közbirtokosságban  vannak.  Thökölyit,  illetve  a  kincstárt 
ebből  206.949,  illetve  172.491  frt  értékű  rész  illeti.  —  2.  Let- 
tava  vár  s  uradalom  évenkint  9197  frt  43  kr.-t  hoz.  Ez  négy 
családé,  melyből  a  kincstárra  eső  rész  értéke  6%-kal  tőkésít- 
ve 11.835  forint.  —  3.  Likova  vár  s  uradalom,  melyhez  Bó- 
zsahegy,  két  mezőváros,  21  falu  s  4  major  tartozik.  Évi  jö- 


205 


védelme  13.738  frt  28  kr.,  a  kincstár  része  167.101  frt.  Eze- 
ken kivül  van  a  30.000  frtot  érő  régi  vár  és  a  6000  frt  ér- 
tékű kastély. 

F)  Az  Osztrosich  uradalmakat  még  ekkor  nem  koníiskál- 
ták,  de  már  zár  alá  vették.  Ide  tartozott:  1.  Illava  egy  jó  kar- 
ban levö  várral,  ez  az  uradalom  6541  frt  71V2  krt  jövedelme- 
zett, melyre  1359  frt  költség  volt.  Értékét  103.687  frtra,  illet- 
ve 86.405  frtra  tették.  A  vár  becsértéke  5000  frt,  a  kert,  robot 
s  regáliáké  3000  frt,  Lenkots  kastélyé  a  majorral  400  frt., 
egy  illavai  majoré  500  frt,  a  bellusi  majoré  500  frt,  összesen 
113.887,  illetve  96.605  frt.—  2.  Ludán  uradalom  hozott  2003 
frtot,  melyből  költségre  lemegy  611  frt,  ugy  hogy  becsértéke 
29.139,  illetve  24.499  frt.  —  3.  Liptóujvárt  két  mezővárossal, 
hét  faluval,  három  majorral  199.654  frt,  illetve  91.852  frtra 
becsülték. 

G)  Hídvéginek  a  trencséni  uradalomból  van  kis  része, 
melyet  azonban  a  bizottság  szerint  az  értéknek  legfeljebb 
12 — 15%-án  lehet  eladni. 

A  Dunántúl. 

A)  Nádasdyé:  1.  Luckenhausen  (Vas),  melyhez  egy  me- 
zőváros és  12  falu  tartozik,  jövedelme  5770  frt,  a  minek  1044 
frt  95  kr  a  költsége,  ugy  hogy  az  uradalom  becsértéke  94.520 — 
78.766  frt.  A  váré  külön  2000  frt.  —  2.  Kloster  nevű  birtok 
értéke  76.524 — 63.770  frt.  —  3.  Nagyhírű  kastély  van  Krei- 
nitzen,  mely  állítólag  300.000  frtba  került.  —  4.  Dresburg,  me- 
lyet Nádasdy  8000  frtért  vett,  de  23.556—19.360  frtra  be- 
csülték. —  5.  Lendva  hoz  7691  frtot,  melyből  621  frt  költség  van, 
értékét  141.404—117.837  frtra  tették.  —  6.  Belantic  jövedel- 
me 4733  frt,  becsértéke  94.661—78.884  frt.  —  7.  Dombóvár 
ugyan  a  török  kezén  van,  de  a  magyar  földesúrnak  is  fizet- 
nek a  jobbágyok  adót.  Értékét  3190 — 2658  frtra  tették.  — 
8.  Szentgyörgy  vár  (Zala),  melynek  felét  Petheö  Sándor 
hirja  6000  frtért  zálogban.  A  bizottság  9872—8226  frtra 
becsülte.  —  9.  Csókakő  (Győr)  becsértéke  29.814—24.861  frt. 
—  10.  Sárvár  becsértéke  18.416—13.468  frt.  —  11.  Heiligen- 
stein  jövedelme  7717  frt,  melyből  846  frt  költséget  kell  le- 
vonni. Becsértékét  137.415 — 114.512  frtra  tették.  —  12.  Ka- 


206 


posvár  értéke  185.872 — 154.894  frt.  —  13.  Egervár  értéke 
20.805—17.307  frt.  —  14.  Beleskeé  (Pölöske),  mert  nagyon 
elpusztult,  2508—2190  frt.  —  15.  Bosoké  24.127—20.106  frt. 
—  16.  Vasvaré  13.463—11.219    frt. 

B)  Widnedi  (Vitnyédi)-nek  volt  eg^--  háza  Sopronban, 
melyet  30.958  frtra  becsültek  és  az  övé  a  bernsteini  urada- 
lom, melynek  értékét  226.066—188.388  frtra  tették. 

E  kimutatás  szerint  tehát  a  kincstár  a  liga  föemberei- 
töl  2,879.331—2,399.443  frt  értékű  ingatlant  konfiskált.  Ezen 
az  értéken  kivül  voltak  az  uradalmakhoz  tartozó  adó,  a  bir- 
tokok marhaállományának  az  értéke  és  az  épületeké,  me- 
lyekkel együtt  a  konfiskált  értéket  a  bizottság  3,037.794 — 
2,557.906  frtra  becsülte. 

Az  udvar  a  felkelés  révén  tehát  nagyon  jól  járt,  mert 
az  elkobzásokból  olyan  nagy  birtokokhoz  jutott,  melyek  Kol- 
lonics  állítása  szerint,  évenkint  66.000  frt  jövedelmet  hoztak. 
Az  ingatlanokon  kivül  pedig  még  három  millióra  becsült  in- 
góságokat is  koboztak  el.  A  magyarság  teljesen  meg  volt 
törve.  Semmiféle  ellentállást  nem  tudott  kifejteni.  Az  udvar 
kihasználta  az  alkalmat  s  a  mit  olyan  sokszor  meg  akart 
tenni,  most  megtette,  a  magyarországi  várakba  idegen  ka- 
tonaságot rakott.  így  lett  az  ország  elnyomatása  a  töröktől 
való  felszabadításának  első  lépésévé  és  feltételévé.  Az  idegen 
katonaságra  nem  csak  a  császárnak,  hanem  Magyarország- 
nak is  szüksége  volt.  Tanult  katona  kellett  a  török  ellen  s 
nem  a  hozzá  hasonló  hajdú.  Az  ország  igazgatását  is  átala- 
kították a  szintén  külföldről  hozott  idegen  tisztviselők. 

Az  eddigi  rend  helyébe  evvel  azonban  egy  más  rend  lé- 
pett, melyet  még  nem  ismert  senki  s  a  melytől  épen  ezért 
félt  a  tudatlan  jobbágy,  bár  talán  neki  épen  nem  lett  volna 
oka  az  uj  rend  miatt  nyugtalankodni.  A  mikor  tehát  azt  lát- 
ták, hogy  a  nemesek  elhagyják  lakóhelyeiket,  ők  is  elkezdtek 
más  lakóhelyeket  keresni.  A  múltban  megszokták,  hogy  a  tö- 
röknél találtak  legjobb  védelmet,  ezért  most  is  oda  szöktek.  A 
nemesség  Erdélybe  szökött.  Ennek  ez  volt  a  legbiztosabb 
mentsvára.  Az  Erdélybe  vándorlók  olyan  nagy  tömegekben 
lepték  el  Apaffy  országát,  hogy  ha  akarta  volna,  sem  tudta 
volna  megtagadni  tőlük,  hogy  ott  tartózkodjanak.  Összeeskü- 


207 


vesékben,  betörések  tervezésében  sohasem  volt  hiány.  De  még 
itt  sem  szűnt  meg  az  egymásra  való  árulkodás, 

A  nemességnek  az  udvarral  szembeni  elkeseredése  ed- 
dig nem  ismert  mértékig  fokozódott.  Fogalmat  adhat  erről  az 
a  körülmény,  hogy  többször  megkísérelt  betöréseik  alkalmá- 
val még  nemességet  is  Ígértek  a  hozzájuk  csatlakozott  job- 
bágyoknak. Az  egész  mozgalom  egy  néhány  nagybirtokos- 
nak fejedelmi  hatalomra  való  törekvéséből  indul  ki  és  a  job- 
bágyoknak nemessekké  való  emeléséig  fejlődik.  Ebben  a  te- 
kintetben előre  veti  árnyékát  az  uj  kor.  Az  utolsó  liga  túlnőtt 
Zrinyi  és  a  társainak  céljain  és  a  szabadság  első  reménysu- 
garát mutatja  a  csatlakozó  pórnak,  a  mikor  az  utolsó  liga 
vezérek  piros  vére  figyelmezteti  a  nagybirtokosokat,  hogy  az 
ő  hatalmuk  már  letünőben  van.  Ezt  a  figyelmeztetést  a  kor- 
társak közül  még  senki  sem  vette  észre. 

7.  Az  utolsó  fejedelmek. 

A  nagybirtok  százados  hatalmának  történetében  a 
XVII-ik  század  végétől  kezdve  egy  uj,  de  hanyatlást  mutató 
korszak  kezdődik.  A  nagybirtok  az  állam  szervezetében  kez- 
dett feleslegessé  válni.  Az  ország  védelme  szempontjából 
nincs  rá  szükség,  de  nem  is  használható.  A  mióta  nagy  se- 
regekkel küzdik  a  háborúkat,  nem  lehetett  a  bizonytalan  és 
egyesek  jóindulatától  függő  csapatokból  összeverődő  sere- 
gekre bizni  az  ország  védelmét.  A  mióta  az  ország  ügyeinek 
intézésére  dolgozó  tisztviselők  kellenek,  nem  lehetett  az  or- 
szágos ügyeket  a  nagybirtokosokkal  intéztetni.  A  mióta  az 
ország  gazdagsága  nem  a  király  gazdagsága,  azóta  nem  le- 
hetett az  alsó  néposztályokat  a  nagybirtokosoknak  kiszolgál- 
tatni. A  sok  apró  kényúr  hatalmának  meg  kellett  törnie,  mi- 
helyt az  adókat  már  pénzben  lehetett  beszedni. 

A  termelés  átalakulása  olyan  lassan  történik, 
hogy  ezt  az  emberek  rendesen  észre  sem  veszik.  Nem  látják 
meg  azt,  mikor  az  emberi  tevékenység  jelentősége  a  termelés 
szempontjából  a  termelő  osztályt  az  eddigi  parancsoló  mellé 
emeli.  Ezek  az  előtérbe  lépések  rendesen  az  uri  osztálybe- 
liek alsó  rétegeinek  lecsúszásával  járnak.  Ezeket  a  nemesi 
rendű  gazdatisztekben  már  régen  szemlélhetni.  Az  alsó  osz- 
tálybelieknek felemelkedése,  már  a  fejlődésnek  előrehaladó!- 


208 


labb  stádiuma.  A  XVII-ik  század  ezt  a  stádiumot  mutatja. 
Az  alsó  osztályoknak  a  nemesség  küzdelmeiben  való  részvé- 
tele még  abban  a  reményben  történik,  liogy  ezért  minden 
résztvevő  a  magasabb  osztályba  felemeltetik.  Erre  nézve  vá- 
logatás nélkül  II.  Rákócy  György  tette  az  első  lépést,  mikor 
minden  pártján  állónak  nemességet  igért.  A  jo  bbágyság 
maga  e  gondolatra  nem  jutott;  a  batalomról  letaszitottnak 
kellett  ezt  az  eszmét  felvetnie.  A  fejlődésnek  utolsó  foka  az, 
mikor  a  legalsó  réteg  a  felsővel  való  egyenlőséget  maga  kö- 
veteli. E  követelés  azonban  eleinte  csak  tartalmatlan  s  már 
elért  némi  eredmények  után  lesz  öntudatos  és  tartalommal 
biró. 

A  bujdosók  kora  még  csak  egyes  jobbágyokra  nézve 
nyitotta  meg  a  lehetőségét  annak,  hogy  nemesi  jogokhoz  jus- 
sanak. Ezért  az  1673-iki  és  következő  évek  felkeléseiben  és 
betöréseiben  nem  találunk  még  nagy  számú  jobbágyot.  A 
bujdosók  mirjden  esztendőben  kisebb-nagyobb  csapatokban 
összeverődve  nyugtalanították  a  királyi  csapatokat.  Télire 
minden  évben  visszatértek  Erdélybe.  Ezek  a  támadások 
olyan  kellemetlenségeket  okoztak  a  királyi  seregeknek,  hogy 
1675-ben  már  a  külföldön  is  észrevették  ezeket  a  Habsburg- 
ellenségeket és  a  francia  és  lengyel  király  szövetkezik  velük. 
A  bujdosóknak  most  már  vezérei  is  akadtak  az  ifjú  Thökö- 
lyi  és  Wesselényi  Pál  személyében.  Francia  tisztek  jöttek  az 
országba,  hogy  a  mozgalmat  szervezzék.  Ezek  a  rendszerte- 
len vezetést  kifogásolták  és  más  vezért  kerestek,  ezt  Teleky 
Mihály  személyében  vélték  megtalálni. 

Teleky  elég  őszinte  üzletember  volt  arra,  hogy  meg- 
mondja azt,  hogy  ő  csak  az  esetben  vállalja  ezt  a  megbízatást, 
ha  anyagilag  biztosítják  őt  és  a  családját.  Ez  megtörtént,  de 
Teleky  nem  vált  be.  A  kurucok  nem  szerették  és  ezért,  mikor 
1677-ben  a  királyi  seregek  elől  megszökött,  letették  és  megint 
Thökölyi  lett  a  vezér.  Thökölyi  a  bujdosók  t akt ikátlans ágá- 
val ment  neki  a  küzdelemnek.  Elfoglalta  a  bányavárosokat, 
de  csakhamar  el  is  vesztette.  Sikerei  mégis  ijodtáéget  okoztak 
Wienben  s  ezért  felhívták,  hogy  a  fegyverszünet  megkötése  cél- 
jából küldjön  követeket.  Ez  megtörtént  és  a  fegyverszünet  létre 
jött.  Wesselényinek  nagyon  fájt,  hogy  Thökölyi  jelentős  sze- 


209 


rephez  jutott,  ezért  hangulatot  csinált  ellene.  Teleky  sem  szí- 
vesen látta  ezeket  a  sikereket  egy  ideig,  de  mikor  az  egyik 
leánya  özveggyé  lett,  akkor  megbékült  vele,  mert  azt  remélte, 
hogy  Thökölyi  fogja  elvenni.  A  mikor  ez  a  terve  nem  sike- 
rült, akkor  megint  elfordult  a  mozgalomtól. 

Thököly inek  azonban  egymagában  is  volt  elegendő 
ereje  ahoz,  hogy  évről-évre  fegyvereseket  fogadjon  és  ezek- 
kel a  királyi  részeket  támadja  és  nyugtalanítsa.  E  nyugtala- 
nitások  rendes  következménye  sem  maradt  el,  t.  i.  a  felkelők- 
höz való  csatlakozás.  Ezért  az  udvar  kénytelen  volt  1681-ben 
országgyűlést  tartani  s  ezen  a  protestánsoknak  jelentékeny 
kedvezményeket  adni.  Ekkor  választották  meg  nádorrá  a 
megbízható  Eszterházy  Pált,  a  ki  hatalmát,  a  mint  azt  lejebb 
látni  fogjuk,  vagyoni  gyarapodására  olyan  mértékben  hasz- 
nálta ki,  mint  az  ö  korában  senki.  Nem  csoda,  hogy  a  buj- 
dosók vagyonának  visszaadásával  annál  kevesebbet  törődött. 
Ezzel  azonban  alkalmat  adott  Thökölyinek  arra,  hogy  a  ma- 
ga részéről  ne  fogadja  el  a  hozott  törvényeket.  Miután 
1683-ra  a  török  és  Apaffy  is  adott  segítséget,  Thökölyi  pedig 
Rákócynak  özvegyével  kötött  házassága  által  maga  is  na- 
gyon meggyarapodott,  a  mozgalom  az  eddiginél  nagyobb 
erővel  indult  meg.  A  török  látva  a  sikereket,  Thökölyit  ma- 
gyar királlyá  nevezte  ki.  Miután  a  Garamig  az  egész  felvidé- 
ket elfoglalta,  országgyűlést  hívott  össze  Kassára.  Ezen  a 
gyűlésen  20  vármegye,  3  püspök,  2  káptalan,  egy  konvent, 
19  főúr  és  egy  özvegy  volt  képviselve.  Lipót  olyan  zavarba 
jött  e  síkerek  hallatára,  hogy  megint  fegyverszünetet  kötött 
vele. 

Thökölyi  szeretett  volna  a  császárral  végleg  megegyez- 
ni, de  ebben  Eszterházy  Pál  nádor  mindig  megakadályozta, 
a  kinek  nem  volt  érdeke,  hogy  Thökölyi  hűségre  térjen  visz- 
sza.  E  két  nagybirtokos  ugyanis  sógorságban  állott  egymás- 
sal, a  mennyiben  Eszterházy  felesége  Thökölyi  nővére  volt. 
Ezen  a  réven  nála  voltak  a  Thökölyi  javak.  Ha  Thökölyi  hű- 
ségre tér,  akkor  e  javakat  ki  kellett  volna  adni,  annál  inkább, 
mert  Thökölyi  nem  csak  ezeket,  hanem  még  Németországban 
is  követelt  birtokokat. 

Ugyanez  a  birtokvágy  uralt  mindent  Erdélyben  is.  Itt 

A  s  0  &  t  0  n:   Nagybirtok.  1'* 


210 


is  a  liivatal  adta  a  legtöbb  alkalmat  a  vagyonszerzésre.  Olyan 
tűrhetetlenné  tették  a  lakosság  helyzetét  evvel  a  fosztogatásba 
inenö  vagyongyűjtéssel,  hogy  már  1673-ban  egy  liga  jött 
létre  a  hivatalt  nem  viselőkből  a  célból,  hogy  vagyonukat  a 
hivatalban  levők  kapzsisága  ellen  megvédjék.  E  liga  ellen- 
liga alakítására  birt  másokat,  ugy  hogy  nem  sokára  számos 
liga  állt  egymással  szemben.  A  legnagyobbak  a  Béldy  Pál  és 
a  Bánffy  Dénes  vezetése  alattiak.  Az  előbbi  lett  a  győztes, 
mert  el  tudta  a  fejedelemmel  hitetni,  hogy  Bánffy  a  fejede- 
lemségre törekszik,  a  miért  Apaffy  1674-ben  megölette,  Béldy 
80.000  frt  értékű  arany  és  ezűstneműt  szedett  össze  Bánffy 
birtokain.  Bánffy  halála  nem  jelentette  azonban  a  jog  ural- 
mát. Az  urak  ezután  is  épen  ugy  tultették  magukat  minden 
törvényen,  mint  az  előtt.  Hiába  hoztak  törvényeket.  A  nagy 
vagyonban  rejlő  erő  mindig  túltette  magát  minden  törvényen. 

A  tulhatalmasodás  ellen  csak  egy  eszköz  segített,  a  tel- 
jes letörés.  Ezt  a  fejedelemnek  a  saját  érdekében,  akár  jószivü 
volt,  akár  nem,  meg  kellett  tennie.  Miután  pedig  a  legna- 
gyobb vagyont  a  hivatal  által  szerezhették,  ezért  a  hivatal- 
bélieket  rögtön  ki  kellett  cserélni,  mihelyt  veszélyessé  vál 
ható  vagyonra  tettek  szert.  Az  urak  a  nemességgel  s  a  nép- 
pel, a  fejedelmek  az  urakkal  erőszakoskodtak.  Sem  Erdély- 
ben, sem  Magyarországon  nem  uralkodott  jog,  hanem  csak 
<jnkény.  A  vagyon  egyes  urak  kezében  halmozódott  fel,  a  tö- 
megeknek pedig  nem  volt  betevő  falatjuk,  sem  ruhájuk,  sem 
fekvőhelyűk  s  lakásuk.  E  viszonyok  közt  a  kalocsai  érsek- 
nek módjában  volt  161.000  frtot  adni  a  kincstárnak,  a  prí- 
másnak pedig  annyi  készpénz  állott  rendelkezésre,  hogy  bár 
kikényszerítve,  de  499.780  frtot  volt  képes  kölcsön  adni,  mi- 
kor a  török  Wient  ostrom  alá  fogta.  Csak  azok  állhattak  meg 
az  általános  vagyon  utáni  hajszában,  a  kik  maguk  is  részt 
vettek  benne.  Aki  félrevonult,  azt  eltaposták  a  versengők. 

Ilyen  állapotban  volt  az  ország,  a  mikor  a  török  újra 
megindult,  hogy  a  Habsburg  hatalmat  letörje.  Az  idő  erre 
nagyon  alkalmasnak  látszott.  Thökölyi  épen  most  ért  el  si- 
kereket; az  ország  négy  részre  volt  szakítva,  nem  is  háromra, 
mint  eddig.  A  török  azonban  ezúttal  nem  csinálta  ügyesen 
a  dolgát.  Thökölyivel  szemben  bizalmatlan   volt.  Pedig  in- 


211 


kább  Apaffy  érdemelte  volna  ezt,  mint  Thökölyi,  a  ki  ennek 
erdélyi  birtokait  elkobozta  s  evvel  lényegesen  meggyöugitette. 
A  mikor  aztán  Thökölyit  a  császári  sereg  leszoritotta  Vára- 
dig, akkor  a  helyett,  hogy  a  törökök  segítségére  lettek  volna, 
elfogták.  Evvel  az  1685  október  15-én  elkövetett  baklövéssel 
aztán  soha  jóvá  nem  tehető  hibát  követtek  el,  mert  a  török- 
ben való  bizalom  teljesen  megrendült.  Evvel  Thökölyi  is  le- 
tűnt a  magyar  történelem  színpadáról.  Ez  a  kuruc  vezér  is, 
mint  sok  alakja  történelmünknek,  homályban  hagy  céljainak 
tisztasága  tekintetében.  Miért  tette  azt,  a  mit  tett?  Erre  leg- 
jobban  megfelel  mosoha  fia,  mikor  avval  vádolja,  hogy  az  ö, 
t.  i,  II.  Rákócy  Ferenc  vagyonára  vágyott. 

Thökölyi  bukásával  a  kurucok  Lipóthoz  álltak.  Első- 
sorban Teleky,  az  őszinte  üzletember,  a  ki  nagyobb  hatalom 
volt  Erdélyben,  mint  a  fejedelem,  évdij  és  birtok  Ígéret  fejé- 
ben átpártolt  a  királyhoz.  Ezután  az  események  gyors  egy- 
másutánban megmutatták  mindenkinek,  hogy  a  török  hata- 
lom Magyarországon  már  fenn  nem  maradhat.  A  töröknek 
csakhamar  fel  kellett  adnia  Budát  is  számos  nevezetes  pozí- 
ciót. A  XVII-ik  század  vége  az  ö  magyarországi  uralmá- 
nak is  végét  jelentette. 

A  török  kiűzetésével  a  belső  viszonyok  is  lényegesen  át- 
alakultak, A  török  feletti  győzelmeket  külföldi  seregekkel, 
külföldi  vezérek  aratták.  Ennek  természetes  következménye, 
hogy  az  udvar  minden  elfoglalt  területet  a  magáénak  tart. 
A  visszafoglalt  területeken  uj  igazgatást  rendez  be,  melyen  a 
királyi  tisztviselők  parancsolnak.  Ezek  azért  jönnek  kényel- 
mesebb megélhetést  nyújtó  hazájukból  Magyarországba,  mert 
itt  rövidesen  meg  akarnak  gazdagodni,  hogy  aztán  megint 
visszamenjenek.  Minden  vagyont  tehát,  melyhez  hozzá 
lehetett  férni,  iparkodtak  megszerezni.  A  vidéki  tisztviselők 
persze  csak  azt  szerezhették  meg,  a  mit  a  központban 
levők  meghagytak  nekik.  Ezek  ugyanis  azt  az  elvet,  hogy 
minden  meghódított  terület  a  királyé,  azért  mondatták  ki, 
hogy  ez  által  e  területeket  a  király  szabadon  adományoz- 
hassa. Valószínű  volt,  hogy  azok  fognak  legtöbbet  kapni,  a 
kik  legközelebb  vannak  a  királyhoz.  Csak  azok  a  birtokok 
nem  kerültek  a  király  szabad  rendelkezése  alá,  melyekre  vo- 
natkozó jogcímét  \  alaki  igazolni  tudta. 

u* 


212 


A  magyar  nagybirtokosokra  nézve  a  török  kiűzé- 
sével uj  korszak  kezdődik.  Lipót  kormánya  e  szerint 
rendezkedik  már  be.  Ugy  bánik  mindenkivel,  mint  szü- 
letett alattvalóval.  Ehhez  azonban  még  nem  voltak  nagy- 
birtokosaink hozzá  szokva.  Nem  csoda,  hogy  az  ösi 
jogért  még  egyszer  feltámadnak.  Egyelőre  azonban  tel- 
jesen megadták  magukat.  Az  1687-iki  országgyűlés  olyan 
loyális  hangulatban  folyt  le,  hogy  az  udvar  nem  tudotí 
eleget  kérni,  hogy  az  urak  meg  ne  adják.  A  Habsburgok- 
nak régi  vágya  volt,  hogy  az  ő  örökösödési  jogukat 
törvény  mondja  ki  s  hogy  az  Aranybulla  ellenállási  zá- 
radékát törüljék  el.  Az  országgyűlés  elé  most  avval  a  hatá- 
rozott kivánsággal  lépett,  hogy  ezeket  a  kérdéseket  törvény- 
nyel szabályozzák.  A  főrendek  az  udvarnak  e  kívánságait 
azonnal  törvénnyé  akarták  emelni.  Nagy  igyekezetükben 
megfeledkeztek  arról,  hogy  az  alsó  tábla  is  hozzá,  tartozik  a 
törvényhozáshoz.  E  nagy  szolgálatkészségnek  az  az  oka,  hogy 
a  király  még  az  országgyűlés  előtt  gondoskodott  a  főurak 
megnyeréséről.  Ezért  nem  csak  azt  mondták  ki,  a  mi  közvet- 
lenül volt  a  királyi  ház  haszna,  hanem  167  idegen  családot 
honfiusitottak.  Ennek  az  volt  a  célja,  hogy  a  magyar  urak 
közé  ezekkel  egyenlő  joggal  annyi  idegent  helyezzenek  el,  hogy 
a  királlyal  szemben  való  ellenállásra  gondolni  se  lehessen. 
A  nagybirtokosok  ezért  sok  kész  ajándékot,  sok  Ígéretet  és 
hitbizomány  alapítási  jogot  nyertek.  E  jogot  nagyon  régen 
óhajtották  s  már  behozatala  előtt  is  kísérletet  tett  Nádasdy 
Ferenc  arra,  hogy  hitbizományt  alapítson,   de  sikertelenül. 

Egynehányan  maradtak  már  csak,  a  kik  még  ellen- 
álltak. Ezek  közt  Zrinyi  Ilona,  Thökölyi  felesége  Munkács 
várában.  Nem  volt  tehát  nehéz  őt  is  legyőzni.  1688  január 
17-én  ő  is  feladja  a  várat  és  gyermekeivel  együtt  Wienbe 
költözik.  Kincseit^  elveszik,  de  birtokai  megmaradnak.  Mi- 
után Apaffy  1690-ben  meghalt  és  Teleki  Thökölyivel  szemben 
megvédi  a  király  érdekeit,  Apaffy  fia  pedig  nem  lesz  fejede- 
lemmé, az  egész  ország  a  déli  részek  kivételével  a  királyé.  A 

^)  A  munkricsi  várban  nemcsak  a  vár  urünak,  hanem  másoknak 
is  voltak  drágaságai,  melyeket  az  elrablástól  való  félelemben  vitték  oda. 
Károlyi  Sándor  is  többször  fordul  az  udvarhoz  avval  a  kéréssel,  hogy  ez 
alkalommal  lefoglalt  kincseit  adják  ki. 


213 


század  vége  a  királyi  hatalom  győzelmét  hozta  minden  el- 
lenfél felett.  A  külső  ellenség  és  a  belső  lázongó  nagybirtok 
le  volt  törve. 

Most  aztán  a  birtokvágy  ülte  megint  orgiáit.  A  leggaz- 
dagabbak a  legocsmányabb  tettektől  sem  riadtak  vissza,  hogy 
vagyonukat  még  jobban  szaporítsák.  Eszterházy  Pál,  a  ki 
birodalmi  hercegi  cimet  és  az  elfoglalt  birtokok  negyedrészét 
kapta,  még  felesége  vagyonára  is  vágyott  és  ezért  meg  akarta 
mérgezni  s  mikor  ez  nem  sikerült,  akkor  kolostorba  zárta. 
Mindenki  birtok  után  futkosott  s  az  udvar  mindent  felülmúló 
bőkezűsége  dacára  sem  tudta  az  igényeket  kielégíteni.  Ekkor 
kapott  birtokokat  Jenő  herceg,  Caprara,  Veteráni  gróf, 
Heissler  özvegye,  az  egyház  és  a  német  lovagrend.  De  kapott 
mindenki,  a  ki  csak  a  legkisebb  szolgálatot  tette  az  udvar- 
nak. 

Erdély  külön  kormányzóság  alá  került,  melynek  feje 
Bánffy  Györg^%  egyúttal  a  harmincadok  és  bányák  bérlője.  E 
bérletből  évi  35 — 40  ezer  frt  jövedelme  volt.  Ugyanilyen  gaz- 
dálkodás folyt  az  udvarnál  is.  Az  udvari  tisztviselők  éven- 
kint  25.000  frtot  kaptak  diskrécióra,  de  ezenkívül  annyit 
gazdálkodtak  el,  a  mennyit  akartak.  Ezek  közt  ügyes  szerzők 
Apor  István,  de  főleg  Kollonics,  a  kincstartó,  a  ki  a  kincs- 
tárból megállapithatólag  56.000  frtot  még  el  is  kezelt.  Bán- 
tódása azonban  nem  lett,  mert  a  jezsuiták  megvédték.  E  kor- 
ban folytak  be  először  óriási  összegek  a  kincstárba,  igy  lfi83 
és  1700  közt  140  millió  frt  hadi  adó.  Ez  mai  értékben  két 
milliárd  korona.  Azonban  a  hátralék  állandóan  óriási.  Az 
1692  október  14-én  kelt  kimutatás  szerint  5,282.140  frtot  tesz. 

Miután  a  törökkel  békét  kötöttek  a  katonaságot  elbo- 
csátották. Ezek  nem  tudván  miből  megélni,  a  népet  foszto- 
gatták, a  nemeseket  rabolták  ki.  Ezért  csakhamar  borzasztó 
elkeseredés  váltotta  fel  a  török  kiűzése  feletti  örömet.  A  lá- 
zongások folyton  ismétlődtek  és  az  udvar  nem  tudván  segí- 
teni, az  egyesekben  kereste  ennek  okát,  holott  a  viszonyok  ker- 
gették ebbe  az  embereket.  Egészen  tévesen  Ítélte  meg  a  hely 
zetet  ezért,  mikor  1697-ben  P.ákócy  birtokai  közelében  a  nép 
lázongani  kezdett  s  Rákócyt  gyanusitoíta  ennek  szitásával, 
pedig  semmi  sem  állott  távolabb  tőle,  mint  ezt  tenni.  Annyira 


214 


távol  volt  tőle  az  ilyen  eljárás,  hogy  mikor  a  lázongásról  ér- 
tesült, azonnal  Wienbe  ment,  mert  nem  érezte  magát  bizton- 
ságban. Az  udvar  mégis  elrendelte,  hogy  „szép  szerével"  tart- 
sák őrizetben. 

Az  udvar  tévedésének  is  meg  van  azonban  az  indoka. 
Az  udvar  ugyanis  özönével  zúdította  az  ezredparancsnokok- 
hoz a  rendeleteket,  melyekben  a  katonaság  ellátása  iránt  in- 
tézkedik, melyekben  megállapitja  a  katonaság  által  hasz- 
nált cikkek  árát  és  a  melyekben  arra  kötelezi  a  katonaságot, 
hogy  mindent  fizessen  meg.  Ha  mindezek  dacára  ezek  a  ren- 
deletek hatástalanok  maradtak,  ezt  nem  lehet  egyedül  az  ö 
hibájául  felróni.  Az  udvart  nem  érheti  az  a  vád,  hogy  a  jog- 
talanságokat nem  iparkodott  orvosolni,  de  az  volt  a  baj, 
hogy  rendeleteit  nem  respektálták.  Csak  szó  maradt  tehát  a 
várparancsnokokhoz  1691  október  3-án  intézett  az  a  rende- 
lete is,  melyben  eltiltja  őket  attól,  hogy  akár  jogtalan  adót, 
akár  jogtalan  vámot,  akár  pedig  más  jogtalan  szolgáltatást 
szedjenek  a  néptől.  A  nép  mégis  az  udvart  okolta  közegeinek 
hibája  miatt  és  a  felkelés  Rákócy  vezetése  alatt  kiújult. 

Az  udvarnak  Rákócyval  szembeni  bizalmatlanságára 
visszatérve,  ne  feledjük  el,  hogy  ebben  a  bizalmatlanságban 
a  múltnak  igen  sok  része  volt.  Rákócy  magyar  nagybirtoko- 
sokká lett  ősei  fejedelmek  voltak  és  királyi  trónra  vágytak. 
Képzelhető-e,  hogy  ö  maga  állandóan  vadászatban  lelje  örö- 
mét? A  család  hagyományai,  az  apa,  a  nagyapa  méltóságai, 
de  főleg  az  a  nagy  vagyon,  melyet  érthetetlen  okból  megha- 
gyott a  vagyonra  leső  udvari  had  kellett,  hogy  előbb-utóbb 
felkeltsék  az  önálló  hatalom  vágyát.  x4z  udvar  erre  jól  szá- 
mított, de  e  számítását  saját  tetteivel  is  igazolni  törekedett. 
Rákócy  szabadságát  folyton  korlátozták,  a  mi  méltán  bán- 
totta. Elégedetlenné  lett  és  szabadulni  próbált.  A  francia  ud- 
varral keresett  összeköttetést.  Ezt  megtudták  és  letartóztat- 
ták. Megszökött.  Lengyelországban  talált  menedéket,  a  hol 
sereget  gyűjtött,  mellyel  1703-ban  betört  az  országba. 

A  nagy  vagyon  és  az  elnyomott  néposztály  találkozott 
egy  közös  ponton,  a  királyi  udvar  gyűlöletében.  A  mig  azon- 
ban az  előbbi  a  saját  uralmának  megalapítása  céljából  fo- 
gott fegyvert,  addig  emez  minden  uralmat  gyűlölt,  bár  ak- 


215 


kor,  mikor  az  egyik  igája  alól  a  másikéba  hajtotta  fejét,  azt 
hitte,  hogy  ez  az  uj  uralom  a  saját  uralma  lesz.  A  szövetség 
vége  csak  széthúzás  lehetett.  A  400.000  frt  értékű  ruhában 
járó  Rákócy  és  a  ruhátlan  pór  állandóan  nem  állhattak  szö- 
vetségben. A  nép  is,  Rákócy  is  önmagáért  fogott  fegyvert. 
Ezekhez  csatlakozott  néhány  elégedetlen,  néhány  üldözött  ur 
s  néhány  félreism.ert  katonai  tehetség,  mely  utóbbiakat  az 
udvar  nem  volt  hajlandó  elég  magas  állásban  alkalmazni, 
így  Bercsényit  is  az  udvar  kergette  be  a  lázadásba.  Ez 
ugyanis  az  1697-iki  felkelés  idején  összeveszett  a  német  ka- 
pitányok egyikével,  mert  ez  nem  védte  meg  birtokait  a  ka- 
tonák pusztítása  ellen.  Bercsényi  e  miatt  többször  élesen  ki- 
fakadt. Éles  nyelve  aztán  tarthatatlanná  tette  a  helyzetét. 
Károlyit,  mint  maga  mondja  egyik  levelében,  a  nyomorúság 
kergette  a  felkelőkhöz.  „Egy  üres  házban,  üres  kamarában, 
elpusztult  jószágban,  üres  erszénnyel,  temérdek  adósságban 
maradt".  Gróf  Forgách  Simon,  Vak  Bottyán,  Eszterházy 
Antal  grófot  és  a  többieket  ezekhez  hasonló  okok  kergették  a 
felkelők  közé.  A  népnek  nem  kellett  biztatás  s  nem  kellett 
semmi  különös  ok,  elég  volt  az  elnyomatás.  Ezt  a  kormány 
nagyon  jól  tudta  s  ezért  rögtön  a  lázadás  kiütésekor  elengedte 
az  adó  negyedrészét.  A  népet  a  felkelés  elleni  állásfoglalásra 
avval  birta,  hogy  kimondotta,  mikép  az,  a  ki  egy  felkelőt 
megöl,  vagyonának  felét  kapja.  A  kormány  azonban  nem 
rendelkezett  elég  erővel,  hogy  a  lakosságot  és  a  nemességet 
megoltalmazza.  Ezért  ez  lassankint  a  felkelőkhöz  állt. 

A  felkelés  néhány  évig  tartott  és  többször  azon  a  pon- 
ton volt,  hogy  vége  legyen,  de  az  egyéni  érdekek  a  békét 
mindig  megakadályozták.  A  harc  tehát  tovább  folyt.  A  ki- 
rályi udvarban  gróf  Salm  óhajtására,  ki  a  hatvani  uradal- 
mat lett  volna  kénytelen  visszaadni,  ha  a  felkelőkkel  a  béke 
létre  jön;  a  felkelők  pártjából  pedig  a  vezérek  óhajtására,  a 
kik  nem  szereztek  még  eleget  arra,  hogy  a  fegyvert  letegyék. 
A  vezérek  ugyanis  a  zsákmány  egy  részét  kapták.  Ezzel  ugy 
sem  voltak  nagyon  megelégedve,  mert  Bercsényi  szerint  olyan 
fegyelmezetlen  a  sereg,  hogy  nem  is  tud  eleget  zsákmányolni. 
Csak  Károlyi  értette  a  módját,  hogy  mikép  jusson  elég  zsák- 
mányhoz, mert  Rákócy  szerint  „több  pénzt  halmozott  össze  a 


216 


háború  folyama  alatt,  mint  az  összes  tábornokok  valameny- 
nyien", 

A  felkelés  a  külpolitikai  viszonyok  következtében, 
évekig  tartotta  magát  s  az  udvar  a  rendelkezésére  álló  cse- 
kély haderővel  nem  tudott  jelentékeny  sikereket  elérni.  Mi- 
helyt azonban  felszabadultak  seregei,  Rákócy  napjai  is  meg 
voltak  számlálva.  Az  udvar  1708-ban  Pozsonyba  országgyű- 
lést hitt  egybe.  Az  itt  megjelentek  névsora  mutatja,  hogy  a 
felkelésnek  már  nincsenek  hatalmas  részesei.  Az  országgyű- 
lésen ott  voltak:  Pálffy,  Illésházy,  Cobor,  Battyáni,  Kéry, 
Draskovics,  Nádasdy,  Erdödy,  Koháry,  Keglevich,  Szirmai, 
Pethö  grófok.  Abban  az  arányban,  a  hogy  a  felkelésnek  na- 
gyobb és  nagyobb  szüksége  lett  volna  a  külföldi  segítségre, 
abban  az  arányban  lett  ez  mindig  csekélyebb  és  bizonytala- 
nabb. Sem  a  lengyel,  sem  az  orosz,  sem  a  nyugati  szövetsége- 
sek nem  tartották  már  meg  Ígéreteiket.  A  török  pedig  már 
nem  számított.  így  aztán  1710  végére  a  felkelés  szétzűlött. 
Rákócy  látta  a  veszélyt  és  végső  kisérletképen  a  porosz  ki- 
rályhoz fordult,  de  hiába.  A  vezérek  is  elkedvetlenedtek  és 
így  Sennyey  és  Vay  Ferenc  biztatására  Károlyi  elkezdte  az 
alkudozást,  melynek  a  felkelők  ártalmára  való  vezetése  ese- 
tén azt  az  Ígéretet  nyerte,  hogy  mindenét  visszakapja.  Az  ud- 
varhoz a  későbbi  években  intézett  kérvényeiből  ki  is  tűnik, 
hogy  meg  volt  vesztegetve.  Egy  1719-ben  kelt  kérvényében 
maga  mondja,  hogy  a  rendeknek  5000  aranyat  adott  azért, 
hogy  hazamenjenek  a  táborból.  Ezenkívül  is  még  3300  ara- 
nyat költött  a  béke  érdekében.  Ez  összegek  fejében  kapott 
1719-ben  50.000  frtot. 

A  szatmári  béke  azonban  nem  azért  jött  ekkor  létre, 
mert  Károlyi  (Kártevő)  Sándor  az  udvarral  összeköttetésbe 
lépett,  hanem  létrejött,  mert  a  felkelés  a  Habsburgok  erejé- 
vel szemben  gyenge  volt.  Akár  milyen  nagy  volt  is  a  Rákócy 
vagyon,  arra  nem  volt  elég  nagy,  hogy  az  egész  Magyaror- 
szág és  a  Habsburgok  többi  tartományainak  erejével  állan- 
dóan felvehesse  a  harcot.  Az  a  körülmény,  hogy  ebbe  a  küz- 
delembe Rákócyt  alattvalónak  tulnagy  vagyona  kergette  be- 
le, nem  jelentette  egyúttal  a  győzelmet,  sőt  ez  a  győzelem  már 
a  küzdelem  megindulásakor  az  ő  hátrányára  dőlt  el.  Az  ál- 


217 


lami  élet  kifejlődése  nálunk  is  szükségessé  tette,  hogy  a  Rá- 
kócy  vagyon  és  a  Rákócy  család  az  ő  régi  hatalmának  em- 
lékeivel együtt  elpusztuljon  és  az  ö  pusztulása  biztosította 
a  nagybirtoknak  az  uj  viszonyok  közé  való  könnyebb  elhe- 
lyezkedését. A  nagybirtok  alattvalói  helyzetének  evvel  ez  a 
szubjektív  akadálya,  mely  a  családi  hagyományokban  rej- 
lett és  az  objektív  akadálya,  mely  ez  óriási  vagyonban  volt, 
egyaránt  eltűnt.  Ez  után  a  nagybirtok  már  nem  alapja  többé 
a  főhatalom  megszerzésének.  A  királlyal  együtt,  de  nem  a  ki- 
rály ellen  gyakorolja  ezután  a  közhatalmat.  A  feltörekvő 
alsó  osztályok  kényszeritik  a  nagybirtokot  és  a  királyt,  hogy 
összetartsanak,  mert  ha  nem,  akkor  a  hatalom  egészen  ki- 
eshetik a  kezükből.  Ez  az  a  tanulság,  melyet  a  nagybirtoko- 
sok a  saját  történetükből  merítettek  s  a  melynek  folytán 
többé  a  főhatalom  után  egyesek  nem  törekedtek. 

A  nagybirtokosok  alattvalói  Jogának  kialakulása. 

I.  A  központi  hatalom  a  pénzbőség  emelkedésével  erő- 
södött s  függetlenebbé  vált  a  nagybirtokosoktól.  Fentartói  az 
alsó  népelemek  lettek.  Ennek  dacára  azonban  a  nagybirto- 
kosok befolyása  az  államra  nem  csökkent,  csakhogy  befo- 
lyásuk nem  függött  már  szeszélyükíől,  valamint  a  király 
sem  járhatott  el  többé  szeszélye  szerint.  Minden  országos 
ügy  elintézésének  m.ódját  előre  megállapították.  A  nagybir- 
tokosok ugy  mint  eddig,  ezentúl  is  befolytak  a  közhivata- 
lok és  javadalmak  betöltésébe,  az  adó,  a  katonaság,  az  ado- 
mányok, az  igazságszolgáltatás,  egy  szóval  minden  országos 
ügy  elintézésébe.  Formailag  a  XVII-ik  század  végéig  a 
királyválasztá.s  joga  is  megillette  őket.  Lényegében  ezt  már 
akkor  elvesztették,  a  mikor  egy  hatalmas  dinasztia  tagját 
választották  meg  királlyá. 

A  királyi  hatalom  lassankint  közhatalommá  lett,  a 
nagybirtokosoknak  az  a  joga  pedig,  hogy  beleavatkozhattak 
az  országos  ügyekbe,  közjog.  Evvel  a  király  sem  gyakorol- 
hatta ezt  a  jogot  ugy,  mint  magánerőt,  de  a  nagybirtoko- 
sok sem  a  szerint,  hogy  mekkora  a  hatalmuk.  Befolyásukat 
megtartották  a  nagybirtokosok  avval,  hogy  a  mikor  a  kis- 
nemesség  már  nem  birta  az  országgyűlésen  való  személyes 


218 


megjelenés  költségeit,  akkor  az  ö  személyes  megjelenésük 
joga  formailag  is  elismerést  nyert.  Ennek  persze  megint 
csak  formai  a  jelentősége  s  oka  nem  a  törvényekben,  ha- 
nem a  hatalmi  viszonyokban  van.  A  törvények  itt  is,  mint 
mindig  csak  a  küzdelmek  eredményét  szegezik  le. 

A  XVI-ik  század  elején  megint  törvénnyel  akarják  arra 
kötelezni  a  nemeseket,  hogy  az  országgyűlésen  megjelenje- 
nek. Ennek  ellenőrzését  a  fő-  és  alispánokra  bizta  az  1523: 
IX.  t.-c.  Az  1525.  rákosi  XXXIX.  t.-c.  pedig  örökös  szolgaság- 
gal is  fenyegeti  az  országgyűlésről  elmaradókat.  Mégis  e  kor 
után  soha  többé  nem  hoztak  egyetlen  törvényt  sem  a  sze- 
mélyesen megjelent  nemesek.  A  köznemesség  személyes  tör- 
vényhozói joga  elmúlt  törvény  és  szó  nélkül,  a  nagybirtoko- 
soké pedig  fenmaradt  szintén  külön  törvény  nélkül.  Az  előző 
kor  tágabb  királyi  tanácsát  nem  hivták  össze  a  Habs- 
burgok, de  a  nagybirtokosok  az  "országgyűlésre  személyesen 
jővén,  az  ő  különállóságuk  eléggé  kidomborodott.  De  viszont 
épen  a  Habsburgoknak  nagy  szüksége  volt  arra,  hogy  a 
nagybirtokosok  az  országgyűlésen  megjelenjenek,  mert  tá- 
vol kellett  őket  tartani  előbb  Zápolya  és  Perényi,  xitóbb  pe- 
dig az  erdélyi  fejedelmek  által  hirdetett  gyűlésektől.  Ezért 
volt  az  e  korbeli  meghívóleveleknek  is  még  mindig  olyan  kérő 
formájuk,  mint  az  előző  korszakokban, 

II.  A  nagybirtokosok  különállását  kifelé  a  Habsbur- 
gok alatt  szokásba  jött  cimek  fejezték  ki.  A  személyes  rész- 
vétel az  országgyűlésen  volt  a  hatalom,  a  cimek  voltak  a 
disz,  melyekkel  a  nagybirtokosok  dicsekedtek.  I.  Ferdinánd 
alatt  ez  a  címadományozás  nagyban  folyt,  ugy  hogy  halála- 
kor már  alig  volt  olyan  nevesebb  család,  mely  nem  kapott 
volna  már  bárói  vagy  grófi  cimet.  Sőt  a  XVI-ik  század  vé- 
gétől kezdve  az  eddig  kevéssé  használt  mágnás  cimet  a  gró- 
fok és  bárókra  használják.  Evvel  együtt  alakul  ki  az  örökös 
förendiség,  mely  annyit  jelent,  hogy  a  főrendi  cim  ad  jogot 
az  országgyűlésre  való  személyes  meghivatásra. 

A  mágnások  e  joga  nem  személyükhöz,  hanem  család- 
jukhoz fűződő  jog,  melyet  épen  ezért  nem  is  veszthetnek  el 
bűncselekmény  következtében  sem.  Ezért  a  hütlenségl  pe- 
rekbe vontak    is  kapnak  meghívót    az  országgyűlésre.    így 


219 


1583-ban  Balassa  András,  1601-ben  Illésházy  István  és 
társai,  1604-ben  Forgách  Mihály.  Minderre  ekkor  még  nem 
volt  törvény,  mert  csak  az  1608.  évi  koronázás  utáni  I.  t.-c. 
állapítja  meg  először,  hogy  egyáltalán  van  külön  mágnás- 
rend. Ez  mondja  ki  először,  hogy  az  „országgyűlésen  jelen- 
levő összes  bárók  és  mágnások  a  főpapok  és  bárók  gyüleke- 
zetében és  összejöveteleiben  üléssel  és  szavazattal  bírjanak." 
Arra  nézve  pedig,  hogy  ki  hivassék  meg,  már  1601-ben  in- 
tézkedett Rudolf,  egy  a  magyar  kancellária  titkárjához  in- 
tézett utasításban.  E  szerint:  „A  magyar  országgyűlésre 
megszoktak  hivatni  a  főpapok,  az  ország  főtisztjei,  a  főurak 
(magnates)  és  az  országos  tanácsosok.  A  mágnások  meg- 
hívandók mind,  ha  többen  vannak  is  testvérek,  feltéve, 
hogy  megosztozkodtak  és  külön  bírják  jó- 
szágaikat... Felszólitandók  továbbá  (köve- 
tek küldésére)  a  bárók  és  mágnások  özve- 
gyei. És  minthogy  a  fi  és  női  ág  többnyíre  kü- 
lön igazgatják  birtokaikat,  szokásba  jött 
ezeket  is  külön  meghívni  ratione  bonorum 
(birtokaikra  való  tekintettel),  melyeket  kü- 
lön birtokolnak  és  kezelne k." 

Az  az  intézkedés,  melynél  fogva  íme  a  vagyon  és  nem 
a  személy  a  meghívás  alapja,  mutatja,  hogy  a  jog  a  nagy- 
birtokkal és  nem  a  címmel  függ  össze.  A  nagybirtok  akkor 
is  hatalom,  ha  nő  kezében  van,  tehát  az  országos  ügyekre 
való  törvényes  befolyástól  sem  zárják  el  a  nőket,  ha  nagy- 
birtok tulajdonosai.  Nem  a  nőket,  hanem  a  vagyont  illette 
tehát  a  régi  magyar  jog  szerint  a  törvényhozói  jog. 

A  nagybirtokosok  által  a  királyoknak  tett  szolgálatok 
előbb  címeket  juttatnak  nekik,  azután  pedig  állandó  jogo- 
kat. A  Habsburg-ház  megválasztásáért  jutalmul  a  bárói  s 
grófi  címeket  kapják,  örökösödési  jogának  elismeréséért  a 
hitbízományok  alapításának  jogát.  Ezt  az  1687.  évi  IX.  t.-c. 
következőleg  mondja  ki:  „Az  ország  mágnásai  és  előkelői 
romlásának  elhárítása,  s  a  fekvő  jószágok  szokás  szerint 
megkísérlett  önkényes  elidegenítésének  si  elpazarlásának 
megfékezése  végett,  méltán  elhatározták:  hogy  mától  ezen- 
tulra,  ha  valaki  e  mágnások  vagy  előkelők  közül  az  ő  szol- 


220 


gálataival,  vagy  saját  vitézségével,  vagy  az  ösi  javak  jöve- 
delmeiből szerzett  birtokaira  nézve  a  megyékben  előzetesen 
közzé  teendő  végrendeleti  intézkedéssel  ő  császári  és  királyi 
szent  felségétől  megerősített  hitbizományt  és  elsőszülöttségi 
öröklésrendet  alapított  s  állított  fel:  örököseinek  és  utódai- 
nak semmi  joguk  se  legyen  az  efféle,  atyai  végrendeleti  in- 
tézkedés alá  vett  javakat,  annak  tartalma  ellenére,  azok 
szerzési  tőkeösszegére  nézve  elzálogosítani   és  elidegeníteni. 

I.  §.  Hanem  azokból  a  javakból  csak  a  haszonvételt  és  jö- 
vedelmeket húzhassák,  az  elsőszülöttségi  birtoklás  elveszté- 
sének büntetése  alatt." 

Tévednénk  azonban,  ha  azt  hinnők,  hogy  az  1687-íki 
törvényelőtt  nem  keletkeztek  nálunk  is  hitbizományszerü intéz- 
mények. A  Habsburgok  már  a  XVII-ik  század  eleje  óta  adtak 
egyes  kedvenceiknek  olyan  kikötések  mellett  adományokat,  me- 
lyek a  hítbizományok  burkolt  formái  voltak.  Pálffy  Miklós 

II.  Rudolftól  Pozsony  várát  kapván,  az  adománylevél  sze- 
rint nem  összes  örökösei  egyenlő  arányban,  hanem  az  első- 
szülöttség sorrendjében  örökölnek.  E  hitbízomány  azonban 
Pálffy  Pál  nevéhez  fűződik.  Viszont  Thurzó  Elek  Ferdi- 
nándnak 1540-ben  kelt  engedélye  alapján  javairól  olyan 
rendeletet  tesz,  mely  a  senioratus  minden  jellegét  magán  vi- 
seli. Ennek  utóda  Thurzó  György  1615-ben  alapítja  az  ár- 
vái közbirtokosságot. 

III.  A  mikor  aztán  a  köznemesség  1723-ban  a  Prag- 
matica  Sanctío  elfogadása  ellen  akadályokat  nem  gördített, 
ez  iá  megkapta  a  maga  jutalmát  avval,  hogy  a  hitbízomány 
alapításának  jogát  rá  is  kiterjesztették.  Ezzel  aztán  a  ne- 
mességre nézve  egy  nevezetes  fejlődés  nyerte  el  koronáját. 
A  legnagyobb  jog  és  befolyás  gyakorlói  most  már  rendsze- 
rint az  előre  meghatározott  körhöz  tartozókból  kerültek  ki, 
míg  eddig  a  hatalom  révén  ez  a  jog  mindenkinek  nyitva  állt. 

IV.  A  mágnásoknak  nevezett  nagybirtokosok  gyako- 
rolták nemcsak  a  törvényhozást,  hanem  a  központi  é-s  vi- 
déki kormányzást  egyaránt.  Mátyás,  mint  tudjuk,  a  vár- 
nagyságokkal  kötötte  össze  a  főíspánságokat.  A  Habsburgok 
egyes  családoknak  adományozzák,  de  fentartják  azt  a  régi 
szokást,  mely  szerint  a  főpapok  egyúttal  rendszerint  főíspá- 


221 


nok  is.  A  nádonispánra  nézve  az  1659:  LXXVI.  t.-cikk  maga 
mondja  ki,  hogy  Pestmegye  főispánja.  De  nem  minden  me- 
gyének van  örökös  főispánja,  ugy  hogy  a  XVII.  század  vé- 
gén a  nádoron  kivül  csak  9  egyházi  és  14 — 16  világi  örö- 
kös főispán  volt. 

V.  A  nagybirtokosok  nemcsak  jogot  jelentő,  hanem 
üres  címeket  is  szivesen  fogadtak,  mert  evvel  megkülönböz- 
tették magukat  a  köznemességtől,  úgyhogy  vetekedtek  a  bárói 
és  grófi  elmekért,  sőt  az  erdélyi  fejedelmek  is  a  birodal- 
mi hercegi  cimért.  E  korban  is  azonban  igen  gyakori  még  a 
birtok  és  cim  egyszerre  való  adományozása.  Nádasdy 
1532-ben  a  fogarasi  uradalmat  és  a  fogarasi  grófi  cimet 
kapja,  Thurzó  1606-ban  az  árváit,  Eszterházy  1626-ban  a 
fraknóit,  Pálffy  Pál  1634-ben  a  detrekőit,  Wesselényi  Fe- 
renc 1646-ban  a  murányit,  Illésházy  Miklós  a  trencsénit. 
Gyakran  meglevő  birtokaikhoz  kapták  a  grófi  cimet  pl.  az 
Erdödyek,  a  Drugethek,  a  Bánffyak,  a  Forgáchok,  Kohá- 
ryak,  a  Rákócyak  stb. 

VI.  A  bárói  cim  a  királyság  első  százada  óta  ismere- 
tes. Báróknak  nevezték  az  országos  tisztségek  viselőit.  Elő- 
ször tehát  összefoglaló  név  s  nem  cim.  Csak  a  XVI.  század 
elején  lesz  külön  cimmé,  a  mikor  Podmanicki  János  főka- 
marásmester  kifejezetten  báróvá:  emeltetik.  Rajta  kivül 
Drágffy  és  Török  nyerik  a  Jagellóktól  ezt  a  cimet,  a  Habs- 
burgok már  özönével  adják  e  cimet.  1535-től  1603-ig  har- 
mincnégy bárói  cimet  adományoztak.  Az  erdélyi  uraknak 
szintén  a  Habsburgok  adtak  ilyen  elmeket.  Kedvenceiknek 
német  birodalmi  elmeket  is  adtak.  E  címadományozás  már 
II.  Lajos  alatt  is  előfordult,  mikor  pl.  Perényi  Imre  nádor 
a  birodalmi  hercegi  cimet  kapja  Miksa  császártól,  a  mi  a 
Habsburgok  trónralépte  előtt  mindenesetre  különös.  Ez  a 
cim  volt  a  jutalom  azért,  mert  Perényi  hozzá  járult  ahhoz, 
hogy  idegen  is  legyen  királlyá  választható,  ha  II.  Lajos  ne- 
talán fiörökös  nélkül  halna  meg. 

Főúri  élet. 

A  magyar  nagybirtok  történetének  érdekes  jelensége, 
hogy  egyes   nagybirtokok  tulajdonában  való  változást  szá- 


222 


zadokon  keresztül  lehet  kiséini.  Számos  olyan  nagybirtok 
A'an,  melynek  kiterjedése  attól  az  időtől  kezdve,  a  mikor  elő- 
ször jelenik  meg  a  történelemben,  a  XVII-ik  század  végéig 
alig  mutat  eltérést.  Ez  részben  azért  van,  mert  a  nagybir- 
tokos családoknál  is  gyakran  előfordult,  hogy  osztatlanul 
birták  uradalmaikat.  Számos  nagybirtok  viszont,  ha  el  is 
vesznek  a  múltban  hozzá  tartozó  területek,  nagyban  ugyan- 
azt a  képet  mutatja  a  XVII-ik  század  végén,  mint  a  XlII-ik 
vagy  XlV-ikben,  Óriási  nagybirtokok  vannak  ma  is  sok 
helyen  ott,  a  hol  a  XlII-ik,  sőt  ezt  megelőző  időben  már  vol- 
tak. Tulajdonosuk  változott  ugyan,  de  a  birtok  egysége  nem. 
A  jobbágyság  megszűnését  persze  nem  szabad  elfelejte- 
nünk, mely  a  régi  nagybirtokok  kerekdedségét  megszüntette 
avval,  hogy  bizonyos  részeket  a  volt  úrbéresek  részére  ki- 
szakított. 

A  nagybirtokoknak  az  a  könnyű  átmenete  egyik  kéz- 
ből a  másikba  a  gazdaság  terén  nagyon  éreztette  hatását. 
A  földbirtokra  nézve  is  áll  az,  a  mi  minden  üzemre,  hogy 
nemcsak  az  egyesek,  hanem  az  ezzel  foglalkozó  családnak  is  bele 
kell  tanulnia.  Nálunk  a  nagybirtok  tulajdonának  folytonos 
változása  mellett  erre  soha  vagy  csak  nagyon  ritkán  volt 
alkalmuk  a  nagybirtokos  családoknak.  Ezért  a  müvelésmó- 
dok tökéletesitése  nagyon  lassú  és  nem  is  mindig  azoktól 
indul,  a  kiket  a  tömeg  leginkább  szeret  utánozni.  Másrész- 
ről azért,  mert  a  tulajdonosok  gyakran  és  gyorsan  változ- 
nak, az  igényteljesség  sem  fejlődik  ki,  mert  a  nagy  gazda- 
ságba csöppent  nem  tud  és  nem  is  tudhat  olyan  finomultabb 
élvezetekben  örömet  találni,  melyek  a  nagyobb  családi  kul- 
túrával akkor  is  kifejlődnek,  ha  valamely  ország  általános 
kultúrája  ezt  még  nem  fejlesztette  volna  ki.  A  nagyobb  igé- 
nyek pedig  nagyobb  erőfeszítésre  ösztönöznek  és  igy  a  ter- 
melés tökéletesítésére. 

Nagybirtokosaink  termelését  és  élvezeteit  a  kisebb  bir- 
tokosokétól csak  az  különbözteti  meg,  hogy  többjük  van 
mindenből.  Sok  gabona,  sok  hus,  sok  bor,  sok  asszony  és 
sok  minden  egyéb,  a  mi  csak  mennyiségénél,  de  nem  minő- 
ségénél fogva  adott  a  nagybirtokosoknak  nagyobb  élvezetet, 
mint  a  mennyi  a  kisbirtokosoknak  volt. 


223 


A  nagybirtokosok  főiskolája  nálunk  a  királyi  udvar, 
a  kisebb  nemességé  pedig  a  nagybirtokosok  udvara.  A  na- 
gyobb fény,  a  jobb  élet,  a  szórakozás  és  a  közügyekbe  való 
befolyás  vonzotta  a  nagybirtokosokat  a  királyi  udvarba,  a 
kisebb  birtokuak  fiait  pedig  a  nagybirtokosok  udvaraiba.  A 
mint  a  királynak  országos  hatalmat  gyakorló  tisztjei  a 
nagybirtokosokból,  ugy  a  nagybirtokosok  tisztjei  a  kisebb 
birtokuakból  kerültek  ki.  Az  ifjak  azért  mentek  az  udva- 
rokba, hogy  jövőjüket  állapítsák  meg  itt,  a  királyok  és  urak 
azért  fogadták  őket  szivesen,  mert  támogatásukra  számítot- 
tak és  mert  udvaruk  fényét  emelték. 

Olyan  korban,  mikor  a  törvény  ereje  gyenge,  a  hivatal 
elnyerésének  módja  nem  az  érdem,  hanem  az  összeköttetés. 
A  rokonszenv  és  ismeretség  juttat  tisztséghez.  Olyan  kor- 
ban, mikor  a  becsület  kevés,  a  hatalmas  a  távollevőkben 
nem,  csak  a  közellevőkben  bizhatik.  A  ki  mégis  ki  akarta 
fejezni  a  királyhoz  való  hűségét,  mikor  távol  kellett  lennie, 
az  hozzátartozóját  küldte  az  udvarba.  A  fiak  és  más  hozzá- 
tartozók tehát  tuszokul  is  szolgáltak. 

Az  ifjaknak  a  királyi  udvarba  való  menetele  már  az 
Árpádok  alatt  kezdődik.  A  vegyesháziak  alatt  is  tart,  de  a 
Habsburgok  nem  mind  kultiválták.  Annál  inkább  szokás- 
ban volt  Erdélyben.  Itt  egész  intézménnyé  lett,  melyet  I. 
Rákócy  György  még  iskolával  is  összekötött.  Az  ilyen  ifja- 
kat bejáróknak  nevezték.  A  nagybirtokosok  udvaraiban 
tartózkodó  felnőtteket  pedig  familiáriusoknak.  Ezek  is 
hozzátartoztak  a  gazdagság  előnyeihez  és  élvezésének  mód- 
jaihoz, mely  a  legújabb  korig  nagyon  primitív  volt  nálunk. 

Nagy  gazdagságok  élvezéséhez  a  kultúrának  bizonyos 
foka  szükséges.  A  mig  ez  hiányzik,  addig  a  gazdagságot  az 
élvezetek  bőségében  élvezik.  A  fényűzés  pedig  nem  a  kénye- 
lem élvezése,  hanem  a  gazdagságnak  fitogtatása.  A  fiagy 
étkezések,  melyek  alkalmával  még  a  szolgák  is  annyit  kap- 
tak enni,  hogy  megbetegedtek,  kulturátlanság.  Ez  a  kultu- 
rátlanság  jellemzi  a  magyar  nagybirtokosi  életet  egészen  a 
XVII-ik  század  végéig.  Sok  — ,  ez  volt  a  boldogság.  Mentől  több 
enni,  inni  való,  mentől  több  szolga,  mentől  több  vendég.  Ezért 
csődítették   össze   az  előkelők   családi   ünnepeik   alkalmával 


224 


az  ország  összes  előkelőit.  Az  ünnepélyekről  való  elmaradás 
a  legnagybb  sértésszámba  ment.  A  nagy  ünnepélyek  mutat- 
ták az  előkelő  összeköttetést,  a  rokonságot  és  a  szövetsége- 
seket. 

Minden  családi  eseményt  ilyen  ünnepéllyel  ültek  meg, 
akár  örvendetes  volt  az,  akár  pedig  szomorú.  A  keresztelő 
és  temetés  egyaránt  alkalmul  szolgált  erre.  Miután  az  or- 
szág legtávolabbi  részeiből  is  meghívták  az  atyafiságot  és 
ismerősöket,  meg  kellett  adni  az  idejét  is.  Keresztelőre  és 
temetésre  egyaránt  hetekig  vártak.  A  megjelent  vendégsereg 
ruháival,  lovaival  és  szolgáinak  számával  fejtett  ki  fény- 
űzést. Miután  azonban  a  ruha  nagyon  drága  volt,  ezért 
nemcsak  azt  látjuk,  hogy  az  elődökről  maradt  ruhák  szere- 
peltek, hanem  azt  is,  hogy  egymástól  kölcsön  vették  a  ruhát 
az  asszonyok.  A  XVII-ik  század  elejétől  kezdve  vannak  csak  a 
nagybirtokosok  feleségeinek  és  leányainak  maguk  ré- 
szére rendelt  ruháik.  A  ruhák  disze  a  prém  és  az  arany- 
himzés,  sokszor  az  ékszer,  melyet  azonban  rendesen  külön 
hordtak.  Még  az  ételeket  is  aranyozással  tették  értékesebbé. 

A  nagybirtokosok  várakban,  a  középnemesség  udvar- 
házakban lakott.  Az  előkelők  külföldről  hozatták  bútoraikat 
vagy  azok  mintájára  készíttették.  A  kisnemesség  e  téren 
igénytelen,  úgyannyira,  hogy  a  városi  polgárság  kényelme- 
sebben és  szebben  butorozkodott.  Nagybirtokosaink  beren- 
dezkedése nem  különbözött  a  külföldi  nagybirtokosok  beren- 
dezkedésétől. 

Miután  mindenhez  csak  nagyon  nehezen  lehetett  hozzá 
férni,  tehát  egy-egy  családi  ünnepély  már  hetek,  sőt  hóna- 
pokkal előbb  foglalkoztatta  az  egész  házat,  minden  alkalma- 
zottat, szolgát  és  jobbágyot.  A  lakoma  rendjét  maga  a  nagy- 
birtokos állapította  meg.  Ö  jelölte  ki  a  bortöltőket,  ajtón- 
állókat, szálláscsinálókat,  étekfogókat,  konyhai  segédsze- 
mélyzetet. A  mikor  gróf  Thurzó  Judit  kézfogóját  tartják 
Bicsén  1607.  november  25-én,  a  gróf  által  sajátkezüleg  aki- 
irt rendelet  ugy  intézkedik,  hogy  26  ajtónálló  legyen,  külön 
szolgák  a  nők  és  külön  a  férfiak  számára.  Külön  szolgák, 
„az  kik  az  ültetést  rendelik",  külön  széna-  és  zabosztók, 
külön,  a  kik  a  vendégek  elébe  menjenek,  azonkívül  500  szol- 


226 


ga,  kiket  csak  részben  szabad  a  konyha  körül  felhasználni. 
Az  uradalom  jobbágyainak  ez  alkalommal  a  következőket 
kellett  beszolgáltatnia;  35  ökröt,  117  boijut,  156  bárányt, 
116  malacot,  27  özet,  188  nyulat,  526  foglyot  és  császár- 
madarat, 414  kappant,  787  tyúkot,  419  ludat,  5365  tojást, 
80  galócát,  2300  pisztrángot,  200  köböl  zabot,  36  szekér  szé- 
nát és  fűszerre  732  forintot. 

Az  ilyen  ételtömegek  elfogyasztásához  nagy  ember- 
tömegek is  kellenek.  Nem  tudjuk,  hogy  a  fenti  alkalommal, 
hányan  voltak  jelen,  de  Thurzó  Borbálának  Erdödy  Kris- 
tóffal kötött  házassága  alkalmával  1612-ben  2621  ember  ér- 
kezett 4324  lóval.  A  pénznek  húszszoros  értékét  figyelmen 
kivül  hagyva  is,  óriási  összegekbe  került  az  ilyen  lakoma, 
így  pl.  Thurzó  Imrének  bedhegi  Nyáry  Krisztinával  kötött 
házassága  alkalmával  tartott  lakodalom  költsége  14.310  frt 
40  dénár  volt,  a  mikor  egy  birka  ára  egy  forint  s  egy  közép- 
vagyonu  ember  egész  évi  elesége  mai  érték  szerint  is  250 
K-ból  kikerült.  Ez  alkalommal  elfogyott  pl.  száz  font  bors, 
50  font  gyömbér,  négy  font  sáfrány,  ezer  lehmonia  (citrom). 
A  hétköznapi  életmódra  a  házi  felszerelésből  lehet  kö- 
vetkeztetni. Ezekre  nézve  a  végrendeletek  adnak  felvilágo- 
sítást, Homonnay  Drughet  Mihály  1580-ban  kelt  végrende- 
letében ezt  mondja:  „mivelhogy  még  az  én  leánygyermekeim 
kicsinyek,  én  még  azok  szükségére  kevés  gondot  viseltem  .  .  . 
sem  pediglen  pohárszékre  való  ezüst  marhájukat  meg  nem 
szerződtem.  Ezért  gyermekeimnek  teszek  ilyen  testamentu- 
mot, hogy  .  .  .  külön-külön  hagyok  hat-hat  ezer  magyar  fo- 
rintokat pohárszékre  valókat."  Ezenkívül  minden  leánynak 
12  ezüst  tálat,  12  ezüst  kupát,  24  ezüst  tányért,  24  ezüst  vil- 
lát, két  ezüst  sótartót,  egy  ezüst  medencét  és  hozzá  ezüst 
korsót  hagyott. 

Az  ezüstnemüre  és  általában  az  ingóra  igen  nagy 
súlyt  helyeznek.  Ezek  jelentősége  ugyanis  az  ingatlanokhoz 
kéi)est  folyton  emelkedett.  Ezért  a  legnagyobb  birtokosok  is 
megemlékeznek  végrendeletükben  a  ma  értéket  alig  képvi- 
selő ingóságokról.  Bocskay  István  1595.  október  5-én  kelt 
végrendeletében  kardjain,  páncéljain,  sisakjain  kivül  .subái- 
ról,    tollairól,     nadrágjairól     is     intézkedik.     Dobó  Ferenc 

A  a  0  Í-.  t  0  n:  Xa^ybirtoU.  16 


226 


1602-ben  szőnyegeiről,  paplanjairól,  képös  kárpitjairól, 
anyja  szoknyáiról  is  intézkedik.  Báthory  István  országbíró 
1603.  június  19-én  kelt  végrendeletében  azt  mondja,  hogy 
van  11  ezüst  tányérja,  32  vagy  33  tálja,  kanalai,  sótartói  és 
öreg  serleg-poharai.  Bethlen  Gáborné  1622-ben  kelt  végren- 
deletében szoknyáiról,  mentéiről,  ékszereiről  és  birtokairól 
intézkedik. 

Ezekből  a  végrendeletekből  az  tűnik  ki,  hogy  a  nagy- 
birtokosoknak kevés  ingó  vagyonuk  volt.  Csak  ritkán  fordul 
elő  olyan  gazdagság,  mely  mint  Dobó  Ferencé  1602- 
ben  600.000  frt  készpénzből,  vagy  mint  az  I.  Rákócy 
Györgyé,  mely  10  millióra  menő  ingóságokból  állott.  Ná- 
dasdy  Ferencnek  állítólag  egy  millió  értékű  ingóit  foglalták 
le,  mikor  fej-  és  jószágvesztésre  Ítélték.  Sőt  már  1540-ben 
a  jobbágy  származású  Athinai  Deák  Simonnak  olyan  nagy 
ingó  vagyona  volt,  hogy  mikor  Budáról  Pécsre  ment  felesé- 
gével, 12.000  aranyat  raboltak  el  tőle  Ferdinánd  hivei. 

Az  életmód  tehát  nem  lehetett  finom,  hanem  csak  dus. 
A  nagybirtokosoknak  azért  volt  kevés  evőeszközük,  mert  a 
vendégek  úgyis  a  kezükkel  ettek,  hiszen  a  XVII-ik  század- 
ban terjedt  csak  el  a  villa  használata,  a  mely  időtől  kezdve 
a  vendégek  zömének  már  vas  evőeszközt  adnak.  Az  asztal- 
nál is  rosszabbul  volt  ellátva  az  ágy.  Az  előkelőknek  volt 
ugyan  arannyal  kivarrott  ágyruhája,  de  nagyon  kevés  lepe- 
dője és  más  szükséges  ágyruhája.  Szintigy  kevés  más  fehér- 
nemüjök  volt,  mert  a  tisztaság  még  nem  volt  szükséglet. 

A  birtokszerzés. 

I.  A  központi  hatalomnak  az  a  megerősödése,  melyet, 
a  pénzgazdaság  vont  maga  után,  a  magánviszonyokra  sem 
mulaszthatta  el  hatását.  A  pénznek  és  általában  az  ingósá- 
goknak szerepe  viszont  abban  jelentkezett,  hogy  az  ingatla- 
noknak általuk  való  megszerzése  mind  gyakoribbá  vált.  A 
központi  hatalom  erősödése  pedig  abban,  hogy  az  adomá- 
nyok az  előző  korral  szemben  biztosabb  alapjai  lesznek  a 
tulajdonszerzésnek.  így  a  tulajdonszerzésnek  alapjai  közül 
az  erőszak  eltűnni  készülő  helyét  a  viszonylag  jogszerű 
szerzésmódok  foglalják  el.  A  foglalás  nem  szerepel  többé  a 


227 


tulajdonszerzés  módjai  közt,  de  nem  azért,  mintha  az  erő- 
szak egyszerre  eltűnt  volna,  hanem  csupán  azért,  mert  a 
három  részre  szakadt  országban  mindegyik  állam  meg- 
védte a  maga  polgárainak  vagyonát  s  az  erőszakoskodók  a 
háborúskodásra  maradtak  utalva. 

A  formailag  kifogástalan  szerzésmódok  lényegükben 
ezentúl  sem  voltak  mind  jogosak,  A  nyilt  erőszakot  a  doiice 
violence  váltotta  fel.  A  nagybirtokosok  már  csak  kisebbektől 
foglalnak,  egymástól  csak  akkor,  ha  nem  tartoznak  ugyan- 
azon fejedelem  alá.  A  kisbirtokos  kénytelen  a  nagy  védel- 
mét keresni,  mert  nem  tudja  magát  s  birtokát  megvédeni.  E 
réven  szorosabb  összeköttetés  keletkezik  köztük,  mely  egy- 
egy  vidék  nemességét  egy-egy  nagybirtokos  szolgálatába  ál- 
lítja. Az  országban  szétszórt  10000  nemes  közül  kevés  volt 
fegyverfogható  felnőtt,  a  ki  magát  és  hozzátartozóit  vagyo- 
nával együtt  meg  tudta  volna  védeni.  A  védelem  kedvéért 
tehát  a  nagybirtokosok  alá  helyezik  magukat  s  tőlük  függő 
helyzetbe  kerülnek. 

Az  erőszak  annyiban  sem  szűnik  meg,  a  mennyiben  a 
pénzrablás  váltja  fel  az  ingatlan  foglalást.  A  visszaélések- 
nek is  csak  a  formája  változik,  de  a  visszaélések  nem  szűn- 
nek meg.  A  tulajdonszerzésnek  a  sablonja  mégis  lényegesen 
megváltozik,  mert  minden  szerzésre  a  központi  hatalom 
adja  s  kell  is,  hogy  adja  a  maga  szentesítését.  A  legtöbb 
esetben  a  tőle  való  szerzés  is  pénz  ellenében  történik. 

11.  Az  adományok  már  e  korszak  elején  a  kincstárnak 
adott  ellenérték  ellenében  adatnak.  Nem  azért  terjedt  ez  a 
szokás,  mert  az  udvarnak  az  volt  az  álláspontja,  hogy  a  tö- 
röktől való  visszafoglalás  költségeit  a  megadományozottnak 
kell  viselni,  hanem  azért  tette  az  udvar  ezt  szokássá,  mert  a 
török  elleni  háborúban  pénzre  volt  szüksége.  T.  Ferdinánd 
és  Miksa  korában  már  64  uradalmat  adományoztak  el 
akként,  hogy  az  adományozásért  bizonyos  összeget  fizetett 
az  illető.  Ezekről  a  birtokokról  három  kimutatás  is  maradt, 
azonban  nem  teljesen  egybehangzóak.  Kettő  magánösszeálli- 
tás,  az  egyik  hivatalos.  Ezek  szerint  a  következő  uradalma- 
k;'i  a  következő  zálogösszegekért  adományozták: 

15*     i~° 


A  jószág  és  esetleg 

A  zálogösszeg 

vár  neve 

Óvár 

100000  fit 

Ki sm alton  és  Fraknó 

90000    „ 

Kabokl 

24000    „ 

Szarukö 

12000    „ 

Scharfenech 

24000    „ 

Borostyánkő 

16000    „ 

Kőszeg 

48000    „ 

Palota 

32000    „ 

Kanizsa 

32000   „ 

Csáktornya 

50000    „ 

Ka  pronca. 

24000    „ 

Szentgyörgyvár 

24000    ., 

Detrekö 

24000    „ 

Stomfa 

60000    „ 

Bazin  és   Szentgyörgy  vár 

130000    „ 

Vereskö 

40000    „ 

Gsejte 

64000    „ 

Jókö 

54000    „ 

Szomolyán 

24000    „ 

Tapolcsán 

40000    „ 

Modor 

12000    ,. 

Surány 

12000    „ 

Trencsén 

60000    „') 

Lyetava 

12000    „ 

Sztrecsnó 

24000    „ 

Árva 

32000    „ 

Likava 

24000    „ 

Lipcse 

48000    „ 

Végles 

24000    ., 

Beszterce 

60000    „ 

^)  Trencsént  Rudolf  1588  január  18-án  zálogba  adja  Forgách 
Imrének  60.000  tallérért  8  évre,  majd  78.229  tallérért  ujabb  8  évre. 
A  trencséni  uradalmon  kívül  ide  tartozik  ekkor  Baán  és  Zuclia  vára  és 
uradalma.  Ezelőtt  Ernő  főherceg  birta  zálogban,  a  ki  ellen  a  jobbágyok 
sok  panaszt  tettek,  mert  többet  követelt  tőlük,  mint  a  mennyire  kötele- 
sek voltak. 


229 


Lednice 

10000  frt 

Ricsó 

12000    „ 

Gsábrág 

10000    „ 

Szitnya 

10000    „ 

Sáros 

40000    „ 

Szád vár 

32000    „ 

Szendrö 

24000    „ 

Krasznahorki 

i 

12000    ,. 

Regéc,  Tokaj 

,  Tálya 

200000    „ 

Makovica 

160000    „ 

Munkács 

600000    „ 

Sárospatak 

800000    „ 

Füzér 

500000    „ 

Ónod 

240000    ., 

Helmec 

250000    ., 

Dédes 

800000    „ 

Somoskö,  Szalánc, 

Szatmár^), 

Szécsény 

J 891000    „ 

Diósgyőr 

10000    „ 

Szomszédvár, 

Stiibica 

24000    ,. 

Trakostyán 

20000    ... 

Eberhardt 

12000    ., 

Dobrovina 

12000    „ 

Sziget 

10000    „ 

Boldogkő 

12000    ,, 

Huszt 

12000    „ 

Pápa 

80000    „ 

')  Az  1583  augusztus  29-iki  cs.  és  kir.  közös  kamarai  levéltArhan 
levő  konskripciüs  iratok  közt  meg  vai!  Szatmár,  Némethi,  Somló  és  Szi- 
nérvüraljának  összeírása.  E  szerint  Szatmárt  1509-ben  250,  máskor  300 
frt  taxát  fizettek.  Az  1569-iki  urbárium  szerint  volt  itt  213  jobbágy, 
108  puszta  telek,  s  a  következő  allodiális  föklek:  300  köbölnyi  szántó, 
150  köbölnyi  zab  föld;  3  malom,  mely  200  köböl  gabnát  hoz;  egy  40 
kaziilnyi  rét.  Némethiben  153  jobbágy,  08  puszta  teleli  s  a  következő 
allodiális  földek:  G75  köbíilnyi  föld,  30  kazalnyi  rét.  E  két  uradalom 
minden  jövedelmét  ekkor  1319  frt  67Vi  krra  beesülték.  A  másik  két 
uradalomból  a  Búthoryakat  157  egész  jobbágy  és  18  zsellér  telek  illette. 
Ezek  a  földesúrnak  évenkint  719  frt  37  dénárt  fizettek. 

Ugyanitt  lalálhatű  az  erdődi  uradalom  összeirása,  mely  szerint 
ekkor  ehhez  70  helység  tartozoll,  a  melyben  1134  jobbágy  s  220  zsellér 
lakolt  •,.  a  kik  évi  0238  frt  97'/:  dénárt  fizettek  a  földesúrnak. 


230 


Ezeket  az  adatokat,  mint  már  fentebb  is  emiitettük, 
három  különböző  összeállitásból  vesszük.  A  három  összeállí- 
tás számadatai  nem  mindig  egyeznek.  Ez  alkalommal  nem 
kell  kutatás  tárgyává  tennünk,  hogy  melyik  adatai  a  helye- 
sek, mert  nem  a  birtokok  árai,  hanem  csak  a  kincstárba 
hozzávetőleg  befolyt  összeg  megállapításáról  van  szó.  Ez  az 
összeg  16 — 18  millió  korona,  mely  azonban  a  pénz  értékére 
való  tekintettel  320 — 460  millióra  tehető  mai  érték  szerint. 
Zrinyi  Miklós  is  ekkor  (1546)  kapta  50000  írtért  Aluraközt 
„érdemei"  jutalmazásaként.  Az  érdem  az,  hogy  Habsburg- 
párti volt. 

A  magánosok  egymás  közti  ügyleteiben  is  nagyobb  sze- 
repet játszik  a  pénz,  mint  azelőtt.  A  pénzzel  szerzők  közt  eteő 
helyen  az  idegenből  bevándorolt  Fuggerek  állanak,  a  kik 
már  1535-ben  az  akkori  időben  óriási  összegért,  105041  írt- 
ért veszik  meg  Vöröskő  várát  és  uradalmát  a  Thurzóktól. 
Ez  az  uradalom  ugyan  csak  24000  hold,  de  azért  olyan  érté- 
kes, mert  Wencel  szerint  e  birtok  után  nem  állott  felada- 
tukban nagyobb  csapatot  felfegyverezni.  Ugyancsak  ők  az 
udvar  egyik  kedvencétől,  Salm  gróftól  Borostyánkő  és  Detre- 
kö  várat  1552-ben  zálogba  veszik.  Viszont  Pálffy  Miklós 
1583-ban  Vöröskőt  54000  írtért  megvette.  Thurzó  György 
1607-ben  Bocskaytól  megveszi  Tokajt  70,000  császári 
aranyért. 

Az  elérhető  pénzösszegekről  fogalmat  adhat  az  a  kö- 
rülmény, hogy  a  Fuggerek  és  Thurzók  közös  bányaüzlete 
már  1495  és  1504  közti  években  a  felek  mindegyikének 
119,500  rajnai  aranyírtot  jövedelmezett,  a  melyen  kivül  volt 
az  1338  mázsa  réz,  54774  márka  ezüst  és  242,000  arany  frt 
követelés.  Az  1504  és  1507  közti  években  mindegyik  félnek 
238,474  rajnai  arany  írtja  maradt.  1510-ig  egy-egy  fél 
148,000  rajnai  arany  irtot,  1519-ig  pedig  179,000  irtot  ka- 
pott. 1526-tól  a  Fuggerek  maguk  vállalkoznak  s  az  általuk 
elért  kimutatható  nyereség  ettől  1539-ig  1.297,192  rajnai  frt 
(egy  rajnai  frt  60  krajcár,  %  tallér). 

A  királyoknak  azonban  mégsem  volt  ebben  az  arány- 
ban pénzbevételük,  sőt  igen  gyakran  nevetségesen  csekély 
összegeket  vesznek  kölcsön.  I.  Ferdinánd  pl.   1548-baii  kelt 


231 


egy  okmányában  elismeri,  hogy  Eattyáni  Ferenctől  2400 
magyar  frtot  vett  kölcsön.  Miksa  59900  frt  tartozása  fejében 
özv.  Eattyáni  Ferencnének  egy  évi  használatra  átengedi  a 
morvaországi  eisgrubi  uradalmat,  azzal,  hogy  egy  év  után 
méltányos  árért  vissza  kell  adnia.  II.  Mátyás  1609-ben  Kol- 
lonics  Szigfrid  újvári  főkapitánynak  azért  a  80,000  frtért, 
mellyel  neki  katonai  szolgálatai  fejében  tartozik,  Turterebes 
várát  és  a  hozzá  tartozó  nagyszőllösi  birtokré^zt  adja.  Ezek: 
Alsó  és  Felső  Gerecse,  Egres  (Ugocsa),  Gelyénes,  Papi 
(Bereg),  Tartóc,  Komorzán,  Bikszád,  Terep,  Újfalu,  Turvé- 
konya  és  Raksa  (Szatmár).  Mostoha  fia  és  felesége  a  lévai 
uradalmat  1605-ben  (39,  majd  46  község)  220,000  frtért 
kapja.  II.  Ferdinánd  1627-ben  az  óvári  uradalmat  hét  falu 
kivételével,  melyek  özv.  Pálffy  Miklósné  Fugger  Máriánál 
vannak  70,000  frtért  zálogban,  gróf  Harrach  Károly  óvári 
kapitánynak  adja  462,167  frt  12  kr  és  2y2  dénár  tartozásért 
zálogba.^) 

Azokat  a  családokat,  melyek  a  Habsburgok  uralkodá- 
sának elején  ezektől  szereztek  birtokokat,  már  fentebb  fel- 
soroltuk. Szerzésük  alapja  a  királynak  tett  szolgálat  épugy, 
mint  az  előző  korszakban.  Csakhogy  most  már  egyes  nagyok- 
nak tett  szolgálat  révén  inkább  lehetett  a  kisebb  birtokosok- 
nak is  valamihez  jutni,  mint  azelőtt.  így  és  azért  is,  mert  a 
Habsburgok  számos  idegennek  bejövetelét  mozdították  elő, 
megint  felfrissült  a  magyar  nagybirtokosság,  mint  ahogy 
már  egynehányszor.  A  politikai  történelem  színpadára  lépő 
családok  egy-kettő  kivételével  uj,  eddig  nem  szerepelt  csalá- 
dok. Thurzó,  Balassa,  Krusics,  Salm,  Török,  Forgács,  Má- 
gocsi,  Ungnad,  Zrinyi  stb.  Az  erdélyi  fejedelemségre  jutot- 
tak, a  magyar  főméltóságokat  elnyertek  mind  uj  emberek,  sőt 
számos  későbbi  nagy  szerepre  emelkedett  család  ekkor  ala- 
pozza meg  vagyonát,  pl.  a  Károlyi,  Andrássy,  mely  utóbbi 
1632-ben  kapja  Kraszna-Horkát  a  Bebek-család  kihaltával. 

Erdélyben  ugyanazok  a  viszonyok  uralkodtak,  mint 
Magyarországon,  de  a  fejedelmek  jobban   függtek  az  urak- 

^)  Ugyanezt  az  uradalmat  a  kincstári  komáromi  uradalommal  együtt 
M6ria  Terézia  1778  ban  2,200.000  frt  })izto8itápára  kötötte  le  a  Wiani 
banknak  tíz  évre. 


232 


tói  és  ennek  a  hatása  az  adományoknál  sem  maradhatott  el. 
Abban  nyilvánult,  hogy  a  fejedelmek  nem  használhatták 
pénzszerzésre  az  adományozási  jogot.  Ok  örültek,  ha  ado- 
mányaikkal hiveket  tudtak  szerezni,  erre  pedig  nem  volt 
alkalmas  az  az  adományozás,  melyre  még  rá  kellett  fizetni. 
A  fejedelmek  különben  kénytelenek  voltak  nagy  vagyont 
gyűjteni,  mert  az  egész  országos  költségvetésért  ök  feleltek. 
Nekik  kellett  az  ország  kiadásait  pótolni,  ehhez  pedig  biztos 
és  feltétlen  rendelkezésre  álló  vagyon  és  jövedelem  kellett. 
Ezért  elődjeik  adományait  gyakran  megsemmisítették,  miért 
is  pl.  II.  Rákóczy  Györgytől  beiktatásakor  Ígéretet  vettek, 
hogy  elődje  adományait  tiszteletben   fogja  tartani. 

A  szerzés  legnagyobb  lehetőségei  akkor  nyiltak,  amikor 
a  török  kiűzésével  nagy  területek  kerültek  a  kincstár  rendel- 
kezése alá,  melyeket  az  udvar  híveinek  jutalmazására  kitű- 
nően fel  tudott  használni.  Ekkor  kezd  szerezni  Zichy  István, 
ki  1655-ben  báróvá  lesz.  1646-ban  az  oroszvári  és  szentmik- 
lósi, 1649-ben  a  vásonkeői,  1650-ben  a  palotai,  1656-ban  a 
divényi  (Nógrád  m.)  uradalmat,  1659-ben  a  komáromi  vár- 
hoz tartozó  községeket  kapja.  Az  idegenek  ekkor  valóság- 
gal özönlöttek  megint  az  országba,  éppen  ugy,  mint  a  király- 
ság első  idejében.  Az  ekkor  megindult  birtokosztogatás  azon- 
ban összefolyik  a  következő  korszak  birtokszerzéseivel  s  igy 
lejjebb  fogunk  erről  részletesen  beszélni. 

III.  A  birtokszerzés  módjáról  leginkább  akkor  nyerünk 
képet,  ha  egynéhány  nagybirtokos  család  vagyonának  szer- 
zését vizsgáljuk.  E  korszakban  a  legnagyobb  vagyont  a  Rá- 
kóciak  szedték  össze.  Az  első  jelentékeny  ember  ez  idegen 
eredetű  családból  Rákócy  Zsigmond,  a  ki  Mágocsy  András 
Munkács,  Torna  s  más  nagy  uradalmak  tulajdonosának  öz- 
vegyét vette  el  feleségül.  Evvel  egy  300,000  holdra  tehető 
birtok  kezelésére  szerzett  jogcímet.  A  Mágocsy-árvák  vagyo- 
nát ö  kezelte,  hogy  miképen,  arról  fogalmat  adhat  az  a  per, 
a  melyet  a  nagykorúakká  lettek  indítottak  ellene  számadás 
iránt.  A  pert  egyezségileg  intézték  el,  de  az  egyezség  is  enged 
a  kezelés  módjára  következtetni,  a  mennyiben  Rákócy  arra 
kötelezte  magát,  hogy  50000  friot  fizet  s  két  falut  ad  át 
mostoha  gyermekeinek.  A  pénzt  nem  tudta  fizetni  s  ezért 
átadta  Taicalt. 


233 


Rákócy  három  asszonyt  temetett  cl  és  igen  sok  ado- 
mányban részesült  az  udvar  részéről,  mely  báróvá  is  kine- 
vezte. Uradalmai  ekkor  Szerencs,  Hernádnémeti,  Tarcal, 
Ónod,  Debrö,  Mád,  Felsővadász,  Makovica  s  Rovna.  Rákócy 
akkor  haragudott  meg  az  udvarra,  mikor  a  Mágocsy-perben 
attól  kellett  félnie,  hogy  nem  neki  fog  a  biróság  igazat  adni 
s  az  udvar  az  ő  érdekében  nem  akart  közbelépni.  Ezért,  mi- 
kor Bocskay  fellépett,  hozzáállt.  Ez  kijárta  neki,  hogy  Tár- 
cáit nem  a  kikötött  50,  hanem  10  ezer  frtért  kapja  vissza. 
Bocskay  halála  után  ő  lesz  a  fejedelem.  Mikor  ő  is  meghal, 
akkor  Mágocsy  Ferenc  árvái  a  Tarcal  visszavételéből  ten- 
maradt  40.000  frt  megfizetése  iránt  pert  indítanak.  Az  ifjabb 
Mágocsy  is  csakhamar  meghal,  özvegye  pedig  eljegyzi  magát 
Munkács  várában  férje  inasával,  Eszterházy  Miklóssal.  Ez 
folytatja  a  pert,  a  mi  miatt  a  Rákócy ak  és  Eszterházy ak 
közti  viszony  kiélesedik. 

A  másik  Rákócy,  György,  borsodi  főispán,  a  ki  király  hü 
s  aki  Lorántffy  Zsuzsannával  kötött  házasságával  megsze- 
rezte a  Kamarás  és  Dobó  vagyont,  Sárospatakot  (előbb  a 
Perényieké),  Lednicet,  Borsit  és  Csetneket.  Dacára  annak, 
hogy  Rákócy  a  király  pártján  volt,  Dócy  f elsömagy a r országi 
generális  mégis  oda  igérte  Bethlennek  az  ö  és  Zsigmond 
egész  vagyonát,  ha  Bethlen  sereget  küld  az  esetleges  lázadás 
leverésére.  Rákócynak  politikai  ügynöke  a  prágai  udvarnál. 
Leszkay  Miklós,  azonnal  jelentette  ezt  urának,  mire  ez  az 
udvar  ellen  fordult.  Azonban  1622-ben  Ferdinándtól  am- 
nesztia-levelet kért  és  kapott,  Bethlen  azonban  e  miatt  nem 
haragudott  meg,  mert  Rákócy  ezt  a  király  területén  fekvő 
birtokainak  megőrzése  érdekében  tette. 

Bethlen  halála  után  Rákócy  az  özvegytől  megszerzi 
Munkácsot  ugy,  hogy  Rákócy  addig  nem  engedte  el  az  özve- 
gyet, mig  ez  az  ö  középső  fiának,  Zsigmondnak  át  nem  adta 
a  várat.  Fogarast  azonban  70,000  frtért  vette  meg  az  özvegy- 
től. Ez  a  Rákócy  György,  aki  nemsokára  Erdély  fejedelme 
lesz,  a  következő  területek  ura:  Zemplénben  Szerencstől 
Liszkán  keresztül  Sárospatakig  55  km.  hosszúságban  és  20 
km.  szélességben  fekvő  terül'-l  kis  niegszakitással  egészen 
vagy  mással  közösen  az  övé.  Sáiosban  a  makovicai  urada- 
lom 94  faluval  (ma  a  makovicai  járásnak  74  községe  van) 


234 


Rákócy  Lászlóval  közös.  Szepesben  a  lechnici  iiradalüm. 
Abaujban  Regéc  13  faluval,  Felsővadász  18  faluval.  Borsod- 
ban Ónod  21  helységgel  s  innen  apróbb  birtokok  Párádig 
húzódó  sorban;  Beregben  Munkács^),  melyből  kilenc  urada- 
lom lett,  ekkor  140  falu  tartozott  hozzá,  3974  szolgálattevő 
személy  volt  az  uradalomban.  Ugyanitt  volt  a  szentmiklósi 
uradalom  is  33  faluval,  Gömörben  39  faluval  Cselnek;  Ung- 
ban  Dobóruszka  6,  Szabolcsban  Vencsellő  17  faluval;  Tren- 
csénben  Lednice  uradalma,  melyben  369  jobbágy,  443  zsel- 
lér s  24  szabados  lakott;  Szatmárban  Szatmár,  Nagy  és 
Felsőbánya,  Ecsed  25  faluval,  1563  szolgálattevő  személlyel; 
Biharban  Élesd,  Székelyhíd,  Belényes  68  faluval;  Erdélyben 
Fejérmegyében  7  falu;  Dobokában  Sólyomkő;  Tordában  7 
helység;  Küküllőben  1;  Fog  .ras  vidék  23  falu.  2956  szolgáló 
emberrel.  Összes  ingatlanait  kétmillió  holdra  lehet  tenni,  jö- 
vedelmét pedig  évi  kétmillió  frtra.  I.  Rákócy  György  birto- 
kain 1642-ben  7902  köböl  búzát,  1259  köböl  árpát,  125  kö- 
böl rozsot  vetettek.  Ez  évben  2693  szénakazla,  6504  disznaja, 
18243  juha,  2835  szarvasmarhája,  782  lova,  4883  baromfija 
volt.  Magtáraiban  pedig  279^295  köböl  gabna  volt. 

Ez  óriási  vagyon  szerzése  körül  voltak  bizonyos  jog- 
talanságok, ezeket  azonban  nem  lehet  mind  kimutatni.  Nem 
csak  Rákócy  vagyonának  voltak  azonban  ilyen  fogyatékai, 
hanem  a  másokénak  is.  Mikor  pl.  Szécsy  Mária  első  férje,  ifjabb 

')  A  munkácsi  uradalom  története  érdekes  típusa  a  ma- 
gyar nagybirtokok  történetének,  ez  az  uradalom  a  XIII.  szá- 
zadban királyi  birtok.  Az  Árpádok  kihalása  után  ez  uradalmat  Amadé 
foglalja  el.  Lajos  király  az  -oláh  fejedelemnek  adja.  Közben  Ko- 
riatovics  Tódoré,  majd  1427-ben  Brankovicsé.  Tizenhárom  évvel  később 
a  Dobó- nemzetségé,  majd  Palóci  Lajosé,  aztán  újra  Brankovicsé,  a  kitől 
Hunyadi  elfoglalja.  JVIátyásra  száll,  a  ki  Csáktornyai  Zsigmond  pécsi 
püspöknek  adja.  1498-ban  Vingárti  Gerébé,  újra  a  királyé.  II.  Lajostól 
megkapja  Mária,  majd  1529-ben  Báthory  István.  II.  Miksa  1564-ben  el- 
foglalja és  Mágocsy  Gáspárnak  adja  zálogba.  Halála  után  fiainak  gyám- 
ja, Rákócy  Zsigmond  szerzi  meg.  1614-ben  elveszi  Eszterházy  Mágocsy 
özvegyét  s  vele  megszerzi  Munkácsot.  A  nikolsburgi  béke  Bethlennek 
biztosítja,  s  mikor  a  Rákócyak  fejedelemeldcé  lesznek,  az  övék 
lesz  Munkács  is.  Az  erdélyi  feiede^emség  megszűnése  után  a  királyé,  a  ki 
azt  Schönborn  Lothár  mainzi  érseknek  adta.  Ez  az  uradalom  a  vele  egy 
egészet  tevő  szt.-miklósival  45  négyszög  mértföld 


235 


Bethlen  István  meghal,  ennek  atyja  az  özvegytől  olyan  nyi- 
latkozatot kényszerit  ki,  mely  szerint  ez  lemond  Ecsedvár- 
ról  és  uradalmáról.  Később  Hunyadvárt  is  meg  akarja  sze- 
rezni, mely  szintén  az  özvegyé.  Ebben  aztán  Rákócy,  mikor 
a  Bethlenekkel  kibékül  segiti  s  igy  sikerül  is  megszerezni. 
Szécsy  Mária  ekkor  látja,  hogy  vagyona  veszélyben  forog  s 
ezért,  mikor  előbb  házassággal  hiába  próbált  szerencsét,  Ná- 

dasdyval  olyan  szerződést  köt,  a  mely  szerint  egymást  elő- 
menetelükben segíteni  fogják.  Mikor  ennek  dacára  sógorai 
Murányhoz  való  jogából  is  kiforgatni  készülnek,  sógoraival 
szemben,  a  kik  Rákócy  hivei,  Wesselényihez,  a  füleki  kapi- 
tányhoz fordul  s  ennek  a  várat  átadja,  miáltal  a  király  ol- 
talma alá  kerül,  a  ki  a  fejedelem  és  sógorai  ellen  most  már 
megvédi.  Az  e  korbeli  birtokszerzésnek  s  megtartásnak  ez 
igen  gyakori  esete.  Ha  ketten  akarják  ugyanazt  a  birtokot, 
akkor  az  egyik  bizonyosan  a  király,  a  másik  pedig  a  leje- 
delem hivévé  lesz. 

IV.  Sok  vagyonra  nézve  nem  lehet  már  kimutatni  azt, 
hogy  szerzése  nem  megengedett  módon  történt,  de  azt  igen, 
hogy  a  szerzés  ós  gyűjtés  nem  felelt  meg  az  akkori  idők  er- 
kölcseinek. Báthory  István  országbíróról  tudjuk,  pl.,  hogs 
soha  senkinek  sem  fizetett,  pedig  rendkívüli  kiterjedésű  bir- 
tokai voltak,  mikor  1603-ban  végrendelkezett.  Az  övé  Ecsed 
vára,  a  jószág  törzse;  az  övé:  Világos,  Sólyom,  Sólyomkő,  Kö- 
rösbánya, Erdőd,  Gsicsva,  Füzér,  Babócsa,  Cserép,  Dévény, 
Szentgyörgy  és  Buják.  Van  egy  szablyája,  melynek  értékét 
2000  frtra  teszi,  egy  keresztje,  melyet  2500  frtra.  Nagyon 
szerette  a  drágaságot  s  ezért  rendesen  ezt  is  kért  jutalmul. 
Halálakor  még  szolgái  is  hitelezői,  mert  ezeket  sem  fizette 
soha,  pedig  9000  írt  készpénz  maradt  utána.  Mások  szerint 
olyan  gazdag  volt,  hogy  Rudolf  király  is  kért  tőle  kölcsön. 
E  célból  követeket  küldött  az  országbíróhoz  s  ez  azokat  há- 
rom napig  váratta,  inig  magához  bocsátotta.  Régi  felfogású 
nagybirtokos,  aki  az  országbírói  méltóságot  csak  ugy  fo- 
gadta el,  ha  nem  kell  Prágába  mennie  esküt  tenni. 

A  mit  az  előtt  Magyarországon,  azt  most  Erdélyben  is 
csinálták  az  urak.  A  kinek  hivatala  vagy  birói  tisztsége  volt, 
az  mindaria  használta  fel,  hogy  vagyont  szerezzen.  A  XVI-ik 


236 

század  végén  egyike  a  legnagyob  ilyen  szerzőknek  Kocsárdi 
Gálffy  János.  A  Báthoryak  kedvence.  István  és  Kristóf  egy- 
aránt szereti,  ugy  hogy  ép  oly  könnyen  kap  adományokat, 
mint  a  milyen  könnyen  kieszközli  magának,  hogy  a  fejede- 
lem jóváhagyja  Morzsinai  Ferenccel  1579  szeptember  27-én, 
Barcsay  Jánossal  pedig  később  kötött  örökösödési  szerződé- 
seit. Az  utóbbi  19  faluhoz  juttatta,  bár  a  szerződésben  csak 
16-ról  van  szó.  Olyan  eredményesen  szerez,  hogy  1590-ben 
már  56  faluja  és  birtokrésze,  3  várkastélya,  sok  tizedjoga  s 
más  kedvezménye  van,  melyek  Erdély  egyik  leggazdagabb 
földesurává  tették.  Ez  a  gazdagság  volt  a  veszte  is,  a  fejede- 
lem félt  tőle  s  ezért  könnyen  hitt  az  ellene  emelt  vádaknak 
és  fej-  s  jószágvesztésre  Ítélte.  Ugy  mint  ő,  szerezte  vagyonát 
számos  erdélyi  ur,  a  kik  közül  aztán  többnek  az  övével  azo- 
nos sors  jutott  osztályrészül.  Ilyen  volt  Béldy,  Bánffy  Dénes, 
Teleky  stb.  Béldy  Pál  különösen  avval  szerezte  vagyonát,  hogy 
a  mint  legtávolabbi  rokonságának  valamely  tagja  meghalt, 
ő  azonnal  sietett  valódi  vagy  képzelt  jogát  érvényesíteni,  a 
mihez  felhasználta  befolyását. 

A  leggazdagabbak  egyúttal  politikailag  is  mindig  meg- 
bízhatatlanok. Vagyon  szerzése  és  megtartása  érdeké- 
ben mindig  minden  politikai  irányzattal  jó  viszonyt  tarta- 
nak. Az  erdélyi  urak  a  császár  és  fejedelem  jóindulatát  egy- 
aránt keresik.  Béldy  is,  hogy  Bethlen  várát  megtarthassa,  a 
császárhoz  fordul  és  levelét  ,.jól  felszerelt"  követtel  küldi  a 
német  sereg  parancsnokához.  Az  urak  annak  a  pártján  van- 
nak, a  ki  őket  vagyonúkban  megvédi,  vagy  a  kitől  többet 
várnak,  ezért  hol  Erdélyben,  hol  pedig  Magyarországon  ta- 
lálunk sokakat.  Berzeviczy  Márton  előbb  erdélyi  (1561  előtt) 
kancellár,  aztán  pedig  Ferdinánd  hive. 

Az  ügyek  elsimításával  még  az  olyan  fejedelem  alatt 
is,  mint  Bethlen,  sokat  szerezhettek  az  udvarban  befolyásos 
urak.  Báthory  Annát  1614-ben  kétférjüség  miatt  bevádol- 
ták. E  perről  csak  annyit  tudunk,  hogy  1615-ben  a  fejedelem 
sógorának  Tóti  nevű  faluját  adományozza  az  asszony,  mert 
a  dolgot  elsimította.  Bethlen  Gábor  utóbb  elrendelte,  hogy 
Báthory  A.nna  férjéhez  visszamonjí^n,  a  mit  ez  nem  tevén 
meg,  a  fejedelem  elfogatta  s  csak  első  férjétől,  Bánffy  Dé- 


237 


nestöl  örökölt  javainak  kiadása  ellenében  bocsátotta  szaba- 
don. Ugyanekkor  összes  ékszereit  is  átadta.  Az  1653-iki  gyu- 
lafehérvári országgyűlés  alkalmával  Bethlen  János  a  szá- 
szoktól 100  tallért  kap.  hogy  „ne  kiabáljon  olyan  erősen" 
az  országgyűlésen  ellenük. 

Minden  hivatalban  és  méltóságban  levőnek  bőven  volt 
alkalma  szerezni.  Az  ellenreformáció  alatt  megint  a  katho- 
likusoknak  és  főleg  az  egyháziaknak  derült  fel  a  napja.  Maga 
Pázmány  Péter  sem  idegenkedett  a  vagyontól  és  családjától 
sem  sajnálta.  Előrelátó  emberként  azonban  nem  Magyaror- 
szágon, hanem  Ausztriában  szerzett  ezeknek,  unokaöccse 
részére  1627-ben  megvett  Kremsier  közelében  egy  6000  hol- 
das birtokot  38.000  frtért  s  1634-ben  56.000  tallérért  (egy  tal- 
lér egy  és  egy  harmad  frt)  a  Avsetini  uradalmat,  melyet  hét 
négyszög  mértföldre  tettek.  Saját  jövedelmének  szaporítását 
annyira  szivén  viselte,  hogy  eiedetileg  30  ezer  frtnyi  jövedel- 
ipét  80  ezerre  tudta  emelni. 

A  főn  rak  ebben  is  hiven  követték  példáját.  Tgy     Ná- 
dasdy  Ferenc  országbíró,  a  kiről  azt  mondták  kortársai,  hogy 
nagyon  értett  a  szerzés  mesterségéhez.   Az  eszközökben  sem 
volt  épen  válogatós.  Veje  volt  Eszterházy  Miklós  nádornak, 
ki  1645-ben  halt  meg  s  akinek  halála  után  arra  törekedett, 
hogy  a  nádor  unokájának.  Orsikának  gyámságát  megkapja. 
Láttuk,  hogy  a  gyámság  e  korban  a  gyám  és  nem  a  gyámolt 
érdekében  létesített  intézmény  volt.  Terve  csak  részben  sike- 
rült.  Azután  megkísérelte  az  Eszterházy  László  kezén  levő 
kismartoni  uradalom  megszerzését,  melyet  ez  a  kincstártól 
zálogban  birt.     Először  fiz,  azután     huszonöt  ezer   forintot 
Ígért    rá  s    már  az    adománylevelet  is    kiállitották.    mikor 
Eszterházynak  sikerült  ujabb  ráigéréssel  megtartani  az  ura- 
dalmat. Nádasdy   a    Kauizsayak   öi-ökösének   jogcímén    luár 
régen  követelte  Szarvkő  uradalmát.  Ezt  az  uradalmat  1457- 
ben  a  Kauizsayak  az  osztrák  hercegnek  zálooositntták  el.  Et- 
fol    1486-ig     Pottondorfi    Gvörgv.    1504-ig  Craffnnpk     ülvik. 
1561-ig  a  svábországi  Veitek,  1582-ig  a  sváb  Pichlerek.  ezek- 
üfáu  po'lig  íi  Stot.zingenek  voltak  Szarvkő  urai.  Nádasdy  fel- 
aiánlotta    a   400  arany   zálogösszeget   Stotzinfien    Jáunc;  J\\t- 
dolfnak.  de  ez  nem  fogadta  el.  orro  Nádasdy  egyszerűen  ferrv- 


238 


veresekkel  támadt  a  várra  és  azt  elfoglalta.  A  kitett  Stotzin- 
gen  báró  az  udvarhoz  fordult,  mely  október  16-án  ráirt  a 
grófra,  hogy  adja  ki  a  várat,  a  mit  ez  azonban  nem  tett, 
hiába  irta  az  udvar,  hogy  „mi  jut  eszébe,  hogy  százezer  frtos 
birtokot  400  aranyért  akar  .  .  ."  Végül  is  a  vasvári  káptalan 
előtt  megegyeztek,  hogy  Nádasdy  gróf  140.000  frtot  fizet. 
Ha  az  udvar  szomszédságában  lehetett  ilyen  erőszakosságo- 
kat elkövetni,  mennyivel  inkább  távolabb  tőle  és  az  erdélyi 
határon, 

V.  A  XVII-ik  században  kezdenek  a  nagybirtokosok 
egyéni  élvezeteikre  többet  költeni,  mint  a  mennyi  jövedelmük 
van.  Ebben  Forgách  Ádám  volt  az  első  m.ester.  Az  akkori  vi- 
szonyok közt  óriási  214.000  frt  adósságot  csinált.  A  hitele- 
zők közt  szerepel  Nádasdy,  a  ki  semmi  jó  üzletből  sem  hiány- 
zott. Forgáchnak  rendkívül  sok  ékszere  volt,  keleti  gyöngye 
pl.  24.186  darabja  volt.  Miután  féltette,  hogy  a  török  elrabol- 
hatja, 1674-ben  megkérte  Illésházyt,  hogy  trencséni  várában 
őrizze.  Az  ide  hozott  ékszerek  azonban  elvesztek,  illetve  egy- 
korú tudósítás  szerint  Illésházy  eladta  azokat.  Ezt  és  az  eh- 
hez hasonló  eseteket  csak  azért  emiitjük,  mert  ez  rávilágit 
arra,  hogy  e  kor  hazafiai  és  udvaroncai  egyforma  erkölcsök 
szerint  éltek.  Szelepcsényi  és  Illésházy,  Portia  és  Béldy.  Zrí- 
nyi és  Thurzó  mind  egyenlő  erkölcsüek,  csak  nem  egy  pártál- 
lásuak.  Az  udvar  elleneseit  eddig  mindig  rokonszenves,  bará- 
tait ellenszenves  szinben  tüntették  fel,  holott  az  erkölcs  szem- 
pontjából semmi  különbség  nincs  köztük.  A  mi  pedig  a  va- 
gyonszerzésben nyilvánuló  erkölcsöt  illeti,  azt  az  előadottak 
után  egyformának  kell  minősítenünk. 

Az  ingatlanok  értéke. 

Azokból  az  adatokból,  melyeket  az  adományozásokkal 
kapcsolatban  az  ingatlanok  értékére  nézve  fentebb  előad- 
tunk, nem  lehet  tiszta  képet  alkotni  arra  nézve,  hogy  milyen 
értéket  képviselt  egy-egy  birtok  ebben  a  korban.  Igaz,  hogy 
minden  kétséget  kizáró  tiszta  képet  nem  nyerhetünk  a  legbő- 
vebb adatokból  sem,  mert  az  elmúlt  korok  viszonyai  annyira 
világosan  sohasem  fognak  előttünk  állani,  hogy  az  értékre 
befolyással  levő  minden  tényezőt  megismerhessük.  E  tekin- 


239 


tétben  az  elődök  intelligenciájának  fogyatékossága  is  szere- 
pet játszik.  Az  ö  becslésük  ugyanis  nagyon  formai  s  nem 
annyira  a  valódi  érték  megállapítása  volt  a  cél  a  becslésnél, 
mint  inkább  az  előirt  formák  betartása  mellett  egy  bizonyos 
összeg  kihozása. 

A  becslések  leginkább  perekben  váltak  szükségessé  s 
ezért  ilyenek  maradtak  csak  ránk.  Nem  tudjuk,  hogy  ezeket 
ugy  kell-e  elbírálni,  mint  a  mai  perbeli  becsüket,  vagy  sem, 
de  bizonyos,  hogy  ezt  tudnunk  kellene  helyes  Ítélet  alkotha- 
tása céljából.  A  Zrinyi  javakra  nézve  két  becsű  maradt  ránk. 
Az  egyik  Bekovics  Ferencnek  Zrinyi  György  (1549 — 1603) 
országbíró  elleni  perében  foganatosított  becsű je.  A  másik 
Zrinyi  Péter  kívégeztetése  után  (1671)  foganatosított  becsű. 

Zrinyi  György  országbírót  a  monyorókerékí,  csáktor- 
nyai és  csurgói  uradalmak  harmadrésze  illette,  A  becsüt  a 
HK.  I.  r.  133.  címe  szerint  foganatosították.  A  kitüntetett  ösz- 
szegek  csak  az  alperes  Zrínyi  György  részére  vonatkoznak. 

Monyorókerékhez  40  falu,  a  vár  és  a  város  tartozott,  az 
alperes  részét  33.700  frtra  becsülték,  a  mihez  járult  a  hadi- 
szerekből  és  foglyokból  rá  eső  rész.  20.000  frt.  Csáktornyá- 
hoz 105  falu,  a  vár,  a  város  és  66.000  frt  értékű  hegyvám  tar- 
tozott, ebből  a  Zrínyi  György  részének  értéke  53.000  frt.  Csur- 
góhoz az  elpusztult  s  értéktelen  váron  kívül  a  város  és  25  falu 
tartozott,  ennek  az  alperesre  eső  részét  85.000  frtra  becsülték. 

Zrínyi  Péternek  csak  a  Muraközön  levő  birtokait  be- 
csülték meg  s  írták  össze.  A  becslésnél  három  értéket  vettek 
fel,  egy  legkisebb,  egy  közép  és  egy  legmagasabb  értéket,  me- 
lyet netán  el  lehet  érni.  Az  összes  ingatlanok  értékét  így 
143.687  fit  30  kr.,  168.281  frt  ^iVi  kr..  107.418  frtra  tették. 
Az  egyes  ingatlanok  értékét  nézve  a  következők  emelh-^tők  ki: 
577  hold  urasági  és  440  hold  az  úrbéresekkel  közös  erdőt 
2010—2730—3445  frtra  becsülték;  egy  királyi  hold  földet 
10 — 12 — 14 — 16  frtra,  sőt  egy  néhány  helyen  3  frtra,  egy  hold 
kaszálót  egy-két  forintra;  egy  egész  jobbágy  telket  400 — 
550 — 700  frtra;  egy  elhapyolt  jobbágytelket  a  lakott  értéké- 
nek felére;  ezer  köböl  bort  hozó  szőlőt  20.883 — 25.000 31.250 

forintra. 

A  birtokhoz  tartozó  hegy  vámokat  külön  becsülték.     Az 


240 

összeírás  szerint  a  liegyvám  évenkint  2500  köböl,  a  tized  1600 
köböl  bort  boz.  Ennek  értéke  68332  ívi  80  kr.  —  82009—102500 
írt.  Külön  becsülték  a  termés  tizedet,  melyet  6—5—4  száza- 
lék tőkésítés  mellett  egy  végösszegben  fejeztek  ki.  E  szerint  a 
termés  tized  értéke  9557—11.469—14.336  írt.  Csáktornya, 
Perlak,  Szerdahely,  Légrád,  Turcisce  s  Gradisca  adóját  tőké- 
sítve 13.619—20.428  írtra  tették. 

Ugyanezeket  az  értékeket  találjuk  Erdélyben  is,  hol  eb- 
ben a  korban  pl.  Fogaras  várért  és  uradalmáért  Kővárral 
együtt  évi  15.000  frt  bért  kínált  Báthory  Zsigmond  a  feleségé- 
nek, Mária  Krisztina  főhercegnőnek,  mikor  elváltak.  S  ez  a 
főhercegnő  60.000  frt  hozományt  kapott,  mikor  férjhez  ment. 
Az  olyan  becslésnek  a  helyességét,  melynek  tárgyát 
nem  láthatjuk,  ellenőrizni  nem  is  tudhatjuk  s  így  e  számok 
vagy  bármennyi  szám  is,  csak  hozzávetőleges  képet  adhat  e  kor 
értékeiről.  Ha  a  fent  már  felsorolt  adatokat  visszaidézzük  és 
elgondoljuk,  hogy  e  korban  a  legnagyobb  vagyonok  egyikét 
260 — 350  ezer  forintra  becsülték,  akkor  a  pénz  értékéről  né- 
mi fogalmat  mégis  nyerhetünk.  E  fogalmat  kiegészítheti  az 
1538:  XXVI.  t.-c,  mely  szerint  a  katonaság  a  következő  ára- 
kat fizeti  élelméért:  egy  ökörért  12  frtot;  egy  fejős  tehénért  8 
frtot;  hízott  sertésért  2  frtot;  sovány  sertésért  1  frtot;  féléves 
sertésért  50  dénárt;  malacért  4  dénár;  libáért  s  kappanért 
3  dénárt,  tyúkért  2  dénárt;  egy  font  húsért  1  dénárt.  Bethlen 
Gábor  pedig  1626-ban  következőleg  állapította  meg  az  ára- 
kat: egy  pár  szép  ökör  35  frt;  alábbvaló  25  frt;  borjas  tehén 
10  frt;  egy  kövér  juh  1  frt;  egy  bárány  32  dénár;  1  font  hus 
3  dénár;  egy  hízott  sertés  10  frt;  egy  kappan  8  dénár;  hízott 
kappan  12  dénár;  egy  lud  16  dénár;  hízott  lud  20  dénár. 

Termelési  viszonyok. 

Magyarország  termelése  megtartotta  azt  a  jellegét,  mely 
az  Árpádok  óta  jellemezte.  A  föld  volt  és  maradt  a  termelés 
legfőbb  tényezője.  Az  ipar  most  sem  volt  képes  kielégíteni  a 
szükségleteket  s  e  cikkek  legnagyobb  része  továbbra  is  a  kül- 
földről került.  Kivitelünk  a  gabona,  az  állat  s  a  bor.  E  cikkek 
közül  ezen  az  egész  korszakon  keresztül  a  marha  a  legneveze- 
tesebb cikk,  mert   ennek  a  szállítása    aránylag  a  legkönnyebb, 


241 


iniutáu  azuttalanság  nem  akadálya  annak, hogy  a  külföldre  vi- 
tessék. Ezért  ugy  a  XVI.,  mint  a  következő  vszázadokban  is  te- 
kintélyes marhakivitellel  dicsekedhetünk.  A  XVI.  század  kö- 
zepén már  80.000  darabot  visznek  ki.  Egyik  legnagyobb  ke- 
reskedő e  korban  Bánffy  Lukács,  kinek  kötései  vannak  kül- 
földre szállítandó  marhákra.  A  következő  században  Zrínyi 
Miklós  foglalkozik  evvel  az  üzlettel  és  tervbe  veszi,  hogy  éven- 
kint  20.000  marhát  fog  kiszállítani. 

A  marhahajtás  nehéz  és  veszedelmes  foglalkozás  volt, 
mert  hetek  sőt  hónapokig  tartott,  mig  a  marhát  rendeltetési 
helyére  tudták  Juttatni.  A  marhahajcsárok  sokszor  valóságos 
csatákat  vivtak  a  rablókkal,  a  kik  folyton  támadták  őket,  s 
ezért  közülök  szám.osan  előbb-utóbb  katonákká  lettek.  A  haj- 
dú elnevezést  is  tőlük  származtatják,  a  hajtóból  lett  állítólag  a 
hajdú  név. 

A  kereskedés  másik  nevezetes  cikke  a  gabona,  ennek  ke- 
reskedelmét azonban  a  hadsereg  szükségleteire  való  tekintet- 
tel gyakran  korlátozták.  Ismételten  eltiltották  a  külföldre 
való  vitelét,  nevezetesen  1585.,  1587.,  1592-ben,  majd  a  követ- 
kező században  is  többször.  Végül  azonban  a  nagybirtokosok 
a  hadsereg  ellátásának  hasznosságát  belátván,  maguknak 
szerezték  meg  ezt  az  üzletet  s  evvel  a  gabonakiviteli  tilalmak  el- 
vesztették jelentőségüket,  miért  is  azokat  többé  meg  nem  uji- 
tották.  A  hadseregszállitás  azonban  még  szabályozatlan,  a 
mennyiben  a  vezér  igen  gyakran  egyúttal  szállító  is.  Ebben 
az  utóbbi  minőségében  aztán  kiveti  a  szükséges  gabonameny- 
nyiséget  adóban.  A  katonáskodás  azért  volt  olyan  jó  üzlet, 
m.ert  a  vezér  megkapta  a  sereg  ellátására  szükséges  összeget, 
de  a  katonákat  a  sarcolásra  utalta.  Ezért  volt  a  katonaság 
rablása    miatti  panasz  hiábavaló. 

A  mikor  ezen  a  téren  némileg  rendezett  viszonyok  ala- 
kulnak ki,  ez  ugy  történik,  hogy  a  katonaság,  melynek  minden 
legénye  maga  kellett,  hogy  élelniezze  magát,  legszívesebben 
rnont  vásárlásainak  eszközlése  végett  a  nagybirtokoshoz,  a 
hol  biztosabban  remélhette,  hogy  kapni  fog  valamit,  mint  a 
kisbirtokosoknál.  A  nagybirtokon  nem  is  féltek  a  vásárolni 
jövő  katonáktól,  mert  tudtak,  ha  szükség  volt  rá,  védekezni  a 
visszaélés  és  erőszakoskodás  ellen.  A  háborúskodás  állandó- 

A  K  o  s  t  0  u:   NíiKybirtok,  *" 


242 


sulása  a  határon  túli  kivitelt  lehetetlenné  tevén,  a  feleslegek 
felvevője  csak  a  hadsereg  lehetett.  így  a  nagybirtok  a  háború 
körül  állandóan  érdekelve  volt.  Egyénileg  annyiban,  a  meny- 
nyiben az  0  alkalmazója  s  gazdaságilag,  a  mennyiben  termé- 
nyeinek vevője  a  hadsereg  volt.  Ez  a  két  körülmény  a  nagy- 
birtokosok alattvalókká  válását  elkerülhetetlenné  tette.  A  po- 
litikáin kivül,  mint  vezérek,  hatalmi  függésbe  is  jutottak, 
nnnt  hadseregszállítók  pedig  gazdaságilag  függtek.  E  hármas 
összeköttetés  aztán  lehetetlenné  tette  a  legnagyobb  birtokosra 
nézve  is,  hogy  ne  a  központi  hatalom  érvényesülésében  lássa 
a  maga  érvényesülését  is. 

Az  elért  termésmennyisége  az  egész  korszakban  nagyon 
kevés.  A  korszak  elején  meg  épen  hihetetlenül  csekély,  pl.  a 
tarkányi  G774  holdnyi  birtokon  1501-ben  1455  csomó  gabona 
termett;  ugyanebben  az  évben  Sarud,  Hidvég,  Magyarád  és 
Tiszahalász  községekben  2202  csomó;  az  egri  püspökség  terü- 
letén, mely  500  négyszög  mértföld  volt  1,075.552  csomó  min- 
den gabonanemüböl  együttvéve;  Zarándmegyében  egy  niértföld 
területen  j  501-ben  25.455  csomó;  Nógrádmegyében  1574-ben 
32.385  kereszt  búza,  2065  rozs,  5690  zab,  3466  árpa  s  1200 
akó  bor  termett.  E  csekély  termésmennyiség  mégis  annak  a 
körülménynek  is  tulajdonitandó,  hogy  a  XVI-ik  században 
nem  tértek  át  még  a  hármas  forgásu  gazdálkodásra.  Az  Al- 
földön még  alig  űztek  földmivelést,  de  az  állattenyésztés  is  fej- 
letlen volt,  a  marhák  silányak,  A  marha  bőre  az 
érték  egyharmadát  tette.  A  juhtenyésztés  is  fejletlen, 
mert  a  gyapjú  még  nem  kereskedelmi  cikk,  mint  a  következő 
korszakban,  mikor  ennek  következtében  óriási  módon  fellen- 
dül. A  méhészet  azonban  a  maihoz  képest  is  fejlett,  sőt  a  mai- 
nál is  fejlettebb.  A  lótenyésztés  tekintetében  sem  voltunk  a 
többi  országhoz  képest  elmaradva  s  ebből  tekintélyes  kivite- 
lünk volt;  egy  közönséges  ló  ára  20 — 40,  egy  diszlóé  200  frt 
is  volt.  Lovakat  még  Spanyolországba  is  visznek  ki  tőlünk.  A 
török  területen  a  juhtenyésztés  is  virágzott,  1581-ben  20  arad- 
megyei községben  27.127  juhot  olvastak  össze.  A  bortermelés- 
ből volt  mégis  a  legrégibb  és  legállandóbb  jövedelem.  Már 
a  XVT-ik  század  elején  a  külföldön  is  ismert  borvidékek  a 
TTpgyalja,  Eger  s  Dunántúl.  A  legdrágább  bor  akója  10 — 12 


243 


forint,  a  közönséges  boré  3—4  frt.  A  török  vidékeken  a  gyü- 
mölcstermelés is  elterjedt,  söt  a  dísznövények  és  virágok  is, 
melyeket  némely  föiir,  pl.  Illésházy  (1606)  üvegházban  is  ne- 
veltetett. 

A  belfölddel  és  külfölddel  való  összeköttetés  egyaránt 
nehéz  és  drága.  Egy  levél  küldése  Budáról  Esztergomba  is 
3 — 5  frtba  került,  Olaszországba  pedig  80 — 100  frtba.  Ilyen 
körülmények  közt  kereskedelem  nem  fejlődhetett,  még  akkor 
sem,  ha  a  kamat  nem  lett  volna  15 — 20  százalék  rendes  kö- 
rülmények között  s  nem  emelkedett  volna  soha  70  százalékra 
is,  mint  ahogy  gyakran  megtörtént. 

Ezeken  az  akadályokon  kivül  még  a  kormányzati  aka- 
dályok és  szeszélyek  is  lehetetlenné  tették  az  ipar  és  kereske- 
delem fejlődését.  Ugy  a  nyerstermények,  mint  az  iparcikkek 
kivitelét  mindmitalan  eltiltották.  A  XVII-ik  század  vége  felé 
a  moldvai  vajda  pl.  ezüstöt  küldött  a  brassói  ötvösöknek,  hogy 
edényeket  készítsenek  neki  belőle.  Előleget  is  vettek  e  munkára 
s  ekkor  a  fejedelem  egyszei're  csak  eltiltotta  a  munkát.  Ugyan- 
ekkor a  teljhatalmú  Béldy  Pál  megtiltja,  hogy  erdélyi  ember 
huzat  vigyen  ki  Moldvába,  az  oláhok  is  csak  a  maguk  szeke- 
rein vihetik  ki,  ha  itt  megvették.  Ezt  a  tilalmat  csak  ugy  volt 
hajlandó  visszavonni,  ha  az  érdekelt  Háromszék  ingyen 
Moldvába  szállitja  1000  köböl  gabonáját. 

A  nagybirtokosoknak  most  már  az  országos  hatalom- 
mal gyakorolt  visszaélései  a  népet  nem  ritkán  arra  kénysze- 
i'itefték,  hogy  a  török  területekre  vándoroljon,  a  hol  szívesen 
fogadták  és  jól  bántak  vele,  szemben  a  magyar  urakkal,  a 
kiknek  az  volt  az  állásponlja,  hogy  ,,csak  eleinte  kell  vele 
csinyján  bánni"  mint  a  hogy  Mátyás  főherceg  korában,  1596- 
ban  Írja.  Ugyancsak  ö  elrendeli,  hogy  az  újonnan  elfoglalt 
területeken  eleinte  nem  kell  nagyobb  adót  szedni,  mint  a  tö- 
rök szedett.  Tlyen  szellpm  mellett  nem  csodálkozhatunk  azon, 
hogy  a  nagybirtokosoknak  az  az  eljárása,  hogy  erőszakkal 
áthajtották  a  jobbágyokat  a  maguk  területére,  nem  járt  ered- 
ménnyel. 

Valósággal  csoda,  hogy  ennek  dacára  is  voltak  egyes 
helységek,  melyek  virágoztak.  Tlyen  elsősorban  Debrecen,  hol 
a   marlmkerckedelemmel   annyit  keresnek,  hogy  a     XVT-ik 

Ki* 


244 


század  közepén  volt  olyan  polgár,  a  kinek  10.000  marhája  is 
volt.  Ugy  látszik  az  a  körülmény,  hogy  nagy  helység  volt,  lehe- 
tővé tette,  hogy  polgárainak  vagyonát  a  támadások  el- 
len meg  tudja  védeni  és  igy  itt  akkor  is  uralkodhatott  jó  mód, 
mikor  másutt  a  hatalmasok  ennek  fejlődését  megakadályoz- 
ták. Voltak  egyes  urak  is,  mint  a  Zrínyiek,  a  kik  a  vagyon- 
sze ízesnek  polgári  módját,  a  kereskedelmet  sem  vetették  mog. 
Zrínyi  Miklós  a  költő,  pl.  igazi  nagyvállalkozó,  a  ki  a  tenge- 
ren kereskedik.  Buccari,  Portó  Re,  Girquenitzáhan  hatalmas 
tárházai  vannak,  melyekben  búza,  bor,  fa,  bőr,  szövet  stb. 
van  felhalmozva.  E  kereskedelem  évi  100.000  frtot  hozott  Zrí- 
nyinek olyan  időben,  mikor  egy  hold  szántót  4 — 5  frtra  be- 
csültek. 

A  nyílt  erőszakon  kívül  ezer  módja  volt  most  is  a  nép 
sarcolásának.  Elgondolhatjuk,  hogy  az  adószedés  körül  mi- 
lyen visszaélések  történtek  Magyarország  műveletlen  népé- 
vel, ha  az  erdélyi  szász  néptől  is  még  egyszer,  sőt  ennél  is 
több  adót  szedtek,  mint  a  mennyi  a  törvény  szerint  járt.  Az 
adószedők  e  visszaélései  ellen  az  1650-iki  gyulafehérvári  or- 
szággyűlés előtt  panaszt  is  tettek,  de  eredménytelenül.  Ez  an- 
nál jobban  sújtotta  az  országot,  mert  most  a  török  ellen  foly- 
tatott háborúk  nagyobb  költséget  igényeltek,  mint  eddig  s  az 
örökös  tartományok  kevesebbel  járultak  hozzá.  E  mellett  a 
török  is,  miután  szükségletei  emelkedtek,  több  adót  követelt, 
mint  eddig.  A  XVII-ik  század  vége  tehát  nagyon  siralmas  ál- 
lapotban találta  az  országot.  1683  és  1700  közt  az  udvarnak 
140  millió  frt  rendkívüli  hadi  adót  fizetett  az  ország,  a  török- 
nek pedig  1683-tól  1690-ig  30  milliót. 

Mindenütt  azokat  nyomták  legjobban,  a  kiktől  legtöb- 
bet remélhettek.  A  szászok,  a  kiknek  területe  199  négyszög 
mértföld  volt,  2000—1669—2400  porta  után  fizettek  adót  ak- 
kor, mikor  a  687  négyszög  m.értföld  kiterjedésű  megyék  1300 
porta  után.  Ez  az  arány  állott  fenn  1689-ben,  mikor  az  adót 
ilyen  arányban  viselték:  a  szászok  500.000  frtot,  a  megyék 
316.250  frtot.  a  székelyek  120.000  frtot  fizettek. 

A  mikor  tehát  a  törököt  sikerűit  az  országból  kiűzni, 
egy,  a  velencei  követ  jelentései  szerint,  holt  tetemhez  inkább, 
mint  élőhöz  hasonlitó  országot  kaptak  a  győzök.  Az  ország- 


245 


ban  csak  egynehány  nagybirtokos  volt,  a  ki  az  általános  nyo- 
mort nem  ismerte,  sőt  a  kinek  ez  egyáltalán  nem  vált  hátrá- 
nyára. Minden  megváltozott  az  országban,  csak  a  nagybirto- 
kosok hatalma  maradt  meg.  Királyokká  már  nem  lehettek, 
de  annak  a  veszélye  is  elmúlt,  hogy  a  király  szeszélye  őket 
birtokaiktól  megfoszthassa.  Az  országnak  a  török  alóli  felsza- 
badulása a  nagybirtokosoknak  jelentett  csupán  előnyt,  de  a 
népnek  nem.  Alattvalóvá  válásukért  tehát  megkapták  az  el- 
lenszolgáltatást, a  harcból  is  hasznot  meritö  urak,  de  nem  ka- 
pott semmit  a  nép,  mely  a  felszabadításért  folyt  harcokban  a 
vérét  ontotta.  Ezért  különben  hiába  panaszkodnánk,  mert  ez 
a  történelem  törvényszerűsége.  A  kinek  hatalma  van,  az  ezt  a 
hatalmat  megtartja  addig,  a  mig  egyenesen  ez  ellen  nem  for- 
dul a  fejlődés  következtében  a  hatalom  nélküliek  tömege.  A 
most  If^folyt  küzdelmekben  pedig  csak  elvétve  és  rövid  időre 
fordult  a  tömeg  a  nagybirtok  hatalma  ellen.  A  szegénységnek 
az  a  tragikuma,  hogy  az  ö  soiaiból  egyeseknek  azért  ad  a  ha- 
talom több  jogot,  hogy  evvel  a  nagy  tömeg  jogtalanságát  an- 
nál biztosabban  fentartsa. 


V.  KORSZAK. 
A  nagybirtok  alattvalói  kora. 

A  modern    állam  kialakulása. 

A  magyar  közélet  a  királyság  alapításától  kezdve  a 
XVIII.  századig  majdnem  kizárólag  a  nagybirtokon  épült. 
Ekkor  egyszerre  nevezetes  fordulat  áll  be.  A  nagybirtok  sze- 
repe nem  szűnik  meg  teljesen,  de  kizárólagos  politikai  sze- 
repe mégis  megszűnik.  Mind  több  és  több  kisvagyonu  jut 
hivatalhoz  és  evvel  hatalom  és  tekintélyhez.  A  hivatal  azon- 
ban nem  jelenti  többé  a  korlátlan  hatalmat,  hanem  az  állami 
akarat  végrehajtását.  Az  állami  akaratot,  melyet  eddig  telje- 
sen azonosítottak  a  hatalmasok  akaratával,  most  már  a  bü- 
rokrácia gondosan  előirt  szabályai  szerint  állapítják  meg. 
Evvel  a  nagyhatalmú  nagybirtokosoknak  a  hivatalokból  ki 
kellett  esniök,  mert  a  ki  saját  ügyeiben  egyedül  szeszélye  sze- 
rint jár  el,  az  nem  lehet  a  más  akaratának  gondos  végre- 
hajtója. 

Láttuk,  hogy  a  királyság  alapítása  óta  a  nagybirtoko- 
sok voltak  a  legmegbizhatatlanabb  alattvalók  s  a  királyság 
mégis  csak  rájuk  alapíthatta  hatalmát.  A  nagybirtokosok 
századokon  keresztül  mást  nem  tesznek,  minthogy  ök  ma- 
guk is  azt  a  hatalmat  akarják  megszerezni,  támadják  azt  a 
királyságot,  melyet  védeniök  kellene,  mert  az  ö  hatalmukat 
fenntartotta  Csakhogy  arról  sohasem  feledkeznek  meg,  hogy 
az  alsó  rétegekkel  szemben,  a  királysággal  közös  érdekeik 
vannak.  Alattvalói  minőségükben  megbízhatatlanok,  de  a 
nagy  vagyon  hatalmának  fentartásában  öntudatlanul  is,  ösz- 
tönszerűen céltudatosak. 

Minden  megváltozik,  mihelyt  a  termelés  intenzitásának 
emelkedésével  a  kisebb  birtokok  is  többet  tudnak  termelni 


247 


annál,  a  mit  maguk  elfogyasztanak.  Ezzel  aztán  a  közélet- 
ben is  emelkedik  a  középbirtokosok  jelentősége,  mi  által  po- 
litikai befolyásra  tesznek  szert.  Ezt  az  áttolódást  a  nagybir- 
tokosok rögtön  megérzik  és  megbizhatóbb  alattvalókká  lesz- 
nek, mint  eddig  voltak.  A  katonaság  tartása  nem  volt  már 
sem  joguk,  sem  kötelességük,  a  mivel  a  hatalomnak  a  lát- 
ható eszközét  is  elvesztették,  bár  ez  nem  ok,  hanem  csak  oko- 
zat volt  is.  A  nagybirtokosok  ugyanis  maguk  hárították  át  \ 
a  katonaság  tartásának  kötelességét  a  királyra.  Ennek  oka 
is  a  termelés  átalakulása,  mely  a  királyt  pénzhez  juttatta.  A 
jobbágyok  termelésük  javulásával  mind  több  adót  tudtak 
fizetni  és  evvel  a  nagybirtokosok  sorsát  javították,  mert 
ezek  mentesültek  a  katonaállitás  kötelessége  alól.  A  hadse- 
regekben egyedüli  jelentőségre  emelkedett  lőfegyverek  és  í> 
hadseregek  megnövekedése  jobbágyseregekké  tette  az  uj  kor 
seregeit.  Evvel  aztán  a  gazdaságiakon  kivüli  okok  is  abban 
az  irányban  működtek,  hogy  a  nagy  tömegek  helyzete  ja- 
vuljon. 

A  mióta  a  katonáskodás  rendes  foglalkozássá  lett,  me- 
lyet ép  ugy  kellett  érteni,  mint  a  földmivelést,  azóta  állandó 
ezredek  felállítása  vált  szükségessé,  a  minek  következtében  a 
bandérium,  az  insurrekció,  a  telekkatonaságra  vonatkozó 
törvények  elvesztették  jelentőségüket  s  holt  betűkké  lettek. 
A  nagymajtényi  sikon  nem  az  önálló  Magyarország,  hanem 
a  királyi  hatalomra  vágyó  és  királyi  hatalmat  gyakorló 
nagybirtokosok  Magyarországa  szűnt  meg.  A  központi  hatal-  • 
mat  képviselő  királyság  itt  elérhetetlen  magasságra  emelke- 
dett a  nagybirtokosokra  nézve.  Ezentúl  a  nagybirtok  is  csak 
annyi  hatalmat  élvez,  a  mennyit  a  törvény  és  a  királyi  kegy 
nekik  ad. 

A  nagybirtok  és  királyhüség  a  múltban  össze  netn  férő 
jelenségek.  Mihelyt  a  nagybirtok  akkora  volt,  hogy  a  legfőbb 
hatalmat  megszerezni  remélhette  vele,  akkor  a  királyhűség 
azokból  is  eltűnt,  a  kiket  a  hála  kötelezett.  MowSt  sem  az  ille- 
tők akarata  volt  elhatározásuk  legfőbb  tényezője,  hanem  az 
a  rend,  mely  kialakult.  Századokra  volt  szűkség,  mig  Ma- 
gyarországon rend  keletkezett.  Ez  után  századok  kellőnek, 
mig  a  rendnek  alkotmányos  bi.",tositékai  is  kirilakrdnrk. 

JJagyarországon  a  XVIT-ik  század  végéig  csak  a  nagy- 


248 

birtokosok  forradalmárok.  Az  ö  forradalmuk  állandó  s  Je- 
lenségeiben folyton  visszatérő.  A  történelem  tanúsága  sze- 
rint ez  azért  van,  mert  a  forradalmak  célja  az  uralom  meg- 
szerzése, miután  nekik  volt  erre  a  legtöbb  kilátásuk,  tehát 
kellett,  hogy  ök  legyenek  folyton  forrongásban.  Mihelyt  az 
erőviszonyok  megváltoznak,  az  alsó  rétegek  kezdenek  ura- 
lomra törni  és  akkor  a  nagybirtok  és  király  érdeke  közössé 
lesz,  evvel  a  nagybirtok  kikapcsolódik  a  forradalmi  és  ha- 
ladó irányzatokból. 

A  XVIII-ik  századtól  kezdve  lépnek  előtérbe  a  megyék, 
illetve  a  köznemesség.  Most  már  nem  az  a  leglényegesebb 
kérdés  az  országgyűlésen,  hogy  a  király  és  egyik-másik 
nagybirtokos  ki  tud-e  békülni,  hanem  az,  hogy  a  megyék  sé- 
relmei orvoslást  nyernek-e.  Az  országgyűlés  nagyobb  jelen- 
tőségű terme  az  alsó  tábláé.  Nem  lehet  már  törvénnyé  az,  a 
mit  egyedül  a  felső  tábla  határoz.  Az  országgyűlésen  a  viták 
kezdenek  jelentőségre  emelkedni.  A  szónoki  készség  értéket 
jelent  s  e  tehetségükkel  tesznek  szert  befolyásra  a  közneme- 
sek. Ugyanígy  a  katonaságnál  is  emelkedik  a  tehetség  sze- 
repe, ha  még  nem  lesz  is  a  haladás  egyetlen  feltételévé.  Ál- 
talában egy  erős  alulról  kezdődő  nyomás  érezhető,  mely  a 
polgárság  és  jobbágyságból  indul  és  a  közvetlenül  felette  levő 
réteget  nyomja  első  sorban  magasabbra. 

A  nagybirtok  hatalma  azonban  nem  tűnt  le  evvel  az 
alulról  való  emelkedéssel,  hanem  a  hivatali  kulisszák  mögött 
megtartotta  befolyásának  legnagyobb  részét.  Ezt  a  befolyást 
arra  használta  fel,  hogy  anyagi  érdekeit  védje  és  érvénye- 
sitse.  A  mikor  pl.  1715-ben  az  adókivetés  céljából  bizottságo- 
kat küldtek  ki,  ezek  a  bizottságok  csak  a  jobbágyok  jövedel- 
mét Írták  össze.  A  befolyásos  emberek  jobbágyainak  jöve- 
delme ez  összeírás  szerint  kicsi,  ellenben  a  befolyással  nem 
biroké  nagy.  Sőt  azoknak  a  megyéknek  az  összeírása,  me- 
lyekben hatalmas  urak  voltak  érdekelve,  elvesztek.  Nincs 
meg  Illésházy  megyéje,  Trencsén;  az  Erdödyek  és  Battyá- 
niaké,  Vasmegye  összeírása. 

Az  udvar  a  régi  rendi  korból  maradt  tisztségek  s  m.él- 
tóságok  hatáskörét  folyton  csorbította.  A  nádori  méltóságot 
Pálffy  Miklós  töltötte  be  1731-ig.  Hatásköre  azonban  a  hely- 


24d 


tartó-tanács  és  a  kamara  mellett  alig  volt,  még  a  32  jobbágy- 
teleknyi  adományozásairól  is  minden  évben  jelentést  kellett  ten- 
nie. A  mikor  Pálffy  meghalt,  be  sem  töltötték  ezt  a  méltósá- 
got, hanem  Ferenc  lotharingiai  herceget  kinevezik  helytar- 
tóvá. A  kancellári  állás  még  jelentős,  mert  12.000  frt  a  fize- 
tése s  a  sok  nemesitésböl  óriási  mellékjövedelmei  vannak.  A 
nagybirtokosok  igy  udvari  méltóságok  elnyeréseért  veteked- 
nek s  a  diplomáciai  pályán  keresik  nagy  vagyonuk  mutoga- 
tásának alkalmait.  A  múltban  a  királlyal  egyenrangú  felek- 
ként szerepeltek  a  külfölddel  kötött  szerződéseknél,  most' 
mint  a  király  akaratának  végrehajtói. 

E  kor  felfogásának  megfelel,  hogy  az  udvar  ajándék- 
kal, címmel,  pénzzel  nyerje  a  maga  pártjára  az  urakat.  Ha 
valamely  törvényt  akart  az  országgyűlésen  keresztül  vinni, 
akkor  a  főispánok  s  püspökök  utján  a  megyéket,  az  udvari 
méltóságok  utján  a  mágnásokat  nyerték  meg  a  tervnek.  Ezt 
tették  a  múltban,  a  mikor  a  Habsburg-ház  örökösödési  jogát 
ismertették  el,  ezt  most,  mikor  e  jogot  a  leány-ágra  is  ki  akar- 
ták terjeszteni.  Miután  különös  súlyt  helyeztek  arra,  hogy 
a  megyék  utasításai  kedvezők  legyenek,  hosszú  idővel  előre 
munkába  vették  a  megyéket.  A  nádor,  mint  Pestmegye;  a 
primás,  mint  Győrmegye;  Erdödy  Ádám  nyitrai  püspök, 
mint  ottani  főispán;  a  másik  két  Erdödy  szintén  főispáni 
minőségükben;  Koliáry  honti  főispán;  Károlyi  Sándor,  mint 
a  felvidék  kedvence;  Szluha  komáromi  alispán,  mint  ottani 
nagy  befolyású  ember,  mindent  elintéztek  az  udvar  kiván- 
sága  szerint.  Erdélyt  a  nem  rég  bárósitott  Bornemissza 
nyerte  meg. 

A  Pragmatica  Sanctio  elfogadása  után  a  jutalmak 
szétosztása  a  várakozásokat  kielégítette.  A  nádor  a  király 
arcképét  kapta  és  Bazin  s  Szentgyörgy  uradalmaira  vonat- 
.kozó  Ígéretet;  a  primás  gyürüt;  Csáky  bibornok  a  szentgott- 
hárdi apátságot;  Erdödy  nyitrai  püspök  titkos  tanácsos  lesz 
és  szintén  gyürüt  kap;  Szluha  Ferenc  báróságot  és  20.000 
frtot;  Jeszenák  4000  frtot.  A  nagy  urak  ekkor  kapják  az 
adományok  dandárját,  Altban  100.000  frtot,  Consbruch  gróf 
aradi  főispán.  Szolnokot  árendába,  Stahremberg  40.000  frtot, 
Csáky  Zsigmond  30.000  frt  fejében  az  ónodi  uradalom  felére 


260 


kap  jogot,  162.000  frt  fejében  pedig  a  csetneki  uradalomra, 
Károlyi  Sándor  kapja  az  előbbi  Schlick-birtokokat,  gróf  Zo- 
bor  Ádám  a  kovalóci  birtokokat,  Erdödy  6000  frt  fejében 
Pusztaszert,  stb/)  Ekkor  nyernek  engedélyt  hitbizomány 
alapitásra  Erdödy,  Koháry,  Forgách,  Schönborn. 

Ezekkel  az  adományokkal  és  a  néhány  évtized  óta  esz- 
közölt adományokkal  megalakult  az  uj  birtok-arisztokrácia. 
Ennek  a  jelleméhez  tartozik,  szemben  a  múlttal,  az  alázatos- 
ság a  királlyal  szemben  és  a  királyhoz  való  kapcsolódás,  A 
régi  arisztokrácia  a  király  fékezője,  az  uj  a  király  első  szol- 
gája. A  múltban  a  főpapok  voltak  a  legtöbbször  a  megbíz- 
ható alattvalók,  most  a  világiak  is  megbizhatókká  lesznek, 
sőt  állandó  családi  érdekeikre  való  tekintettel  még  megbiz- 
liatóbbak,  mint  a  sokszor  nem  mágnás  főpapok.  A  papság 
igy  kisebb  szerepre  szorul  s  ezért  átmenetileg  még  ellenszen- 
vet is  tapasztalhatni  egyik-másik  királyban  irányukban. 

A  király  hatalma  azonban  szintén  nem  egyéni  hata- 
lom, mint  a  hogy  a  nagybirtoké  nem  ez.  A  király  nem  az 
állam,  hanem,  ennek  csak  egyik  szerve,  a  nagybirtokosok  az 
állami  hatalom  részeseiként  s  nem  saját  jogukon  lépnek  fel. 
Tisztségeik  állami  tisztségek  s  ezekben  épugy  szabályok  alá 
tartoznak,  mint  mindenki  más.  Csak  a  nagyobb  tisztségadta 
nagyobb  hatáskör  felejteti  velük  a  régi  idők  korlátlan  ha- 
talmát. 

A  neoacquistica  comissio. 

Ennek  a  nevezetes  bizottságnak  a  működése  ugyan 
már  az  előbbi  korszakban  kezdődik,  hatása  azonban  csak  a 
nagybirtok  alattvalói  korában  érzik,  sőt  működése  is  nagy 
részben  ebbe  a  korba  esik.  Az  a  gondolat,  mely  létet  adott 
neki,  Rudolf  alatt  született,  mikor  az  első  tekintélyesebb  te- 
rületeket foglalják  vissza  a  töröktől.  Miután  ugyanis  a  há- 
ború folytatása  nagy  költséggel  járt,  ezért  az  udvar  e  költsé- 
gek egy  részének  visszaszerzése  érdekében  megkövetelte, 
hogy  azok,  akik  a     visszafoglalt  területeken    a  maguk    régi 

^)  1.  A  neoacquistica  comissio  és  A  nagy  szerzők  czimü  fe- 
jezeteket. 


251 


birtokjogát  érvényesi teni  óhajtják,  bizonyos  váltságösszeget 
kell,  hogy  fizessenek.  Ezt  akkor  fegyverjognak  nevezték,  ezt 
a  jogot  elevenítette  fel  most  az  udvar.  Kollonics  elnöklete 
alatt  1688-ban  egy  bizottságot  nevezett  ki  a  király,  azzal  a  fel- 
a"aaltal,  hogy  a  töröktől  visszaszerzett  területeken  levő  birtok- 
kérdéseket elintézze.  E  ^bizottság  minden,  a  töröktől  visszafog- 
lalt területen  lakó  birtokost  felszólított,  hogy  igazolja  birtok- 
lásának jogcímét,  A  ki  nem  tudta  ezt  igazolni,  az  elvesztette 
a  birtokot.  A  ki  igazolni  tudta,  arra  kivetették  a  fegyveradót, 
melynek  lefizetése  ellenében  a  birtokot  megtarthatta.  Ebben 
a  tárgyban  számos  rendeletet  intézett  a  király  a  bizottság- 
hoz, különösen  arra  figyelmeztetvén  a  bizottságot,  hogy  csak 
annyit  adjon  a  kérvényezőknek,  amennyi  a  török  előtt  is 
megillete  őket,  illetve  jogelődeiket  (1.  1688  jul,  13-iki  kama- 
rai levéltári  iratcsomót).  Arra  is  figyelmezteti  az  udvar  a  bi- 
zottságot, hogy  nem  kell  mindjárt  odaadni  a  kérvényezőknek 
az  ingatlanokat,  hanem  arra  kell  ügyelni,  hogy  azok  karba  is 
helyezzék,  mert  a  kincstár  csak  igy  tehet  szert  adó  jövede- 
lemre (1688.  május  19.). 

A  neoacquistíca  commissío  1690-ben  kezdte  meg  e  fel- 
hívásokat avval  a  hozzáadással,  hogy  a  ki  ez  alatt  az  idő 
alatt  nem  igazolja  jogcímét,  az  elveszti  az  ehhez  és  a  birtok- 
hoz való  jogát.  Ezeket  aztán  lefoglalják  a  kincstár  részére. 
Ugy  a  javak  lefoglalása,  mint  a  fegyveradó  miatt  kitört  elé- 
gedetlenség nagyon  hozzájárult  a  Rákócy-felkelés  rokon- 
szenvessé tételéhez.  A  neoacquistica  azonban  nemcsak  hátrá- 
nyos célokat  szolgált,  hanem  hasznosokat  is,  csakhogy  ezek- 
ből minél  kevesebbet  tudott  megvalósítani.  Az  udvari  kamara 
már  1688.  június  10-én  elrendelte  az  újonnan  elfoglalt  javak 
térképének  és  egy  telekkönyvnek  az  elkészítését.  Ma  már  tud- 
juk, hogy  ez  milyen  előnnyel  járt  volna  az  ország  közgada- 
ságára. 

A  Rákócy-felkelés  után  az  országgyűlés  is  foglalkozott 
a  neoacquistica  ügyeivel  s  az  1715:  X.  t.-c.  kimondta,  hogy 
ezt  a  feladatot  három  erre  a  célra  alakított  bizottság  fogja 
végezni.  Az  1723:  XIX.  t.-c.  visszatér  erre  a  kérdésre,  míg 
az  1741:  XXI.  t.-c.  e  bízottságokat  eltörli  és  kimondja,  hogy 
minden  igényi  a     törvény  hmkIps  utján  kell     érvényesíteni. 


252 


Erdélyre  nézve  a  Lipót-féle  diploma  kimondja,  hogy  ott  az 
ellenségtől  visszaszerzett  birtokokat  jogos  tulajdonosaiknak 
vissza  kell  adni.  Itt  tehát  a  neoacquistica  commissio  nem 
működött. 

A  bizottság  munkálatainak  iratai  nincsenek  meg,  de 
meg  vannak  azoknak  a  pereknek  hiányos  iratai  az  országos 
levéltárban,  melyek  e  bizottság  működése  nyomán  az  egyesek 
és  a  kincstár  közt  keletkeztek.  Összesen  537  ilyen  per  iratai 
vannak  meg.  Ezekből  246-ban  nincs  Ítélet,  137  esetben  eluta- 
sították a  kincstárt,  illetve  letette  a  pert.  A  perletétel  főleg  a 
hatalmas  urak  elleni  perekben  fordul  elö.  Azok  közt  az  al- 
peresek közt,  a  kik  ellen  a  kincstár  képviselője  letette  a  pert, 
szerepelnek:  gróf  Gsáky  Zsigmond,  gróf  Csáky  Imre,  Koháry 
István,  Hunyady  József,  Almásy  János,  Orcy  István,  id. 
Eszterházy  Ferenc,  gróf  Károlyi  Sándor  stb.  és  épigy  az  elő- 
kelőségek szerepelnek  a  kincstár  ellenében  megnyert  perek 
alpereseiként  is. 

Az  a  kor,  a  melyet  e  bizottságról  lehet  elnevezni,  nem 
e  peressé  vált  ügyek,  hanem  e  bizottság  által  a  kincstár  ré- 
szére lefoglalt  javak  adományozásával  teremtett  uj  viszonyo- 
kat. Alkalom  erre  elég  kínálkozott  a  folyton  megismétlődő 
felkelések  folytán,  melyek  alatt  nemcsak  hogy  sokan  nem 
igazolták  birtokuk  jogcímét  és  ezért  volt  az  udvarnak  azok 
lefoglalására  jogcíme;  hanem  a  felkelések  alkalmat  adtak 
arra  is,  hogy  a  felkelők  birtokait  is  lefoglalja.  így  híveinek 
jutalmazására  az  udvarnak  volt  elegendő  módja. 

Az  adományozás  és  a  tulajdon  kérdésének  a  megálla- 
pítása tekintetében  azonban  a  magyar  kamara  véleményét, 
mint  az  a  kamarai  levéltár  adataiból  megállapítható,  rend- 
szerint kikérték. 

Azoknak  a  birtokoknak  a  teljes  összeállítása,  melyeket 
a  Nádasdy — Zrínyi — ^Frangepán — Wesselényi-liga  alkalmá- 
ból, a  Thökölyi-  és  Rákócy-felkelés  idején  lefoglaltak  s  azoké, 
melyeket  a  töröktől  visszafoglaltak,  nincs  meg.  Azok  az  íra- 
tok, melyek  erre  nézve  a  bécsi  császári  és  királyi  kamarai 
levéltárban  feltalálhatók,  nagyon  fogyatékosak.  Ugy  ezek, 
mint  az  országos  levéltárnak  fent  ismertetett  többi  adataiból 
mégis  lehet  némi  fogalmat  nyernünk  a  konfiskált  és  a  jogchn 


253 


igazolásának  elmaradása  miatt  a  kincstárra  szállt  birto- 
kokról. 

A  wieni  kamarai  levéltárnak  1689,  évi  október  30-iki 
magyar  vonatkozású  iratai  közt  a  szepesi  kamara  területén 
lévő  kincstári  birtokok  összeírása  található.  Ez  az  összeírás 
azonban  fogyatékos  s  nem  foglalja  magában  az  összes  kincs- 
tári birtokokat,  mert  Thökölyi  tisztjei  igen  sok  iratot  szét- 
hordták. Viszont  nemcsak  a  nagybirtokok,  hanem  a  kincstár  tu- 
lajdonába jutott  kisebb  birtokok  is  benne  vannak.  Ezért  ennek 
egészben  való  leközlése,  dacára  nagy  érdekességének  és  annak, 
hogy  nyomtatásban  még  nem  jelent  meg.  ezen  a  helyen,  a  hol 
csak  a  nagybirtokokról  szólunk,  nem  volna  helyénvaló.  Az  aláb- 
biakban tehát  kivonatosan  közöljük.  A  kimutatá.sban  27.5 
birtok  van  s  a  felvevő  hivatal  megjegyzi,  hogy  a  régi  idő  óta 
a  kincstár  kezén  levő  birtokokat  nem  mutatja  ki.  A  kimuta- 
tott birtokok  közül  153-at  tulajdonosai  visszakaptak.  Az  ösz- 
szesek  közül  legfeljebb  34-et  lehet  nagybirtoknak,  helyeseb- 
ben értékesebb  birtoknak  minősíteni.  Meg  kell  ugyanis  je- 
gyezni, hogy  sok  szőlő  van  e  birtokok  közt  és  a  szőlőbirtokot 
nem  lehetett  ugy  elbírálni,  mint  a  többi  birtokot. 

Az  eredeti  összeállítást  tartva  szem  előtt,  a  szepesi  ka- 
mara területén  konfiskált  nagybirtokokat- a  következőkben 
lehet  kimutatni: 


A  birtok  neve. 


Késmárk    ura- 
dalma 


Sohavnik  ura- 
dalma 

'  A^makovicai 
vár 

A  na^sárosi 
vár 

A   sóvári  só- 
bánya 

A  sóvári  rész 

Peklényl  kas- 
tély és  lapis- 
patakl javak 


Akon- 

A  tulajdonos  neve.    flskálás 

ideje 


Thökölyi  István 


1691 


Thökölyi  Zsigmond  167S 

Rákócy  örökösök  1684 

Rákócy  örökösök  1685 

Királyi  1670 

Qr.  Soós  György  1670 

Kecer  Menyhért  1670 


A  birtok 
becsértéke. 


78.260 


A  szerző  neve. 


136.325  irt.  Rueber  Nándor  bi- 
zonyos adósság 
fejében 


31.068 


Esztergomi  érsek 


A  legnagyobb  részt 
kapta  gr.  Káro- 
lyi Sándor, utána 
Barkócy  Ferenc, 
a  kassai  Jezsui- 
ták és  Banlcskai 
János 


254 


A  birtok  nere. 


A  peldényi  kas- 
tély éslapis- 
pataki  javak 

Hogéc  vára,  vá- 
rosokkal és 
falvakkal 

Füzér  lebon- 
tott vár,  fal- 
vakkal 

Bodókő  vára  s 
tartozékai 


Euicki  kastély 
s  m'adalom 


Akon- 
A  tulajdonos  neve.    flskálás 
ideje 

Keccr  Ambrus  1670 

és 
1684 

Zriuyi    Ilona  1685 


A  birtok 

becsértéke. 


A  szerző  neve. 


Nádasdy  Ferenc 


Az  esztergomi 
kápt.  és  lőcsei  je- 
zsuiták 


Encsi  kastély 
és  Vizsolyi 
birtok 

IMurány  vára  s 
uradalnaa  s  a 
derencséni 
birtok 

Balog     vára    s 
uradalma 


Putnok  ura- 
dalma 


Torna    vára    s 
uradalma 

Szendrö  vára  s 
uradalma 

Ónod  vára  s 
uradalma 

Szerdahelyi 
kastély  s  m'a- 
dalom 

Parnói,    Pó- 
lyánk], Becs- 
kői    8    Bot- 
tyán! birto- 
kok 

Tokaji  8  tályai 
ház  és  szőlők 


Káttai    Ferenc 


Ürlai  Miklós 

Káttay  Ferenz 

Zrinyi  Péter 

Rákócy  örökösök 

Booskay   István 


Veres  Mátyás 

Kubonyi  László 
Nádasdy  Ferenc 


1670 


1685 


Thökölyi  István  1671 


Xagyidai    ura-      Gr.  Csáky  Ferenc         1671 
dalom  8  Gönc 


1671 


Wesselényi  Ferenc        1670 


Wesselényi  Ferenc        1670 


1673 

1671 
1670 
1685 
1670 

1670 

1671 

1671 
1670 


45.771  írt       Mackó  Hemik, 

Barmócy    Zsig- 
mond s  mások 

200.000     „  — 


34.600     „ 


20.000 
később 
7.125 

46.612 
később 
20.455 


40.000 


Wallenstein  Ká 
roly  adományul 
kapta. 

Gr.   Csáky    István 
cgjTészt     46.000 
írtért,     egyrészt 
Dracheim  Vil- 
mos ingyen. 

Kcglevich  Miklós 
Torna  vár  felével 
42.000  írtért 


44.491  írt  Gr.  Koháry  István 
más  birtokokkal 
12.000  írtért 


10.790 


69.331 


81.464 


Felét  kapja  gr.  Or- 
lav  Borbála 
5.000  írtért 

Keglevich  Miklós 


Vécsey  Sándor 


44.000     .,        Barkócy  István  és 
Fischer 


20.775     ,. 


8.000     „ 
23.000     „ 


255 


Akon- 
A  birtok  neve.     A  tulajdonos  neve.    flakálás 

ideje. 

Zombori  szőlők    Gr.  Kátay  Ferenc       1671 


Tokaji,  Pataki 
6  Szerencs 
várak  s  ura- 
dalmak 

ÍRákócy  örökösök 

1685 

Szeregnye    vár 
s  uradalom 

Forgách  Miklós  és 
András 

1670 

Sztárai  urada- 
lom 

Sztáray  Ferenc 

1686 

Ecsedi  vár 

Ilákócy  örökösök 

1685 

Rozsály  kas- 
tély és  ura- 
dalom 

Gyulaffy   László 

1670 

Szt.  Jobbi  vár 
s  uradalom 

A  török  kezéből 
visszafoglalt. 

1686 

Micske 

Zólyomi  Miklós 

1686 

Székelyhíd 
DióBzeggel  s 
több  faluval 

— 

1688 

A  birtok 
becsértéke. 


12.000  írt. 


16.479 


A  szerző  neve. 


Galambos     Ferenc 
és  Forgách  ÍPál, 
utóbbi  14.400 
frt    értékben 


Gr.   Csáky    László 
18.000  frt 


A  kamarai  levéltár  más  csomójában  találjuk  a  Ke- 
mény-féle javak  összeírását  abból  az  alkalomból,  a  mikor  a 
fejedelem  javait  konfiskálták.  Az  1670-iki  csomókban  két 
összeírás  van.  Az  egyikben  a  Szatmár-,  a  másikban  a  Sza- 
bolcsmögyében  feküdt  birtokok  vannak  összeírva.  Mind  a  két 
megyében  levő  birtokokat  a  király  3i^9-ben  visszaadta  Ke- 
ménynek. E  kimutatásokban  vannak  a  Heves-,  Zemplén-  s 
Beregmegyében  levő  birtokok  is.  i")e  nincsenek  benne  az  er- 
délyi birtokok.  Csak  a  medgyesi  vár  van  az  erdélyi  birtokok 
közül  felvéve.  Ebből  Keményé  a  háromnegyed  rész,  a  hozzá 
t^irtozó  allodiális  földdel  s  a  gróf  Csáky  Istvánnal  közös  vám 
liá romnegyed  része.  Az  allodiális  föld  293  szántó  (600  metre- 
ta),  két  200  szekérnyi  kaszáló,  egy  malom  (egy  kerekű).  4 
húsz  hordó  bort  termő  szőlő,  19  egész,  6  fél,  19  zsellér-  s  57 
pusztatelek.  Szatmárban  az  övé:  Krassó,  Borhida,  Apa,  Új- 
város, lljfalu.  Felsőfalu,  Bikszád,  Terebes,  Bogánháza,  Tar- 
lóé, Komorzán,  Oláhlekence,  Kányaháza,  Turvékonya,  Rá- 
kos, Parlag,  Vámfalu,  Berence,  Pataháza,  Szinyérváralja, 
Sikartó,  Barohfalu,  Kiskarc,  Batisz,  Udvari,  Baksa,  Tere- 
bes  és  Naratö  részei;  Hevesben:  Nagykörű,  Fegyvernek.  Pély, 


256 


Kötelek,  Kisheves  és  Arány  részei;  Szabolcsban:  Királytele- 
ke,  Szt.-Mihály,  Böd  és  Varsánd  részei;  Zemplénben:  Toka- 
jon s  Tarcalon  szölö,  Csobajon  több  telek.  Más  birtokról  is 
van  itt  szó.  de  avval  a  megjegyzéssel,  hogy  azok  már  el- 
vesztek. 

Az  1690-ben  Felsö-Magyarországon  konfiskált  birtokok 
kimutatásában  csak  egy  nagyobb  birtokosnak  ingatlanai 
foglaltatnak,  Eödönfy  Lászlóé,  kinek  tulajdona  volt  a  vinnai 
vár  és  30  falurész,  melyet  35.973  frtra  becsültek.  Ezekből 
Gombos  nevű  ezredes  és  gróf  Barkócy  Ferenc  kaptak  nagyobb 
adományt.  Szintigy  nincs  nagybirtok  abban  a  kimutatásban 
sem,  mely  a  Caprara-féle  bizottság  által  visszaadott,  illetve 
az  amnestiát  nyert  felkelők  által  visszafoglalt  birtokokról  ké- 
szült. Az  1690.  december  7-iki  iratcsomóban  38  birtok  van 
kimutatva,  ezek  közül  csak  Forgách  Miklósnénak  a  rozgonyi 
curiája  a  hozzá  tartozó  birtokkal,  Mikolay  Boldizsárnak  mi- 
kolai  birtoka  s  Holdy  György  dobosi  birtoka  nagyobb  érté- 
kűek, de  ezek  is  alig  érik  el  a  30.000  frtot. 

A  XVTI-ik  század  forradalmárai  közt  már  nagyon  sok 
lévén  a  köznemes,  a  konfiskált  birtokok  közt  is  soknak  kel- 
lett a  középbirtoknak  lennie.  Ezekről  azonban  nem  szóihat- 
ván, e  helyütt  az  erre  vonatkozó  adatok  ismertetését  is  mel- 
lőznöm kell. 

A  birtokszerzés  módja. 

A  török  kiűzése  és  a  sok  felkelés  a  birtokok  olyan  óriási 
számát  juttatta  a  korona  kezébe,  hogy  a  szerzés  legfőbb 
módja  megint  az  adomány  lett.  Azok  is,  a  kik  nem  juthattak 
adom.ányhoz,  a  koronától  szereztek,  mert  ez  nem  tudott  a  sok 
birtokkal  mit  kezdeni.  A  háborúra  különben  is  sok  pénz  kel- 
lett s  ezért  az  udvar  minden  elfogadható  áron  eladta  a  kezén 
levő  birtokokat.  Annyira  ment,  hogy  1690.  november  23-án 
egy  rendeletet  adott  ki  az  udvari  hadi  tanácshoz,  melyben 
kimondja,  hogy  a  visszafoglalt  területeket  és  várakat,  hacsak 
nem  feltétlenül  szükségesek,  el  kell  adni,  mert  azok  fenntar- 
tására nincs  pénz. 

Ugy  a  katonatisztek,  mint  a  hivatalnokok  s  az  udvart 


257 


bármikép  kiszolgálók  e  mellett  még  is  meggazdagodtak.  Az 
ezredparancsnokság  olyan  jó  üzlet  volt.  hogy  pl.  György 
„vom  Berge"  ezredes  1691.  január  2-án  egy  kérvényben  azt 
adja  elö.  hogy  ha  neki  adják  a  kanizsai  parancsnokságot,  ak- 
kor ö  a  kincstárral  szemben  fennálló  17.933  frt  20  kr*  iránti 
követeléséről  lemond.  Az  április  15-iki  iratok  szerint  kérését 
teljesítették. 

A  kincstár  volt  az  egyik  fejős  tehén,  a  másik  a  nép. 
Miután  a  háborús  világban  a  követeknek  folyton  volt  valami 
elintézni  valójuk,  a  követjárás  állandó  volt.  A  követeknek 
nem  volt  azonban  állandó  lakásuk  s  vállalkozók  látták  el 
őket.  Egy  ilyen  vállalkozó  volt  valami  Vollandt  nevű  wieni 
polgár,  a  ki  a  török  követet  tartotta  1690-ben.  Ezért  a  tar- 
tásért 15.000  frfot  kért,  de  u  kamara  véleménye  szerint  3000 
frt  is  elegendő. 

A  legjobb  üzlet  a  kincslári  l)ir(()kok  vétele  vagy  zálogba 
vétele  volt.  Ezt  az  üzletet  senki  sem  vetette  meg,  a  ki  csak 
hozzá  juthatott,  az  mind  adott  zálog  mellett  kölcsönt  a  kincs- 
tárnak. Hogy  mit  csinálhattak  közönséges  kalmárok  vagy 
világiak,  arról  fogalmat  adhat  az,  hogy  mit  csináltak  az  egy- 
háziak. A  magyaróvári  uradalmat  pl.  Széchenyi  György  esz- 
tergomi érsek  a  kamarai  levéltár  adatai  szerint  1672-ben 
30.000  frtért  zálogba  vette.  Ehhez  az  uradalomhoz  tartozott 
Goisz  szepesi  város  is.  Ez  a  város  panaszt  tett  az  érsek  ellen, 
hogy  túlterheli.  Bizottság  vizsgálta  meg  az  ügyet,  mely  azt 
találta,  hogy  egyedül  Goisz  1690-ben  1690  frt  40  krt, 
1'643-ban  3107  frt  17  krt,  sől  a  vásárokkal  .34-66  frtot  fizetett, 
ugy  hogy  a  város  azt  ajánlja,  hogy  kifizeti  az  egész  zálog- 
összeget. A  városra  nézv?  sem  lett  volna  rossz  üzlet,  mert 
fiis/.en  az  egész  inagyaróvári  uradalom  is  evvel  az  ügylettel 
lett  elzálogosítva.  A  polgárok  panasza  nem  járt  eredmény- 
nyel, hanem  Széchényi  az  április  10.  és  14-iki  iratok  szerint 
még  20.000  frtot  adott  kölcsön  a  kincstárnak.  Julius  10-én 
pedig  zálogba  veszi  Csókakő  uradalmai  15.000  frtért.  iticlyil 
Tlochburg  János  proviant  alozro(l(\s  60.000  frtért  veil  meg. 
A  kőszegi  uradalmat  pedig  80.000  frtért  kapja  zálogba  (1688 
október  15.). 

Az    ilyen    zálogüzletek  után    nn'ndenki  járt.  Az    1692 

A  h:  0  s  t  0  n:   Naprybirtok.  17 


258 


fobriu'ir  10-iki  iratok  szerint  gróf  Tlpi-csényi  Mikl(')s  mz  ini<:-- 
vari  uratlalniat  175.000  frtnn  zálogba  veszi.  A  liivatalos 
becslés  alkalmával  334  650  frtra  becsülték.  Bercsényi  szerint 
azonban  csak  115.000  frtot  ér.  Ennek  dacára  kijelentette, 
hogy  megadja  érte  a  175.000  frtot,  de  kéri,  hogy  felesége,  Ho- 
mónnay  Krisztina  része  fejében  100.000  frtot  tudjanak  be.  Ezt 
a  kérését  csak  felében  teljesítették,  a  mennyiben  csak  50.000 
frtot  tudtak  be  ezen  a  cimen.  Dacára  a  szerződés  határozott 
megállapitásainak,  Bercsényi  és  a  kincstár  között  csakhamar 
egyenetlenség  keletkezik,  melynek  elintézésére  már  szeptem- 
berben bizottságot  küldenek  ki.  Az  iratok  között  nincs  az  ügy 
elintézésére  nézve  semmi  határozat,  de  a  bizottság  kiküldése 
előtti  idöböl.  már  július  8-án  figyelmezteti  a  kamara  Bercsé- 
nyit, hogy  a  zálogösszeget,  illetve  a  vételárat  fizesse  ki. 

A  szerzés  egy  módja  az  is.  hogy  a  földesúri  városokat 
a  földesurak  bizonyos  váltságösszeg  ellenében  felmentik  kö- 
telezettségeik alól.  Ezt  tette  Thökölyi  Imre  atyja  Késmárkkal, 
a  miért  ez  50.000  frtot  fizetett.  Csakhogy  a  kincstár  s^m 
emelte  ingyen  a  szabad  királyi  városok  sorába,  ennek  160.000 
frtot  kellett  volna  fizetnie  melyből  1691-ben  50.000  frtot  a 
kincstár  elenged,  mint  a  hogy  azt  az  ez  évi  november  24-iki 
iratokból  meg  lehet  állapítani. 

A  szerzés  leggyakoribb  módja  azonban  az  adomány. 
Kiemeltük  a  muUra  nézve,  hogy  igen  sokan  addig  kértek 
adományt,  a  mig  a  király  végre  is  adott  nekik.  Most  is  igy 
volt.  Mindenki  kért.  a  katonák,  a  tisztviselők,  a  papok.  Kérik 
azt  is,  a  mit  már  egyszer  adományozott  a  király  s  azt  is,  a  mi 
még  adományozható.  Szerencse,  hogy  már  nem  a  királynak 
kellett  emlékezetében  tartania,  hogy  mely  birtokok  állanak 
még  rendelkezésére.  Aránylag  szerény  állású  emberek  nagy 
adományokat  kértek.  Horváth  János  de  Moravitz  szt.-jóbi 
kapitány  az  összes  Zólyomi-  és  Micskei-családi  jószágokat 
kéri.  Ezek  a  birtokok:  Nagykereki,  Keresztes  és  Hencida. 
Mások  érdemeket  emlegetnek.  Kubinyi  Ádám  Kis-Hontból 
Thökölyi  birtokaiból  Liszkovát  és  Urbica  részét  kéri.  mert  a 
felkelés  alatt  hü  volt  és  e  miatt  menekülnie  kellett,  a  miből 
nncA'  kéra  vpU  Harcolt  is  n  császári  s  királyi  felségért 
U688   jan.  2()-iki  iratok).  Ugyanez  év  január  30-án  Sztrá- 


259 


nyai  György  a  Thökölyi-felkelés  alatti  érdemeire  hivatkozik 
s  "a  felkelésben  szenvedett  káraira.  Nemcsak  arra  hivatkozik, 
hogy  hü  volt  a  császárhoz  és  a  kereszthez,  hanem  arra  is. 
hogy  hireltet  szolgáltatott  a  császári  seregeknek.  Ez  utóbbi 
alapon  kér  adományt  Szepesy  is.  Farkas  György  1688.  jun. 
21-én  azért,  mert  Thököly!  fogságában  volt  1000  tallér  jutal- 
mat kap.  Ugyanez  év  június  23-án  a  kamara  ajánlja  De- 
mecky  Mihályt  jutalmazásra,  mert  a  katholikus  vallás  és  a 
templomoknak  az  eretnekektől  való  visszafoglalása  körül  ér- 
demeket szer2:ett, 

A  birtokadomány  iránt  beadott  kérvényben  rendesen 
túlzottan  hízelegtek  az  uralkodóháznak.  Tévednénk  azonban, 
ha  azt  hinnők,  hogy  ezt  csak  kis  emberek  tették,  nem  kisebb 
embertől,  mint  Bercsényi  Miklóstól  is  van  az  1699.  augusz- 
tusi iratcsomóban  egy  kérvény,  melyet  a  nemes  gróf  saját- 
kezüleg  irt  s  a  melyben  az  adomány  iránti  kérvényét  a  többi 
közt  avval  támogatja,  hogy  őse  Bercsényi  Imre.  id.  Rákócy 
Györgynek  1633.  és  1638-ban  a  császár  ellen  tervezett  had- 
járatait eláralta.  (..cfuod  bellico  eiusdem  expeditiones  arcana 
Viennam  sub  secreto  revelasset").  Ezért  elfogták  és  elvették 
tőle  a  Kővárhoz  tartozó  s  Bethlen  Gábor  által  neki  8000  frí 
erejéig  inscribált  javakat.  Bercsényi  Miklós  ebből  okot  ková- 
csol arra.  hogy  most  ezeket  a  birtokokat  visszakapja  és  kár- 
térítést is  kapjon,  mert  „66  Annís  eorundem  uníversis  emolu- 
mentis  et  fructibus  Praedecessores  mei  et  ipse  privatus  sim 
oh  fídelitatem  erga  Augistissimam  Bomum  Austriacam. 
Supplex  itaque  instabit  restitítionis  eorundem  Pagorum  et 
propter  privationem  fructum  ab  annis  66  benígnam  eatenus 
statisfactionem  ex  pagís  Fiscalíbus." 

A  gyenge  jellemiiek  nagy  száma  a  törökök  kiűzése  után 
a  császárhoz  pártolt,  jóllehet  magyar  voltukat  addig,  mig  a 
(örök  volt  a  hatalmasabb,  elfelejtették.  Azok  a  törökké  lett  ma- 
gvarok, a  kik  most  a  töröknek  nem  kellettek,  a  császárhoz 
foi-dultak  s  a  kei-eszténységhez  való  állandó  ragaszkodásukat 
emlegetve,  adományt  kértek.  1690.  juHus  17-én  Báthory 
László  egri  alaj-bég  kérvényében  előadja,  hogy  neki  Eger 
visszafoglalásában  mennyi  érdeme  van  s  ezt  minden  hivatal 
megerősíti,  a  miért  most     jutalmat  kér.     Az  ilyen  jelenségek 

17* 


260 


minden  pusztuló  uralom  kisérö  jelenségei.  A  patkányok,  me- 
lyek a  sülyedö  hajót  elhagyják,  a  török  és  a  felkelők  részén 
egyaránt  számosan  voltak,  de  viselkedésüket  csak  később 
árulták  el  ők  maguk,  mikor  ebből  hasznot  meríthettek.  A 
felkelők  táborában  is  voltak  árulók  és  ezek  is  kértek  s  kaptak 
jutalmat,  mint  a  hogy  azt  a  kamara  iratai  az  utókor  előtt 
felfedik. 

Az  udvar  nagyon  könnyelműen  bánt  az  ingatlanokkal 
s  Ígéretekkel.  Görgey  László  győri  harmincados  contrascriba 
azért,  mert  a  hivatalban  szorgalmas  s  gondos  volt,  5000  frt- 
nyi  adományt  kér.  A  magyar  kamara  ezt  a  kérelmet  teljosit- 
hetőnek  találja,  pedig  az  állás  és  érdem  elég  kicsiny  ilyen 
nagy  jidalomra    (1690.  július  27.).     Mennyivel   könnyebben 
kaphattak  tehá!  jiilalmat   magas  állásnak.  Ezek  közt  a   log- 
löbbet  Eszterházy  nádor,  a  kiről  lejjebl)  külön  fogunk  szó- 
lani, de  rajta  kivül  számosan  mások  is.     Gróf  Salm  Gyula 
1689.  július  3-án  egy  kérvényben  azt  adja  elő.  hogy  a  Rá- 
kócy-féle  trencséni   uradalom   82.947   frtért   nagyon    drága, 
engedje  el  tehát  a  király  az  50.000  frton  felüli  részt.  Erre  el- 
engedik a  76.000  frton  felüli  részt.     Augusztus  23-án  gróf 
Barkócy  Ferenc,  azért,  mert  állítólag  40.000  írt  kárt  szenve- 
dett Thökölyi  hadaitól,   Szendröt   kapja.      Ugyanekkor   gróf 
Gsáky  István,     ki  azt  adja  elő,     hogy  nincs  miből     megélni, 
1000  frt  évjáradákot  kap.  Gróf  Cobor  Ádám  azért,  mert  sa- 
ját költségén  vezetett  hadat,  18.000  frtot  kap,  illetve  megen- 
gedik, hogy  ez  az  összeg  valamely  kincstári  birtokra  beiras- 
sék,  Cobor  Élesköt  kéri,  a  kamara  vélelmezi  is,  de  határozat 
nincs.  Báró  Joanelly  András  1690  október  24-én  6000  frtot 
kap  azért  a  kárért,  melyet  a  kincstártól  25.000  írtban  ka- 
pott Schavnik-hirtokban  Tökölyitől  szenvedett. 

A  hatalmas  uraknak  voltak  azonban  más  cimeik  is,  a 
melyeken  adományt  kértek.  Gróf  Erdődy  Kristóf  Antal  ma- 
gyar kamarai  elnök  pl.  50.000  frtot  kér,  mert  a  birtokaira  be- 
térő tisztek  megvendégelését  nem  tagadhatja  meg  (1689.  nov. 
30.).  A  király  belátja,  hogy  noblesse  obiige  és  3000  frtot  utal- 
ványoz. Herceg  Odescalchi  Livius  kéri.  hogy  az  árvái  ura- 
dalom után  fizetendő  kamatot  engedjék  el,  mert  az  urada- 
lomból nem  íc^lik.  jóílehet  200.000  frt  helyett  150.000  frtért 


ÍGl 


kapta.  1690  december  19-én  elengedik.  A  Klobusickyak  ősei 
mint  lengyel  hadseregszállítók  gabona  vételára  fejében  kap- 
tak birtokot  s  honosságot;  ugy  hogy  1688-ban  Klobusicky 
Ferenc  már  zempléni  alispán,  de  azért  még  ö  is  500  köböl 
búzáért  kapja  hűtlen  Török  Katalin  javait.  (1688.  jan.  19.). 

A  töröktől  való  foglaláson  kivül  ebben  a  korban  is  volt 
az  udvarnak  a  birtokszerzésre  más  módja  is.  Az  udvarral 
összeköttetéssel  nem  birok  birtokainak  lefoglalása  ugyanis 
most  is  megtörtént,  olyan  okokból,  a  melyek  miatt  az  udvar- 
hoz közelállóknak  a  haja  szála  sem  görbült  meg,  A  kisebb, 
söt  nagyobb  birtokuak  javait  nem  egyszer  elkobozták  azért, 
mert  az  illetők  harmadizigleni  vagy  közelebbi  rokonukkal  kö- 
töttek házasságot,  A  kisebb  birtokosokat  nem  emlitve,  még 
olyan  birtokost  is,  mint  Balassa  Ádámot,  hűtlenség  bűnében 
mondották  ki  bűnösnek,  mert  elvette  harmadfokú  unokatest- 
vérét. Ezért  aztán  birtokai  a  kincstárra  szálltak.  E  birtokok 
már  nem  olyan  óriási  méretűek,  mint  az  előző  században,  de 
még  mindig  elég  tekintélyesek,  amit  mutat  az  is,  hogy  Ba- 
lassa már  elitéltetése  után  50  lovassal  rátört  Hölgyi  Gáspár- 
ra és  azt  megölte. 

A  Balassa  Ádámtól  elkobzott  javak  a  következők:  a 
lietavai  uradalom  negyede,  (a  többi  három  rész  a  Thurzók,  a 
Révayak  és  a  Prónayak  tulajdona),  azután  Podhradie  (Vág- 
besztercevárhoz  tartozó  birtok),  Prazno,  Schavnik,  Rassow, 
Plevnik,  Vazna-Tepla,  Udica-major,  Marikova,  Klicscina, 
Zaszkalic.  Tebestianova,  Podvazie,  Vágbeszterce,  Lednice, 
Tepla,  Pontelec,  Fackow,  Hatne,  Zaszkalic,  Sztrenic  részei, 
a  kékkői  uradalom  részei;  Alsó-Esztergár  részei  és  Csabni 
(Hontm.)  nevű  birtok.  A  kamarának  1789.  szeptember  7-iki 
iratcsomójában  részletesen  fel  van  sorolva,  hogy  ezeken  a 
helyeken  az  egyes  birtokokból  mennyi  a  Balassa  része,  söt 
még  némely  birtok  élő  instruktusa  is  meg  van, 

A  Balassáénál  furcsább  a  Szirmay  István  volt  proto- 
notárius  elleni  vád,  aki  ellen  azon  az  alapon  emelnek  vér- 
fertőzés miatt  vádat,  mert  teherbe  ejtette  unokafivérének  öz- 
vegyét. (1690.  ápril.  12.) 

A  mikor  ilyen  könnyen  jutottak  eladományozható  bir- 
lukliüz.  c^k  természetes,  hogy  nagyon  könnyen  osztogatták 


262 


is.  Ha  békében  nem  volt  biztos  a  tulajdon,  mennyivel  ke- 
vésbé volt  az  felkelések  idején  és  ezek  után,  mikor  a  zavart 
mindenki  szerzésre  iparkodott  felhasználni.  Az  udvar  sem 
korlátozta  ezt  a  vágyat,  söt  avval,  hogy  maga  sem  tulajdoní- 
tott nagy  értéket  az  ingatlanoknak,  még  fokozta  ezt, 

A  hogy  a  Thökölyi-felkelés  után,  ugyanúgy  bántak  a 
Rákócy-felkelés  után  is  az  adományokkal.  Az  ingatlannak 
kevés  értéket  tulajdonítottak  s  a  hatalmasoknak  a  foglalást 
is  elnézték.  Az  1688  június  1-i  iratok  szerint  pl.  özv.  For- 
gáchné  szül,  Battyáni  Borbála  panaszolja,  hogy  rokonai 
ingó  és  ingatlan  javait  elfoglalták.  Gontevecchio  ezredes  el- 
foglalta a  pécsi  rézbányákat  (1688.  november  8.).  Darócy 
István  Bara  várost  és  uradalmát  Ú689.  április  21.).  Dócy 
György  Surányt  (1689.  június  21.).  Az  1711  évi  febr.  13-ról 
a  kamarai  levéltárban  levő  iratok  szerint  Pálffy  gróf  Feld- 
marschall  egy  Weltschek  bárónak  20.000  írtban  adott  birto- 
kot elfogljlt.  Ezért  az  összes  tisztekhez  egy  rendeletet  küld  az 
udvar,  hogy  az  ilyen  jogtalanságoktól  tartózkodjanak.  A  ka- 
marai levéltárnak  „Neoacquistica  1686 — 1745."  cimü,  15.397 
sz.  a.  irat'3ornójában  az  1737  jan.  24-röl  felvett  jegyzőkönyv 
szerint  gróf  Salm  Lipóf  egy  teriiletet  foglalt  el,  arra  házat 
épített  és  müvelés  alá  vette.  A  bizottság  ebből  egy  150  öl 
liosszu  és  85  széles  területet,  melyen  a  liáza  állt,  melyen  ker- 
tet és  másikat,  melyen  szántót  csinált,  meghagy  neki,  a  töb- 
bire kimondja,  hogy  meg  kell  vennie.  A  mikor  ilyen  könnye- 
dén bánnak  az  ingatlanokkal,  még  a  bürokratikus  pontosság 
mellett  is  előfordul  a  kétsz.^ri  adomány.  (L.  1688  május  8., 
1691  január  17-iki  iratok.) 

A  szerzésre  a  hivatalban  levőknek  volt  legtöbb  alkal- 
muk. A  legmagasabb  állásban  levőnek  mindenesetre  a  legtöbb, 
A  legelőkelőbb  méltóság  a  nádori,  viselője:  Eszterházy  Pál, 
aki  ugy  kihasznáUa  hatalmát,  mint  egyetlen  elődje  Zapolyá- 
ig  vissza  nem  tette.  Eszterházynak  nemcsak  a  bíráskodásból 
s  a  nádori  negyedből,  hanem  a  szakadatlanul  kieszközölt 
adományokból  is  óriási  jövedelme  volt,  ugy  hogy  hitbizomá- 
nyul  egy  millió  holdat  kitevő  területet  köthetett  le.  Ö  róla 
azonban  épugy,  mint  a  többi  úgynevezett  nagy  szerzőkről  le- 
jebb  külön  fejezetben  szólunk. 


26á 

A  kincstár  birtokainak  kezelése  és^^értéke. 

I.  Mint  mindenki  másét,  ugy  a  kincstár  birtokait  is  csak 
egy  adott  pillanatban  lehet  kimutatni.  Ennek  birtokai  ugyan- 
is épen  ugy  változtak  folytonosan,  mint  a  magánosokéi.  Mi- 
helyt valamely  birtok  a  kincstáré  lett,  rögtön  szemet  vetett  rá 
valaki  és  addig  jártak  az  udvar  és  a  királyhoz  a  kérvénye- 
zők és  pártfogók,  a  niig  a  birtokot  el  nem  adományozta  a  ki- 
rály. Miután  a  versenyzők  gyakran  egyszerre  értek  el  ered- 
ményt, tehát  nem  ritkán  kétszer  is  eladományozta  a  király 
ugyanazt  a  birtokot.  így  tehát  a  kincstári  birtokok  állagá- 
nak megúllapitása  akkor  is  bajos  volna,  ha  volna  és  illetve 
lett  volna  egy  összefoglaló  kimutatás  az  összes  kincstári  bir- 
tokokról, holott  ilyen  e  korban  nem  is  volt. 

Ebből  nem  szabad  arra  következtetni,  hogy  az  udvar- 
nak nem  volt  gondja  a  birtokokra,  mert  ellenkezőleg,  nagyon 
gondosan  ügyelt  arra,  hogy  e  birtokokat  megfelelően  kezel- 
jék. Az  udvari  kamara  ugyanis  1688.  november  23-án  egy 
rendeletet  ad  ki  a  lipcsei,  sexensteini,  likovai  és  revistyei 
kincstári  birtokok  provisoraihoz,  vagy  mint  a  rendelet  szö- 
vege mondja  „Hoffrichter"-eihez,  mely  alig  különbözik  a 
nagybirtokosok  részéről  tiszttartóiknak  adott  utasításoktól. 
E  szeri tit  a  következőket  köti  az  intézők  szivére:  1.  Legyenek 
jó  katholikusok  s  adjanak  a  népnek  példát  a  vallásosságban; 
legyen  rá  gondjuk,  hogy  a  nép  tisztelje  a  papokat.  2.  Sem- 
mit se  tegyenek  a  kamara-gróf  beleegyezése  nélkül,  bármit 
akai'janak,  mindig  tegyenek  javaslatot  a  felsőbbségnek.  3.  Az 
épületeket  tartsák  karban,  a  munkákra  legyen  gondjuk;  éj- 
jel ne  maradjanak  a  kastélyon  kivül,  kivéve,  ha  a  claviger 
vagy  kamara-grófnál  dolguk  van;  saját  céljaikra  ne  hasz- 
nálják az  uradalom  dolgait  vagy  embereit.  4.  Ha  a  Hoffrich- 
ter  valakit  valamely  bünós  cselekményen  kap  rajta,  akkor 
tegyen  jelentést  a  praefectusnak,  aki  majd  megbünteti.  A 
pénzbüntetés  egyharmada  az  övé.  5.  A  szomszédokkal  való 
viszályt  kerülje  el.  0.  A  robotra  ügyeljen  és  a  munkát  a  kellő 
időben  és  jól  végeztesse;  a  szükséges  magról  gondoskodjék. 
7.  A  földet  gondozza  és  tartsa  tisztán  a  gaztól  és  bokroktól.  8. 
Előírja  a  rendelet,  hogy  mit  csináljon  a  gyümölcsfákkal,  ker- 
ti kkrl  stli.  1).  A  s/.arvasniailii'ik,  ;;   lej,  sajt,  vaj.  birkanyii'ás 


264 


slb.-rül  is  intézkedik.  Kimondja,  hogy  a  baromfi  tenyész- 
tésre is  gondot  kell  forditani,  liogy  a  sörfőzés  mikép  történ- 
jék. 10.  A  Hoffrichter  feladatává  teszi  az  uradalom  javítá- 
sát, a  mely  okból  minden  évben  jelentést  kell  tennie  a  lel- 
tárról. Kötelességévé  teszi,  hogy  a  rendkívüli  jövedelmeket 
se  hanyagolja  el,  de  az  embereket  nem  szabad  túlterhelni.  11. 
A  sörfüzök-,  malmok-  s  halászatra  ügyeljen,  kellő  időben 
szerezze  be  a  szükségeseket.  A  halat  kímélni  kell  és  tenyész- 
tésére mindenütt  gondot  forditani.  12.  Ebben  a  pontban  a 
háború  esetére  való  intézkedések  vannak.  Azután  még  há- 
rom pontban  a  fentartás,  pénzkezelés  és  könyvelés  szabályai 
vannak  összefoglalva. 

Annak  a  bírálatába  nem  bocsátkozunk,  hogy  ezek  az 
intézkedések  alkalmasak-e  arra,  hogy  az  uradalmakat  jól  ke- 
zeljék, mert  ha  alkalmasak  lettek  volna  is,  akkor  sem  lehe- 
tett volna  a  birtokokat  jól  kezelni,  mert  rendesen  nagyon  rö- 
vid ideig  voltak  a  kincstár  birtokában.  Számos  birtok  helyes 
kezeléséről  azért  nem  lehetett  szó,  mert  a  kincstári  birtok 
apró,  szétsLÓrt  darabokból  állottak,  melyeket  előző  tulajdono- 
saik mind  saját  egyéni  felfogásuk  szerint  kezeltek.  A  mikor 
aztán  a  kincstár  birtokába  kerültek,  nem  lehetett  egyszerre 
a  kincstári  birtokokkal  azonos  elvek  szerint  kezelni. 

II.  A  neoacquistica  comissio  cimü  fejezetben  már  felso- 
rolt kincstári  birtokokon  kivül,  az  alábbiakban  kiegészítjük 
a  kincstári  birtokállományra  vonatkozó  képet,  a  nélkül,  hogy 
ezt  teljessé  tehetnők.  A  fentiek  szerint  kincstáréi  voltak  Ke- 
mény volt  erdélyi  fejedelemnek  fent  felsorolt  birtokai,  melye- 
ket 1689.  április  3ü-iki  iratok  közt  levő  összeirása  szerint 
összesen  36.445  frt.  20  s  fél  dénárra  becsültek.  Ezek  23  kü- 
lönböző helyen,  hat  vármegyében  feküdtek.  A  szigetvári  ura- 
dalom 33  községben  feküdt  és  91227  frtot  ért.  A  Bercsényi 
által  zálogba  vett  ungvári  uradalom  51  helységben  feküdt  s 
334.650  frtra  becsülték. 

Az  összes  kincstári  birtokok  becslését  magukban  fog- 
laló kimutatás  épugy  hiányozván,  mint  az  összeirás,  nem  le- 
het azt  sem  megállapitani,  hogy  az  1698.  évi  iratcsomóban 
oldaljegyzet  szerint  1680-ból  származó  becslésben  mely  kincs- 
tári birtokok  vannak  benne.  E  kimutatás  szerint  a  Duna  két 
partján  D''^!niagynro]'szágban  fekvő  kincstári  uradalmak  évi 


205 


jövedelme,  a  költségek  levonása  után,  177,643  frt  46  dénár, 
a  mely  összegből  le  kell  vonni  az  elzálogosított  uradalmak  jö- 
vedelmét, mely  33.676  frt  89  d.,  marad  tehát  143.966  frt  57  d., 
ezt  5%/-k;J  tőkésítve  2.879.321  frt,  a  mihez  hozzá  számítandó 
az  épületeknek  és  állatoknak  158.462  frtra  tehető  értéke,  ösz- 
szesen  kitesz  3,037.784  frt  22  dénárt.  Ugyancsak  itt  van  a 
kincstárnak  (Zalamegyében)  e  kimutatás  szerint  még  egy 
millió  értékű  ingatlana.  Ugyanez  felemlíti  azt  is,  hogy  a  Ná- 
dasdy-féle  Pottendorf  nevű  uradalom  és  Magyaróvár  is 
kincstári  birtok.  Ezt  a  kimutatást  kiegészíti  egy  másik,  mely 
az  1701  március  14-iki  csomóban  található  s  a  melyben  a 
^kincstárnak  birtokai  két  kategóriára  osztva  vannak  felbe- 
csülve. Az  egyik  csoportban  a  konüskált,  a  másikban  a  tö- 
]-öktől  visszafoglalt  birtokok  találhatók. 

A  konfiskált  javak: 


A  birtokos  neve 

Nádasdy 
Zrin  yi 


Nádasdy 
Kincstár 


A  birtok  neve 

Kanizsa 

Csurgó 

Sziget 

Czoczíana  bona 

Siklós 

Torda,  Daróc  Polye- 

Hopac 
Bownyovár 
Pécs 

Döbrőküz 
Sárköz 
Szegözö 
Simontornya 
Pincehely 
Ozora 
Koppány 
Tamásy 
Kapós 

Kapós,  Somogynak, 
Segesd,  Nagy-Bajom 

és  l)()inb(') 
Igal 
Lak 


A  becsérték  összege 

40000—60000  frt 
10000—25000  „ 
30000—40000  „ 
8500—15000  „ 
25000—30000  „ 

10000—15000  „ 

16200—20000  „ 

16200—20000  „ 

6250—10000  „ 

4250—  6000  „ 

6250—10000  „ 

46000—50000  ,, 

5600—  6000  „ 

7650—  8000  „ 

40000—60000  „ 

4600—  5000  „ 

17650—18000  „ 


9650—10000 

3600—  4000 

12600—16000 


20(5 


A  törökföl  viss:caf()(ila1f  javak: 

A  kanizsai  kerület 

A  berzencei  kerület 

A  szigeti  kerület 

Segesd  tartozékai 

Siklós  tartozékai 

A  mohácsi  kerület 

A  pécsváradi  kerület 

A  pécsi  kerület 

Dombó 

A  dombói  kerület 

Bátaszék    (Sárköz    nélkül) 

Simontornya  uradalma 

Pincehely 

Komarum  és  Hidvég  tartozékai 

Szegszárdi  kerület 

A  koppányi  kerület 

Somogyvár 

A  foki  kerület 

Az  igali  uradalom 

A  laki  uradalom 


250000— 

300000  frt 

65000 

100000  „ 

26500— 

30000  „ 

5000— 

7000  „ 

6200 

10000  „ 

16250— 

20000  „, 

20500— 

25000  „ 

800000  1000000  „ 

2000— 

4000  „ 

16250 

20000  „ 

6250— 

8000  „ 

4600— 

5000  „ 

2650 

3000  „ 

5650— 

6000  „ 

5650— 

6000  ., 

7600— 

8000  „ 

5650 

6000  „ 

5650— 

6000  „ 

3600— 

4000  „ 

3200 

3800  .. 

Ezen  kivül  meg  vannak  a  i'égi  Hozgonyi-birtokok,  a. 
Kanizsayak,  Bánffyak,  Bátlioi-yak,  Marealyak  birtokai  be- 
csű nélkül,  valamint  a  hét  hajdú  város  becsüje,  myly  szerint 
ezek  értéke  187.383  írttól  212.340  frtig  terjedő  értéket  kép- 
viselt. A  kincstáréi  a  régi  erdélyi  fiskális  birtokok:  Fejérvár 
46  faluval  s  két  falurésszel,  Kővár  66  faluval  s  egy  résszel, 
Görgény  23,  Gyalu  14,  Kolozsmonostor  2,  Huszt  13,  Sza- 
mosujvár  60  falu  s  4  résszel,  Fogaras  60,  Várad  153  falu  s 
4  résszel,  Zalathna  14,  Déva  53  falu  s  5  résszel,  Borosjenö 
40  falu  s  2  résszel,  17  tanyával.  Lúgos  29,  Karánsebes  26 
falu  és  14  falurésszel.  Az  Erdélyben  elkobzott  birtokokról 
nincs  kimutatásunk. 

A  kimutatásban  feltüntetett  érték  mérésének  egységé- 
ről azonban  nem  adnak  e  kimutatások  felvilágosítást.  Való- 
színű, hogy  ugyanazt  az  egységet  használták,  mint  a 
ncoacífuistica   commissio,  melynek   a  kamara   1696-ban   azt 


267 


az  utasítást  adta,  liogy  a  becsléseknél  a  következő  séma  sze- 
rint járjon  el: 

egy  hold  szántó  értéke  5 — 4 — 3  frt 

„        „      rét  értéke  4 — 3 — 2    „ 

„      kert  értéke  4 — ^3 — 2    „ 

„        „      makkos  erdő  értéke  6 — 5 — 4    „ 

„        ,,      legelő  értéke  3 — 2 — 1    ,, 

egy  negyed  szőlő  (800 — 300  négyszögöl)  1  frt  20  d. 

A  jobbágyok  szolgáltatásainak  értékelésére   nézve   pe- 
dig a  következő  táblázatot  állította  fel: 

egy   egész  jobbágytelek   évenkínt   hoz  3  frt  75       d.-t 

robotja  évenkínt  52  nap  (egy  nap  12  ti.) 

egész  puszta  vagy  fél  telek  lioz 

egy  zsellér,  kinek  háza  van,   ér 

ennek  robotja  (52  nap) 

ennek  9  napi  robotja 

Az  állatokra  nézve  az  értékelésnél  a  következőket  kel 
lett  irányadóul  elfogadni: 


3 

frt 

75 

0 

59 

24 

1 

55 

871/2 
50 

3 

,, 

12 

1 

55 

8 

egy  l)orju   éi-téke 

1 

frt  50  (1 

„     kecske 

40  „ 

,5     juh 

] 

55                            55 

„     bárány    „ 

30  „ 

„     sovány  disznó 

értéke 

5 

-5               ,. 

„     lud 

jí 

12  „ 

„     kappan 

5) 

10  „ 

„     pulyka 

33 

15  „ 

légy  tojás 

,, 

1  „ 

egy  szekér  fa 

,, 

12  „ 

Ha  ettől  a  becsléstől  némileg  eltérő  alapon  értékelték 
volna  is  a  kincstári  birtokokat,  akkor  is  bizonyos,  hogy 
ehhez  nagyon  közeli  mértéket  tartottak  szem  előtt.  A  kincs- 
tárnak birtokába  jutó  ingatlanok  értéke  tekintetében  tehát 
noin  szal)ad,  iiogy  az  összeg  kicsisége  meglévesszen.  A  liiva- 
ta]i)an   levők  folyton  vásároltak  a  kincslárlól  és  mintlig  bi- 


268 


zonyos  összeg  ellenében  és  viszontszolgáltatás  fejében  kap- 
tak birtokokat,  nekik  tehát  az  állott  érdekükben,  hogy  a  bir- 
tokok értéke  ne  becsültessék  magasan.  A  kincstár  a  folyto- 
nos lázadások  és  más  okból  kimondott  jószágvesztések  foly- 
tán minduntalan  uj  birtokokhoz  jutott.  Az  utolsó  legnagyobb 
ilyen  konfiskálás  a  Rákócy-felkelés  leveretése  után  történt. 
Az  ekkor  kincstáriakká  lett  birtokokról  azonban  époly  ke- 
véssé készítettek  részletes  kimutatást,  mint  a  XVII-ik  szá- 
zadban jutott  és  szerzett  birtokokiól.  Ennek  dacára  mégis 
elég  megbízható  adataink  vannak  ezekre  nézve  a  XVIII-ik 
század  elején  tett  nagy  számú  adományokban.  Miután 
ezekről  úgyis  részletesen  kell  szólanunk,  azért  ezeket  a  bir- 
tokokat itt  most  nem  soroljuk  fel. 

A  nagy  szerzők. 

I.  Igazságtalanok  volnánk  a  vagyon  jelentőségével  és 
ennek  szerzése  körül  kifejtett  nagy  enerzsiával  szemben,  ha 
a  szerzés  egyik  legnagyobb  mesterét  nem  tennők  fejtegetéseink 
elejére.  Eszterházy  Pál  herceg  e  kcr  leggazdagabb  nagybirto- 
kosa, nádor  és  az  uralkodóház  hü  embere.  Érdekeinek  védel- 
mére apjához  hasonlóan  az  uralkodó  ház  kegyeit  kereste  ő  is. 
Láttuk,  hogy  a  Thökölyivel  való  sógorsága  mire  vitte,  most 
nézzük,  hogy  a  királyhüséget  miképen  tudta  gyümölcsöztetni. 
Fizetése  az  e  korban  óriási  értéket  képviselő  24.000  frt  volt, 
melynek  vásárló  erejét  megítélhetni  abból,  hogy  a  neoacquis- 
tica  commissio  részére  adott  utasítás  szerint  egy  hold  szántót 
öt-négy-három  frtban  kellett  felvenni.  Ezen  kívül  az  összes 
a  kincstár  által  elidegenített  javak  vételárának  negyede  az 
övé. 

Vagyonának  legnagyobb  részét  mégis  a  kincstárral  való 
üzleti  összeköttetéseinek,  nevezetesen  a  folytonos  birtokvásár- 
lásoknak köszönhette.  A  kincstárral  való  ügyei  annyira  ösz- 
szekuszálódtak,  hogy  már  1688  november  3-án  egy  bizottság 
kiküldése  válik  szükségessé,  melynek  elnökéül  Kollonicsot  ké- 
rik fel.  Ez  a  bizottság  oly  gyorsan  hozza  meg  a  maga  határo- 
zatát, hogy  a  király  már  ugyanez  é\i  december  9-én  dönthe- 
tett. E  szerint  Eszterházy  különös  érdemeire  való  tekintettel 


269 


fizetését,  mely  eddig  12.000  írtban  volt  megállapitva,  24.000 
ftrban  állapítja  meg,  de  kimondja,  hogy  ebből  utódainak  nem 
származhatik  semmi  igénye.  Ennek  kiemelésére  azért     volt 
szükség,  mert  Eszterházy  eddig  is  24.000  frtban  számította 
fizetését,  mely  összeg  pedig  csak  a  királyi  helytartót  illette. 
Az  övé  a  nádori  negyed,  melyből  most  15.188  frt  hátralék  áll 
fenn.  Hátralékos  fizetése  és  a  hátralékos  nádori  negyed  után 
3160  frt  kamat  illeti.  De  nem  állapítja  meg  a  nádor  ur  által 
felszámított  állítólag  a  katonaság  által  okozott  károkat     és 
egyéb  követeléseit.  Kimondja  a  királyi  rendelet,  hogy  a  ná- 
dornak egy  adománya,  mellyel  Horváth  Miklósnak  1500  frí- 
ban  bizonyos  javakat  beirt,  érvénytelen  s  ezért  a  király  által 
meg  kell  ismételtetnie.  EvSzterhá/zy  tartozik  Nemtyért  ésLend- 
váért  a  kincstárnak  20.000  fríot  fizetni;  feleségének  atyai  és 
anyai   javaiért     22.500   frtot;   Antemonti      liercegnek  az  ezt 
Nemly  és  Lendvában  illető  részeért  15.800  frtot;  Belatinc  egy 
nyolcad  részének  árát;  Kapuvárért  a   SchmJd    örökösöknpk 
55.000  frtot;  ezenkívül  más  elmeken  7000  frtot.  Viszont  67.175 
frtot  ebből  le  kell  vonni,  de  a  rendelet  nem  mondja  meg,  hogy 
miből.  Ezért  és  más  bizonytalanságok  miatt  ez  a  királyi  ren- 
delet nem  tisztázta  a  kincstár  és  Eszterházy  közötti  viszonyt. 
A  következő  év  március  3-áról  találjuk  Eszterházy  ná- 
dor kérvényét,  melyben  dacára  annak,  hogy  a  király  őt  köte- 
lezi a  kapuvári  uradalom  fejében  bizonyos  fizetésekre,  mégis 
ő  kéri,  hogy  Nemty  és  Alsó-Lendva  az  őt  a  kapuvári  urada- 
lommal szemben  megillető  követelései  fejében  átengedtessék. 
A  kamara  ugyané  hónap  30-án  meg  is  sürgeti  a  nádort,  hogy 
fizesse  ki  a  Schmid  örökösöknek  járó  50  ezer  fortot.  Ha  pedig 
nem  fizetné,  „akkor  a  kamara  tudni  fogja,  hogyan  sürgesse". 
E  fenyegetés  dacára  a  nádor  nem  fizetett  és  a  kamara  mind- 
'untalan  sürgette,  hogy  fizessen.  1690  január  4-éről  kelt  egy 
királyi  rendelet,  mely     felhívja  a  kamarát,  hogy  a     nádor 
hátralékos  fizetése  és  a  Schmideg  (sic!)  örökösöknek  fizetett 
összeg  fejében  engedtessék  át  Árva,  Likova  és  Murány  a  ná- 
dornak. A  kamara  nem  teljesiti  a  meghagyást,  hanem  előbb 
kimutatást  kér  a  nádor  követeléseiről   és   a  tényleg   fizetett 
összegekről.  Ez  az  eljárás  nem  árul  el  nagy  bizalmat  a  ná- 
dorral szemben,  a  mi  talán  indokolt  is  volt.  mert  ez  elég  vak- 


270 


inorö  volt,  pl.  Ozorát.  Tamásit.  Kapóst  s  Koppányi  azon  a 
cimen  kérni  magának,  hogy  ezek  a  birtokok  a  török  foglalás 
előtt  az  ö  elöjeié  voltak. 

A  nádornak  ez  igénye  kérdésében  a  kamara  nem  mond 
véleményt,  ugy  hogy  evvel  a  neoacquisticához  utasítják,  mely 
1699  november  26-án  kimondja,  hogy  igényét  nem  tudta 
ugyan  igazolni,  de  ez  nagyon  bajos  is,  mert  e  korban  az  ira- 
tok gyakran  elvesztek  s  igy  ezt  nem  is  lehetett  kivánni.  Mi- 
után fegyverrel  visszafoglalt  területről  van  szó,  telje.sen  el- 
lenszolgáltatás nélkül  nem  engedhető  át  s  ezért  azt  javasolta, 
hogy  40.000  frtot  fizessen  értük  a  ius  armorum  fejében. 

A  kamara  folytonos  sürgetése  és  követelése  folytán  Esz- 
terházy  kénytelen  volt  végül  is  ügyét  rendezni.  Ez  a  rendezés 
egy  1690  március  30-ik  napján  létre  jött  egyezség  utján  tör- 
tént, melyben  a  kölcsönös  követeléseket  megállapitották  és  a 
kielégítés  módozataira  nézve  megegyeztek.  Ez  az  egyezség 
nagyon  jellemzi  az  akkori  állami  viszonyokat.  Lényegében  a 
következőket  tartalmazza. 

A  kincstár  követelései: 

1.  Eszterházy  nádori  fizetése  fejében  1681 

június  13-ától  1690  március  l-ig  nyug- 
tái szerint  felvett 79875  fri  50  d. 

2.  A  Schmid  örökösöknek  a  nádori  fizetés- 
be való  betudással  őfelsége  megbizásá- 
ból    a    kincstár    által    nyugta     szerint 

fizetett        5750    ,,    —  .. 

3.  A  kapuvári    birtokhói  fenálló    hátralék       55000    „    —  „ 

4.  Ennek    az    55000   frtnak   1681    április 

4-től  járó  6%-os  kamatai 29425    ,.    —  „ 

5.  A  kapuvári  birtok  után  a  kincstári  il- 
leték               4962    „    70  ., 

6.  Alsólindva  és  Nemty  vételára  ,  .  .  141404  „  —  „ 
6.  Három   kisebb  tételben 7014    ,,   07  „ 

összesen  .     .     .     318469  frt  47  d. 


271 


A  nádor  követelései: 

1.  A  nádort  1681  Június  13-tól  1683  febr.-ig 

illető  24000  frtos  fizetése  cimén    .     .     .      41000  frt 

2.  1683  februártól  1686  áprilisig  a  nádort 

illető  12000  frtos  fizetése  cimén  .     .     .       37000    „ 

3.  Ettől   az   időtől    1690-ig  megint    24000 

forintos  fizetés  cimén 94000    „ 

4.  A  kincstár  által    eladott  birtokokból    a 

nádort  illető  negyed  hátraléka  .     .     .       15188    ,, 
5    Alsólindva  és    Nemptyre  a  hadi    pénz- 
tárba nyugta  szerint  fizetett    ....       20000    .. 

6.  A  nádornak  1689  április  30-án  kelt  ren- 

deletben a  végek  feletti  parancsnokság- 
ért megállapitott  fizetáse 30000    „ 

7.  Alsólindva,    Nempty  és  Bellatincs    után 

öt  illető  nyolcad  fejében 24647    „ 

8.  Thököly i  Évát,  Eszterházynét,  atyai    és 

anyai    javai    tekintetében    illető     köve- 
telése              .       22500    „ 

összesen  .     .     .     284335  frt 

A  kincstár  követelése  tehát  34.134  frt  47%  d.  Az  egyez- 
ségnek legnevezetesebb  része  az,  mely  megállapítja,  hogy  a 
Schmid  örökösök  már  többet  kaptak,  mint  a  mennyi  őket 
megilleti.  Ezt  a  többletet,  melyet  tévedésből  fizetett,  a  kincs- 
tárra engedményezi. 

Ez  egyezség  nem  akadályozta  meg  a  nádort  abban,  hogy 
többet  ne  követeljen  a  dombóvári  uradalomból,  mint  a  meny- 
nyi őt  megillette.  Az  1692-iki  január  12.,  február  24.  és  ápri- 
lis 8-iki  iratok  foglalják  magukban  a  nádor  és  a  kamara  vi- 
táját arról,  hogy  mely  falvak  tartoznak  a  dombóvári  urada- 
lomhoz. Az  eltérés  elég  jelentékeny,  mert  a  csatolt  kimutatá- 
sok szerint  tiz.  sőt  busz  falu  külömbség  mutatkozik.  Eszter- 
házynak  ez  sem  elegendő,  mert  Döbröközt  is  ehhez  az  urada- 
lomhoz szeretné  csatolni,  illetve  ezt  is  Dombóvár  adománya 
cimén  megszerezni. 

A  nádor  nemcvsak  több  birtokot,  liánom  több  pénzt  is 
köv(>felt.   .\z    1691,   évi     március   12-iki   iratok  s/.;niiU     már 


272 


77894  frt  követeléssel  lép  fel  a  kincstárral  szemben  és  ennek 
kielégítésére  a  következő  birtokokat  kérte:  1.  Sasköt  a  revis- 
tyei  (Barsm.)  kincstári  uradalommal,  melynek  erdeiből  haj- 
landónak nyilatkozott  a  bányászathoz  szükséges  fát  áten- 
gedni; 2.  Murányt;  3.  Lévát,  Végles  és  Szádvár  részeit;  4.  A 
Frangepán  és  Zrinyi-féle  tengeri  uradalmakat.  Ezenkívül 
kérte:  5.  Szarukőt  15000  frtért;  6.  Óvárt  szintén  15000 
frtért;  7.  felújította  Símontornya,  Ozora.  Tamási  és  Kaposvár 
iránti  azt  az  igényét,  hogy  azok  azon  a  címen,  mert  a  török 
foglalás  előtt  is  Eszterházy  birtokok  voltak,  most  őt  illetik;  8. 
kérte  Dombóvári;  9.  a  szádvári,  szölösi  és  ardói  falurészt 
6000  frtért.  Ezekre  a  kóielmekre  és  követelésekre  nézve  a  ka- 
mara kijelenti,  hogy  nincvS  észrevétele,  ha  a  neoacquística  a 
nádorra]  ennek  fizetésére  nézve  és  a  simontornyaí,  ozorai\  ta- 
mási, kaposvári  uradalmak  s  a  szölösi  és  ardói  részre  nézve 
megegyezik.  Szaruköre  nézve  azonban  megjegyzi,  hogy  az 
már  valamely  kegyes  célra  van  szánva.  A  magyar  kamara 
szerint  Murányon  több  adósság  van,  mint  a  mennyit  ér;  Lé- 
vából alig  van  60 — 70  frt  értékű,  a  többi  el  van  zálogosítva; 
Szádvár  per  alatt  van;  a  tengeri  uradalom  nyolc  évre  zálog- 
ban van. 

A  nádori  követelések  tekintetében  megint  egy  bizottság 
küldetett  ki.  mely  azonban  csak  javaslatot  adhatott.  A  nádor 
kitartása  bámulatos  volt,  ugy  hogy  ugyanez  év  október  18-án 
már  megkapja  20000  írtban  a  kegyes  célra  szánt  Szarukő 
uradalmát.  Dombot  .50000  írtban.  Eszterházy  ezt  az  utóbbi 
uradalmat  10000  írtra  becsülte  és  mégis  50000  írtban  fo- 
gadta el.  I^gyanekkor  ugyan  siralmas  hangon  panaszolja, 
hogy  a  lázadók  mindenét  tönkre  tették  és  nincs  miből  élnie, 
nincs  hova  fordulnia.  E  siralmas  állapota  íolyton  tarthatott, 
mert  1692  november  9-én  ajánlatot  tesz  a  kincstárnak,  hogy 
eddig  ujabban  felmerült  fizetési  hátraléka  fejében  adják  neki 
a  kincstárnak  özv.  Homonna^né  elleni  25000  írtos  követelé- 
sét. Belatinc  uradalmát,  az  árvái,  murányi,  revistyei,  sasköi, 
dobraközi  (Döbrököz,  Baranyám.)  é.s  más  részeket.  Törekvései- 
nek azonban  nagy  akadálya  volt  a  kamara  ellenállása,  ugyany- 

')   Az  ozorai  uradalom  1702-ben  kelt  összeírás  szerint  4772.3  hold. 


273 


nyira,  hogy  pl.  a  lévai  uradalmat  csak  1704-bpn  sikprült  neki 
iiiegszpreznie,  a  hontmegyei  Báih  várost  pedig  1712  február 
22-én.  1702-ben  zálogba  kapta  a  120 — 130  ezer  boldnyi  de- 
leeskei  uradalmat  Nagyszalontával,  melyet  1745-ben  kap 
adományul  Eszterbázy  Antal  Pál.  Ennek  dacára  azonban 
még  sem  balt  éhen,  (a  mitől  mindig  félt),  pedig  a  tengerparti 
ós  murányi  uradalmat  nem  sikerült  megszereznie.  Mint  her- 
ceg és  egy  millié)  holdnyi  hitbizomány  alapitója  halt  meg.^ 

Eszterbázy  Pál  nádor  biitokait  az  Eszterházyak  három 
ága  közt  osztotta  meg,  három  hitbizományt  alakítván.  A  leg- 
idősebb ág  kapta  Fraknó,  Kismarton,  Lánzsér,  Lakompak, 
Léka,  Keresztúr,  Kőszeg,  Kapuvár,  Feketevár,  Köpcsény, 
Hartenstfiin,  Szarukő  uradalmakat,  a  wieni  és  pozsonyi  há- 
zakat. A  második  áge  lett:  Alsólendva,  Nempty,  Csobánc,  He- 
gyesd.  Tamási,  Simontornya,  Ozora,  Koppány,  Kaposvár, 
Keszthely.  Tádika,  Rezi,  Dombó,  Sásd  s  Döbrököz  várak  és 
uradalmak  a  pesti  és  fehérvári  házakkal.  A  harmadik  hitbi- 
zomány a  következő  birtokokból  alakult:  Árva,  Lietava, 
Éleskő,  Léva,  Végles,  Szádvár  és  Sztrecsen  várai  és  uradal- 
mai. 

Ezeket  a  birtokokat  szaporította  a  XVIII.  század  köze- 
lién egy  másik  Pál,  a  ki  iijabb  hitbizományokat  alapított,  il- 
letve ujabb  birtokokat  csatolt  a  meglévő  hitbizományokhoz. 
És  pedig:  Istvándi,  Kovácsi,  t^llevölgyet  1734-ben;  Gyöngyös, 
Szászberegh,  Hatva ut  1745-ben;  Kadocsfa  és  Ilvagyot  (Zala) 
1746-ban:  valamint  a  derecskéi  uradalmat,  mely  már  régen 
az  Eszterházyak  birtokában  volt.  de  végleges  adományt  még 
nem  szereztek  volt  rá. 

TT.  A  többi  szerzőt  nem  tárgyalhatjuk  ilyen  részletesen, 
hanem  kénytelenek  vagyunk  megelégedni  avval,  hogy  a  do- 
nationalis  könyvek  alapján  összeállítjuk,  hogy  mely  nagyobb 
adományt  ki  kapta.  E  szemnontból  különbséget  teszünk  a  Rá- 
kócy-felkelés  előtt  és  után  tett  adományok  közt. 
A  felkelés  előtti  adományok: 

Savoyai  Jenő  herceg  1008     augusztus  14-én     megveszi 
TFeisler  özvegvétől  85000  frtért  a  ráckevei  uradalmat  a  király 

')    Az   Es7,if>rhá/y   Pál-főlc   liitbizomány    ina   csak      402.000     hold, 
meri    a    iiniK    században  a  fclőt  a  király  cngodólyévcl  eladlak. 

,^  u,-  u  .-  I  (I  ii;    Na^vl.irUik.  18J 


274 

hozzájárulásával.  Ugyanő  megkapja  a  siklósi  uradalomhoz 
tartozó  Baranyavárt  és  38  falut,  illetve  pusztát  1699  ja- 
nuár 3()-án.  Az  1694  március  1-i  kamarai  iratok  szerint  meg- 
kapja az  egész  Muraközt  45()<X)0  fitért,  melyet  legkisebb  ér- 
tékben becsültek  ennyire,  ellenben  legnagyobb  értékben  670328 
frtra.  Ennek  dacára  1696-ban  már  módosították  ezt  a  szer- 
ződést és  1701-ben  május  24-én  Savoyai  Jenő  bejelenti,  hogy 
eláll  az  egész  vásárlástól,  ha  nem  szállítják  le  a  vételárt,  mely 
tulmagas.  A  kamara  újra  becsülteti  azokat  a  falvakat,  me- 
lyekre azt  mondja  a  herceg,  hogy  becsüjök  nem  helyes.  Meg 
Kell  jegyezni,  hogy  ehhez  az  uradalomhoz  tartozott  a  donatio- 
nalis  könyv  adatai  szerint  a  csurgói  uradalom  is. 

Koháry  István  kapja  Wesselényi  Pálnak  kecskeméti 
uradalmát,  Galsát  (Nógrádm.),  a  füleki  várat  és  a  murányi 
uradalmat.  A  murányi  uradalomért  62047  rhénes  (74457 
magyar  frt)  frtot,  a  többiért  12542  r.  frtot  fizetett.  Forgách 
Simon  1698-ban  a  ghimesi  uradalmat  kapja.  Gróf  Csáky 
István  örökös  szepesi  föLspán,  a  curia  birája  1697  április 
27-én  Richno,  Krompach  és  Volkmart  kapja.  Tiz  évvel  előbb 
megkapta  46000  frt  fejében  Nagyidát  s  Gönc  felét,  valamint 
50.000  frt  beirást  más  jószágra  s  addig,  a  mig  e  jószágot  ki- 
jelölik, a  szepesi  kamara  évi  2000  frt  kamatot  fizetett.  A  szo- 
molnoki  bányászat  egy  részét,  Stoószt  és  Schwedler  falut  és 
bizonyos  erdőket  évi  4000  írtért  vesz  a  kincstártól  bérbe, 
Csáky  László  pedig  15.000  frt  fejében  megkapja  a  biharme- 
gyei  Illyesd,  Sólyomkő,  Kereki,  Micske  s  Palotát,  melyek 
Bethlené,  Rédeyé,  majd  Thökölyié  voltak. 

Caprara  gróf  1698  december  1-én  95000  frtért  meg- 
kapja a  siklósi  uradalom  felét  azért,  mert  a  császári  ház  ér- 
dekében a  magáéból  költekezett.  Rueber  Nándor,  kinek  a 
kincstártól  300.000  frt  követelése  van,  1688  június  19-én  kapja 
Késmárkot,  Szádvárt.  Etschet  (Ecsed),  Tarcalon  szőlőket,  Kas- 
sán három  házat  és  20000  frtot.  A  Keglevichek  közül  Zsig- 
mond 1699  augusztus  15-én  a  tornai  uradalom  egyrészét 
kapja;  Péter  május  28-án  Blinye  várra  uj  adományt  kap, 
1692  május  5-én  özv.  Homonnay  Drugeth  Zsigmondné  szül. 
Keglevich  Teréz  megveszi  150000  frtéit  a  Homonnay  java- 
Jvat.  Lyubomirszky   herceg,   a   ki   a  szepesi  városokat  tartja 


275 


zálogban,  1692  nktóbor  21-én  9000  frt  óvjáradékot  kap.  Er- 
dödy  Kristóf  A.  1700  januái-  27-én  Csejthét  és  Beckó  részeit, 
27  nyitrai  és  15  trencséni  falut  kap,  illetve  ezek  egyrészére 
nézve  kötött  adásvételi  szerződését  a  király  jóváhagyja. 
Ugyanő  1692  aug.  22-én  hü  szolgálataiért  30000  frtot  kapott. 
1701  július  28-án  Erdődy  Sándor  Prechnót  s  Alsó-  és  Felső- 
Ohrich  részeit  kapja.  Erdődy  György,  ki  kamarai  elnök  volt 
1692  május  3-án  kapja  az  árvái  uradalmat,  melyért  az  esz- 
tergomi érsek  is  versengett.  Ezenkívül  is  igen  sok  birtokot 
szerzett. 

Battyáni  Ádám  saját  költségén  vezetett  seregeinek  költ- 
ségei és  a  Kanizsa  ostroma  alkalmával  adott  kölcsön  fejé- 
ben 43558  frt  követelést  támaszt,  melynek  kiegyenlítésére  a 
kamarai  levéltár  1700  évi  április  14-iki  iratai  szerint  18  la- 
kott és  44  elhagyott  falut  kért  és  kapott  a  Zrínyi-féle  javak- 
ból. Kollonich  érsek  a  német  lovagrenddel  együtt  megveszi 
500000  írtért  a  700000  frtra  becsült  Jászkun  kerületet.  Ér- 
dekes, hogy  azon  az  udvari  kamarai  ülésen,  melyen  a  vétel- 
árt leszállítják,  Kollonich  maga  elnökölt. 

A  kamarai  iratok  között  gyakran  szerepel  Zichy  Ist- 
ván, de  az  adománykönyvben  e  korban  nem.  Már  1688  febr. 
21-én  kéri  Visegrádot,  melyet  akkor  60000  frtra  becsültek, 
valamint  a  szentendrei  sziget  egész  hosszában  húzódó  6000 — 
7000holdra tehető,  egy  valamivel  kisebb  és  számos  más  bir- 
tokot a  Duna  felsőbb  részein  (Szőny,  Komárom  stb.)  össze- 
sen vagy  135000  frt  értékben.  Kérelmének  támogatására  ö 
is  azt  hozza  fel,  hogy  saját  pénzén  tartott  katonát.  Ugyanez 
évi  július  3-án  Palotát  kéri  vissza,  mert  TIT.  Ferdinánd  an- 
nak idején  jogtalanul  konfiskálta.  Ez  utóbbi  birtok  ma  is  a 
Zichy  család  birtoka.  Zichy  rendkívüli  befolyását  mutatja, 
hogy  Palotát  Heiszler  tábornokkal  szemben  sikerült  magá- 
nak biztositan i  (1698  novendier  24),  viszont  ez  kártérítésül 
az  elmaradt  vásárért  Lovasberényt  kapja  3  pusztával.  K^o- 
máromot   1691    július  9-én   ifj.  Zichy   István  megkapja. 

1688  május  12-én  vSalm  gróf  megkapja  a  Rákócy  tren- 
cséni birtokait;  1701  szeptember  30-án  Hatvant  és  24  falut: 
Széchényi  György  esztergomi  érsek  zálogba  veszi  az  1689 
március  l-i  irjitok  szerint  Schavnik  kincstári  birtokot  (íOOOO 
írtért,   mogvoiíxi   a   Thökölyi-féle   Líkava    uradalmat    156000 

18* 


276 


fiion;  jr)8()-b;in  Károlyi  Sándor  atyja  a  keresztúri  Thökölyi 
birtokot;  1687-ben  Kéry  Muraszombatot  és  Szacsu  szigetet; 
1687-ben  Herberstein  7000  frt  fejében  kapja  Novigradot; 
Kollonich  akkor  még  győri  püspök  1688-ban  már  olyan  sok 
pénz  felett  rendelkezik,  bogy  az  árvái  uradalomra  100000 
frtot  adhatott,  melynek  kamatai  iránt  a  kamara  június  4-én 
intézkedik;  Waldstein  Károly  belső  titkos  tanácsos  Thökö- 
lyinek  Enicke  várát  és  uradalmát  kapja  5937  frt  fejében;  az 
esztergomi  érsek  két  unokaöccse,  Széchényi  György  és  Márton 
1688  augusztus  13-án  kapnak  adományt;  gróf  Barkócy  Fe- 
renc Szendrőt  kapja  annak  a  40000  frt  kárnak  megtérité- 
sére.  melyet  Thökölyitől  szenvedett;  gróf  Vecsey  tábornok 
Sziget  mellett  Kis-Peterdet  kapja  (1698  nov.  24.):  gróf 
Stahremberg  Rüdiger  Ernőnek  1699  június  12-én  40000  frt 
erejéig  adományt  rendelnek  a  töröktől  elfoglalt  területekből; 
gró'f  Breuner  kamarai  elnök  megveszi  65000  frtért  és  300 
aranyért  Oroszlánkőt.  halála  után  pedig  fiai  80000  frtban 
kapják  Sziget  uradalmát  Sziget  nélkül,  mely  34  falu  és  egy 
vadaskertből  álló  uradalom  értéke  91227  frt  volt  a  becsű  sze- 
rint; gróf  Breuner  Lajos  főhadbiztos  12700  frtért  Diószegot 
kapta;  gróf  Büchheimné  szül.  Losenstein,  31000  frtért  1701 
február  20-án  Baranyában  31  falut  kap;  1701  október  4-én 
herceg  Odescalchi  325000  frt  kölcsön  fejében  Blokot  és  zálo- 
gul a  Szerémséget:  Nagy  Ferenc  báró  1702  január  13-án 
60000  rhénes  frtért  48  birtokot  és  birtokrészt;  ezeken  kivül 
számosan  kaptak  apróbb  adományokat,  a  melyeket  azonban 
nem  sorolhatunk  fel.  1709  szeptember  25-én  Patachich  két  ura- 
dalmat 25  faluval,  6  résszel.  Hach  Henrik  1708  december 
15-én  Biharban  Kerekit,  Artándot,  Ádámot,  Kerekegyházat 
s  Gyapolyt  17950  frtban.  Kristóf  Volkra  de  Heideureich- 
stein  1709-ben  a  salgói  uradalmat  Nógrád  és  Esztergomban. 
Kéry  János  gróf  április  lO-én  a  lipcsei  uradalmat  Zólyom- 
ban; gróf  Corbelly  tábornok  1703  április  20-án  30000  frt 
fejében  10  falut  és  11  pusztát  a  Dunántúl.  Már  1701  július 
17-én  adták  Engelshofen  udvari  gyógyszerésznek  a  166194  frt 
értékben  szállított  gyógyszerekért  Székelyhidat  és  uradal- 
mát. Breuner  gróf  Ostrosith  Mátyás  illavai  uradalmát  kapja. 
Szapáry  Péter  alországbiró  85000  frtért  kapja  a  vágbeszter- 


277 


cei  uradalmat.  Széchenyi  György  priniás  26500U  írtért  a 
szarvköi  uradalmat;  gróf  Eszterliázy  János  10000  írtért 
Keszthelyt.  A  magyar  kiiiGstár  terliére  ezenkívül  nagyobb 
összegű  pénzutalások  történtek,  jnelyek  fejében  birtokado- 
iiiányokat  rendelt  az  udvar.  Ezeket  azonban  nem  lehetett 
íoganatositani. 

A  felkelés  utáni  adományok: 

Báró  Sichingen  Dömjén,  mivel  elvesztette  galliai  birto- 
kait, a  császár  1711  február  5-iki  rendelete  szerint  megkapja 
hűtlenné  lett  Vacs  Sándor  birtokait.  Ugyané  napon  kelt  az  a 
rendelet,  mely  szerint  báró  Weltschek  Vilmos  a  kincstár  elleni 
132000  frtos  követelése  kiegyenlítésére  hűtlenné  lett  Bar- 
kócy  Ferenc  birtokait  kapja.  A  következő  napon  Kollonich 
Henrik  gróf  a  Rákócy-felkelés  alatt  szenvedett  40000  frt  kára 
fejében  hűtlen  Soós  István  birtokait,  Müller  József  élelme- 
zési tiszt  3000  frt  kára  fejében  hűtlen  Hullich  József  birto- 
kait kapja  Késmárkon.  Február  13-án  Nádasdy  Pál  gróf 
szenvedett  kára  fejében  Uzovich  Lajos  és  János  birtokait 
kapja  20000  írtban,  majd  8000  frtnyi  utalványt,  Nádasdy 
Ferenc  40000  írtban  a  Botkay-birtokokat,  Gobor  Márkus 
gróf  jan.  23-án  az  ungvári  uradalmat  150000  írtban. 

Gróf  Breuner  Kristóf  vezérőrnagy  1711  január  5-én 
a  Szigetvárhoz  tartozó  uradalond3Ól  57  falut  kap  az  őt  a 
kincstárból  illető  80000  frt  fejében.  Starhemberg  gróf  a  ka- 
mara elnöke.  Hatvant;  1713-ban  Pálfíy  János  100000  írtban 
a  munkácsi  uradalom  részeit;  1714  április  24-én  Med- 
nyánszky  Pál  kamarai  tanácsos  a  kihalt  Fancliy  család  bir- 
tokait kapja;  1715  június  4-én  Meskó  Jakab  kamarai  refe- 
rendárius  20000  írtért  Rákócy  Ferenc  néhány  abauji  és 
.zempléni  birtokát  veszi  meg  a  kincstártól;  Sembery  Samu 
október  8-án  7000  írtért  körülbelül  6000  holdat  kap 
Hontmegyében;  Abensberg  Traunné  pedig  Szigetvár  kö- 
rüli birtokokat  50.000  írt  értékben;  a  kamara  1716 
íüájus  27-én  javasolja,  hogy  150.000  forint  fejében 
Trautson  herceg  kapja  Sárospatakot  és  Regécet;  augusztus- 
ban (iyulay  Ferenc  megveszi  a  kincstártól  Posar  fiágon  mag-  ' 
va  szakaflt  család  birtokait.  Ugyanez  évben  Jenő  savoycú 
herceg  Baranyában  több  falut  kap  azzal,  hogy  ha  eli)erelnék 
tőle  vagy  örököseitől,  akkor  a  kincstár  25000  frtot  fizet;  Orcy 


278 

István  Thököly inek  gyöngyösi  rész  jószágait  kapja  1717  jú- 
lius 7-én;  Berényi  Péter  1718-ban  hűtlen  Forgách  Simon  ta- 
pulcsányi  (Nyitrani.)  iiradahnát  125000  frtért  kapja.  Ugyan- 
ennek  ghiniesi   uradalmát  május  6-án   Forgách  Pál    kapja 
130000  frtért;   ugyanekkor  kapja  Hunyadi  László     magyar 
udvari  referendárius  hűtlen  Pély   István  hat  faluját   10000 
íilérl;  Starhemberg  Nagyoroszfalut  11000  frt  fejében;  Bánffy 
György   1718  december  23-án  Sólyomkő   (Biharm.)    uiadal- 
mát  25000  frtért;  Lamberg  gróf  1719-ben  75000  frlért  Sze- 
rencs felét;  Altban  Muraközt  és  Csáktornyát.^  Illésházy  Mik- 
lós 1719  január  30-án  azért,  mert  ö  is,  meg  elődje  az  1663-iki 
háborúban  s  azóta  is  érdemeket  szerzett  s  200000  frtnáí  több 
kárt     szenvedett,     a     nagysárosi     és     zempléni      Rákócy- 
uradalmakat    kapta.    Ezért    már    József    király    igért  volt 
neki    100.000    forintot.    Szintigy   József    igért    gróf     Star- 
hemberg    Tamásnak     125.000     forintot     jutalmul,     a  miért 
1719    január     13-án    a     hatvaui    uradalmat    kapta,    mely 
iránt     Bossányi     Krisztina     pert     indítván     6000     rhéues 
frtért  visszaengedi.  Altban  János  1719  május  25-én  Mura- 
közt kapja,  melyre  vonatkozólag  azt  mondja  az  adományle- 
vél, hogyha  fiai  nem  lennének,  akkor  a  kincstár  leányaitól 
200000  frtért  megválthatja.   Hunyadi  László  a    barsmegyei 
Bercsényi  javakból  kap   adományt.   Hűtlen  Eszterházy  Fe- 
renc birtokait:  Pápát,  Ugodot,  Devecsert  és  Gesztest  Eszter- 
liázy  József  és  Ferenc  kapták  adományul.  1720     november 
24-én  a  donationális  könyvek  szerint  herceg  Trautson  Lipót 
a     négy     év     előtt     150.000     frtért     javasolt     sárospataki 
és    regéci    uradalmakat  200.000    frtért  adományul    kapja. 
Június  4-én  a  hűtlen  Eszterházy  Antal  birtokait  fivérei  kap- 
ják. 1720  november  22-én  Erdődy  György  gróf  a  galgóci  ura- 
dalmat kapja,  mely  a  hűtlen  Forgách  Simoné  volt,  aztán  gróf 
Mitrovic  Wratislaf  s  fivére  kapta  240000  frtért.  Splényi  fő- 
strázsamester  Kallót  és  Miháldit  30.000  frtért.  A  következő 
évben  Sickingen  gróf  Ónod  egy  részét  130000  frtért  kapja. 
Altban  pedig  ujabb  100000  frtot,  melyből  70000  frt  magyar 
birtokban  adandó  ki,  mégis  később  az  egész  összeget  a  wieui 

1;  Ez  uradalmakat  Savoyai  Jenő  kapta  450.000  frt.  feji'ben.  Ezt  a 
pénzt  azonban  171 7-ig  a  kincstár  neki  kifizette  s  így  az  uradalmak  fe- 
lett a  király  rendelkezhetett.) 


270 


banktól  kapta.  1721  október  B-án  Szapáry  Miklós  báró  és 
Inkey  János  kapja  azt  az  53  falut,  mely  előbb  Nagy  Ferencé 
volt.  30-án  gróf  Walli.s  Ferenc  Tolnában  25.000  frt  fejében 
több  falut  kap. 

Harruckern  János  kamarai  tanácsos  és  föhadiszállitó 
1722-ben     kapja  24000     írtért  Gyulát,  Békést,     Szeghalmot, 
Öcsödöt,  Csabát,  Dobozt,  Körösladányt,  Gyomát,  Vésztőt  és 
több  pusztát.  Zinzendorf  varasdi  parancsnok  jogot  nyer  arra, 
hogy  30000  frt  értékig  választhasson  birtokokat.     1723-ban 
Mednyánszky  Pál  kamarai  tanácsos  évi  10000  frtot  kap.  Al- 
tensteig  Ottó  1724-ben  évi  34000  frtért  megkapja  Munkácsot, 
Ungvárt,  Szt.-Miklóst  és  Diósgyőrt.  Ebben  az  évben  kapja  Mat- 
tyasovszky  György  Rákócynak  lednici  uradalmát.  1726-ban 
Gsáky  Zsigmond  16200  frt  fejében  Rákócy  csetneki  birtokát. 
Harrach  Alajos  1726-ban  40000  frt  fejében  36000  holdnyi 
kiterjedésű  birtokot  kap.  Ebben  az  évben  kapja  a  modenai 
herceg  az  aradi  és  jenői  kamarai  kerületeket,  122  falut  s  82 
pusztát.  Montecuccoli  gróf  50000  frtot  kap.  A  következő  év- 
ben gróf  L'huillier  40000  frtért  Cserép  (Borsodm.)  uradalmát. 
1728-ban  Locher  Bercsényi  brunóci  birtokát  25000     frtért 
kapja.   Schönborn  Lothár  Ferenc  mainzi   érsek      1728-ban 
kapja  a  szent.-miklósi  és  munkácsi  uradalmat,  az  utóbbit  a 
vár  nélkül,   majd  Schönborn  Frigyes  bambergi  püspök     és 
kancellár  a  szerémi  Szurcsin  és  Szurcsok  nevű  kerületeket 
22  lakott  faluval  és  31  lakatlan  helységgel,  melyet     akkor 
85709  frt  33%  krajcárra  becsültek.  Ez  az  uradalom  akkor 
13508  frt  49%  krt  hozott  pénzben,  508  mérő  búzát,  254  mérő 
árpát,  128    mérő    zabot,  ugyanennyi  tengerit,    1022    öl  fát, 
1022  csomó  szénát.  Starhemberg  ujabb  adományt  és  ennek 
fejében  újra  Hatvant  kapja;  Breuner  leányai  Diószeget  (Bi- 
íiarm.)    kapják,    mely    utóbb    Dietrichstein    kamarai    ehiök- 
nek  jut. 

A  pragmatica  sanctioról  szólva  emiitettük,  hogy  az  ud- 
var nem  volt  fukar  azokkal  szemben,  a  kik  ennek  elfogadása 
körül  valamely  szolgálatot  tettek  neki.  Ezek  az  adományok^ 

M  V.  ö.  Marcali  U .  :  Magyar  birtokviszonyok  1711  — ^0.  (Buda- 
pesti Szemle  1897.  évf.) 


m 

1724  után  váltak  esedékesekké.  Nagy  István  alnádor  25000, 
Szlulia  Ferenc  itélomester  20000  frtot  kap,  illetve  ennyi  érő 
birtokra  ígérvényt,  csak  a  protestánsok  kapnak  készpénzt, 
mert  az  udvar  nem  akarta  a  protestáns  kézen  levő  birtokok 
számát  szaporítani.  1726-ban  Pálffy  Miklós  és  János  2ÍX)000 
írt  fejében  a  bajmóci  uradalmat  kapják;  Erdödy  György 
()000  frtbaii  Pusztaszert;  Révay  Mihály  10000  frt  értékű  bir- 
tokot ott,  a  hol  kiválasztja;  báró  Babocsay  Pál  tábornok 
örökösei  25000,  K-eglevich  Mária  íiai  20000  frt  értékű  biito- 
kot  kapnak. 

Kollonics  grófné  először  30000,  aztán  60000  frtnyi 
adományt  kap.  Kéry  főlovászmester  40000  frtot,  több  kisebb- 
állású  pedig  kisebb  adományt  kap.  A  nádort  mint  az  előbbi 
században,  ugy  most  sem  pénzben  fizették,  ugy  hogy  1730-ban 
Pálffy nak  45625  frttal  tartozott  a  kincstár,  a  mit  csak  felé- 
ben egyenlített  ki  pénzben,  másik  felében  birtokkal.  Benicky 
Sándor  ekkor  kapja  a  fehérmegyei  Mártonvására  nevű  bir- 
tokot 15000  írtban. 

III.  A  magánosok  közötti  ügyletek  utján  való  szerzés  még 
mindig  ritkább,  mint  az  adományozás  utján  való.  Az  előző 
korhoz  képest  mégis  összehasonlíthatatlanul  gyakoribb.  Mi- 
után a  birtokméretek  még  mindig  igen  nagyok,  tehát  az  adás- 
vétel utján  gazdát  cserélő  birtokok  is  mai  szemmel  nézve  igen 
nagyok.  Hunyady  András  három  fia  1727-ben  megveszlHar- 
rachnak  Somogymegyében  fekvő  birtokait,  melyeket  ez  csak 
az  előző  évben  kapott.  A  Battyáni-Strattmann  örökösök 
1726-ban  megveszik  Siklóst  96200  frtért  Caprara  örököseitől. 

Erdődy  György  1720-ban  240000  frtért  megveszi  Gal- 
gócot,  mely  a  Wratislav-család  magvaszakadtával  visszaszállt 
a  kincstárra.  Ugyanő  15000  frtért  1732-ben  megveszi  a 
csongrádmegyei  Algyőt  és  Mindszentet.  Orcy  István  Heves- 
ben vásárol  a  kincstártól  több  birtokot  s  azért,  mert  feljelenti, 
hogy  ennek  ottani  birtokait  magánosok  elfoglalták,  elenged- 
nek a  vételárból  7000  frtot.  1734-ben  Pálffyék  megkapják  Ba- 
zint  és  Szentgyörgyöt  50000  frt  ellenében.  A  kisebb  birtokok 
közül  is  mind  több  adásvétel  utján  cserélt  gazdát,  de  ennek 
tárgyalása  nem  tartozik  feladatunk  körébe. 

IV.   A   ki   e    kor     birtokszerzéseit   elolvassa,   az     aká/ 


281 


akarja,  akár  nerríj  bizonyos  kíváncsisággal  keresi  a  kuriicból 
labanccá  vedlett  Károlyi  Sándor  adományait.  Ezekre  nézve 
az  eddigiekben   is  nagyon  sok   anyagot  találhatni,   de   arra 
nézve,  hogy  a  békeközvetitésért  mi  volt  a  jutalma,  magának 
Károlyinak    III.    Károlyhoz    intézett    kérvényben    találjuk 
meg  a.  feleletet.  E  kérvényében  ö  maga  mondja  el,  hogy  mit 
Ígértek  neki.    Láthatjuk,  hogy  az  udvar  igen  sokáig  bizal- 
matlan volt  vele  szemben  és  az  ö  legalázatosabb  könyörgései 
sem    tudtak  vele  szemben  bizalmat  támasztani.  A  kamarai 
levéltárban    található    kérvényben  elmondja  Károlyi,   hogy 
mihelyt  tudomást  szerzett  arról,  hogy  József  az  akkor  ural- 
kodó   mozgalmakat  le  akarja  csillapitani,  azonnal    „ntmclen 
magánJiaszonról  leinoiidván,  igyekeztem  nemcsak  saját  sze- 
mélyemet alávetni,  hanem  az  egész  felkelő  és  az  igaz  hűség- 
től eltévelyedett  népet  visszatéríteni  .  .  ."    „Mely  alkalommal 
egyedül   a  köteles  hűséghez  való   visszatérésemért  nemcsak 
életem  és  vagyonom,  hanem  még  bőséges  kegyelmek  ajánl- 
tattak    fel    nékem.    Mindezekért    legalázatosabb    köszönetet 
mondva  nem  saját  magam  érdekeimet  kerestem,  hanem  ma- 
gamat önként  az  ügyeknek  szentelvén,   a  mozgalmak  teljes 
lecsendesitésére  köteleztem  magamat  .  .  ."  Elmondja,  hogy 
Debrecenben    1711    március   14-én  letette   a   hűségesküt  és 
arra  kötelezte  magát,  hogy  a  felkelők  egész  katonaságát  az 
ausztriai  ház  hűségére  visszatériti.  Mint  tudjuk,  ehhez  pénz 
kellett  s  maga  Károlyi  mondja  el  más  helyen,  hogy  pénzt 
osztogatott  a  felkelők  közt.  Kérvényében  ismételten  visszatér 
arra,  hogy  neki  a  császár  teljhatalmú  megbízottai     külön- 
féle javakat  önként  felajánlottak,  de  ő  azokat  az  üayek  be- 
végzéséig visszaiitasitoUa.  Elmondja,  hogy  a  felkelők,  mikor 
megtudták,  hogy  a  béke  érdekében  fárad,  ugy  őt,  mint  csa- 
ládját el  akarták  pusztítani,  ő  azonban  állhatatos  maradt. 
A    mikor    József    halála    folytán    a    felkelés    már  alig  volt 
megint  elfojtható:    „minden   fegyvert   halomra   rakatván   és 
összegvűjtvén  a  felkelőket,  a  vezetők  és  a  fők  akarata  elle- 
nére ígéretem  szerint  Felséged   és   császári   háza   hűségére 
visszavezettem,  a  felvett  fegyverekből  kivetkőztettem  az  egész 
országot    és  a  neinzotet  Felséged  háza  és  ;iz  akkor  uralkodó 


282 


királynő  Ö  Felsósf  l)(''k(''s  kni-mi'mya  ;il;'i  adtítiii  ina.uniiiirial 
('í^yütt  .  .  ." 

Mihelyt  ezek  niegtörtónU'k,  Káiolyi  sietett  a  kii-áiy 
ríiegbizottait  Ígéreteikre  figyelmeztetni,  a  hogy  ö  maga 
mondja,  „Ö  felségének  I.  Józsefnek  a  személyem  részére  tett 
hőséges  ajánlatára  és  gráciája la  figyelmeztettem."  Rrre  an- 
nál is  inkább  feljogOvsitoltnak  tekintette  magát,  iiieit  mint 
nagyon  helyesen  mondja  „l%zt  a  bőkezűséget,  más  béke- 
kötések példájára,  betétethettem  volna  a  közhittel  tárgyalt 
pacifikáció  pontjai  közé,  de  nehogy  a  legkevésbbé  is  bizal- 
matlankodónak  látszassam  Ö  Felsége  plenipotentiájában  és 
szent  királyi  szavában,  az  egész  pacificatio  szövegében  (bár 
teljhatalmú  megbizott  voltam)  nevemről  sem  tettem  em- 
lítést." 

Ezek  után  áttér  arra,  hogy  mit  kér  szolgálatai  fejében, 
igy  folytatván: 

„Ugyanezek  a  megbizottak  megismervén  az  0  Felsége 
császári  háza  iránt  érzett  nem  szinlelö,  hanem  szívbeli  hűsé- 
gemet és  lelkesedésemet,  1.  József  császár  0  Felsége  emii- 
tett plenipoíentiáját,  a  szatmári  fiskaidást  (a  mit  Rákóczi 
már  előbb  nekem  adott),  kezeim  között  hagyták  a  szigethi 
portióval  együtt.  Azonkivül  a  husztí  domi)/inmut,  a  Barát 
és  Deák  nevű  tarcali  szőlőkkel  kezeimre  bocsátották. 

A  háborúk  és  mozgalmak  ily  módon  elcsendesedvén, 
Ö  Felsége  a  királynő  is  látván,  hogy  Magyarországot  és 
Erdélyt  az  ő  császári  békés  kormányzása  alá  visszanyerte  s 
különféle  Rákóczi-uradalmakat  és  a  pártütéshez  (!)  tovább 
is  ragaszkodóknak  uradalmait  a  kir.  kamara  lefoglalta  és 
hogy  az  én  csekély,  de  minden  lehető  igyekezettel,  törekvéssel 
és  lelkes'edéssel  végrehajtott  munkám  megtermi  gyümölcseit, 
az  egész  minisztérium  jóváhagyásával  dicső  emlékű  József 
császár  emiitett  plenipotentiáját  és  a  plenipotentiáriusoknak 
tetteit,  tárgyalásait,  Ígéreteit  és  végzéseit  kegyesen  megerősi- 
tette  s  megigérte,  hogy  Felséged  által  is  megerősitteti  és  az 
érintett  csekély  fiskális  javakat,  melyeket  részben  nekem 
rendeltek,  részben  már  előbb  is  birtam,  Felségednek  a  távoli 
oiszágokból  való  megérkezéséig  birtoklásul  és  birásul  l\e- 
gyesen    átengedi  azzal  a  kikötéssel,  hogy  ha  a  huszti  domi- 


283 


niumot,  mint  a  mely  a  sólDanyákhoz  szükséges,  azok  részére 
bírásul  és  birtoklásul  átengedném,  helyette  bizton  egyen- 
értéket fogok  kapni. 

Hogy  mindezeket  egyenkint  oly  hosszasan  előadom 
Felségednek,  nem  azért  történik  (távol  legyen  tőlem),  mintha 
én  az  előadottakból  roppant  érdemeket  igyekeznék  magam 
számára  kovácsolni,  vagy  pedig  mintha  az  eddig  irányom- 
ban mint  legméltatlanabb  szolga  és  alattvaló  iránt  tanúsított 
csász.  kir.  kegyelmeket  és  Felségednek  atyai  jóindulatát 
semmibe  sem  venném  s  magamat  sértve  érezném  vagy  meg- 
csalatottnak tartanám,  ellenkezőleg,  alázatosan  hivatkozom 
Felségednek  megérkezése  után,  egy  évvel  ezelőtt  benyújtott 
kérvényemre,  abban  röviden  előrebocsátván  a  plenipoten- 
tiárius  uraknak  boldog  emlékű  József  császár  teljhatalma 
mellett  irányomban  tanúsított  kegyességét,  annak  megerősí- 
tése Felséged  megérkezésére  volt  kitűzve;  de  mielőtt  Fel- 
ségednek kegyes  végzését  megkaptam  volna,  az  egész  huszti 
domíniumról,  mint  a  mely  a  sóbányákhoz  szükséges,  a  Fel- 
séged által  nekem  kegyesen  engedélyezett  audencián  le- 
mondottam s  azt  az  udvari  kamara  kezeire  bocsátottam. 

S  bár  Felséges  császár  azon  domínium  fejében  ugy  a 
királynő  Ö  Felsége,  mint  az  egész  minisztérium  nekem  kár- 
pótlást ígértek,  ha  Felséged  élőszóval  nem  biztatott  volna, 
Felségednek  kegyes  szavaitól  indíttatva,  a  tényleg  üresedés- 
ben lévő  máramarosi  főispánsággal  állottam  elő  és  Felséged 
kegyesen  azt  resolválta,  hogy  Írásban  tegyem  azt  és  csak 
akkor  s  nem  előbb,  Pozsonyban  határoztam  el,  hogy  erre 
nézve  folyamodom. 

Mivel  azonban  már  Felségednek  tetszett  veleszületett 
osztrák  kegyességénél  fogva  részemre  50  ezer  forintnm  Qra- 
tioiiáliát  rendelni  s  Felségedneli  iidv.  kamarája  ezt  véyre- 
Jiajtani  is  törekszik,  mivel  azonban  Felséged  ezen  kegyelmé- 
hez több  oly  feltételt  fűztek,  melyek  Magyrországban  hallat- 
lanok s  eddig  gyakorlatban  sohasem  voltak,  a  többi  között 
nevezett  50  ezer  forintnyi  grácia  csak  a  férfiágat  illeti  s  az 
kihalván,  a  nekem  adott  javakat  egyszerűen  visszaveszik, 
sőt  ha  valamelyek  az  idők  folyamán  elvonatnánnk.  (^lidege- 
nittetnének,  vagy  silányabbakká   lennének,   ulódaim  azok  fo- 


284 


jében  Felséged  kamarájának  kárpótlással  tartoznak.  így  ez 
által  lölem  a  rendelkezés  teljes  szabadsága  elvétetik  és  sem- 
mi fiskális  kezesség,  legfeljebb  a  nevezett  összegig  adatnék 
nékem.  Ezenkívül  Felséged  ezen  gráciájába  igyekeznek  be- 
\(Mini  a  kétezer  aranyat  is,  az  én  magánszerzeményemet  és 
hihíjdonomat,  melyet  Ráhócynak  kölcsön  adtam  s  mely  t'ö- 
líitt  szabad  rendelkezési  jogom  van,  liogy  azt  ezentúl  ne  kö- 
vetelhessem s  az  a  nevezett  50  ezer  forintban  megfizetettnek 
vétessék  és  a  férfiág  kihaltával  Felséged  kamarájára 
szálljon. 

Térden  állva  legalázatosabban  könyörgök  tehát  Fel- 
séged előtt,  hogy  a  már  resolvált  50  ezer  forint  compensa- 
tióba  először  a  szatmári  majorsági  kúriát  az  ugyanezen 
városban  és  területen  lévő  fiskalitással  és  annak  minden 
tartozékaival  együtt  kegyesen  adományozni  méltóztassék. 
Felséged  ezen  kegyes  intézkedése  a  szatmárnémeti  lakosok- 
nak nem  lesz  kárára,  mivel  ugyanazok  a  húszezer  forintért, 
ugyanott  más  és  értékesebb  fiskalitást  vehetnek  s  Felséged- 
nek e  részben  irányukban  támasztott  kegyelmével  bőségesen 
megelégedhetnek. 

Másodszor  kérem  a  Drághfy-család  }}iagvaszakadtáró\ 
fiskalitássá  lett  erdödi  dominiumot  a  romban  lévő  várral, 
községgel,  falvakkal,  birtokokkal  és  részjószágokkal,  vala- 
mint az  összes  hozzátartozókkal. 

Végül  harmadszor  a  Tarcal  községhen  lévő  Sznhay- 
féle  fiskális  kuriát  a  Barát,  Nagy-  és  Kis-Deák  nevű  szőlők- 
kel az  én  előbbi  alázatos  kérvényem  szerint  a  férfiág  részé- 
re Felséged  kegyelméből  örökjoggal,  a  női  ág  részére  pedig 
a  már  kegyesen  elrendelt  50  ezer  forintnyi  összegben  és  ösz- 
szegért  szolgáit  birtokadási  joggal  az  én  és  az  enyéim  sza- 
bad rendelkezésére  és  az  épületek  értékének  kárpótlása,  va- 
lamint Felséged  fiskusának  kezessége  alatt. 

Ezenkívül  negyedszer:  a  saját  szerzeményű  2000 
aranyamért,  mely  semmi  összefüggésben  nincs  a  gráciával, 
kérem  Rákócynak  a  mondott  Király-Gály  nevű  hegyen  levő 
szőlőjét  zálogba  átadni. 

S  még  ötödször  kérem  megerősítésemet  régi  szatmári 
kúriám   biiiokáhan,  mely  egykor  a  Dócy-családé  volt,     az- 


285 


után  a  Sennyey-  é.s  Pacol-családokra  szállt,  lionnan  vér- 
beli leszármazás  jogán  és  II.  Ferdinándnak,  Felséged  előd- 
jének donatiója  s  birtokba  iktatása  által  a  Károlyi-családra 
szállott  szabad  borkiméréssel  és  két  köre  járó  malommal 
együtt,  mely  mintegy  hatvan  év  óta  birtokukban  van  és 
tényleg  kezeim  között  tartom;  a  különféle  igénylöket  pedig 
a  táblai  végzés  és  a  királyi  íiskus  véleménye  alapján  ke- 
gyeskedjék felséged  a  jog  rendes  útjára  terelni. 

Hatodszor  a  Imszti  uradalomért  egyenértékül  kegyes- 
kedjék felséged  a  márciuiarosváruiegijei  föispánséigot  a  ki- 
rályi jog  édli elnézésével  Cseiiger  községében  és  ráráhau  a 
falvaM'al  és  részjószcigokkal,  melyek  részint  a  Briberi 
Molith-család  magvaszakadtával,  részint  a  Sulyok-család 
hűtlensége  révén  a  királyi  fiskusra  szállottak  Szatmár  vár- 
megyében, vagy  pedig  a  szigethi  köböl  épült  kúriát  é.s  rész- 
jószágokat Máramaros  vármegyében  kegyesen  nekem  ado- 
mányozni és  átengedni.  Felségednek  ezen  veleszületett 
osztrák  jóságát  és  késői  utódaimmal  együtt  utolsó  csepp  vé- 
rünk kiontásával  igyekezünk  megérdemelni.  Császári  Felsé- 
gednek legalázatosabb  örökké  hü  alattvalója  és  jobbágya 

Gróf  Kcirolifi  Scnidor.^) 

Károlyinak  azonban  nemcsak  ezek  a  szerzeményei, 
mert  1782-ben  Csongrádot  és  Hódmezővásárhelyt  is  meg- 
kapja. Ezenkivül  igen   sok  birtokot   vásárol,   igy   az  erdőd i 

')  Károlyi  Sándornak  Károlybnn  1711  jnliii.s  Ifi-án  kelt  kér- 
vényéhez ojiy  kimutatás  víin  csatolva ,  molybcn  azokat  a  birtokobat  so- 
rolja fel.  melyeket  PálíTy  János  pn-óf  teljhatalmú  megbizott  a  szatmári 
békeért  való  jut:!lniul  birtokában  hagyott.  Mint  Károlyi  maga  mondja: 
„Ö  Felségének  VI.  Károlynak  megérkezéséig  birtoklásomra  hagyattak, 
mégpedig: 

A  szatmári  fiskalilás  egy  nemesi  udvarházzal,  malmokkal  és 
cgyébb  hozziltartozókkial. 

Erdőd  teljes  uradalmával,  a  liMombnlt  várral  és  az  ahhoz  tartozó 
javakkal,  melyek   tényleg  kezeimben    voltak,   birtokomban   hagyattal<. 

ITuszt  domínium  öt  kíizséggol  é.s  öt  faluval  és  a  hozzátartozók- 
kal, vaknuint  a  Sziget  városában  levő  köbí'd  épült  kúria  a  birtokrészek- 
kel,  nég3'   faluval   és  a  hozzátartozókkal. 

Végül  a  Szuhay-féle  Barát  és  Deák  novü  két  fiskális  szőlő, 
melj'ck    a    lareali    szrdőliegycn    feküsznek." 


286 


uradalomhoz  tartozó  rózteleki  jószágot  megveszi  gróf  Ziii- 
zendurftól.  (iróf  Kéry  Jánostól  15.000  írtért  megveszi  a  bél- 
teki  uradalmat;  1734-ben  megveszi  Pusztamegyert  (Nyitra) 
és  Kaunitztól  egy  uradalmat  121.500  írtért.  A  legnagyol)b 
vétele  az  ecsedi  uradalom.  Ez  az  uradalom  a  XVIT-ik  szá- 
zad elejéig  a  Báthoryaké.  maid  a  Bethleneké,  utóbb  a  Bá- 
kócyaké  volt.  Ez  uradalomban  II.  Bákócy  Ferenc  és  nővére, 
Aspremont  grófné  megosztoznak.  Utóbbi  Bánffy  Györgynek 
adja  zálogba  a  maga  részét  53.000  írtért.  A  szatmári  béke 
után  a  kincstár  Bákócy  Ferenc  részét  lefoglalta  s  ez  alka- 
lommal az  uradalmat  megbecsültette.  Értékét  ekkor  884.829 
frt  18  dénárra  tették. 

Bánffy  György  a  kincstár  részét  meg  akarta  venni  s 
ajánlatot  tett  a  kamarának,  mely  ajánlat  beérkezése  után 
1731.  február  3-án  Fischer  kamarai  tanácsos  egy  levelet 
irt  Károlyi  Sándornak,  melyben  ezt  irja:  .,Az  ecsedi  domi- 
niumot  igenis  kívánja  a  Mlts  Bánffy-familia,  a  királyi  íis- 
cusnak  Ígérvén  auctiojul  készpénzül  30.000  rénes  irtokat 
pro  ráta  medietate  fiscali  jure  perennali  obtinenda  .  .  .  Bár 
katholikus  úrra  szállana,  hacsak  a  fiscus  rész  is,  mert  a 
mostani  possessorok  épen  kiirtják  az  igaz  hitet  .  .  ."  Erre 
Károlyi  Sándor  azt  felelte,  hogy  az  Isten  dicsőségére  kész  a 
vételre. 

Ezután  elkezdődött  az  alkudozás  az  Aspermont- 
családdal,  mely  90.000  rénes  frtot  kért,  de  utóbb  80.000  írt- 
ért eladta  a  maga  részét.  A  másik  részt  már  megvette  köz- 
ben Mattyasovszky  József,  a  ki  112.000  irtot  le  is  tett,  de 
utóbb  azt  látta,  hogy  a  kincstár  nehézségeket  támaszt  vele 
szemben,  mire  Károlyi  Ferenc  a  193.118  frt  25  krra  becsült 
uradalmat  megvette  150.000  írtért,  mert  a  kamara  szerint 
atyja  a  felséges  királyi  háznak  nagy  szolgálatokat  tett. 

így  jövedelmeztették  az  urak  az  árulást  s  igy  jutal- 
mazta az  uralkodóház  a  neki  tett  szolgálatokat. 

A  gazdasági  viszonyok. 

I.  A  századokon  keresztül  tartott  harcok  az  ország  gaz- 
dasági fejlődésének  állandó  akadályai  voltak.  A  Nagyalföld 
termékennyé     tételére  bizonyosan     sokkal     előbb     történtek 


287 


volna  lépések,  ha  a  török  nem  ékeli  be  magát  az  országba. 
Erdeinket  nem  pusztitották  volna  a  rabló-  és  török-támadá- 
soktól való  félelemben,  hanem  azok  továbbfejlesztéséről  kellő 
időben  gondoskodtak  volna,  a  mire  századokon  keresztül 
s'-nki  sem  gondolt.  A  százados  harcok  elpusztították  a  nép 
legerősebb  s  legéletképesebb  részét  s  a  szaporodásból  elvon- 
ták azt  a  részt,  mely  a  legerősebb  utódokat  tudta  volna  nem- 
zeni. 

A  nyugat  njögött  messze  el  kellett  maradnunk  tehát, 
melyhez  semmi  összeköttetésünk  nem  volt,  mióta  Amerika 
felé  irányult  a  kereskedelem  legnagyobb  árja.  Századok  vá- 
lasztottak el  a  nyugattól  és  a  világ  gazdasági  fejlődésétől, 
mely  nálunk  mindig  a  társadalmi  alakulásokkal  egyszerre 
éreztette  csak  hatását.  Gazdasági  életünk  nem  fejlődhe- 
tett szabadon.  Állandó  akadályozó  körülmények  álltak  nyu- 
godt fejlődésének  útjában.  Ezért  társadalmi  és  állami  éle- 
tünk sem  mutathatja  a  gazdasági  és  társadalmi  szervezetnek 
összekapcsolódását. 

Fejlődésünkre  tehát  annál  hátrányosabban  liathato't 
a  nagybirtok  feltétlen  uralma.  Századokon  keresztül  a  nép 
jogtalan  tömegével  szemben  a  10 — 15  nagybirtokos-család 
áll.  Amásutt  ugyanakkor  már  nagy  szerepet  játszó  kis-  vagy  kö- 
zépbirtokos majdnem  ismeretlen.  A  XVI-ik  század  előtt  a 
kisbortokosok  kezén  nincs  több.  mint  a  területnek  5 — 6%-a. 
Ettől  az  időtől  kezdve  aztán  a  kisbirtokos  elem  állandóan  nő  a 
cslaládok  osztozkodása  és  a  jogbiztonság  növekedése  folytán,  de 
meg  azért  is,  mert  ettől  kezdve  mégis  ki  tudtak  annyit  hozni 
az  ingatlanból,  a  mennyi  egy  család  eltartására  elegendő. 
Pedig  a  nagybirtok  az  országok  gazdasági  fejlődésének  elő- 
4iiozditására  nem  alkalmas,  mert  1.  elsorvasztja  a  gazdasági 
tevékenység  legfőbb  rugóját:  a  nagy  igény üsé ff ei;  2.  mert 
akadályozza  a  tömegek  önálló  gazdasági  tevékenységét;  3. 
mert  kis  eredményekkel  is  megelégszik;  4.  mert  a  nagy  fo- 
gyasztást nem  segiti  elő. 

Nem  lehet  tehát  azon  csodálkoznunk,  hogy  nálunk  a 
hármasforgásu  gazdálkodás  csak  a  XVII I-ik  században  lesz 
általánosan  ismert  a  Királyhágón  inneni  részeken,  az  ezen 
luli   részek  megy(''it  jx'dig  a   k(iiin;'iny    ITíid-ban    ngyclmezlet) 


288 


önnek  a  gazdálkodási  rendszernek  előnyeire.  Ennek  a  figyel- 
meztetésnek azonban  olyan  kevés  hatása  van,  hogy  Teleky 
Domokos  szerint  még  1846-ban  is  csak  a  kétforgásu  gazdál- 
kodás divik  Erdélyben. 

így  aztán  nem  csoda,  hogy  az  állattenyésztés  a  legvi- 
rágzóbb gazdasági  águnk,  melynek  nemcsak  az  eidöt.  hanem 
a  szántót  is  feláldozzák.  A  XVIII.  század  elején  átlag  56.000 
darab  ökröt  visznek  ki  másfél  millió  értékben.  Borból  600.000 
frt  értékű  a  kivitel,  mig  gabonából  csak  fél  millió  frt  értékű. 
Jellemző,  hogy  a  városokban  57.183  kapásra  való  szőlő  volt, 
holott  az  egész  Tiszavidéken  csak  55.388  kapásnyi.  (Az  ur- 
bériség  rendezésekor  12  kapásnyi  szőlőt  1128  négyszögölnyi 
területűnek  vettek.) 

II.  A  gazdasági  viszonyoknak  bizonyos  mértékig  fokmérője 
az  ár  és  ennek  hullámzása.  Alacsony  árak  és  nagy  hullám- 
zások főleg  kezdetleges  viszonyok  között  fordulnak  elő.  Nagy 
árkülönbségek  egyúttal  a  rossz  közlekedési  viszonyoknak  is 
következményei.  Magyarországon  nagyon  soká  nem  lehetett 
az  egyik  vidékről  a  másikra  nagy  mennyiségű  terményt 
szállitani.  Annyira,  hogy  az  árak  nem  voltak  sohasem  egy^ 
ségesek  az  országban.  Tiszta  képet  csak  ugy  nyernénk  az 
árakról,  ha  minden  vidék  áralakulásait  ismernök.  Ez  azon- 
ban azért  nem  áll  módunkban,  mert  csak  nagyon  kevés  vi- 
dék áraira  nézve  vannak  valamelyes  adataink.  Mosony- 
megyében  1689-ben  egy  pozsonyi  mérő  búza  2  frt  30  kr: 
1753-ban  54  kr:  1759-ben  3  frt;  1765-ben  1  frt  30;  1768-ban 
2  frt  6  kr.  Az  árpa  mérője  1699-ben  1  frt  15  kr;  1726-ban 
36  kr;  1759-ben  1  frt  15  kr.  A  rozs  1735-ben  40  kr;  1755-ben 
1  frt:  1759-ben  2  frt  30  kr. 

III.  A  XVIII.  század  elején  bevetett  területre  nézve  elég 
pontos  adataink  vannak  abban  az  összeirásban,  melyet 
1720-ban  végeztek.  E  szerint  1,487.830%  pozsonyi  mérőre 
való  terület  volt  bevetve.  Egy  mérő  föld  1100—1200  négy- 
szögöl. Rét  274.I28V2  kaszásra  való  volt.  Egy  kaszás-rét 
800 — 1200  négyszögöl.  Az  összes  szőlőterűlet  kiterjedése 
313.648Vo  kapás.  A  megyékben  154.959  adófizetőt,  a  váro- 
sokban 13.296  Írtak  össze. 

Az  összes  bevetett  terűlet  35%-a.  a  szőlő  46%-a,  a  rét 


289 


l27o-a  a  Dunán  tul  volt.  A  Tiszáninneni  vidéken  a  bevetett 
területnek  23%-a,  a  rét  23%-a,  a  szölö  12%-a;  a  Tiszán  tul  a 
bevetett  terület  12%-a,  a  rét  24%-a,  a  szölö  9%-a. 

Az  erdők  állásáról  semmit  sem  tudunk  meg  eb- 
ből az  összeírásból.  Egyáltalában  nem  tudjuk,  hogy  a  többi 
művelési  ághoz  képest  milyen  területet  foglalt  el,  de  azt  tud- 
juk, hogy  az  egyes  területeken  levő  királyi  tisztviselők  na- 
gyon szomorú  képét  festették  az  erdőállománynak,  Az  előző 
századokban  ugyanis  a  várak  palánkozásához  nagyon  sok 
fát  használtak  fel,  de  arra  sehol  sem  gondoltak,  hogy  a  ki- 
pusztított erdőt  megújítsák,  most  tehát  attól  kellett  félni, 
hogy  nem  lesz  elegendő  fa.  A  bécsi  kormány  nagy  buzga- 
lommal látott  tehát  hozzá,  hogy  az  erdők  felújításáról  gon- 
doskodjék, A  kormány  rendelkezései  nyomán  a  megyék  is 
belátták,  hogy  ez  irányban  tenni  kellene  valamit  s  igy  szü- 
lettek meg  azok  a  határozatok,  melyek  az  erdőpusztitást  tilt- 
ják és  az  erdőültetésröl  gondoskodnak. 

A  kormány  tette  figyelmessé  az  országot,  hogy  a  régi  gond- 
talan élet  és  a  gazdálkodással  való  nem  törődés  nagyon  hát- 
rányos következményekkel  jár.  Nem  lehet  tagadni,  hogy  a 
rendek  e  tekintetben  való  érzéke  csakhamar  kifejlődött,  ugy 
hogy  a  kormány  által  vont  határokon  tul  is  foglalkozni  kezd- 
tek a  gazdasági  kérdésekkel  és  az  irányban  sürgették  a  kor- 
mányt, hogy  mozdítsa  elő  az  ipar  fejlődését,  hogy  ne  kelljen 
még  a  posztót  is  külföldről  hozatni  és  tegye  lehetővé  az  osztrák 
vámok  eltörlésével  a  kivitelt.  A  kormány  azonban  mindig  sok- 
kal előbb  járt  a  gazdaság  fejlesztése  iránti  gondolatok  és  ter- 
vekkel, mint  a  rendek.  Mielőtt  még  sürgették  volna,  már 
nemcsak  utak,  hanem  csatornák  építésének  terveivel  is  fog- 
lalkozott. Felmerült  a  gondolat,  hogy  a  Dunát  a  Balatonnal 
s  Tiszával  összekössék,  hogy  egész  Debrecenig  csatornát 
építsenek  stb 

IV,  A  kereskedelem  nagy  előnyeire  csakhamar  rájönnek  a 
rendek  s  már  az  1729-iki  országgyűlésen  panaszkodnak, 
hogy  termékeik  eladásái-a  nincs  alkalom,  mert  a  bort  nem 
volt  szabad  a  Dunán  felfelé  vinni;  Stájerországba  pl,  csak 
akkor  volt  szabad  gabonát  szállítani,  hogyha  az  ott  termett 
már  elfogyott  s  ekkoi'  is  megsznboU  áron  kelleit  eladiiiok.  Ez 

A  ;;  0  s  t  0  ii:   Xagybirtok.  '" 


29(1 


irányú  panaszaik  aztán  állandóan  visszatérnek  s  az  ország- 
gyűléseken felújulnak.  A  panaszokon  kivül  azonban  nagyon 
keveset  vagv  semmit  sem  tettek.  Az  idegen  kereskedők,  a  kik 
magyar  cikkeket  vásároltak,  maguk  jöttek  az  országba 
éltük,  igy  már  1690.  óta  jártak  hozzánk  az  angol  borkeres- 
kedők, de  még  a  XVIll.  században  sem  szállítottak  magyar 
kereskedők  magyar  bort  Angliába. 

A  gazdasági  élet  fellendítése  különben  csak  másodsor- 
ban volt  a  kormány  célja,  azért  akarta  a  magyar  gazdasági 
életet  fellendíteni,  hogy  bevételeit  fokozza.  Figyelme  tehát 
elsősorban  nem  a  magángazdálkodás,  hanem  az  állami  be- 
vételeket szaporító  gazdaság  emelésére  irányult.  Már  1690. 
november  9-ről  találunk  a  kamarai  levéltárban  arra  irár 
nyúló  rendeletet.  lio<;y  i  bányászat  hozadéka  emeltessék, 
majd  arra  vonatkozó  rendeletet,  hogy  Lengyelországból  ne 
hozhassanak  be  sót  stb.  Más  részről  fő  bevételi  forrása  a 
kincstárnak  a  vámok  voltak, 

A  nagybirtokosok  jövedelme  is  a  kincstáréhoz  hasonló 
forrásból  fakadt;  a  nép  ingyen  munkája  mellett  az  a  sok 
mindenféle  szolgáltatás,  mellyel  akkor  megterhelték.  Köny- 
nyen  megállapítható  ez  bármely  birtok  becsüjéből.  Láttuk, 
hogy  a  mikor  Bercsényi  Mikl(')s  1691-ben  zálogba  vette  az 
ungvári  uradalmat,  akkor  azt  megbecsülték.  A  vár  becsérté- 
két 6000  frtra  tették,  a  városét,  miután  a  földesúr  elengedte 
a  lakosoknak  a  munkát  és  csak  egy  szőlőt  müveinek  neki, 
3000  frtri;  két  korcsma  értékét  azonban  18.000  frtra,  a  vám 
értékét  10.000  frtra,  a  vásárvámét  8000  frtra,  a  mészárszé- 
két 2600  frtra,  a  bor  kilencedét  Ungváron,  Gerencsen,  Alsó- 
s  Felső-Honionnán,  Húszakon  és  Mericsen  13.333 Mi  frtra.  A 
hat  kerekű  malmot  20.000  frtban  vették  fel.  Ellenben  pl  682 
köbölre  való  allodiális  földet  5456  frtban,  ezer  királyi  hold 
földet  3600  frtra  becsülnek  egy  más  helyen  és  egy  jó  halá- 
szó helyet,  mely  malomra  is  jó.  3000  frtra.  Egy  erdőt,  mely- 
ben 12.000  disznót  makkoltathatni,  15.000  frtra  becsültek. 
Az  erdő  ugyanis  nem  a  fa  szempontjából  képviselt  értéket, 
ha  nem  csak  a  makkolt  disznók  tizede  szempontjából.  Ennél 
a  becsié- nél  csak  300  disznót  vettek  fel  a  tized  eredménye- 
ként, egv  disznót  3  fi'tra  becsülve  az  évi  hozadék  900  frt,  ez 


291 


tőkésítve  15.000  frt.  A  szőlőt  azonban  sokra  becsülték,  az 
uradalomhoz  tartozott  ugyanis  20  szőlő,  melyet  a  jobbágyok 
müveitek,  melynek  hozadéka  300  hordó  bor  volt  s  ezt  50.000 
frtra  becsülték.  Az  erdőt  viszont  má.sutt,  pl.  a  Kemény  János- 
féle javak  becslése  alkalmával,  nem  is  becsülték. 

V.  Az  ország  állapitára  nézve  ezekben  a  becslésekben  igen 
sokszor  nagyon  érdekes  adatokra  bukkanunk.  1688.  június 
10-én  kelt  rend.  szerint  pl.  Waldstein  Károly  belső  tanácsos 
megkapja  Thőkölyinek  Enyicke  nevű  várát,  a  kamarai  levél- 
tárban e  rendelet  mellett  meg  van  Enyicke  becsüje  is.  E  sze- 
rint a  kastélynak  nincs  ablaka,  ajtaja,  a  teteje  rossz,  a  föl- 
deket húsz  éve  nem  művelték,  18  jobbágy  közül  14-nek  nincs 
ökre,  s  a  18  lakott  telekkel  szemben  25  lakatlant  találtak. 
Egy  malmot,  három  halastavat,  egy  erdőt  nem  becsültek,  mi- 
kor a  birtok  becsértékét  felvették.  Az  a  körülmény,  hogy  va- 
lamit nem  becsülnek,  vagy  kisebb  becsértékünek  vesznek  fel, 
nem  jelenti  azonban  mindig,  hogy  nem  ér  semmit  vagy  keve- 
set, hanem  esetleg  csak  annyit  jelent,  hogy  az  adományban 
részesülő  a  becslőket  befojjásolta.  Erre  számos  példa  volt  e 
korban.  De  meg  a  tulajdoni  viszonyok  tisztázatlanságára  való 
tekintettel  a  vitás  területeket  nem  vették  fel  s  igy  ennyivel 
kevesebb  szerepel,  mint  a  mennyi  volt.  Székelyhidat  1699.  ok- 
tóber 30-án  megbecsülték.  A  becsüt  a  szepesi  kamara  foga- 
natosította még  az  iratokból  megállapithatólag  is  némi  jó- 
akarattal a  megadományozandó  iránt. 

Arról,  hogy  milyen  állapotban  volt  az  ország,  legjobb 
képet  az  által  nyerünk,  ha  a  kortársak  leírásából  ismerjük 
meg.  A  kamarai  levéltárnak  1722.  február  4-ről  kelt  iratai 
közt  a  következő  érdekes  adatokat  tartalmazó  irat  található: 
Beschreibíiug  eines  Sfück  Landf  des  Königreichs  Hungarn. 
E  leírás  néhány  megyét  foglal  magában  és  pedig  a  követke- 
zőket: Mosón,  területe  562.000  német  hold,  melyből  90.000 
hold  terméketlen,  290.000  szántó,  1500  negyed  szőlő;  van  53 
mezőváros  és  faluja,  egy  apátsága,  egy  pálos-,  egy  ferenc-,  egy 
kapucinus  zárdája.  A  haicképesek  száma  12.000  ember.  — 
Győr  területét  500.000  német  holdra  teszi,  melyből  125.000 
hold  terméketlen.  200.000  hold  szántó,  6000  negyed  szőlő; 
van  58  falu  ('-s  mezővárosa,  egy  püs})öke,  egy  káptalanja,  egy 

19* 


•292 


jezsuita-,  egy  karmelita-,  egy  ferenc-,  egy  benedekrendi  zár- 
dája. A  harcképesek  számát  15.000-ben  vették  fel.  —  Vesz- 
prém területe  937.000  hold,  ebből  140.000  hold  terméketlen, 
797.000  hold  szántó,  3500  negyed  s'-őlö;  van  130  községe  és  3 
városa,  150  prediuma  s  elhagyott  községe,  egy  püspöke,  egy 
piarista-,  két  ferencrendi,  egv  cisztercita-,  egy  paulinus- 
zárdája.  A  harcképesek  száma  18.000  —  Pest-Pilis-Solt  terü- 
lete 2,565.000  hold,  melyből  350.000  hold  terméketlen,  700.000 
szántó,  30.000  negyed  szőlő,  van  11  városa,  148  községe,  116 
prediuma;  van  itt  egy  érsek,  egy  püspök,  egy  káptalan,  egy 
jezsuita-,  5  ferenc-,  2  dominikánus-,  1  servita-,  2  paulinus-. 
1  karmelita-,  1  kajDucinus-,  3  piarista-  és  4  női  zárda.  A 
harcra  alkalmasak  száma  23.000.  —  Fejér  területe  765.000 
hold.  Ebből  terméketlen  78.000  hold.  187.000  hold  szántó, 
5000  negyed  szőlő.  Van  itt  egy  város,  45  község,  44  predium; 
egy  prépostság,  egy  jezsuita-,  egy  karmelita-,  egy  ferenc- 
rendi, egy  kapucinus-zárda.  A  fegyverfoghatók  száma  9000. 
—  Tolna  területe  1,093.000  hold,  melyből  100.000  hold  ter- 
méketlen, 150.000  szántó,  12.000  negyed  szőlő.  Van  2  város, 
63  község  s  43  predium,  továbbá  4  prépost  s  egy  ferenc- 
rendi zárda.  A  harcosok  száma  13.000.  —  Baranya  területe 
1,718.000  hold.  ebből  terméketlen  160.000,  szántó  420.000 
hold,  35.000  negyed  szőlő.  Van  3  város,  298  helység,  500  pre- 
dium, egy  püspök,  egy  káptalan,  egy  jezsuita-,  egy  paulinus-, 
egy  dominikánus-,  egy  augusztinus-,  három  ferencrendi, 
egy  kapucinus-zárda.  A  harcosok  száma  80.000  —  Sümeg- 
megye területe  1,828.000  hold,  melyből  190.000  hold  termé- 
ketlen, 425.000  szántó,  20.000  negyed  szőlő.  Van  itt  egy  vár, 
330  község,  385  predium,  két  ferencrendi  zárda  s  70.000  har- 
cos. —  Zalamegye  területe  1,781.000  hold.  Ebből  160.000  ter- 
méketlen, 460.000  szántó,  100.000  negyed  szőlő.  Van  egy  vár, 
8  város,  558  község,  160  predium,  3  apátság,  1  paulinus-,  4 
ferencrendi  zárda.  —  Vas  1,875.000  hold,  s  ebből  200.000 
terméketlen,  520.000  szántó,  110.000  negyed  szőlő.  Van  8  vá- 
ros, 800  község,  egy  káptalan,  egy  apát.  egy  prépost,  egy  je- 
zsuita-, egy  dominikánus-,  két  ferencrendi  zárda.  A  harco- 
sok száma  110.000.  —  Sopron  területe  1.250.000,  melyből 
150.000    hold    terméketlen,  390.000    szántó,   95.000    negyed 


293 


szölö.  Van  hét  város,  168  község,  egy  jezsuita-,  két  domini- 
kánus-, egy  paulinus-,  egy  minorita-,  egy  kartauzi  s  három 
ferencrencli  zárda.  A  harcosok  száma  itt  90.000. 

Ez  az  összeálHtás  nemcsak  az  akkori  viszonyokra,  ha- 
nem arra  nézve  is  ad  felvilágositást,  hogy  minek  az  össze- 
irására  fektettek  sulyí.  Nagy  körültekintésre  vall,  hogy  a  ter- 
méketlen területeket,  bár  csak  hozzávetőleg,  de  mégis  felvet- 
ték. Látjuk,  hogy  sokkal  több  a  terméketlen  terület,  mint  ma. 
Ennek  oka  nagv  részben  az,  hogy  ma  sok  olyan  területet  ér- 
demes már  művelni,  melyet  akkor  nem  volt  érdemes.  A  mű- 
velést érdemlőség  határa  kitolódott,  a  földjáradék  tehát  emel- 
kedett. 

VI.  A  terméseredmények  annyira  megváltoztak,  hogy  alig 
tudjuk  elhinni,  hogy  alig  kétszáz  év  előtt  olyan  keveset  ter- 
mett a  föld.  A  budai  kamarai  igazgatóság  könyvvezetősége 
1701.  július  U-én  összeállította  az  előző  három  évi  tized  ho- 
zadékát a  következő  kerületekben:  Buda,  Földvár,  Sziget,  Pa- 
lánka,  Kanizsa,  Fehérvár,  (Sió)  Fok,  Simontornya,  Baja,  Ka- 
posvár, Vörösmarton,  Pécs,  Szeged,  Visegrád.  Ez  összes  ke- 
rületekben a  tized  1698-ban  13.303  mázsa  búza,  1187  mázsa 
árpa,  2490  mázsa  zab;  1699-ben  24.325  mázsa  búza,  2290 
mázsa  árpa,  2209  mázsa  zab;  1700-ban  pedig  25.367  mázsa 
búza,  1872  m,ázsa  árpa,  2367  mázsa  zab  volt,  tehát  az  ösz- 
szes  kerületekben  csak  tizszer  ennyi  termett.  Egy  1688-iki 
kimutatás  szerint  Szabolcs,  Szatmár,  Zemplén,  Abauj,  Ugocsa, 
Bereg,  Sáros,  Gömör,  Ung,  Bihar  s  Borsodban  a  tized  9683% 
köböl  árpát  s  1011%  köböl  zabot  hozott. 

E  csekély  terméseredmény  akkor  érthető,  ha  figyelembe 
vesszük,  hogy  a  népnek  alig  van  mivel  megművelni  a  földet. 
Baranya  vármegyének  1696-ból  van  egy  összeírása,  mely 
szerint  akkor  112  lakott  községe  volt.  Ezek  összes  értékét  a 
szolgáltatások  6%  melletti  tőkésítése  mellett  akkor  198.737 
frtra  tették.  Ezekben  a  községekben  volt  893  jobbágy-család, 
mely  204  egész  s  ^/4  telken  gazdálkodott.  E  jobbágyoknak 
volt  610  fia,  375  leánya,')  224  lova.  689  ökre,  710  tehene,  359 
tinója,  2451  disznója.  így  aztán  nem  csoda,  ha  az  összes  pé- 

*)  Az  alábbiakban  is  közlöm  a  fiuk  é.=  leönyok  ösízoirüsi  ^zSmait, 
mert  ezek  aránva  a  maitól  lénye^e-en  elt(^r. 


29 


esi  kerülctboii  Icvü  íalvakért  csak  12.844  frt  70  kr  l)éi-t  űzet- 
tek 1698-l)an.  (Lásd  a  november  24-iki  iratokat.)  A  bér  nagy 
részét  a  korcsmák,  mészárszékek  és  malmok  bére  szolgáltatta. 
E  falvakat  nagyobb  részt  királyi  tisztviselők  bérelték,  de  az 
ország  északkeleti  részein,  pl.  különösen  Rákócy  bérlői  közt, 
már  ebben  az  időben  is  sok  zsidó  van. 

Az  ország  keleti  részén  a  nép  valamivel  jobb  viszonyok 
közt  élt.  így  az  erdődi  uradalomnak  az  összeírása  is  megvan 
1696-ik  évből,  de  ez  sokkal  kedvezőbb  viszonyokat  mutat, 
mint  a  Dunántúl  fenti  uradalmai.  Az  erdődi  (Szatmár)  ura- 
dalomhoz ekkor  12  lakott  s  14  elhagyott  község  tartozott.  A 
lakott  helységekben  460  jobbágy-család  452  telken  gazdálko- 
dott. Ezeken  kivül  256  zsellér  is  lakott  az  uradalomban.  A 
jobbágyoknak  371  fiuk,  262  leányuk,  453  lovuk,  545  ökrük. 
595  tehenük,  774  tinójuk,  785  kecskéjük  és  juhuk.  1785  disz- 
nójuk. 610  méhkasuk  stb.  volt.  Úgyhogy  az  erdődi  urada- 
lom sokkal  értékesebb  volt,  mint  a  fentebb  emiitettek.  A  la- 
katlan helységekkel  együtt  264.499 — 396.650  frtra  becsülték. 

A  kamarai  levéltár  konskripciós  iratai  közt  meg  van 
Pécs  összeírása  is.  1698-ban  itt  637  családfő  lakott  355  ház- 
ban, kinek  437  fiu-.  330  leánygyermeke,  307  lova,  823  ökre, 
490  tehene.  367  tinója,  354  juha  s  kecskéje.  159  disznója,  159 
méhkasa,  108  szamara  van.  Ezek  pénzben,  munkában,  egye- 
nes- és  fogyasztási  adóban  évenkint  12829  frt  6%  krt  szolgál- 
tattak. A  Dunántúl  viszonyait  nagyon  szomorúaknak  kellene 
tartanunk,  ha  a  fentieken  kivül  nem  volnának  más  össze- 
írásaink is  ebből  a  korból.  A  kamara  1696-iki  iratai  közt  ta- 
láljuk a  következő  uradalmak,  illetve  helységek  összeírását: 


20.- 


A  község  iK'vc, 
B  a  jobbágyok    száma 


á         111         a 


()/oni 
.•ül  jübbá-iy.   5   zsell.  ;!7%  :]'.)        .S5        :!(>        S4        7U      lül      254        85 

Taiiiíísi  ()    eg'ósz, 

4(1  jobbágy,  7  zsell.      21  fél  s       31        20        lö        82        OS        :50       47        44 
negyed. 

IMnoebeily  18  egész, 

27  jobbágy.  4  zsellér  2  negyed     2ít        rA       21        72        fi 7        !)2     löO        7o 

Za-voth  2  egész, 

10  jobbágy.   2  z^ell.        7   fél  15        10        ^        22        15        24  131 

Cilii  i  10   egész 

18  jobbágy,  4  zsell.        !)  fél  2;!        23        20        52        45        74        (iO        04 

Hamzabég 

57        43        .37      17i;      12!i      131       i'.lS        (lO 

3  2  2  14  2  2  4  4 

05  47  5(5  120  s:;  74  224  82 

54  38  03  143  111  107  —  71 

38  26  51  88  57  r^r,  345  44 

24  20  15  (i3  :i3  30  208  13 

30  14  10  02  47  37  S4  33 

50  41  31  70  70  50  21  40 

21  22  24  34  25  20  13  27 

Az  utóbbi  kilenc  községre  voiuitkozó  adatok  e^iy  más 
összeirásban  foglaltatnak  s  az  itt  felsoroltaknál  több  adatot 
tartalmaznak. 

A  murányi  ui'adalouinak  UlOő-böl  való  összeírása  sze- 
rint Sunyac,  Murányalja.  Muránylebota.  Hosszúrét,  Zdicha- 
va,  Nagy-Röce  város.  Vizesrét,  Alsólebota,  Lubenik,  Taploea 
és  Süvetbe     belységekben     8ő9  joblu'i^y  lakott.     akiknek_30.^ 


70'  jobbágy'. 

33y. 

Rátla 

0   jobbágy. 

2% 

Ercsi 

00    jobbágy. 

21 

Adony 

00  jobbágy. 

201/4 

Perkát 

(iO  jobbágy. 

20 

Almás 

31    jobbágy. 

10% 

Penteje 

38    jobbágy. 

10 

Földvár 

07   jobbágy. 

10 '/i 

Taki- 

31    jobbág>'. 

8 

296 


fiuk.  555  öklük,  40  lovuk,  416  tehenük,  158  tinójuk,  283  disz- 
nójuk, 1209  birkájuk  volt.  Vagyis  a  felviriék  jobbágyai  e  kor- 
ban nem  voltak  szegényebbek,  mint  az  ország  más  részében. 
IJgy  itt.  mint  az  ország  más  részein  igen  nagy  szerepet  ját- 
szik e  korban  a  méhészet  s  ezért  az  ország  minden  részében 
rendesen  számos  méhkasa  van  a  jobbágynak  s  alig  van 
olyan  jobbágy-család,  melynek  méhei  ne  volnának. 

VII.  Az  országnak  a  XVII-ik  század  végén  való  ez  állapota 
Tiiellett  keresi. edelemröl  s  iparról  soká  nem  lehetetett  egyál- 
talában szó.  A  XVIII.  század  országgyűlései  folyton  ujabb- 
ujabb  panaszos  feliratokkal  ostromolják  ugyan  a  királyt,  de 
saját  gazdaságukban  annál  kevesebbet  cselekesznek,  mert 
most  már  csak  igen  kevesen  tartózkodnak  állandóan  az  or- 
szágban s  igy  nem  foglalkozhatnak  a  gazdálkodás  gyakorlati 
részével.  A  külföldön  azt  látják,  hogy  a  föld  sokkal  többet  is 
hozhat,  mint  a  mennyit  nálunk  hoz  s  ezért  a  kisnemesség  pa- 
naszait ök  is  szívesen  hallják,  mert  ha  a  kormány  netalán 
mégis  kitalálná  annak  a  módját,  hogy  mikép  lehetne  a  birto- 
kos saját  munkája  nélkül  a  föld  hozadékát  emelni,  abból  rá- 
juk nézve  is  csak  haszon  származhatnék. 

Miután  a  legnagyobb  fogyasztóképességü  nagybirtoko- 
sok a  külföldön  tartózkodnak,  tehát  a  kereskedelem  sem  fej- 
lődhetett. Kereskedőink  szegények  és  Schwaríner  szerint 
még  félszázad  m.ulva  sincs  az  egész  országban  egy  sem,  a  ki- 
nek 15.000  frt  évi  jövedelme  volna.  Nagybirtokosaink  között 
pedig  van.  a  kinek  2  millióia  is  van.  Mig  a  nagybirtokosok 
között  vannak  számosan,  a  kiknek  jövedelme  százezrekre 
megy,  addig  kereskedőink  közt  legfeljebb  olyanok  vannak,  a 
kiknek  egy  pár  ezer  frt  az  évi  jövedelme.  Ezért  az  ország- 
gyűlés minden  feliratát,  mely  az  udvartól  a  kereskedelem  ér- 
dekében valamely  intézkedést  sürgetett,  a  városi  elem  is  nagy 
örömmel  fogadta.  A  gazdasági  gondoskodás  evvel  aztán  ki  is 
merült.  Panasz  és  újra  panasz,  ez  volt  minden,  a  mit  a 
XVIII.  század  országgyűlései  és  egyénei  produkáltak.  De 
még  e  panaszok  kellő  indokolására  is  a  század  közepéig  kel- 
lett várni. 

Az  1751-iki  országgyűlés  főleg  amiatt  panaszkodik, 
hogy  a  gabona  és  a  bor  eladására  semmá  alkalom,  hogy  e  cik:- 


29: 


kéknek  nincsen  áruk,  hogy  az  ország  a  szomszéd  tartomá- 
nyoktól a  vámokkal  teljesen  el  van  zárva,  hogy  nincs  ipara 
s  minden  iparcikket  a  külföldről  kell  behoznia.  Annyira  el 
van  maradva  az  ország,  hogy  még  Törökországból  is  kell 
iparcikket  behoznia,  .'...  az  adó,  a  harmincad  s  a  bányák  jöve- 
delmének nagy  része  az  országból  kivitetik,  szinte  ngy  az 
egyházi  és  világi  javak  birtokosai,  az  országon  kivül  lakván, 
jövedelmeiket  ott  költik  el,  miután  gyárakban  szűkölködünk, 
mindennemű  áruért  nagy  összegeket  kény telenitt etünk  kifo- 
lyatni, úgyannyira,  hogy  részünkre  semmi  egyéb  nem  ma- 
rad, mint  a  bor,  gabona  és  marha  kivitele  .  .  ."  Ezután  el- 
mondja, hogy  most  már  nem  lehet  Buccarin  keresztül  mar- 
hát kivinni,  mert  „1749-ben  Stájer  és  Karantországban  a  vá- 
mok és  harmincadokat  felemelték.  A  velenceiek  azóta  Albá- 
niából és  egyéb  török  tartományokból  szállítják  a  marhát, 
miből  az  a  káros  következmény  eredt,  hogy  600,000  frt,  mi 
abból  évenkint  Magyarországba  és  30,000  frt,  mi  harmin- 
cadul a  királyi  kincstárba  folyt,  az  országra  nézve  elvesz 
és  Törökországba  származik."  E  káros  következményeket  a 
vámok  és  h^rmincadok  leszállítása  után  sem  lehetett  meg- 
szüntetni, mert  a  velenceiek  közben  a  törökkel  szerződést  kö- 
töttek, mely  őket  azután  is  Törökország  felé  vonzotta.  ., Fáj- 
dalmas az  ország  lakosainak  az  is,  hogy  marháikat  Bécsen 
tul  hajtani  tiltatnak.  Német  birodalmi  kereskedőknek  pedig 
Magyarországba  marha  vásárlásért  bejönni  nem  engedtetik." 

1723  óta  dohánymonopóliumot  léptettek  életbe, 
mely  azonban  csak  a  dohánykereskedelemre  vonatkozott.  Ma- 
gyar dohányt  csak  az  osztrák  kedvezményezetteknek  volt 
szabad  külföldre  eladni.  Miután  igy  az  árakat  ők  szabhatták 
meg,  a  dohánytermelés  nálunk  nem  fizette  ki  magát,  s  ezért 
nem  is  űzték.  Pedig  a  dohánymonopólium  1723-ban  300,000 
frtot.  1736-ban  615,000  frtot,  1783-ban  2.838,108  frtot  hozott. 

A  gazdálkodás  csak  a  XIX.  század  elején  kezd  némileg 
a  nyugati  nivóig  emelkedni.  Megint  a  nyugati  részek  mutat- 
nak példát.  Első  sorban  Albrecht  szász  tescheni  herceg  ma- 
gyaróvári uradalma,  mely  egyúttal  egyike  azoknak  is,  hol 
már  1770-ben  a  jobbágyokat  olyan  kedvezményekben  része- 
sítették, a  minőket  csak  az  1836-iki  törvények  irtak  elő. Okszerű 


298 


gazdálkodásával  tűnik  ki  Festetich  György  gróf  (Keszt- 
hely), Hunyadi  József  gróf  (Ürmény),  nemkülönben  a  nádor, 
aki  1819-ben  veszi  át  Alcsutot. 

A  magyar  birtokos  osztály  ekkor  veti  magát  nagyobb 
mértékben  a  juhtenyésztésre.  Ezen  a  téren  kitűnnek:  az 
uralkodó  család,  a  nádor,  herceg  Eszterházy,  a  magyaróvári 
uradalom  urai,  déghi  Festetich\  a  Széchenyi  gi'ófok,  a 
Batthyányak,  Andrássyak,  Keglevichek  stb.  Az  erdőgazdál- 
kodás ekkor  kezd  rendszeressé  lenni.  Az  első  erdőfelügyelö- 
ségeket  ekkor  állítják  fel,  melyeknek  feladata  a  városi,  a 
bánya  és  az  üresedésben  levő  egyházi  javadalmak  erdőinek 
kezelését  ellenőrizni.  Ez  erdőfelügyelőségek  alá  2.120.779 
hold  erdő  tartozott. 


1)  A  Festetich  (Ferstetich)  család  első  jelentékeny  ö.se  a  tolnai 
Bornemisza  Erzsébettel  kötött  házassága  révén  szerezte  vagyonát  a 
XVII- ik  században. 


Áttekintés. 

A  nagybirtokosok  és  a  király  egymáshoz  való  viszonya 
századok  küzdelmei  alatt  rendeződött,  Magyarország  törté- 
netének kezdő  stádiumaiban  mint  láttuk  nincs  más  hatalom, 
mint  a  királyé  és  a  nagybirtokosoké.  Egyik  hatalma  ugy 
mint  a  másiké  azonban  magánhatalom,  tehát  inkább  csak 
erő,  mely  mindig  a  vagyontól  függ.  Abban  a  mértékben, 
melyben  az  állam  kialakul,  kénytelen  mindenki  az  állam, 
vagyis  a  szervezett  hatalom  bizonyos  részét  megszerezni.  Ezt 
teszik  a  nagybirtokosok,  majd  a  kisebb  birtokosok  és 
a  polgárok  és  evvel  az  eddig  csak  vagyonon  alapuló  erőt 
joggá  teszik. 

Fejlődésünknek  rendkívüli  hátránya,  hogy  nálunk  a 
nagybirtok  hatalma  nem  lett  már  a  középkorban  joggá  és 
igy  nem  lett  állandóvá.  A  nyugati  fejlődésben  a  nagybirtoko- 
sok külön  közjogi  egységeket  teremtettek,  melyeknek  többé- 
kevésbbé  önálló  uraivá  tolták  fel  magukat,  kik  udvart  tartva 
és  a  fényűző  életet  kötelességként  folytatva,  az  ipar  és  a  ke- 
reskedelem fejlődését  mozdították  elő.  Nálunk  nincs  állandó 
nagybirtokos  c^salád,  nincsenek  állandó  oligarchák  s  hiány- 
zik az  ipart  és  kereskedelmet  fokozó  nagybirtokos  elem.  Evvel 
liiányzik  a  nagybirtokosok  túlsúlyának  minden  előnye  és 
marad  ennek  egyedül  hátrányos  volta. 

A  nagybirtokok,  mint  láttuk,  folyton  gazdát  cseréltek 
nemcsak  a  különböző  korokban,  de  még  ugyanegy  korban  sem 
maradnak  végig  ugyannak  a  családnak  a  kezén.  A  nagybir- 
tokok átlag  minden  fél  században  más  család  kezén  vannak. 
Az  uj  tulajdonost  csak  minél  nagyobb  haszonnak  elérése  ve- 
zeti, mert  mindig  attól  remeg,  hogy  az  ő  urasága  is  hamar 
meg  fog  szűnni.  Miután  pedig  nem  tudja  a  földet  kellően 
mivelni,  a  folytonos  változás  a  gazdálkodásnak  is  hátrányára 
szolgál,  A  nagybirtokosok  működése  kimerül  a  jobbágynyu- 
zással.  Az  uj  nagybirtokosok  csak  a  népben  látják  ellensé- 
güket, mert  jövedelműk  szaporítása  iránti  törekvésüknek  ez 
az  állandó  akadálya.  Ezért  találjuk  az  uj  nagybirtokosokat 
a  jobbágyság  felkeléseinek  letörői  közt. 

A  mikor  pedig  a  nagybirtok  és  a  király  egymáshoz 
való  viszonya   akként   tisztázódott,  hogy     a      nagybii'tokosok 


300 


visszavonhatlanul  alattvalókká  lettek,  akkor  a  nagybirtoko- 
sok újra  nem  törődtek  az  ország  és  a  nép  érdekeivel,  hanem 
távol  lakván  az  országtól,  ott  költötték  el  azt  a  jövedelmet, 
melyet  nekik  otthoni  jobbágyaik  izzadtsága  szerzett.  így  a 
nagybirtok  Magyarország  gazdaságának  akkor  is  hátrányára 
szolgált,  mikor  a  királlyal  ellenséges  és  akkor  is,  mikor  a 
királlyal  békés  viszonyban  éltek.  Az  egykor  királyokkal 
szembeszálló  urak  a  XVIII.  században  alázatos  alattvalókká 
lettek,  nem  is  kívánták,  hogy  ugy,  mint  a  királyság  első  ide- 
jében a  külügyek  intézését  önálló  jogkörként  bízzák  rájuk, 
hanem  megelégedtek  avval,  hogy  a  királyi  akarat  alázatos 
végrehajtóivá  lettek  . 

A  vSzatmári  békével  lezáródnak  a  középkori  magyar 
nagybirtok  aktái.  Az  adományok  utján  keletkező  nagybirtok 
ekkor  állandósul.  De  mert  megtartja  az  államban  való  ha- 
talmát, tehát  a  kapitalisztikus  termelési  rend  akadálya  ma- 
rad. A  szatmári  béke  az  ország  gazdasági  haladásának 
egyik  legnagyobb  akadálya,  mert  e  béke  fejében  hagyja  meg 
az  államhatalom  a  feudális  hatalmat.  E  béke  hozza  meg  a 
király  és  a  nagybirtok  kölcsönös  megértését,  mely  százado- 
kon keresztül  hiányzott.  Ezért  e  békének  is  nem  azok  a  leg- 
lényegesebb pontjai,  melyek  láthatóan  foglaltattak  a  békébe, 
hanem  azok,  melyek  maguktól  értetödnek,  ugy  mint: 

a)  A  király  hatalma  sérthetetlen;  személye  szent. 

h)  A  király  hatalma  országos,  ezért  ezt  a  nagybirtoko- 
sok közbenjöttével,  meghallgatásával  és  közvetítésével  gya- 
korolja. 

c)  A  királyi  és  a  nagybirtokosi  hatalom  egyaránt 
örökletes. 

d)  Az  országot  törvényekkel  kell  kormányozni,  de  tör- 
vény az,  a  miben  a  király  és  a  nagybirtokosok  megegyeznek. 

Ezek  nagyon  fontos,  söt  fontosabb  megállapodások, 
mint  a  melyeket  láthatólag  vettek  fel  a  békébe.  Ezért  volt 
ennek  a  megállapodásnak  az  a  következménye,  hogy  a  szá- 
zados viszályok  megszűntek.  A  magyar  történelem  leghevesebb 
küzdelmei  a  körül  folytak,  hogy  kinek  az  akarata  legyen  az 
egész  országra  nézve  döntő.  Először  a  király  volt  az  ország 
ura,  aztán  a  nagybirtokosok,  majd  felváltva  hol  az  egyik, 
bol  a   másik  s  végül  együtt  a  kettő.  A  király  belátta,  hogy 


301 


ráutalt  szövetségese  az  államban  csak  egy  van  s  ez  a  nagy- 
birtok. De  a  nagybirtok  is  belátta,  hogy  minden  osztály  ér- 
deke ellentétes  az  övével  s  ezért  saját  hatalma  érdekében  a 
királlyal  keli  szövetkeznie,  mert  különben  a  többi  osztály 
mindkettőjük  hatalmát  megtöri  és  az  állami  hatalmat  egé- 
szen és  egyedül  szerzi  meg. 

A  nagybirtokosok  és  a  király  közti  küzdelem  célja  min- 
dig az  ország  többi  lakosai  feletti  hatalom  megszerzése  volt. 
Akadt  ugyan  olyan  király  is,  a  ki  a  nagybirtokosok  felett 
akart  csupán  hatalmát  szerezni,  de  ez  a  törekvés  csak  ritkán 
jelentkezett  s  az  illető  király  tévedésén  alapult.  A  nagybirto- 
kosok törekvése  sohasem  volt  ilyen  kalandos,  ök  tudták,  hogy 
csak  az  á  kérdés,  hogy  a  köznemesség,  a  polgárság  és  a  nép 
kit  uraljon.  Az  eredmény,  hogy  ök  tulajdonképeni  uraivá  let- 
tek az  egésznek  s  a  király  az  ő  névleges  uruk  lett. 

A  királyok  még  a  névleges  uralmat  is  az  alsó  osztá- 
lyokkal való  szövetségüknek  köszönhetik.  Az  állami  alaku- 
lásnak az  az  iránya,  hogy  a  hatalom  mind  több  kézbe  kerül, 
mig  végül  az  összességé  lesz.  Az  állam  összetételénél  és  fejlő- 
désénél fogva  a  demokrácia  irányában  halad.  A  nagy  szá- 
mok mind  inkább  egyetlen  alapjaivá  lesznek.  így  aztán  a  tör- 
ténelem irás  is  átalakul  s  mig  a  régmúlt  politikai  története 
kevés  számú  nagy  vagyonú  ur  szereplésének  leirása,  addig  a 
közeli  múlt  mindinkább  csak  a  nagy  tömegek  sorsának  elbe- 
szélésévé lesz. 

A  régi  Magyarország  és  az  uj  között  az  a  különbség, 
hogy  a  múlt  Magyarországában  egy  nagybirtokos  uralkodott 
az  ország  tized,  sőt  nagyobb  része  felett,  de  uralma  rövid 
ideig  tartott;  ma  az  ország  tizedrészét  10 — 15  család  birja, 
de  ez  az  uralom  állandó.  Hunyadinak  még  4 — 5  millió  hold 
földje  lehet,  a  Zapolyáknak,  Rákócyaknak  már  csak  2  mil- 
lió, az  Eszterházyaknak  egy  millió  volt  és  még  vagy  fél  mil- 
lió van.  A  nagybirtok  százezer  holdnál  kezdődött  s  ezer 
holdra  sülyedt  Az  ország  feletti  hatalom  előbb  egy-egy  nagy 
terület  uráé  volt,  aztán  többek  szövetségéé,  majd  az  összes 
vagyonosoké  lett,  most  pedig  az  iránt  folyik  a  küzdelem, 
hogy  az  összes  dolgozóké  legyen.  Az  erőszak  korát  csak  most 
készül  felváltani  a  jog,  a  hatalomét  a  tudás,  a  müveletlonsé- 
gét  a  kultúra. 


'M)-2 


Az  engedelmesség,  mely  az  újkori  államok  ismertetője, 
századokon  keresztül  nem  korlátozta  a  nagybirtokosokat  és 
ugy  látszott,  mintha  ezt  a  tulajdonságot  nem  lehetne  a  nagy- 
birtokkal összeegyeztetni.  Az  ország  fenntartásának  egyetlen 
tényezője  a  „nagyobb  erőszak"  volt.  Történelmünk  klasszikus 
példáját  szolgáltatja  annak,  hogy  az  erőszak  sohasem  lehet 
állandó,  de  annak  is,  hogy  az  erő  mindig  uj  és  uj  érvénye- 
sülési módokat  talál.  Legnagyobb  értékű  tanulsága  pedig  az, 
hogy  az  egyes  hatalmát  a  tömeg  ereje,  ha  lassan  is,  de  meg 
tudja  törni. 

A  gazdagság  első  formája  a  birtok.  Az  ingatlan  után 
jő  az  ingó.  Az  ingatlanból  álló  nagy  gazdagság  nem  tudja 
magát  fentartani.  A  nagy  területek  urait  az  ingatlan  vagyon 
kényszeríti,  hogy  a  gazdagsággal  ne  elégedjenek  meg  s  hogy 
megszerezzék  az  emberek  feletti  hatalmat  is.  Ez  a  nagy  va- 
gyonban levő  kényszer  vitte  a  magyar  nagybirtokosokat  a 
pusztulásba.  Ez  idézte  elő  az  összeütközéseket  egymás  között 
és  az  ország  többi  lakosságával.  De  van  a  nagy  vagyonnak 
egy  mindig  érvényesülő  ellensége,  az  emberek  irigysége.  Ez 
az  irigység  nem  a  legtávolabb  állókban  a  legnagyobb,  hanem 
a  legközelebb  állókban.  A  nagy  vagyonoknak  az  a  tragikuma, 
hogy  legnagyobb  ellenségei  más  nagy  vagyonok.  Ez  az  egy- 
mástól való  félelem  hozta  össze  a  nagybirtokosokat  a  király 
iránti  liüségben  és  tette  őket  alattvalókká. 

A  nagybirtokosok  alattvalókká  lettek  azért,  hogy  az 
ország  feletti  hatalmat  megtartsák.  Az  ország  többi  lakosai- 
nak állandó  király  hűsége  nem  volt  képes  rábirni  a  királyo- 
kat, hogy  az  országos  hatalmat  velük  s  ne  a  nagybirtokosok- 
kal osszák  meg.  De  az  államnak  már  mindinkább  csak  az 
alsó  osztályokra  lévén  szüksége,  bizonyos,  hogy  ezek  szolgá- 
lataik fejében  épen  ugy  meg  fogják  szerezni  a  hatalmat,  mint 
a  nagybirtokosok  a  múltban,  a  mikor  az  ország  nélkülük 
fennállani  nem  lett  volna  képes.  A  történelem  arra  tanit, 
hogy  az  állami  életben  a  szükségesség  dönti  el  a  jogot,  akire 
az  államban  a  legnagyobb  szükség  van,  annak  joga  lesz 
előbb  vagy  utóbb  legnagyobb.  A  mig  az  államban  a  vagyon 
volt  a  leglényegesebb  tényező,  addig  a  nagy  vagyonnak  volt 
egyedül  joga.  A  mióta  az  ember  szerepe  is  lényeges,  azóta  az 


303 


euibeinek  is  van  jojía;  ha  majd  a  munka  lesz  a  leglényege- 
sebb, akkor  ennek  lesz  legnagyobb  joga. 

A  nagybirtok  története  arra  is  tanít,  hogy  a 
gazdasági  tényezők  hatása  lassú.  A  nagybirtokosok  nem  vár- 
ták meg,  hogy  hatalmuk  magától  legyen  a  legnagyobb,  ha- 
nem ezt  a  folyamatot  erejük  felhasználásával  siettették.  A 
mikor  pedig  múlóban  volt,  akkor  hatalmuk  minden  erejével 
megakadályozni  iparkodtak  azt,  hogy  ezt  mások  szerezzék 
meg.  A  hatalomért  való  küzdelem  állandó,  csak  az  utána 
vágyók  változnak. 


BETŰRENDES  TARTALOM  ÉS  NÉVMUTATÓ. 


A. 

Abaffy   180. 

Aba  Sámuel   13. 

Acsádi  76.,  160., 

Adásvétel    145.,    149.,    230.,    233., 

256.,  275. 
Adó  9.,  102.,  103.,  118.,  135.,  136., 

141.,     154.,     156.,     162.,     165., 

172.,     183.,     185.,     206.,     207.. 

213.,  215.,  241.,  244.,  248.,  251., 
Adomány  2.,  11.,  17.,  19.,  21.,  31., 

32.,  34.,  36.,  37.,  38.,  39.,  56., 

62.,    71.,    83.,    86.,    105.,    138.. 

146.,  147.,  170.,  191.,  211.,  232., 

249.,  252.,  258.,  259. 
Adony  295. 
Ajnárdfi  125. 
Ajtony  24. 
Akli  75. 
Alaghy   176. 
Alapy    170. 
Alásony   128. 
.Alben    58. 
Albrecht  44.,  297. 
Albert  61.,  62.,  64.,  83.,  142.,  145., 

148. 
Alcsut  298. 
Algyógy   133. 
Algyö  280. 
Allodium  144.,  229. 
Almás  295. 
Almásy  252. 
Alsáni  61. 
Alsó-Chrich  275. 
Alsó-Gerecse  231. 
Alsó-Lendva  1.  Lendva 
Alsó-Segösd  76. 


Alsó-Szalók  74. 

Alsó-Teszér  126. 

Althan  278. 

Amadé  26.,  35.,  36.,  47.,  48.,  51. 

74.,  234. 
Andrássy  231. 
Anjou  ház  22.,  23.,  79.,  147. 
Anonymus  13.,  67. 
Apa  255. 
Apaffy  193.,  194.,  196.,  199.,  201. 

206.,  209.,  211.,  212. 
Apatin   129. 
Apor  213. 
Apponyi   186. 
Aranybulla  19.,  146.,  212. 
Aratrum  76. 
Arány  256. 
Ardó  272. 
Asovány   129. 
Aspremont  286. 
Asszonypataka   130. 
Atak   125.,    149. 
Athinai  71.,  127..  226. 
Atyavár   125. 
Auersberg  191. 
Axamit  91.,  92. 
Avas   133. 

Á. 
Ádám  276. 

Ákos  nembeli  István  47.,  79. 
Állattenyésztés    143.,    206.,    240., 

242.,  244.,  288.,  296.,  298. 
Árak    78.,    162.,    203-206.,    225. 

238.,  240.,  267.,  288.,  290. 
Árva  204.,   228.,   260.,   269.,   273., 

275.,  276. 
Árvizek  40. 


305 


B. 

Baán  Kalán  26.,  73., 

Babocsa   v.    Babolcsa    124.,    134., 
235. 

Babocsay  280. 

Bacsavár  125. 

Baja   129. 

Bajcsa  132. 

Bajmok  132. 

Bajmóc   134.,  280. 

Bajomi  112. 

Bajorvágas  74. 

Bakabánya  132.,    150.,    155.,    116.. 

Bakics  116.,  167. 

Bakos  176. 

Bakóc  106.,   109.,   135.,   150.,   152.. 

160. 
Baksa  26.,  255. 
Balaj  134. 

Balassák    113.,     157.,     160.,     163., 
168.,  169.,  170.,  176.,  181.,  186.. 
204.,  219.,  231.,  261. 
Balázsvágás  74. 
Balde  128. 
Balog  254. 
Balog-Semjén  26. 
Banca  33. 
Bara  262. 
Baracska  125. 
Baranya  m.  292.,  293. 
Baranyavár  274. 
Bárchfalu  255. 
Barcsay  192.,  236. 
Barka  127. 

Barkócy  200.,  253.,  254.,  256.,  260. 

276.,  277. 
Barnag  128. 
Basó  168. 
Batisz  255. 
Basta  174.,  177. 

Batthyániak  113.,  160.,  170.,  178.. 

183.,  194.,  195.,  216..  231..  248.. 

262.,  275.,  280. 
Bazin  228.,  280. 


Bazini  gróf  70.,  121.,  124..  136. 
Bács   127. 
Bánd  128. 

Bánffyak  59.,  63.,  64.,  73.,  97.,  98., 
107.,  113.,  123.,  127.,  133.,  136., 
146..  160.,  169.,  174.,  176.,  210., 
213.,  221.,  236.,  241.,  266.,  278., 
286. 
Bánffihunyad  72.,  133. 
Bányászat   143.,    144.,    151.,    152., 

155.,  290. 
Barátka  72. 
Bárók   22.,    68.,    118.,    119.,    218., 

221. 
Bártfa  90.,  155. 
Bástai   146. 
Bátaszék  266. 
Bátli  126.,  273. 

Báthoryak  62.,  75.,  79.,  80.,   109.. 
110.,  111.,  112.,  113.,  133..  136., 
160.,  167.,  168.,  169.,  171.,  172., 
174.,  175.,  177.,  179.,  180..  181., 
202.,  226.,  229.,  234.,  235.,  236.. 
240.,  259.,  266.,  286. 
Bátmonostor  129. 
Bátorkő  128. 
Bátta  295. 
Bebek  57.,  58.,  59.,  79.,  83.,  160., 

163.,  168.,  169.,  231. 
Beckó  203.,  254. 
Becse  130.,  131.,  275. 
Becse  Gergely  26.,  73. 
Becskerek  130.,  131. 
BegliosQ.  177. 
Bejáró  223. 
Beic  33. 

Beírás  58.,    150.,    170.,    183..    186., 
187.,  227 — 230..  232.,  259.,  274, 
283. 
Bcckensloer    104. 
Belatinc  269.,   272. 
Beleske  (Pölöske)  206. 
Belónyes  162..  234. 
Belhis  205. 
Boné   24. 


A  u  n  s  Ion:    X.tuvbirtnI;. 


20 


306 


Benedek  (Szt)   27. 

Benicky  280. 

Bénin  204. 

Bercsényi     215.,   258.,   259.,   278., 

290. 
Berge  257. 
Beregszász   134. 
Berencs  75. 
Berence  255. 
Berényi  278. 
Beriszló   109. 
Bernstein  206. 
Berzevice  74. 
Berzevicy  236. 
Berzseny   126. 
Berzseny   126..    128. 
Beschreibiing  291. 
Besko  75. 
Bessenyö  61. 
Beszterce  204.,   228. 
Besztercebánya    132.,     134.,     150.. 

151.,  152.,  155. 
Besztercei  gróf  91.,    121. 
Bethlen  133.,  134.,  177.,  180.,  181. 

182.,  183.,  184.,  185.,  188.,  189.. 

190.,  226.,  233..  235..  240.,  259.. 

274..  286. 
Bethlenvár  162. 
Bezenye   125. 
Békés  9.,  171.,  279. 
Béla     13.,    16.,    19..    20.,   21.,   22., 

32.,  35.,  36.,  71.,  72.,  78.,    147. 
Bélabánya  132.,  150.,  155. 
Béldy  210.,  236.,  243., 
Beitek  286. 
Béncháza  126. 
Bicse   114. 
Bihar  25. 
Bikszád  231.,  255. 
Bikszád  231.,   255. 
Billeg  128. 

Biró  (falusi)  29.,  37.,  244. 
Birói  tisztség  31.,  120.,  138.,  139.. 

145.,  151.,  152.,  235. 
Birtok  benépesítés  20.,  83. 


Birtokeloszlás  75.,  122. 
Birtok  határolás  23.,  34. 
Birtokkezels    11.,    26.,    27.,     144., 

223.,  263. 
Birtokméretek   24.,    27.,    71.,    73. 

76.,  122. 
Birtokszerzés  22.,   32.,   145.,    147. 

159.,  175.,  176.,  211.,  226.,  232. 

236.,  237.,  252. 
Blagay  70. 
Blinye  274. 
Bocskay  177.,  178.,  179.,  180.,  225. 

230.,  233.,  254. 
Bodolyai   150. 
Bodókö  254. 
Bodrog  m.   25. 
Bogánháza  255. 
Bogdány   128. 
Bókod   128. 
Boldogkő  229. 
Bolhás  126. 
Borhida  255. 
Borics   15. 

Bornemisza   109.,    11.3.   249. 
Boróvár   127. 
Borosjenö  266. 
Borostyánkő    124..  126.,  228. 
Bors   15. 

Borsa  Kopasz  48. 
Borsa  Tamás  48. 
Borsi  233. 
Borzlyuk   146. 
Borsod  78. 
Boskovits  201. 
Bosnyák   186. 
Bossányi  278. 
Bottyán  215.,  254. 
Bownyovár  265. 
Bőd  256. 
Böszörmény   130. 
Brancha  203. 
Brandenburgi   135.,  189. 
Brankovics    66.,  69.,  80.,    83.,  86., 

88.,  130.,    131.,  132.,  234. 
Brebir  70. 


:ío7 


Brunner  276.,  277.,  279. 

Bród  129. 

Brodarics  113. 

Briberi  286. 

Branóc  279. 

Buda  155. 

Bujdosók  206.,  207.,  208. 

Bújok  235. 

Bukád  25. 

Buzlai  97. 

Bücheim  276. 

Bürokrácia  172.,    191.,    207..    246. 


Calixtus  98. 

Capistrano  95.,  98. 

Caprara  213.,  256.,  274.,  280. 

Castaldo  166.,  213.,  256.,  274.,  280. 

Cicva  128. 

Chrich  275. 

Cikó   146. 

Ciliti  295. 

Cilleiek  57.,  58.,  59.,  60.,  61.,  64., 
65.,  73.,  80.,  83.,  85.,  86.,  88., 
89.,  90.,  91.,  92.,  93.,  94.,  96., 
97.,  124.,  130.,  138.,  149. 

Cim  71.,  121.,  218.,  219. 

Civillista  156. 

Comes  70.,  121. 

Consiliarius  119. 

Corbaviai  61. 

Corbelly  276. 

Corpus  juris   118. 

Corvin  106.,  107.,  109.,  112.,  124.. 
125.,  127.,  132.,  134.,  135.,  136., 
152.,  160. 

Czejthe  203. 

Czobor  (Zobor)  129.,  186.,  216., 
250.,  260.,  277. 

Cudar  79.,  150. 

Csaba  279. 

Csala  128. 

Csakolya  134. 

Csantafehér  132. 


Csanád  24.,   73. 

Csapy   176. 

Csábrág  170.,  228. 

Csák  21.,  26.,  35.,  45.,  47.,  48.,  49. 

50.,  74.,  82.,  123. 
Csákberény  128. 
Csák  I.  48. 
Csáklyuk  189. 
Csáki  Gy.    59. 
Csáktornya  149.,  228.,  239.,  240. 

278. 
Csáktornyai  54.,  234., 
Csákyak    61.,  131.,  171.,  175.,  249. 

252  254.,  255.,  260..  274.,  279. 
Csákvár  128.,  134. 
Csánk  126. 

Csánky   124.,  125.,  128. 
Cseke   134. 
Csejte  75.,  228.,  275. 
Cseke    124. 

Cseh  P.  58.,  61.,  126.,  28.,  49., 
Cseke   124. 
Cselenfi  72.,   73. 
Csenger  285. 

Csepel  76.,  128..  132..  155.,  156. 
Cserép  279. 
Cserépvár  128.,  235., 
Cseri  146. 
Cserögvár  127. 
Csesznek  126. 
Csesztreg  123. 
Csetény  126. 

Csetnek  176.,  233...  234.,  250.. 
Csékut  128. 
Csér  128. 
Csóv  134. 
Csicsó  165. 
Csobaj  256. 
Csobánc  273. 
Csobanka  24. 
Csongrád  285. 
Csongvár  75. 
Csonoplya  129. 
Csornai  149. 
Csókakő  128..  134.   20.->..   2.-)7. 


20* 


308 


Csulai  157. 

Csuny  125. 

Csupor  135. 

Csurgó  239.,  265.,  274. 

D. 
Darnócvár   127. 
Daróc  74.,   265. 
Darócy  262. 
Dánfi  153. 

Debreczen  130,  134.,  243.,  281. 
Debrekez   (Döbrököz)    128.,    265. 

271.,  273. 
Debrente  153. 
Debrö  233. 
Debröi  I.   59. 
Demecki  259. 
Dénár  77. 
Dengelegi   133. 
Derecske  135.,  273. 
Deregnyei   176. 
Derencsényi   146. 
Dersffy   157.,  176. 
Derskoncvári   127. 
Detrekő  75.,  228..  230. 
Devecser  278. 
Dezsöfi  133. 
Décsö  74. 
Dédes  229. 

Déva  91.,  131.,  156.,  162..  266. 
Dévaványa  129. 
Dévény  235. 
Dienessy  133. 
Dión  125. 
Diószeg  276.,  279. 
Diósgyőr  25.,    75.,  121.,  15.5..  279. 
Ditrichstein  279. 
Divéki  50. 
Divény  232. 
Dóba  126.,   128. 

Dobó  170.,  174.,  225..  233.,  234. 
Dobóci  78. 
Doboz  279. 
Dobra  129. 
Dobra  129. 
Dobrovica  229. 


Dóci   134. 

Dócy   129.,  181  ,  233.,  262. 

Dohány  297. 

Dombóvár  129.,    205.,    271.,    272., 

273. 
Dominis  63. 
Dózsa  109. 
Dömötör  47. 

Drágffy   112.,  136.,    160.,  221.   284. 
Draskovich  195.,  216. 
Drávaszád  126. 
Dresburg  205. 
Drughet  1.  Homonnay 
Dunaszeg  129. 

E. 

Eberhard  58. 

Ecsed(Etsch)  186.,  187.,  189., 

235.,   274.,   286. 
Eger  129.,  206. 
Egres  231. 
Egyed  22. 
Egyháziak    11  ,    15.,    19.,    20., 

46..  48.,  59.,  60.,  86.,  123., 

138.,  141.,  150.,  151.,  152., 

160.,    175.,       185.,    196., 

213.,  250.,  257.,  276. 
Eizinger  89.,  92.,  93., 
Ekealj  76., 

Elderbach  102.,  129.,  149. 
Elkobzás  62. 
Ellenállási  jog  23. 
Előrelátás  4. 
Encsi  254. 
Endre  II.  16.,  17.,  18.,  20.,  31.,  32., 

33.,  36.,  74. 
Endre  III.  23.,  37.,  43.,  44. 
Endre  Szt.  132.,  275. 
Engelhofen  276. 
Enicke  254.,  276.,  291. 
Eödönfi  256. 
Eperjes  155. 
Ercsi  295. 
Erdélyi  77. 
Erdészet    144.,    287.,    289.,    290., 

291.,  298. 


234., 


29., 
135., 
158., 
210, 


309 


Erdőd  235.,  284.,  285.,  294. 
Erdödy  160.,  169.,  221.,  225.,  229., 

248.,    249.,      250.,    260.,    275., 

278.,  280.,  298. 
Eme   25. 

Emészt  108.,  155. 
Emuszt  124.,  136. 
Erzsébet  63.,  91.,  148. 
Esegvár  128. 
Eszterházyak  183.,  184.,  185.,  186.. 

196.,  215.,  221.,  233.,  237.,  252., 

277.,  278.,  298..  301. 
Eszterházy   Pál    189.,    195.,    196.. 

209.,  213.,  268.,  269.,  270..  271. 
Élesd  234. 
Éleskö  75.,  273. 
Életmód  223. 
Érdem  32.,  33.,  148.,  231. 
Érdsomlyó  130. 

F. 
Factor  144. 
FamiUarius  223. 
Fanchy  277. 
Fancska  129. 
Farkas  176.,  259. 
Fáy  199. 
Fegyveradó  251. 
Fegyver  jog  251. 
Fegyvernek  255. 
Fejér  m.  292. 
Fejérvár  266. 
Feketekut  74. 
Feketevár  273. 
Felsőbánya  25.,  71. 
Felsőbánya    2.')..    71..     130.,    187., 

189.,  234. 
Felsőfalu  255 
Felsősegösd  76. 
Felsőszalók  74. 
Felsővadász  233.,  234 
Fels  114.,  164. 
Fentösierdö  25.,  71. 
Ferdinánd!.  112.,  113.,  114.,  115., 
116.,  127.,  140.,  158..  159..  163.. 
164.,  160.  167  ,  168. 


Ferdinánd  II.  182.,  184.,  186.,  187., 

231.,  285. 
Fertöfö   124. 
Festetich  298. 
Féltorony  125. 
Finta  22.,  35. 
Fischer  254.,  286 
Fogaras  113.,  157.,  162  ,  165  ,  221., 

233.,  210. 
Foglalás    31.,    34.,    35.,    45.,    46., 

50.,  66.,  137.,  146.,  153.,  158., 

176.,  227.,  262. 
Fok  (Sió)  266. 
Forgách  170.,  180.,  181.,  183.,  186., 

215.,  219.,  221.,  231.,  238.,  256. 

274.,  278., 
Formnlae  sol.  78. 
Forró  150. 

Fősipán  19.,  38.,  220.,  221. 
Főkapitány  55.,    83.,    90„    90., 

96.,    110.,    161. 
Földmivelők  (szabad)  28. 
Főrend  117.,  119.,  218. 
Fraknó  228.,  273. 
Fraknói  150. 
Fraknóy  127., 
Frangepán56.,  70.,  105.,  107.,  109., 

110.,  112.,  163.,   167   198,.  200., 

252.,   272. 
Preisengeni  39.,  40.,  68. 
Frigyes  16.,  84.,  85.,  86.,  88.,  89., 

90.,  100.,  101.,  105.,  127. 
Fülek  274. 
Fülöp  83. 
Füzér  235. 
Fugger  113.,  115.,  151.,  152.,  2.30- 

231. 
Futak  96.,  127. 
Füzér  235. 


G. 


Gabelmann  158. 
Galambóc  131. 
Galgóc  280. 
C.alsa  274. 
r.ara  127. 


310 


Garay  László  64.,  87.,  89.,  92.,  94., 

97.,  98.,  99.,  100.,  101. 
Garay  M.   53.,  56.,  58.,     59.,   61., 

127. 
Garayak  57.,  73.,  79.,  80.,  126.,  149. 
Gazdálkodás   26.,   52.,   287.,   288., 

289. 
Gálfy  236. 
Gecsei  79. 
Gelyénes  231. 
Geregye  36.,  72. 
Gerencsér  128. 
Geréb  134.,  136.,  160. 
Gergely  22. 
Gertrúd  18. 
Gerse  129. 
Gersei  157. 
Gesztes  128.,  278. 
Gérce  75. 
Géza  16. 
Gicy   180. 
Gimes  274.,  278. 
Gimesi  47. 
Givolt  126. 
Giskra  64.,  83.,  88.,  89,  [90,  91  , 

91.,  97.,  99..  105.,  133.,  137., 

146. 
Góliátbirt.  82..  117.,  137.,  145. 
Gomba  128. 
Gombos  256. 
Gotthard   195. 
Gödöllő  128. 
Gölnic  24.,   25. 
Gömör   148. 
Gönc  274. 
Gönyö   129. 

Görgény  91.,  133.,  156.,  162.,  266. 
Görgey  260. 
Grácia  175. 
Gracionale  283. 
Gradisca  240. 
Grafinek]^237. 

Gróf  46.,'*'70..  120.,  121.,  218.,  221. 
Grteg   1 25. 
Gutkeled  21. 


Güssing  71. 

Gyalu  162.,  266. 

Gyapoly  276. 

Gyoma  279. 

Gyömrö   128. 

Gyöngyös  24.,  72.,  128.,  129.,  l.")0., 
273.,  278. 

Györgyén  132. 

Győr  73.,  129.,  291. 

Gyula  134.,  279. 

Gyulai  113. 

Gyulay  227. 

Gyula-Zsombor  25. 
H. 

Hach  276. 

Hadház   130. 

Hadügy  52.,  57.,  60.,  62.,  65.,  83., 
84.,  86.,  93.,  95.,  115.,  136., 
137.,  138.,  147.,  148.,  154.,  158., 
162.,  167.,  168.,  171.,  187., 
193.,  194.,  196.,  207.,  271.,  247. 

Hagymás  126. 

Hagymási  134. 

Hahót  nem.    25. 

Hajdak  178.,  241. 

Halas  132. 

Halászi  125. 

Halimba  128. 

HaUer   161. 

Halotti  tor  224. 

Hamberg  74. 

Hamis  Ítélet  175. 

Hamis  okirat  31.,  36.,   138.,   147. 
149.,  152.,  159. 

Haraszti   146. 

Harrach  170.,  231.,  279.,  280. 

Harruckern  279. 

Hartestein  273. 

Hatvan  273.,  275.,  277. 

Hajó  72. 

Hármasforgás  76.,  287. 

Hedre   129. 

Hegyes  129.,  130. 

Hegye.s-Bene    132. 

Hegyesd  273. 


311 


Heiligenstein  205. 

Heisler  213.,  273.,  275. 

Hencida 

Henníng  97. 

Herberstein  276. 

Herceg  129.,  153. 

Hercegi  cim  221. 

Hercegi  rész  16. 

Herend  128. 

Hermanvásár  125. 

Hernádnémeti  233. 

Hóder  nem  25. 

Héderváryak   2.5..      64.,    87.,    129. 

149. 
Héthárs  74.,  150. 
Hévíz  128. 
Hídvégi     205. 

Hitbizomány  212.,  219.,  250. 
Hitvanóc  126. 
Hochburg  257. 
Hoffriehter    263. 
Hohenlohe  195. 

Holcer  97. 

Hold  77. 

Holdy  256. 

Hollós  126. 

Homonnay  Drugeth  59.,  72.,  73., 
79.,  112.,  160.,  166.,  169.,  172., 
174.,  176.,  179.,  180.,  181.,  203. 
221.,  225.,  258.,  274. 

Honoríus  19. 

Horváth  Pál  54. 

Horváth  113.,  258.,  269. 

Horváti  54.,  56.,  57. 

Hosszumezö  74. 

Hód  131. 

Hód-M.-V.  285. 

Hölgyé.sz  126. 

Hrusova  126. 

Hulbich  277. 

Hunt-Pázmány  26. 

Hunyad  103.,  131.,  134.,  135. 

Hunyadvár  133. 

Hunyadi  János  7.,  3.5.,  64.,  65.,  71., 
80.,  82—88.,  90—99.,  130., 


137.,  138.,  142.,  146.,  148.,  150.. 

301. 
Hunyadiak  108.,   110.,   111.,   121., 

131.,  133—135., 
Hunyady  252.,  278.,  280.,  298. 
Huszt  74.,   155.,   156.,  229.,  266., 

282.,  285. 
Hűbériség  2.,  12.,  46.,  157.,  159.,  171 

i. 

ifjabb  király  15.,  21.,  157. 

Igal  265.,  266. 

Igar  126.,  128. 

Igmánd  128. 

Illava  205.,  276. 

Illyesd  274. 

lUésházy    176.,    178.,    204.,    219. 

221.,  238.,  243.,  248. 
Ilók  126.,  128. 
Ilvagj-  273. 
Imre  16. 
Immunitás  70. 
Interessatus  199—202. 
Ipar  28.,  240.,  289.,  296.,  299.  . 
Ipátfia  72.. 
Ireg  125. 
Irsvaszeg  128. 
Ispán  176.,  199. 
István  (Szt.)  12..  14.,  107. 
István  II.  15. 
István  III.  15.,  16. 
István  IV.  15. 
István  herceg  1 5. 
LstvánV.  21.,  35.,  36.,  147. 
István  udvar  biró  34. 
István  despota  61. 
István  vajda  136. 
Istvánd  129.,  273. 
Istvánffy  179. 
Iván  15. 

Ivánka  Szt.  Gy.  126. 
Izabella  164—166. 
Izmaeliták  19.,  21.,  41. 
Izsókháza  134. 

J. 
Jakab  comes  31. 


312 


Jakabfa    1   2. 

Jaksich  132. 

Jankovác  129.,  1.32. 

Járok  12ő. 

Jarndorf  125. 

Ják  26. 

Jánki  131. 

János  Szt.  125. 

Jánoí  Zsigmond  163.,  164 — 166. 
170. 

Jászkun  ker.  275. 

Jász  N.-K.-Sz.  m.  24. 

Jenő  162.,  213.,  273.,  279. 

Joakim  22. 

Jobbágy  22.,  26.,  29.,  58.,  60.,  95., 
103.,  109.,  139.,  141.,  142.,  143., 
160.,  162.,  167.,  172.,  183., 
206—208.,  224.,  247.,  267.,  290., 
291.,  292—295.    ,  297.,  299. 

Jodok  97., 

Jogállapot  12.,  17.,  30. 

Jován  132. 

Jókő  75.,  228. 

József  278.,  281.,  282. 

Jus  armorum  211.,  226.,  250.,  251., 
270. 

K. 

Kabold  228. 

Kachich  26.,  73.,  133.,  134. 

Kadocsfa  273. 

Kalandosok  111. 

Kamara  ISI.,  253. 

Kamarás  233. 

Kancellár  28. 

Kanizsa  228.,  265.,  275. 

Kaniz.sayak  54.,  56 — 59.  ,  79.,  95., 
97.,  107.,  123.,  124.,  136.,  146., 
237.,  265. 

Kapós  265.,  275. 

Kaposvár  206.,  270.,  273. 

Kapronca  228. 

Kapusziva  125. 

Kapuvár  124.,  269.,  270. 

Karácsonyi  36.,  44. 

Karánsebes  162.,  266. 


Karlovic  125. 

Karom  125. 

Karvassy  168. 

Kassa  90.,  155.,  165.,  274. 

Kaszáló  29. 

Kasztellánffy  113. 

Katonaság  10.,  17.,  20.,  21.,  41., 
46.,  52.,  83.,  86.,  172.,  193., 
196.,  208.,  213.,  214.,  240.,  247., 
248. 

Katzianer  114.,  157. 

Kaunitz  286. 

Kállay  176. 

Kalló  278. 

Kálmán  I.  13 — 15.,  37. 

Kálmán  orosz  24. 

Kálmáncsehi  124. 

Kánya  26. 

Kányaháza  255. 

Kápolna  128. 
Káptallan  120. 
Károly  III.  281. 
Károly  V.  114. 
Károly  (Kis)  54.,  56. 
Károlyiak   212.,    215.,    216.,    231., 
249.,  252.,  253.,  276.,  281—286. 
Kártérités  45. 
Kátay  179. 
Kázmér  104. 
Kecer  199.,  253.,  254. 
Kec-ethy  157. 
Kecskemét  132.,  274. 
Keglevich  216.,  254.,  274.,  280. 
Kelenföld  132. 
Keménye  124. 
Kemény  161.,  193.,  255. 
Kende  199. 
Kendeffy  133. 
Kenderes  133. 
Kendermedve  129. 
Kendy  169.,  182. 
Kenéz   144. 

Kerekegyháza  131.,  276. 
Kereki  274.,  276. 
Kereskedelem   18..   40.,    60.,    141. 


313 


172.,     240—245.,     287—290., 

296.,  297.,  299. 
Keresztelő  224. 
Keresztes  258. 

Keresztúr  126.,  128.,  273.,  27Ö. 
Kert  29. 

Keszthely  129.,  273.,  277. 
Kékesi  25.,  71. 
Kóménd   129. 
Kér  126. 
Kérchi  74. 
Kéry  216.,  280.,  286. 
[•íésmárk  10.5.,  253.,  258.,  274.    277. 
Kézai  38. 
Kincstár    251.,    253—256.,    264— 

266. 
Kinizsy     128.,  135.,  136.,  160.,  266. 
Királyi  birtok  37.,  38.,  39.,  132 — 

134.,  136.,  151.,  154.   155.,  160., 

234.,  253. 
Kir.  Hatalom  2.,   3.,   5.,   37.,  45., 

93.,  100,.  104.,  107.,  116.,  118,, 

138.,  145.,  154.,  182.,  193.,  207., 

213.,  217.,  232. 
Királynő  6.,  17. 
Királynői  birt.  38.,  76.,  136. 
Királfalva  128. 
Királygály  284. 
Király  Szt.  126. 
Királyteleke  256. 
Kisbaráti  129. 
Kisheves  256. 
Kisdivásár  125.,[l27. 
Kisjenő  72. 

Kismarton  124.,  228.,  273. 
Kispeterd  276. 
Kisvárdai  149. 
Klitovec    134. 
Klobusicky  261 
Kobarics  111. 
Kocsárdi  113. 
Koháry  170.,  216.,  221.,  249.,  252., 

254.,  274. 
Kollonics  198.,  206.,  213,,  251.,  268. 

275—277.,  280., 


Kolozsm  nostor  266. 

Kolozsvár   155. 

Komárom  132.,  134.,  275. 

Komorai  113. 

Komorzán  231.,  255. 

Komlós  105. 

Kompolthy  24.,  48.,  129,,  150. 

Kopasz  45.,  51. 

Koplen  26.,  73. 

Koppány  265. 

Kormány  tanács  55.,  83, 

Kormány  társ  15. 

Korniss  182,,  189. 

Korbaviai  61.,  111. 

Korogyi  90.,  95.,     125.,  146,,  149. 

Korogyvár  126. 

Kos  155. 

Kosztka  157.,  168. 

Kovachich  78. 

Kovácsi  273. 

Kökényesdi  21. 

Kölpény  130. 

Köpcsény  273. 

Körbő  126. 

Körmend  135. 

Körmöc  132.,  150.,  155. 

Körösbánya  235. 

Köröshegy  124. 

Körösladány  279. 

Kőszeg  127.,  134.,  228.,  257.,  273. 

Kőszeghy  25. 

Kőtelek  256. 

Kővár  25.,  74.,  162.,  240,,  266. 

Krapina  134. 

Krasznahorka  228. 

Kreunitz  205. 

Krivány  74. 

Krorapach  274. 

Krusith  231.  ' 

Kudsir  133. 

Kunok  20,,  46. 

Kun  176. 

Kupány  75.,  270.,  273., 

Kuruc  208.,  211.,  214.,  215, 

Kúti  128. 


314 


KüküUö  133.,  165. 

Külügy  13.,  49.,  .'2.,  57.,  158., 
189.,  208.,  216.,  249.,  300. 

Küngös  128. 

L. 

Lackfi  26.,  54.,  58. 

Ladamér  129. 

Lajos  (Nagy)  44.,  52.,  53.,  73.,  141. 

Lajos  IL  108.,  112.,  113.,  135.,  140.. 
151.,  221. 

Lajos  XIV.  97.,  198.,  200. 

Lak  265. 

Lambergei-  149. 

Lasocki  89. 

Laszky  164. 

Lánzséi-  127.,  273. 

László  Szt.  40.,   126. 

László  II.   15. 

László  IV.  22.,  23.,  31..  37.,  38., 
43.,  78.,  147. 

László  V.  64.,  83 — 85..  S!)..  90.. 
96.,    138.,    154. 

László  o.  53. 

László  vajda  26.,  49.,  51.,  74. 

Lednice  228.,  261.,  279. 

Lekenye  24. 

Lendva  25.,  268—270.,  273. 

Lendvai  79. 

Lengyelfalu  72. 

Lenti  123. 

Lerinte  128. 

Levél  125. 

Lébény   125. 

Légrád  240. 

Lékavár  124.,  273. 

Lépes  M.  61. 

Léva  126.,  273. 

Liga  3.,  7.,  8.,  35.,  43.,  47— 49., 
53—58.,  60.,  61.,  64.,  68.,  69., 
86.,  88.,  89.,  92—94.,  97.,  98., 
108.,  111.,  114.,  116.,  131.,  139., 
154.,  159.,  167.,  173.,  196.,  199., 
200.,  203.,  210.,  224.,  235. 

Likava  134.,  204,.  228.,  269.,  275. 

Lipóc  134. 


Lipóci  24. 

Lippa  106.,  134.,  162.,  165. 

Liptói  herceg  134. 

Liptóujvár  74.,  134.,  205. 

Liszka  233. 

Liszkova  258. 

Locsmán  71.,  127. 

Lokietek  48. 

Losonci  56.,  133.,  134. 

Lónyafia  -32. 

Lőcse  90.,  155. 

Lökös  48. 

Ludányi  59. 

Lúgos  162. 

Lukavec  134. 

M. 
Macedóniai  1 1 3. 
Mackó  254. 
Macsó  130. 
Madaras   132. 
Madocs  128. 
Maierium  144. 
Majád  25. 

Majorsági  föld  10.,  28.,  29.,  144. 
Makovica  71.,  229.,  233.,  253. 
Malom  78. 
Mansio  77. 
Manuel  16. 
Marcal  134. 
Marcaliak  59.,  60.,  63.,  124.,  128., 

266. 
Margita  135. 
Martinuzzi  163.,  165. 
Marosillye  133. 
Martonvására  280. 
Maróthiak  57.,  61.,  125.,  132.,  150. 
Marótvár  125. 
Martonvására  280. 
Masinaf)  74. 
Matucsinai  125.,  149. 
Mattyosovszky  286. 
Mattyasovszky  286. 
Maylád  113.,  116.,  157.,  164.,  170. 
Mácsa  128. 
Mád  233. 


315 


Mágnás  218.,  219. 

Mágocsy  180.,  184.,  232. 

Mária  54.,  56.,  57. 

Márka  77.,  78. 

Máramaros-Sziget  74.,  282.,  285. 

Márvány  129. 

Mátra  129. 

Mátyás  7.,  89.,  94.,  97—108.,  111., 
112.,  118.,  121.,  124.,  125.,  127., 
130—133.,  135.,  137.,  138., 
142.,  148.,  149.,  153.,  154.,  157., 
162. 

Mátyási:.  179.,  182.,  243. 

Mednyánszky  277.,  279. 

Medve  129. 

Medvevár  134. 

Melcer  162. 

Méd  134. 

Micske  274. 

Micskei  258. 

Miháldi  278. 

Mihály  (Szt.)  128. 

Mikola  127. 

Mikolay  256. 

Miksai.  169.,  170.,  177.,  221. 

Mindszent  280. 

Miskolc  25. 

Miszla  126. 

Mitrovica  278. 

Mizse  23. 

Modo.r  75.,  228. 

Mohol  132. 

Monroe  59. 

Montecuccoli  193.,  195.,  279., 

Monyorókerók  135.,  239. 

Monyoros  128. 

Moór  128. 

Morgenworder  148. 

Morzsinay  236. 

Mosony  24.,  124. 

Mosóc  133.,  134. 

Móré  113. 

Munkács  130.,  134.,  155.,  156., 
184.,  186.,  229.,  232—234.,  277., 
279, 


Muraköz  123.,  124.,  230.,  274. 
Muraszombat   276. 
Murány   235.,  264.,  269.,    272. 
274.,  295. 

MüUer  277. 


N. 


199.,   276.,   279. 
187.. 


71.,    155. 


Nagy   113.,    180 

280. 
Nagybánya    25. 

189.,  234. 
Nagyida  254.,  274. 
Nagyiván  134. 
Nagykemlek  106.,    134. 
Nagykörű  255. 
Nagykereki  258. 
Nagylak  131. 
Nagylaki  131. 
Nagylucsei  105. 
Nagymihályi  73.,  131. 
Nagyréde  126. 
Nagyoroszfalu  278. 
Nagysáros  134. 
Nagyszalonta  273. 
Nagyszombat  155.,  164. 
Nagyvárad  116.,  163.,  165. 
Namtő  255. 
Nádasd  72. 
Nádasfalva  128. 
Nádasdyak    71.,    72.,    116., 

163.,  169.,  172.,  174.,  176., 

203.,  205.,  216.,  221. 
Nádasdy  F.  198.,  199.,  200., 

203.,  205.,  212.,  226.,  235., 

238.,  252.,  254.,  277. 
Nana  73. 

Nápolyi  László  56.,  57.,  59.,  60 
\ekcse  127.,  149, 
Nemesség   22.,   60.,   85.,   86. 

89.,  98.,  99.,   100.,   101., 

110.,  117.,  139.,  179,,  182. 

208.,  210.,  215.,  224.,  248. 

296.,  301. 
Nemzeti  küzdolmek   18..  45. 

58.,   89.,  94.,    104.,   108., 


160., 
196., 

201., 
237., 


,  88., 
107., 
207,, 
256,, 

,  56,, 
139., 


3  16 


146.,  154.,  167.,  168.,  173.,  193., 

231. 
Xeoacquistica  8.,  2.50. 
Nezsider  124. 
Nevna  126. 
Nómetujvár  126. 
Németujváriak  22.,   26.,   44.,   45., 

47.,  49.,  51.,  71.,  74.,  80. 
Németlovagrend  24.,  213.,  275. 
Xémeti  126.,  229. 
Xickolsburg   186. 
Xisovszky  171. 
Xovigrad  276. 
Xustar  127j 
Xyalábvár  74. 
Nyáry  113.,  160.,  167.,  225. 
Xyéki    71. 

0. 
Odescalchi  260..  276. 
Oláh  113. 
Olsva  24. 
Olsó  74. 
Ongor  146. 
Orbova  127. 
Orbán  35. 

Orcy  252.,  277.,  280. 
Orjava  126.,  150. 
Orlay  254. 

Oroszlánkö  128.,  276. 
Ország  63.,  83.,  99.,  150.,  160.,  169. 
Ostfi  149. 
Ostoya  75. 

Ostrosith  113.,  205.,  276. 
Oszlop  126. 
Osztrosinci   127. 
Osva  72. 
Ottosac  134. 
Ottó  49. 
Ozora  129.,  265.,  270.,  272.,  273., 

295. 
Ozorai  58.,  61.,  126.,  129.,  149. 
Óbuda  132.,  155.,  156. 
Ónod  229.,  233.,  234.,  254.,  278. 
Óvár  124.,   125.,   126.,   170.,  228., 

257.,  272.,  297. 


Öcsöd  279. 
Ödönfi  73. 
Ördög  129. 
Örökösödési  szer.  31.,  34.,  59.,  101., 

148.,  236. 
őrség  126.,  128. 
Örszentelek   128. 
Ősiség  67. 
Öttevény    129. 

P. 
Pácol  285. 
Pacsir  129.,  132., 
Paks  295. 
Palánka  127. 
Palisznay  86. 

Palota    128.,  157.,  232.,  274.,  275. 
Paraszt  megye  162. 
Párád  234. 
Parlag  255. 
Parnó  254. 
Pata  124. 
Patachich  276. 
Pataháza  255. 
Patona  126. 

Paumkirchner  129.,  135.,  136., 
Páka  128. 
Pál  comes  34. 
Pálffy  170.,  172.,  174.,  183., 

216.,220.,  221.,  230.,  248., 
'      262.,  277.,  280. 
Pál  Szt.  123.,  129. 
Palóci  63.,  90.,  92. 
Pápa  126.,  229. 
Pátka  129.,  134. 
Pázmány  187.,  237. 
Pecemárton  128. 
Peghy   61. 
Pekry  113.,  140. 
Pentele  295. 
Perbál  134. 
Perén^á  61.,  63.,  75.,  90.,  105.,  112., 

114.,  116.,  132.,  137.,  138.,  160., 

163.,  166.,  167.,  169.,  218.,  221. 
Perkát  295. 


ICO., 


186., 
249.. 


317 


Perlak  240. 

Pernstein  160. 

Pest  155. 

Pest  m.  292. 

Petermann  58. 

Pető  129.,  167.,  170.,  176.,  205., 
216. 

Petroics  203. 

Petrovics  163.,  165. 

Petrócy  203.,  204. 

Péchy   186. 

Pély  255. 

Pélyi  278. 

Pécs  265.,  294. 

Pénz  8.,  12.,  14.,  16.,  17.,  20.,  21., 
39.,  47.,  60.,  61.,  66.,  77.,  95., 
101.,  103.,  115.,  138.,  140.,  141., 
154.,  155.,  158.,  161.,  167.,  168., 
172.,  173.,  176.,  180.,  187.,  188., 
189.,  196.,  197.,  199.,  206.,  210., 
213.,  217.,  226.,  230.,  237.,  240., 
256.,  276.,  280.,  281. 

Péter  12. 

Péterváiad  127. 

Piehler  237. 

Pincehely  126.,  265.,  295. 

Plankenstein  92. 

Plevnik  261. 

Plodin  135. 

Poc-neusidel  125. 

Pocsitalj  i34. 

Podgorac  127. 

Podhradic  261. 

Podiebrad  89.,  92.,  94.,  98.,  99., 
102.,  105. 

Podmanicky  168.,  221. 

Podvarie  261. 

Polgári   135. 

PoUendorf  237. 

Polon   74. 

Polyanka  254. 

Polyechopac  265. 

Pongrác  73. 

Pordány  124. 

Porta  135. 


Portia  191. 

Posar  277. 

Pozovai  105. 

Pozsony  59.,  134. 

Pölöske  (Beleske)  25.,  129. 

Prazno  261. 

Praedium  29. 

Prodarics  113. 

Protestánsok  169.,  173.,  174.,  182., 

198.,  202.,  209.,  280. 
Prozor  134. 
Prügy  71. 
Pucije  127. 
Pusztamegyer   286. 
Pitóztamező  74. 
Pusztaszer  280. 
Putnok  254. 

R. 
Rabszolga  14.,  26.,  27.,  29. 
Radolfalva  128. 
Radvány  129. 
Rajka  124. 
Rakamaz  177. 
Rakolnak  134. 
Ráckeve  273. 
Rákócyak  33.,  35.,  172.,  174.,  178., 

179.,  183.,  184.,  188.,  190.,  195., 

221.,  232.,  234.,  235.,  253.,  273., 

277.,  279.,  282.,  284.,  291.,  301. 
Rákócy  György  1.  188.,  189.,  190., 

226. 
R.  György  II.  190.,  192.,  208.,  232. 
R.  Ferenc  I.  196.,  198.,  199.,  200., 

200.,  201.,  202.,  203. 
R.  F.  II.    8.,  211.,  213.,  214—217., 

252.,  286. 
Ráró  129. 
Ráskay  113.,  167., 
Rátoldi  47. 
Rátóti  48.,  73. 
Regéc  130.,  189.,  228.,  233.,  234.. 

254.,  277. 
Retyezát  133. 
Rovistye  272. 
Rezi  129.,  273. 


318 


Rézhegység  72. 

Révay  164.,  169.,  203.,  280. 

Rhédey  178.,  190.,  192.,  274. 

Rhino  (Richno)  114.,  170.,  274. 

Ricsó  228. 

Riessl  172. 

Rigyica  129. 

Rikolf  74. 

Rivica  125. 

Rogendorf  114. 

Roh  135. 

Rohonc  148. 

Rohonci  59. 

Roth  161. 

Rottal  199.,  200.,  202. 

Rovna  233. 

Rozgony  128. 

Rozgonyi  63.,  64.,  79.,  83.,  90.,  95. 

128.,  135.,  148.,  150.,  266. 
Rozsály  255. 
Róbert  Károly  31.,   47.,   48.,   49. 

51.,  72.,  73.,  74.,  105.,  131. 
Rózsahegy  204. 
Ruckendar  97. 
Rudolf  48.,   170.,  176.,   178.     179. 

220.,  228.,  235.,  250. 
Rueber  253.,  274. 
Riiha  224. 
Runna  125. 
Rutker  74. 

S. 
Sajó  24. 
Salamon  13. 
Salgó  72.,  276. 
Salm  215.,  260.,  262.,  275. 
Saskö  272. 

Savnik  253.,  260.,  275. 
Savoyai  J.  213.,  273.,  274.,  277. 
Sábád  124. 
Sáfár  144. 
Sámson  130. 
Sárkányrend  61.,  69. 
Sárköz  265. 
Sáros  175.,  228.,  253. 
Sárospatak  229.,  233.,  277. 


Sárvár  123.,  205. 

Sásd  273. 

Scharfenek  228. 

Schinner  161. 

Schmid  269.,  273. 

Schönborn  234.,  279. 

Schwedler  (Svedlór)  274. 

Schwartner  296. 

Sebesvár  133. 

Segösd  124.,  265. 

Sehnec  132.,  150.,  155. 

Sembery  277. 

Sennyey  174.,  216.,  285. 

Serédy  167. 

Sichingen  277.,  278. 

Sikátor  126. 

Siklós  127.,  265.,  274.,  280. 

Simánd  134. 

Simon  61. 

Simontornya  64.,  126..,  265,  157. 

266.,  272.,  273. 
Sinzennorf  191. 
Solidus  77.,  78. 
Sohész  144. 

Solymár  127.,  134.,  1.56. 
Sólymos  106.,  165. 
SoljTnosvár  134. 
Sólyom  235. 

Sólyomkő  177.,  234.,  235. 
Somlyó  126.,  131.,  229. 
Somogy  vár  124.,  265. 
Somoskö  229. 
Somosy  35. 
Soós  277. 
Sóvár  75.,  253. 
Sóvári  72. 

Stahremberg  276 — 278.,  279. 
Stelbach  74. 
Sternberg  92. 
Stibor  58.,  61.,  75. 
Stomfa  228. 
Stoósz  274. 
Stotzingen  237. 
Stubica  229. 
Suhó  169. 


319 


Sulyok  116.,  176. 

Sümeg  292. 

Szabadi  129. 

Szabadka  132.,  134.,  150. 

Szabadság  62.,  197. 

Szabar  123. 

Szabolcs  189. 

Szacsu  276. 

Szakolca  155. 

Szalaházi  113. 

Szálkai  110. 

Szamosujvár  266. 

Szandavár  149. 

Szapáry  276.,  279., 

Szarvaskő  135. 

Szarvkő  124.,  228.,  237.,  272.,  273., 

277. 
Szatmár  130.,  189.,  229.,  234.,  282., 

284. 
Szatmári  150..  151.,  152. 
Szádvár  175.,  229.,  272,,  273.,  274. 
Szántó  125. 
Szántódi  59. 
Szár  Detre  24. 
Származás  6.,  8.,  79. 
Szászbereg  273. 
Szász  Móric  168. 
Szász  vajda  74. 
Száva  Szt.  Demeter  128.,  130. 
Szeben  155. 
Szeged  155. 
Szeghalom  279. 
Szegező  265. 
Székese  125. 
Szekularizáció    1 85. 
Szelepcsényi  198.,  200.,  202. 
Szemenye   123. 
Szendrö  229.,  254.,  260.,  276. 
Szentendre    275. 
Szentgyörgy  25.,  52.,  70.,  71.,  102., 

121.,  124. 
Szentniiklós  78.,  232.,  234.,  279. 
Szentmiklósi  63.,  83. 
Szepesremete  24. 
Szepesy  59.,  199.,  259. 


Szerdahely  240.,  254. 

Szerecsen  128. 

Szeregnye  255. 

Szerencs  233.,  255. 

Szécsényiek  72.,  79.,  257.,  275.,  277. 

Szócsyek  54.,  61.,  64.,  79.,  257., 

275—277. 
Székely  170.,  175.,  199. 
Szókelyhid  234.,  276. 
Széplak  72. 
Szigetvár  127.,  228.,  264.,  265., 

276.,  277. 
Szikszó  150.,  172. 
Szilágyi  80.,  95—100.,  121.,  131— 

133.,  138. 
Szinérváralja   (Szenór)    133.,    149., 

229.,  255. 
Szireg  127. 
Szirmay  216.,  261. 
Szitnya  170.,  228. 
Szklabina  106.,  134. 
Szlakovc  127. 
Szluha  249.,  280. 
Szobi  146. 
Szoboszló  130. 
Szombathely  124.,  126. 
Szomolnok  274. 
Szomolyán  228. 
Szomszédvár  97.,  229. 
Szomszédvári  97. 
Szondi  (Suhó)  169. 
Szőlő  29. 
Szőlős   128. 
Szöny  275. 
Szörényi  bán  72. 
Sztáry  73.,  79.,  255. 
Sztrájk   143. 
Sztrányai  259. 
Sztrecsen  134.,  228.,  273. 
Sztropkó  134. 
Szucsán  75. 

Szuhay  175.,  199.,  284. 
Szurcsin  279. 
Szurcsok  279. 


320 


T. 

Tabán  132. 
Tahi  113.,  170. 
Talafus   lOő. 

Tamási  129.,  265.,  272.,  273,.  295. 
Tamáspuszta  (Szt.)  128. 
Tanács  (királyi)    13.,  68.,  69., 
101.,  117—119.,  147.,  218. 
Tapolcsány  228,   278. 
Tarcal    189,    232,    256,    274,    282, 

284. 
Tárcsa  125. 
Tari  150. 
Tarkőiek  130. 
Tartóc  255. 
Tata   132,   134,    156. 
Tavánkut  132. 
Tádé  24. 
Tádika  36,   129. 
Tálya   130,   228,   254. 
Táp   129. 
Tárca  74,   151. 
Tárcsi   150. 
Tárnok   146. 
Tekeháza   75. 
Telegdy   134,   176. 
Telekessy    176. 

Teleky  208,  209,  211,  236,  288. 
Temerin    127. 
Tepla  261. 
Terebes   75,   255. 
Terep    231. 
Termelés  231. 
Termelés   222,   242,   293. 
Téglás  130. 
Thallócy   63,    149. 
Tholmas  (Tolmács)  113. 
Thökölyi  174,   199,  203,  204,  208 

—210,    212,    252,    253,      254, 
258,    259,    268,    271,    274—276, 

278. 
Thurzók  112,  114,  150—152,  169, 

170,    179,   204,   220,   224,   230, 

231. 
Thurzó  E.    164,   220. 


Thurzó    Gy.    178,    182,    185,    220 

230. 
Thurzó  I.   183. 
Thurzó  Sz.   186. 
Thuz   106. 
Tihany  24,  129. 
Timár   128. 
Timon  76. 

Tisztségek  öröklése  6,   70. 
Tisztivsolük    17,    223. 
Titel    134. 
Tivadar  bán   48. 
Tobajd    128. 
Tokaj    130,    189,   228,   230,   254— 

256. 
Tolna  292. 
Tomica  126. 
Tomicsvár    150. 
Tomori  110,  148. 
Torbag    75. 
Torda  265. 
Torna  126,  232. 
Tornai  90. 
Tóti  236. 
Tök  134. 
Törcs  156. 
Török    113,    114,    116,    127,    160, 

163,    164,    221,    261, 
Törökkanizsa  24. 
Trakostyán    229. 
Trautson  277. 
Trencsén  5.5,    121,    164,    205,   228, 

275. 
Tulajdon  11,   17,   18,  27. 
Tulajdon- változások  24,  221,  222. 
Tur   130. 
Túra  128,  172. 
Turcisce    240. 
Turóci  prépost    187. 
Turóc-Szt. -Márton    134. 
Turvékonya   231,    255. 

U. 

Udica    261. 
Udvarbíró  28. 
Udvarház  224. 


321 


Udvarhely   162. 

Udvary  255. 

Ugod  126. 

Ugróc    75. 

Újbánya   132,    150. 

Újfalu    125,    129,    265. 

Újlak  78. 

Újlakiak   48,    127,    128,    133,    136, 

160. 
Újlaki  M.  64,  83—85,  88,  90,  92, 

94,     97—99,     100,     104,     107, 

112. 
Újvár   128,    134,    151, 
Újváros  255. 
Ulászló    I.    63.    65,    82,    83,    91, 

138. 
Ulászló    II.    106—108,    112,    135, 

150. 
Ungur  134. 

Ungvár  258,   277,   279,   290, 
Upori   59. 
Urbica  258. 


Üllevölgy  273. 


ü. 


V. 


Vacs    227. 
Vajda-Hunyeui  135. 
Vájta    126. 
Valkó  125,  127. 
Vallásszabadság  179,  186. 
Varsánd  266. 
Varsány  130. 
Vasvár  206. 
Vay  216. 
Vámfalu  255. 

Vár    10,    17,    30,   34,   41,    54,    78, 
80,  81,  105,  167,  169,  172,  181, 
224,  266. 
Várad   266. 
Várdai  114. 
Várhegy   162. 
Vári  134. 

Várkerület  20,  27,  28. 
Várnagy   121,   172. 
Várna-Tepla  261. 


Városok  21,  47,  60,  61,   143,   150, 

161,    183,   301. 
Vásárhely   131. 
Vásonkö  232. 
Vecsey   276 
Velegd   128. 
Veükei    129. 
Vencsellö    234, 
Vereskö  228,  230. 
Veresmart   7K 
Vesoki  149. 
Veszprém  157,  292. 
Vesztegetés    138. 
Vencel  47,  48. 
Veteráni  213. 
Vécsey  254. 
Végles  228,  272,  273. 
Végrendelet   45. 
Vérszerződés   31,   6"^ 
Vésztő  279, 
Vicsa  113. 
Vicsadal    127. 
Vüágos   130,   162,   235. 
Vid   13. 
Vigvár  75. 
VUa  29. 

Vilhcus   lásd  :   Biró. 
Vinár  126. 
Vinicsa   124,    134. 
Visegrád  33,    132,    156,    156,   276, 
Visk  74. 
Visonta  24. 
Viszoka  74. 
Vitéz    91,    92,    96,    97,    100,    104, 

107. 
Vitnyédi  (Widnedi)   i«»,  206. 
Vitovec  121. 
Vizsoly  76. 
Vodiosai   70. 
Vojvodina  134. 
Volkmaj  274. 
Vollandt  257. 
Vöröstorony  136. 

W. 

Waldstein  276. 


A  s:  o  ft  t  0  n :   Napryblrtok. 


21 


322 


Wallenstein    254. 

WaUis  279. 

Weisz    162. 

VVeltschek  (Wilcbek)   277. 

Wencel  76,  230. 

Werböcy  109,  110,   112,   13.5,   138, 

140,    143,    146,    151,    1G3. 
Wesselényi    189,     196,     199,    200, 

204,   208,   252,   254,   274. 
Widneti  lásd  Vitnyédi 
Wratislaw  278,  280. 
Wseten  237. 

Z. 

Zagorica  73. 

Zagorje   106,   121,   124,    134. 

Zala  292. 

Zalatna  266. 

Zalay  116. 

Zalánkemén   130. 

Zápolya  7,  35,  71,  102,  106., 
108—117,  136,  140,  148,  150, 
151,  157,  159,  162,  164,  218, 
252,  301. 

Zaszkalik  261. 

Zavoth  295. 

Zay  113. 

Zách    72. 

Zálog   149,   151. 


Záinbó   64 

Zámor    128,    129 

Zászlósúr    80. 

Zengg  106,   134. 

Zichy   157,   232,   275 

Zimon  130. 

Zinzendorf  279,  286 

Zobor   lásd  :    Czobor, 

Zombor   129,   255. 

Zólyom  134,   150,   155. 

Zólyomi    174,    258. 

Zrinyi    70,     111,     160,     169,     172 

174,   188,   194,   196—201,   207 

212,   230.   231,   239,   241,   244 

254,  265,  272,  275. 
Zrinyiujvár  194,   195. 

Zs. 
Zsunk   78. 
Zsákány   1 24, 

Zsámbok  132,   134,  135,   156 
Zsidók  18—21,  41,   142,  294. 
Zsidóvár   132,    146. 
Zsigmond  54—61,  64,  65,  69,  74 

75,    84,    130,    131,    132,    148 

149. 
Zsoldos   148,    162 
Zsolna   134,   204. 


HD  Ágoston,   Péter 

639  A  magyar  világi  nagybirtok 

H9M5         története 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY